Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

1987. július 11. # PETŐFI NÉPE 9 3 Kitüntetett MÁV-doigozók SZOMBATI LEVÉL Tegnap délelőtt Szegeden a MÁV-igazgatóság épületének be­járatánál lévő munkásmozgalmi emléktábla megkoszorúzásával kezdődött a 37. vasutasnapi ün­nepség. Délután 3 órakor a Tisza Szálló koncerttermében, az igaz­gatóság központi ünnepségén dr. Lugosi József, a Vasutas* Szak- szervezet szegedi területi inté­zőbizottságának titkára mondott beszédet, amelyben méltatta a vasutas, dolgozók munkáját. Itt vette át a vezérigazgatói dicsé­retet Szabó D. Géza forgalmi szolgálattevő (Kiskunhalas), az igazgatói dicséretet Jámbrile Fe­renc váltókezelő, Dóra László be­tanított munkás (Kecskemét) és Juhász F. Benő váltókezelő (Kis­kunhalas). Az igazgatóságnál 165- en Kiír ál ó Dolgozó kitüntetésben részesültek, 40-en Szakma Ifjú Mestere, illetve Kiváló Ifjú Szak­ember címet kaptak. Ma Budapesten, a MÁV Bevé­telellenőrzési Igazgatósága kon­ferenciatermében adják át a Ki­váló Vasutas és Kiváló Munká­ért kitüntetéseket. Szegeden a vasutaspályán egész napos kul­turális és sportműsor lesz. A megyében Kecskeméten, Kis­kunfélegyházán, Kunszentmiklóa —Tasson és Gátéron ünnepség keretében koszorú zz ák meg 1 vasutas munkásmozgalmi emlék­táblákat. Ha már belefogtunk... Vasutasok • A Kecskemét—Városföld közötti szakászon m 120 méteres sínek közbeöntés es hegesztését végzi Zs ám böki József és Kovács Imre. • Fehér Géza, a kecskeméti nagyállomás dominó bizto­sító berendezé­sének kezelője lassan nyugdíj­ba készül. A 37 éves szak­mai tapaszta­latát a fiatalok­nak szeretné átadni. • Hidegben, melegben, esőben, és ba szükséges, éjszaka is, a leg­nehezebb fizikai munkát a pályamunkásak végzik. A rendszeres karbantartások, felújítások mellett kicserélik az elhasználódott sí­neket. • Hajagas Sándor vezető jegy- vizsgáló a József Attila szo­cialista brigád vezetője har­madszor lett kiváló dolgozó a kecskeméti nagyállomáson. • Nagyon várják Kiskunhalason a jövő évi vasutasnapot, ugyanis akkorra kellene, hogy be­fejeződjön a bárom éve kezdődött állomás­felújítás. Eddig a régi épület fele készült el. • A gőzmozdony már ritka látvány. (Tóth Sándor képriportja) • A Kecskemét—Kiskuumajsa, —Kiskőrös keskeny nyomtávú vo­nat a személyszállítás mellett je­lentős áruforgalmat is lebonyolít. Jakabszállásról a papír fenyőfát a kiskunmajsai rendes nyomtávú vasúti szerelvényre átrakva ausztriai exportra szállítják. • Megyénk legnagyobb rendező, pályaudvara a kiskunfélegyházi. Korszerű irányítórendszer és gu­rítódomb teszi lehetővé a havi mintegy 17—18 ezer vasúti kocsi összerendezését és a napi csak­nem 140 személyvonat és teher- szerelvény zavartalan, menet­rend szerinti áthaladását. Itt té­vedni nem lehet! Varga Gábor rendelkező és Vastag Ferenc táb­lakezeld szolgálattevő munka közben. — Nem az a fontos, hogy milyen munkát választasz, hanem, hogy azt hogyan csinálod — mondta egyszer a nagyapám, miközben harmadszor sodorta újra a cigarettáját, mert az nem volt olyan feszes, mint ahogy ő sze­reti. Csak később értettem meg, hogy mit akart ezzel mondani, amikor egyik születés­napom előtt megígérte: farag nékem egy fa­lovacskát. Egyszerre akartam udvarias és őszinte lenni (nem tudtam, hogy a kettő nem­igen fér össze): ,. — Nagyon jó lesz a tó, de nem lehetne in­kább egy mozdony? — Rendiben van, és milyen legyen? — Jó nagy — mondtam, a méretek bűvö­letéiben. Nagyapám sokáig dolgozott a mozdonyon, napokig tartott, míg kiválasztotta a fát, elő­készítette a szerszámokat, tervezgetett, több­ször újrakezdte a faragást, mindig talált a játékon valami javítanivalót. Végül gyönyö­rű lett a mozdony — épp olyan, mint az iga­zi. Látva örömömet, megjegyezte: — Tudod, ügy vagyok én ezzel, hogy ha már belefogok valamibe, azt jól akarom meg­csinálni. Ez a mozdony majd, ha nem leszek, engem fog képviselni. Magamat meg többre becsülöm annál, minthogy valami fércmun­kát kiadjak a kezemből. Ezt az emlékét idézte fel bennem egy mi­napi beszélgetés, melynek során Szóba ke­rült a kultúra1. Mi a kultúra egyáltalán? Ki, mit ért rajta? Hányféle van, és mi a köze életünkhöz? Legtöbben az irodalmat, művészetekei, tu­dományt sorolják e fogalomkörbe, van aki­nek a régi kui'itúrházak olajos padlója jut az eszébe, másoknak a brigádnapló üres, kitöl- téndő oldalai fölötti kínlódást és a bizonyí­téknak megvásárolt, de fel nem használt szín­házjegyek beragasztását idézi fel. A szó önmagában is — furcsa hangulatá­val — sugallja azt a bizonytalanságot, mely az élet dolgaiban „kultúrvonalon” megnyil­vánul. Ugye milyen szép sző ez a kultúrvo- nálon? Néhány évtizeddel ezelőtt beszédben, írásban többször előfordult ez a kultúr-elő- taig, mint a jó napot. Kuli úrprogram, kul- túrbrigád. kultúrműsor, kultúrkáder, kultúr- nemzet stb. Kodály Zoltán irt is egy mér­ges cikket ezen' szószömyszü lőttek ellen. (Egyébként a kultúrház kifejezés is ennek a kornak a kétes értékű hagyatéka.) Pedig ez az elértéktelenedett szó, értékek­nek micsoda- tömegét képviseli! Benne van múltunk, jelenünk — így jövőnk, mindenna­pi munkánk, örömünk, bánatunk, hibáink, erényeink, még halálunk is. Azt hiszem, a régészek érezték meg a lényeget, amikor egy adott kor azonos sajátosságokat mutató le­let együttesét — mely a nép évszázadait is őrizheti — kultúrának nevezték el. Ezzel az összefoglaló névvel illetik az edénytöredé­kekben, használati tárgyakban-, ékszerekben, épületekben, fegyverekben tárgyiasult közös­ségi tudatot, egy nép mindennapjait. Jó lenne ezt a szót a jelenben is így hasz­nálni és az értelmezés jóvoltából ennek meg­felelően élni. Tudomány, művészet, viselkedéskultúra, étkezési -kultúra, öltözködési 'kultúra, mun­kakultúra — ugyanannak a dolognak né­hány oldala. Fontossági sorrendet felállítani lehetetlen, szétválasztani őket értelmetlen. Nézzünk két véleményt: Egyszer azt mond­ta valaki, hogy a világ összes' könyvtárában felhalmozott szellemi érték nem ér annyit, mint egy zsák krumpli. Jó. Az éhhalál kü­szöbén állónak biztosan. De honnan van az a zsák krumpli, ha nincs tudás, szellemi hát­tér, mely a krumpli megtermeszt éséhez is vi­tathatatlanul szükséges? (A zsák előállításá­ról már nem is beszélve.) A másik: egy nem­zet kulturális színvonalát nem a tudomá­nyos akadémia produktumai jelzik kézzelfog­hatóan, hanem például az, hogy ott szakad-« a vécépapír, ahol perforálva van. Az össze­függést itt egy kissé bizarr kimutatni, mégis belátható. A magas tudomány, művészet előbb-utóbb mindig hat a hétköznapi életre, a termelésre, mint ahogy az is visszahat rá. Kiderült már, hegy az úgynevezett alapku­tatások — melyek lártszóttag nem kapcsolód­nak a termeléshez — hosszú távon milyen fontosak. A tudománynak olyan elemei vál­nak napjainkban a köznapi élet részévé — lásd ma tematika, és az ezzel összefüggő szá- mítástechrvika —, amelyekről .nem is olyan bégen még azt hittük, hogy csupán szobatu­dósok agytomája. Az ugyancsak idetartozó művészet pedig nem -más, mint a valóság — mindenki számára befogadható, és érzékle­tes — tudománya. „Míg megvilágosul gyönyörű / képességünk, a rend / mellyel az elme tudomásul veszi / a véges védtelent, / a termelési erőket odakint s az / ösztönöket idebent...” így gondolta József Attilái Ha már egy munkába belefog­tunk, azt csináljuk jól — ez önbecsülés 'kér­dése — mondta a nagyapám. A kultúra, amely végül is munkánkban tárgyiasul, en­nek valóra váltásában kap döntő szerepet, hiszen a jó munka alapvető feltétele annak, hogy kibővíthessük, általánosíthassuk nagy­apám hitvallását: Ha már ebbe az életbe belefogtunk, ak­kor éljünk jól. Tartozunk magunknak eny- nyivel.-ffcuMú-t' BBjBl / ^ TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI FÓRUM KUNSZENTMIKLÓSON Párbeszéd a lakossággal Falugyűlésről már tucatnyi al­kalommal tudósítottam Kun­szentiül ki ősről, településfejlesz­tési fórumról most először pró- < bálkozom. Merthogy eddig nem is volt ilyen. A < tanács vezetői maguk is kíváncsian várják, vajon hogy debütál az új kezde­ményezés nyáridőben, dologidő­ben, négy hónappal - a falugyűlés után.- Az előjelek nem túl ked­vezőek: mindössze három — írás­ban beadott kérdésit, illetve vé­leményt tartalmazó — borítékot találtak a szervezők a tanácshá­za bejáratánál kifüggesztett lá­dában. Kétmillióval kevesebb Ilyen előzmények után ülünk le vagy százegynéhányan az ál­talános művelődési központ nagy­termében. Az előadói asztalnál a tanácselnök, a vb-titkár, a ta­nácsi osztályvezetők, a székso­rokban jobbára értelmiségiek, vezetők, de azért akadnak fizi­kai dolgozók és nyugdíjasok is. Beszámoló nincs, a tanácselnök rövid bevezetőt mond, amely­Emberi kéz helyett robotok VÁLASZ CIKKÜNKRE A Lampart Vegyipari Gépgyár­ban. folytatódik a rekonstrukció, amelyet néhány éve kezdtek el. . A világbanki és saját erőből megvalósuló átfogó rekonstruk­ció első részében a zománcüze­mi technológiákat korszerűsí­tették. Négy új modern, energia- takarékos, sugárzócsöves kernen - óét építettek fel a régi, elavultak helyére, a kézi zománcozást ro­botokkal helyettesítették. Így ma már ezek a kemencék 60—70 százalékkal kevesebb földgázt használnak fel elődeiknél, az egyenletes kemence-hőmérsék­letről automaták gondoskod­nak, a technológiát elektronika vezérli, amely mint egy „fekete doboz” regisztrálja is a termelés' adatait, a gép kihasználtságát, a technológiai fegyelem betartását stb. Jelenleg a gyár műszaki gaz­dája olyan komplett programot dolgoz ki, amelynek segítségével megvalósulhat a teljes számító­gépes termelésirányítási rend­szer. A program a zománcüzem új, számítógépes irányítású tech­nológiájára alapoz. A fejlesztő beruházás nemrég megkezdett második szakaszá­ban a nyersgyártást korszerűsí­tik. Lengyel kivitelezésben, már elkészült egy új, 2000 négyzetmé­teres üzemcsarnok alapozása, ahova, a csarnok elkészülte után új gépeket telepítenek majd. A kőbányai üzemben elsősor­ban sav- és lúgálló, zománcozott vegyipari berendezéseket, vala­mint tartályokat állítanak elő, ezek jó részét exportálják. A vál­lalat jelenleg is a kellően haté­kony gyárak közé tartozik, ter­mékei keresettek, jól értékesíthe­tők a világpiacon. Az idén — a külpiaci keresletnek megfelelően — tíz százalékkal növelik terme­lésüket. A rekonstrukcióval a gyártást még jövedelmezőbbé te­szik, s egyúttal a kapacitást is bővítik. | Jobb a kékesi tv-adó Lapunk 1987. május 4-ei számának levelezési rovatá­ban jelent meg az á cikk, amelyben Szathmáry > János, Kecskemét, Puskin utca 35. számú lakos panaszolta, hogy a Puskin' a Botond és az At­tila utcában rosszak a tele- vízió vételi viszonyai. Cik­künkre a posta rádió és televízió műszaki igazgatósá­gának vezetője, Bugyi József a következőket válaszolta: „A panaszt az Országos Mé­rőellenőrző és Zavarelhárító Felügyelőséggel kivizsgáltat­tam. A felügyelőség hódmező­vásárhelyi, majd a szolnoki üzeme több helyszíni vizsgá­latot tartott. Ennek során meg­állapították, hogy a kékesi adó nagyobb jelszintet biztosit, mint a panaszos és a környék­beli lakók által nézett buda­pesti 01-es adó. Ezért java­soljuk a kékesi adó vételét, ugyanis a nyári hónapokban a tartós melegfrontok jelentős távolterjedési zavarokat okoz­hatnak. Megjegyzem, hogy za­varmentes, jó vételt csak a megfelelő adóra méretezett és irányított antennával tudunk biztosítani.” Mit lehet tenni, meg kell fogadni a szakmai tanácsot az említett utcák lakóinak, s má­soknak is, akik hasonló prob­lémával bajlódnak. nek lényege: a nagyközség az idén a tervezettnél 2 millió fo­rinttal kevesebbel gazdálkodhat, az elkövetkezendő 3 évben nem indulnak látványos beruházá­sok, és nem árt újragondolni le­hetőségeinket és feladatainkat, a tervidőszak elején • közmeg­egyezéssel kialakított fejlesztési sorrendet. Minden okos gondo­latnak létjogosultsága van, min­den lehetőséget ki kell használ­ni. Például: az Akkumulátorgyár 7 millió forintjából és a tanács 5 milliójából jövőre szennyvízcsa­torna épül a Rákóczi - úton. Ugyancsak jó hír, hogy a posta és a tanács együttrhűködése ered­ményeként 1988 első felében el­készül a crossbar-telefonközpont, s ezt követően Kunszentmiklós bekapcsolódik a távhívó-hálózat­ba. Végül a tanácselnök felol­vassa az inasban beadott észre­vételeket. Ezek egyike az „öreg” gimná­ziumra vonatkozik: mi lesz a 300 éves, elaggött, községközpon­tot elcsúfító épület sorsa? Vá­lasz: az ott élő öt családnak a tanács lakást ad és az épületet lebontja, ha e kérdésben sikerül megegyezésre jutni az egykori gimnázium egyik szárnyát hasz­náló református egyházzal. Egy másik kérdés: mikorra készül el a teho-forintokból (is) épülő vízbázis, mikor kapunk elegen­dő jó minőségű ivóvizet? A ta­nácselnök válasza: a dunai kis­térségi vízmű teljes megvalósí­tása mintegy 10 évet vesz igény­be, jelenleg a tervezőmunka fo­lyik. Jó ideig még helyileg kell úrrá lenni a, vízellátási gondo­kon. A harmadik írásban hozzá­szóló, Hajni József nyugdíjas építész szálloda és szeszmentes szórakozóhely létesítését sürge- tis, s ha rajta múlna, ő kitiltaná a gépjárműforgalmat a község- központból. Pénzpocsékol ás, tisztaság S ezek után a jelenlévőké a szó. Nemigen kéretik magukat a fórum résztvevőd: kérdést kér­dés, véleményt vélemény követ. Nem hiányzik a szenvedélyes hangvétel sem: elvégre lokál- patrióták vannak jelen. Zrínyi Miklós kisiparos szerint nem­csak szegények vagyunk, hanem .gazdagok” is, mert még mindig sok a pazarlás, a felesleges pénz- pocsékolás. Csókái Gyula refor­mátus lelkész értékeink megóvá­sára szólít fel. Olasz Antal, az Egyetértés Tsz párttitkára arra kiváncsi, hogy a településfejlesz­tési hozzájárulás eddig befolyt összegét hol tartják, mire hasz­nálják. Kurdi János, a helyi viz- mű-üzemmérnökség vezetője nemzeti múltunk e vidéken amúgy is ritka építészeti em­lékeit félti a modernizációs tö­rekvésektől. Nagyon sok kérdés és észrevétel hangzik el a tele­pülés rendjére, tisztaságára, a csapad ékvíz- elvezető árkok, utak, járdák állapotára vonatkozóan. Ugyancsak többeket érdeklő kér- ■ dés a telekellátás, az állami és a magánlakás-építés helyzete, a jövő kilátásai. Kánai János bá­csi meggyőző érvekkel bizonyít­ja: ha Kunszentiül ki óst igazán várossá akarjuk tenni, a köz­művesítésre, csapadékvíz-elve­zetésre, rendre és tisztaságra na­gyobb gondot kell fordítanunk. Lesz-e mentőállomás? — kérde­zi ezután Szűcs Pál, a nagyköz­ségi KlSZ-bizottság titkára, Horváth László népfrontéinak pedig indítványozza: vitassuk meg, mennyi pénzünk van, sazt mire lenne célszerű fordítani. Teho a nagykalapban A tanácsi vezetők készültek: válaszaik általában korrektek, pontosak, őszinték. Az elmúlt évben, befolyt 1,7 millió forint-, nyi településfejlesztési hozzá- járulálsről viszont csak annyit tudunk meg: benne van a .nagy­kalapban” és az előre elhatáro­zott célra fogják fordítani. No és ' azt sem sikerül kipuhatolni, med­dig kell még az általános iskolás gyerekeknek .nulladik” órára járniuk. Mindezzel együtt kölcsönösen hasznos volt ez az együtt töltött két és fél óra — állapítom meg magamban. A falugyűlésnél sző­kébb körben, kevésbé ünnepélyes külsőségek közepette megtartott első kunszentmiklósi település- fejlesztési fórumon már megcsil­lant valami abból, amit úgy szo­kás nevén nevezni: párbeszéd a lakosság és a tanács között. Vár­juk a folytatást Sitkéi Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents