Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-24 / 198. szám

1987. augusztus 74. $ PETŐFI NÉPE

3

Gombolyagi pillanatképek

Politikai rendszerünk megújítása

Napjainkban mind erőteljesebben fogalmazódik meg az n felismerés, hogy időszerűvé, sert szükségszerűvé vált politikai rendszerünk megújítása, korszerűsítése. Többfajta tapasztalat és megfontolás erősíti ezt a következtetést. A legközvetlenebbül a ránk nehezedő gazdasági gondok, amelyek gyökerei^ kutatva eiáob-utóbb eljutunk a politikai' intézmények tevékenységéig is. Hiszen hazánkban a gazdaság és a politika soksok szállal fonódik össze: az állami, a társadalmi szervek munkásságának középpontjában a gazdasági porblémák megoldása áll, más oldalról nézve pedig a termelés és értékesítés feltételeit igen nagy mértékben, politikái, állami döntések szabályozzák. A politika persze nem mindenható ■— napjainkban igencsak szembetűnően mutatkozik meg, hogy a gazdaság objektív törvényeit semmilyen politikai szándék nem helyezheti hatályon kívül —, de a hatékony döntési mechanizmus, a jól működő érdekegyeztetési tevékenység sokban, előreviheti a gazdasági kibontakozást. Ma már világosan látható, hogy -a világméretekben felgyorsuló tudományos-műszaki haladással lépést tartani, a gazdasági reform soron következő tenniva'óit véghezvinni csak úgy lehetséges, ha politikai intézményrendszerünket korszerűsítjük. továbbfejlesztjük.

Vajon milyen irányiban célszerű ezt a korszerűsítést véghezvinni? Politikai rendszerünk továbbfejlesztésében az MSZMP által immár több mint három évtizede követett úton indokok haladnunk, a társadalmi demokratizmus további szélesítését és mélyítését kell célnak tekintenünk.

Akadnak, akik úgy vélik, hogy jelenlegi politikai rendszerünkben immár kimerültek a demokratizálódás lehetőségei és tartalékai. A tapasztalatok azonban amellett szólmak.'hogy ez a feltételezés indokolatlan. Ügy tűnik, nem az a helyes, ha a mai intézményrendszert valami alapvetően mással kívánnánk felváltani, hanem ha a jelenlegi kereteket megőrizve visszük végbe a kívánatos változtatásokat, újítjuk meg a politikai szervezetek és intézmények tevékenységének tartalmát és formáit.

Annál is inkább, mert az új intézményrendszer meghonosítására vonatkozó javaslatok zöme valójában visszavezetne bennünket egy történelmileg már meghaladott korszak, a polgári demokrácia politikai berendezkedésének körülményei közé. Csakhogy a politikai pluralizmus, a többpártrendszer kérdését nálunk már végérvényesen eldöntötte a történelem. Nem mintha elvileg elképzelhetetlen lepne egy ilyenfajta politikai felépítmény a szocializmus építésének időszakában, ám a mi (körülményeink között ennek kialakítása már minden szempontból lehetetlen lenne. És indoíkoíatJan ás: egypártrendszerű politikai berendezkedésünkben hatalmas lehetőségei vannak mind a demokrácia elmélyítésének, mind a működés hatékonyabbá tételének. S ma az a feliadat. hogy ennek a módjait keressük és találjuk meg

Politikai rendszerünk középpont iában a párt áll, ezért a korszerűsítési törekvések természetszerűen igényűik a párt vezető szerepének úibóli átgondolását is. Olvashatók tanulmányok, amelyek körülbelül olyan szerepet szánnak a pártnak, amilyennel valamely alkotmányos monarchia una’kodó- ja rendé’kez'k: szimbóluma és valamiféle garanoiála az adott társadalmi hérendezkedémek, de a politikai döntéshozatalitól és cselekvéstől távoYartia magát. Ezzel [szemben, az élet által sokszorosan ‘igazolt tény. hogy a gazdasági-társadalmi kibontakozás

sikere nem kis mértékben éppen a pártszervezetek, a kommunisták cselekvökészségén é.~ -képességén múlik. (Ezért a politikai rendszer megformálásának semmiképpen nem a párt irányító szeremének csökkentése a céljai hanem éppen e tevékenység hatásosságának, eredményessé,gének fokozása.

Am e törekvés a jelen viszonyok közöV. ‘ekkor kecsegtet sikerrel — és ez is kezd világosan kiraizolódni —, ha a párt nem merül el az operatív intézkedések tömkelegében, ha nem kíván minden feladatot magára vállalni, hanem síi eddiginél jobban megosztja azokat a politikai rendszer többi összetevőjével, az állami, társadalmi, érdekképviseleti szervekkel. A politikai rendszer megújításának egyik fő útját éppen ebben kell keresnünk.

Az állami — képviseleti és igazgatási. kormányzati és tanácsi — szervek tevékenységét olyan irányban indokolt fejlesztenünk, hogy számottevő mértékben növekedjék önállóságuk és felelősségük. Hasonló módon célszerű szélesíteni a tömegszervezetek,

társadalmi mozgalmak, érdekképviseleti szervek, szövetségek és egyesületek mozgásterét, cselekvési terét is. lAz élet gzt igényli, hegy lépjenek fel önálló Gíezdemé- nyezésökkel, az eddiginél nagyobb mértékben váljanak a politika alkotóivá, a döntéshozatal részeseivé, a különféle érdekek kifejezőivé és képviselőivé. S történjék mindez jobban a nyilvánosság színe előtt, legyen a közvélemény nagyobb 'mértékben beavatva az érdekek összevetésének és rangsorolásának menetébe. Ügy is mondhatnánk: váljék erősebbé a társadalmi részvétel a döntések meghozatalában és megvalósulásuk ellenőrzésében, verse magát alá minden állami és politikai szerv jobban a lakosság, a választók, a szervezet tagijai kontrolljának. A megújulás másik fő iránya a jelek szerint éppen ebben keresendő.

Napjainkban már nem kevés jelét látjuk e tendenciák kibontakozásának. Jelzi ezt például, hegy a párt a gazdasági-társadalmi kibontakozás fő vonalának, koncepciójának kialakítását tekintette feladatának, a részletes teendőket viszont a kormány dolgozza ki és a parlament dönt róluk. E program koncepciójának és részleteinek megformálásában —= e munka minden fázisában — önálló javaslatokkal, észrevételekkel vett részt valamennyi társadalmi, érdekképviseleti szerv. A KISZ a Jövőnk a tét! akció keretében egész tagságát bevonta az elgondolások kialakításába, s a kibontakozási programmal kapcsolatos javaslatait az MSZMP Központi Bizottságának ülése előtt nyilvánosan közzétette sajtójában. A tömegkommunikáció, a lapok híradásaiból tudomást szerezhetünk az országgyűlési bizottságok, képviselőcsoportok eleven és olykor éles vitáinál. Egyszóval, a politikai rendszer megújulása nemcsak terv, elgondolás, hanem elemei máris jelen vannak a közéletben, a politikai intézmények működésében.

Az ezzel kapcsolatos tapasztalatok minden bizonnyal sokat segítenek a megújulási koncepció véglegesítésében. Pártunk történelmi hivatásának tesz eleget, amikor a .politikai rendszer továbbfejlesztését kezdeményezi, élére áll e folyamat kibontakozásának és idejében megteszi az élet által igényelt lépéseket.

Gyenes László

Í Tóth Menyhért éa Salac István méhészkedői jár át » SEomsaédből.

Volt itt téesz is

Meglehetősen furcsa érzés úgy végigmenni egy település utcáin, hogy egyetlen emberrel sem találkozom. A buszmegállónál senki — délután két óra körül jár —, a bolton keresztpánt és lakat. Lehet, hogy képzelődöm, de még kutyaugatást, vagy más, élétre utaló neszt sem hallok. A hely valami földöntúli békét áraszt.

Majdnem az utca végén, egy burgyingos udvar közepén autó parkol. Nem a ház tulajdonosáé, azok már rég elköltöztek Kalocsára, hanem Tóth Menyhérté. Kezében füstölő, a szomszédos Újtelekről hozta ide méheit a napraforgóra. Egy különös fa alatt álldogálunk: szinte teljesen kiszáradt, de némi friss zöld még van rajta.

— Pestiek veszik meg az eladó portákat. Közel van Szelíd, ahol nem érdemes vásárolni, mert méregdrága. Itt meg olcsón hozzá lehet jutni jó állapotban .lévő házakhoz. A Farkas Sanyi bácsié például 50 ezerért kelt el. Ezért, ami mellett állunk, még ennyit sem kérnének.

Közben csatlakozik hozzánk egy méhész kolléga, Salac István, ugyancsak Újtelekről. Nem tudnak dűlőre jutni Harangozó Kati néni ügyében, aki véletlenül kerül szóba. Rég meghalt. Hogy csak a neve volt harangozó, vagy tényleg ő húzta a már egyszer összerogyott, de újból felállított haranglábon függő kis- harangot — ki tudja. Lassan már a hangjára is alig emlékeznek.

— Munkaalkalom itt Gombolyagon' nincs, aki még bír dolgozni, az a szakmán vagy az újteleki téeszbe jár. Pedig volt itt önálló szövetezet is a hatvanas években, a Pirostelek — meséli Tóth Menyhért. — A Kalocsára vivő úton egy föíddarabot hívtak Pirossarolgiak, innen kapta - a nevét. Már, ha jól. emlékszem.

Megvan mindenünk

— A legnagyobb baj az volt =- saól közbe Salac István —, hogy az iskolát megszüntették. A külterületeken sokkal több iskolás volt, mint Szakmáron.

Sejtettem, hogy nem idevalósi aiz a két srác sem, aki a falu szélén nyúzott egy biciklit. Vajda Attiláék pár éve költöztek el Budapestre, de megtartották a régi házat — még nagyszülői örökség — s nyáron, ha van idejük, leszaladnak Gombolyagra. Cimborája, a kalocsai Kornóczi Roland, a nagymamánál nyaral. A kanálisra járnak fürdeni, horgászni. Jó itt — mondják —, csak kevés a gyerek.

Greksa Tamásné gombolyagi tanácstag aznap szabadságon volt, nem találtam munkahelyén, a szakmart takarékszövetkezetben. Otthon a ház körül édesapja kaszál, amikor a lánya felől érdeklődöm, keserűség bujkál, a hangjában. .

— Odavannak anyagért, benn építkeznek Szakmáron. Nemigen örülök neki. Igaz, hogy mindketten ott dolgoznak, a vejem a téesz vasöntödéjében, no meg a kis Brigitta is oda jár óvodába, de akkor sem kellene elköltözni!

Ok biztos maradnak. Felesége csak legyint. Eddig náluk volta

• A településen már csak húsz házban laknak.

• Hamarosan magokra maradnak az üregek.

• Markó Ferenc tekeri. Takács András tölti. Lakatos György rázogatja — a szélrostát.

legnépesebb család. Végül már csak az öregek ragaszkodnak a régi helyhez. Szerinte már nincsenek harmincnyolcnál többen.

— Mi itt születtünk, itt megvan mindenünk. Állatokat tartunk, a háztájiban megtermeljük, ami kell. Akkora drágaság van, hogy enélkül nem is bírnánk megélni. Jó a buszközlekedés Szakmárra, Szelídre, Kalocsára. A boltban a húson, felvágotton kívül kapni mindent, még Résztelekről és Keserűtelekről is idejárnak vásárolni. Persze a boltos is csak egyedül van. Ide már nem költözik senki, csak pár hétre, nyaralni.

A mák megéri

Jókedvű társaságba botiok az út mentén. A földre terített zsákokon egy behemót, sosem látott szerkezet tornyosul. Körülötte három férfi zokniban serénykedik. Mákot szeleinek a szélrostán'. Az ormótlan jószág lehet vagy százéves — tudom meg gazdájától, Lakatos Györgytől, aki éppen negyven éve vásárolta háromszáz forintért. Annak idején' még gabonához is lehetett használni, míg a különféle rosták megvoltak hozzá. Lakatosék minőén évben termesztenek mákot, mert megéri.

— Csak az a feneség — mondja a felesége —, hogy kizárólag melegben, a tűző napon lehet szedni, amikor megszárad.

A szélrosta, egyébként ritkaságszámiba megy a környéken, még Kalocsáról is járnak hozzájuk szeleltetni. Lehetne rá villanymotort is szerelni, de akkor oda az együttdolgozás öröme! Ahol kevesen vannak, már ez is fontos szempont.

Kormos Emese

S~1ombólyag térült-fordult fjT egyet a világban. A szomszédos szállásokhoz képest újkeletű, a középkorban ilyen nevű falu, | a későbbiekben puszta sem létezett. Levéltári nyomát eddig nem lelték, mint pusztán belüli speciális települést tartják számon. Meddig? A kistelepülés Szakmárhoz tartozik a közigazgatásilag, mindössze nyolc kilométerre van a községtől. Most ötvenhaton élnek itt, többségük nyugdíjas. Iskoláskorú lakosa nincs. Hogy a pusztulástól mentsék, válamerínyi szállást üdülőkörzetté nyilvánították. Különösebb bonyodalom nélkül, hiszen pár kilométerre vannak a Szelidi-tától. Tóth Jenő tanácselnök kapásból tud öt házat ajánlani, amit Gombolyagon megvehetnék.

Döntött a Legfelsőbb Bíróság

Prémium és fegyelmi

Egy tsz-dolgozó mulasztása miatt fegyelmi büntetésit kapott. Mulasztása azonban a szövetkezetnek nem okozott kárt. Később az évi prémiumot megvonták tőle. Arra hivatkoztak, hogy akit fegyelmi büntetéssel sújtottak, annak nem jár. Az illető előbb a munkaügyi döntőbizottsághoz, majd a munkaügyi bírósághoz fordult, de elutasították. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki:

— A törvény értelmében a prémium az előre kitűzött feladat igazolt elvégzése után esedékes. A feltételek meghatározásánál a kizáró, illetve csökkentő feltételeket is elő kell írni. A kifizetést kizáró feltételek csak a teljesítés elmaradásával függhetnek össze. Nem tartozik ide az, hogy a dolgozót valamilyen okból fegyelmi büntetésben részesítették. Az ezzel ellentétes felfogás oda vezetne, hogy ha valaki a prémiumfeladatot teljesítette, nem kaphatna prémiumot, noha többletmunkájával munkaadója gazdasági célkitűzéseit megvalósította. A prémiumszabályzat . tékát nem tartalmazhat olyan kötelező feltételeket, amelyek a prémium teljesítésével nincsenek összefüggésben, sőt esetleg a teljesítést gátolják. Annak azonban nincs akadálya, hogy a munkáltató a prémiumot fegyelmi büntetésül megvonja. Mindezekből következik, hogy ebben az ügyben a tsz a prémiumot köteles kifizetni.

Per a bűnügytől függetlenül

Amikor egy vállalat sofőrjét fegyelimileg elbocsátották, terhére rótták, hogy a raktárból többedimagával nagy mennyiségű árut eltulajdonított. Egy ideig letartóztatásban is volt, és most is bűnvádi eljárás folyik ellene. A sofőr a munkaügyi döntőbizottságtól a fegyelmi büntetés hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy bűncselekményt nem követett el, a vádat mindvégig tagadta. A bizottság azonban a kérelmét elutasította, mire az elbocsátott ember a munkaügyi bírósághoz fordult, amely a sofőr ellen folyó bűnügy jogerős befejezéséig a per tárgyalását felfüggesztette. Végzését azzal indokolta,

hogy ennek során majd eldől, követett-e el bűncselekményt. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság más álláspontra helyezkedett, a végzést megsemmisítette, a munkaügyi bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezte.

— A fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése vagy megváltoztatása iránt indított per tárgyalását nem lehet csak azon a címen felfüggeszteni, hagy a dolgozó ellen a szóban forgó cselekmény miatt büntető eljárás indult — hangzik a határozat indoklása. A pert a bűnügytől függetlenül kell tárgyalni és elbírálni. Ennek során nem azt kell eldönteni, hogy az illető követett-e el bűncselekményt vagy sem. hanem azt, hogy a fegyelmi határozatban terhére rótt vétséget elkövette-e. Amennyiben igen, meg kell állapítani, hogy a fegyelmi büntetés azzal arányban áll-e.

Szüneteltetni lehet a foglalkoztatást

Egy vidéki ipari szövetkezet részlegvezetőjével írásban közölték: a részleg nem gazdaságos, ezért megszüntetik, neki pedig — ötvenszázalékos munkaképesség-csökkenésére tekintettel — meós, csomagoló vagy portási munkaikört ajánlanak fel. Az illető azonban egyik beosztást sem fogadta el, hanem megfelelő munkaköribe helyezéséért a vállalati döntőbizottsághoz kérelmet nyújtott be, amit azonban elutasítottak. Ugyanez történt a munkaügyi bíróságon is. Fellebbezésre a megyei bíróság nemcsak az elsőfokú ítéletet, hanem a döntőbizottság határozatát is hatályon kívül helyezte. Ezt azzal indokolta, hogy a szövetkezet a munikamegállapodást csak a tag hozzájárulásával módosíthatta volna, ez azonban nem történt meg.

Néhány hónappal később a volt részlegvezető újabb pert indított a szövetkezet ellen. Ebben arra hivatkozott, hogy miután megfelelő újabb munkakört nem ajánlottak fel, önhibáján kívül nem dolgozhatott, de az időközben eltelt időre járó munkabért követeli. A munkaügyi bíróság a keresetet azzal az indoklással utasította el, hogy a tagsági viszonyból folyó munkakötelezettségének a tag nem tett eleget, tehát munkadíj sem illeti meg. A megváltozott munkaképességének megfelelő munkaköröket ajánlották fel neki, ezzel a szövetkezet a vonatkozó rendeletnek eleget tett. Fellebbezésre a megyei bíróság az ítéletet megváltoztatta, és a szövetkezetei az elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte. A bíróság álláspontja szerint a volt részlegvezetőnek nem lehet felróni, hogy a szövetkezet által jogszabálysértéssel egyoldalúan módosított munkakörökben nem dolgozott. Ezért az elmaradt munkabérre jogosult.

Az ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki:

— A szövetkezeti tag alapvető kötelessége, hogy a szövetkezet jellegének megfelelően a közös munkában és tevékenységben részt vegyen és így a gazdasági eredményekhez a szövetkezeti tulajdon kialakításához és gyarapításához hozzájáruljon. A szövetkezet a tagot köteles a munkamegállapodás szerint foglalkoztatni. Azonban szüneteltetni lehet a foglalkoztatást, ha a szövetkezet a szervezetét vagy tevékenységét érintő változás miatt, megfelelő munkát nem tud biztosítani. Ennek idejére díjazás nem jár. A dolgozó köteles a kijelölt időben és helyen munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidőt a részére kijelölt helyen munkában tölteni. Köteles továbbá a munkakörébe tartozó munkát képességei teljes kifejtésével elvégezni.

— Ebben az ügyben — hangzik tovább a határozat — a tag beosztásának megszüntetése után a részére felajánlott munfcafcö-' rök egyikét sem fogadta el, és így nem dolgozott. Ezért tagsági kötelezettségét nem teljesítette, tehát munkadíjra nem jogosult.

Megtagadta a munkát

— Az elnök megbízott: közöljem magával, hogy a kocsin lévő terményt kísérje el a szomszédos községben lévő - raktárunkba — mondta egy tsz szál- litásvezetője a főraktárosnak.

— Nem vagyok hajlandó — hangzott a meglepő válasz.

A raktárost erre az elnökhöz hívatták, aki megismételte utasítását, de ő is elutasító választ kapott. A munkamegtagadást súlyosbította, hogy a raktáros három napig nem jelent meg munkahelyén. ' a

Ilyen előzmények után a raktárost fegyelmi büntetésül alacsonyabb munkakörbe osztották be. Azért nem szabtak ki súlyosabb büntetést, mert enyhítő körülményként vették figyelembe, hogy hosszú tagsági viszonya alatt nem volt ellene kifogás.

A fegyelmi határozat hatályon kívül helyezéséért a raktáros a munkaügyi bírósághoz fordult, de elutasították. Az ítélet indoklása szerint szándékosan és jogtalanul tagadta meg a feladatkörébe tartozó és elnöki utasítással elrendelt munkát. Ezzel a munkafegyelmet súlyosan megsértette. Az igazolatlan távollétekkel további fegyelmi vétséget követett el. Kötelezettségszegései miatt a kiszabott büntetés az elkövetett vétségekkel arányban áll. Fellebbezésre a megyei bíróság az ítéletet annyiban enyhítette, hogy az alacsonyabb munkakörbe beosztás idejét meghatározta. A büntetés mérséklésénél figyelembe vette a raktáros korábbi jó munkáját, és az emiatt kapott elismeréseket.

A jogerős döntés ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokút hagyta helyben. A határozat indoklása szerint a raktáros a tsz elnökének előbb közvetett' úton, majd személyesen adott utasítását semmiképpen sem tagadhatta meg.

— A termelőszövetkezet vezetője és törvényes képviselője az elnök, aki a gazdálkodást és az ügyvitelt a jogszabályoknak és az alapszabálynak, valamint a közgyűlés, a küldöttgyűlés és a vezetőség határozatainak megfelelően személyes felelősséggel irányítja — mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság. Az elnök bármely ügyben intézkedhet. Jogszerű utasítását valamennyi tag és alkalmazott köteles végrehajtani. Ennek indokolatlan megtagadása az egyik legsúlyosabb fegyelmi vétség, amellyel a legszigorúbb büntetés is arányban áll. Ennek kiszabásánál a tsz már enyhítőként értékelte a raktáros hosszú idejű tagsági viszonyát és az ez alatt végzett jő munkáját. Ezért ezt mint enyhítő körülményt, a másodfokú bíróság ismételten alaptalanul vette figyelembe.

Hajdú Endre

t

r\