Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-08 / 159. szám

1987. július 8. • PETŐFI NÉPE • 2 Mindennapi demokrácia Beszélgetés Kiskunhalas tanácselnökével Mi az új a családjogi törvényben? II. Korán reggel érkeztem Kiskun­halasra. A tanácsháza melletti parkban próbáltam agyonütni az időt, kivárni a hivatal munka­kezdésének időpontját, amikor meghallottam egy méltatlanko­dó mondatot, amelyet feltehetően egy illetékesnek címeztek: — Mondja elnök úr, mikor hozza rendbe a kommunális üzem azt a néhány törött műmárvány - lapot? Ha Így marad, s elhanya­golják, a cseréje többe kerül majd... A választ, amelyet Szabó Ká­roly, Kiskunhalas város tanács­elnöke adott, már közvetlen kö­zelről hallottam. Az elnök meg­köszönte a ma már nyugdíjas is­kolaigazgató észrevételét, s ígé­retet tett, hogy még ma intézke­dik. — Így van ez jól — mondta Szabó Károly, miközben a ta- nácsháza felé baktattunk. — An­nak örülök, ha az utcán vagy hi­vatalomban megkeresnek, el­mondják az emberek gondjaikat, bajaikat, mert másképpen nem tudunk segíteni... Az elnököt sokan ismerik, tős­gyökeres halasi. Bogárzón, egy tanyán nevelkedett, itt a város­ban végezte el a gimnáziumot, s csak az egyetemi évek alatt volt Debrecenben, a diploma megszer­zése után a halasi gimnázium­ban tanított. Hatévi tanárkodás után a városi pártbizottság mun­katársa, majd a mezőgazdasági szakmunkásképző igazgatója. Mindössze két éve a város ta­nácselnöke. Miközben a lépcsőn haladunk fölfelé, Szabó Károly tovább folytatja. — Általában reggel 7 órakor szoktam kezdeni, de előfordul, hogy már 6 órakor itt vagyok, mert ilyenkor lehet a legnyugod- tabban dolgozni, figyelmesen tanulmányozni az aktákat, a ren­deleteket. Nálam az ajtó min­dig nyitva áll, s ha valakinek gondja van, bejöhet. Annak el­lenére, hogy én maradok benn a legtovább, néha úgy érzem,, alig tettem valamit, pedig sok apró-cseprő dolgot intéz el na­ponta az ember. A tanácselnöki szoba most hű­vös és csendes. — Mindenkinek a legfontosabb a-saját ügye — folytatta a gon­dolatsort az elnök — Van, aki csak azért jön be, hogy kipanaszkod- ja magát, ha elmondja, ami bánt­ja. megnyugszik. A legtöbben azonban komoly gondokkal jön­nek. Ezeken nem könnyű, sőt, néha lehetetlen segíteni. Az a tapasztalatom, hogy egyre több az elesett ember, aki anyagi tá­mogatásra szorul. A legfontosabb a lakáskérdés. Az, hogy tanácsi lakást kérnek, nem újság, de az már igen, amikor azzal jönnek: „van lakásom, kaptam szociális támogatást, kölcsönt, de annyi a kiadásom, hogy nem tudom fenntartani.” Kik azok, akik ilyen gondokkal küzdenek? A nyugdí­jasok, de főleg a fiatalok, az a család, ahol egyetlen kereset van, no meg a gyesen vagy a gyeden lévők, s akik két-három év tü­relmi időt kérnek a kölcsön rész­leteinek fizetésére. A nehezülő anyagi helyzet nem­csak az egyéneknél, de a város gazdálkodásában is érződik. — A költségvetés forrásai apa- doznak. A városban sok az olyan utca, amely nem szilárd burko­latú. A szennyvízelvezetés, a csatornázás is szorító gondokat okoz. Hiába ajánlja fel egy-egy utcában a lakosság egy része a pénzt, a másik fele — nyugdí­jas, fiatal házas —, nem tud fi­zetni. Kivetettük a közműfej­lesztési hozzájárulást, s jön a nyugdíjas bácsika, vagy az öz­vegyen maradt nénike, a fiatal házaspár két gyermekkel, s tisz­telettel kérik: értsük meg, nem tudnak fizetni. Az természetes, hogy elengedjük a hozzájárulást, de ez a megértés tízezer forinto­kat jelent... Nápontá" sokan keresik fel hi­vatalában, de ^mégsem, ez^ a jel­lemző. Az egyszerű emberek in­kább a parkban, az utcán szólít­ják meg, kérnek tanácsot, mond­ják el ügyeiket, bajaikat. Így van ez a tanácstagi körzetben is? — Körzetem az Erdei Ferenc tér. Ezen a lakótelepen nem könnyű tanácstagnak lenni. Pe­dig a lakótelepen minden, a víz, a villany, a gáz, a csatorna, az út, a járda, az üzlet, tehát min­den megvan, itt nincs mire moz­gósítani. Kitaláltuk, hogy játszó­teret kellene csinálni. A szülők jöttek, dolgoztak, a gyerekek örültek, de ezzel nem fogytunk ki az ötletekből. Helyi kábelté­vét szeretnénk, s erre ismét le­het szervezni __ Nem mondtuk ki, mégis a köz­életi demokráciáról beszéltünk, amelynek Kiskunhalason kiala­kult, s jól működő fórumai van­nak. Ezeken a város vezetői ta­lálkozhatnak, szót válthatnak a lakosság különböző rétegeivel. A Hazafias Népfront sokat se­gít ebben. A városi körzeti ösz- szejöveteleken — eddig négy volt — az állattartási tanácsrendelet­tel, a házadóval és még jó né­hány témával foglalkoztunk, be­szélgettünk. Sajnos, a központi kérdőívek félelmetesen rosszak, ezzel nagyon sokat rontunk a lakossággal való kapcsolatun­kon. Persze, a mi portánk előtt is van mit söpörni. Városi fó­rum volt a Sóstó hasznosításával kapcsolatosan, több mint százan mondtak véleményt. Jó hagyo­mány, hogy nálunk a tanácsülé­seken ugyanannyi az érdeklődő, vagy talán még több, mint ahány tanácstagunk van „. Az eddig csendes tanácsi fo­lyosó megélénkült, ajtók csa­pódtak, telefonok csüngtek, be­szélgetés foszlányai szűrődtek be a szobába. Kezdődött egy új munkanap a Kiskunhalasi Váro­si Tanácson. Gémes Gábor A családjogi törvény módosítása nem érinti a há­zassági vagyonjog bevált rendelkezését, amely sze­rint a házassági életközösség fennállásának idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek meg­felelőien a házastársak oszthatatlan közös tulajdona —* a törvényben meghatározott kivétellel — mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együt­tesén, akár fcülön-fcüiön szereztek. A törvénymódo­sítás ezt a rendelkezést azzal a szabállyal egészí­tette ki, hogy a különvagyonnak az életközösség alatt keletkezett tiszta haszna1 a közös vagyont gya­rapítja. Szerződés a vagyoni helyzetről A törvény azonban a házassági vagyonjogi viszo­nyok körében is bővíteni kívánja a házasfelek auto­nómiáját. Ezért mellőzte azt a szabályt, amely sze­rint a házastársi vagyonközösséget sem egészben sem részben nem lehet kizárni. Az új szabályozás egyben lehetőséget teremt arra, hogy a felek akár a házasságkötés előtt, akár a házasság fennállása alatt egymás közötti vagyoni v.iszonya'kat — a há­zassági életközösség tartamára — közös akarattal, szerződéssel- rendezzék. E szerződésben a felek a házastársi vagyonközösség törvényben szabályozott rendjétől eltérően határozhatják mee. hogy mely vagyon kerül a közös, illetőleg a különvagyonba. Különböző okok tehetik indokolttá 1 házasulok vagy a házastársak vagyoni viszonyainak a vágyón­ké zösséigi rendszertől eltérő szerződéses rendezését. A vagyoni viszonyok szerződéses rendezését például a gazdasági viszonyok fejlődésével megjelenő ma­gánvállalkozás! tevékenység kockázatának, anyagi felelősségének viselése, a házasságkötés előtt kifej­tett tevékenységért járó, de a házasság tartama alatt befolyt ellenértákirő! való önálló döntés, a szü­lőktől, rokonoktól kapott jelentős vagyoni értéknek közös, illetve különvagyonhoz való tartozásával kap­csolatos vitáik elkerülése indokolhatja. Magánokirat Annak érdekében, hogy a házasfelek vagyoni szer­ződésének tartalma pontosan megállapítható legyen, — és hogy e szerződéseket a felek jogaik és a jog­következmények ismeretében megfelelő tájékozta­tás után kössék meg — írja elő a törvény, hogy a szerződés érvényes megkötéséhez, módosításához és megszüntetéséhez közokiratba, vagy jogi .képviselő- áltál ellenjegyzett magánokiratba foglalása szüksé­ges. A törvény végrehajtására kiadott igazságügy­miniszteri rendelet ilyen- okirati formát ír elő a házastársaknak az életközösség fennállása alatt egy­mással kötött adásvételi, csere-, ajándékozási és köl­csönszerződése tekintetében is. A végrehajtási ren­delet egyben kimondjál, hogy jogi képviselőként ügyvédi munkaközösség va-sv jogi oktatói munka­közösség tagja, és a jogsegélyszolgálat járhat el. Méltányos rendezés A házasfelek érdeke ié megköveteli, hogy azok a harmadik személyek, akik a házasfelekkel vagy egyikükkel ügyleteit kötnek, az ügylettel érintett vagyontárgy közös, illető'eg különvagyoni jellegé­ről tájékozottak legyenek. Ezért a törvény előírja, hogy a házastársak harmadik szemól'vei kötött ügy­leteik során kötelesek tájékoztatást adni arról, hogy a szerződéssel érintett vagyontárgy valamelyikük különvagyonába tartozik. A törvénymódosítás általánosságban mondja ki, hogy a házastársak közötti vagyoni viszonyokra a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit is megfele­lően alkalmazni kell. Ezzel összefüggésben mondja ki a törvény azt is, hogy vita esetén a bíróságnak gondoskodni kell arról, hogy a vagyonjogi igények rendezésénél egyik házastárs se jusson méltányta­lan vagyoni előnyhöz. A méltányos rendezés elvét a vagyonközösség! igények elbírálásán túl a házas­társak között felmerülő összes — különvagyonukat is érintő, és a különböző megállapodásaikból eredő — jogvitájukra is alkalmazni kell. A rendelkezés célja, hogy kiküszöböljön minden olyan vagyonjo­gi hátrányt, amely ellentétes lenne a házasság ren­deltetésével', céljával, és a házassági életközösség­ből eredő kölcsönös -kötelezettségekkel. (Folytatjuk) Dr. Hideg Ferenc, a megyei családvédelmi tanács elnöke Építészeti alkotótábor Baján „A bajai gyerekek az anyatejjel két dolgot szívnak magukba. A halfőzés tudományát és a Kecskeméttel szembeni averziót.” — mondta Farkas Gábor Ybl-dfjas építész, a Bácsterv igazgatója a legutóbbi bajai építészeti bienná- lén. A városépítészetnek pedig összekötő kapocsnak kell lenni a két telepü­lés között, s hogy Kecskeméthez hasonlóan Bajának is jól ki lehetne használ­ni — egyébként kedvezőbb — építészeti adottságait. A mikéntre adódó egyik lehetséges válaszként született az alkotótábor gondolata. Farkas Gábor ennek szakmai vezetője lesz. s beszámolt az építé­szeti alkotótábor szervezésének részleteiről is. Baja Város Tanácsa, a Magyar Építőművészek Szövetségének Bács-Kiskun megyei csoportja, valamint az Építőipari Tudományos Egyesület bajai csoportja július 10-e és 19-e között tizenöt építészinek ad otthont a városban, hogy a szakemberek tanulmányozhassák Baja építészeti örökségét, s javasla­tokat tegyenek arra, hogy a meglevő értékeket miként lehetne a jö­vőben alkailknaznd és felhasználni, a város architektúráját folyamatosan továbbépíteni. Az ország minden tájáról1 érkező tizenöt tehetséges építészt 42 pá­lyázó közül választották ki. közülük ketten Bács-Kiskun megyeiek. Az alkotótábor résztvevői kaptak egy-egy konkrét feladatot is, amit itt­létük alatt tanulmánytervi részletességgel kidolgoznak, s a dokumen­tum a város tulajdona maiad. B. F. I. A természet értékeinek megbecsülése egyidős az em­beri kultúrával, ám törvények által is szabályozott, szervezett védelme viszonylag fiatal. Magyarországon a har­mincas években már folyt a vita a Parlamentben, de csak az évtized végén szentesítették az új erdőtörvényt, amely célul tűzte ki „a természetélvezeti helyek” védelmét, és e tör­vény alkotása során már szó volt arról, hogy a védett terüle­teken korlátozni kell a turisták látogatását. Ebben az időben még magántulajdonban voltak a természeti értékekben gaz­dag tájak, és ez a birtokosokkal folytatott sok vita forrása volt. Az országban először 1939-ben a debreceni nagyerdőt nyilvánították természetvédelmi területté. Turizmus és természetvédelem Három kategória A turizmust azóta sem szabá­lyozták, a természet védelmében azonban számos konkrét intéz­kedés történt. A védett területek három kategóriáját állapították meg. Az első a zárt terület, amely nem látogatható. A második ka­tegória a korlátozottan látogat­ható terület, Itt lehet térbeli .kor­látozás, és időbeli, például a ma­darak költésének időtartama -alatt. Végül a harmadik kategó­ria a szabadon látogatható vé­dett terület. Négy nemzeti par­kunk van, 34 tájvédelmi körzet és 102 természetvédelmi terület, védett növény- és állatfajokkal, továbbá a megyei tanácsok által védetté nyilvánított területek száma 800 körül van. A természeti ritkaságok sok •esetben rejtett értékek marad­nak az odalátogatók előtt, pél­dául a sűrűben élő madarak. De a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a turistáknak alig tíz százaléka keresi a természeti ritkaságokat, ■amelyek nem is mindig látvá­nyosak, hiszen vannak például védett növények, amelyek sok­kal szerényebb külsejűek, mint a megszokott kerti virágok. Az emberek többsége a természetvé­delmi területre is kirándulni megy, leheveredni a fűbe, elfo­gyasztani a magával hozott en­nivalót, labdázni, bömböltetni a - zsebrádiót. Egyre több tapasztalat bizo­nyítja, hogy a természet tűrőké­pessége milyen véges. Ausztriá­ban például megvizsgálták egy füves sípálya talaját, tíz évi hasz­nálat után, és 1 négyzetméteren 1 gilisztát találtak, míg a termé­szetes állapotú környező terület egy négyzetméterén 160 giliszta élt. Az is bebizonyosodott — a Mátrában vizsgálták —, hogy a sok taposástól tömörödik a ta­laj, nincs szellőzése, és ez a ter­mőréteg elsavanyosodásához ve­zet. Gyommagvak a cipőtalpon A Kiskunsági Nemzeti Park­ban-például a védett értékek be­mutatására szolgáló turizmus' kö­vetkezményeként három év múl­tán gyomosodást tapasztaltak az utak mentén, mert a látogatók cipőjükön bevitték a gyomnövé­1§ÉÍ MIT BÍR KI A FÜ? nyék magvait. S ami ennél na­gyobb kár: eltűntek a zavarás­ra legérzékenyebb, nagy termé­szetvédelmi értékű állatfajok, például az ugartyúk. Vannak tá­jak, amelyek a jelenleginél több látogatót is „elbírnának”, így a hortobágyi puszta, de egy ma­dárrezervátumban nem lehet za­varni a pihenő állatokat, például a kardoskúti „tranzitvárót” ősz­szel és tavasszal. A természetvédelmi szakem­berek arra törekszenek, hogy a védett értékeket azok háborga­tása nélkül mutassák ba a láto­gatóknak. Kijelölt zónákban tanös vényeket képeznek ismer­tető táblákkal a ritka növény- és állatfajokról, kőzetekről, amelyek védelmére alakították ki a környező területet. Fogadó­házakat építenek, kiállításokon, vetítéseken, dokumentumokon keresztül hívják fel a figyelmet a helyi rejtett ritkaságokra. Ott értek él a legjobb eredményt, ahol a nemzeti park irányítói tartják kézben az összes létesít­ményt, nem kell különböző cé­gekkel, intézményekkel egyez­tetni a tennivalókat. • Ellenség: az autó Jól szolgálják a természetvé­delmet és a turizmust az erdei kisvasutak, amelyekből mindent láthatnak a kirándulók, és nem zavarják az élővilágot. Sajnos a kisvasutak fenntartásával kap­• Selyemgém a „vártán”. A Zala folyó torkolati szakaszának rende­zésével a madárvilág a Velencef-tó méretet majdnem elérő élőhely­hez jutott. A változatos vízivilág lakói élvezik a kisbatatoni termé­szetvédelem biztosította zavartalanságot. csolatban különböző gondok me­rülnek fel, megoldás lenne talán, ha például a lillafüredi' kisvasút fenntartását az idegenforgalom venné át. Nem szorgalmazzák vi­szont a természetvédők a gép­kocsis turizmust, például a Bükk- fennsikra évente 40—50 ezer sze­mélyautó érkezik, nem kevés kárt okozva a szép környezetben. Meg kell értetni az emberekkel, meny­nyivel egészségesebb gyalog sé­tálni az erdőben, milyen testi- lelki felüdülést jelent szívni a jó levegőt, csöndben szemlélődni, hallgatni a madárdalt. A szervezett j idegenforgalom­mal együttműködik a termé­szetvédelem. Az irodái; egyezte­tik a társasutazások programjait a természetvédőkkel, és nagyon fontos a jó vezető szerepe a ter­mészeti értékeket bemutató tu­rizmusban. Szükség van arra, hogy előkészítsék a turistákat, ideértve a kiránduló kisdiákokat is, arra, miként viselkedjenek, tiszteljék a terméket pótolhatat­lan alkotásait. E törekvés szelle­mében keresik a lehetőségek köl­csönös gyarapítását a természet- védelmi szakemberek és az ide­genforgalommal foglalkozó szer­vek. A turizmust, a természetjá­rást persze nem lehet leszűkíte­ni a védett területek látogatásá­ra, hiszen azokon kívül is szebb­nél szebb tájai vannak az or­szágnak, erdők, mezők, hegyek, völgyei;, barlangok, tavak gazdag élővilága várja az embert, a ter­mészetbarátot. I. E. 5? 9? Könyvjelző szalagok Az .Alföld Áruház kirakatá­ban új terméket fedeztünk fel: megjelent a könyv formá­jú . videokazetta-tartó. . N.enj lehet eldönteni, milyen szándék húzódik- az ötlet mögött. JSéa- tán ily módon próbáljuk meg rávezetni a megszállott tv-né- zőket az olvasás örömeire, vagy látványra épülő világunk­ban a könyvnek már csak a csomagolóeszköz szerepe ju­tott. Harmadik feltételezésünk: ismét egy ízlésficam áldoza­tai lettünk. Nem a jó ötletek, hanem az álértékek ellen szólunk. Sze­retnénk, ha a könyv megma­radna könyvnek — betűkkel teleírva. szellemi értékeink hordozójának. Azzal is tisztá­ban vagyunk, hogy ma már a video nemcsak a pornót és az üres szórakozást jelenti, ha­nem filmtörténeti ritkasá­gok, a mozgó képeken meg­örökített művészeti értékek gyűjtésére is lehetőséget ad. De ne csapjunk be senkit — legfőképpen önmagunkat — az „olyan, mintha valódi len- ne”-tárgyakkal! Mert az új portéka is könnyen bekerül­het az igazit helyettesítő szi­vacsvirágok, elefántcsont- utánzatok és egyéb értéktelen műanyag csecsebecsék kö­zé. Éppen ezért saját képte­len ötleteinkkel szeretnénk a forma és a tartalom közöt­ti ellentmondásokra jobban ráirányítani a figyelmet. Az eredeti elgondolásnál maradva, videokedvelő há­ziasszonyoknak javasolhat­nánk például a műanyag be- főttes üvegekbe zárt szalago­kat. Gyermekeinkkel esetleg desszertes dobozokba cso­magolt kazettákkal lehetne idejekorán megkedveltetni a vizuális kultúrát. Természe­tesen a férfiak sem maradhat­nak ki. kifejezetten rájuk gon­dolunk, amikor a bélyegalbu­mokban elhelyezett látvá­nyosságok forgalmazására te­szünk javaslatot. Ha az üzlet véletlenül beindulna, ne ér­jük be ennyivel! Műgyűjtők­nek ajánljuk a falra akaszt­ható képkeret, zenehallga­tóknak a hegedűtök, színház­kedvelőknek a látcső formát. A hazánkba látogató külföl­dieket pedig a magyarosított változattal, a fütyülős szalá­miba «rejtett videokazetta-kom­binációjával lephetnénk meg. Ám remélhetőleg a fölösle­ges szellemi energiákat majd ennél komolyabb feladatok megvalósításában is kama­toztatjuk. K. A. t X

Next

/
Thumbnails
Contents