Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-08 / 159. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. július 8. Döntő lépés volt az új oktatási törvény Beszélgetés Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettessel HONISMERET — HELYTORTENET A napokban rendezték meg — immár huszonkettedik alkalommal — a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskolán a Tanítók Nyári Akadémiáját, melynek nyitóelőadását Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes tartotta „Közoktatásunk időszerű kérdései” címmel. A nagy érdeklődést kiváltó előadás utána miniszterhelyettes válaszolt néhány kérdésünkre. — Rövidesen egy esztendeje, hogy életbe lépett az új oktatási törvény, mely az egész magyar közoktatást hivatott korszerű alapokra helyezni. Milyen tapasztalatokat hozott az eltelt időszak? + Az új oktatási törvény elsődleges célja a magyar -közoktatás rendszerének átalakítása. Ezt megvalósítani azonban csak egy hosszú folyamat eredményeként lehet. Az elmúlt egy esztendő alatt az iskolák megismerkedtek a törvénnyel, majd hozzáfogtak saját működési szabályzatuk kidolgozásához. Erre az időszakra esett az iskolaigazgatók új megbízása. Nagyon fontos mozzanat az iskolai élet demokratizálása terén, hogy ez most, első ízben, a nevelőtestület egyetértésének kikérése után történik. Végső összegzésre még nem volt mód, hiszen június utolsó napjaiban fejeződött be mintegy 1500 iskolában az ezzel kapcsolatos eljárás. Azt azonban leszögezhetjük, hogy a pedagógusok egyetértéssel fogadták a gyakorlóidőhöz és a nevelőtestület véleményéhez kötött igazgatói megbízási rendet, amely kétségtelenül pezsdülést hozott az iskolai életbe. Lényegesnek tartom, hogy megkezdődött a diákönkormányzat kialakítása az intézményekben. Itt valóban csak kezdeti lépéseket tapasztalhatunk, hiszen az ifjúságnak nem volt ebben még gyakorlata. A diákegyesületek és sportkörök első megnyilvánulásai ígéretesek, és hasonló jó tapasztalatok vannak az iskolatanácsokról, amelyek demokratikus fórumként hivatottak a tantestületi közösséget képviselni, segíteni. — Változatlanul megfogalmazódnak az aggályok: ha az elvekkel egyetértünk is, lesznek-e majd eszközök a megvalósításhoz?' — A kormány elfogadta az általános fejlesztési programot, mely az ezredfordulóig kijelöli a teendőket. Az óvodák KÉPERNYŐ esetében máris jónak ítélhető a helyzet, s az általános iskolákat illetően is javult. Az elmúlt ötéves tervidőszakban 6700-zal gyarapodott a tantermek száma, s 1990-ig további tízezer új tanteremmel számolhatunk. A demográfiai hullám is levonulóban van, a jelenlegi 1 millió 300 ezerrel szemben 1995-ben már csak 940 ezer tanulója lesz az általános iskoláknak, és ennyi marad körülbelül 2005-ig. Elkezdjük tehát az első három osztályban a létszámot huszonöt fő alá szorítani. Erre országos irányelveket adtunk ki. Az általános iskolában a személyi ellátottság szintén javul, 1990 és 1995 között megszűnik a tanítóhiány. Ez azonban csak az alsó tagozatra vonatkozik, a felsőben a feszültségek enyhülésére legfeljeb' a következő évtized vége felé számíthatunk. — Továbbra is az általános iskolánál maradva: mi a véleménye a képzés hatékonyságáról? .(— Teljesítménye alatta marad annak, amire elvileg képes lenne. Ennek mélyreható okai vannak, amelyeket alaposan meg kell vizsgálni és meg kell érteni, mert önmagukban a tárgyi, az intézményi, de még a személyi feltételek javulása sem garantálja az általá- nosiskolai munka minőségének javítását. Ha — teszem fel ■*- nagy hirtelen tízezerrel több tantermet lehetne építeni és még húszezerrel több pedagógust lehetne beállítani, egyáltalán nem biztos, hogy ez önmagában előidézné a minőségi, színvonalbeli javulást. Az iskola lehet azonos feltételek között is többé-kevésbé hatékony aszerint, hogy milyen pedagógiai magatartást tanúsít a rendszer. Ha sok, újnak mondott ismeretet zúdítunk a diákra, ha sok időt töltünk tanórai tevékenységgel, akkor jobb lesz a képzés, tehát egy teljesítőké- pesebb társadalom alakul ki — halljuk gyakran. Ez bizony tévhit, nem így van. Ezen az úton nem is érdemes elindulni: az ilyen mennyiségi szemlélet éppen annak az ellenkezőjéhez vezet, mint amit el akar érni. — És mit gondoljunk a módszerekről? — Az oktatási rendszert nem szabad kitenni ama vakhiedelemnek, hogy léteznek olyan pedagógiai eljárások és módszerek, amelyek biztosan célrave- zetőek és hatékonyak. Egy példa: A tévé és a Celladam A közvélemény orvosi kérdésekben bizalmatlan. A beteg (vagy súlyos betegségtől fenyegetett) ember kapva kap minden biztató, gyógyulást Ígérő híren. A tehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzése elsöpri a józan ész logikáját, ha mégis, mégis ... Természetes. Emberi. Miihókat elpusztító kórban életükért küzdők joggal haragszanak mindenre, mindenkire, aki rövidlátásával, tájékozatlanságával, a bürokrácia tehetetlenségével, szakmai féltékenységgel csökkenti felépülésük esélyeit. Előfordult az elmúlt századokban, hogy tudatosan, ösztönösen vagy véletlenül a nem szakmabeli, az ismereteit önképzéssel szerző gyógyítókat igazolt az idő. A magyar egészségügy olykor indokolatlan bizalmatlansággal nehezítette a szakmai körökön kívül kidolgozott új gyógyító eljárásokat. Ismeretes az akupunktúrával kapcsolatos huzavona, noha évezredes tapasztalatok igazolják létjogosultságát. Gyanakodtak a Kovács Ádám műhelyében előállított Celladam alkalmazását nehezítő hivatalokra, hatóságokra. Érthető a bizalmatlanság. Ezrek és ezrek a bürokráciával megküzdő hősnek látták az új szer előállítóját. Bátorították. Sokan követelték, hogy ők is kapjanak a még hivatalosan nem engedélyezett gyógyszerből. Úgy vélték, igaza van Kovács Ádámnak: „Tudja, a rákos sejteknek nem lehet megmagyarázni, hogy legyetek olyan jók, váljatok még öt évet, tíz évet, amíg az akadémikus urak totyognék ezen a szeren!” Sajnos, rövidebb idő alatt is kiderült, hogy a biztató jelek ellenére Európában nem kevesebb, mint 47 olvasástanítási eljárást alkalmaznak, és ezek közül egyikre sem lehet azt mondani, hogy jobb, mint a másik. Nincsenek abszolút jó vagy rossz módszerek: az közülük a hatékony, amelyet a pedagógus eredményesen képes az oktatási folyamatban alkalmazni. — Ügy érti, hogy mindenekelőtt meg kell szüntetni a közoktatásban eluralkodott mennyiség-, illetve módszerközpontú szemléletet? Tr* Igen, de hangsúlyoznom kell, hogy átfogó reformra van szükség. Csak így nevelhető ki az az ifjúság, amely a jövő egyre növekvő követelményeinek — legyenek azok gazdaságiak vagy társadalmiak — eleget tud tenni. Az ehhez szükséges intézményi keretek kialakításához az iskolai élet demokratizálódási folyamatának megindulásával, a beszélgetésünkben említett szervezeti és tartalmi változtatásokkal az új oktatási törvény volt az első és a döntő lépés. A többi sem várat magára, hiszen a megfogalmazott elvek az egész magyar társadalom és a százhetvenezer pedagógus egyetértésével találkoznak. Ebben látom a fejlődés biztos zálogát _ G ál Zoltán A szép ének szép lelket nevel „Tisztelt Szerkesztőség! Most találtam rá erre a régi fényképre, amelyen az 1922. évben szereplő Da- lárdisták vannak megörökítve. Abban az időben, sokkal nehezebb volt összehozni egy elfogadható együttest, és kellett hozzáértő, zenei tudással megáldott karnagy. Fent állnak: Javos Károly fodrász, Lakos Béla kovács, Horváth László földműves, Horváth Sándor postás, Pál Gyula bognár, Orosz Mihály bognár. Béres Zsiga kovács, Kulcsár Mihály földműves, Tóth Gábor fényképész. Középen ülnek: Benke István cipész, Lakos Elek kovács, Ecsedy Zoltán ref. kántortanitó, Pandúr József cipész, P. Kovács István földműves. A lenti három: Fekete Lajos hentes, Fazekas József sapkakészitő, Szalai István földműves. Én éppen Pesten voltam és így nem kerültem rá a fényképre. A Dalárdát Ecsedy Zoltán református kántortanító tanította be, aki sokoldalú volt, a templom orgonáján játszott. A temetéseken énekszóval kísértük a házaktól a temetőig az elköltözőiteket. Szép képeket is festett. Én tőle tanultam meg gyümölcsfát nemesíteni, nemesítettem is életemben, egész erdőre valót. fáradságot nem kiméivé. Igazi, követésre méltó tanító volt. Á Dalárdában édesapám, Lakos Elek aranykoszorús kovácsmester volt a legidősebb. A Budai Acélhangban is énekelt, 1902-ben. A Danubius Hajógyár kovácsrészlegének volt a vezetője. Tisztelettel: Lakos László 89 éves nyugdíjas, Szalkszentmárton Az ómagyar kultúra feltárásáért a Celladam ^ legalábbis egyelőre — nem igazolta a várakozást. Alapos, meggyőző állásfoglalásban összegezte egy akadémiai bizottság eddigi vizsgálataikat. Jól tette a Hírháttér, hogy a kamerák elé kérte az érdekelt tudósokat. Másodszor foglalkozott a ma-, gánrákkutatóval. Az ügyhöz illő körültekintéssel, felelősséggel mérlegelték a kísérleti adatokat, szembesítették a nézeteket. Bármennyire is fájdalmas: megalapozatlannak találták a reményeket. Kiálltak a nyilvánosság porondjára és higgadt, meggyőző okfejtésekkel tudatták: még várni kell az eddiginél sokkal hatásosabb rákellenes gyógyszerre. Jellegéből következően a Hírháttér most sem vállalkozott az elhangzottak minősítésére. A nézőkre bízta a döntést. Elképzelhető, hogy még mindig akad, aki ezek után is bízva bízik. Az ő dolga, joga, felelőssége. Hiszem, aligha vitatkozik bárki azzal a megállapításommal: a Hírháttér ezúttal is felnőttnek tekintette hallgatóit, nézőit. Ez a háttere hitelének, hatásának. □ □ □ A nagy érdeklődéssel várt rendkívüli szombat esti Hírháttér viszont kevesebbet adott a vártnál. A nyilatkozó, a riporter nyitv;i hu- gyott több, a közvéleményt fog:... koztató kérdést. A gyo;; ,.ság érdeme mindenképpen megMlcti a Vállalkozást. Hozz.íjV. j. a reális helyzettudat kialakulásához. De éppen ebben a helyzetben kívánatos volna alaposabban megvilágítani az okokat és okozatokat, konkrétabban megvizsgálni bizonyos intézkedésekkel kapcsolatos jóindulatú aggodalmakat. Heltai Nándor Zenei enciklopédia húsz kötetben A Koreai NDK Tudományos és Lexikon kiadója gondozásában számos érdekes könyv jelent meg a közelmúltban. Különösen nagy sikert aratott a Sportenciklopédia, amely áttekintést nyújt a nemzetközi és a koreai sportélet történetéről, legfontosabb eseményeiről, nevezetes személyiségeiről és a világversenyekről. Számos szócikk foglalkozik a hazai és a külföldi egyesületek ismertetésével, a sporttudomány és a sportegészségügy kérdéseivel, a dopping és a különböző edzési módszerek problematikájával. A kiadó az idén 200 kötet kibocsátását tervezi, köztük a Diákenciklopédia 9. kötetét. Az Irodalmi és Művészeti Kiadó húszkötetes Zenei enciklopédia közreadásába fogott. A sorozat a koreai zenetörténet fejlődését dolgozza fel. Helyet kap benne a hagyományos és a modem opera és a dalköltészet. Az operakultuszra jellemző, hogy például csak 1971 és 1974 között 10 modern ope- a született. A koreai zene ■I jes gyűjteményét összegző-•iklopedia számos kottát . > tartalmaz. A Koreai NDK és a Kínai Népköztársaság tudományos együttműködésének eredményeként Pekingben megjelent az új kínai—koreai szótár. A 15 ezer kifejezést tartalmazó művet 150 ezer példányban adták ki. A munka a két ország nyelvészeinek jó kapcsolatát dicséri. Telepedjünk le a jurtában, helyezzük kényelembe magunkat — természetesen földön vagy alacsony zsámolyon ülve —, fogyasszuk el jó étvággyal az ezeresztendős „receptek” szerint készült ételt, akár egy kis kumiszt is ihatunk rá, s ha jó hangulatra akarunk derülni, hallgassuk meg a zenészeket, akik tekerőlanttal és egyéb ősi hangszerekkel szólaltatják meg a legrégibb magyar dalokat! Talán éppen azt, amelynek hangulatát Gellért püspök is megemlítette pártfogójának, István királynak. Mindez — nem utópia, s nem is valami múltba sóvárgás. Kézzelfogható közelségbe hozza egy új egyesület: az Országos Ómagyar Kultúra Baráti Társaság. Tavaly, december közepén tartotta alakuló közgyűlését, s ott Benda Kálmán professzort választotta elnökévé. Több mint félezer esztendőt fog át majd a társaság tevékenysége. Igaz, egyelőre alig százan léptek be tagjai közé, de az új tagokat továbbra is várják — és hívják a megalakulást bejelentő, ízléses levelekben. A belépők öt szekció között választhatnak, érdeklődési körük szerint. Az első a honfoglalás előtti időszak, a második a letelepedés és az államalapításba harmadik István király és a román építészet kora. Talán a negyedik és ötödik szekciónak lesz legkönnyebb dolga: ők a magyar gótika, ületve Mátyás király és a reneszánsz korával foglalkoznak, s köztudott, hogy hazánkban ezekből az időkből inkább maradtak írott és építészeti emlékek. Minden szekció vezetője az adott kor jó ismerője, tudósa, a tagság viszont a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből tevődik össze: értelmiségiek, munkások, önálló iparosok egyaránt találhatók soraikban. Közös csak az, hogy mindnyájan érdeklődnek az ómagyar múlt iránt, s vállalkoznak arra, hogy összegyűjtsék a fellelhető emlékeket. ‘rgy-'Korántsem valamilyen múzeumi jellegű gyűjtésekről van itt szó — mondja dr. Csizmadia László, a társaság egyik alelnöke (a másik: Vincze Árpád gépészmérnök) —-, hanem elsősorban olyan népi kulturális hagyományokat akarunk felkutatni, amelyek hasznosíthatók, beépíthetők mai életünkbe. Ezért volt szó bevezetőben arról a bizonyos jurtáról. Mert nagyon is elképzelhető, hogy akár már egy-két éven belül megnyíljon egy jurta-vendéglő, például a Kunságban. S ott tényleg olyan ételeket főznének, amilyeneket — például •— a IV. László által idetelepített kunok meg a velük együtt élt magyarok fogyasztottak. Akit az ipar fejlődése érdekel jobban, olyan munkaszerszámokat, -műveleteket kutat fel, amelyek régen feledésbe mentek ugyan, de felújításukkal nyerhet a mai kézművesség. S ha nem is akarja senki az egykori álmagyar—díszmagyar viseleteket visszahozni, de néhány középkori ruhadarabnak akár csak a bemutatása is szenzációszámba menne. Vagy akár a kertkultúrában is használhatnánk olyan eszközöket, találhatunk növényféléket, amelyek a mai hobbikertekben helyet kaphatnának. Szinte beláthatatlan távlatai vannak a régiségek kutatásának és a modern élet szolgálatába állításának. Nyelvészek régen használt — és sokszor egyes mai, agyonkoptatott szavak helyett újra szokásba hozható —r kifejezéseket keresnek. Talán náluk is előbbre tartanak a zenészek, akik az utóbbi években több helyen szólaltattak meg feledésből visz- szahozott hangszereket. S hogy még mennyi minden vár újrafelfedezésre, azt ma még a társaság tagjai is csupán sejtik. Lehet, hogy az itthoni érdeklődést mostanában az is felkeltette, hogy közeleg á honfoglalás 1100. éVfofdülŐjá' — 1995-ben —, de talán az is, hogy sokan a mai gondok elől a múlt vigasztalásához fordulnak. A külföldiek közül pedig sokan — s szinte mindenütt — kíváncsiak a meglátogatott országnak nemcsak jelenére, hanem a múltjára is. Toborozza vagy inkább toborozná új tagjait az Országos Ómagyar Kultúra Baráti Társaság. Onnan a feltételes mód, hogy még kevesen tudnak a társaságról és céljairól: az 1500 előtti magyar nép és föld értékeinek újrafelfedezési szándékairól. Egyelőre csak azok, akikhez — valamilyen névsorok alapján — eljutottak a címerpajzsos—rovásírásos levelek. (Ez ugyanis a társaság jelvénye — de a belépésnek nem feltétele sem az Árpád-házi királyokéhoz hasonló cimer, sem a rovásírás ismerete.) Magánszemélyek 200, nyugdíjasok, katonák és diákok 100 forint évi tagsági díjat fizetnek, csoportok, szocialista brigádok, baráti körök számára 500—1000 forint között mozog a tagsági díj, intézmények viszont legalább 1000, legföljebb 10 000 forintot fizethetnek, ha kollektiven tagjai kívánnak lenni a magyar múlt legrégibb évszázadait kutató társaságnak. Hiszen — mint jelszavunk mondja -*• az ómagyar kultúra minden magyar ember ügye! Várkonyi Endre Szegeden megkezdte menetrendszerű járatait a város legújabb „tömegközlekedési” eszköze a faküllős kerekeken guruló, lóvontatású jármű, az omnibusz. Szegeden 130 évvel ezelőtt indult az ejső járat. Ebből az alkalomból készítette el a Szegedi Közlekedési Vállalat a 24 személyes nosztalgia-járművet. A fogat útvonalát úgy határozták meg, hogy a bennülőknek alkalmuk legyen a város idegenforgalmi nevezetességeivel megismerkedni. Él
