Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-14 / 164. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. július 14. KÖNYVESPOLC Illyés Gyula Néhány éve indult útjára a Kozmosz Könyvek szerkesztőségéből Az én vilá­gom című könyvsorozat. Célként azt tűzte ki, hogy a társadalomtudomá­nyok legkülönbözőbb területeiről ad­jon hírt, alapismereteket és legújabb eredményeket úgy ismertetve, hogy az a sorozat feltételezett, 16 éven felüli fiatal olvasóközönsége számára vonzó és érthető is legyen. E sorozatból idáig az irodalom szinte teljesen kimarad!, s így külön öröm, hogy most egy iroda­lomtudományi munkáról számolhatok be. Ezt az örömöt növeli az is, hogy éppen Illyés Gyuláról van szó, s hogy éppen Béládi Miklós a könyvecske szerzője. Béládi Miklós ugyanis Illyés Gyula életművének egyik legjobb ismerője volt. Ha valákitől várhattuk, hát ideha­za elsősorban tőle a nagyszabású Ily- lyés-monográfiát. Erre már nem kerül­hetett sor, hiszen még 1983 őszén, né­hány hónappal Illyés halála után hirte­len Béládi Miklós is eltávozott közü­lünk. Addig azonban egy könyvre való tanulmányt írt egyik kedvenc költőjé­ről, s így gondolom szinte önként kí­nálkozott a felkérés e munkára. Béládi Miklós posztumusz könyve nem monográfia, nem is áttekintő pá­lyakép, hanem esszé. Nem a filológiai adatokra helyezi a hangsúlyt, életrajzi vázlatot sem ad, bár a szövegbe építve számos fontos életrajzi adalékkal is megismerkedhetünk. Az időrendet sem követi szorosan, s nincs olyan igénye sem, hogy minden lényeges műről szól­jon. Nem is igen tehetné meg, hiszen az Illyés-életműsorozat ez idáig 22 vaskos kötetből áll, s még korántsem teljes. Esszé tehát, vagy inkább esszék füzé­re a négy részre tagolt könyvecske, amelynek első két része főleg a lírikus­ról, a harmadik része a drámaíróról, a negyedik pedig az utolsó művekről szól. Ezek a szövegek még mind Illyés életében íródtak, tehát egy akkor még lezáratlan pályát vizsgálnak jelenidő­ben, s ennek időnként döbbenetes a hatása, amit csak fokoz még az, hogy a szerző sem él már. Mindazonáltal nem ártott Volna óvatosan hozzányúlni Béládi Miklós szövegéhez, amelyet ő már láthatóan nem tudott átfésülni, s az alkalomhoz illően átdolgozni. Ha másként nem, életrajzi vázlattal és mű­jegyzékkel célszerű lett volna eligazíta­ni főként azokat az olvasókat, akiknek feltehetően nincs alapos ismeretanya­guk Illyés Gyuláról. E végül is mellékes hiányosság elle­nére, aki kézbe veszi ezt a művet, ren­geteget megtudhat belőle Illyés Gyulá­ról. Béládi pontosan tudja, hogy mi az, amiről feltétlenül szólani kell, mi az, amit hangsúlyozni szükséges. Az ő Ily- lyés Gyula-képe korszerű és legfőbb vonásaiban vitathatatlan. Illyésben a huszadik századiság egyik legkiemelke­dőbb hazai képviselőjét látja, olyan al­kotót tehát, aki modem, aki mindig a lényeges kérdésekről szólt, s éppen ezért soha nem válhat korszerűtlenné. Leglényegesebb írói sajátossága,' hogy az írói eszközök teljességének vérteze- tében sem volt, sem tudott „csak” író lenni. Hely és idő és alkat sajátosságai tették számára kötelezővé, hogy irodal­mi műveivel s egyéb tevékenységével is fölvállaljon „irodalmon kívüli” felada­tokat is. így, éppen így tudott egyszerre emberiségben es nemzetben, társada­lomban es személyiségben is gondol­kozni. így tudta egyszerre képviselni, a társadalmi haladást és a nemzeti jogo­kat. Béládi Miklós ezt a példa-erejű életművet és magatartást mutatja tel számunkra, szembenézésre kötelezve mindannyiunkat. V. G. FILMJEGYZET 'gr Alomszerelem A kellemesen pasztell árnyalatú angol film egy olyan élet­forma- és történetmodellt állít középpontjába, amilyet a kamaszodó felsőtagozatosok, gimnazisták egyetemista éve­ikre elképzelnek maguknak. A valódi egyetemisták, a fősze­replőkkel azonos korú tizennyolc éven felüliek azonban egé­szen biztos, hogy már nem ilyen mozit néznek, ha a szórako­zásnak ezt a fajtáját választják. A főszereplő Jenny, a romantikára vágyódó, nőiességét próbálgató, vonzó angol lány. Párizsban a Sorbonne hallga­tójaként kezdi el „előre megfontoltan” keresni a szerelmet. A választott egy minden szempontból hozzáillő építészhall­gató, akinek viszont nem erénye az udvarlás, és látszólag hem ismeri túlságosan jól a hódítás klasszikus sémáit sem. Az „álomszerelem” beteljesülésének pedig Jenny nagy árat szab: arra kéri a fiút, tanulja meg kedvéért a Rómeó és Júlia néhány sorát. Jean-Philippe nem akar belemenni a játékba, de aztán egy metróállomáson nyilvánosan elszavalja a rövid monológot. Ezek után még egy komoly gond ígérkezik, az áhított nászéjszaka színhelyének megválasztása. Végül is a lányba szintén szerelmes évfolyamtárs adja kölcsön ottho­nát, aki a ház előtti parkban tölti a hajnalt. Itt találkozik reggel Jennyvel, aki derűsen vág neki a hajnali Párizs utcái­nak ... A történet ugyan önmagában kissé unalmas, tippelhetünk persze közben arra is, hogy a rendező valami általa elképzelt, néhai ártatlanságról, ifjúkorról szóló nosztalgiaébresztőnek (vagy nosztalgiapótléknek) szánta. Annyi azonban bizo­nyos, hogy kifejezett rokonszenwel, szeretettel veszi körül a fiatalokat. Ellentétpárjukként—némi iróniával—a környe­zet a mindenkori korlátolt, .Jószándékú”, az albérlőt „csa­ládtagnak tekintő” főbérlők képében jelenik meg. Árulás és megtorlás Még nem tekinthet vissza nagy múltra a kínai filmgyártás­nak az a területe, amely a tradicionális kínai harcművészete­ket mutatja be a filmvásznon. Az utóbbi másfél évben már a hazai mozikban is érzékelhető az a törekvés, amellyel a kínai filmgyártás be próbálja hozni a hongkongi filmekhez képest a lemaradását. A most látható produkció — a tavaly nyáron bemutatott Saolin templom szent köntöse című film­hez hasonlóan — sikerrel ötvözi a legjobb kalandfilmek látványosságát, a nemes eszmék hirdetését és a kulturális örökség népszerűsítését, a fordulatosságot illetően pedig még nyugat—európai társait is alaposan felülmúlja. A történet főszereplője elsősorban a kungfu, és csak má­sodsorban az „árulás és megtorlás”. A múlt század közepén játszódó események főszereplője az egykori Mennyei Biroda­lom orvul meggyilkolt királyi párjának kisfia, aki férfivá serdülve egymaga kísérli meg megtorolni népe és szülei halá­lát. Tíz esztendőn át készül a nagy tettre. Nagybátyjá, a kungfu legtekintélyesebb mestere készíti fel a nagy leszámo­lásra, s egyúttal arra is, hogy alkalomadtán ő állhasson az illegalitásba kényszerült tajping mozgalom élére. A maga műfajában mindenképpen a jelesebbek közé számító pro­dukcióban ugyan ízlésünk szerint néha kissé túlságosan erő­teljes adagolásban találhatók a szigorúan megkoreografált párviadalok és tömegjelenetek, de a szakértői gárda érzékel­hetően gondosan ügyelt arra, hogy a látvány és a cselekmény egymással versengve kösse le — nemcsak a kungfut szerető — néző figyelmét. Károlyi Júlia Nem örökéletűek Nagyra vagyunk vele, hogy így meg úgy kitolódott az emberi átlagéletkor határa. Mutogatjuk matuzsálemeinket, akiket nem is anyakönyveztek még, en­nek ellenére csak úgy kapásból, kivonat nélkül megélték azt a százhúsz—száz­negyven esztendőt. Nemrég értekeztünk erről lapunkban is, megemlítettük, hogy egyik atyus azért, mert nem szerette a bort, a másik, mert a vizet mosdáskor is utálta. Hivatkozhattunk volna tudósok­ra, akik bizonygatták: ha mindenki úgy. él majd, ahogyan ők tanácsolják — te­hát tartózkodik a nőtől, cigarettától, szesztől, továbbá szereti a csinibabákat, megissza a maga napi félliterjét, s fogfá­jás ellen is bagót rág —, akár háromszáz esztendőre is ki lehet tolni az emberi élet tartamát. No, mindez szép, de gyenge próbálko­zás ahhoz képest, amire a baktériumok képesek. Mert az aztán elképesztő! A kairói egyetem mikrobiológusa, Do­nald, Johnston a Luxor-i Amon-templom falán 3400 éves élő baktériumokat talált. Eszerint baktérium-őkegyelméék a fáraók idején élték viruló ifjúságukat s ki tudja, nem javakorabeliek-e most? Esküszik rá a professzor, hogy parányi ős-kortársaink még a templomépítés idején kerültek a falakra. Meglehet. El tudjuk képzelni, hogy az akkori kőmű­vesek még maszatos praclival rakták a köveket. Minthogy nem ez az első ilyen felfe­dezés — hiszen 1962-ben ugyanebben a körzetben ezeréves élő baktériumokat találtak —, itt lenne nekünk sok keres­nivalónk a hosszú élet titkának kutatá­sában. Mert ha a tudósok megtalálják a vallatás módját, igen sokat tanulhatunk a luxori baktériumokról, amelyek vég­eredményben egyenes adásban 'nézték végig Az ember tragédiáját. Lehetséges, hogy még az Úr hangját is hallották, hiszen ki tudja, hány évesek voltak az Amon-templom építésekor. Hallották a fáraók rabszolgáinak jajgatását, a kor­bácsok csapkodását, eljutott fülükbe Napóleon puskáinak füttyögése, s egy- egy turista rádiójából értesültek már az atombomba rombolásáról is. Mikor meg az EAK—Izrael konfliktus detonációi­nak szele érte őket, majd az azóta is egyre kuszáltabb közel-keleti helyzet bombarobbanásos légkörében rendez­kednek be minél kényelmesebb túlélésre, bizonyára nyugtalanul csóválják mikro- fejüket: „Hát ezeknek a nagy mulya ember-lényeknek még most se nőtt be a fejük lágya?!” S elmeditálnak a jó öreg baktériumok azon, hogy sehogyse tudják megérteni az embert: mióta kutatja a hosszú élet titkát, s mind ez eddig nem jött rá, hogy addig alig-alig jut előbbre, míg egymást pusztítja, mielőtt a titkot felfedezhetné. Persze, nem a baktériumok bölcsessé­géből merítve tud változtatni az ember a történelem menetén. Hiszen eddig is az élősdiek miatt fordult az ember tör­ténelme egyik tragédiából a másikba. \ A marxista-materialista történelem- szemlélet adta kezünkbe a megoldás tu­dományos kulcsát: az élősdiséget kell egyszer s mindenkorra megszüntet­ni, hogy végképp felszabaduljon az em­ber ... Az élősdiséget, amely éppoly hosszú ideje él, mint azok a 3400 eszten­dős baktériumok az Amon-templom fa­lán. Már-már reménytelennek, illetve ki­látástalannak vélné az ember, hogy va­laha is sikerül megszabadulni az élösdi- ségtől. Hiszen nap mint nap tapasztal­juk, milyen szoros hálóba fogja szövet­ségük a Földet. Őket látjuk Monte Car­lo kaszinóiban éppúgy, mint a Hawaii szigetek napsütötte homokján. Minde­nütt otthon érzik magukat, természetes­nek veszik, hogy nekik jár a luxusélet, a nők, himringyók, bárok, pálmalegye- zős nyugágyak, elegancia, pénz. Mé­regdrága hotelokban tengetik napjaikat, diplomáciai tevékenységnek álcázzák küldetésüket, ami lehet titkos üzlet fegyverszállításokra, alku iráni ügyfe­lekkel kábítószer-bizniszről, avagy bu­sás hasznot hozó puccs megszervezésé­ről ... S mindezek nagy poliiikai le­csapódása — úgy lehet fontos világpoli­tikai esemény. Egy IRAN gét, avagy pénzjuttatás nicaraguai kontráknak. Az eszközök mindig dörzsölt élőskö­dő zsenik. Akik a kulisszák mögött, kö­zönséges emberek előtt láthatatlanul végzik dolgukat. De vajon megbízóik, az elegáns politikusok nem élősködők? Alapos kitérő után kanyarodjunk < v. fc vissza a baktériumokhoz. Hajlot- tunk arra, hogy szerepüket mintegy iirii, ni fogva és mindörökké tartó átok­nak fogjuk fel. De íme, kaliforniai geo­lógusok könnyitenek helyzetünkön. Ausztráliában 3,5 milliárd évvel ezelőtt élt baktériumok kövületére találtak. Ebből arra következtetnek, hogy a földi élet jóval korábban alakult ki, mint azt eddig feltételezték. Számunkra pedig nemcsak ez a bizo­nyosság, hanem mindenekelőtt az, hogy ezek a baktériumok nem élnek örökké. Hogy egyszer mégis kövület lesz be­lőlük. Tóth István GYERMEKÉVEK - GYERMEKÉLET Táborozni jó! Ezekben a hetekben huszonöt megyénkbeli úttörőcsapat tagjai kerekednek fel, s indulnak el többnyire gyalogosan vándortáborozásra, hogy megismerkedjenek hazank egy-egy tájegységének szépségeivel, nevezetessegeivel. Öt kecskeméti csapat tagjai Aggtelek környékén járják végig a KIMSZ-esek hajdani útját. Az őrséget a kiskunfé- legyháziak, a Bükk-hegységet a kiskunmajsaiak és a kiskőrö­siek, a Szalajka völgyét a bátyai, az Ormánságot a tiszakécs- kei, a Gerecsét a bajai és a kalocsai pajtások keresik fel, a Cserhát kék-túráját a kiskunhalasiak jáiják végig. Sok gyermekcsoportot fogadnak a váltótáborok is. A kis­kunhalasi körzetből egyebek között Királdra mennek a gye­rekek. A Szüts József Általános Iskola úttörői itt fogadják a Jugoszláviából érkező huszonhét pajtást. E területről so­kan Sikondán, Kunfehértón, Balatonakaliban táboroznak majd. Kalocsa, Fájsz, Homokmégy, Apostag, Szakmár, Du- napataj, Hajós és Dusnok úttörői Óbányán adják át egymás­nak a sátrakat. # Kerékpártúrázó gyerekek Kunszentmiklóson. A kecskeméti gyerekek a napokban indultak el új váltótá­borukba Parádfürdőre, ahol kilencnapos turnusokban vált­ják egymást, augusztus 20-áig. A környékbeli községek úttö­rőit a bükkszéki tábor fogadja, de sokan felkeresik a Zirc —Kardosréten kialakított táborhelyet is. Ugyancsak kilencnapos táborozáson vesznék részt a ba- jaiak a balatonberényi és a káptalanfüredi táborhelyeken. Több mint ezren mennek Kemencére a kiskunfélegyházi körzetből. A szakmán úttörők Csehszlovákiába, Velke Pavloviéba mennek, s ugyancsak külföldi cseretáborba készülnek a ka­locsai I. számú Általános Iskola pajtásai is, az iskola egy másik csoportja pedig az egri várkastélyban táborozik majd. Hangulatosnak ígérkezik a hajósi kisdobosok közeli, füijesi táborozása. Örömmel állapíthatjuk meg: ezen a nyáron sem lesz ha­zánknak olyan hegyvidéke, folyója, tópartja, jelentősebb városa, melyet a megye kisdobosai, úttörői közül valaki ne látna. I i TÖRŐ ISTVÁN: Kereső vers Mit süttök? mit süttök? nagy dobosi sült tököt, az a fránya bécsi fehér, az .a hízott nagy kövér, elszökött. Hol a meggy? hol a meggy? Fehérváron elveszett, .. elutazunk, elmegyünk, kell nekünk az üvegszemű pándi meggy! Hol a dinnye? hol a dinnye? menjünk érte el Hevesbe, oda, messzi Csányra, lépést szaporázva, s eszünk uzsonnára. Ifjú sakktehetség A Szovjetunióban minden évben hagyományosan megrendezésre kerülő ifjúsági sakkbajnokságon idén új tehetség mutatkozott be, Gat a Kamszkij. Mindenki a tizenhat—tizenhét évesek között kereste a leendő győztest, nem számítva a szenzá­ciós eredményre, a tizenkét éves leningrádi kisfiú győzelmére. Azok a sakknagymesterek, akik jelen voltak a versenyen, hazatérve, nagy lelkesedéssel beszéltek a váratlan sikerről. Szerintük ilyen fiatalon még Garri Kaszparov és Anatolij Karpov sem játszott ennyire erősen, mint most ez a leningrádi fiú. Egyébként Gata Kamszkij kinézetre is gyerek még. Verseny közben még le sem ért a lába a székről. De arca korát meghazudtolóan komoly. Nemcsak a sakkban ért el korán ilyen kiváló eredményt. Szülei szerint két éves volt, amikor megtanult olvasni, hatévesen pedig meglehetősen bonyolult zenedarabokat játszott pianinón. Iskolai tanulmányait mindjárt a harmadik osztállyal kezdhette. Idén már a hete­dik osztályt fejezi be. Gata édesapjával él, aki spártai szellemben neveli gyermekét, de nagy-nagy szeretettel. Szigorúan megköveteli a feladatok maradéktalan teljesítését, ugyanak­kor a kisfiú testi fejlődését is nagy gonddal kíséri figyelemmel. Gata rendszeresen részt vesz a versenyeken, sokat gyakorol, hiszen az elmélet mellett a legfontosabb, hogy állandóan edzésben legyen. Kamszkij felnőtt versenyeken is részt vesz, igen kiváló eredménnyel. (APN—KS) • Gata Kamszkij a Szovjetunió 12 éves ifjúsági bajnoka társai közt. összeállította: Sehneci Katalin HALLOTTAD MÁR? Szelíd információk vadállatokról A tudósokat régóta foglalkoztatja a cápák gyorsaságának a titka. Mi­után elektromikroszkóp segítségével megvizsgáltak egy cápa bőrét, meg­állapították, hogy azt rendkívül fi­nom barázdák borítják. Elgondol­koztak: talán éppen ennek köszön­hetik a cápák a gyorsaságukat. A kísérletek ezt megerősítették. Le­hetséges, hogy ezután a repülőgép­es hajóépítésnél hasonló finom ba­rázdákat vájnak a borító lemezekre? * Burma egyik falujában már 36 éve működik az úgynevezett bivalyposta. Hetenként kétszer, szerdán és pénte­ken összeszedik a csomagokat, a le­veleket és az ajánlott küldeménye­ket. Majd elövezetik az erre a célra betanított bivalyt, és a nyakába akasztják a küldeményeket tartal­mazó zsákot. A bivaly két óra alatt önállóan elmegy a szomszédfaluba, és megáll a posta előtt. Miután a zsákba belerakták az ellenkező irányba szóló küldeményeket, a pos­ta-alkalmazott megveregeti a bivaly hátát, és útjára bocsájtja. * A Mekong folyó deltáján élő viet­nami parasztok ugyanolyan háziál­latként tartják a piton kígyót, mint mások a tehenet vagy a disznót. Nagy dróthálós ketrecet készítenek számukra, ahol ugyanolyan gyorsan növekednek, mint természetes kör­nyezetben. A nőstény évente egyszer tojásokat rak, amelyekből 55 nap elteltével elöbújnak az ivadékok. Egy éves koruk után értékesíteni le­het őket. Nagyon keresett cikk a piton bőre. Húsát, zsírját és csontjait gyógyszerekké dolgozzák fel, ame­lyek az öregkori gyengeség, a reu­ma, a bőrbetegségek és az égési se­bek gyógykezelésére alkalmasak. * A kenguru Ausztrália ösállata. Ezért került rá az ország címerére is. Sokféle fajtája van. Nagyságuk a 30 centiméterestől a kétméteresig ter­jed. Számuk változó: 16 millió és a 100 millió között lehetséges. Régen rengeteget elpusztítottak közülük az emberek. Ma már törvény szabá­lyozza vadászatukat. A kenguru bőréből cipőfelsőrészt és kézitáskát készítenek. Húsát az NSZK-ban, Svédországban és Ja­pánban nagyon kedvelik, azért mert ízletes, és kevés- benne a zsír. Az éttermekben a feltálalt kenguruhúst jumping steaknak, azaz: ugró szelet­nek nevezik. F. J.

Next

/
Thumbnails
Contents