Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-20 / 196. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. augusztus 20.

Gazdát cserélt egy gyár tavaly júliusban. A Fémmunkás Vállalat adta el helyi gyárát az Ikarusznak. Ez így önmagában nem túl érdekes hír, ám az már jóval izgalmasabb, hogy az átkeresztelt üzem a veszteséges munka után egy csapásra nyereségesen kezdett dolgozni.

De ne menjünk a dolgok elébe! Nézzük meg: egyáltalán miként kerülhetett a halasi gyár olyan helyzetbe, hogy a fővárosi központ csak áruba bocsátása után volt képes megszabadulni a nyomasztó vesztesége terheitől?

Bár Tóth Pál igazgató csupán a múlt hónap közepétől áll az üzem élén, mégis tisztán emlékezik az előzményekre. Nem csoda, hiszen 1970 óta dolgozik itt, s e hosszú idő alatt a technológustól, a műszaki osztályvezetői, a főmérnöki poszton át bejárta a ranglétra jó néhány fokát.

Látogatás a bajai sütőipari vállalatnál

Tekerős telefon és exportjog

FÜGGÖNYFAL HELYETT KAROSSZÉRIAELEMEK

A kibontakozás útján az Ikarusz halasi gyára

t Dávid István: Én is tagja voltam az első betanuló csoportnak.

Meggondolatlan fejlesztés

A nyolcvanas évek elején termékszerkezet-váltást hajtott végre a gyár

— idézi fel a történteket Tóth Pál.

— Megvásároltuk á franciaországi Fil- lod cégtől egy úgynevezett függönyfal- rendszer licencét. Háromszázmilliós beruházást hajtottunk végre, amelynek eredményeként évi 100 ezer négyzetméteres könnyűszerkezetes függönyfalat tudtunk volna gyártani. Ám hamarosan kiderült, hogy ennek csupán az egyötödére van vásárlónk.

A csekély érdeklődés nem volt véletlen: elavult termék gyártási technológiáját vették meg a franciáktól, s ezt a hibát még azzal is tetézték, hogy nem mérték fel itthon elég alaposan a piaci igényeket. A szorító kényszer arra ösztönözte őket, hogy kiváltó terméket gyártsanak. Hőszigetelt ajtókat, modem barakkokat kezdtek készíteni, de ezekre magas árfekvésük miatt nem találtak elég vevőt.

— Egyre nyomasztóbb volt a helyzet

— mondja Tóth Pál. — 1984-ben és ’85-ben odáig jutottunk, hogy minden profilunkba vágó termék gyártását elvállaltuk, hogy egyáltalán élni tudjunk. Törleszteni kellett a banknak a hiteleket. Az időközben elnyert gyári önállóság ilyen körülmények között csak növelte gondjainkat.

A gyár tehát egyik napról a másikra élt. Nem volt a termelésnek megbízható profilja. Hogyan élték át ezeket a napokat a dolgozók a munkapadoknál? Erre a kérdésre először a lemezműhelyben Szőke Imre hegesztő-lakatos válaszol:

— Szinte minden nap mást kellett csinálnunk. Már amikor volt munka! Előfordult, hogy tíz napig nem tudtak munkát adni. Azután meg kényszerszabadság következett. Akkoriban sokszor megfordult a fejemben, hogy itthagyom az egészet, de visszatartott, hogy a vállalattól kaptam a lakást. Ám nem csak ezért maradtam. Tizenkét éve itt dolgozom és jól összejöttünk a műhelyben a srácokkal. Egy új helyen pedig az új ember sokáig csak kezdő.

Dávid István hegesztő fejében ugyancsak megfordult a munkahely-vaítoz- tatás gondolata akkoriban. — Nem csoda, — mondja a harmincesztendős bajuszos fiatalember ^4- idegesítő hónapok voltak azok. Soha senki sem tudott semmi biztosat. Azután híre ment, hogy eladják a gyárat.

Szervezeti változások

: ’ Y^Igy is lett — egészíti ki a hallottakat Tóth Pál igazgató. — A Fémmunkás vezetősége úgy döntött, hogy az általa legveszteségesebbnek ítélt halasi gyárat értékesíti. Különböző vállalatokkal tárgyaltak. Végül az Ikarusszal kötöttek üzletet.

A jónevű cég a fővárosban létszámgondokkal küzdött, ugyanakkor csökkenteni akarta alvállalkozói számát. Ebben a helyzetben jól jött a halasiak korszerűen kiépített gyara és szakembergárdája. Persze az Ikarusznak is megvoltak a maga feltételei: Miután alappsan átvizsgálták az üzem személyi összetételét, 1987. július l-jén megkötötték a szerződéseket a dolgozókkal. 450 fő volt az induló létszáih. Hetven improduktív dolgozótól megváltak.

• Szőke Imre: — Örültünk, hogy az Ikaroszhoz fogunk tartozni.

— Hamar igazolódott ennek a népszerűtlen döntésnek a helyessége - magyarázza az igazgató. — Az Ikarusz ugyanis vállalta, hogy a halasi gyár új feladatai mellett 1986 végéig legyártja a még Fémmunkás által leszerződött munkákat is. A vállalást teljesítettük is,

' de úgy, hogy ami korábban veszteséges termék volt, most nyereséget hozott.

A számok beszédesek: Az átállás évének első felében 114,8 millió forint árbevétel mellett 28,1 millió forintos veszteség keletkezett. Ugyanennek az esztendőnek a második (Ikaruszos) szakaszában 148,9 milliós árbevétel mellett 14,8 milliós eredményt könyvelhettek el.

— Örültünk, amikor megtudtuk, hogy az Ikaroszhoz fogunk tartozni

— emlékezik Szőke Imre. — Bíztunk benne, hogy ez a nagyhírű cég munkánk réven megbízható megélhetést nyújt számunkra.

— No, azért nem mindenki gondolta ezt így, — ellenkezik Dávid István.

Jó páran itthagyták a gyárat. Megijedtek az új münkától. Persze azóta néhányan már visszajöttek.

— Á döntő többség maradt — szögezi le Szőke Imre. — Negyvenen már ’86 májusában felmentünk a mátyásföldi gyárba átképzésre. Három hónap alatt megismerkedtünk a"karosszéria- elem-gyártás alapfogásaival.

Sikerült a beilleszkedés

— Én is tagja voltam az első betanuló csoportnak—mondja Dávid István.

— Hamar ráálltunk az új feladatra. Végül is hasonló munka ez, mint a régi, csak finomabb. Itt nem 12 milliméteres,

hanem 0,8-as lemezzel dolgozunk. Az ilyen vékony anyag hegesztése'pedig nagyobb figyelmet igényel. A kezdeti nehézségek után most már zökkenő- mentesen megy minden. A számításomat is megtaláltam: a korábbi 4100 helyett 6500 forint a fizetésem.

Ä tavalyi „csonka” év sikeres lezárása után az idei esztendő elejétől már csak Ikarosz-termékeket gyártunk — mondja Tóth Pál igazgató, majd felsorolásba kezd: — hátfali eleipeket, homlokfali ajtókat, durvalemez alkatrészeket, fenékvázalkatrészeket, szekrény- váz-síklemezeket állítunk össze. Ezen kívül térvázállítást végzünk, ami a második félévtől kiegészül ennek lemezelésével. Bővül tevékenységünk a fenékvázak ' gépészeti kiszerelésével is. Ugyancsak most készülünk fel a műanyag karosszériaelemek készítésére is. Sorban jönnek az új, és egyre bonyolultabb feladatok. 1988-ban önjáró kocsitesteket gyártunk, amiből az elképzelések szerint a hetedik ötéves tervben évi ezer darabot állítunk össze. Van tehát lehetőségünk a bizonyításra, csak győzzük a munkát!

Úgy tűnik, a halasi gyár'nagy átállása sikeres volt. Ezt látszik alátámasztani az idei első félévi terv túlteljesítése is.

Bizonyára ezeket az eredményeket is figyelembe vették, amikor á közelmúltban a nagyvállalati pártbizottság — értékelve a kiskunhalasi kollektíva egyéves munkáját -— megállapította: a gyár megfelelő ütemben alkalmazkodott új feladataihoz és szervesen beilleszkedett az Ikarosz Karosszéria- és Járműgyár családjába.

Gaál Béla

Kenyér szavunk nagyon sokféle jelentést hordoz, a mindennapi betevő falaton túl átvitt értelemben a boldogulásunk szimbolikus kifejezésére is szolgál. Ha igaz, hogy egy vállalat története egy darabka múlt, amely elvezet minket a jelenbe, akkor a sütőipar esetében ez biztosan így van.

—; Hogyan lehet a gyarapodást a Bajai Sütő- és Édesipari Vállalat életében nyomon követni — kérdeztük Bakó Lajos főmérnöktől.

Négy állástalan péklegény

véleményét, ezért nincs elvándorlás a faluból, 537 ház van, amelyek nagyon szépen berendezettek, de nem hivalkodóak. Emellett 300 személygépkocsit tartanak nyilván a tanácsnál. Mindezek ellenére vallom: egy lábon nem él meg egyetlen gazdaság sem, ezért segédüzemágakat hoztunk létre, amelyekkel bármilyen gyenge gazdasági évet ki tudunk védeni.

A melléküzemágak nem is olyan mellékes jövedelmet, nyereséget produkálnak. Három megyében —. Bacs-Kiskunban, Békés, Csongrád — dolgozik a hőtechnikai és kéménykarbantartó részlegünk, s a mindössze 35 dolgozó 40 milliós termelési értéket állít elő, megfelelő nyereséggel. Az ofszetlemez- készítő részleg hzon túl, hogy 60—70 asz- szonynak ad munkát, amikor a földeken nincs dologidő, 6 milliós árbevételt hoz. Jövőre változtatunk, kialakítjuk A műanyagágazatot, I a Répcelaki Szénsavgyár részére nagy palackot és egyéb alkatrészt gyártunk. A harmadik ilyen részlegünk a Budapesten működő exportszervező es kereskedelmi iroda, amely jutalékért mezőgazdasági- és iparcikk-árusítókat, vevőket hoz össze, közvetít. Az itt dolgozó néhány ügyes, szakmájában járatos ember a múlt evben 20 millió forintnál többet tett le a közös asztalára. Ez a magyarázata á külföldi telexeknek, telefonoknak.

A kiterjedt, s meglehetősen sokrétű tevékenységet folytató apparátusnak az irátiyítá- sa sok időt, energiát vesz igénybe, de Tóth Sándornak mindig jut ideje a pártmunkára. Negyven éve tagja a pártnak, 1953-tól folyamatosan párt-vegrehajtóbizottsági tag Kiskőrösön, s most a városi pártbizottság gazdaságpolitikai munkabizottságának vezetője. Munkáját többször is elismerték, megkapta a Szocialista Munkáért Érdemérmet, kétszer a Munka Érdemrend arany fokozatát, s hét minisztériumi kitüntetést.

— Kiskőrösön lakom egy családi házban. Feleségem tanácsvezető bíró, fiam a Kossuth Lajos Katonai-Műszaki Főiskola utolsó éves hallgatója. Az egészségem? Néhány apróságtól eltekintve rendben van, de esténként 2—3 kilométert futok, hogy kondícióban tartsam magam. Meddig dolgozom? Nem tartom túl bölcsnek magam, s nem szeretnék szerénytelen sem lenni, de úgy vélem, az ember csak addig maradjon vezető beosztásban, ameddig újítani tud. I

Gémes Gábor

• A lemezmü- hely mellett katonás rendben sorakoznak a szállításra váró fenékvázak.

— Legutóbb a kecskeméti élelmiszer-ipari szemle alkalmával egyik felelős ihegyei vezetőnk idézte a régi mondást: akinek van kenyere, sok gondja van, akinek nincs, annak van egy. Ez volt a felszabadulás utáni évek- ben az egyetlen és legnagyobb gondja annak a négy állás nélküli bajai péklegénynek is, akik 1948-ban elhatározták, hogy a városban megalakítják a sütőipari szövetkezetei.

— A gondolatot tett követte, — veszi át a szót Werli György, termelési osztályvezető.

— Két pék motorkerékpáron Budapestre utazott, hogy megszerezze a működési engedélyt. Érdekes kortörténeti adalék: a jóváhagyó okiratot Marosán György írta alá, aki korábban maga is pék volt. Az induláshoz a nyersanyagot a város biztosította kölcsön- képpen, amit a bevételből kellett visszafizetni. A termelés egy magánkisiparos tulajdonában lévő 3 sütőteres 20‘négyzetméter alap- területű üzemben kezdődött. A sütéshez a kemencéken kívül két fateknö, egy kifliosztó gép, valamint néhány kisebb méretű kézi- szerszám állt rendelkezésükre. A négy pék az első évben 5—6 mázsa kenyeret és kétezer kiflit sütött.

Ebből az időből ismert a cseresütés, amikor a lakosság egy kiló lisztet egy kiló kenyérre cserélhetett a pékségben. A házisütés hagyományaként pedig egészen a 60-as évekig fenntmaradt a bérsütés gyakorlata, az otthon dagasztott és egyéni ízesítésű tészták sütését a pékekre bízták.

Személyenként nyolcvan kiló

— Kenyérből jelenleg mekkora szükségletet elégítenek ki?

— Az utóbbi három évre visszamenőleg bácskai, de egyben országos tapasztalat is a kenyérfogyasztás 3 százalékos csökkenése és a péksütemények iránti kereslet 10 százalékos növekedése —/ tájékoztat Bakó Lajos.

— Hazánkban évente az egy főre eső átlagos kenyérszükséglet 80 kilogramm. A legjobban a Viharsarokban és a Nyírségben szeretik a kenyeret, ahol 100 kilogramm felett van a fogyasztás, míg a legtakarékosabbak a fővárosiak; ők csupán 50 kilogrammot vásárolnak évente. A Bajai Sütő- és Édesipari Vállalat személyenként és naponta 35 dekagramm

• A pékek munkáját ma már nagy teljesítményű gépek könnyítik. Dagasztógép a bajai Zrínyi Miklós utcai sütőüzemben.

kenyérfogyasztással számol, így az ellátási körzetünkben lakó mintegy 105—107 ezer embernek naponta 350 mázsa kenyeret sütünk, amit 200 helyre szállítunk ki. Többféle kenyeret, kalácsot, péksüteményt készítünk. Édesipari gyártmányaink a megyén kívül is keresettek. Ma 470 fő dolgozik a vállalatnál, tavaly 14,4 millió forint volt az eredményünk. Ez a néhány számadat is jól érzékelteti a fejlődést, de ezzel együtt szaporodtak a gondjaink is.

— Miből származnak a gondok?

— Csak néhányat említve, javítani kellene a termeltetői rendszeren, az alapanyag minőségén, az érdekeltségen és a műszaki fejlesztés színvonalán. A legnagyobb szívfájdalmunk, hogy szakembereink nehéz munkáját nem tudjuk megfelelő jövedelmekkel alátámasztani. A műhelyekben nappal csak takarítanak, a pékek délután és éjszaka dolgoznak. A jól hangzó több mint 70 ezer forintos éves bérszínvonalunkban azonban a 40 százalék éjszakai pótlék is benne van.

— Mégis, miért volt vonzó, és mit mondhatunk el ma a pékszakmáról?:

— Régen — kapcsolódik a beszélgetésbe Werli István — a jegyző, a pap, a tanító és az orvos után a pék számított a legfontosabb embernek. A kenyérellátás ma is politikai kérdés, de a szakma sokat veszített a társadalmi rangjából. Mi hárman vagyunk testvérek és családi hagyományként folytatjuk a mesterséget. Ketten a bajai vállalatnál maradtunk, a harmadik fiú Budapestre került. Volt abban némi kényszerűség is, hogy a családi hagyományt követtük. Ebben a környezetben nőttünk fel és nem adódott más választási lehetőségünk. Gyerekfejjel kitanultuk a szakmát és rendelkezésünkre álltak a szükséges eszközök. Csodáltuk a régi szakemberek mesterségbeli tudását. Egy igazi pék a hajnali időjárás alapján határozta meg a dagasztáshoz a tészta összetételét, és a kemence felfűtéséhez szükséges fa mennyiségét.

Ilyen mértékű szakmai kiteljesedésre a mai nagyüzemi termelés már nem ad lehetőséget.

A jó minőségű termék csapatmunka eredménye. A sikerélményt az állványokon sorakozó friss kenyér látványa okozza.

Alföldi barna és társai

— Nemcsak a szakma, hanem a vásárlás örömeihez is hozzátartozik a frissen sült kenyér illata. A felszabadulás előtt, — tájékoztat Werli György — 39 helyi maszek pékség működött, és a kenyér illata betöltötte a várost. Ma legfeljebb csak a leltározások alkalmával érezhetünk annyi ízt és illatot egyszerre, mint korábban.

— Változott-e a kenyérfogyasztás kultúrája?

— A fejlettebb országokban — idézi utazással kapcsolatos élményeit Bakó Lajos — egy újfajta kenyérkultusz van kialakulóban. 'Taláh a franciák étkezési szokásaihoz hasonlítható, amely minden ételhez másfajta bor fogyasztását írja elő. Most ugyanez történik a kenyérrel. Volt idő, amikor Magyar- országon a kenyér főételnek számított. Azonban az egészséges barna kenyér fogyasztásához nálunk még mindig a szegénység képzete társul. Jobban szeretjük és szívesebben vásároljuk a kívánatos, ám kevésbé értékes kalácsszerű kenyereket. Nálunk a táplálkozási szükségletnél fontosabb .az evés örömszerzési funkciója. A kenyér esetében azt szeretnénk elérni, hogy a béltartalom az életünk tartalmát hosszabbítsa meg.

Pedig a hazai kenyérkultuszra jó példákat is találunk. Krúdy Gyula a velőt pirított kenyérrel fogyasztotta és szentségtörésnek tartotta volna zsemlével helyettesíteni. Mig Rejtő Jenő a morzsát zsemléből reszelve tűz felett frissen pirítva tudta csak elképzelni. Remélhetőleg egyszer ugyanígy helyet kaphatnak majd étkezési szokásainkban a bajai és más pékek által készített legújabb termékek is. A nagyobb súlyú, kissé savanykás, ám igen ízletes, teljes kiőrlésű alföldi barna kenyér, a kifejezetten finom, szinte kalács- » szerű korpás és szójaüsztből készült kenyér- felék. Kisvágó Árpád

A Tabdi Szőlőskert Termelőszövetkezet elnökének irodája inkább kicsi, mint tágas, s ha négyen bejönnek, az Utolsónak székét kell behoznia, mert a tárgyalóasztal mellett aligha talál ülőalkalmatosságot. Amíg az elnök, Tóth Sándor a Svájcból érkezett telexet tanulmányozza, s tekerős telefonján lebonyolít egy-két „aprócska”, néhány millió forintos ügyletet, van időm szétnézni a puritán egyszerűséggel berendezett szobában. Nincs itt semmi felesleges cicoma, csak ami elengedhetetlenül szükséges: a könyvespolcon rendeletek, kézikönyvek, s szótárak, amelyeknek borítói alaposan kifényesedtek a sok forgatástól. A falon egyetlen tájkép, amelyet felesége festett...

Az elnök szabadkozik, hogy várakoztatott, de fontos telexet kellett megfogalmaznia az NSZK-ban működő partnernek, a londoni telefont is le kellett bonyolítani, s eligazítani a segédüzemág vezetőjét, hogy mit mondjon a szerződéses üzletek vezetőinek. A munka, az irányítás nem szünetelhet egyetlen percet sem, hiszen a pénzt másképp aligha lehetne megszerezni.

— Békés megyében, Magyarbánhegyesen születtem, szegenyparaszt családból, s ebben az évben töltöm be hatvanharmadik életévemet. Középiskoláimat Békéscsabán végeztem, majd katonai szolgálatot teljesítettem. Később a Földművelésügyi Minisztériumban dolgoztam osztályvezetőként. 1953-ban Kiskunhalasra a Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat igazgatójává neveztek ki. A vállalatnak 1100 dolgozója volt, s 33 ezer sertést tenyésztettünk evente. Az ötvenes évek véf

én, a hatvanas évek elején „divat” volt, ogy a mezőgazdaságban dolgozó igazgatók „másodállásban” téeszelnöki teendőket is elláttak. Én itt Tabdin tettem ezt, s itt ragadtam.

Akkor nem volt valami csábító itt téesz- elnöknek lenni. A 700 hold szőlő — mert ezen a sívó homokon mást aligha lehetne termelni —, nagyon gyenge volt, 300 holdat nem is müveitek. Ez lett volna a kisebbik baj, a nagyobbik az volt, hogy az emberek, az itt élők még nem is akartak hallani a termelő- szövetkezetről. Azt gondolták, ha nem dolgoznak, akkor szakszövetkezetet hoznak létre a rassz helyett.

— Meglehetősen sok álmatlan éjszakámba és rengeteg energiámba került, amíg munkatársaimmal együtt megtaláltuk azt a/or- mát, ami az itt élő, szorgalmas embereket

— Kereskedelmi tevékenységünk tette igazán gazdaságossá a szőlő termesztését. Jelenleg, főleg a fővárosban, húsz borkimérőnk működik, amelyekben évente 18 ezer hektoliter bort adnak el. Ezek a kedvező gazdasági körülmények változtatták meg az emberek

érdekeltté tette a szőlőtermesztésben. Az országban először— már 1965-től — családi részesművelésbe adtuk a szőlőt, s két év múlva rábeszélhettük az embereket: saját pénzből telepítsenek a közös részére. Most is így van. Aki szőlőt telepít, annak hat évig semmit sem kell fizetnie; utána.a közösbe adja a teljes termést, amelynek 80 százalékát .kifizetjük, 20 százalék az adó, a földhasználat, a költséghozzájárulás.

Nem is lehet ok a panaszra, hiszen az 502 hektár szőlő négyötöd része tíz éven belüli telepítés. Sőt: a kifagyott 30 hektárt már újra benépesítették szőlovesszővel, s jelenleg is 240 hektár telepítése van folyamatban. Mindez egyetlen fillér állami hitel nélkül. Itt Tabdin azt tartják: nem jó tartozni senkinek, ezért azután a termelőszövetkezet a borpincét, a vörösborerjesztőt saját erőből építette. Nem is volt, jelenleg sincs bankadósságuk. .

A szőlőtermesztés csak akkor gazdaságos — ismerte fel már jókor az elnök és munkatársai —, ha a bort közvetlenül a fogyasztónak adják el, kikerülve a kis- és nagykereskedelem buktatóit.