Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-28 / 202. szám

4 • PETŐFI NÉPE 0 1987. augusztus 28.

HARTA, SZALKSZENTMÁRTON, DUNAVECSE

A pannóniai művészet emlékei a Duna~tájon

KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT

Bakos Ambrus, a tudós főbíró

A Duna melléki kismúzeumok féltve őrzött, értékes kincsei a Római Birodalom — Pannónia tartomány — műhelyeiből származó sírkövek. Harta, Szalkszentmárton és Dunavecse nemrég újrarendezett kőtáraiban kétezer éves emlékeket tanulmányozhatunk. Hogyan kerültek a díszesen faragott temetői jelek a falvak gyűjteményeibe?

A római császárság utolsó századaiban a provincia keleti határa (a limes) a Duna vonalánál húzódott. A hódítások és az utóvédharcok idején az I. században még csupán kisebb, katonai települések, őrhelyek, álltak a nyugati part stratégiai fontosságú pontjain. Ezek közül azonban több jelentős gazdasági, kulturális központtá fejlődött a III—IV. században.

A birodalom tisztjei, katonái, ahol települést alapítottak, a római vallást és életformát népszerűsítették.

Hitéletükben — melyben szerepet kaptak a leigázott népek istenei is—-jelentős volt a halálon túli élet kultusza. Az elhunytak tisztelete, emlékük ápolása és fenntartása fontos kötelessége volt a hátramaradottaknak. Már az első században sok elfoglaltságot találhattak a kőfaragók egy-egy központban hiszen illő volt, hogy a bajtársak az egyszerű közkatonának is kőjelet állítsanak. Míg a tartomány nyugati részein nem voltak ritkák a márványból faragott emlékek, a keleti régiókban mész- vagy homokkővel dolgoztak a mesterek.

A katonai táborhelyeken leginkább dísztelen kőbe vésték az elhunytak nevét és rangját, valamint az emléket állító bajtársak nevét. Ritkább esetben a polgári foglalkozás és az életkor is a lapra került. Ha rangosabb vezetőnek, vagy — később — családnak készítettek emlékjelet, a háromszögben vagy félkör alakban lezárt, több részre osztott kőlapokat díszítették is. A Duna menti gyűjteményekben őrzött darabok többsége is ilyen, a II. vagy a III. századból való monumentum: csatajelenettel, az elhunytak nyugodalmát őrző nagyragadozókkal, virágdiszekkel.

A dunavecsei kőtár talán legszebb darabja például egy interscisai (a mai Dunaújváros környéke) családnak állít emléket. A négytagú famíliát láthatóan gyakorlott kezű mester faragta kőbe. Érzékeltetni tudta a ruházat ráncait, a kezekbe jelképes tárgyak kerültek. Az arcok azonban még — a keleti művészeti hagyományt idézve — merevek, maszkszerűek és egyformák. Már az elhunyt jellemére is, következtethetünk viszont egy másik — erősen sérült — sírlapra vésett fejről. Keleti karakterű, az élet örömeit élvező, megelégedett ember arca ez.

A keleti művészeti hatás egyébként nem véletlenül tűnik föl Interscisában. Septimus Severus alatt, a II. század végén a szíriai Hemesből érkeznek ide

• Borostyán- indás kő a dunavecsei református templom falában.

0 Oroszlán torzó.

0 Feltehetően az unikomis (egyszarvú) látható az egyik töredéken.

Négytagú család egy dunavecsén kiállított sirkövön.

csapatok. Az egység később is keletről kapja utánpótlását. A folyamparti településre érkező, kereskedők, iparosok, tanítók és művészek is Damaszkusz környékéről valók. AIII. századi emlékeken szembetűnik a gazdag ornamentika. Szerepelnek a keleti országokban ismert ragadozók, párducok, oroszlánok stb. Sőt az egyik, Dunavecsén kiállított faragványon az ókeresztény szimbólum, az unikomis (egyszarvú) is látható.

Sajnos, a pannóniai művészetből csak a sírköveket ismerhetjük meg a Duna menti falvak kismúzeumaiban. Nincsenek szarkofágok, díszes sarokkövek, medalionok, sírszobrok. A szalkszentmártoni Petőfi-ház udvarán igaz monumentális oszloptöredékeket is kiállítottak.

Még alapos összehasonlító vizsgálat után is csak feltételezhetjük, hogy a

Bakos Ambrus 200 éve, 1787. augusztus 28-án született Nagykőrösön. Alsófokú iskoláit szülővárosában végezte, majd 1804-től a debreceni kollégium diákja: jogot és teológiát tanult. 1809-ben abbahagyta a kollégiumi tanulmányait, s jogi téren képezte tovább magát Pesten. 1811-ben került végleg haza: másodnótáriusként dolgozott, majd 1816-ban főnótáriussá választották, 1821-ben szenátor lett, s 1827-től több alkalommal is betöltötte Nagykőrös város főbírói tisztét.

Kiváló jogász és közgazdász volt. Az ő közreműködésével szerezte meg Nagykőrös városa a földesúri javakat, s ő dolgozta ki a vétel fedezetéül szolgáló redemciót. Bakos Ambrus nevéhez fűződik Nagykőrös város szabályrendelet-gyűjteménye, amelyet a nemes vármegye is jóváhagyott: a dokumentum a város autonómiájának legszebb bizonyítéka. A földesúri javak többségének megszerzése után, a helybeli közbirtokosság intézett támadást a közösség szerzeményei ellen. Az incapacitás (jobbágy-közösség birtokképtelensége) alapján igyekeztek a földesúri birtokokat maguknak megszerezni. Ez azonban Bakos Ambrus ügyes számításai miatt kudarcba fulladt, sőt a város pozíciói tovább erősödtek. (Az 1830— 1840-es évékben szerezte meg Nagykőrös Bábocka, Ágasegyháza, Páhi, Dán- szentmiklós pusztákat.) Bakos Ambrus Nagykőrös hátrányos helyzetét országos fórumokon kívánta orvosoltatni: 1843-ban szót emelt az incapacitás elKÖNYVESPOLC

Település és társadalom

Duna keleti partjára átkerült római kori emlékek a közeli Interscisából származnak. Feltehető, hogy csak fejlett városokban dolgozhattak olyan tehetséges mesterek, mint akik a hartai családi sírkövet, illetve a dunavecsei faragott emlékjeleket készítették.

A kövek vándoroltak. Művészetpártoló földesurak kastélyukhoz száz kilométerről is elszállították a régi mesterek műveit. Okleveles adatok bizonyítják például, hogy a római köveket Pen- teléről Szalkra vitték. A dunavecsei la- pidárium több darabja a folyammederből került elő. A táj jelentősebb, régi épületei is őriznek faragott emlékeket. A homokos vidéken nagy érték volt a kő. Néhány szép töredék ma is látható például a dunavecsei református templom falában.

Farkas P. József

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Társadalom- tudományi Intézetében egy évtizede folynak kiemelkedő színvonalú kutatások társadalmi, gazdásági fejlődésünk új tendenciáiról,. ellentmondásairól. A vizsgálatok eredményeit közreadó könyvsorozat (sorozatszerkesztők Böhm Antal és Pál László) eddigi kötetei elsősorban elméleti-módszertani jellegűek voltak. Ez a könyv azonban abból kiindulva, hogy társadalmi viszonyaink növekvő jelentőségű alkotóelemét éppen a települési viszonyaink adják, komplexeit értelmezi és értékeli azokat a településgazdasági-társadalmi különbségeket, amelyek hazánkban különböző okokból keletkeztek.

Enyedi György akadémikus kiindulópontja az, „hogy a mai magyar társadalomban talán nagyobb differenciáló erőt jelent a településhez tartozás, mint a foglalkozási vagy társadalmi réteghez való tartozás”.

A könyv három igen izgalmas kérdésre keresi a választ:

— Vannak-e kifejezetten megkülönböztető, diszkriminatív elemek a magvar településpolitikában és a telepü- lesfejlesztés gyakorlatában?

— A legújabban bevezetett változások (közigazgatási és településgazdálkodási reform) megfelelő irányúak és elégséges méretűek-e?

— Milyen szervezeti, politikai, gazdásági változások szükségesek ahhoz, hogy a terület- és településfejlesztés erősítse a társadalmi esélyegyenlőséget?

A válaszokat öt fő fejezetben kapja meg az olvasó, a szerzőtől megszokott, élvezetesen olvasmányos stílusban, példák és a hozzájuk, kapcsolódó gondolatgazdag tanulságok sokaságával.

A településpolitikát és az attól elválaszthatatlan településfejlesztési források elosztási rendszerét bemutató fejezetből megtudhatjuk például, hogy a pénzek elosztását támogató ideológiákban hamis és túlzó elemek is voltak a hetvenes években. A községekben végrehajtott fejlesztések nagy része a helyi gazdasági egységek hozzájárulására es lakossági erőforrásokra tá-' maszkodon, és a közteherviselés az egyes településkategóriákban élő állampolgárok között igen aránytalan volt.

Ugyanennek ellenpárja, hogy azért kellett „erőltetett városfejlesztést” végrehajtani, mert ezzel a nagyipari munkásságnak mint e társadalom vezető erejének a helyzete javul elsősorban. (Megjegyzése: „Az ipari és építőipari munkásság fele, a kevésbé képzett, a segítségre legjobban rászoruló munkásoknak még nagyobb része falun él.”) A szerző szerint az 1986-ban bevezetett új szabályozás, a szűkös lehetőségek ellenére is, pozitív irányba viheti a településfejlődésünket.

A közoktatás, illetve a tanulási esélyek település-területi különbségeivel foglalkozó fejezet adat- és információgazdagságával tűnik ki. Csak egy példa: a 8 általános iskolánál alacsonyabb végzettségűek 85 százaléka a községi iskolákból kerül ki, s e fiatalkorúak 40 százaléka a négy megye iskoláiba járt: Borsod, Bács-Kiskun, Szabolcs-Szat- már és Pest megyébe.

Olvashatunk e részben még a három oktatási szint (általános, közép- és felsőfokú) területi-települési különbségeilen, az önálló nemzeti hadsereg megszervezését szorgalmazta, 1848 márciusában, a forradalom előestéjén pedig a szabad királyi városi cím elnyerését tűzte ki célul. A forradalom és szabadságharc idején is Bakos Ambrus volt a főbíró. 0 és az általa irányított magisztrátus híven szolgálta a szabadság- harc ügyét, tettekben, anyagi terhek vállalása terén egyaránt (például a 16. Károlyi és a 13. Hunyadi honvéd huszárezred toborzása is itt történt). Kossuth Lajos figyelmét is felkeltette a tekintélyes körösi főbíró személyisége, s az 1849. április elején írott leveleiben kérte őt az újjászervezendő Pest vármegye munkájában való résztvételre. Május 14-én őt is jelölték a Kecskeméten tartott tisztújító közgyűlésen viceispánnak. Kossuth jóváhagyásával Vu- kovics Sebő igazságügyminiszter 1849. június 15-én nevezte ki őt a hétszemélyes főtörvényszék közbírájává, de ezen tisztét már nem láthatta el, mivel a kormány ismét menekülni kényszerült, Szegedre, akárcsak a Pest vármegyei testület, amely Nyáry Pál vezetésével újra Kecskemétre tette át székhelyét.

Bakos Ambrus bujdosásra kényszerült a szabadságharc bukása után, javait zár alá helyezték, de hamarosan felmentették. 1852. augusztus 20-án hunyt el szülővárosában, Nagykőrösön. (Az Arany János Múzeumban — Nagykőrös, Ceglédi út 19. — szeptember 12-én nyílik emlékkiállítás Bakos Ambrusról.

Dr. Novák László

ről, az elsietett iskolakörzetesítésekről, s a továbbtanulás, az egyetemre jutás települési egyenlőtlenségeiről. (A fővárosban és a három vidéki egyetemi központban (Pécs, Szeged, Debrecen) tanul az ország összes egyetemi és főiskolai hallgatóinak háromnegyede és 43 százalékuknak ugyanott van az állandó lakhelye is!)

Sajátos, de a fejezet áttanulmányozása után egyértelműen indokolt, a társadalmi-települési folyamatok egészségügyi ellátás szempontjából való megközelítése. Az a szervezeti-települési torzulás, amelyről e részben olvashatunk, a közoktatáshoz hasonlóan, „a hiány adta szükségintézkedések egy részének intézményesülésével” alakult ki. Megdöbbentő, hogy pusztán a különböző szerepkörű és rangú városok között a hetvenes években 13-szoros különbségűvé nőttek az egy főre jutó egészségügyi fejlesztés összegei, nem is beszélve a becsült költségek hússzorosra nőtt arányairól. S közben a 30 éves korban még várható élettartam az elmúlt évtizedben 2,18 évvel csökkent. (Budapesten 1,41-gyei, a községekben 2,72-vel.) .

A rövid összefoglalónak szinte minden mondata idekívánkozna az ismertetésbe. Ehelyett azt ajánlom minden, napjaink társadalmi-települési folyamatai iránt igazán érdeklődő olvasónak, hogy vegye kezébe és tanulmányozza át Enyedi György legújabb könyvét. Az .érdeklődést csak fokozhatják a kötetbe bekerült Bács-Kiskun megyei példák. Haszonnal forgathatják a kötetet a helyi vezetők is, hiszen a szerző fő célja, hogy érvanyagot adjon egy, a jelenleginél demokratikusabb, önállóbb helyi önkormányzati politika kialakításához és megvalósításához.

Dr. Csatári Bálint

KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN

ORVOSOK

KECSKEMÉT: az ügyelet ideje hétfőtől péntekig este 18 órától reggel 8 óráig tart: szombaton, vasamap és ünnepnapokon reggel 8 órától folyamatosan a következő hétkqznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőtteknek: Kecskemét, Nyíri út 38. (T.: 20-488), központi tömb, diagnosztika. Gyermekeknek: Kecskemét, Izsáki út 5.; C pavilon, földszinti ambulancia (T.: 22- 822).

Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Hetényegyháza, JakabszáUás, Nyárlő- rinc, Városföld gyermek és felnőtt betegeit a munkaszüneti napokon a kecskeméti kórház említett két épületében látják el.

Orgovány: Orgovány, központi rendelő (T.: 25); Lajosmizse, Felsőlajos, Ladánybene: Lajosmizse, központi rendelő (T.: 24); Szabadszállás, Fülöpszál- lás, Soltszentimre: Szabadszállás, központi rendelő (T.: 22), Kunszentmiklós, Kunpeszér, Kunadacs, Tass: Kunszent- miklos, központi rendelő (T.: 155), Dunavecse, Szalkszentmárton, Apostag: Dunavecse, központi rendelő (T.: 75); Kerekegyháza, Fülöpháza, Kunbaracs: Kerekegyháza, központi rendelő (T.: 71-234); Lakitelek: ar. Glied I. (Lakite- lek, Alkotmány u. 3. T.: 42-015); Izsák: dr. Tóth M. (Izsák,‘Kossuth tér 6. T.: 23). Tiszaalpár: dr. Szántó Á. (Tiszaal- pár, Alkotmány u. 18/A T.: 44-086).

BAJA: a hétvégi ügyeletet a kórház baleseti sebészeti pavilonjában látják el. (T.: 11-244). Itt fogadják a bajai, bácsborsódi, bácsszentgyörgyi, bátmonós- tori, csátaljai, csávolyi, dávodi, érsek- csanádi, felsőszentivani, garai, herceg- szántói, nagybaracskai, nemesnádudvari, sükösdi, szeremlei és vaskúti betegeket.

BÁCSALMÁS: a'rendelőintézetben a bácsalmási, bácsszőlősi, tataházi, má- tételki, kunbajai, csikériai, madarasi, katymári lakosokat látják el. (T.: 124).

KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rendelőben fogadják a betegeket (T.: 12 vagy 105). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részére* minden szombaton

8-tól 12 óráig. Szakorvosi rendelőintézet: Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet idején a rendelőintézetben ellátják a kiskőrösi, akasztói, csengődi, tabdi, páhi, kaskanytúi betegeket.

Kecel, Imrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 68), Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: Soltvadkert, központi rendelő

ff.; 2i).

KISKUNFÉLEGYHÁZA: a központi ügyelet szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. Helye: Kiskunfélegyháza, Kilián Gy. u. 7. (T.: 62- 520). Ellátják a kiskunfélegyházi, gátéri, kunszallási, pálmonostori, petőfi- szállási, bugaci betegeket.

A gyermekorvosi ügyelet rendje hétvégeken: szombaton es vasárnap 7-től 19 óráig. Helye és telefonja azonos a központi ügyeletével.

TISZAKÉCSKE: a rendelőintézetben a tiszakécskei és a szentkirályi betegeket látják el. (T.: 41-261).

KALŐCSA: a rendelőintézetben tartanak ügyeletet: Kossuth u. 34—36. Itt látják el Bátya, Foktő, Géderlak, Homokmégy, Miske, Ordas, öregcsertőCsoma, Szak már, Úszód és Kalocsa betegeit. 'Az ügyelet ideje szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. (T.: 10,122,134). Éjszakai ügyelet: 213- as mellék. URH-szoba 219-es mellék.

A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe, 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalocsa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek.

Fájsz, Dusnok: dr. Juhász D. (Fájsz, Szent István u. 30. T.: 19), Solt, Ujsolt, Dunaegyháza: Solt, központi rendelő (T.: 167), Hajós: dr. Zakupszky E. (Hajós, Temető u. 9. T.: 27), Dunapataj, Harta: dr. Jaksa J. (Dunapataj, Baross u. 6. T.: 84).

KISKUNHALAS: a Semmelweis kórház központi ambulanciáján tartanak ügyeletet. (T.: 21-011, 275-ös mellék.) Itt látják el a balotaszállási, harka- kötönyi, zsanai, kunfehértói, kis-szállá- si, pirtói betegeket.

Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospálos, Kömpöc: Kiskun- majsa, központi rendelő. (T.: 31-211), Jánoshalma, Kéleshalom, Borota, Rém: Jánoshalma, központi rendelő (T.: 88), Tompa, Kelebia: dr. Császár J. (Kelebia, Bajcsy-Zsilinszky 39.)

GYÓGYSZERTÁRAK

A péntek esti zárórától hétfő reggelig a következő gyógyszertárak tartanak ügyéletet:

Kecskemét: Szabadság tér.; Baja: Tóth Kálmán tér 2.; Bácsalmás: Hősök

tere 4.; Izsák: Dózsa Gy. u. 7.; Jánoshalma: Béke u. 1 /A; Kalocsa: Széchenyi lakótelep; Kiskőrös: Kossuth u. 5.; Kiskunfélegyháza: Attila u. 1.; Kiskunmaj- sa: Hősök tere 3.; Kunszentmiklós: Kálvin tér 7.; Soltvadkert: Ifjúság u. 2.; Ti- szakécske: Béke u. 132.; Kiskunhalas: Kossuth u. 15-—19.; Solt: Béke tér 6.

Lelki segélyszolgálat

Kecskemét, naponta 18 órától 22 óráig. T.: 28-222.

ÁLLATORVOSOK

Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart.

BÁCSALMÁSI ÁLLATKÓRHÁZ: dr. Veréb J. (Bácsalmás, Marx u. 36. T.: 106).

KECSKEMÉTI ÁLLATKÓRHÁZ: dr. Temesváry I. (Kecskemét, Halasi út 34. T.: 28-344).

BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET. Baja, Bátmonostor, Szerelnie: dr. Aradi I. (Baja, Martinovics u. 4/A, T.: 12-525), Nemesnádudvar, Sü- kösd, Érsekcsanád: dr. Lakatos J. (Nemesnádudvar, Petőfi u. 84. T.: 13), Bácsszentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Ulicsák A. (Gara, Kossuth u. 58. T.: 14), Felsőszentiván, Csávoly, Bácsbo- kód: dr. Szabó B. (Bácsbokod, Tolbu- hin u. 28. T.: 31), Bácsborsód, Madaras, Katymár: dr. Szabó I. (Bácsborsod, Dózsa u. 13), Hercegszántó, Dávod, Csátalja, Nagybaracska: dr. Tüske F. (Nagybaracska, Tulbanov u. 18.).

KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET. Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Kasziba I. (Kalocsa, Hunyadi u. 90. T.: 443), Tass, Szalkszentmárton, Dunavecse, Apostag: dr. Reviczky Gy. (Szalkszentmárton, Vasút ji. 12.), Solt, Újsolt, Dunaegyháza, Állampusztai Célgazdaság solti kerülete: dr. Hajnáczky K. (Solt, Vörös Hadsereg u. 9.), Harta, Dunate- tétlen, Állampuszta, Dunapataj, Ordas, Géderlak, Úszód, Dunaszentbenedek: dr. Kohány S. (Harta, Dunasor 6. T.: 64), Szakmár, öregcsertő, Homokmegy: dr. Török L. (öregcsertő, Vén J. u. 24. T.: 11), Miske, Drágszél, Hajós, Császártöltés, Fájsz, Dusnok: dr. Bajusz I. (Dusnok, Vörös Hadsereg u. 23.)

KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET. Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Holló I. (Kecskemét, Bánk bán u. 12. T.: 21- 325), Kecskemét, Ballószög, Helvécia, Városföld: dr. Ispánovity I. (Kecskemét, Kölcsey u. 24. T.: 20-869), Jakab- szállás, Orgovány: dr. Bartal J. (Orgovány, Hajma A. u. 22. T.: 42), Szentkirály, Nyarlőrinc: dr. Dani S. (Nyárlő- rinc, Sugár u. 16. T.: 43-192), Lajosmizse: dr. Havasi F. (Lajosmizse, Rákóczi u. 29. T.: 99), Tiszakécske: dr. Csitári J. (Tiszakécske, Tiszasor u. 64. T.: 41- 095), Kerekegyháza, Kunbaracs, Ladánybene: dr. Tóth B. (Ladánybene, Piactér u. 12. T.: 7).

KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET. Kiskörös: dr. Ispánovity J. (Kiskőrös, Bajcsy-Zs. u. 84.), Ágasegyháza, Fülöphaza, Izsák: dr. Mészáros I. (Ágasegyháza, Kossuth L. u. 23. T.: 20), Kunszentmiklós, Kunpeszér, Kunadacs: dr. Szalay B. (Kunszentmiklós, Marx tér 10. T.: 8), Szabadszállás, Fülöpszállás: dr. Bálint T.

(Szabadszállás, Könyves K. u. 7.), Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: dr. Pais K. (Bocsa, Mező I. u. 19. T.: 24), Akasztó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Soltszentimre, Kaskantyú: dr. Bozi R. (Akasztó, Vörös Hadsereg u. 3.), Kecel, Imrehegy: dr. Sőreghy Ä. (Kecel, Nádas u. 10/1.).

KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET. Kiskunfélegyháza: dr. Horváth A. (Kiskunfélegyháza, Wesselényi u. 3. T.: 61- 389), Gátér, Pálmonostora, Petőfiszál- lás: dr. Szobonya Cs. (Pálmonostora, Dózsa Gy. u. 59. T.: 79-586), Tiszaalpár, Lakitelek: dr. Kovács Gy.-né (Lakitelek, Petőfi u. 3/A, T.: 42-118), Kis- kunmajsa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. Fülöp J. (Kiskunmajsa, Tanácsköztársaság u. 66. T.: 31 -828), Jászszentlászló, Szánk: dr. Borotai Gy. (Jászszentlászló, Radnóti u. 3. T.: 72-622), Bugac, Kunszállás: dr. Csőke A. (Kunszállás, Kossuth u. 7. T.: 4).,

KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET. Kiskunhalas: dr. Czabán L. (Kiskunhalas, Kosevoj té( 5. T.: 22-245), Zsana, Haricakötöny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehértó: dr. Kazinczi F. (Kunfehértó, Előre Tsz. T.: 22-377), Jánoshalma: dr. Ivanics M. (Jánoshalma, Bíró u. 7. T.: 283), Borota, Rém: dr. Joó L. (Rém, Petőfi u. 23.), Mélykút, Kisszállás: dr. Mikó N. (Mélykút, Lenin tér 54. T.: 28), Tompa, Kelebia: dr. Czinder P. (Tompa, Széchenyi u. 20. T.: 92), Bácsalmás, Csiké- ria, Bácsszőlös, Kunbaja: dr. Koletics Gy. (Bácsalmás, Rákóczi u. 8.1, Tatahaza, Bácsalmás, Mátételke: dr. Harmat S. (Tataháza, Kossuth u. 21. T.: 10).