Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-18 / 194. szám

1987. augusztus 18. • PETŐFI NÉPE • 3 LUXUS É A NAGYCSALÁD? Hány gyereket vállaljunk? Ahogy nagyszüleink idejében természetes volt a sok gyerek, éppoly általános ma a kevés. Meg­változott az életmódunk, a gondolkodásunk. A házaspárok életűk keretei közé már ritkán tudják elképzelni az akkor átlagosnak számító ■ hat-hét gyereket. Pedig a nemzet szempontjából nem közömbös, hány gyereket vállalunk. Az állam időről időre I különböző kedvezményekkel arra próbál ösztö­nözni bennünket, hogy hozzunk több áldozatot a fennmaradásért. Egy-egy — a nagycsaládosok­nak előnyöket nyújtó — intézkedés után aztán hajlandóak is vagyunk megfeledkezni kisméretű lakásainkról, a később várható nagyobb anyagi teherről, kényelmünkről—és egy kis időre ismét megnő a gyerekvállalási kedv. Most azonban éppen hullámvölgyben vagyunk... t A gyerekeknek jutalom a szünidő, sok szülőnek gondot jelent ennek megszervezése is. MEGSZERVEZTEK A MEGBUKTATÁSOMAT' Botrány után Kunfehértón Üdülőtulajdonosok — felajzott hangulatban A kunfehértói tó állapotával már többször foglalkoztunk la­punkban. Igye­keztünk árnyalt képet adni a talaj­vízszint csökke­nésének okairól, s a megoldás lehe­tőségeiről. A településfejlesz­tési hozzájárulás bevezetése idején pedig úgyszólván szenzációként ad­tuk közre, hogy az országban ép­pen itt szavazták meg a legmaga­sabb összegű te- hót, évi kétezer forintot csalá­donként, ám ar­ról, ami alig két hónapja, június húszadikán tör­tént az üdülőhelyi A „ különcök ” ... és bizony jellemző ránk — és korunkra —, hogy már a háromgyere­kesekre is rácsodálkozunk... Az N. házaspár nemrég költözött új lakásba, Kecskeméten. Kaptak köl­csönt ismerősöktől, az OTP-től, még bankkölcsönre is ráfanyalodtak, hogy ki tudják fizetni a nem csekély „beug­rót”. öt év albérletezés és egy év garzo­nozás után azonban kimondhatatlanul boldogok voltak — ez a szép, új, tágas lakás az övék! A félj tanár, a feleség óvónőként dolgozott — mindaddig, amíg el nem ment a gyesre az első, majd a második gyerekkel. Most pedig, a háromszobás lakás igézetében rászán­ták magukat a harmadikra is. — Elment a józan eszetek? — kérde­zik tőlük az ismerősök.,-^- Mire már a harmadik? Hogyan fogjátok felnevelni őket? A fiatalasszony mosolyog, amikor a szomszédok és a rokonok sopánkodá- sáról beszél. Igazság szerint, ő koráb­ban — mikor még a fellegekben járt és nem látta a hétköznapok realitásait — négy, sőt öt gyereket, igazi nagy családot szeretett volna, de most már kénytelen belátni, nehéz lesz még így is, hárommal... Nem csak az anyagiak A legtöbben az anyagiakkal indo­kolják, hogy megelégszenek egy vagy két gyexek kel,. Ám nem csak ez lehet az oka az egykéknek. Hiszen szűkebb ha­zánkban is sokan vannak, akik megen­gedhetnék maguknak a nagy család „luxusát”. Az átlagon felüli jövedelmet élvezőkre azonban az a jellemző, högy ők szeretik ennél „okosabban” fölhasz­nálni a pénzüket: újabb befektetésekre, nagy utazásokra, fényűző életvitelre. Mindebben csak megzavarná őket a túl sok gyerek. Persze, jó példák is vannak. Virág­kertész ismerősömék keményen dol­goztak öt évig, majd mire felvirágzott az üzlet, felépült hatszobás, gyönyörű házuk is. Négy gyerekünk lesz, négy fiunk, határozta el a férj, mindegyiket külön szoba várja. Már kettőt nevelnek — egy fiút és egy lányt — és útban van a harmadik is. Az asszonynak bejárónő segít a .ház körüli munkában. Hát így is lehet. Pedig szükség van a nagycsaládokra. Máskülönben hogyan kerülhet egyen­súlyba a magányosok és a gyermekte­len házaspárok, a kétgyermekes és egy- kés családmodell mellett a születések és a halálozások száma? Vagy itt is akkor kezdünk el kapkodni, amikor már egy­re nyilvánvalóbb lesz a — hiány? Hátrányos helyzetben Sok gyerek gyakran ott születik, ahol nem is nagyon tervezik, nem is nagyon várják. Csak úgy jönnek a gye­rekek sorban... Sajnos, valóban akadnak, akik nem gondolják végig, milyen kötelezettsé­gekkel jár a gyerekvállalás. Majd csak felnőnek valahogy — vonogatja a vál­lát sok szülő. E családokban az anyagi gondokat gyakran egyéb probléma is — például az alkoholizmus — súlyos­bítja. Épp ezért innen kerül ki a hátrá­nyos helyzetű és veszélyeztetett gyere­kek többsége, s ezek a családok adják az állami gondozott gyerekek nagy részét is. Bizony komoly gondot okoz, hogy a több utódot éppen azok vállalják — gyakran felelőtlenségből —, akik a leg­kevésbé alkalmasak felnevelésükre. Ismerek persze családot, ahol min­den szépen indult, a lakásproblémától eltekintve. Éppen a tanácsi lakáskiuta­lás reményében lett meg a harmadik, majd a negyedik gyerek- Velük együtt megjöttek a gondok is. A félj túlórá­zott, hogy többet keressen -L- s mivel többet dolgozott és keresett, jogosnak érezte a munka utáni előbb egy, majd több korsó sör elfogyasztását. Kimara- dozott, egyre inkább egyedül hagyta a feleségét a gondokkal. Az asszony né­hány, otthon töltött év után újra elhe­lyezkedett. Új helyén szalag mellett dolgozott nyolc órán keresztül, otthon hat emberre kellett főznie, mosnia, va­salnia, és négy gyerekkel kellett volna foglalkoznia, tanulnia. Kellett volna, mert bár eleinte törekedett erre, idő és energia hiányában ez utóbbiról egyre inkább megfeledkezett, és megelégedett a gyerekek puszta ellátásával. A min­dennapos anyagi és egyéb gondok azonban lassan felőrölték erejét, és az ő lába alól is kicsúszott a talaj rászo­kott az italra. Még akkor sem kapott észbe, amikor kamasz fia csavarogni kezdett, tizenöt éves lánya pedig ter­hesség miatt kimaradt az iskolából. * A többgyerekes szülőkre az átlagos­nál nagyobb teher hárul. S ha nem ren­delkeznek munkabírással, türelemmel, rendezett anyagiakkal és összeroppan­nak, ezt a családi élet és a gyerekek síny- lik meg. Ezért akik magukat .józan” embernek tartják, kettőnél több gyere­ket ma már ritkán vállalnak. Sőt köny- nyen ki is mondják azitélétet a nagycsa­ládosokra — „szent őrülteknek” neve­zik őket, akik az utódok miatt még ön­maguk feladására is képesek, vagy pe­dig felelőtlen szülőknek, akik nein tö­rődnek a megszülető gyerekek jövőjé­vel. Nincs igazuk. •,. Tóth Margit fórumon, meg nem szóltunk. Pedig a maga nemében ez is érdekes volt, ugya­nis Friebert István kunfehértói tanács­elnök lemondásához vezetett. Megke­restük az ügyben és a helyzet rendezé­sében leginkább érdekelteket. Dr. Dér Sándor, az üdülőhelyi bizott­ság tagja:—A fórumot Friebert István tanácselnök próbálta megtartani, de nagyon idegesek lettünk már az első mondataitól. A mondókáját nagyon röviden próbálta elintézni. Sokakban még az is felmerült, hogy nem volt al­koholmentes állapotban. Ez a tény pe­dig a végletekig felfokozta a kedélye­ket. Több mint száz ember várt volna választ a kérdésekre. Talán ilyen sokan még nem voltak fórumon. Sokan fesze­gették a vízutánpótlás kérdését és az egyéb szervezési dolgokat, valamint ki­fogásolták az eddig elvégzett munkák fogyatékosságait. Például a kukákkal kapcsolatban kabaréba illő választ adott a tanácselnök, hogy egyesek be­vitték a saját nyaralójukba és azzal profitáltak. Kispéter Imre, a kiskunhalasi pártbi­zottság munkatársa: -^Valamikor ez a tó 1,4 méteres átlagmélységű, balatoni Az utóbbi években növekedtek a fia­talok léthelyzetének feszültségei: válto­zatlanul nagy gondjuk a lakáshoz jutás, kedvezőtlen munkájuk anyagi el­ismerése, és-növekszik körükben az alacsony iskolázottságúak száma. A többi között ezekre a gondokra is rávilágít az MSZMP KB Társadalom- tudományi Intézetének most megjelent kötete, amely „Társadalmi folyamatok az ifjúság körében” címmel a hazai ifjú­ságkutatás eredményeit összegzi. Az ifjú nemzedékről — a népesség 44 százalékát, a jelenlegi keresők egyhar- madát kitevő nagy társadalmi csoport­ról -3? készült összegzés kollektív mun­ka. Támaszkodik többek között Andics Jenő, Andorka Rudolf, Gazsó Ferenc, Harcsa István, Kéri László. Schiffer Pé­ter és Tahin Tamás külön tanulmányai­ra, (e munkák később önállóan is meg­jelennek) és a Központi Statisztikai Hi­vatal ifjúsági szakmai munkaközössé­gének társadalomstatisztikai elemzése­ire. A kutatók megállapították az ifjúság rétegződéséről, hogy abban lényeges és egyre növekvő szerepet játszik a fiata­lok foglalkozása és szüleik társadalmi helyzete. Különösen a szakmunkássá­gon belül vált igen erőssé a differenciá­lódás. A divatos, azaz a második gaz­daságban is jól hasznosítható szakmák (autószerelő, mechanikai és elektromű­szerész), valamint a kereskedelem és szolgáltatás az utóbbi évtizedben egyre nagyobb utánpótlást kap a fiatalok so­raiból. Eközben az értelmiségi, szellemi pályákat egyre kevesebb férfi választja. De az is megállapítható, hogy a segéd­munkások és a szakképzetlen mezőgaz­dasági munkások alkotják a magyar társadalom leghátrányosabb helyzetű, aktiv kereső, rétegét. Fokozott mértékben kell a társada­lom- és gazdaságpolitika alakításakor „demográfiai ciklusokban" gondol­9 Se víz, se elnök ... szőkeségű víz volt. A több év óta tartó aszály és az általános talajvízszint- csökkenés hozta ezt a helyzetet és állí­totta fel a követelményt, hogy mentsük meg a tavat. 1984-ben már napirendre tűzte a párt végrehajtó bizottsága a kunfehértói tógondot, és meghatározta a feladatokat. Javasolták az üdülőhelyi bizottság létrehozását is. Minősítésre nem vállalkozom, de a tanács appará­tusának felkészültségét meghaladta a feladat. Az üdülőhelyi bizottságot sem tudta megfelelően működtetni. Dr. Schindler József, az üdülőhelyi bizottság tagja: — Nagyon szerettük ezt a tavat, mert kellemes, nyugodt, tiszta volt. Mindent elkövetnénk, hogy újra ilyen legyen, s megmaradjon a kö­vetkező nemzedéknek. Mi fizetjük a tehót és a helyi lakosokat is rávettük, hogy ők is ezt az összeget fizessék. Most van bennünk egy olyan érzés, hogy csáki szalmája módjára kezelik a pénzünket és alig tájékoztatnak arról, hogy hová költik a forintokat. . Csupity Xoltán kunfehértói vb-titkár: — Friebert István tanácselnök lemon­kodni — szögezik le a kutatók. Az utóbbi öt évben ugyanis a 30 éven aluli fiatalság létszáma 330 ezerrel csökkent. Ötven százalékkal nőtt 1970 óta a két gyermekkel felbontott házasságok szá­ma, de lényegesen csökkent az elváltak újraházasodása. A jelenlegi tendenciá­kat előrevetítve: 2020-ban a 30 éven aluliak száma 1,3 millióval lesz keve­sebb a mostaninál. Nagyok a különbségek az eltérő tár­sadalmi réteghez tartozó fiatalok isko­láztatásában: a vezető és értelmiségi családból kikerülök 81 százaléka, a szakmunkásréteghez tartozók 45, a be­tanított és segédmunkások gyere­kei közül 23 százalék rendelkezik befejezett középiskolai végzettség­gel. Az összegzés kiemeli, hogy a munka- megosztás sok területén szigorúan élet­korhoz kötődő keresetkorlátozás érvé­nyesül, és a fiatal értelmiség helyzete is tovább rosszabbodott a bérezés tekin­tetében. A társadalom — e tendencia szerint ^ egyre kevésbé honorálja a magasabb tudás és szakképzettség megszerzését. A változatlanul nagy la­káshiány a családalapító ifjúságot kü­lönösen Sújtó feszültségeket eredmé­nyez. Romlottak a bejutás esélyei a diplomás rétegbe, és nőtt az alacsony iskolázottságú, szakképzetlen segéd­munkásréteg belső újratermelődése. Hosszabb ideje egy-egy korosztálynak mintegy 30 százaléka legfeljebb az álta­lános iskolát végzi el. A szocializációs folyamat bonyolult jelenségkörének vizsgálata a kezdeti lé­péseknél tart. Az eddigi kutatások azt mutatják, hogy az ifjúság értékvilágá­nak befolyásolására hivatott intézmé­nyek, a család, az iskola, az ifjúsági szervezet hatóereje nagyon meggyen­gült az elmúlt évtizedben. A magatar­tás orientálásában felerősödött a spon­tán hatások ereje. dott a tisztségéről és a lemondását a testület az 1987. augusztus. 10-ei ülésén elfogadta. Az okok, az összefüggések taglalására nem volt módja a testület­nek, de nem is volt rá szükség. Friebert István: — Meggyőződésem, hogy nagy hibát követtem el, amikor délután két órára tettem a fórumot, mert a reggeli és a délutáni itóka után egy felajzott üdülőcsoporttal találtam szemben magam. Úgy jöttek oda, hogy megiszunk még egy-két sört és adunk majd a tanácselnöknek. Nem értem, hogy miként vehettek fel minden el­hangzott mondatot ott magnóra, ami­kor engem nem kérdeztek meg róla. Egyébként fehér vasalt ingben voltam, de azt mondta a hajósi kollégám, hogy közelebb kerülsz a lakossághoz, ha tré­ningruhában jelensz meg. Lehet, hogy ez irritálta őket, de ők se voltak szépen felöltözve. Megítélésem szerint valakik megszervezték a megbuktatásomat.- A történet egyelőre ennyi, de folyta­tása még következik lapunkban is. T. B. TIZENKÉT ÁRUCSOPORT, SZAKMAI DÉLELŐTTÖK Egy hónap múlva nyit az őszi BNV ' Egy hónap múlva, szeptember 18-án nyitja kapuit és szeptember 27-én zár az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, a fogyasztási cikkek szakvására. Az előzetes jelentkezések szerint Ma­gyarországon kívül 25 ország kiállítói mutatják be fogyasztási cikkeiket, ösz- szesen mintegy 60 ezer négyzetméteren. A legnagyobb külföldi kiállító a Szov­jetunió, amelynek köztársaságai közül ezúttal az Üzbegisztáni Szovjet Szocia­lista Köztársasággal mutatkozik be kü­lön kiállítással. Az idei őszi BNV-n 12 árucsoport­ban mutatják be a kiállítók termékei­ket. Szakosítva állítják ki a textil-, bőr­és ruházati termékeket, szőrméket; a bútorokat és lakástextiliákat; a lakás­berendezési és -felszerelési cikkeket; a háztartás-vegyipari, papíripari és koz­metikai termékeket; az élelmiszer-ipari és élvezeti cikkeket; a kultúrcikkeket, a sport- és kempingfelszereléseket; a jár­műveket és azok felszereléseit; az aján­dékokat és a népművészeti cikkeket; a családi és hétvégi házakat; a nagy- és kiskereskedelem, a vendéglátás és a szállodaipar berendezéseit és felszerelé­seit, valamint az egyéb közszükségleti cikkeket. A BNV-vel együtt két szakki­állítást is rendeznek: a „Csináld magad ’87” ÍV. nemzetközi barkács- és kis­kert-kiállítást, valamint az „Interplay- expo” ’87 VI. nemzetközi játék- és ok- tatásieszköz-kiállítást. Az elmúlt évhez hasonlóan az idén is négy szakmai délelőtt lesz. Ezek idő­pontja szeptember 21., 22., 23. és 24., ezeken a napokon délelőtt 10 órától délután 14 óráig a vásárt csak a szak­közönség látogathatja az erre a célra kibocsátott szakmai jegyekkel, bérle­tekkel és állandó belépőkkel. A nagy- közönség a vásárt 10 órától 19 óráig, a szakmai napokon 14 órától zárásig ke­resheti fel. A kiállítás szervezői gondos­kodnak a közönség ellátásáról is: üdí­tőket és harapni valót számos bisztró, falatozó, csárda kínál majd. A vásár zavartalan lebonyolítása érdekében az idén vásárlócentrumokat alakítanak ki a rendezők, ahol a gyártó vállalatok, valamint kereskedő cégek kínálják majd portékáikat. HOSSZÚ VOLT AZ ÚT KENYÉRTŐL KENYÉRIG Oly korban élünk, amikor a munkájában örömet találó embernek nehezen hiszik igaznak a vallomását: előbb adunk hitelt a panasz kódúk­nak, mint a jókedvűeknek. Talán ez is oka, hogy egyre kevesebbet találkozhatunk mosolygó emberekkel... Péksütemények föltalálója Tóth Ignácné, a Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalat gyárt­mányfejlesztési osztályvezetője szívesen társalog bármiről, de ha a munkájáról kérdezem, fölcsillan a szeme, látom rajta, valami nagyon kedves dologról kérdeztem... — Őszintén szólva meglep, hogy olyan gyorsan meg tudott újulni a sütőipar terméklistája. Ma már, ha egészséges táplál­kozásról szólunk, akkor is az önök termékeit emlegetjük... — Valóban: szinte csak az alapanyag, a technológia lénye­ge, a liszt kovászolása, dagasztasa es sütése a régi. Nagyon sokat változtatott, hogy a nagyüzemek lettek a tömegcikk­termelők. — Nem régen a boltokban csak arról dönthettem, hogy egy- vagy kétkilós veknit kérek. Azután itthon is megindult valami. Hosszú, volt az út a kenyértől a korpáskenyérig? — Tudja, azért jó egy sikeres vállalatnál dolgozni, mert ott mindenkit arra ösztönöznek, hogy újítson, kísérletezzen. A hazai sütőiparban tiz-tizenöt éve indult meg a korszerűsí­tés nyugati példák alapján. Ahol az életszínvonal tartósan magas, a vásárlók mar nem csak azt akaiják, hogy elég élelmiszerük legyen, egyre inkább azt is nézik, mit egészséges fogyasztani. Ez az igény serkentette a pékeket. Kiderült, hogy az „idea”, a tiszta búza, lágy kenyér a szervezetnek nem kedvez. Mi a nyugati vásárokon, gyárlátogatásokon ismer­kedtünk meg az uj termékekkel, es hamarosan megkezdő­dött a honosítás. Tudtuk persze, hogy itthon nem lesz köny- nyű a megelégedettség, a gazdagság tartozékát szolgáló fehér kenyeret „leváltani” valamivel barnább bélzetűre. Segített persze az egészségügyi propaganda, amely sorozatban publi­kálta az érelmeszesedés, a koszorúér-betegségek, a cukorbe­tegségek szomorú statisztikáit. — Mi a változások lényege? — Ma már sokféle adalékanyagot használunk. A napra­forgó, a burgonya, a lenmag, a köles, a lóbab, a csillagfürt, a manióka, a szója, a tapióka és a szezámliszt ismert alap­anyagok a pékségekben. Csakhogy, nekünk a sajátos magyar ízesítést kell kikísérleteznünk. Aztán fontos úgy terveznünk, hogy a régi gépekkel el lehessen készíteni az uj terméket, és elsősorban itthon megtermelt magvak őrleményeit vegyük számításba. — A maszekok és a vállalatok versenyre keltek? — Verseny van, de fokozódott az együttműködés is. Tech-. nológiai tervekről, kísérleti termékekről ankétokat rendez­tünk. A tapasztalatcserék is rendszeresek. Azért is hasznosak a találkozások, mert az új termékek adalékanyagait csak nagyobb mennyiség esetén tudjuk termeltetni. Nemrég kö­töttünk szerződést például a csillagfürttermesztésre. — Melyik terméket vallhatja szíve szerint magáénak? — Végül is mindben van részem. Szeretem, mert sikeres, a búzakorpás kenyeret és a diákrudat; a sajtos, szójás, kor­pás kalocsai ropogóst, a korpás rozsos cipót, a buzacsírás sós pogácsát és a sajtos taréjt. — Hogy jut el egy új termék az Ötlettől a fogyasztókig? — Amikor kísérletezek, a tésztát gyakran otthon sütöm ki először. Ha ízlik a családnak, leírom, megpróbálom inegter-. vezni a nagyüzemi változatát, a technológiát. Legfontosabb, amikor az új termékről az üzem dolgozóival beszélgetek. Bármilyen sikeres süteményt föltalálhatunk, de jó pékek nélkül nem megy. A nagy tudású mesterek a legjobb partne­reim: Bár néha, amikor viszem egy-egy újabb ötlet leírását, látom a még magánpékeknél tanult idősebb kollégák arcán a kételyt: vajon mit sütött ki már megint Tóthné? — Ha az új áru kikerül a kemencéből? — Jönnek a minősítések, vizsgálatok és — ha minden rendben — az engedélyezés, a bemutató. Először a városok­ban próbálkozunk. Jól segítik a propagandát a különböző gasztronómiai előadások. Kalocsán például egyik kiállítá­sunk alkalmával dr. Rigó János professzor szólt az egészsé­ges táplálkozás fontosságáról. Később a falvakba is küldünk ingyenes kóstolót. Nem is gondoltuk az elején, hogy a kiste- lepüléseken élők is ilyen hamar megszeretik a korszerű pék­süteményeket, kenyérféléket. — Sok pénzt kap, ha sikeres lesz egy próbálkozása? — Kapom a fizetésem. Higyje el, nem ez a fontos! Én nagyon szeretem ezt a közösséget, mert összetartó, jó kollek­tíva. A kísérletező, újító ember itt jól érezheti magát. Nekem örömet jelent, ha belépek a munkahelyemre... Farkas P. József LÉNYEGES: A SZÜLÖK HELYZETE ÉS A FOGLALKOZÁS Társadalmi folyamatok az ifjúság körében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents