Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
f 6 • PETŐFI NÉPE • 1987. augusztus 20. Üt az egészségesebb élethez Nagy dologban fáradoznak mostanság Knnadacson. Mialatt járdát ás utat építenek, boltot bővítenék, a földekről behordják a termést, harminc tanyába elvezetik az áramot, s egy csónakázó—halastóval kívánják a pihenés óráit kellemesebbé tenni, rendhagyó módon is törődnek egymással. Az ezerhétszáznegyven lelket számláló településen társadalmi összefogással szeretnék a lakókat megnyerni az egészségesebb életre. Amint arról már hírt adtunk, jelentős lépéssel jutott előbbre a megyei termálprogram. Több éves vizsgálatsorozat, előkészítő munka eredményeként az Egészségügyi Minisztérium a közelmúltban hozzájárult három Duna—Tisza közi település termálvizének gyógyvízzé nyilvánításához. A névváltozástól persze egyik hévíz sem lett hatásosabb, mint korábban. Ám a hivatalosan is elismert gyógyhatás új lehetőségeket nyit a gyógyászati és emellett az idegenforgalmi hasznosítás előtt. — Hogyan értékelik e lehetőségeket, milyen tervek megvalósításába fogtak a gyógyvizek gazdái? — ennek jártunk utána a három településen. Tiszakécskén az 57 Celsius-)okos gyógyvíz nátrium-hidrokarbonátos, emellett fluoridtartalma is jelentős. Az orvosi vizsgálatok elsősorban kopásos izületi és gerincváltozások esetében igazolták a gyógy- hatást. A víz fluoridtartalma miatt — ivókúraként —fogbetegségek megelőzésére is alkalmas. — Nagy szerencse, hogy gyógyvíz található itt, a sovány homokföldek mélyén — mond-, ja Miskó István tanácselnök.- Kötelességünknek érezzük, hogy úgy használjuk fel: minél több ember gyógyulását szolgálja. A soron következő lépés a termálfürdő kiegészítése egy fizioterápiás részleggel. Ez lehetővé tenné, hogy orvosi beutalóval érkező betegeket is ellássunk. A mai pénzügyi helyzetben nehéz lenne pontosan megmondani, mikorra készül el a gyógyászati létesítmény. Fokozatosan teremtjük meg a betegek fogadásának Kitételeit. Kezdeményeztük egy gyógyszálló építését is több szállodavállalatnál, de elzárkóztak. Egy új gyógyhely bevezetése túl nagy kockázattal jár, és ezt nem vállalják. Ők még Hévízben és Hajdúszoboszlóban gondolkodnak, támogatást is ezekre a helyekre kapnak. Mi pedig keressük tovább a tőkéstársakat a szállóépítéshez. Tiszakécskén a helyi tanács a gyógyvízprogram egyik mozgatója, míg a másik a Solohov Termelőszövetkezet, mely immár másfél évtizede működteti a kécskei és a kerekdombi termálfürdőt. — Eljutottunk odáig :— mondja Budai István elnök —, hogy a termálvízre alapozott idegenforgalom nemcsak viszi a pénzt, most már hoz is valamit a konyhára. A látogatók között egyre több külföldi is akad: NSZK- beli diákok csaknem tízezer vendégéjszakát töltenek az idén a termálstrand melletti táborban, s megérkeztek az első nyugati nyugdíjascsoportok is. A gyógy-idegenforgalom fellendítéséhez azonban további beruházásokra lenne szükség. A már említett gyógyászati részleg mellett — több milliós költséggel — vízforgató berendezést építenek, mely a higiénia növelését és az értékes vízzel való takarékoskodást segíti. Á szövetkezet szeretné elérni azt is, hogy 'a kécskeivel megegyező összetételű, közismert kerekdombi ásványvíz gyógyvízként kerülhessen forgalomba. Kecskeméten a 49 Celsius-fokos hévíz nagy sókoncentrációjú nátrium-hidro- gén-karbonátos és kloridos. Jódi- ontartalma következtében a jóTiszakécskén vízforgató berendezést építenek. mt • Kiskunmajsán már a fürdő területén folyik az orvosi rendelés. dós gyógyvizek csoportjába sorolható. Elsősorban mozgásszervi megbetegedések gyógyítására alkalmas. Amint Benkó Zoltán, a vízmű vállalat igazgatója elmondta, a széktói strand és a szomszédos Szauna Hotel térségében szeretnék kialakítani a gyógy- idegenforgalom végleges bázisát. — Az alapfeltételek itt már adottak, a továbblépés viszont nem képzelhető el városi összefogás nélkül. Mi is felajánljuk meglévő eszközeinket: a széktói strand központi épülete például alkalmas lehet a terápikus részleg elhélyezésére, a szauna pedig már most is többféle gyógyfürdői szolgáltatást nyújt. A városi tanács felkérésére készített tervezetben ajánljuk a Szauna Szálló új épületszamnyal való bővítését is. Sajnos, az a helyzet, hogy egy kisebb településen többet tudnak fordítani erre az ágazatra, mint a megyeszékhelyen. Viszont hol csináljunk gyógy- idegenforgalmat, ha nem ott, ahol az alapok erre megvannak, s a kiegészítő szolgáltatások köre a legszélesebb? A hagyomár nyos nyári strandolásra pedig a kecskemétieknek ott van most már a széchenyivárosi szabadidőközpont, mely fokozatosan átveheti ezt a feladatot Szék- tófürdőtől. A gyógy-idegenforgalommal legalább egyenrangú, ha nem fontosabb hasznosítási lehetőség a helybeli' emberek kezelése, gyógyítása. Ráadásul ez szinte azonnal s viszonylag szerény befektetéssel megvalósítható. — A statisztikai adatok szerint a megyeszékhelyen és környékén különösen magas a mozgásszervi betegségben szenvedők száma—tudom meg dr. Görög Árpádtól, a megyei kórház reumatológus főorvosától. — A kórház Izsáki úti részlegénél működik vízgyógyászat, de többen is igénybe vennék a fürdőkúrát, ha erre lehetőség nyílna. Nem kellene az ország távoli vidékeire utazni a betegeknek nagy költségen, hosszabb időre kiesve a munkából. A szakmai feltételek adottak, hiszen jelenleg már hét szakorvos dolgozik a kórházban,' és további jelentkezők is lennének. Első lépésként az Izsáki úti fedettuszodákban teremthetők meg a kezelés feltételei, mert itt üzemel a gyógyvízzé nyilvánított hévízkút. A továbbiakban azután, amikor sor kerül a Széktó- fürdőre, a kórház épületébe is bevezethetik a gyógyvizet. így jelentős idegenforgalmi és gyógyászati együttes alakulhat ki Kecskeméten, a Széktófürdő környékén. Kiskunmajsán a 72 Celsius-fokos nátrium- hidrogén-karbonátos gyógyvíz, melynek metakovasav-tartalma is jelentékeny, elsősorban kopásos gerinc- és ízületi elváltozások kezelésére hatásos. /Kz itteni fürdőt néhány év alatt szinte a semmiből varázsolta elő a Jonathán Termelőszövetkezet. Amint Váradi Károly elnök elmondta, már vannak visszatérő külföldi — osztrák, nyugatnémet — vendégeik, az idegenforgalom, úgy tűnik, felfedezte magának Majsát. Igaz, a fürdésen kívül sokféle szolgáltatást kinálnak: a termelőszövetkezet lovasiskolát, tájházat, vadasparkot, halásztanyát s legújabban motoros sárkányrepü- lőteret is üzemeltet. Mindehhez szeretnék most a gyógyfürdő- szolgáltatást is felzárkóztatni. — Tervbe vettük egy egészségügyi objektum és egy újabb medence építését. Ez épp eléggé kimeríti anyagi lehetőségeinket, — mondja a tsz-elnök. — Van azonban a fedett medence végében egy lezárt ajtó, mely most egy üres telekre nyílik. Ide csatlakozna a leendő gyógyszálló folyosója. Ezt azonban saját erőből mi sem tudjuk felépíteni. Csak úgy képzelhető el, ha a szakszervezet, a társadalombiztosítás vagy esetleg külföldi partner betársul. Színvonalas szálloda nélkül ma már szinte lehetetlen bekapcsolódni a nemzetközi gyógy- idegenforgalomba. Addig is akad tennivaló: a fő figyelmet itt is a két városhoz hasonlóan a helybeliekre fordítják. Kiskunmajsán már a fürdő területén folyik az orvosi rendelés a halasi kórház kihelyezett részlegében. Négy orvos és két szakképzett asszisztens fogadja felváltva a környékbelieket. Beutalóval vagy anélkül bárki jöhet. S jönnek is szép számmal a munkában megfáradt idősebb korosztály tagjai, de a fiatalabbak is. Amint dr. Szabó Tamástól megtudom, sokkal kevesebbet kell így utazgatniuk a betegeknek. Most helyezték üzembe az első rövidhullámú berendezéseket, s népszerű a gyógytorna és a masszázs is. * * * Az új gyógyvizek gazdáitól hallottak alapján megkerestük Lapp Jenőt, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság igazgatóját, aki kedvező kilátásokról tájékoztatott:-Js Amennyiben az új gyógyvizek gazdái kérik, a társadalombiztosítás kész fogadni ezeket a fürdőket. Ha a beutaltak száma nő, ez többletköltséget jelent számunkra, viszont az utazási és egyéb költségek csökkenésében ez megtérül. A főhatósági jóváhagyást követően egy-két hónapon belül, tehát már az ősz folyamán lehetővé válhat, hogy a szakorvosok beutalják a helybeli és távolabbi betegeket a három új gyógyfürdőbe. L. D. Kezdődött a táblaháborúval... Minden új törekvés harcban győz, vagy bukik el. Miért lenne ez másként épp az olyan szenvedélybetegség elleni küzdelemmel, mint a dohányzás, amely Magyar- országon évente ötvenezer ember halálában több-kevesebb mértékben vétkes? Ezt a harcot az egészséges életmódra nevelés apostolai békés eszközökkel, a jó szó erejével vívják, ami persze nem szavatolja, hogy közben őket is orvul ne támadnák ilyen-olyan lesipus- kások. Ez történt nemrégiben is. Elsőként, egyik éjjel, csövestől ellopták a nemdohányzó települést jelző úttáblát. Másnap húsz adacsi fiatal indult keresésére a közeli erdőbe, de nem találták. Újat csináltattak helyette. Ennek sem hagytak sokáig békét. Elgörbítették. A nem messze lakó Majoros Józsi bácsi egymaga próbálta volna kiegyenesíteni. Aztán meg, a következő reggelen, a 75 éves Kiss János pillantotta meg: ketten megintcsak nekiveselkednek, hogy kimozdítsák a táblát a helyéről. Rájuk szólt: — Táguljanak onnét! Nincs jobb dolguk? A táblát megvedték. Már nehezebb szót érteni egyes kívülállókkal — akiknek semmi sem, így az egészség sem drága —, hiszen Halcsik Antal tanácselnöktől, az egészségmegőrző program egyik lelkes támogatójától rögtön azt kérdezik: — Mi van akkor, ha rágyújtunk? Legfeljebb kiesnek a versenyből. (Arra céloznak, hogy ilyen alantas módszerrel leszorítják őket a pályáról a nemdohányzó falvak közt folyó vetélkedőben.) Maga nem tilthatja meg nekünk, hogy dohányozzunk. Ehhez jogunk van. Az állhatatosság meghozza gyümölcsét — Persze, hogy ván joguk — feleli a tanácselnök,—, de maguknak, nekünk és gyerekeinknek nem mindegy: egészségesen tovább élünk, vagy az önpusztító szenvedély rabjaiként, az élet félidejéhez már rokkantán érkezünk. Mi nem követelünk, csak kérünk... Dr. Farkas Kálmán orvos úgy látja, léptek előre, de még távolról sem nevezhetik magukat nyertesnek az egészség védelmére kezdődött mozgalomban. Ő annyival előnyösebb helyzetben van városi (Méhesi Éva felvételei) B üszke tartású, szálegyenes, derék legény volt a géder- laki Tóth Sándor. Nyalka, aki után lépten- nyomon megfordultak az eladósorban lévő lányok — mondják errefelé. Hogy mikor történt mindez? Bizony nem mostanában! Erről árulkodnak a szekrényfiók aljából előkotort, megsárgult, fakó fényképek. Emberi mértékkel mérve hatvan esztendő nagy távolság. Am a kiváló emlékezetű Tóth Sándor úgy vetíti elém a múltat, mintha tegnap történt volna. — Alig pár évvel az első háború után legénykedtem, mikor már meglegyintett bennünket a nagy világválság szele, s a magyar paraszt kincse, a búza ára egyre csak fogyatkozott. Bár én akkor nemigen adtam erre, inkább a lányokon legeltettem, a szemem, azok érdekeltek jobban. Osztán addig így, addig úgy, mígnem a takaros Szűcs Mariskán megakadt a tekintetem. Szó szót követett, jártuk a bálokat, a fonóban is összeakadt a pillantásunk, hazakísér- gettem, a vége az lett, hogy 1927. június 21-én oltár elé vezettem. így volt, no. Mitagadás: szerettük egymást, nem röstellem bevallani ilyen vén fejjel sem, hatvan év múltán — csatlakozik Tóth né• Antalnénak fontosabb saját és leendő gyermeke egészsége, mint a dohányzás. Nem csak a betegségeket kell gyógyítani, a bajok megelőzése is legalább ennyire fontos. Az állhatatosság kezdi meghozni gyümölcsét KunadacSon. Az, hogy a községi vezetők közül senki sem dohányzik, jó példaként hat a lakosságra. Csupán az Arany János utcában negyvenötén válaszoltak „Nem!”-mel, amikor foltették nekik a kérdést, hódolnak-e a nikotinélvezetnek. Vallanak a gyermekrajzok Antal Lajosné sem veszélyezteti már a saját, a Világra hozott és a majd ezután születő gyermeke életét. Négy hónapja — saját elhatározásából és egy kicsit a „Nemdohányzó település”-tábla hiteléért is — füstmentesen él. Akikért talán a legtöbbet tehet a falu, úton az egészségesebb éle• Makai Gergely a józan életmód mellett döntött. Tiszta fejjel ül az erőgép vezetőfűkéjébe. kollégáinál, hogy itt, a faluban jobb esélye van kedvező irányban hatni a kisebb emberi csoportok gondolkodására. — Amikor a rendelőben vagy a betegágynál „beoltom” az emberekbe a kétkedést, vajon nem maguknak ártanak-e azzal, ha isznak és dohányoznak, mértéktelenül vagy egyoldalúan táplálkoznak, már könnyebben meg tudom őket nyerni az egészségesebb életmódra — mondja az orvos. — tért, a gyerekek, a felnövekvő nemzedék. A tanácselnök féltve őrzi s — a dohányzásról való le- szoktatásban sosem indulatos, inkább okos szavú partnerekként segítő Sipos Bálint népfrontelnökkel, Csörgő Gyula művelődé- siház-igazgatoval, valamint a tsz elnökével, Körözsi Ferenc KISZ- és Bárdosné Sipos Etelka vöröskeresztes titkárral — újra és újra előveszi azokat a rajzokat, amelyeket általános iskolások készí• Nemcsak hirdetik a szabadidő egészséges eltöltését, hanem lehetőséget is teremtenek rá. A lovaglószakkör foglalkozása jó előisko- la ennek érdekében. tettek e népegészségügyi problémáról. Megható ezeken a család féltése és a környezetért való aggódás kifejezése. Sokat mond a madárláb-vékony női ujjak közt hamvadó cigaretta, az indulásra kész mentőautó és a füsttől erőtlenül lekonyuló virág. A gyermekrajzok mindegyike protestá- lás az egészségrombolás ellen. Lóháton, jó levegőn— tiszta fejjel az erőgepen Dugába dőlt kísérlet maradna a kunadacsiak próbálkozása, ha mozgalmukat pusztán kampánynak tekintenék. Állhatatosságukból ennél többre futja. Elfogadott normává kívánják tenni a munkahelyi dohányzási tilalmat és azt, hogy a terhes anyákat és a gyermekeket óvni kell a füstártalomtól. A tanulók szabadidejének hasznos eltöltésére lovaglás-szakkört szerveztek Fónagy Béla tanyájában. A gyerekek a jó levegőn, láthatóan örömmel vesznek részt a foglalkozásokon. Miközben a vakációzok lovaglással gyakorolják szabadidejük egészséges eltöltését, Makai Gergely, a Barátság Tsz traktorosa szénát fuvaroz a határban. A 31 éves erőgépvezető azok közé tartozik, akik még idejében szakítottak az alkoholfogyasztással. Azóta a termelőszövetkezet megbecsült tagja. Számítanak rá. Legutóbb egyhavi munkájáért 8100 forint fizetést kapott. Magáról még annyit mond; \— Mennyivel jobb így, józanon élni! Most tudom csak értékelni. Újra köszönnek, nem mutatnak rám ujjal az utcán. Munka után kávéért, üdítőért, meg kuglizni szoktam bemenni a kocsmába. Az egészséghez vezető út Kun- adacson nyitva áll. Várnak, okos szóval hívnak erre az útra mindenkit. Kohl Antal „Igazságot szolgáltatott cl SOrs” Hatvan év — boldog házasságban Tóth Sándor maga elé réved, gondolatait rakosgatja, s újból sorjáznak a szavak. — Szegénységből a szegénységbe nősültem, a legkisebb gyerek voltam a családban — nyolcadik, így mindig én voltam az utolsó, rám aggatták a nagyobbak kinőtt, kopott gönceit, az még nekem jó volt, örültem annak is. Nem tudtunk kuporgatni, sok száj kérte a napi betevőt. A lakodalom másnapján a Vizes dűlőbe mentünk aratni, mert megért már az árpa. Tűző napon görnyedtem a kasza fölé, szegény feleségem meg a markot szedte. Ez volt a mi nászutunk. Kötött bennünket a rög, annak a parancsára hallgattunk. Egykettőre kipárolgott fejemből a lakodalmi mámor, jöttek egymás után a derékhajlító, fárasztó hétköznapok. De keserves is volt! — Akárhogy volt, akánnint volt, nem szájaskodtunk, viseltük egymást türelemmel. Ha össze is koccantunk, hamar elrepült a harag, pedig a munka kínzott bennünket — szól közbe Mariska néni. — Apám házában húzódtunk meg, az ő kis földjét gürcöltük, ruháért, kosztért :— pörgeti tovább az emlékezés fonalát a férj. — Tán három esztendő telt el, hogy szántót vehettünk magúnknak, szűk három magyar holdat, a napszámokból. — Közben születtek a gyerekek: Laci huszonnyolcban, Márton harmincnégyben, harminchétben pedig Marika. Erzsiké és Évike nem érhették meg az iskoláskort, nagy volt akkoriban a gyermekhalandóság — így Tóth néni. — Egyszer csak nyakunkon volt a háború. Háromszor is be- rukkoltattak. Békeszerető ember voltam világéletemben, iszonyodtam az öldökléstől, ódzkodtam frontra menni, nem akartam Horthy katonája lenni. Lesterh az alkalmat, s negyvennégy őszén megszöktem a szegedi kaszárnyából. Szerencsére, kicsúsztam a kakastollasok kezéből, itthon, Gé- derlakon értem meg a felszabadulást. — A földosztáskor kínálták, hasítsak ki magamnak egy táblát, van miből, megérdemlőn. De nem tartottam rá igényt, maradtunk a magunkéban, elég volt az nekünk. Kertészkedtünk, az asz- szony átruccant a komppal Paks- ra piacozni, megvoltunk tisztességgel — zöldágra vergődtünk, megváltottuk a nagybátyám házát, abba költöztünk, ötvennégyben, a nagy tűzvészkor, mikor hét ház égett sorjában, apámé is köztük volt, utána mi viseltük gondját, míg meg nem halt szegény. —- A gyerekek lassacskán kirepültek a fészekből, családot alapítottak, önállósodtak — folytatja Mariska néni. — A legidősebb fiunk Géderlakon maradt, Márton Budapesten villamosvezető, utoljára a lányunk hagyta el a szülői házat, ide, helybe ment férjhez. Sándor bácsi a tagosításkor kocsisnak jelentkezett, majd jószággondozónak ment, ottragadt véglegesen, 1970-ig, a nyugdíjazásig. Most nyolcvankét éves, felesége hetvenkilenc. Igaz, egyre nehezebben, de maguk művelik a kertet, a háztáji földef. Zöldségből, paprikából, mákból még eladásra is futja. Kettőjük nyugdíja alig több négyezer forintnál. Élismerik: könnyebb helyzetben vannak a városiaknál, sokat jelent a háztáji, ők meg szeretnek bíbelődni a kertben, a szabad levegőn. Amikor a házasságról, családról esik szó, Tóth Sándorné így vélekedik: —! Sajnálom 'a mai fiatalokat, mert közülük sokan nem fontolják meg a házasságot, könnyen kenyértörésre kerül sor. Nem értik a család jelentőségét, hiányzik az összetartozás érzése, az egymásért, a gyerekekért való felelősség tudata. Sokszor megfordul'fejemben: mi volnánk a maradiak? Úgy vélem: nem, mert vannak olyanok is, akik bizonyítanak, leküzdik a válságokat, nem röppennek szét az első zördülésre. S ha majd elérkeznek az öregkorhoz, akkor is örömet lelnek az életben. Három unokánk van, Ibolyka matematikus Szegeden, Laci sebészorvos Miskolcon, Pista pedig villamos- mérnök a. Paksi Atomerőműben, mind tanult emberék. Hát kell ennél nagyobb elégedettség? Erre mondják, hogy igazságot szolgáltatott a sors, érdemes volt küzdeni, a gondokat felvállalni, még ha olykor döcögős is volt az út. A hatvanéves házassági évfordulón ajándékokkal kedveskedtek nekünk, mindegyiknek volt egy biztató szava. Szeretnek, tisztelnek bennünket. Jóra tanítottuk őket, meghálálják. Bárcsak azt látnám, hogy minden családban ilyen erősek a kötelékek. Zs. Kovács István Kunadacs kitart elhatározása mellett Zöld út három településen az orvosi alkalmazáshoz
