Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-28 / 202. szám
1987. augusztus 28. 8 PETŐFI NÉPE • 5 A KALÁSZOSOK ELHANYAGOLT TESTVÉRE? A rozs szerepe a gabonatermesztésben és -feldolgozásban A mezőgazdaság termesztési szerkezetében a gabonanövények a szántóföldi területnek több mint 60 százalékát foglalják el. Ez a magas részarány a gabonafélék kiemelkedő szerepének tulajdonítható. A vetési szerkezetben a különböző fajtájú gabonák területe nagymértékben függ a föld termőképességétől. A talajszerkezet nálunk a búza és a kukorica termesztésének is jól megfelel, de megyénkben igen jelentős területen csak rozs termeszthető. A laza szerkezetű, a késő tavaszi időszakban ritkán vízhez jutó homoktalajok a búzatermesztésre kevésbé alkalmas vagy alkalmatlan területek növénye a rozs. Ezt bizonyítja, hogy az idei országos (mintegy 94 ezer hektár) vetésterületből 25 ezer 600 hektár rozsterület megyénkben található. Hazai táplálkozási szokásainkat a rostszegény fogyasztás jellemzi. A helytelen táplálkozás következtében évről évre növekszik a diétára szorulók száma. A gabonaipar fontos feladatának tekintette és tekinti a jövőben is a táplálkozás-élettanilag előnyös termékek forgalmazását. A Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat a rozsőrlés egyik legnagyobb országos bázisa. A kecskeméti villanymalomban és a bácsalmási malomüzemben őröljük az ország rozslisztszükségletének 41,5 százalékát. Feladatunk és érdekünk, hogy az alapanyagot megtermelő mezőgazdasági üzemekkel kölcsönösen jó és eredményes kapcsolatot tartsunk. Életrevaló — de nem gazdaságos A rozsnak a gabonafélék között szinte egyedülálló az örökletes életrevalósága, edzettsége, jó télállósága, homok- és szárazságtűrő képessége. Mindez alkalmassá teszi azoknak a területeknek a hasznosítására, ahol sem búzát, sem árpát gazdaságosan nem lehet termeszteni. A hangsúlyt a mai helyzetben a gazdaságosságra kell helyezni, a rozsé azonban nem a legjobb. A költségek fedezetére legalább 1600 —1800 kilogramm termésátlag kellene, s ez nagyon sok üzemben nem terem meg, aminek okait csak érinteni szeretném. Az utóbbi évtizedben, a leromlott fajták miatt, a megtermelt rozs döntő többsége csak takarmány minőségű volt, s a késői betakarítás miatti csírázás hatására nagyon gyenge minőségű lisztet lehetett belőle őrölni. A rozs legfontosabb nemesítési céljai a bő termés, nagyobb fehérjetartalom, rozsda-ellenállóság, koraiság, aszálytűrés, rövidebb és szilárd szalma, a per- géssel, az idő előtti csíráztatással szembeni ellenállóság, hazai viszonylatban ném váltak valóra. Ezért is döntöttünk úgy 1982-ben, hogy Lengyelországból hozunk be további szaporításra elit vetőmagot. Két fajta mellett maradtunk, mivel ott is ezek adják a termesztés alapját. A Dankowskie Zlote és a Dan- kowskie Nőve fajtájú rozsot hoztuk be. Jelenleg egész Európában a lengyel fajták a legelterjedtebbek mind sütőipari, mind takarmányozási szempontból jók. Fajták és termésátlagok A behozott vetőmagot a Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalattal közösen tovább szaporítottuk, s ma már nemcsak a megyei igényeket tudjuk e két fajtából kielégíteni, hanem az ország más területeire is szállítunk. A közös együttműködés főbb céljai között a köztermesztésben levő fajták Összehasonlítása, új törzsek előállítása, az elit vetőmag szaporítása, a kísérleti A nádazó A lassan feledésbe menő szakmák egyikének, a nádazásnak — a háztetők náddal való befedésének — művelője a Győr-Sopron megyében élő Domán Pál. A Kisalföldön számos épület nádazott teteje dicséri tehetségét A képeken: Domán Pál nádtetőt készít. eredmények propagálása, szakmai bemutatók szervezése szerepelt. A korszerűbb fajták elterjesztésének sikerét az is bizonyítja, hogy az 1980. évi L4 ezer 761 hektáros vetésterülettel szemben 1987-ben már több mint 25 ezer 600 hektáron termesztünk rozsot. Sajnos a termésátlagok nem emelkedtek. Hektáronként 1200—1809 kilogramm közötti és ez bizony nagyon kevés, hiszen a két lengyel fajta potenciális termőképessége hektáronként több mint 4 ezer 200 kilogramm. Azokban az üzemekben, ahol a rozsnak is megadják a szükséges tápanyagot és betartják a technológiát, 3 ezer kilogramm, vagy még ezt is meghaladó termésátlagot érnek el. Megyénkben 1986-ban 53 mezőgazdasági nagyüzem termelt rozsot, az átlagtermések hektáronként 350—4200 kilogramm között voltak.' A háztáji és kisegítő gazdaságok több mint négyezer hektáron termelnek rozsot, az átlagtermés azonban igen alacsony. Tapasztalataink szerint az átlagtermés és a fajták romlását a vetőmag minősége, főként szaporulati foka okozza. Sajnos igen sok termelő a vetőmagon spórol, nem újitja fel, hanem a leromlott, szokvány, nem fokos vetőmagot veti el. Kívánatos lenne e helytelen gyakorlat megszüntetése, mert biztonságos, kiegyensúlyozott, jó minőségű termés csak kiváló minőségű vetőmagtól várható. A minőséggondok okai A jó minőségű rozs jól fejlett, nagy szemű, egészséges, jellemző szagú gabona, csírázott szemeket nem tartalmaz. A Bács-Kiskun megyében termelt rozs színé barnáslila árnyalatú, szemben például a Szabolcs megyei zöldes színű szemekkel. Ilyen minőség csak optimális időben történő betakarítással érhető el, Sajnos ez a legtöbb gazdaságban elmarád, mert a rozs aratását csak a búzabetakarítás befejezése után kezdik meg; akkor, amikor már megdőlt, a szemek csírázásnak indultak, így volt ez sajnos idén is, ezért a termés nagy része csak takarmány minőségű. A rozs nagyon könnyen kicsírázik, a csírázott rozslisztből készített kenyér bélezete nedves tapintású és ragacsos. A rozslisztet rendszerint búzaliszttel keverve használja fel a' sütőipar, de egyre nagyobb a kereslet a csak rozslisztből készült cipók, kenyerek iránt. A takarmányozásra és ipari célra felhasznált rozsok minősége nincs külön megállapítva, általában azokat a tételeket’takarmányozzuk, amelyek emberi fogyasztásramár nem alkalmasak. Arra kell ügyelni, hogy rozsot csak utóérett állapotban takarmányozzunk, mert a friss rozs aratás után emésztési zavarokat okozhat a jószágnál. A rozs emészthető fehérje- és keményítőtartalma közel áll a búzáéhoz, de mégis sokkal gyengébb takarmány. Hátrányos étrendi hatása azért van, mert darája erősen csirizesedik. Magas lizin-tartal- ma miatt viszont jó keveréktakar- mány-komponens, sertéstápokban jól hasznosul. Az idei rozs betakarítása még alig fejeződött be, de már folynak a következő évi termés talaj-előkészítési munkálatai. Az elvégzett kísérletek és jó néhány üzem tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy csupán a jobb termesztési feltétel megteremtésével megyénkben akár 700—900 kilogrammal is növelhető lenne a hektáronkénti terméshozam. A vetésidő és a vetőmagmennyiség helyes megválasztása, szabályozott nitrogén-műtrágyázás, jól elkészített magágy, növekedésszabályozó szerek használata, optimális időben történő betakarítás, veszteségmentes tárolás, mindmind olyan kínálkozó lehetőség, melynek betartása, alkalmazása eredményesebbé tehetné a rozs termesztését. A felvásárlási ár még nem ismert, de valószínűleg az 1988-as szabályozás ezt is érinti. Vitassuk meg! A malomiparon keresztül a sütőipar és a takarmánykeverő üzemek a jelenleginél több és jobb minőségű rozsot igényelnek. A jelentkező és növekvő igények teljesítésének egyik módja a fajtaváltás, amelyhez megteremtődtek a szükséges feltételek, s e feltételek a jövőre vonatkozóan is biztatóak. A gabonatermesztéshez szükséges gépek rendelkezésre állnak, van jó és alkalmazható technológiánk, képzett szakembergárdánk, s ez biztos alapja lehet a most már több éve tartó gyenge eredmény javításának. Befejezésül néhány kérdés: Mi az oka annak, hogy a világ más tájain sokkal eredményesebben termesztett rozs hazánkban, még inkább megyénkben, ilyen gyengén terem? Mit kellene tenni még annak érdekében, hogy az egyébként már-már világszínvonalon elismert magyar gabonatermesztésen belül a rozs is legalább megközelítse azt? Valastyán Mihály a Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese Az igazgatóhelyettes kérdései valóban vitára ingerlóek. Bár az is lehetséges, hogy egy válasszal elintézhetők, nevezetesen: nem hoz annyi jövedelmet hektáronként, mint a búza, a felvásárlási ára évek óta rendezetlen, s emiatt kevés gondot fordítanak termesztésére a gazdaságok. Ennyi válasszal azonban nem elégedhetünk meg. Biztosan vannak egyéb tényezők is. Szóvá lehet tenni olyan dolgokat, amelyek jobbításával, megoldásával kimozdítható jelenlegi helyzetéből a rozstermesztés. Annál is inkább, mert úgy tűnik, hogy a táplálkozás-élettan — s talán még az export — szempontjából is újra fölfedezett növényeként említhetjük ezt a gabonát. Vitassuk meg a rozstermesztés helyzetét és gondjait lapunk hasábjain! Kérjük a termesztőket, felhasználókat, kutatókat, közgazdászokat, írják meg véleményüket, javaslataikat! Cs. I. VENDÉGÜNK VOLT: Dr. Krómer István, a műszaki tudományok kandidátusa Kisebb energiával több energiát Villamosenergia-ipari Kutatóintézet — A kérdés első és második részére adandó válasz összefügg. A villamos- energia-átvitelben az elmúlt évetize- dekben határkőnek tekinthető műszaki fejlesztési feladatokon léptünk túl, nevezetesen megoldottuk a 400, illetve 750 kilovoltos távvezetékek létesítésének problémáit. E munkával összefüggésben alakítottuk ki a VEIKI-ben Kö- zép-Európa legnagyobb szabadtéri nagyfeszültségű laboratóriumát. A következő évtizedekben, legalábbis 2010- ig, aligha várható extenzív fejlődés, vagyis még nagyobb feszültségű távvezetékek építése. Az utóbbi években, s jelenleg is, az elosztás minőségének javítása van napirenden. — Mit értsünk ezen? — Az üzembiztonság növelését és a veszteségek csökkentését. Hazánk a közepesen villamosított országok közé tartozik. Egy-egy nagyobb áramszünet esetén a gyárak, üzemek leállásából jelentős népgazdasági kár keletkezhet, s hasonlót okozhatnak az elektromos hiA közelmúltban Kecskeméten tartotta XXXIV. országos vándor- gyűlését a Magyar Elektrotechnikai Egyesület. A rendezvény a különféle kábelek, vezetékek és a hozzájuk tartozó villamos szerelvények műszaki fejlesztési, gyártási és forgalmazási kérdéseivel foglalkozott. A tanácskozás egyik résztvevőjét, dr. Krómer István kandidátust, a bából adódó tűzesetek is. Indokolt tehát az üzembiztonság növelése. — Az elmúlt télen Búcs-Kiskunban emlékezetes áramszolgáltatási zavarodat éltünk át, az ország más tájairól pedig gyakran értesülhettünk ipari tűzesetekről■ — A villamos távvezetékek tervezésé sehol sem foglalja magában a katasztrófaként felfogható természeti csapások elleni teljes felkészülést. Ilyenek ugyanis csak ritkán fordulnak elő, s akkor sem teijednek ki földrajzilag nagy területre. Ha minden távvezetéket úgy építenénk, hogy például a méterenkénti 10 kilogrammos jégterhelés se okozzon zavarokat, akkor ez nagyobb költséggel járna, mint az esetenkénti károk összege. A meteorológiailag veszélyeztetettebb körzetekben persze nem árt figyelembe venni a természet szélsőségeit. A tűzeseteket tekintve pedig nem jellemző, hogy azok villamos hibából adódnak. — A veszteségek csökkentése nyilván szervesen kapcsolódik az energiatakarékossággal kapcsolatos céljainkhoz. — Magyarországon növekszik a vil- lamosyiergia-fogyasztás, ami a fejlődés természetes velejárója. Különösen szembetűnő ez a háztartások esetében, elég, ha csak a fagyasztóládák elterjedésére gondolunk. A hazai 3,5 millió lakásban a vezetékek és szerelvények csatlakozásain évente körülbelül 130 millió kilowattóra hőveszteség lép fel, az alkalmazott megoldások tökéletlensége miatt. S most érkeztünk el a vándorgyűlés témájának időszerűségéhez is. De elmondanám még, hogy a villamos energia elosztásában veszteségnek tekintjük a feleslegesen javításra fordított munkaidőt, s a karbantartási áramszünetek okozta károkat Ezt csökkentheti a feszültség alatti munkák teijedése, s a gazdaságos hálózatfelújítási technológiák kidolgozása, amelyekkel a jelenlegi átviteli kapacitásokat is növelni lehet. — Milyen tanulságokkal szolgált a kecskeméti vándorgyűlés? — A szakmai előadásokból általánosan kicsendült vélemények szerint a villamos energíá átvitelére, valamint elosztására szolgáló kábelek és vezetékek fejlődésével nem tartott lépést a rajtuk alkalmazott kötési módok és a hozzájuk kapcsolódó szerelvények fejlesztése. Utóbbiak minősége és választéka sok kívánnivalót hagy maga után, s van még tennivaló a kötések vizsgálati módszereinek tökéletesítésében is. Ennek az egyenlőtlenségnek a felszámolása a közeljövő műszaki-fejlesztési feladata. Bálái F. István tudományos osztályvezetőjét arról kérdeztük, hogy mi indokolta az említett kérdéskör napirendre tűzését, s melyek a villamosenergia-átvitel és -elosztás időszerű fejlesztési feladatai. VIETNAMI VÁLTOZÁSOK Űj élet a felperzselt földeken 9 A kibontakozó főutca az állami gazdaság központjában — az esős évszak idején. A távoli szocialista országban, Vietnamban is mozgásba lendült a gazdasági-politikai fejlődés szekere, amely az elmúlt években bizony kátyúba ragadt. A nemrégiben megválasztott új, de már nagy tapasztalatokkal rendelkező vezetőgárda irányítása alatt sorra születnek a kilábalást elősegítő intézkedések. Ezek sorába tartozik például a már meglevő kapacitások ésszerűbb kihasználása, újak létrehozása, valamint a különböző okok miatt üresen álló földek megművelése is: Az ország déli részén fekvő Tei Ninh tartományban is nagy lendülettel láttak hozzá a munkához. A több mint 4 ezer négyzetkilométernyi területű tartomány az Egyesült Államokkal vívott honvédő háború idején gyakran szerepelt a katonai híradásokban: e földeken próbálta felszámolni az amerikai hadsereg a dél-vietnami hazafiak központját. Az akció teljes kudarccal végződött, ám a harcok színhelye, az egykori áthatolhatatlan dzsungel kiégett, felperzselt pusztasággá változott. A háború befejeződése után több mint tíz évnek kellett eltelnie, hogy az emberek ismét művelésre fogják a különben termékeny földeket, ismét az élet, s ne a pusztulás jelei uralkodjanak a tájon. Vietnam minden részéről érkeztek, érkeznek az új telepesek, hogy munkájukkal megalapozzák a tartomány, és ezáltal az egész ország gondtalanabb jövőjét. Dong Rum településen is már kibontakoznak egy leendő központ körvonalai — bár még csak a gyarapodás elején tartanak. Itt található a December 20-a nevet viselő állami gazda• Munkában a cukornádaratók. ság központja. Körülötte húzódnak a dolgozók tipikus agyag- és téglaházai. A vendégeknek fenntartott házak a hegyi építkezésnek megfelelően cölöpökön állnak, az ifjúsági klub épülete viszont bambuszból készült, teteje pálmalevél. Felépült már a korszerű orvosi rendelőintézet is — egy modem, kétszintes kőház nyújt neki otthont. A település későbbi fejlődésének is motorja a gazdaság, jelenleg még főképpen cukomádtermesztéssel és -betakarítással foglalkozik, ám a közeli jövő terveiben szerepel, hogy a „négy kultúra birodalmává” szeretnének válni. A rejtélyesnek tűnő elnevezés azt takarja, hogy cukornáddal, kaucsukkal, földimogyoróval és maniókával akarnak foglalkozni a feltételek megteremtése, az öntözés és gépesítés után 10 —10 ezer hektáron. S hogy az elképzelések ne csak a papíron maradjanak, a közeli Zau Tieng területen átadták rendeltetésének az ország legnagyobb víztározóját, s már készítik a 14 szivattyúállomásos öntözőrendszert is, amely lehetővé teszi majd az évenkénti két aratást. A vidék őslakosai nem is tudták leplezni meghatottságukat, amikor a fél évig is húzódó száraz évszakban megpillantották az első öntözőcsőböl kizúduló vízsugarakat... — daróc/i —
