Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-18 / 194. szám
1987. augusztus 18. • PETŐFI NÉPE • 5 . LÉZERTECHNIKA A FAIPARI KUTATÁSBAN A legsokoldalúbban felhasználható Túl sok lábon áll a magyar ipar Beszélgetés Harsányi Imrével\ az Országos Tervhivatal elnökhelyettesével A termőföld hasznosításának programja keretében a megyében a felszabadulást követő évtizedekben megkétszereződött az erdőterület. A telepítések nagyobb része erdei és fekete fenyő. A becslések szerint mégt 50 ezer hektár erdő telepíthető, olyan területen, amely mezőgazdasági művelésre nem alkalmas. Az új ültetvényeken szintén a fenyő lesz az uralkodó. Az első telepítések véghasznosítását rövidesen megkezdik. A nagy mennyiségű nyersanyag fogadására még nem készült fel az ipar. Erről tanácskoztak a közelmúltban a Kiskunsági Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság bugaci erdészetében a termelők, a kutatók és a feldolgozók. Legfőbb tennivalóként az összefogást határozták meg, mert máskülönben nem tudnak előbbre lépni. Dessewffy Imrét, a Faipari Kutató Intézet igazgatóját arról kérdeztem, hogy mi a feladatuk és milyen elképzeléseik vannak a faipari feldolgozás előrehaladását illetően? — Kezdjük a legfontosabbal. A fenyő egy részét exportra szállítjuk, mégpedig papírgyártás céljára. A szomszédos országokban cellulózt állítanak elő belőle. Hazánkban nincs papírgyár, illetve papíripari cellulózgyártás. Rövidesen olyan mennyiségben jelentkezik a kitermelt fenyő, hogy nem képes fogadni a külföldi partner.. Mi tehát a teendő? alapanyag — Pontosan erről tárgyaltunk és elhatároztuk, hogy kidolgozunk egy hazai, olcsóbb technológiájú papírgyártást. Azonnal megkezdjük a laboratóriumi kísérleteket. A papírgyártás fejlesztése egyre inkább előtérbe kerül, nem véletlen, hogy a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen az idén először végeztek papíripari mérnökök. — Az intézetben ezen kívül sok egyébbel foglalkoznak. Felsorolna néhányat kutatási témáikból? — Kezdeném azzal, hogy 1949 elején alakult ez a kutatóbázis. Jelenleg százan tevékenykednek különböző témákon, a faipar minden ágára kiterjedően. Felsorolni is hosszú lenne mindazt, amit már elértünk, s amit tervbe vettünk. Csak egy-két példát említek: a fűrészipari fejlesztési főosztály feladata két és fél millió köbméter fűrészipari termék sokoldalú feldolgozásának megoldása. Másik hasonló részlegünk az erdei apríték farostlemezzé való átalakításának módszereit dolgozza ki. Nagyon fontos a faszerkezeti főosztályunk munkája, nemrég szabadalmat nyújtottak be az építkezéshez szükséges belső ajtók tökéletesítésére. A szabadalmat bemutattuk a Budapesti Nemzetközi Vásáron és jövőre megkezdik a gyártást. — Tudomásom szerint az épületek faszerkezetének védelme is feladatuk? — Igen, az Operaház újjáépítésében részt vettünk. Közreműködünk a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára, a Közgazdaságtudományi Egyetem, a budapesti Szent István bazilika helyreállításában. — Az építkezésben mind nagyobb szerepe van a fának. Az esztétikai feltételeken kívül milyen egyéb szempontokat kell figyelembe venni?- Röviden: a takarékosság a legfontosabb alapelv. Több szolgálati szabadalmunk ezt a célt szolgálja. A fa nemcsak mint díszítő —, hanem mint szerkezeti elem is rendkívül jelentős a mai építkezéseken. — Milyen külföldi kapcsolatokat építettek ki? — Közvetlen kapcsolatot alakítottunk ki a pozsonyi és a prágai hasonló intézettel, a lengyel, a bolgár, azNDK- beli, valamint a szovjet kutatókkal. Nyugati kapcsolataink is vannak. Tanulunk egymástól, igyekszünk átadni a tapasztalatokat. — Milyen eredményt vár az eddigi faipari kutatómunkától? — Véleményem szerint — ahogy a beszélgetés elején szó volt róla —, elsősorban a papíripart kellene megalapoznunk. Ehhez összefogásra, az érdekeltek szellemi és anyagi hozzájárulására van szükség. Az egyéb ágazatokra vonatkozóan csak annyit, hogy a fa a legsokoldalúbban felhasználható ipari alapanyagunk és számos tartalék vár kiaknázásra. A tudomány még meglepetéseket tartogat számunkra. Elég ha annyit mondok: a lézertechnikát is egyre sokoldalúbban alkalmazzuk. Kereskedő Sándor • Dessewify Imre: — A fának ezer arca van. NDK—MAGYAR BORÁSZOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE 9 Szőlőültetvények Európa legészakibb borvidékén. Szőlőskertek az Elba völgyében Sükösdiek Radebeulban Az NDK éghajlati viszonyai nem különösen kedveznek a szőlőtermesztésnek, ám az ország egyes vidékein nincs akadálya a korán érő és á középkései fajták művelésének. A Saale, az Unstrut és az Elba menti lankakon mintegy hatszáz hektárnyi területen túlnyomórészt fehér borszőlőt szüretelnek; ezek a részek Európa legészakibb borvidékéhez tartoznak. A Saale-Unstrut mentén viszonylag igénytelen, mégis értékes szőlőfajta, a Müller-Thurgau terjedt el. Az Elba völgyében többféle rizlinget és szilvánk, valamint Rulandert és szintén Müller-Thurgaut érlel a nap. Ugyanitt foglalkoznak új fajták nemesítésével is. Figyelemre méltó minőséget értek el a Franciaországból származó fehér burgundival a naumburgi részeken. A régi, nemes fajták közé tartozik a tramini borszőlő is. Vörösbort a termesnek csupán az egy százalékából készítenék. Az Elba völgyében található szőlősök sora Drezda-Pillnitztől Radebeul és Meissen városán át Diesbar-Seusslitz községig húzódik. Ezen a vidéken több mint ezeréves múltra tekinthet vissza a szőlőművelés. Radebeulban pezsgőt is gyártanak, mégpedig 1836 óta, vagyis immár több mint 150 éve. A gazdaság krónikája az üzem magyarországi kapcsolatairól is számot ad. Minden ev tavasban és őszén öt-öt dolgozó szakmai továbbképzésre utazik Sükösdre, ahonnan szintén küldenek két munkáscsoportot Radebe- ulba az itteni pezsgőgyártási tapasztalatok, módszerek tanulmányozása céljából. Az NDK-beli vásárlók egyébként jól ismerik a magyar partner, a Hosz- szúhegyi Mezőgazdasági Kombinát Carmen, Olimpia es HC márkájú pezsgőit. Az NDK behozatalának egyharmada Magyarországról szárma^ zik. Az NDK—magyar együttműködés eredménye az Ámor márkanevű pezsgő piacra hozatala. Jól bevált az együttműködés a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát BB elnevezésű termékének gyártása során is. • A Radebeuli Állami Gazdaság pincészetében. Több mint 150 éve pezsgőt is gyártanak. MINŐSÉG* ÁR, VÁLASZTÉK Manapság a bútorboltokat járva két dolog, ami szembetűnő: rendkívül magasaié az árak, ugyanakkor a kínálat, a választék még mindig hagy maga után kívánnivalót. Igen kevés a kisbútor, amelyet különösen a szűkre szabott házgyári lakásokban lehetne jól hasznosítani. Még most, 1987-ben sem tudjuk megvalósítani lakberendezési elképzeléseinket, az importált bútorok ára olykor csillagászati számnak tűnik, ugyanakkor a magyar bútorgyárak külföldön értékesítik termékeik egy részét. Ellentmondó tehát a helyzet; ezekkel a gondolatokkal kerestük fel a Belkereskedelmi Minisztériumban Sza- nati Imrénét, az iparcikkfőosztály osz- .tályvezető-helyettesét. — A bútorárak nem szakíthatok ki a népgazdasági árszerkezetből— kezdte a beszélgetést Szanati Imréné. — Az ötödik ötéves tervidőszakban a bútorok árai kevésbé nőttek, mint más cikkeké; 1980—1985 között viszont 29 százalékos volt a növekedés. Elsősorban az alapanyag-drágulás miatt változott a helyzet 1984-ben és 1985-ben emiatt, és a bútoripar egy ponton túl nem tudja visszafogni termékei árának emelkedését. — Mi tekinthető új terméknek? — Amit a Kenni bevizsgál, tanúsító levelet állít ki róla, és kötelező az új termék árának bejelentése. Ha a gyártó a korábbival azonos méretben, azonos formában, azonos alapanyagból készíti a berendezést, de megváltoztatja a zár- szerkezetet, másik fogantyút szerel fel rá, akkor már korszerűsít. A korszerűsítés költségeit érvényesítheti az árban, ha megállapodik a kereskedelmi vállalatokkal. — Gondot jelent a kínálat összetétele? A társadalmi és kormányzati szervek magas szintű bizottságai kivétel nélkül mind állást foglaltak abban, hogy tovább nem késedelmeskedhetünk, el kell indulnunk a gazdasági nehézségekből kivezető úton. Az egyik legnagyobb, egyben legnehezebbnek ígérkező teendőnk, az ipari szerkezetváltás. Erről beszélgettünk Harsányi Imrével, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesével. — A szakemberek körében minden bizonnyal teljes az egyetértés, de a dolgozók tekintélyes része nem igazán tudja, mit értsen ipari szerkezet alatt. Valóban mit értsen? — A szakemberek körében sem teljes az egyetértés, az ipari szerkezet sók elv szerint vizsgálható. Elemezhető termékcsoportok szerint, az eszközök és a munkaerő egymáshoz viszonyított aránya alapján, a ráfordítás és a hoza- dék számbavételével, és sorolhatnám még. A legszélesebb körben elfogadott nézet képviselői az ipart ágazati és al- ágazati felépítésben vizsgálják, azokon belül és azok között tesznek összehasonlításokat. — Az úgynevezett cserearányromlás a legnagyobb bajunk? — A látszat szerint igen, csakhogy a cserearányromlás nem isten csapása, hanem jórészt a mi mulasztásaink következménye. A vizsgálatok megállapították: a magyar ipar szerkezete nem kedvez a jövedelemtermelő képesség növelésének. A mélyebben fekvő okok címszavakban: fajlagosan indokolatlanul nagy anyag- és energiafelhasználás; kedvezőtlen a holt- és élőmunka fel- használásának aránya; a kívánatosnál jóval kisebb az állóeszközök kihasználtsága; magas a rezsiköltség stb. A bajok gyökere ezekben rejlik, ezeken kell változtatnunk. A mi hibánk a cserearányromlás — Feltételezhetően nem mindegy, mit mivel hasonlítunk össze. Mit mutatnak a különféle vizsgálatok? — Többek között azt, hogy iparunk túlságosan szerteágazó, sokrétű az ország nagyságához és a lakosság lélek- számához képest. Az egyes ágazatokra és alágazatokra soha nem jut elég fejlesztési lehetőség, mivel a rendelkezésre álló források sok részre forgácsolódnak szét. — A sokféleség felfogható úgy is, hogy a hazai ipar sok lábon áll. Az egyik nehézségekkel küzd, a másik termékei ugyanakkor kelendőbbek. Ez nem előnyös inkább? — A magyar ipar nem sok, hanem túl sok lábon áll. Á túl sok láb az előrehaladásban már akadályozza egymást. Textil- és ruházati iparunk például nagyon sok megrendelésre tehetne szert, ha divatos, tetszetős, jó minőségű, egyedi termékeket, kissorozatokat kínálna. Ám erre csak korlátozottan képes, nagyrészt viszonylagos technológiai elmaradottsága miatt, aminek viszont nem kis részben az az oka, hogy átfogó, igazán magas színvonalú rekonstrukcióra a textilipar kiemelt fejlesztésekor sem volt elégpénz. A sokféleség előnyeit nem bújuk kihasználni. Szóval, véleményem szerint az ipar szerkezetét tekintve a kevesebb több lőné.- — Ez volt a helyzet 20—30 éve is. Miért éppen most érlelődött meg a változtatás gondolata? — Az iparszerkezettel kapcsolatos kérdésekkel mindig is' foglalkoztak az illetékesek, csakhogy most ez új megközelítésben történik. Ennek az az oka, hogy a magyar ipar az utóbbi években kevesebbet hoz, mint amennyi a ráfordítások és a népgazdaság igényei alapján elvárható. Az ipar hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez korábban évről évre nőtt, 1985 óta viszont csökken. 1985-ben az ipar egésze kevesebbet hozott, mint 1984-ben, és tavaly még annál is kevesebbet. Az ipar meghatározó, a nemzeti jövedelemnek csaknem a felét adja. Nincs hát rendjén, ha nem elfogadható hatékonysággal működik. A döntőbíró: a gazdaságosság — Miként? — A szerkezetváltás irányát tekintve egyértelmű az MSZMP KB állásfoglalása, mely szerint célunkat „a meglevő kapacitások jobb kihasználásával, azok kiegészítésével és korszerűsítésével, a termékek minőségének és műszaki színvonalának emelésével, a piaci munka javításával kell elérni...” — Más szavakkal: a szerkezetváltásban a meglevő szerkezetre kell támaszkodnunk? — Igen. Képtelenség még feltételezni is, hogy rövid egy-két év alatt Magyarország kiépíthet mondjuk világviszonylatban számottevő elektronikai ipart. Megtehetjük viszont, hogy az adott szerkezeten az előbb felsoroltak szerint módosítunk. Ez nagy vonalakban azt jelenti, hogy a jövedelemtermelő képesség fokozására alkalmas ágazatokat, alágazátokat erősítjük, például a központi programok támogatásával, amelyeken pedig végképp nem lehet segíteni, azoknak a szerepét, jelentőségét mérsékeljük, vagy a termelést leállítjuk. Például szóba se jöhet, hogy a hazai vaskohászatot minden tekintetben leépítjük. De elengedhetetlen, hogy a veszteséget hozó termékek, elsősorban az úgynevezett kereskedelmi minőségű acéltermékek gyártását a legszükségesebbre korlátozzuk, kivitelét pedig fokozatosan megszüntetjük, ugyanakkor a magasabb feldolgozottságot igénylő acélok, acéltermékek előállítását és exportját szorgalmazzuk. — Szavait értelmezhetjük úgy, hogy a központi irányítás élesen szelektál, és ami gazdaságtalannak minősül, azt alapos fogyókúrában részesítik? ' — Nem, ez nem ennyire egyszerű. Először is megvizsgáljuk, mi miért gazdaságtalan. Sok esetben nem a termékben van a hiba, hanem az előállítás körülményeiben. Bizonyítékok: 1986- ban a munkarend szerinti időalapot az ipar csak 74,6 százalékban használta ki, más szavakkal: átlagosan a munkaidő háromnegyedében termeltek a gyárak, negyedében pedig nem termeltek semmit sem, csak költöttek. Felsorolom, hogyan oszlik meg a munkaidőalap vesztesége. 15 százalék váratlan géphiba miatt, 10,8 százalék oka anyag- és energiahiány, 12,6 százalék a munkaerőhiány miatt és 14,3 százalék a rendeléshiány miatti állás. Ez összességében a munkaidőalap veszteségének több mint a fele, és ez mind emberi okokra vezethető vissza. A másik fele nagyrészt technológiai állásidő, amit jelentős korszerűsítéssel, gyártmány- és gy4rtásfejlesztéssel csökkenthetünk. — Ezek szerint több tennék azért veszteséges, mert az előállító gépsorok csak félkapacitással működnek, így kevés termék között oszlik meg a sok termékre kiszámított költség? 1— Nagyon gyakran ez az oka a jövedelemtermelő képesség mérséklődésének, ez a gondunk főleg Budapesten és a főváros környékén szorító. Á nagy értékű termelőberendezések átlagosan még másfél műszakban sem működnek, holott három műszakban kellene termelniük, hogy bekerülési költségük minél hamarabb megtérüljön. Vízfej nélkül, szervezettebben — Tavaly — egy év alatt—300 ezer dolgozónál is több változtatott munka-, helyet az iparban — tehát majdnem minden negyedik dolgozó, de a változtatás iránya sokszor kedvezőtlen. El kell érnünk, hogy az emberek a gazdaságos termelést biztosító munkahelyekre menjenek. A másik nagy lehetőség a költségek csökkentése, az anyaggal való takarékoskodás, helyesebben a pazarlás megszüntetése. Száz forint ipari termelési értékben az elmúlt évben 65 forint volt az anyagköltség. Egy, egyetlen egyszázalékos anyagmegtakarítás nagyjából 8 milliárd forint kiadástól mentesítené az ipart. Ezt reálisan el lehetne érni. Rengeteg kiadással jár a szervezetlenség. A Világbank, mielőtt kölcsönt ad, ellenőrzi a vállalati szervezetet. Csaknem minden esetben kitűnik, hogy számos az átfedés, a párhuzamosság, a döntéselőkészítés útja „indokolatlanul hosszú, nagy a vízfej. Összességében a termelési költségeken belül 14 százalék a rezsiköltség; ez elviselhetetlenül magas arány. — Ha már ismerjük a hibák okait, ki számolja fel azokat? — Mindnyájunknak megvan a maga feladata a jobbításban. A szerkezet- átalakítás alapvetően vállalati feladat, amelyet az állami irányításnak a szabályozás minden eszközével szorgalmaznia kell. Nagyon alapos elemzőmunka folyik a központi szervekben a stratégiai feladatok kitűzésének érdekében, a műszaki fejlesztést célzó pénz- és hitel- politika kidolgozására, az energetika, a kitermelőipar gazdaságossá tételére, az infrastruktúra bővítésére, a nemzetközi együttműködés fokozására. Van tennivaló bőven és mindig is lesz. mivel a szerkezetváltás nem egyszeri, hanem folyamatos teendő. A magyar ipar szerkezete megmerevedett, olyan körülményeket kell teremtenünk, hogy gyors mozgásba jöjjön, hogy ezentúl mindig kövesse a piaci változásokat, sőt, azok elébe menjen. Mónus Miklós Várható-e a bútorellátás javulása? — Igen, hosszú időn át, akár a lakásprogramban, a bútoriparban is a mennyiségi szemlélet érvényesült. 1978-ban, 1979-ben még akkora volt a hiány, hogy hatósági áremelést kellett végrehajtani. Ma az éves bútorforgalom eléri a 15 milliárd forintot. Most az összetétellel van a baj. A mennyiségi kereslet átalakult minőségivé. A vállalatok önállóan döntenek, a minisztérium nem tudja befolyásolni a kínálatot, csak akkor léphet közbe, ha például valahol nagy hiány keletkezik. — És mit talál a vevő, hajó minőségű árut keres? — A kifogástalan minőséggel bizony gondok vannak. Az ipari és a kereskedelmi vállalatokkal konzultálva a két érdekelt minisztérium közös programot dolgozott ki a minőségjavítására. A termelőknél elsősorban a gyártásközi és a végmeónál, a kereskedelemben pedig az átvételkor kell fokozni az ellenőrzést. Az áraknak és a minőségnek összhangban kell lennie. Ha ebben nincs egyensúly, akkor tényleg igen magasnak tekinthető a bútorok ára. — Nem rontja-e a magyar bútor- helyzetet az export? .—9 Sohasem veszélyeztette az ellátást az export. Már a hetvenes években is dolgoztak külföldre a magyar szakemberek. A tőkés megrendelők mintákat, tervrajzokat hoztak, ezek alapján készültek az exporttermékek. Nyugati országokba nem ugyanazok a bútorok kerülnek, mint amiket idehaza kínálunk eladásra. Az volna a jó, ha a magyar bútorgyártók saját termékeiket jobban tudnák exportálni. A szocialista országokba irányuló szállításokat államközi megállapodások szabják meg. — Mit lehetne tenni, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon? Vagyis: a termelők, a kereskedők és a vásárlók is elégedettek legyenek? — A szellemi alkotómunka kulcs lehet a kínálat megváltoztatásához. Nagyfokú lemaradás tapasztalható a gyártmány- és a formatervezés alkalmazásában, ennek szubjektív és objektív okai vannak. Ma hozzávetőlegesen négyszáz belsőépítész dolgozik Magyarországon. Közülük sokan „szabadúszók” lettek, a bútoripar mindössze negyvenet foglalkoztat, pedig igényelné a magasan képzett szakembert, és nemcsak a technikust. Véleményem szerint a bútorkínálat csökkenésének egyik oka, hogy kevés a bútoriparban dolgozó belsőépítész. — Jelentős minőségi változást az átdolgozott, új szabványtól várok. Hogy ne legyen különbség a hazai és a külföldi piacra kerülő termékek között, azért módosul a magyar bútorszabvány. Tervek szerint életbe lép egy új kategória: az exkluzív. Azide sorolt bútornak mindenféle szempontból meg kell felelnie a legmagasabb igényeknek, de az ára is magasabb lesz. A termékeket osztályba kell majd sorolni, meghatározva a tartóssági fokozatot. Mikor lép életbe az új szabvány? — Ez év végén már az új szabvány szerint minősítik a bútorokat, de tényleges hatása lényegében jövőre, 1988- ban jelentkezik. Az újfajta besorolást csak az új termékeknél kell alkalmazni, tehát több hónapos átfutási idővel kell számolni. Mindenesetre az bizonyos, az új szabvány átrendezi majd az ár- és termékszerkezetet. Horváth Teréz K&H Akar-e üzlettársunk lenni? Ha váltóját nálunk számítoltatja le, ha követelését nekünk adja el olcsón juthat hitelhez! Keresse fel bankunkat, meggyőződhet kedvező feltételeinkről. ORSZÁGOS KERESKEDELMI ÉS HITELBANK RT. t
