Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-18 / 194. szám
4 » PETŐFI NÉPE • 1987. augusztus 18. TÁRLATNAPLÓ fiatalokról - fiataloknak • Hévízi Éva: Bálvány-sorozat (Straszer András felvételei) Több merészség - jobb eredmények Tizenharmadik alkalommal adott otthont a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola a hazai és külföldi, zománcművészettel foglalkozó alkotóknak. Hat hétnyi közös munka, kísérletezés eredménye az idei kecskeméti Nemzetközi Zo- máncművészeti Alkotótelep kiállítása az Erdei Ferenc Művelődési Központ földszinti termeiben. A produkciók legjava minden eddiginél színvonalasabban, változatosabban tárja fel az anyagban rejlő lehetőségeket. Miközben nagy technikai tudással használják fel szinte valamennyi zománcozóeljárást (rekesz, rátétes, maratott), nagyobb kísérletező kedvvel, bátrabban nyúlnak új felhasználási formáik felé is. A szovjet művészek sokszínű blokkjában található egységes, kiérlelt anyag a legszemléletesebb példa erre. A legharsányabbak Vdobkin Nikolaj nagy, sötétbarna faalapra épített, kör alakú, natúr és színezett rézlapokból összeállított reliefjei (Szétszakadt kör, Derszu Uzala). Meghökkentő természetességgel szövi, fűzi, „satírozza” színesre égetett, átlyuggatott fémlapjait textilpert- livel Vladimír Popovic. Etűdök című sorozatának egyik lapján a textilt réz- dróttal helyettesíti, majd folytatódik továbft a szellemes variációsor — egyáltalán nem zavaró, hogy legvégső periódusában már csak. tervrajzként — papíron. A játékos, szertelen spontaneitás tökéletes ellentéteit képviselik a geometrikus fegyelemmel komponáló tal- linni Amos Katrin munkái. A viszonylag kicsi, de nagyított változatban is könnyen elképzelhető plasztikák, reliefek egyenlő méretű, billentyű- vagy ro- lószerűen elhelyezett, színezett fémlapocskákból állnak. Egységes asszociációsort indítanak nézőikben a beszédes címek: Roló, Ritmus, Gepárd. Maszte- ropulo Nikolaj fejsorozata a megraj- zoltságtól (megfestettségtől) a felismerhetőség határáig stilizálódó felé tart. Ikonok átszellemültségét, alig analizálható hangulatát sugározzák határozottan, máskor alig felfedezhetően körvonalazott foltjai. A nyolc országból érkezett, kultúrájuk nemzeti sajátosságait is előszeretettel érvényesítő alkotók közűi e tekintetben alighanem a pekingi mesterek viszik el a pálmát. A mezőnyből minden vonatkozásban „kirívó”, anyaguk színei és figurái már a bejáratnál elkápráztatják a nézőt. Chang Thong Lu Vándorló felhők és Boldogság című képe első látásra — természetesen zománcban — a sötét alapra festett keleti lakkozott dobozok, tárgyak gazdagon díszített világát, figurális díszítőtechni- f káját-juttatják eszünkbe. Az éles kontrasztokban fogalmazott tájak, emberi arcok, állatfigurák számunkra a díszletek, álarcok színpadiasságát, harsány- ságát idézik. Csak ezeknek a produkcióknak jellemzői viszont a rekeszeket új funkciójukban is fölhasználó, egymásba és egymás fölé applikált felületek. A két művész hagyományos eljárással készített, ékszerekkel vetekedő, ovális tála a kiállítás két legmívesebb darabja. Mi sem áll tőlünk távolább, mint Varga Tamás játékos, szemrevaló, de kézbe is kívánkozó költői zománcplasztikái — Pecsétek címmel. A sorozat darabjai a maguk ironikus, plasztikus módján elsősorban a formákra koncentrálnak. Saját műfajukban egészen jó eredménnyel. Valich Dóra távol-keleti ihletettségű, változatos méretű lapjain az erősen stilizált arcok alá rafinált kecsességgel vo- nagló kezeket, karokat helyezett el. A szürke és fekete alap önmagában is elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy kompozíciós funkció nélkül is életre keljenek a határozott lilák, vörösek, aranyak. A címek választása — A lélek gyilkosa, A halál vize — megerősíti a cizellált kimódoltságot. Báron László anyagának egy részén ugyancsak az egyénítés nélküli fej közli a mondanivalót. A kevés szín és az öntörvényű felületrendszerek inkább grafikai, mint festői hatást eredményeznek. A Tizenhét arcú Isten című produkción egy a szokásostól eltérő arányú, fából készült keresztalapon kapa helyet a négy fej, s .az ötödik, az őket a középpontban összefogó nagyobb lap. A profanizálásnál, a gondolatiságnál sokkal erőteljesebben hat az anyagok, a formák,harmóniája. Iß. Koffán Károly Fríz-e szintén „grafikus” hatásról árulkodik. Különálló lapokként is érvényes sorozatának „opartos”, sötét-világos, -aszimmetrikus sávozással megmozgatott figurái kömtyen magukra vonják a figyelmet. Meyer Berta tematikus címéig— Víz és ég, Mikrokozmosz — fölött is nonfiguratív variációkat, folyamatokat láthat a néző. A vonalakból, csurgatásokból, foltokból összeálló, nagyvonalú felületkezeléssel kialakított kompozíciók a természet és az elemek játékát idézik. Ravasz Erzsébet már hosszú évek óta részese a műhelyben folyó munkának. Idáig kivétel nélkül minden alkalommal emlékezetes alkotásokkal tette le névjegyét. Idei munkái izgalmas kísérletezésről, útkeresésről árulkodnak. Ó- magyar Mária siralom című lapját két, önmagában is érvényes változatban láthatjuk. A kísérlet maratással és ezüstözéssel feltárja egyszersmind a mű keletkezéstörténetét is. Hertay Mária gazdag anyaggal mutatkozik be. Üveg alatt, alap nélkül kiállított munkái a természeti ihletésű kompozíciók társaságában változatos formáikkal szépen érvényesülnek. Kalmámé Horóczi Margit figurái, hangulatai egyre inkább az anyagban fogantak. A Csíkos angyal, Zöld angyal, Fehérruhás című lapjai elsősorban humorukkal, bájukkal, érzékenységükkel hatnak. Kátai Mihály erőteljes Hermész ikonja a válogatás egyik impozáns darabja. A tematikai sokszínűség mellett az előző években tapasztaltnál is jóval több a szakrális, mitologikus téma (többek közt Pápayné Máté Erzsébet, Stefániay Edit, Cyránski Mária munkái), de a jelképek, szimbólumok ritkán töltődnek új tartalmakkal. Károlyi Júlia Tanulás, pályaválasztás, lakáshoz jutás Az Ifjúsági Törvény életbelépése után 1971 óta két alkalommal készült a Bács-Kiskun megyei tanács munkájához kapcsolódó intézkedési terv az ifjúság érdekében. Legutóbb éppen hat éve. Az azóta végzett munkát a közelmúltban összegezték. A megye lakóinak 41,8 százaléka gyermek és ifjúsági korosztályú. Az intézményes nevelés-oktatás területén a tervciklus feladatai között 110—120 középiskolai tanterem építése szerepel. Ezt úgy ütemezik, hogy zömmel 1988-ig valósuljanak meg. Az általános iskolák egyhar- madában van tornaterem, csaknem a felében tornaszoba. Országos és megyei keretből hatvan hátrányosabb helyzetben levő iskola tárgyi feltételeinek javítását segítik. A tanintézmények számítógépekkel való ellátásában országos viszonylatban is kiemelkedő eredményeket értek el. Szintén fontosnak tartják a hátrányos helyzetű tanulók beiskolázását, segítését. Részükre napközi és diákotthoni ellátást biztosítanak. Az állami gondozott gyermekekkel is kiemelten foglalkoznak. Az ifjúságpolitika egyik jelentős kérdése a szakmunkásutánpótlás, a megfelelő számú és szakmai összetételű felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek képzése, megyén belüli letelepítése és hatékony foglalkoztatása. A pályaválasztás segítését, célszerű irányítását sokan még ma is kampányfeladatnak tekintik. Nincs megfelelő összhang a képzés és a népgazdaság, a megye munkaerőkereslete között. Nem kellően ösztönzik a második (további) szakma megszerzését, nem teszik a fiatalok számára vonzóvá a hiányszakmákat. A munkára nevelés egyik lehetősége a diákfoglalkoztatásban van. Megyénk kiemelt feladatot lát el az építőtáborozásban annak ellenére, hogy az 1980-ban működtetett 27 helyett mái; csak hét fogad fiatalokat... A gazdálkodó szervezetek a növekvő kiadások helyett más megoldásokat — például: részesművelés, szerződtetett munkaerő stb. — keresnek a munka megszervezésére.- IA munkáltatók sajnos kisebb létszámban veszik igénybe a diákmunkaerőt. A korábbi évekhez képest csökkent a termelési mozgalmakban, az Alkotó ifjúság pályázaton részt vevők száma. Végül a fiatalok lakásigényeinek kielégítéséről. Az alacsony jövedelmű, gyermekes családok — különösen a fiatal házasok — lakáshoz juttatásának elősegítésére a helyi tanácsok programot dolgoztak ki. Az ebben szereplő 2994 családból az elmúlt három év alatt 2062 lakásgondja oldódott meg — 13 százaléka pedig visszavonta igénylését. 1984-ben indított program végrehajtásáról készült felmérés szerint — Kecskemét kivételével — a jogos igények három-négy éven belül kielégíthetők. AKTMODELL ÉS A RÓZSASZÍN PÁRDUC Művészet és ifjúság Baján A bajai Petőfi-sziget lassan két hete dobpergéstől, klimpírozástól hangos. A Sugovica partján tucatnyi „piktorjelölt” festeget ülve-állva. Hogy kik is ők tulajdonképpen? A KISZ Bács- Kiskun Megyei Bizottsága által szervezett művészet és ifjúság tábor képzőművész szekciójának résztvevői, összesen tizennégyen. Csuvik Ilonát kérdezem tapasztalatairól. — A jugoszláviai Becséről jöttem. Amikor erről a lehetőségről hallottam, több társammal együtt elküldtem néhány képemet. Rajtam kívül még egy másik lány pályázatát fogadták el. Őszintén megvallom, hogy a tábor messze felülmúlja az elképzeléseinket. Sohasem volt lehetőségem így áttekinteni a festészetet. Rengeteget tanultam. A sok pozitívum közül kettőt emelek ki. Az egyik, hogy alkalmunk van akt- modell után festeni, a másik, hogy együtt dolgozhatunk a tánccsoporttal, és a csodálatos mozdulatokat megörökíthetjük. Dobok hangjait követve könnyen megtaláljuk a zeneműveltségi szekciót. A huszonöt középiskolás éppen megszakítja koncertjét. — Bár a résztvevők valamennyien zenei tagozatos középiskolába járnak, de nem készülnek zenésznek. Itt olyan ismereteket szerezhetnek meg, ami a tananyagban nem szerepel — mondja Kiss Katalin, a csoport vezetője. — Idén a muzsika ritmusvilágával foglalkozunk behatóbban, s ehhez kapcsolódóan a huszadik századi művekkel. A fiatalok tanáraik javaslatára jöhetnek a táborba. A tánccsoport tágasabb helyet keresett és talált a város sportcsarnokában. - Meglep, hogy nincs zeneszó. Csalódottságomat nem rejtem véka alá. Erre így reagál Őze László, a csoport vezetője, aki előző nap érkezett haza az angliai párostánc-világbajnokságról: — A magyar táncosok tudása hiányos, mert az alaptechnika elsajátítására nem ügyelnek eléggé. Ezért most inkább a pótlásra törekszünk. Kemény, fárasztó munka egész nap egy- egy mozdulatot gyakorolni, de nagyon fontos! Az ország minden részéből érkeztek táncosok, összesen negyvenötén. Ők már nem kezdők, de van még mit tanulniuk ... Azt hinné az ember, hogy ilyenkor nyáron az iskolák konganak az ürességtől. A Liszt Ferenc Zenei Gimnáziumban nem így van. Itt található ugyanis a zenei szekció székhelye. A folyosón haladva mindenünnen fülbemászó dallamokat hallani. Két, nagy hangszertokot cipelő fiatalt állítunk meg. Misányi Gabriellát és Gacs Attilát. Mindketten Kecskemétről, az ének-zenei gimnáziumból jöttek. — Én brácsán játszom, Attila hegedűn — mondja Gabi. — Szerintünk itt az a legklasszabb, hogy kamaradarabokat is próbálhatunk, azaz együtt dolgozhatunk társainkkal. Igyekszünk jól kihasználni a tábor minden pillanatát, emiatt viszont sajnos kevés időnk jut a többi szekció résztvevőivel találkozni. Miközben becsukódik mögöttünk a gimnázium ajtaja, az egyik ablakon át a Rózsaszín párduc mókás, dallamát halljuk. Farkas Andrea Drogveszély A Magyar Ifjúság szerkesztősége „ Maradj velünk" alapítványt létesített a magyarországi kábítószeresek megsegítésére, illetve a kábítószer elleni küzdelem' támogatására. Az alapítvány pénzügyi fedezetét a májusi Szuperkoncerten kívül egy sor különkiadvány terjesztésével próbálják megteremteni, melyek közül a „Drogveszély” jelent meg legújabban. A kiadvány nyíltan beszél arról, hogy amíg agyonhallgattuk ennek a pszichikai-fizikai betegség meglétét, addig negyvenezer fiatalt fertőzött meg hazánkban és húsz év alatt negyven áldozatot szedett. .. Beszélnek benne a tipikusan magyar kábítószerezé- si szokásokról és azok fokozott veszélyeiről. Megszólal orvos, rendőr, narkós és pszichológus. Szó esik lengyel, szovjet és amerikai tapasztalatokról, a budapesti, pécsi és szegedi próbálkozásokról. Konkrét segítség lehetőségét; címeket, telefonszámokat kapnak a leszokni vágyók és családtagjaik. A Bács-Kiskun megyei gyógyszertárak kétezer kiadványt vettek terjesztésre, melynek vevői egyben — húsz forinttal — támogatói is a mozgalomnak. Talán még nem késő! — ohm -r9 Az utolsó táborozok, hamarosan kezdődik az iskola. Vajon ki lesz közülük túravezetö? Diák-túravezetők Verőcemaroson ' Egy hétig több mint félszáz középiskolai tanuló vett részt a megyéből Verőcemaroson a túravezető és sportaktíva- vezető táborban. A turizmus fellendítésének érdekében egyre több tanfolyamot szerveznek a természetbarátoknak. Tavaly Bács-Kiskun megyében száz ifjúsági túravezetőt képeztek ki. Verőcemaroson Takács Miklós tanár és Nagy János, a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottságának munkatársa vezetésével a diákok a túrázás'történetével, természetvédelemmel, tereptannal, túramozgalommal, sportszervezéssel, meteorológiával, földrajzzal, egészségüggyel ismerkedtek. Jártak a Nagyhideghegyen és Börzsönyligeten, ez utóbbi helyen tartották meg vizsgájukat is. Ezenkívül különböző sport- programokon, tájékozódási futáson és túraversenyeken vettek részt. A táborba ellátogatott dr. Dombóvári Ottó, a KISZ KB sportosztályának vezetője, aki kiemelte, hogy tapasztalata szerint Bács-Kiskun megyében megvalósult a diákönkormányzat, mert tanár nélkül is igen aktívan szervezik a sport- és szabadidős programokat.
