Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-18 / 194. szám

máG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XLII.-évi. 194. Mám Ára: 1,80 Ft mi. augusztus 18., kedd RADIOAKTÍV SZELEK CSAK KELETRŐL FÚJHATNAK? Geraszimov rendkívüli sajtótájékoztatója Gennagyij Geraszimov szov­jet külügyi szóvivő tegnapi rend­kívüli i sajtótájékoztatóján ■ meg­alapozatlannak minősítette azo­kat a nyugati híreszteléseket, amelyek összefüggésbe . hozzák a Szovjetunió augusztus 2-ai, Novaja Zemlján végrehajtott kí­sérleti atomrobbantását azzal, hogy a skandináv országokban az utóbbi napokban jelentékte­len mértékben növekedett a ra­dioaktivitás. Geraszimov egyút­tal visszautasította Charles Red- man amerikai külügyi szóvivő­nek azt az állítását, hogy a Szovjetunió ezzel megsértette az 1963-as moszkvai atomcsend- agyezményt. • A szovjet szóvivő emlékezte­tett arra, hogy ez nem az első eset, amikor a légkör radioakti­vitásának változását így vagy úgy összefüggésbe hozzák a Szov­jetunióval. Eszerint a radioaktív szelek csak keletről fújhatnak (Folytatás a 2. oldalon.) NAGY HAGYOMÁNYÚ IPARÁG TANÁCSKOZÁSA Villamosenergia-veszteségek csökkentése Tegnap kezdődött, s ma feje­ződik be Kecskeméten az Erdei Ferenc Művelődési Központban a Magyar Elektrotechnikai Egye­sület 34. országos vándorgyűlé­se. ‘A rendezvényen Horváth An­tal, a városi tanács általános el­nökhelyettese köszöntötte a megyeszékhelyre érkezett több mint négyszáz szakembert, majd Bárki Kálmánnak, az Egyesült Villamosgépgyár vezérigazgató­jának — az egyesület főtitkárá­nak — bevezetője után, Nagyivá- nyi András, a Villanyszerelőipari Vállalat vezérigazgatója — a MEE a 1 elnöke — nyitotta meg a vándorgyűlést, amelynek té­mája ezúttal a különböző veze­tékek, kábelek és a hozzájuk tartozó szerelvények fejlesztési és forgalmazási kérdéseit öleli fel. Az 1900-iban alapított Magyar Elektrotechnikai Egyesület fő­ként az erősáramú villamosipar- ban dolgozó szakembereket tö­möríti. A műszaki élet ezen te­rülete hazánkban nagy hagyó- - «lányokra tekinthet vissza, olyan világszerte elismert feltalálók járultak hozzá az ágazat egye­temes fejlődéséhez, mint Sche- nek István és Farbaky István — akik az első iparilag használható akkumulátort készítették — vagy mint Bláthy Ottó Titusz, Déry Miksa és Zipernowsky Károly, akikről a transzformá­torral kapcsolatban mondhatjuk el ugyanezt. Kandó Kálmán a villamos vontatás területén vég­zett kiemelkedő munkát, de szá­mon tartjuk Jedlik Ányosnak, a dinamó egyik feltalálójának ne­vét iS. Jelenleg is születnek fi­gyelemre méltó eredmények, ma­gyar kezdeményezés például a villámcsapás elleni védelem el­méleti alápjainak megújítása. Napjainkban a szakma — az elektronikával szemben — lát­szólag háttérbe szorult, jelentő­ségét azonban nem Veszítette el. Amellett, hogy ez az iparág az elektronika legnagyobb felhasz­nálója, feladatai közé tartozik, hogy megteremtse még szélesebb körű elterjedésének háttérfelté­teleit. Az erősáramú ágazat je­lenlegi legfontosabb célja azon­ban az energiaellátás biztonsá­gának fokozása és az energia szétosztása során fellépő vesz­teségek csökkentése, ami szintén kiemelt népgazdasági feladat. Mindkét kívánatos fejlődési irány szoros kapcsolatban áll a vándorgyűlés témájával, ugyan­is a szóban forgó vezetékek és szerelvények — mint hibaforrá­sok — veszélyeztetik leginkább az áramszolgáltatás biztonságát, s műszaki színvonaluk fejleszté­sével érhető el egyben a szállí­tási energiaveszteség csökkenté­se is. A vándorgyűlésen- — amelynek lebonyolításában az egyesület helyi csoportja és a kecskeméti áramszolgáltatói kirendeltség működött közre — 34 hazai és három külföldi előadó foglalko­zik a kérdéskörrel. Már az első napon elhangzottak alapján ki­kristályosodott az a vélemény, miszerint az elmúlt időszakban a vezetékek és kábelek fejlesz-, tésével nem tartott lépést a sze­relvények fejlődése, az utóbbiak minősége és választéka sok kí- vánnivalót hagy maga után. En­nek az egyenlőtlenségnek a meg­szüntetése tehát a közel jövő leg­fontosabb feladata. A vándorgyűléssel egy időben a művelődési központ előcsar­nokában 18 vállalat, szövetke­zet és kutatóintézet kiállításon mutatja be a szóban forgó vil­lamosipari szakterületen elért legújabb fejlesztési eredménye­ket. B.F.L A Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat felszámo­lásának ügye mostanában olyan, általánosításokra okot adó példa, mint az a bizonyos állatorvosi ló, amelyen min­den betegség egyszerre szem­léltethető. Kicsiben ugyan, de pontosan tükrözi gazdasá­gi átrendeződésünk lehetsé­ges útjait, megoldásait, a ve­lük járó nehézségeket. A jogutód nélküli felszámo­lásra ugyanis eddig nem sok alkalom volt, ezért hát a jogi eljárást is most kell megta­nulniuk a vállalati, a megyei embereknek, a pénzügyi al­kalmazottaknak. Ennek le­bonyolítása során az egyik legnehezebb feladattal ak­kor találták szembe magukat a felszámolók, amikor a meg­lévő — bár a vállalati fény­korhoz képest meglehetősen megcsappant — munkáslét­szám megnyugtató elhelyezé­séről kellett dönteniük. Foglalkoztatáspolitikáról ed­dig is beszéltünk — de csu­pán beszéltünk. Eszközei leg­inkább a szakiroda lomban je­lentek meg, nem pedig a vál­lalati valóságban. Legföljebb a munkaügyi osztályok, a munkaerő-közvetítő irodák alkalmazottai intézkedtek egy-egy vitás esetben, a dol­gozók ki-belépésekor. Mára viszont éppen ezek, az eddig elhanyagolt eszközök váltak ■a szerkezetátalakítás sarka­latos pontjaivá. Márpedig ilyen napokat élünk mostanában. Azok az építőipari szakmunkások, akik már pályaválasztásukba belekalkulálták a maszekolás, a fusizás lehetőségét és anya­gi többletét, most nem na­gyon lehetnek elkeseredve. A kőművesekre, az ácsokra min­dig és mindenhol nagy a szük­ség, különösen napjainkban kelendőek a jó szakiparosok, amikor a megrendelők szíve­sen térnek vissza a régi, ha­gyományos, kézi technológiá­ra. Am sok, saját szakmájában jól képzett ember (vasbeton- szerelők, gépész) kénytelen el­gondolkozni eddigi pályafu­tásán és föltenni a kérdést: mi legyen ezután? Mert az ő szaktudásukra — bár termé­szetesen szükség van — nem­igen tartanák igényt azok a nagy építőipari vállalatok, amelyek még talpon ma­radnak, jövedelmező munkát vállalnak. Különösen nehéz helyzetbe kerültek azok, akik a túlzott szakmai szétforgácsolódás „áldozataiként” csupán egy- egy részmunkához értenek, arra kaptak képesítést. Pél­dául a hidegburkolásból egy­re nehezebb megélni, sokkal egyszerűbb az élete annak, aki két, esetleg három szak­mában is jártas. Az ilyen uni­verzális emberek iránt még a dekonjunktúrák idején is érdeklődnek a vállalkozók, a vállalatok. Habár az építőipar nem ti­pikusan női szakma, mégis - vannak, akik kisegítőként vagy könnyűgépkezelőként ide szegődtek. Számukra mun­kát keresni és találni nem lesz könnyű feladat, talán a me­zőgazdasági kisüzemek, kis­szervezetek alkalmazni tud­ják őket. Gondjuk megoldása olyan problémákat vet fél, mint általában a szakképzet- len és idős embereké. Mél­tányos esetekben viszont szá­mítani lehet arra, hogy igény­be vehetik a korengedményes nyugdíjazást. Az erejük teljében lévő fi­zikai munkások előtt több lehetséges út áll: vagy átke­rülnek egy másik vállalathoz, ha az igényt tart szaktudá­sukra, vagy pedig vállalják az átképzést, egy új szakma megtanulásának minden gyöt­relmét, azzal a perspektívával, hogy ebben jobban boldogul­hatnak. Ehhez újraélhelyezke- dési támogatást is igénybe vehetnek. Nyilván vannak, akik ma­guk keresik a megoldást, és az építőiparban dolgozók nem panaszkodhatnak a szű­kös lehetőségekre: önállóvá válhat, akinek szakmája azt megengedi, és ezáltal a ma­gánépítkezések piacán száll­hat újból a versenybe. Be­szállhat a kisszervezetek va­lamelyikébe is, legvégső eset­ben pedig más ágazatba ke­rülve folytatja az életét. A gazdaságban zajló szer­kezeti megújulást, átalaku­lást most — kissé késve — követi a munkaerő lassú ido­mulása az új formákhoz. S mivel az új vállalati szerve­zetek általában a valóságos piaci igények alapján szerve­ződtek, várhatóan megindul a jók kiválasztódása, a gyen­gék további térvesztése. Az, ami a gazdaságpolitikai cél volt, s marad a jövőben is. Bitkor* Katalin | Tejtermékek Kiskunfélegyházáról 9 Évente csaknem kilenc­millió liter te­jet dolgoz fel a Kiskunfélegy­házi Tejfeldol­gozó és Értéke­sítő Gazdasági Társaság tej­üzeme. A kör­nyékbeli gazda­ságokból és a kistermelőktől beérkező alap­anyagból hét­féle terméket készítenek. Fel­vételünkön: Darányi Mi. hályné és Ke- eső Gyöngyi kétdecis poha­rakba tölti a natúr joghur­tot. (Gaál Béla felvétele) KÖVETKEZTETÉSEK A NÖVÉNYZET SZÍNÉBŐL Műhold kereste az olajat, a gázt Szénhidrogéncsapdák Műholdfelvételek felhasználá­sával a Duna—Tisza közén 15 Olyan területet találtaik a tudo­mányos kutatók), ahol szénhid­rogén-lelőhelyeket feltételeznek. A szakemberek javasolták az Országos Kőolajipari és Gázipar rí Trösztnek, vaUamint a Központi Földtani Kutató Intézetnek, hogy végezzenek ezeken a helyeken feltáró fúrásokat. így ugyanis lé­nyegesen megnő az esélye anr nak, bogy kőolaj-, illetve föld- gázmezőre bukkannak. A ha­gyományos módszerrel több he­lyen kellene a föld mélyébe fúr­ni, s ez növelné a feltárás költ­ségeit. Jelenleg egy-egy kutató­fúrás 30—300 millió forintba ke­rtül, s a feltárásoknak jelenleg csak a fele eredményes. A Földrajztudományi Kutató In­tézet munkatársai a szénhidro­géncsapdák felismerésére az a Duna—Tisza közén etgyesült államokbeli LAND- SAT—TM műhold mágnesszala­gon rögzített felvételeit használ- tálk fel’. A kutatók abból az el­méleti feltételezésből indultak ki, hogy a mérsékelt égövben a rejtett törés vonalak mentén, a felszínt borító talajban, valamint a növényzetiben izotopiikus rend­ellenesség mutatható ki. Elgon­dolásuk szerint ezeket az eltéré­seket a különböző kultúrnövé­nyek leveleinek színképelemzé­sével ki lehet mutatni. ' A kutatók a mágnesszalagon -rögzített műholdfelvételeken azt vizsgálták meg számítógéppel, hogy milyen szabad szemmel nem érzékelhető színképeitérések mu­tathatók ki a Duna—Tisza közét borító növényzetben. A terület jelentős részén búzát és kukori­cát termesztenek, s a jelenleg működő szénhidrogénkutak több­sége Is ilyen mezőben van. A szak­emberek ezért olyan területeket kerestek, ahol a két növény műhol­das színképe megegyezik a kő­olaj- és földgázkutakat övező bú­záéval és kUkOFicáévaíL A mű­holdfelvételek segítségévéi a színlelttéréseken kívül azt is ér­tékelték; hogy a növények leve­le a működő szénh idrogénkutak mellett, illetve más területeken mennyi széndioxidot köt meg. Az eltéréseket tudományos módszerekkel értékelték, s a vizs­gált terület térképén megjelölték azokat a helyeket, ahol feltehe­tően kőolajat vagy földgázt rejt a föld mélye. Az eljárás, a szén- hidrogén -lelohel yek felderíté­sen kívül, termál viákutatásra ££ alkalmas. A Földrajztudományt Kutató Intézet munkatársai rét áltatok kifejlesztett módszerrel — megbízásos alapon — más te­rületek vizsgálatát is elvállalják. HARMADSZOR VÁGJÁK A LUCERNÁT Ritka jó a termés ♦ A Mó^cgát! Petőfi TobcMoI« vetkezet ben- a csapadékos időjá­rás és a bőséges reggeli har aut miatt szellőztetni, forgatni is kod • mostani vágást. (Tóth Blndsc felvétele) Az idei rendkívüli időjárású évben kevés az olyan növény, amelyik eddig jól érezte magát a határban. Azonban úgy tűnök; a lucerna a kevesek egyike. Igaz, a tavalyinál öt százalékkal kisebb területen, huszanmyolcezer-négyszáz hektáron zöldell, de ahogy Farkas Zoltán, a megyei tanács növénytermesztési szakfelügyelője elmondta, a legtöbb üzemben ritka jó termésátlaggal dicsekedhetnek. A megszokott terméseredmények átlagosan hek­táronként az 5—6 tonna szénaértéket alig haladják meg. 1987-ben azonban a negyedik vágás után en­nék a duplája sem ritka. Ehhez hozzájárul az is, hogy szinte mindenütt jól gépesítették a lucerna vá­gását, felszedését. S ha a betakarításhoz az időjós rést jól választják meg, akkor nincs is mérhető vesz­teség. A lucerna jól megél a homoktalajokon, de ter­mesztését nagyon Szigorúan a jövedelmezőség hatá­rozza meg. Nevezetesen az, hogy a nagyfogyasztó ál­latállományból egyedül a szarvasmarha képes meg­emészteni ezt a magas rosttartalmú növényt. Tehát ahogy változik a szarvasmarhaszám, úgy módosul c terület is. A belőle ‘készített pellet pedig, a maga* ára miatt, inkább csak külföldön értékesíthető. Cx. P, Agykutatók lehet, hogy bomba; kongresszusa Légikatasztrófa Detroitban Az idegtudományok második világkongresszusának első mun­kanapján, tegnap sajtótájékozta­tót tartottak a Budapest Kong­resszusi Központban. > Ádám György akadémikus el­mondotta: elkezdődött az agymű­ködéssel foglalkozó tudományos előadások sorozata, s örömmel ál­lapította meg, hogy még most is érkeznek a tanácskozásra neves agykutatók, pszichiáterek, neu­rológusok. Kiemelte, hogy vára­kozáson felüli sikerük van az előadásokat kísérő poszterbe- mutalóknak. Ezek áttekintésével a világ agyműködéssel foglal­kozó tudósai viszonylag gyors információt kaphatnak a jelen­leg folyó legfontosabb kutatás ok- (Folytatás « 2. oldalon.) Az FBI is nyomoz Súlyos szerencsétlenség történt vasárnap este — közép-euró­pai idő szerint hétfőn hajnalban — a detroiti repülőtéren. Fel­szállás közben lezuhant a Northwest légitársaság Phoenixbe In­duló DC—9 típusú repülőgépe. A katasztrófát a gépen tartózko­dók közül senki son élte túl. Hétfőn reggel a hatóságok 153 ha­lottról tettek említést, egyelőre azonban nem bizonyos, hogy nem voltak-e áldozatok a földön fis. A gép a repülőtér közvet. len közelében zuhant le, egy főútvonal mentén. A szerencsétlenség oka egyelőre nem ismeretes, bár a vizsgá­lat során megtalálták a gép úgynevezett fekete dobosát, adat­rögzítő és hangrögzítő berendezéseit. Egyes szemtanúk szerint * gépen inár a felszállás pillanataiban tűi ütött U, Így o vize. gálatba az FBI is bekapcsolódott, mert nem lehet kizárni, hegy bomba robbant a fedélzeten. A detroiti repülőtér irányítótornya pák személyzete arról száméit be, bogy a DG—9 típusú gép mindjárt a felszállázna megbillent és nem tudta végrehajtani a szükséges manővereket, mielőtt egy autókölcsönző vállalat épületének ütközött, majd az országúira és egy parkolóra tubánk

Next

/
Thumbnails
Contents