Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-15 / 192. szám
4 • PETŐFI NÉPE 9 1987. augusztus 15. ÖNTÖZÉSI LEHETŐSÉGEK A BÁCSKÁBAN A jó földek meghálálnák a nedvességet A tervből kitűnik, hogy több kilométeres szakaszon 90 méteres szintkülönbséget kellene leküzdeni. Ez az egyik legjelentősebb költség, mert a Kígyós ezer négyzetkilométeres vízrendszere olyan, hogy innen már gravitációs úton juthatna a víz a felhasználási hely közelébe. A sok számadat közül még egy: 55—60 ezer forint közötti lenne az egy hektár öntözött terület beruházási költsége. Csak ha reális az igény Rónay István, amikor összehajtogatta a lapokat, a vízellátó csatornák, tározók, -műtárgyak részterveit, elmondta, hogy a vízügyi szolgálat a tervezést, a maga részéről.elvégezte. A kígyód öntözés nem újkeletű ötlet, már a harmincas években foglalkoztak a gondolattal. A 60-as, majd a 70-es években újból napirendre került. Az utóbbi egy magyar—jugoszláv közös program lett volna, de ettől végül a jugoszlávok visszaléptek. Ezt a tanulmánytervet bármikor felül lehet vizsgálni, átalakítani. Elkép- zelhető, hogy a kígyósi rendszernek csak egy részét építik meg, ez persze a fajlagos költségeket nagyon megnövelné. De most, a vékonyan csordogáló állami támogatások idejében, a döntéskor mérlegelni kell, hogy reális-e az igény, ezt pedig Kéleshalom, Jánoshalma, Borota, Rém, Mélykút, Csávoly, Tataháza, Bácsbokod, Bácsborsód, Bácsalmás, Katymár és Madaras üzemeiben kell eldönteni. Czauner Péter Tizenkét településnek kell dönteni Két hete, a másfél hónapos eső nélküli periódus utolsó napjaiban a Bácskában jártam. Kiss István, a Tataházi Petőfi Tsz elnöke a jó földekről és a vízhiányról beszélt. Meg is néztük a szomorú eredményt. A'búzatarló mellett, a repedezett fekete földön a cukorrépa a talaj utolsó víztartalékából zöldellt. A táb-r Iával határos, vetőmagnak szánt hibrid napraforgó is már nagyon kívánta a nedvességet. Öntöznének, ha lenne honnan. Az elnök egy mondatával bogarat ültetett a fülembe.- Néhány év alatt lenne erre a célra 50 millió forintunk is. Azért, hogy itt víz legyen ... Aszály okozta veszteségek Az öntözésfejlesztés a mezőgazdaság talán legtőkeigényesebb beruházása. Csató Zsigmond, a Bácskái és Duna- melléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének főmunkatársa kérésünkre kigyűjtötte a Kígyós-ér — természetes időszakos vízfolyásrendszer — környékén gazdálkodó üzemek idei, aszály okozta veszteségeit. A 16 szövetkezeti gazdaságban a tervezettnél hektáronként átlagosan egy tonnával kevesebb búzát takarítottak be. Ez 16 ezer 281 hektárt érint, tehát ez egy tonnával és 3630 forinttal — a búza tonnánkénti árával — megszorozva, több mint 59 millió forint veszteséget jelent. A sok itt termesztett növény közül ha csak egyet, a kukoricát hozzávesszük éhhez, érzékelhető az aszály pusztítása. Vetésterülete 17 ezer 517 hektár. A július végi határszemlék sem kecsegtettek sok jóval. A jelenlegi állapot ennél a növénynél is egytonnás veszteséget mutat. Ismét a szorzás: a vészteség meghaladja a 68 millió forintot. Ez tehát a kiesés a szemes terményből. Szót kell azonban ejteni arról is, hogy ézéket a területeket á megye leg- jobbjaiként tartják számon, így a több- nyire'jól’'gépesített gazdaságokban a magasabb termelési szint elérése érdekében a drágább technológiákkal dolgoznak. Az üzemek, ezen belül az ágazatok vesztesége ilyen esetekben magasabb, mert az egységnyi tonnára vetített fajlagos ráfordítási költség is nagyobb. Antal Gábor, a szövetség titkára tájékoztatott : azokról a törekvésekről, amelyekkel taggazdaságaik próbálkoznak. Jó példa a hartai, a bátyai, ahol „életmentő” öntözésként nedvességhez juttatták a szántóföldi növényeket; nem is kell túl sok víz, de az a kritikus időszakban. Ezt támasztja alá az az adat, amit Farkas Ferenctől, a Kecskeméti Agrometeorológiai Obszervatórium főelőadójától kaptunk. Hosszú szünet után július 21-én hajnalban Kecskeméten 2 • A tervek készen vannak, mutatja Rónay István. milliméter csapadék hullott. A mérések bizonysága szerint aznap, még délben is — a rekkenő hőség ellenére — a nedvességtöbblet mérhető volt a talaj felső rétegében. Tehát a csapadék, bármilyen kev.és is, különösen a- növényekkel fedett területen, még sokáig érezteti jótékony hatását. A tervek készen várnak Az Alspdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság központjában kerestük fel Rónay Istvánt, a vízrendezési csoport vezetőjét. A kígyósi öntözési lehetőségekről beszélgettünk. Előbb térkép mellett magyarázta az eshetőségeket, majd előkerült egy 1985-ben készült tanulmányterv ezzel a címmel: Bácska többcélú vízgazdálkodási rendszer. Eszerint —az Országos Vízügyi Hivatal megközelítőleg hárommillió forintot fordított elkészítésére — a Duna-völgyi főcsatornából egy Hajós környéki vízkivételi művel látná el vízzel a csatornarendszert. Ami nagyjából a DVCS, az országhatár, a Tisza, Csanytelek, Pálmo- nostora és Csengőd által határolt területet jelenti. A terv hét változatban készült el. Ennek állami beruházási értéke — 1985-ös áron — 1,4—2 milliárd forint. A vízkivételi mű olyan lenne, hogy a legkisebb, másodpercenként 2,6 köbméteres vízátemelése 6 köbméteresig bővíthető. Az első változat szerint 22 ezer hektár lenne az öntözhető terület, 6,4 millió köbméter vízzel; az utóbbi pedig 31 ezer 500 hektárra juttatna 18 millió köbméter vizet. MEGVALÓSULT A RÉGI ÁLOM Szabad bankválasztás Félév a bankrendszer életében nem nagy idő. E néhány hónap alatt jószerivel csak az új pénzintézetek létrehozására, munkájuk megszervezésére futotta. Pedig július elsejével újabb fordulóponthoz érkezett a magyar pénzintézeti szféra; hosszú évtizedek óta először ismét megvalósul a szabad bankválasztás álma. Az előzményekről nem árt röviden elmondani, hogy mintegy kétesztendei előkészítő munka után a kormányzat a bankrendszer korszerűsítése mellett döntött, s célul tűzte ki a kétszintűség kialakítását. Ez egyszerűbben fogalmazva azt jelentette, hogy kereskedelmi bankok jöttek létre. A Magyar Nemzeti Bank a továbbiakban jegybankként — központi bankként funkcionál, a vállalatok hitelezését, számláik vezetését, egyáltalán mindenféle szolgáltatást a kereskedelmi bankok végeznek. S természetesen alapvető követelmény számukra, hogy nyereséget érjenek el. Átmeneti időszak Az első félévet mindenképpen átmeneti időszaknak tekintették a szakemberek. Hiszen az újonnan létrejött bankok eleinte szinte kivétel nélkül az átszervezés problémáival voltak elfoglalva, s például csak nagy nehézségek árán találtak új épületeket, amelyeket a folyamatos munka mellett újítottak föl s tettek alkalmassá e speciális tevékenységre. Miután e nehézségeket előre lehetett látni, azért döntöttek úgy, hogy a szabad bankválasztás lehetőségét csak 1987. július elseje után kapják meg a vállalatok és a szövetkezetek. Persze kérdezhetnénk, egy üyen nagyarányú átszervezés után miért* van erre egyáltalán szükség? Hiszen éppen félévvel korábban változtattak bankot a gazdálkodók. Csakhogy akkor az elosztás mikéntjét központilag határozták meg, a cégek vezetőinek megkérdezése nélkül. Csak így lehetett a hosszas alkudozásokat elkerülni, és meggyorsítani az átalakítást. S persze eközben ügyelni kellett arra is, hogy minden bankhoz egyformán kerüljenek nyereséges és veszteséges cégek, s egyik se váljék eleve ágazati bankká, tehát mindenhová kerültek mezőgazdasági üzemek, nagy és kis iparvállalatok, kereskedők és szolgáltatók is. E hat hónap egyébként elegendő volt arra, hogy a vállalatok megismerjék a bankjukat és eldöntsék, a továbbiakban maradnak-e vagy mennek. Hiányos megyei hálózat Egyelőre érdekes módon nem tapasztalható robbanásszerű átrendeződés. Talán azért sem, mert még nem különülnek el élesen egymástól a kereskedelmi bankok, illetve nincsen sajátos jellege üzletpolitikájuknak. Másrészt a vállalat a bankjához ezer szállal fűződik^ kapcsolatuk nemcsak szoros, hanem bizalmas jellegű is, hiszen a pénzintézet tökéletesen áttekintheti a vállalat helyzetét. Éppen ezért ilyen szálakat elvágni csak hosszas megfontolások után érdemes. r A másik probléma sokkal inkább gyakorlati jelentőségű, de szintén a mozgás gátja lehet. Az új kereskedelmi bankok között a Magyar Nemzeti Bank vidéki hálózatát osztották szét Mondanunk sem kell, így még a nagyobb városokban sem nyílt minden kereskedelmi banknak fiókja. Ez viszont nagyon megnehezíti a változtatni akaró cégek sorsát. Hiszen miért menjenek el egy olyan bankhoz, amelynek nincs az adott városban vagy a közelben fiókja és a kapcsolattartás egyetlen módja az olykor több száz kilométeres utazás? Az egész országot átfogó bankhálózat kialakítása nélkül tehát aligha indulhát meg a kívánatos átrendeződés. Egyébként a bankok is arra számítanak, hogy néhány hónap múlva indul csak meg a vándorlás. S éppen ezért mind nagyobb gondot fordítanak arra, hogy mostani és potenciális ügyfeleik pontosan megismerjék üzletpolitikájuk másokkal össze nem téveszthető sajátosságait. S a szolgáltatások minőségét is nagy igyekezettel igazítják az igényekhez. Versenyre várva Természetesen a legnagyobb vonzerőt a mágas betéti kamatok és az olcsó hitelek jelenthetnék, ám e területén nagyon kevés mozgásteret ad a szigorú jegybanki szabályozás. De az egyéb hitelfeltételekkel, például a törlesztési idővel már versenyezhetnek egymással. Bár egyelőre nyári szélcsend jellemzi a bankszférát, előbb-utóbb megindul az átrendeződés és így valódi verseny alakulhat ki. Ez alapvető célja volt a kétszintű bankrendszer létrehozásának. L. M. Hodályból kacsaszállás • A használaton kívüli juhhodályt kis költséggel sikerült kacsaszállássá alakítani. A Kecskemét mellett gazdálkodó Törekvés Termelőszövetkezetben néhány esztendeje szerkezetátalakítási intézkedéseket hoztak. A változások néhány évtizedes múlttal rendelkező, de ebben a közgazdasági helyzetben már kevesebb jövedelmet hozó, vagy éppen veszteséges ágazatokat érintettek. így kerültek tavaly az első kacsák a szövetkezetbe. Holló Fereni főágazatvezető elmondta, hogy a juhhodályt és a Nagytanyának ismert épületet alakították át úgyjijS viszonylag kis költséggel —, hogy a víziszámyasokat fel tudják nevelni. Kétszázötvenezer forintot költöttek itatok, úsztatócsatomák építésére. Az idei bővítés további százezer forintba került. Az elmúlt évben már 93 ezer kacsát adtak át a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnak, így a szárnyasok mintegy 10 százalékkal részesültek az állattenyésztési főágazat — tejelő szarvasmarha-tartás, növendéknevelés és hizlalás — termelési értékéből. Az idén a 60 dekagrammos, előnevelt víziszárnyasokból már háromszázezret hizlalnak öt hét alatt 2,60—2,80 kilogrammosra. Az ez évi fejlesztések már kétirányú- ak, ugyanis a nagyüzem mellett már hat család is vállalt mintegy 120 ezer kacsát. Az ágazati eredmény továbblépésre is módot ad. Korábban ugyanis az előnevelést a Palotási Állami Gazdaságban végezték, a jövőkben ezzel is megpróbálkoznak. 9 Kürtösi Mihályné állatgondozó is megtalálta a számítását a kacsák nevelésével. • Öt hét alatt több mint két kilogrammot híznak a kacsák. Ez a negyedik idei turnus. (Straszer András felvételei) BOLGÁR NŐK AZ IPARBAN Bulgáriában a nők alkotják a középiskolai végzettségűek 55,8 százalékát, az egyetemi végzettséggel rendelkező szakemberek 39,8 százalékát, a tudományos dolgozók 31,7 százalékát, a tanári kar 69 százalékát. A nők jelentős munkát fejtenek ki az iparban is. Ezt példázzák a Szófiapressz képei is, A szófiai Vegyi-Gyógyszerészeti Intézet kutatói az általuk fejlesztett gyógyszereknek és készítményeknek a termelésbe történő bevezetésében is részt vesznek. Az intézet munkájához a Szovjetunió hasonló intézményeivel fenntartott szoros kapcsolatok is nagymértékben hozzájárulnak. Az új gyógyszereket a két országban egyidőben vezetik be. A Dimitrovgrádban lévő poliészter selymeket gyártó kombinát a legkorszerűbb,technikával van felszerelve, munkájukhoz igénybe' veszik az ipari televízió és az elektronika széles körű segítségét. A kombinát elégíti ki az ország valamennyi kötő- és szövővállalata nyersanyagszükségletét és e mellett a termékeinek nem kis része exportra kerül. A felvételen: Nadka Dimitrova és Sztanimira Draganova számítógépkezelők űj szövetmintákat lyukszalagra helyeznek át. Az utóbbi években Bulgáriában gyorsan fejlődik a kötött áruk termelése: űj, magas termelékenységű technikát és hatékony technológiákat vezetnek be. A belföldi és a nemzetközi piac megnövekedett igényei kielégítésének céljából a választékot állandóan bővítik. A bolgár kötöttáruipar a Szovjetunióval és a KGST más tagországaival is együttműködik. A képen: Nedka Szöbeva és Antoaneta Toncseva a Dimitrovgrádban lévő „Gergana” Kötöttárugyár dolgozói. a
