Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. július II.

9 Ruskó János ellenőrzi a pasztőrözőt.

(Tóth Sándor felvételei.)

9 Fekete Istvánná poharas gyümölcs- joghurtot készít.

TEJ, JOGHURT FÉLEGYHÁZÁRÓL

Az ember és a munka

• A laboratóriumban állandóan ellenőrzik a minőséget. Képünkön: Ormándi Antal és Kollár Tibomé.

Augusztusban lesz tíz éve, hogy a Kiskunfélegyházi Petőfi Termelőszövetkezet tejüzeme megkezdte a termelést. A feldolgozott tejet a városon kívül Kunszálláson, Bugacon, Gátéron, Pálmonostorán — a vonzáskörzet községeiben vásárolják fel, ötven százalékban a háztájikból.

A félegyházi tejtermékek iránt az utóbbi időben jócskán — mintegy harminc százalékkal — nőtt a-kereslet, ugyanakkor az alapanyag az aszályos időjárás és az állattartási kedy mérséklődése miatt vékonyabban csordogál, mint Jcorábban. Ezért az üzem.—magasabb költség mellett — máshonnan is beszerez tejet; kínálatában más válla- • latoktól vásárolt és továbbadott cikkek is szerepelnek, az igények teljesebb kie- légitésére.

A kilencventagú kollektíva napi rendszerességgel mintegy 65 ezer embert lát el hétféle termékével, melyeket

0 A tejcsomagoló gépnél Mizsei György dolgozik, aki egyébként válogatott ifjúsági ökölvívó. (Balról)

tizenhétféle kiszerelésben hoznak forgalomba. A város és a vonzáskörzet határain túlra. Pest, Nógrád, Heves, Zala, Veszprém, Somogy és Csongrád megyébe is szállítanak ízesített és savanyított árut, például joghurtféléket. Kelendő a csokoládés és a karamellás tej. A kefir előállításáról az alapanyag- hiány miajt kénytelenek, vc^t^Jemonj dani.

Napf 28—30<ezer.liter tejet.dolgoznak fel a Kiskunfélegyházi Petőfi Tsz üzemében. Tavaly 181 millió forint volt az árbevételük, s 6,2 millió forint a nyereség. Az idén sem dolgozik rosz- szabbul a kollektíva, bíznak a jó eredményben. A rendre, tisztaságra kényesek, az idén már ötödszörre ismerték el ezt oklevéllel.

fi 11 • 1 •• Miből lehet

Szellemi központ, önkéntes jelentkezőkkel J

A fővárosban és más régiókban már működő példák alapján három megye összefogásával megalakult a Dél-alföldi Termelékenységi Társulás. Az ország gazdasági életének főváros-központúságával szemben Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye arra szövetkezett, hogy az anyagi természetű hiányosságokat megpróbálja egyéb inozgó- sítható és hatékonyságot növelő erőforrásokkal helyettesíteni. A társulás Bács-Kiskun megyei titkárát, Dömötör Tibort, a megyei tanács ipari osztályának vézetőjét kértük fel, hogy ismertesse a szervezet célkitűzéseit és módszereit.

Ösztönzés az együttműködésre

— Milyen felismerés vezetett a társulás megalakításának gondolatához? Blip A .Dél-alföldi Termelékenységi Társulás létrehozásával — tájékoztat Dömötör Tibor — a helyi politikai és állami vezetők azt szeretnék elérni, hogy ez a három megyére kiteijedő szellemi központ a gazdasági életünkben tapasztalható kedvezőtlen folyamatokat a lehetőségek szerint megváltoztassa. Tehát akkor, amikor az igazi piac még nem működik, a társulás szervezeti kereteinek kialakításával lehetőséget kínál arra, hogy a dél-alföldi körzetben a terület adottságaihoz és a piaci követelményekhez jobban igazodó gazdálkodás beindulhasson.

, Célunk a szegedi tudományos központ kutatási eredményeinek felhasználása és a rendelkezésre álló szellemi tőke hasznosítása, a vállalatvezetők egymás közötti szakmai és információs kapcsolatainak a szervezésével. Olyan feltáró, ösztönző és mozgósító tevékenység beindítása, amely kifejezettén érdekalapon működik, és megteremti a tudományos, műszaki és gazdasági együttműködés kereteit. A társulás —. és ezt szeretném külön is hangsúlyozni — az érdekeket kiszolgáló önkéntes és nyitott szervezet, nem jogi személy. Munkájában az önállósági foktól függetlenül bármely gazdálkodó egység részt vehet.

— Eddig melyik megyei vállalatok akarják a társulásban rejlő előnyöket kihasználni?

—■ A bajai Kismotor és Gépgyár üzeme, a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár, a kunszentmiklósi villamosállo- más-szerelő gyár, a Ganz Villamossági Művek bajai gyára, a kecskeméti Ágiikon, a Kaloplasztik, a SZIM kecske-uííBitT '-ü'M jfr jöHTKmtrné'J -:íi

meti gyara, a BRG magnetofongyara, a dunavecsei Budaprint konfekciógyár. a tiszakécskei REMIX-üzem és a GAMF képviseli megyénket. Ezek közül négy-öt az önálló gazdasági szervezet, a többi gyáregységi szinten működik. Az a törekvésünk, hogy a függőségi viszonyban lévő vállalatok is bekerüljenek a társulásba; szeretnénk, ha növekedne gazdasági önismeretük és

szélesednének vezetői és információs kapcsolataik. A vállalatok egymásnak konkurensei. Amíg egymás között csak közvetíteni kell, ingyenes az információ, azonban minden egyéb szolgáltatásért már fizetség jár.

Formalitás helyett érdek

— Beszélhetünk-e már kialakult módszerekről?

— Az elnökségen és az igazgatói tanácson kívül a társulás szekciókban gondolkodik. Létrehoztuk az innovációs, az energiagazdálkodási, az üzem- fenntartási, a szállítási és anyagmozgatási, az anyag- és készletgazdálkodási, valamint a közgazdasági és szervezési szekciót. Az ßgyes vállalatok azt a tagozatot választhatják, amelyben számukra az együttműködés a legjobban kamatoztatható. Ha az érdekeltséget nem találják meg, nyilvánvaló, hogy tevékenységük formálissá válik. Ennek elkerülését szolgálhatja* az együttműködés tudományos egyesületekkel, részvétel tanulmányok és vizsgálatok kidolgozásában, közös kapacitásteremtés, pályázatok kiírása, börzék szervezése stb.

— Milyen konkrét formákban történhet az egymás közötti kapcsolatok szélesítése?

— A földrajzi, gazdasági és kulturális adottságoknak megfelelően közösen kialakíthatjuk a három megye háttériparát. A főváros-centrikusság kikapcsolásával lerövidíthetjük a szállítási távolságokat, és egymáshoz közelebb is megtalálhatjuk a szabad kapacitásokat. A szakemberek együttműködésében és képzésében jelentős, eddig még ki nem használt szellemi központokat: a szegedi innovációs központot, a kecskeméti és más székhelyű főiskolákat és tudományos egyesületeket mozgósíthatjuk és koordinálhatjuk. Széles körben elterjeszthetjük á jól bevált energiagazdálkodási módszerekét, az anya-1 gi' é$' éikölcSí Ösztönző ‘ifcüds2ertfc£t.v Felajánlhatjuk egymásnak anyagkészleteinket, mert előfordulhat, hogy ami az egyik vállalatnak hulladék, az a másiknak még hasznosítható nyersanyag. Kialakulhatnak szakosodások szolgáltatásokra, kisegítő tevékenységre és alkatrészgyártásra.

A lényeget egy-példával széretném érzékeltetni. A Magyar Autóklub tagsága is az önkéntesség alapján szerveződött, de ehhez megfelelő programót és tényleges igényeket kielégítő szolgáltatásokat kellett nyújtania. Éppen ezért elhatároztuk, ha a termelékenységi társulásban részt vevő tagvállalatok létszáma húsz alá csökken, á szervezet automatikusan megszűnik, mert ez már elárulja a hiányosságainkat.

Gazdaságosan

— A sajátos problémák megoldásában segíthet-e a társulás?

— A kapcsolatok kiszélesítése nagymértékben hozzájárulhat a foglalkoztatási problémák megoldásához. A későbbiekben előadódhat a munkaerő átcsoportosítása vagy a termelési feladatok átadása. Akkor járunk el helyesen, ha ez minél kisebb mozgással, tehát a lehető legrövidebb távolságon belül történik. A probléma megoldása annál kevesebb fájdalommal jár, minél közelebb maradhat egymáshoz a család és a munkahely.

Minél erősebb egy termelőegységen belül a tulajdonosi szemlélet, annál kevesebb beavatkozásra van szükség áhJ hoz, hogy az egység az eszközeivel ne csak rendelkezzék, ne csak használja azokat, hanem az érdekeinél fogva gazdaságosan működtesse. A termelékenységi társulás elsősorban ennek a célnak.az elérését igyekszik elősegíteni.

— Hol tartanak a szervezésben?

— Megalakítottuk az igazgatótanácsot és az elnökséget. Az utóbbi elkészítette a társulási szerződést, amit’ az alapító tagok már megkaptak. Hozzáfogtunk a munkatervek összeállításához, amelyekben a tagvállalatok akár a szekciók, akár az^elnökség felé. saját konkrét igényüket is megfogalmazhatják" A''választolt megyéi fisztsegyiSéipk: azüpár vidéki cenfr‘úmáiná^“plyan vezetői közül kerültek ki, akik szaktudásuknál és személyes ambícióiknál fogva megfelelnek az ismertetett elvárásoknak — mondta befejezésül Dömötör Tibor, a megyei tanács osztályvezetője.

Kisvágó Árpád

Energiatermelés és környezetvédelem

Vegyes vállalatok a Szovjetunióban

Könnyű-e jó partnert találni?

A Szovjetunió területén létesítendő közös vállalatokról folytatnak tárgyalásokat a szovjet szervezetek a külföldi cégekkel. Már mintegy 150 javaslat érkezett — közölte egy inteijúban Jurij Kiszlenko, a szovjet külkereskedelmi minisztérium műszaki-technológiai fő- igazgatóságának vezetője. Véleménye szerint a legaktívabbak az amerikai, a japán, az olasz, az NSZK-beli üzleti körök. A jelentkező cégek többsége már régóta sikeresen együttműködik a Szovjetunióval, és ezért szívesen építenek ki szorosabb kapcsolatot. Húsz céggel intenzív tárgyalások folynak, aláírták az első dokumentumokat, jegyzőkönyveket a tervekről.

Természetesen nem minden javaslatot lehet egyformán elfogadni. Az elsőbbség természetesen azoké kell hogy legyen, akik a Szovjetunióban teljesen új termékek gyártását indítványozzák, mindenekelőtt a gépgyártásban, az energetikában, a vegyi és az olajiparban.

A szovjet kezdeményezéseket illetően az amerikai üzleti körök reagálásáról Jurij Kiszlenko elmondta: Az Egyesült Államok több nagy cégével régóta együttműködünk. Elegendő utalni a Caterpillar, az Armco, a Dresser Industries, a Pepsi-Cola, a Coca-Cola' vagy a Hammer-cégre. így nem volt váratlan, hogy az amerikaiak érdeklődnek a közös vállalatok iránt. Ma olyan cégekkel tárgyalunk, amelyek ruhaipari varrógépeket, különféle műtrágyákat gyártanak. Vannak javaslatok a kőolaj-kitermelésre, az amerikaiak ugyanis rendkívül hatásos módszerrel hoznak felszínre nehezen hozzáférhető rétegekből olajat.

Az egyik ismert cég indítványozta, hogy alapítsanak élelmiszeraroma- és

ízesítőanyag-gyártó közös vállalatot. Javaslatát el is fogadták. A szovjet ipar például bizonyos halfajtákból adalékanyagokkal, úgynevezett rákrudacskákat gyárt, amelyek a natúr rákkonzer- vek mellett a világ sok országában népszerűek. Az adalékanyagot azonban importálni kell. így nemcsak jó terméket lehet előállítani, hanem jelentős devizamegtakarítást lehet elérni.

A tárgyalások több amerikai céggel hamarosan befejeződnek; hét céggel már aláírták a jegyzőkönyvet a tervekről.

A Reagan-kormányzat azonban sokféle tilalommal bástyázta körűi a külgazdasági tevékenységet. A tilalmak és az embargó gyakorlatilag meghiúsítják az üzleti kapcsolatokat az elektronikában, a számítástechnikában, az irányítási rendszerek, köztük a szerszámgépvezérlők gyártásában ... Mindez természetesen lényegesen szűkíti a kétoldalú együttműködést.

Mégsem adjuk fel a reményt, hogy legalább a meglévő korlátok keretein belül kölcsönösen előnyös szovjet— amerikai közös vállalatok létesülhetnek. '

Még nincsenek pontosan kidolgozva a leendő szovjet—amerikai közös vállalatok modelljei. Jurij Kiszlenko véleménye szerint nehéz ezeket véglegessé tenni. Maga a gyakorlat csiszolja majd tökéletessé annak elemeit.

Az amerikai—szovjet kereskedelmigazdasági tanács e témában két szemináriumot tervezett, amelyre meghívták a vezető amerikai jogászokat és üzletembereket. Ennek eredményeként sikerült megjelölni a leendő közös vállalatok néhány előzetes változatát. Az idő mutatja majd meg, hogy kiállják-e az élet próbáját. APN—KS

Nem tudható, hogyan alakul gazdasági helyzetünk az ezredfordulóig, de egyben biztosak lehetünk: az ország energiaigénye növekszik. (Természetesen az lenne jó, ha a reménybeli gazdasági fejlődés üteménél lassabban nőne.) így mindenképpen bizonyos, hogy most működő erőműveinket bővítenünk kell, sőt újakat is szükséges építenünk. Ennek az energiatermelési programnak azonban több lehetősége is előttünk áll. Az ezeket a lehetőségeket tartalmazó fejlesztési koncepció a közelmúltban készült el. Az energiáter- melés azonban — eltekintve a tisztának mondható vízierőművekben folyó előállítástól — általában hat a környezetre: így vagy úgy szennyezi azt, de legalábbis felidézi a szennyezés veszélyét. Ezért az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság az egyes alternatívákat abból a szempontból is értékelte, hogyan hatnak a környezetünkre, s javaslatokat tett, hogy az egyes lehetséges változatok kiválasztása esetén milyen módszerekkel éljenek a környezet megóvásáért.

Az energiatermelés növelésére tulaj-' donképpen négy út, vagy ezek valamilyen kombinációja jöhet számításba. 1. Lignitbázisra épülő széntüzelésű hőerőmű létesítése Bükkábrány térségében, 2. a paksi atomerőmű bővítésé akár 440, akár 1000 megawattos blokkokkal, 3. a meglévő, gáztüzelésű erőművek bővítése, gáz-/vízerőművé való átalakítása, 4. új atomerőmű építése. ^

Mindegyik megoldásnak vannak előnyei és hátrányai is, amelyek az átlagember számára sokszor nem is nyilvánvalóak. Például ki gondolna arra az atomerőművek építését ellenőrzők közül, hogy tulajdonképpen a szenek is tartalmaznak radioaktív anyagokat, amelyek a szén elégetésekor a füstgáz-1 zal és a pernyével a szabadba távoznak, s előfordul, hogy nagyobb lesz a radioaktivitás növekedése, mint egy jól mű-1 ködő atomerőmű esetében. De ugyan-; akkor az is igaz — s Csernobil óta meg nem kerülhető szempont —, hogy a bármilyen okból bekövetkező balesetben komoly bajt okozhat az erőmű, ezért mindent má kell rendelni a biztonságnak. Ez pedig jelentős költség- növtlo tényező.

Milyen környezeti hatásuk lehet az erőmufejlesztési változatoknak?

Lignitalapú erőmű Bükkábrányban

A Bükki .Hőerőmű teljesítménye 2000 megawatt lenne. A felhasznált tüzelőanyag, a telephely közelében található lignit, szállítószalagön kerül a blokkokhoz. A füstgázok kénteleníté- séhez a mészkövet vasúton szállítanák. A tüzelésből származó salak, pernye, s a kénleválasztóból kikerülő gipsziszap eleinte a zagytérre, majd a lignitkitermelés bányagödrébe kerülhet. (El lehet azt is képzelni, hogy a kéntelenítés során keletkező gipsz építőipari célokra alkalmassá tehető.) Az erőmű működéséhez szükséges vizet a Tiszából vezetnék ide. A kéményből 250 méter magasan távoznának a véggázok.

Az erőmű tervezett területe a Bükk hegység kiemelten védett része. A környezetvédelmi vizsgálatok szerint itt az erőmű miatt télen 4, nyáron 10, alkalommal alakulhat ki normán felüli, 30 percig tartó kéndioxid-koncentráció. Ennek az anyagnak a kibocsátása azért okoz Kazincbarcikán és Ózdon éves átlagban is normatúllépést, mert ezeken a helyeken már most is túl magasak a kialakult koncentrációk. így ezek megszüntetésee vagy csökkentése nem köthető össze az erőmű létével vagy nem létével. A ni trogénoxidok töménysége ugyancsak a határok alatt marad. A szén nagy hamutartalma miatt fokozott gondot kell fordítani a pernyelevá- lasztásra. Ennek a költségeit csökkenteni lehet, ha a jelenleg is működő gáz- betongyárat innen látnák el alapanyagai. Természetesen a környezetvédelmi eruházások pénzbe kerülnek, s ezt a tényt is figyelembe kell venni az alternatívák megítélésében.

Atomerőmű 440 megawattos blokkokkal

E_ címszó alatt a Paksi Atomerőmű bővítése szerepel. Ez a WER 440-es

blokkokat tartalmazó erőmű a szocialista országok atomenergetikai fejlesztésének alapvető berendezése. A felhasznált energiahordozó 3,6 százalékos, U—235 tartalmú uránoxid.

A Paksi Atomerőmű fejlesztéséhez azt vizsgálták, milyen kibocsátási értékek alakultak ki a már működő blokkok esetén. A tapasztalt légköri és vízi radioaktívanyag-kibocsátása kisebb, mint a nemzetközi átlag, s több nagyságrenddel kisebb a tervezési értékeknél. A légköri kibocsátás a hatóságilag engedélyezettnek egy tizedtől egy százalékáig terjed. A vízi kibocsátás 1984- ben a hatóságilag engedélyezett érték 9,7 százaléka. (A hatósági korlátok a vízi kibocsátás esetében igen szigorúak. Az erőmű 3500 megawattos kiépítése esetén — még akkor is, ha a kibocsátás eléri a megengedett értéketa lakosságot érő terhelés a korlátnál több mint egy nagyságrenddel kisebb.)

Az atomerőművek, nagy hűtési igényük miatt mint a folyóvíz hőszennye- zói jöhetnek számba. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a frissvízhűtés és levegőzés egészen 4—5 ezer megawattig még nyáron sem melegíti fel károsan a Duna vizét. 7—8 ezer megawattig azonban utánakapcsolt hűtőtornyokat kell építeni.

Az atomerőműben eddig a tervezett folyékony radioaktív hulladék mennyiségének csak a töredéke keletkezett be- párlási maradék és kimerült ioncserélő gyanta formájában. E hulladékok csak hulladéktemetőkben helyezhetők el úgy, hogy a sugárzás 600 évig ne jusson ki a szabadba, mert csak ezután nem jelent károsító hatást. A hulladéktemető tervezése, helyének kiválasztása megtörtént.

Kisebb fűtőerőművek, bővítés

Új atomerőmű létesítésénél is a fenti szempontokat kell figyelembe venni. A leendő erőmű telephelyéről még nincs döntés, leginkább elképzelhető a Dunára telepítése. Szellőzokéményé- nek magassága a paksiéhoz lesz hasonló.

Ezeknek a 100—^150 megawattos gázturbina-teljesítményű erőmüveknek az üzemanyaga földgáz, igy mérhető kéndioxid-kibocsátást, pernye-, por- képződést nem okozhat. Ilyen erőművek jól láthatnak el hővel nagyobb városokat. A fűtőerőművek környezetvédelmi előnyei: tüzelőanyag-megtakarí-1 tás, a szennyező források koncentrálásával jobb leválasztást érhetnek el, s mivel maga az erőmű messze van a lakott helyektől, nem szennyeződik a lakókörnyezet.

Az erőműfejlesztés 'kétféle megoldása esetén a szakemberek összehangolási lehetőségre hívják fel a figyelmet. Például ha ugyanazon folyószelvényben építenek vízierőművet és hőerőművet. így lehetséges, hogy a hőerőmű részére a duzzasztás fölött lévő magasabb vízszintű térből nyerik a hűtővizet, s azt felhasználás után a duzzasztómű alatt (esetleg turbinákon keresztül) vezetik vissza a folyóba. így a meleg víz. gyorsabban elkeveredne és kevésbé csökkenne a víz oxigéntartalma. A duzzasztással létrehozott magasabb vízszint csökkenthetné a szivattyúk emelőmagasságát.

A környezetvédelmi szempontok — természetesen — nem csak az új erőművek építésekor veendők figyelembe. A már meglévő és működő erőművek rekonstrukciójakor szintén arra kell törekedni, hogy a rekonstruált erőművek kisebb környezetszennyezést okozzanak, mint ami részben az eredeti telepítéskor meglévő, mára már elavult technika, részben a berendezések fizikai kopása miatt jelenleg okoznak. Az is biztos azonban, hogy ihinél jobb hatásfokkal kötik nieg a levegőt, a vizeltet s a talajt szennyező anyagokat, annál drágább lesz az épített vagy rekonstruált erőmű, azaz az ott termelt energia, így aztán nem könnyű döntés vár a szakemberekre, akik végül is kiválasztják a távlati erőműépítési program egyik vagy másik változatát. Egy azon-, ban biztos: a környezetet, amennyire csak lehet, meg kell óvni a káros hatásoktól. Különben éppen azt rontjuk el, amit a jobb energiaellátással is javítani szeretnénk: az élet minőségét.

G. J.'