Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-14 / 191. szám

1987. augusztus 14. • PETŐFI NEPE • 3 ÚJ GONDOLKODÁSMÓD AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN Anyagi érdekeltség és gyógyítás TIZENHARMADIK A HA.JNALAN Kirabolták a komfortkocsit Elmaradt a bemutató A MÁV Szegedi Igazgatósága számára minden bi­zonnyal szerencsétlen nap a tizenharmadika, ugyanis augusztus 12-éről 13-ára virradó éjszakán Szegeden kira­bolták a vadonatúj komfortkocsit. Az ismeretlen tettesek ellopták a videót, a rádió fejhallgatóit, s jó néhány más tárgyat. A rendőrség keresi a tetteseket. így olvasóink most szegényebbek lettek a komfortkocsi bemutatójáról szóló tudósítással és az utazóközönségnek is várnia kell erre az új szolgáltatásra, amíg pótolják az ellopott beren­dezéseket. A MÁV augusztus 17-étől vezette volna be Szeged— Budapest viszonylatban ezt az új szolgáltatást. A kom­fortkocsi Szegedről a 6 óra 34 perckor induló Napfény Expresszhez, illetve a Pestről 13 óra 25 perckor induló gyorsvonathoz lett volna kapcsolva. A kocsit a meghí­vott vendégeknek és a sajtó képviselőinek tegnap menet közben mutatták volna be azzal a céllal, hogy bebizonyít­sák: a gyorsvonat I. osztályú menetjegye mellé váltott 100 forintos pótjegy megéri a komfortkocsi árát. A va­gonban ugyanis 38 repülőfotelt helyeztek el, melyben az utas videóról tévézhet, rádiózhat, vagy éppen átböngész­heti az újságokat, miközben csinos MÁV-stewadesek szendviccsel, kávéval, teával vagy üdítővel kínálják. Kecskemétről is többen vettek volna részt a bemuta­tón: meghívást kapott a városi pártbizottság első titkára, a tanácselnök, fontos vállalatok vezetői, ám a gyülekező- helyen mindannyian csak a sajnálkozó, mentegetőző mondatokat hallották: a komfortkocsit kirabolták, a bemutató elmarad. Reméljük persze, hogy nem örökre, mint ahogy abban is bízunk, hogy az esetből a vagyonvédelem illetékesei leszűrik a rájuk vonatkozó tanulságot G. G. SZAMUK CSAKNEM SZÁZ A vegyes vállalatok tapasztalatai A százhoz közelít már hazánkban a külföldi cégek részvételével tevékeny­kedő vegyes vállalatok száma. Műkö­désük tapasztalatai összességében ked­vezőek: döntő többségük nyereséges, és növekvő mértékben járulnak hozzá az export bővítéséhez, külföldi technoló­giák, fejlett munkaszervezési módsze­rek magyarországi meghonosításához. Hazánkban 1972 óta van lehetőség vegyes vállalatok létrehozására, de a vállalkozási kedv csak az utóbbi né­hány esztendőben növekedett meg je­lentősen. 1980-ban még csupán 10 ve­gyes vállalatot tartottak számon az or­szágban, tavaly és az idén viszont több mint 50 új vállalkozás kezdte meg mű­ködését. Többségük viszonylag kis tő­kével alakult. Ezek azonban -és rugal-' más szervezetek lévén — gyorsabban alkalmazkodnak a változó külpiaci igé­nyekhez. Ebben többnyire támaszkod­hatnak az alapítók anyagi, technikai eszközeire, igénybe vehetik a külföldi partner külpiaci hálózatát is. A magyarországi vegyes vállalatok létrehozásában — hasonlóan a koope­rációs kapcsolatok fejlesztéséhez — a legaktívabbak az osztrák, svéd és az NSZK-beli cégek. A közös vállalkozá­sok többsége ugyanis korábban jól mű­ködő kooperáció,termelési együttmű­ködés továbbfejlesztéseként jött létre. Függetlenül a jelentős földrajzi távol­ságtól, újabban mind aktívabbak a ma­gyar piacon a japán és az amerikai vál­lalatok is. De működnek már közös vállalkozások portugál, görög, sőt in­diai cég részvételével is. Bár még nem túl jelentős a vegyes vállalatok révén bevont külföldi műkö­dőtöké, szerepe a gazdasági életben nö­vekvő. Ennek elősegítése érdekében a múlt esztendőben egyszerűbbé vált az engedélyezési eljárás, és azóta jelentős adókedvezményt is igénybe vehetnek a vállalkozások. A magyar gazdaság szá­mára kiemelkedően fontos ágazatok­ban működő vegyes vállalatok például az első öt évben.mentesek a nyereséget terhelő adó fizetése alól, s az alapításu­kat követő hatodik évtől kezdve pedig kedvezményes adót fizethetnek. Javul­tak az ilyen vállalkozások létrehozásá­nak egyéb feltételei is. A magyar kor­mány több országgal kötött szerződést a kettős adóztatás megszüntetéséről, és számos nyugat-európai országgal jött létre beruházásvédelmi megállapodás is. A tőkés cégekkel létrehozott vállal­kozások mellett —.kis számban —■, már néhány szocialista partnerrel ala­kított vegyes vállalat is megalakult. Az első magyar—szovjet vegyes vállalat, a Mikromed már termel, több más vál­lalkozásnál pedig jól haladnak a gyár­tási feltételek kialakításában. Az elmúlt év őszén írtunk arról, hogy a kalocsai kórházban kísérleti jelleggel anyagi érdekeltségi rendszert vezettek be. Áz új gondolkodásmód jegyében szükségből erényt kovácsoltak, hiszen egyrészt takarékosságra törekedtek a legkülönbözőbb módokon, másrészt olyan bevételi forrásokat kerestek és találtak, amelyekből különben nem be­szerezhető műszereket, eszközöket vá­sárolhattak, s persze jól jártak a plusz munkát végzők is. Mi történt azóta? Erre a1 kérdésre kerestük a választ, természetesen szem előtt tartva a betegek gyógyításán való takarékoskodásban rejlő látszólagos ellentmondást is. Névtelen rádaskodók A kísérlet tulajdonképpen nem a közvetlen gyógyítást szolgáló kórházi osztályokon kezdődött, hanem gazda­sági téren. Csak példaként említjük: jelentős megtakarítást eredményezett az is, hogy különféle belső szerelési munkákat nem külső, és jóval drágább kivitelezőkkel végeztettek el, hanem önerőből. És sorolhatjuk á többi nyere­séges vállalkozást is, hiszen a kórház konyháján kalocsai üzemi étkezdék számára is főznek, s a húst saját hizlal­dájukból teremtik elő. Ezenkívül bér­mosást vállalnak, palántát nevelnek el­adásra, s mindezekből nem kevés bevé­telt érnek el,'amelynek egy részét a dol­gozók kapják. Minden szép és minden jó tehát? Egyértelműen dicsérendő-e az újfajta kísérleti gazdálkodás és az azzal szoro­san összefüggő érdekeltségi rendszer bevezetése? Nos, nem mindenki volt ezen a véle­ményen, hiszen két „névtelen” levélíró is tollat ragadott, olyan „tényeket” is említve, hogy 60—80 ezer forint prémi­umokat kaptak egyesek a kórházban. A megyei tanács egészségügyi, vala­mint szervezési és jogi osztálya is vizs­gálatot folytatott a névtelen bejelenté­sek nyomán, ám a több oldalú ellenőr­zés megállapította az érdekeltségi rend­szer elszámolásának pontosságát, a ki­fizetések jogosságát. Már csak teijedel- mük miatt sem idézhetjük teljes egészé­ben a két vizsgálatot összegző helyzete felmérést, a vádak alaptalanságának megállapítása mellett azonban szüksé­gesnek látjuk kiemelni a megállapítást: a kórház vezetésének feltétlenül hasz­nos az a törekvése, amely a bevételek növelésére, a szakmai munka értékelé­sére, a személyi érdekeltség kialakításá­ra irányul. A bevételek meghatározott részének elosztása a teljesítmények alapján nyilvánosan történik, s a jogta­lan táppenzfelvételre utaló bejelentés — mert ilyen is volt—nem bizonyítha­tó. Legfontosabb: a beteg S mindezzel jó lenne, ha lezárulná­nak a bizalmatlanságot, kételyeket kel­tő vádaskodások, annál is inkább, mert ma már nemcsak a kórház gazdasági­műszaki ellátásában, hanem fokozato­san a közvetlen gyógyítás területén is bevezetik az anyagi érdekeltségen ala­puló, úgynevezett kalkulációs modellt. Nem kevés tárgyalás, egyeztetés, meg­győzés kellett ahhoz, hogy egyelőre a belgyógyászaton, a sebészeten, a szülé- szet-nőgyógyászaton és a tüdő-belgyó­gyászaton Kezdődjön el a kísérlet, amelynél alapvető szempont: a kitűzött feladatok megoldása nem mehet a be­tegellátás és gyógyítás rovására. Sőt, az ár- és díjbevételek, valamint a kiadási megtakarítások egy részét műszerbe­szerzésre kívánják fordítani, megnövel­ve ezzel a szűkös költségvetési keret nyújtotta lehetőségeket. A jobb munkaszervezéssel, a haté­konyság fokozásával természetesen együtt jár a kísérletben részt vevők anyagi érdekeltségének megteremtése, ami a jól dolgozók megtartásához is hozzájárul. Önkéntelenül adódik a kérdés: mi­ként lehet magán a gyógyítás folyama­tán takarékoskodni, hiszen itt az egész­ségügyi dolgozók munkájának „tár­gya” —ember. S hol a garancia a kísér­let sikere esetén kifizetendő jutalmak igazságos elosztására? Nos, a kérdés második felére választ ad az, hogy az említett kórházi osztályok vezető-főor­vosai aláírásukkal is hitelesítették az érdekeltségi rendszer feltételeit, de raj­tuk kívül a kórházigazgató főorvos, a gazdasági igazgató, s a pártalapszerve- zet és a szakszervezet titkára is egyetér­tőén hitelesítette az okmányokat. Ami pedig a takarékoskodás lehetőségeit il­leti: már jelentkeztek kezdeti eredmé­nyek, amelyek a betegek szempontjá­ból is kedvezőek. Ilyen például a modern terápiás el­vek alkalmazása, a párhuzamos vizsgá­latok kiküszöbölése, s az eddiginél is ésszerűbb gyógyszergazdálkodás. De emellett jelentős az is: a gazdasági hiva­talnál korábban bevezetett érdekeltségi rendszer eredményei lehetővé tették egy 800 ezer forintba kerülő olyan mű­szer beszerzését, amely 20 százalékkal csökkentette a nem olcsó röntgenvizs­gálatok számát, azok költségeit, s ráa­dásul a röntgenfelvételeknél több in­formációt ad az orvosoknak. Bár a kísérlet még csak nemrégiben kezdődött el az említett négy kórházi osztályon, már tapasztalhatok eredmé­nyek, amelyek biztatóak a jövőre néz­ve, mind a betegek, mind a gyógyítók szempontjából. Útkeresés nem csak Kalocsán Cikkünkben csak a kalocsai kórházi kezdeményezésekkel foglalkoztunk, de meg kell említenünk azokat az útkere­séseket is, amelyek megyénk más egész­ségügyi intézményeiben történnek. A teljesség igénye nélkül szólunk arról, hogy például a kiskunhalasi kórházban rugalmas munkaidőrendszert vezettek be, a kecskeméti megyei kórházban pe­dig egy speciális diétás étterem létesíté­sének lehetőségeit vizsgálják. Olyan új­szerű kezdeményezéseknek vagyunk tanúi, amelyeknek részben már eddig is tapasztalt, de a későbbiekben még job­ban érvényre jutó gazdasági előnyei vannak. S eközben a legfontosabb té­nyező, a betegek minél hathatósabb gyógyítása mellett figyelembe veszik az egészségügyi dolgozók érdekeit is. Vitonos Zoltán Megjelent a Béke és Szocializmus Világszerte élénk érdeklődés kíséri a Szovjetunióban végbemenő változáso­kat. Jegor Ligacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizottság tit­kára cikkében megvilágítja a forradal­mi átalakítás lényeges kérdéseit. A töb­bi között rámutat: „a Szovjetunió a szocialista építés útján a szó szoros ér­telmében történelmi jelentőségű sikere­ket ért el. Egy bizonyos szakaszban az ország veszíteni kezdett a rá jellemző dinamizmusból, s a szocializmustól idegen folyamatok indultak el. Az or­szág korábbi vezetése nem állt a napi­renden levő feladatok magaslatán, gyakran kitért az aktuális gazdasági és politikai problémák megválaszolása elől. Halaszthatatlan feladatunknak tartjuk, hogy létrehozzuk a termelési viszonyok olyan szerkezetét, amelyen belül a modern termelőerők fejlődését nem általános felhívások és utasítások serkentik, hanem az irányítás gazdasá­gi módszerei, a termelés demokratizá­lása.” Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára áttekinti, milyen követelményeket támaszt a műszaki— tudományos haladás a társadalommal és a gazdasággal szemben. Mint rámu­tat: átértékelődnek a munkaráfordítási szükségletek, új ellentmondások és fe­szültségek keletkeznek a hagyományos ágazati tagozódásban, háttérbe szorul a végtermékszemlélet, megnő a koope­ráció szerepe, megváltozik a munkajel­lege, nő a munka technikai felszereltsé­ge. Összhatásként a munka egyre in­kább nem a termelési folyamatokba bezárt funkcióként, hanem a termelési folyamatok felépítőjeként, szabályozó­jaként jelenik meg. Mindezeknek a ha­tásoknak az eredményeképpen megha­tározóvá válik az emberi tényező szere­pe. Világosabban kirajzolódnak az ér­dekviszonyok, és élesebben jelennek meg az érdek-összeütközések. A tudo­mányos-műszaki haladás ugyanis olyan megújulási folyamatokon ke­resztül megy végbe, amelyek a korábbi, megszokott egyensúlyi viszonyokat megbontják. Az ezzel járó konfliktusok — megfelelő politikai irányítás mellett — összességükben mégis a gazdaság és a társadalom fejlődését szolgálják. A folyóiratnak a béke és a demokra­tikus mozgalmak problémáival foglal­kozó bizottsága Prágában nemzetközi szemináriumot rendezett „A békemoz­galom fejlődése a nyolcvanas években, és a kommunisták” címmel. A szer­kesztőség összegzi és közreadja a vitá­ban elhangzottakat. Mint a kínai tömegtájékoztatás hírül adja, Kínában teljes gőzzel folyik a burzsoá liberalizmus eszmei áramlata ellen indított kampány. A folyóirat összeállítást közöl a kínai pártsajtóban az aktuális politikai-ideológiai problé­mákról megjelent írásokból. Szinte általános az a felfogás, hogy az Egyesül Államokban nincsenek álla­mi cégek, állami ipar. Ezzel a nézettel vitába száll Daniel Rubin, az Egyesült Államok Kommunista Pártja Politikai Bizottságának és Titkárságának tagja, aki kimutatja: jóllehet az állami szektor az Egyesült Államokban jóval kisebb, mint más nyugat-európai tőkés ország­ban, mégis létezik. Ez a szektor magá­ban foglalja a szövetségi kormány tu­lajdonában maradt terület 40 százalé­kának természeti erőforrásait, vala­mint olyan társadalmi szolgáltatáso­kat, mint a posta, több energetikai és közlekedési vállalat, nukleáris üzem­anyagot feldolgozó gyárak és más üze­mek. (KS) • Megkezdő­dött a mák be­takarítása a Sajópüspöki Sajóvölgye Tsz-ben. A kedvezőt­len, aszályos időjárás itt nem tett kárt a mákban: a tsz harminc hektáros terü­letén kitűnő az idei termés. A mákszüre­ten a vakáció­zó diákok is segédkeznek. (MTI-fotó, Mizerák Ist­ván felvétele — KS) JÓL FIZET A MÁK Hfl • ":i^B A falu (ál) arcai „Nincs se pénzünk, se posztónk — írja Az én falum-ban Gárdonyi Géza — náddal födjük a házunkat és cserép­tányér van az asztalunkon, de azért amint végigmegyek a falun, látom, hogy mindenki vidám. Nem az a vi­dámság pedig ez, amelynek nevetése van. Csak afféle csöndes, békés vidám­ság.” Az Egri csillagok szerzője így látta. Mások később vitatkoztak vele. Mó­ricz Zsigmond, Nagy Lajost Szabó Pál, Veres Péter — és még sorolhatnám a neveket — sokkal komorabb, betegebb faluról adtak hírt írásaikban. A szá­zadfordulón még elviselhetőbb, „vidá­mabb” volt a szegénység? Gárdonyit megtévesztette valami? Nem ismerte volna igazán a falu ál/arcait? Nem akarta a ráncosabb, a porosabb ábrá- zatot megmutatni? A mai „falujárónak” is igyekeznie kell, hogy ne tévesszék meg a látszatok. Ä magyar kistelepülések ugyanis vitat­hatatlanul nagyobb léptékkel fejlődtek a felszabadulás után, mint a varosok. Rácsodálkozhatunk modern lakótele­piekre, alakuló parkjaikra. Mintha utol kívánnák érni a száguldó időt, amely évszázados lemaradással sújtot­ta földszintes világukat. A nagyabla­kos, esetleg emeletes, garázzsal alápin­cézett, ápolt kerttel övezett porta hű kifejezője lakói életszínvonalának. De van egy másik falu is. Egy másik élet­minőség. Gondjaira figyelni kell társa­dalmunknak ... A sorban állás tanulságai Éppen harminckilenc percet töltöt­tem a bevásárlással az egyik kistelepü­lés ABC-jében. Sok ez vagy kevés? Minden viszonylagos! Ha a kosaramba tett fél liter tejhez és a négy kiflihez mérem: szökőév. H.a a péntek délután szokásos várakozáshoz — ekkor érke­zik a felvágott — röpke pillanat. A szőlőkben'dolgozó szakszövetkezeti tagok mérgesek, mert ilyenkor, nyár közepén a reggel a legtermékenyebb, s a legkellemesebb munkaidő. De kell a friss élelem is. Rendnek —, vagyis sor­nak — pedig lenni kell. A pultnál és a pénztárnál való ácsor- gás persze nem haszon nélküli. Bele­hallgathattam a beszélgetésekbe, vizs­gálhattam az arcokat, az öltözékeket, a kosarak tartalmát és a polcokét. Az én boltomban még ma is az alkoholos készítmények kapják a legtöbb folyó­métert a gondolán. Egészséges táplál­kozás? Itt mintha a téma könyvtári iro­dalmából nem ismernének egyet sem. Á búzacsíra és a -korpa, a kefir, az alacsonyabb zsírtartalmú tej és sajt, vagy a rostgazdag kenyér — úgy tűnik — csak városi privilégium. A húsos pulton — legyektől szeplősen — csak füstölt szalonna, oldalas és csülök ékeskedik. Az elmúlt húsz évben itt nem sokat változott a cikklista. Több üzlet nincs a környéken, nem kell félni a konkurenciától. A vásárló örülhet, hogy a tejet hűtik... Fórumok A tanácsnál szívesen fogadnak. Segí-,- tik a tájékozódást. Egy-egy adatért át­nézik áz egész irattárat. Megtudom: egyre több az üres ház. Fejlődő városa­inkat annyi dicséret érte ugyanis, hogy az ambiciózusabbak, ha tehetik, felke­rekednek, odaköltöznek. Már csak azért is, mert nem kínál túl biztos meg­élhetést a helyi termelőszövetkezet. Ki tudja, mi lesz jövőre? Az iskolában ti­zenöt, tizennyolc gyermek egy osztály. Minden pedagógus szakképzett. Építik a nyugdijasházat, mert most éppen ar­ra kaptak „fentröl” pénzt. Ha kész lesz, majd csak sikerül összeverbuválni né­hány öreget. Amikor vízműre adtak, azt sem szalasztották el. Igaz, már-már megposhad a viz a glóbuszban, oly ke­vesen kötöttek rá két év alatt. Az idén még majd kicserélik az iskola és az óvo­da kályháit, kifejtetik az orvosi rende­lőt. Erre futja. És még egy szomorító érdekesség: evente nyolc-tíz ember vet* végét önkezével életenek. Az idén úgy tűnt, hogy nem lesz baj. Fél évig senki sem hívta meg önként a halált. Aztán nemrég valaki elkezdte, s mintha bom­ba robbant volna, sorjáztak a köve­tők ... — Hogyan élnek, gondolkodnak itt az emberek? Például kit irigyelnek, s kit sajnálnak, s miért? — kérdeztem a ta­nácstitkártól. A jogban járatos szak­ember kitért a válasz elől. — Ez nem az én asztalom — mondta. —- Ha azt kér­dezi, hogy mennyi adót fizetnek, vagy hogy hány kisiparos van, arra szívesen válaszolok. Következtek hát a falu fórumai. Az asszonyoké a bolt, az orvosi rendelő és a templom, a férfiaké a kocsma. A mű­velődési ház inkább csak tizenévesek­nek kínál találkozóhelyet, a pénteki diszkón. Dühítő állapotokról hallot­tam. Minden esetben meg kellett fo­gadnom persze: nem nevezem meg azo­kat, akik megtiszteltek őszinteségük­kel. Ki fizeti a számlát? M. P. analfabéta napszámos.. Nem keres rosszul. Ha csak hetente két na­pot dolgozik is, megvan a havi ötezer forintja — ráadásul adómentesen. De mert tél is jön majd, ilyenkor szezon­ban szombat—vasárnap is elszegődik. Kézről kézre adják, etetik, itatják. *— A falu gazdagjai: a főnökök, a borhamisítók, a kontárok és az ügyes­kedők —mondja—bátran furikázhat­nak itt gázüzemű autókkal. A kutya sem bántja őket. Aki lovat tart: adót fizet, pénzt áldoz a takarmányra. A gá­zosok meg mindent megúsznak olcsón. Csak legyintenek, ha a benzin árát emelik. A rendőrök errefelé a nyugodt élet hívei. Valahogy megbékéltek az ol­csó energia barátaival.'Szerintem nehéz lesz itt már visszafogni a gyeplőt! K. Cs. gyakran megfordul a kocsmá­ban. ő a rexasztalnál az értelmiségi. Három évig járt a kunszentmiklosi gimnáziumba, de otthagyta. Már bán­ja. Mérges magára és a világra. Úgy ismeri a környék fekete ügyeit, mint egy profi magánnyomozó. — Csűrik-csavarják az új adórende­letet, hallom — magyaráz mutogatva — mert az állam szegény. Sokan meg csak hizlalják a pénztárcájukat a szür­ke és fekete pénzekkel. De úgy járnak majd a pénzügyesek, mint a plébáno­sunk, aki mindig csak azoktól kér ado­mányt, s azokat dorgálja, akik még eljárnak a templomba. Hát nem jutott még senkinek sem eszébe, hogy rendet teremt a tápboltok, a tej-, a sertés-, a dohány-, a bor- és a gyümölcsfelvásár­lók tájékán? Aztán mondják a televízi­óban, hogy vizsgálják: miért nem fej- nek az emberek tehenet, miért unnak Bele a sertés- meg a marhatartásba, a gyümölcskertészetbe. Ha sók gyümölcs van, alacsony a felvásárlási ár, ha kevés terem, magas. Ez rendjén van. De ha átverik a termelőt a telepen, vagy a tehéntartót a csarnokban, akkor meg­keseredik. Kivágja a fákat, üresen hagyja az istállót, kaszálatlanul az árokpartot. G. F.-et a borkészítés eminenseként ismerik a környéken. Nála nincs rossz év. Még a nem permetezett, nem met­szett, nem kapált szőlői is százmázsá­kat teremnek. Legalábbis papíron. Minden elcsapott szőlőt megvett a vi­déken. Jó kapcsolata van a borvásár­lókkal. A több ezer hektó igazi bor elviszi a több száz hamisat. Aztán min­den közreműködő jól jár. M. J. morog az áremelésekért. Hova lesz a pénz? Hát igen, a korrupció! Ugyanakkor az ő történetét szinte büszkén meséli. A szőlő mellett mé­hészkedik is. A fullánkosok gyűjtötte édességet exportáló vállalat felvásárló­ja azt ajánlotta neki a minap, hogy ha feleznek a hasznon, akác árban átveszi a vaddöhány mézet is. G. F.-et nem bántotta, hogy mi lesz a magyar méz­export további sorsa. Kezet adott az üzletre. Az egyezség ötezer forintot ho­zott a konyhára. Megtudtam még, kiknek jár ingyen hús a vágóhidról, húsvéti bárány a ju­hászaitól, befőttnek való a gyümöl­csösből. Az emberek azonban azt is látják: a számlát végül a társadalom­nak kell megfizetnie. Várjuk a programot! Hazafelé a buszon a legutóbbi ta­nácsülés jegyzőkönyvét lapozgatom. A felszólalók út- és járdaépítést, a tele­fon- és a villanyhálózat bővítését sürge­tik. Panaszkodnak'a szegényes ellátás­ra, a távoli településen székelő, a se­gélykérő telefonon alig elérhető hétvégi orvosi ügyeletre. A válasz: nincs pénz ezekre a fejlesz­tésekre. A kormány határozata alapján a tervben jóváhagyott összegek egy ré­szét is visszavette. Az okok ismer­tek... (Valóban ismertek?) V. Gy. tanácselnök ülészáró vélemé­nye összecseng az enyémmel. „Nagyon* várjuk az MSZMP Központi Bizottsá­ga július 2-ai, gazdasági—társadalmi kibontakozás programjához kapcsoló­dó kormányintézkedéseket.” A kedvezőbb változás persze —tol­dom meg magamban — rajtam; mind- annyiónkon is múlik... Farkas P. József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents