Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-27 / 201. szám

1987. augusztus 27. • PETŐFI NEPE • 3 Szolgálat a nemzeti­színű sorompó két oldalán Az augusztusi nap ontotta sugarait. A fekete aszfalt a hőséget magába szív­ta, majd kisugározta. A tompái ha­tárátkelőhely útlevélkezelői pontosan. # Nagy a forgalom a tompái ha­tárátkelőhe­lyen. • Szanyi Zoltán ha­tárőr egy gö­rög kamionso­főr okmányait ellenőrzi. • Kalmár Endre határőr százados: — Augusztus el­ső két hete igazi helytál­lást követelt. gyorsan dolgoz­tak, ellenőrizték az okmányokat. A kocsisor a ha­tárállomás két ol­dalán be- illetve kifelé, ütemesen, fennakadás nél­kül haladt. A ha­zaiakba külföldi­ek, bár patakzott róluk az izzadság, mosolyogva, elé­gedetten vették tudomásukhatár- őreink udvarias; precíz munkáját. Éppen egy esz­tendeje teljesít út­levélkezelői szol­gálatot Szanyi Zoltán határőr. A huszonegy éves fiatalember nem messziről, Kiskunhalasról vonult be. Szülei, — akik mindketten az Ikarus­ban dolgoznak — először nagyon ag­gódtak az egy szem fiukért, hiszen a határon mégiscsak veszélyes, de ma már nagyon büszkék rá. — Felelősségteljes, sok figyelmet igénylő munka a miénk — mondta a nagydarab szőke fiú, aki bevonulása előtt a Kiskunhalasi Baromfifeldolgo­zó Vállalat mérlegjavítója volt. — Sok­féle ember, sokféle útlevéllel fordul meg itt az ellenőrző ponton. Átlagosan 70—80 fajta útlevelet ismerünk, de még mindig akadnak olyanok, amelyekről nem tudom megállapítani a nemzetisé­gét. Ma is találkoztam olyannal — zöldfoki-szigetekbeli — amilyet még nem láttam. A legritkábbak közül em­líthetem a máltait, a grenadait és a cip­rusi görögöt. Ha számunkra ismeretlen az útlevél, akkor a parancsnok segít, neki mutatom meg az okmányt,.: Ezek a fiatal, néhány hetes kiképzé­sen átesett katonák tisztában vannak felelősségükkel. Amellett, hogy udvari­asak, nagyon határozottak, fegyelme­zettek, pedig a szolgálat nem nyolc óra, a forgalomtól függően lehet éppen a duplája is. Az útlevelek ellenőrzésén kívül rájuk hárul a kamionok vizsgála­ta, és természetesen segítenek a pénz­ügyőröknek is. — Ez a legnehezebb munkáimért a kamionokban nagyon sok a rejtekhely. Természetesen tudjuk, hol mit keres­■ sünk: kábítószert, fegyvert, embert, til­tott anyagokat, s olykor találunk ezt is, azt is. Szerencsére az utazók, a szállító­járművek vezetőinek zöme becsületes, betartja a szabályokat, s nem tekinti akadékoskodásnak, zavarásnak a mi munkánkat..: Kalmár Endre határőr százados, a forgalomellenőrző pont parancsnoká­nak szakmai helyettese több évtizede dolgozik határőrszolgálatban, s úgy is­meri az útlevélfajtákat, hogy akkor sem jönne zavarba, ha éppen tűzföldi, vagy fidzsi-szigeteki okmányt tennének eléje az asztalra. Szerényen ehhez csu­pán annyit tesz hozzá: — Volt alkalmam érdekes, és ritka útiokmányokat látni. Korábban Kele- bián szolgáltam, s vasúton kétszáz fajta útlevelet is ismerni kell. A forgalomra azonban mi sem panaszkodhatunk. Ugyanis augusztus 15-ig 882 ezren lép­ték át á határt, s.305 ezer járművet ellenőriztünk. Augusztus első két hete igazi helytállást követelt a határőrök­től. A 15 nap alatt 43 ezer járművel, 124 ezren érkeztek. Ez a tavalyihoz vi­szonyítva az utasfogalomban 1,5, jár­művekben pedig 2 százalékos emelke­dést jelént.' nrr" — Ebben az évben egy határsértőt és három segítőt fogtak el határőreink — mondta Kalmár százados. — Sok­nak tűnik a visszautasítottak száma, de mégsem az, az utaslétszámnak mintegy fél százalékát, azaz 548 embert kellett útlevél vagy egyéb gondok, szabályta­lanságok miatt visszautasítanunk, azaz nem engedélyeztük, hogy átlépjék a ha­tárt ... A határátkelőhely nemzetiszínűre festett sorompója sűrűn emelkedett a magasba, hogy átengedje az odaérkező járműveket. Hazánk fiai, osztrákok, németek, angolok, jugoszlávok, s ki tudja felsorolni még, hány nemzet fiai integettek vissza barátságosan a so­rompónál tisztelgő magyar határőrre. Gémes Gábor I A jogalkalmazó felelőssége Beszélgetés dr. Simonyi Sándor ügyésszel Dr. Simonyi Sándor elsősorban a rendőri munka felügyeletével foglalko­zik. Ezen a területen áttételesen műkö­dik a jog, vagyis nagymértékben függ attól, bogy a nyomozó hogyan teljesíti feladatait. Az ügyészi jogosítványok legnagyobb része adott a büntetőeljárá­si, az ügyészi törvényből és természete­sen az Alkotmányból következően. Ám mindezek akkor érnek igazán sokat, ha a mindennapi gyakorlatban hatékonyan segítik a bűncselekmények felderítését. — Ön huszonkét éve foglalkozik Bács-Kiskun megyében a nyomozati munka felügyeletével. Milyenek az álta­lános tapasztalatai? — Adhatunk a rendőröknek utasí­tásokat, kifogásolhatjuk, ha nem jog­szerűen dolgoznak, ilyenkor fegyelmit, sőt, akár büntetőeljárást is kezdemé­nyezhetünk ellenük. Szerencsére ilye­nekről én egyelőre csak hallottam. Per­sze előfordult, hogy kisebb jogsértés miatt erélyesebben szóltam, de ilyen­kor is — legalábbis az én gyakorlatom alatt — legfeljebb határidőcsúszásról, a tanúkkal szembeni figyelmeztetési kötelezettség elmulasztásáról volt szó. Ezek elkerülésére magam vezettem be egy sajátos eljárást, amivel a munká­mat is könnyítettem. Lényegesen egy­szerűbb minden, ha én tartom nyilván a határidőket és idejében szólok. Sze­rencsére a törvényalkotó is rájött, hogy ezeket az eljárási garanciának szánt ha­táridőket nem szabad mereven értel­mezni. A büntetőeljárásról szóló tör­vény nemrégiben történt módosítása során ezek meghosszabítását már ki­vették az ügyészi hatáskörből. Én ma­gam is elfogadom, hogy mai fejlettségi szintünkön erre már nincsen szükség. Egyébként a nyomozás teljes menetét végigkövetjük, s azonnal be tudunk avatkozni. — Az ügyésznek lehetnek-e lelkiis­mereti problémái az ügyek intézése, a nyomozati felügyeleti munka során? Ugyanis, ha kimond valamit, vagy utasí­tást ad, annak végrehajtása utóbb már nem, vagy alig korrigálható. A bűncse­lekmény kibogozásának valamennyi pil­lanatában akkor, és ott kell helyesen dönteni. — A ielkiismeret akkor kap igazán hangsúlyt, amikor az ügyész benyújtja a vádiratot a bírósághoz. Annak meg­alapozottnak kell lenni, s szinte kizár­ni, hogy ártatlan ember kerüljön a vád­lottak padjára. Pedig látszólag ez nem rejt veszélyt magában, hiszen a végső felelősség a bíróé. Csak a tudat, az oda­vezető hibák miatti belső háborgás az enyém. A legtöbb ügyészségen más ügyész dolgozza fel a nyomozati anya­got, mint aki a nyomozást kísérte figye­lemmel. Nekem ilyenhez nem nagyon volt szerencsém. Hogyan könnyebb? Igazából nem tudom, mert mindkét esetben, igaz más-más okból, de ugyanolyan súlyos a teher. Én általá­ban nagy ügyekkel foglalkozom, ami persze nem mindig azt jelenti, hogy tár­sadalmi veszélyességük a legkiemelke­dőbb lenne. Inkább a terjedelmük nagy, hosszú időn át elkövetett cselek­ményekre vonatkoznak. Volt például néhány éve dolgom egy olyan sofőrrel, aki rendszeresen, több éven át hamisí­totta a menetleveleket. Rengeteget bí­belődtem vele, míg sikerült minden bi­zonyítékot összeszedni és megállapíta­ni a kár nagyságát. De még akkor is az foglalkoztatott, hogy jó volt-e a kon­cepcióm, amin elindultam, elég alapos voltam-e, s meg tudja-e majd érteni a bíróság, mit miért csináltam, ja?-. Van-e olyan eset. amelyik az évek múltával is fel-felrémlik kivételes sikere vagy kudarca miatt? . — így nem tudom kategorizálni az ügyeket, inkább élménynek monda­nám ma már az első tárgyalásomat, ‘amit nyomozó ügyészként éltem meg. Éppen egy olyan vádlottról volt szó ugyanis, akinek — más megoldás nem lévén — a halálbüntetését kértem. Elő­re kitervelten, nyereségvágyból köve­tett el emberölést. Ráadásul olyan volt, aki csak azért csinálta az egészet, hogy néhány fröccsel több jusson neki. Erős lelkiismereti, felelősségi gondokat oko­zott nekem. De akkor is, és most is azt kellett, kell tennem, amit a törvény mond. A halálbüntetést, mint kivételes büntetési nemet alkalmazni kell, ha va­lakitől nem remélhető a társadalomhoz való alkalmazkodás. — A felelősségérzet és a felelősségtu­dat ezen a pályán képes-e erősödni vagy gyengülni az eltelt évek alatt? — A két dolog része, sőt elengedhe­tetlen része munkaköri feladatainknak. A törvényekben foglaltakhoz ragasz­kodva, azok szellemében, precízen el­járva a felelősségérzet azonos szinten maradhat. Én még emlékszem, hogy a törvényteleiíségek mire vezettek, hiszen 1955-ben végeztem az egyetemet. A korrektség azóta is vesszőparipám. Amit még az a törvényszerűen kialaku­ló bizalmi helyzet sem változtathat meg, ami a nyomozók és az ügyészek között van. Az ember egy idő után pontosan tudja, hogy kinek kell jobban odafigyelni a munkájára, s ki az, aki­nek az első szavára alá lehet írni egy előzetes letartóztatást elrendelő hatá­rozatot. Szerencsénk van ebben a me­gyében, ugyanis az itteni nyomozói ál­lomány rendkívüli tisztességgel, fele­lősséggel dolgozik. — A felesége is ügyész, sőt alig né­hány ajtóval odébb dolgozik. Ki lehet-e zárni, hogy otthon is a munkahelyről hazavitt gondolatokkal foglalkozzanak? — így utólag visszanézve nem tar­tom túlzottan szerencsés dolognak, hogy hasonló munkakörben dolgo­zunk, bár a feleségem polgári ügyekkel foglalkozik. Úgy tűnik otthon is a kol­légájával van az ember és a benti dol­gokról beszélget. Ki kell, ki kellene időnként kapcsolódni. Persze az is igaz, hogy nem lehet sohasem letenni a „munkadarabot”, mindig velünk van, akárcsak a felelősség a döntéseimért. T. B. Jó néhány háztartási gép hiánycikk Áruforgalmi jelentés A Belkereskedelmi Minisztérium árufor­galmi jelentése szerint az év első hét hónapjá­ban a kiskereskedelmi forgalom meghaladta a 336 milliárd forintot, csaknem 29 milliárd forinttal több volt, mint a múlt év azonos időszakában. Az értékesítés folyóáron 9,4 százalékkal, összehasonlító áron pedig 3,5 százalékkal haladta meg a tavalyit, mindkét számítás szerint a tervezettnél nagyobb mér­tékben. í Júliusban a legnagyobb mértékben a ve­gyes iparcikkek forgalma növekedett legin­kább, ennél valamivel alacsonyabb volt a ruházati cikkeké és a bolti élelmiszereké. Húskészítményekből a mennyiség kielégítő, de a választék nem mindig igazodik az igé­nyekhez, több olcsó készítményre lenne szükség. A női ruhák, a sportöltözékek és a fiúpantallók kínálata jó volt, továbbra is akadozik viszont az ellátás férfi alsóruházati cikkekből, harisnyafélékből és csecsemőru­házati termékekből. Változatlanul hiányos a »választék gyermekcipőkből -és bébilábbelik­ből. A vegyes iparcikkek közül a híradástech­nikai termékek kínálata kiegyensúlyozott, kivéve a videomagnót és az asztali fekete­fehér televíziót, amiből kevesebb van a kelle­ténél. Mindkét termék iránt igen nagy a ke­reslet, a nagykereskedelem készletei azonban alacsonyabbak, mint korábban, s az után- . pótlás akadozik. A háztartási tartós fogyasz­tási cikkek közt több a hiánycikk: változatla­nul nincs elég mélyhűtő, fagyasztóláda és automata mosógép. Élénk volt a forgalom a Tüzép-telepeken, elsősorban az építőanyagok voltak kelendő­ek. Az építkezők az elmúlt év azonos idősza­kához képest falazóanyagokból, tetőcserép­ből, tetőfedő lemezből és fenyőfűrészáruból átlagosan 40 százalékkal többet vásároltak. A kereskedelem égetett téglából és tetőcse­répből, mozaiké és cementlapból, valamit parkettából nem mindig és mindenütt tudta kielégíteni az igényeket Mbra Gyógy-idegenfor Ha valahol Magyarországon valaki leszúr egy botot a földbe, ott feltör a gyógyvíz — így tartja a közhit. Ez pedig — mint mondani szokták — „majdnem stim­mel” . Annyi kü­lönbséggel, hogy nem minden feltö­rő víz tartalmaz gyógyító anyago­kat,'nem is szólva arról, hogy igen­csak hosszúnak kell lennie annak a bizonyos bot­nak. A fentiekhez azt is hozzá szok­ták fűzni: ahol ilyen sok a gyógy­víz, ‘csak elhatáro­zás kellene hozzá, s annyi beteg embert láthatnánk el, akkora gyógy-idegenforgal- mat bonyolíthatnánk le, hogy azzal talán megoldódnának gazdasági gondjaink. Ami megint csak részben igaz: valóban sok a beteg ember — elsősorban mozgásszervi bajokkal küszködő — Európában, sőt más földrészeken is. És gyógyvízkészletünk elegendő lenne mégannyi bel- és külföldi ember egészségének helyreállításához. Nem elég föltalálni a meleg vizet „Csak” éppen van még néhány felté­tel, amely nélkül nincs — vagy mint nálunk, alig van -- gyógy-idegenforga- lom. Mert a %íz mellett egész sor egyéb­re is szükség van. Mindenekelőtt gyógyszállókra, ahol lakhatnak a bete­gek a kezelés ideje alatt. Áztán orvo­sokra, közülük is specialistákra, akik a gyógyászat legújabb eredményeit al­kalmazni tudják, és beszélnek egy-két idegen nyelvet is, hiszen aligha lehet megkívánni minden hozzánk jövő kül­földi betegtől, hogy néhány heti keze­• Külföldről is sok vendéget vonz a Dunántúl egyik legszebb termálfürdője, a büki gyógyfürdő. lés-gyógyulás érdekében megtanulják nyelvünket. S még akkor nem is szóltunk a renge­teg műszaki feltételről, például a gyógyvizek agresszivitása miatt. Ez pe­dig annyit jelent, hogy különleges csö- és berendezésrendszer szükségeltetik a vasat is egykettőre „elrágó” gyógyvi­zek vezetéséhez. Ha pedig mindez együtt van — s bár I tényleg együtt lenne! — szó eshet arról, ami éppúgy kell a gyógy-idegenforga- lomhoz, mint köztudomásúlag a hábo­rúhoz: pénz, pénz és pénz. Készült az 1970-es években egy- ENSZ-tanulmány a magyarországi gyógy- és termálvizekről, s ebben a ha­zai és külföldi szakemberek 161 telepü­lést minősítettek termál-településnek, ezek közül 118-at javasoltak fejlesztés­re. Ám a számok — amelyek valóban arra utaltak, hogy „elég egy botot le­szúrni és gyógyvíz jön fel” — egyre csökkentek: nemzetközi és országod je­lentőségűnek vagy azzá fejleszthetőnek 34 helységet tartottak és csak 18-at olyannak, amelynek gyógyjellege és idegenforgalmi vonzereje is van. Már annak is lassan húsz esztendeje, hogy a kormány határozatot hozott a gyógy-idegenforgalom fejlesztéséről és ennek keretében gyógyszállók építésé­ről. A végrehajtás — mint oly sok más területen — kissé elhúzódott. A hévízi Thermal Szálló 1976-ban, a margitszi­geti hasonló nevű hotel 1979-ben nyi­totta meg kapuit és szolgáltatásait. Sok a gazda Aztán jött a sokszor emlegetett osztrák hitel-konstrukció, amelynek keretében jó néhány szálloda épült, köztük a gyógy-idegenforgalom céljára , a hévízi Aqua és a sárvári Thermal. A tárgyalások tovább folytatódtak kü­lönböző tőkeerős vállalatokkal — és olyan országokkal, ahol sok a moz­gásszervi beteg. így épült fel svéd segít­és hiánybetegségei séggel a büki Thermal Szálló. Vala­mennyi gyógyszállót a Danubius válla­lat üzemelteti —, ezt kimondottan erre a célra alapították, de azóta egyéb szál­lodákat is nyitott. S a legkevésbé sem reklám-célzattal, de azt kell mondani, bár ez üzemeltetne minden, gyógy-idegenforgalom foga­dására alkalmas helyet. Vagy egy má­sik, harmadik vállalat. Ugyanis jelen­leg — s éppen most remélhető, hogy nem sokáig — rengeteg gazdája van a gyógy-idegenforgalomhak. Kisebb szállodák, fürdők, ivókutak stb. szana­szét az országban szolgálják (többé vagy kevésbé) a gyógyulást, de meg­annyi vállalat, intézmény, hatóság tu­lajdonában illetve felügyelete alatt. Összesen 147 fekvőbeteg-gyógyin- tézmény működik az országban, ezek közül hat fogad II nemzetközi egyez­mények alapján — külföldi betegeket is. Itt az „is”-en van a hangsúly, mert az arány igen kedvező -jaj a hazaiak javára. Például: a budapesti ORFI-ban 1427 ágy közül 25, Harkányban 270 ágyból 14, Sopronban 360 ágyból 20 szolgál gyógy-idegenforgalmi célokat. Ez tehát lehet jelentős az itt gyógyu­ló külföldiek számára, de semmikép­pen nem az a magyar idegenforgalom­nak, ezen belül a gyógy-idegenforga- lomnak. Sokkal számottevőbb az, hogy az utazási irodák évente mintegy 1700 beteget hoznak Magyarországra, ami hozzávetőleg 1,2 millió dollár be­vételt jelent. A gyógyüdülő-szállodák­ban — tehát a felsorolt hévízi, margit­szigeti és sárvári gyógyhotelekben — most évente 14 ezer beteg gyógyulhat, s a tervezett bővítésekkel ez a szám 1990-ben elérheti a 20 ezret. A fellendülés feltételei Sokkal többen is lehetnének. Ennek azonban számos feltétele van. Például az, hogy több országban a parlament­nek kell jóváhagynia, hová mehetnek az ottani betegek és külföldön mennyi hozzájárulást lehet ehhez fizetni. Ma­gyarország jelenleg még nem szerepel az engedélyezett országok között. Nem kevésbé fontos feltétel, hogy a gyógyítás és az elhelyezés-ellátás élje el a nyugat-európai országokban szoká­sos színvonalat. Ez ma még csak a gyógyüdülő-szállókban van meg. Har­madik feltétel: különleges képzettségű szakembergárda, egyformán magas szintű orvosi és közgazdasági tudással, de az is ajánlatos, hogy — legalább az igazgatók — a műszaki kérdésekhez is értsenek a megfelelő üzemeltetés érde­kében. Ma még nincs orvos-közgazdász képzés, de—talán a mérnök-közgazdá­szok példájára — várható, hogy lesz. Addig azonban — és ez az „addig” aligha kevesebb néhány évtizednél — leszúrhatjuk ugyan botjainkat és fel is tör a meleg víz (ami természetesen nem mindig és mindenütt jelent egyben gyógyvizet is), de ettől egymagától még nem lendül fel a gyógy-idegenforga­lom. Tenni kell érte — és költeni is Minden számítás azt igazolja, hogy az erre fordított kiadások bőségesen, s nem is túl hosszú idő alatt megtérül­nek. * . Varkonyi Endre

Next

/
Thumbnails
Contents