Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

' 1987. július 1. • PETŐFI NÉPE • 4 OKTATÁS, TUDOMÁNY, MŰSZAKI FEJLŐDÉS A GAMF sikeres és népszerű HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Napjainkban egyre több szó esik a műszaki értelmi­ség fontos szerepéről, felkészültségéről. Nem véletle­nül, hiszen gazdaságunk megújulása, dinamikusabb korszerűsítése nélkülük elképzelhetetlen. A kecske­méti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola hallgatói létszáma négyszázhuszonhárom volt a most befejeződő tanévben. A napokban százhuszonhat utolsó éves államvizsgázik, s elkezdődtek a szóbeli felvételi vizsgák is. Van-e elég jelentkező? Milyen a végzősök elhelyez­kedési lehetősége? Milyen tapasztalatokkal szolgált ez a tanév, s milyen elképzelésekkel, tervekkel néznek a következő elé? Egyebek mellett ezekkel a kérdésekkel kerestük fel dr. Kulcsár Bélát, a főiskola igazgatóját. — Nappali tagozatra csaknem há­romszázan jelentkeztek, s összesen százötven elsőéves kezdheti meg tanul­mányait ősszel intézményünkben. A hat ágazat közül — termelésirányítá­si, gyártástechnológiai, szerszámszer­kesztő, műanyagfeldolgozó, automati­zálási és számitógéptechnikai — az utóbbi kettő iránt különösen nagy az érdeklődés. Ebben az évben átlag 10 —IS százalékkal kisebb a jelentkezési arány a műszaki egyetemeken, főisko­lákon a tavalyinál. Á GAMF viszont a kevés kivételek közé tartozik — szeren­csére! — Jelent gondot a végzősök elhe­lyezkedése? — A most államvizsgázó száztíz hallgatónak több mint a fele társadal­mi ösztöndíjas, vagyis őket évek óta vátja leendő munkahelyük, ötvenket- ten helyezkednek el pályázat útján, s nem kevesebb, mint 438 állás közül választhatnak. Azt hiszem, a számok önmagukért beszélnek. — Általában mennyi a kezdőfizeté­sük? — Négy és félezer, de van ahol öt­hatezer forintos bért kínálnak, s nem ritkán szolgálati lakást is felajánlanak a pályakezdőnek. — A szeptemberben megjelent új ok­tatási törvény külön taglalja a felsőfokú intézményekre vonatkozó kérdéseket, teendőket. A törvény bevezetése, gondo­lom, kemény munkát követelt már ebben a tanévben is a főiskola vezetőitől, taná­raitól. — így igaz. Kidolgoztuk intézmé­nyünk szervezeti, működési, tanulmá­nyi és vizsgaszabályzatát. Továbbá a nappali tagozatra járóknak juttatható állami támogatásról, a főiskola kollégi­umáról, a közművelődésről, az oktatok hallgatói véleményezéséről, s a tudo­mányos diákkörről is készült új sza­bályzat. Ezeket éppen a napokban vi­tatta meg és fogadta el a főiskolai ta­nács, tehát szeptemberben már való­ban az új oktatási törvény szellemében kezdhetjük el a következő tanévet. — Említette a tudományos diákkört. Ezen a téren is szép sikereket érnek el hallgatóik évek óta. — Az idei országos konferencián különösen jól szerepeltek. Két hallga­tónk lett első, egy második és kettő harmadik helyezett. — Az oktatók számára is sikeresnek mondható ez a tanév, a tudományos munkát tekintve? — Szerintem mindenképpen. Csak néhány adat: hárman kaptak ezidőben egyetemi doktori címet, s egy oktatónk a műszaki tudományok kandidátusa lett. Többen részt vettek országos, sőt nemzetközi konferenciákon is, amelye­ken 16 előadást tartottak főiskolánk oktatói. A hazai és külföldi lapokban publikált tudományos értekezéseik szá­ma negyven volt egy esztendő alatt... — Milyen társadalmi elismerés, tá­mogatás kiséri az intézményükön belüli, valóban élénk tudományos munkát? — Három évre, két és fél millió fo­rintot kapunk a Művelődési Miniszté­rium pályázata jóvoltából, az oktatást fejlesztő kutatásokra, míg az Ipari Mi­nisztérium 1986 és 1990 között össze­sen 12 millió forinttal támogatja tudo­mányos munkánkat. Az egyes iparvál­lalatok fejlesztési elképzeléseit, illetve az országos fejlesztési célokat'szolgáló kutatásaink anyagi támogatását külön szerződések rögzítik. Évente mintegy harminc ilyen kutatási-fejlesztési té­mán dolgozunk. Közülük jelenleg ket­tő — a műanyagfeldolgozás számítógé­pes folyamatirányításának kidolgozása es a robottechnikai kutatás—országos program. — Az anyagiak oldaláról nézve ezek mit jelentenek az intézménynek? — Évente hat-tíz millió forint körüli összeget. Az ebből képzett érdekeltségi alap azután a főiskola oktatási és kuta­tási feltételeinek javítását, közművelő­dését, szociálpolitikai céljaink megva­lósítását is szolgálja. — A GAMF-on folyó tudományos munkának, gondolom, az oktatást illető­en is nagy jelentősége van. — Mindig az volt a feladata a felső- oktatásnak, hogy a legkorszerűbb isme­reteket nyújtva, megtanítsa a hallgató­kat a kreatív gondolkodásra is. De min­dez csak akkor lehetséges, ha az okta­tók magas szinten ismerik szakterületü­ket, s maguk is alkotó módon gondol­kodnak. A másik dolog, hogy a kutatási eredményeiket szinte azonnal beépíthe­tik az oktatásba, vagyis minél élénkebb a főiskolán a tudományos munka, an­nál több korszerű ismeret birtokosai le­hetnek hallgatóink, aminek a jelentősé­gét ma nagyon komolyan kell venni. — Csak az a kérdés, hogy ezeket az ismereteket azután lesz-e lehetőségük a gyakorlatban is kamatoztatni, ha végez­nek. Mert sajnos elég messze vagyunk az igazságtól ha azt állítjuk, hogy példá­ul a robottechnika magas színvonala jel­lemzi vállalataink többségét. — Kétségtelen, hogy a végzősöknek efféle problémákkal is szembe kell néz­niük, vagyis nem mindenki kezdheti olyan körülmények között a pályáját, amelyek lehetőségeket kínálnának a korszerű, új ismeretek alkalmazására, esetleg a tudományos munkára. Én azt mondom, ne engedjenek a visszahúzó erőnek mégsem. Harcoljanak azért, hogy végzettségüknek, felkészültségük­nek megfelelő munkát végezhessenek. Ezt a csatát már nekik kell megvívni­uk ... — A korábbi években végzetteknek is van alkalmuk, hogy visszatérve a főis­kolára, tovább gyarapítsák ismeretei­ket. — Valóban, mégpedig szaküzem- mémöki továbbképzésén, amely kété­ves, levelező rendszerű és voltaképpen egy második diplomát ad az üzemmér­nöknek. Most végez az első hatvan fős csoport, vagyis 1985-ben indult ez a fajta oktatás az intézményünkben. — Oktatókból nincs hiány a főisko­lán? t Alapvető gondokkal nem kell szembenéznünk ezen a téren. Igaz, az utóbbi esztendőkben voltak változá­sok, néhányan elmentek, újak jöttek, sőt ilyen napjainkban is előfordul — ahogy mindenütt. Szeptemberben há­rom új oktatóval bővül a tanári kar. — Az oktatás fejlesztését érintő ter­veik? — Már felterjesztettük a Művelődé­si Minisztériumnak egy új szak — a műszaki szakoktatói — indításával kapcsolatos elképzeléseinket. Beveze­tését az 1988/89-es tanévtől tervezzük. Ez azt is jelenti, hogy mintegy húsz­huszonöt fővel növekedni fog a hallga­tói létszámunk. Az elképzeléseink kö­zött szerepel továbbá, hogy a megye gazdasági jellegének megfelelően, élel­miszeripari automatizálási ágazattal is bővítjük oktatási rendszerünket. S ter­mészetesen minden területen a folya­matos tartalmi korszerűsítésre helyez­zük a hangsúlyt az oktatásban ezen túl is, elsősorban az elektronika, a számí­tástechnika és az informatika kiszélesí­tésével. (A GAMF hallgatóinak ballagási és diplomaosztó ünnepségét szombaton délelőtt tartják a főiskolán.) Kolöh Elek KÉPERNYŐ Hagyomány­naptár Július S (Szent Jakab hava) 2-án Sarlós Boldogasz- szony: Az aratás ünnepélyes kezdőnapja. Fodonnenta- . szentelés. 15-én Apostolok oszlása: „Oszlanak a zivatarok”: ja­vul az idő. Régen ezen a na­pon történt az új kenyér megáldása, melyből a pap­nak és a koldusoknak is ajándékoztak, egy darabot pedig eltettek szántásig. 20-án Illés: Ha vihar volt, azt tartották, hogy „Illés hordókat gurigái, csatázik”. Más napokon is Szent Illés csinálta a vihart. 22-én Mária, Magdolna: A kislányok haját levágják, hogy jól nőjön. Ha esik az eső, rossz lesz a dió- és mo­gyorótermés. 25- én Jakab: A szőlő ab­bahagyja a növést. A csilla­gok állása megmutatja a jö­vő évi időjárást. A szép idő jó gyümölcstermést jelent. 26- án Anna: Szent Anna a szülő asszonyok, beteg nők pártfogója volt, tiszteletére a katolikus asszonyok keddi napokon böjtöltek. 30-án Abdon: Patkányűző nap. (Megjegyzés: Hagyo­mánynaptárunkat Bihari An­na—Pécs Éva Képes magyar néprajz című könyve alapján állítottuk össze.) Gellért-kutatások a szegedi egyetemen Gellért püspök, a tudós velencei I. István király uralkodása idején érke­zett a magyarok országába. A széke- vesztett apátot rövidesen püspökké szentelték, mégpedig Csanádi püspök­ké. A szent férfiú legendái közismertek, de az már kevésbé, hogy Gellért a XI. század legjelentősebb gondolkodóinak egyike, amiért is sajnálhatjuk, hogy Írá­sai — egy kivételével — nem maradtak korunkra. Ez az egy azonban (Delibe­rate supra hymnum trium puerorum. azaz: Elmélkedés a három fiú himnu­száról) tökéletesen elég jelentőségének fölméréséhez. S hogy tulajdonképpen mi is ez a Deliberatio, miben áll jelentősége — a választ a Gellért-téma szegedi, orszá­gon kívül és belül egyaránt ismert kuta­tói, Karácsonyi Béla és Szegfű László adják meg; a két történésszel a tudo­mányegyetem könyvtárában beszélget­tem. v — A Deliberatio a maga nemében a korabeli Európában egyedülálló alko­tás, és egyszersmind a magyarországi tudományos irodalom első jelentős ter­méke. Vaskos, több száz oldalas teoló­giai mű, de bizonyos értelemben példá­zat is, mely egy ismert bibliai történet révén ábrázolja s bírálja a korabeli ma­gyar viszonyokat. Lényegét tekintve élesen elítéli a zsarnok uralkodónak behódolókat (a bibliai despotának, Nabukodonozornak a trónbitorló Aba Sámuel király felel meg), függetlenül társadalmi helyzetüktől, rangjuktól. — Úgy tudom, a Gellért-kutatások a mai napig sem zárultak le, sőt... — Gellért műve felfedezése idején nagy tiszteletnek örvendett azon keve­sek körében, akik megfejtésére vállal­koztak, de aztán feledésbe merült. Az utóbbi időben például egy müncheni kutató, a téma egyik szakembere arra a következtetésre jutott, hogy Gellért munkája nem eredeti mű, tehát „feles­leges lenne újra kiadni”. Aztán, egy évtized múltán, ugyanez a tudós mégis kiadta a szöveget, ami legalábbis véle­ményének bizonyos fokú megváltozta­tására utal... Persze a mű megvallatá- sa rendkívül nehéz, egyrészt a nyelveze­te, másrészt a teológiai tartalom pon­tos értelmezése miatt. (Ilyen szövegek esetében akár egy vessző helytelen kité­telével az eretnekség gyanújába kever­hetnénk a szerzőt!) Egyébként a közép­kori latin nyelvű irodalom történeté­nek legnagyobb szakértői szerint ez a mű eredeti és rendkívül értékes munka egy olyan korszakból, amikor alig ke­letkeztek irodalmi alkotások Európa- szerte. A mai tudományos értékelés — külföldi és magyar egyaránt — ezt csak megerősíteni tudja. — Az Önök kutatásai hoztak újat az eddigi magyar és külföldi eredmények­hez képest? — Sikerült pohtosan „bemérnünk” Gellért munkásságát a korabeli tudo­mányos élet, az állam és egyház viszo­nya, illetve az eretnekség és az ortodo­xia kialakulása szempontjából. Törté­nettudományunk s ennek nyomán fel­sőoktatásunk máris hasznosítja elért részeredményeinket, amelyek jelentős mértékben járulhatnak hozzá a XI. századi magyar történet még ponto­sabb, hitelesebb rekonstrukciójához. Miért beszélünk csak részeredmények­ről? Mert a téma kimeríthetetlen... — Gellért, mint Csanádi püspök jó­szerével itt tevékenykedett környékün­kön. Ennek nyomát bizonyára munkás­ságában is meglelhetjük. — Annyi mindenképpen megálla­pítható, hogy műve egyértelműen ma­gyar indíttatású: egyébként az orszá­got, s szűkebb környezetét, püspöksége területét valóban jól ismerte. Munkás­ságának magyar vonatkozású részei hí­ven tükrözik az akkori országos és he­lyi problémákat. Az országrész gazda­sági viszonyaira is következtetni enged: tőle tudunk például az itteni vidék fej­lett szőlőkultúrájáról, a helyi búzater­mesztésről (ez utóbbit olyannyira ered­ményesnek tartja, hogy az árpát — ami másutt emberi táplálék ekkoriban — ő csak barmok eledelének ítéli); megemlí­ti az aranymosást, az adóztatást, a hit­béli problémákat és még sok mást... összefoglalva: a Deliberatio egy nagylélegzetű, kétségtelenül eredeti, hazánkban keletkezett teológiai mű, amely ugyanakkor értékes irodalmi al­kotásnak is tekinthető. Tudósít az ak­kori Magyarország gazdasági, társa­dalmi és politikai bonyodalmairól is. Bonyodalom pedig akadt bőven: jólle­het ezek egy részéről már nem Gellért műve, hanem az alkotó haláláról ké­szült források tudósítottak csupán. F. Cs. Aktív nyári pihenés A nagy nyaralási szezonban tíz­_|és tízezrek utaznak üdülni, veszik i génybe az idegenforgalom szolgál­tatásait. Szükségesnek mutatkozik tehát, hogy tanácsot adjunk a nya­ralni indulóknak, hogyan kell he­lyesen pihenni. Pihenésünk lehet aktív és passzív, aktív a pihenés a munkahelyen, a közlekedési eszközökön, az üdülő­helyeken. Passzív a pihenés a teme­tőben. Az aktív pihenés egyik speciális formája az éves szabadság. Ezt nem azért hívják éves szabadságnak, mert egy teljes évig tart (mint az aktív pihenés a munkahelyen), ha­nem mert egyszer kapjuk ki egy év­ben. Hogy világosabb legyen: az éves szabadság az az időszak, amelynek letöltése után a munka­társaink irigykedve ezekkel a sza­vakkal fordulnak az emberhez: „Hü, de lebarnultál! Olyan fekete vagy, mint egy néger!” És még meg 1 is nézegetik, hogy hol mennyire fe­kete (különösen, ha nő az illető). A szabadságidőre tervezett nya­ralás előtt feltétlenül figyelnünk kell a meteorológiai intézet előrejelzé­sét. Ha a meteorológusok jó időt jósolnak, ez különösen kedvező az aktiv pihenés szempontjából. Jó időben hasznos időtöltés a gyűjtö­getés. Strandokon, vízparti és egyéb üdülőhelyeken különböző numizmatikai tárgyakat, csecsebe­cséket, szemetet stb. lehet összesz^- degetni. (Ezeket ugyan meg lehét kapni a turisták számára létesített népművészeti boltokban és kiosz­kokban is, de így egyrészt olcsóbb, másrészt gyűjtögetésünkkel értel- . mesen telik a nap.) A tudatunktól függetlenül létező objektív időjáráson kívül pihené­sünk aktivizálásáról tudatosan ide­genforgalmi és vendéglátóipari szerveink gondoskodnak. Idegen- forgalmi szerveink elsősorban a külföldi turisták aktív pihenését biztosítják: a hazánkba látogató idegenek naponta nyolc órát tölte­nek el azzal, hogy megértessék ma­gukat vendéglátóikkal, átlagban nyolc órát fordítanak különböző kérdőívek, szállodai bejelentőlapok kitöltésére, pénzváltásnál való sor­ban állásra. (A megmaradó nyolc órát félpasszív pihenésre használ­hatják fel — aludhatnak, ha képe­sek megtenni táncdalénekesnőink lírai baritonja mellett.) A vendéglátóipar fontos szolgál­tatása a „gyors és figyelmes kiszol­gálás”. Ez az aktív pihenést messze­menően biztosító forma rendszerint négy fázisból áll. Az első fázisban szabad asztalra vadásznak (a vadá­szat igen aktív pihenés: erőt, izmot, szellemet fejlesztő sport!), a máso­dikban letisztogatjuk az abroszt az asztalunkon, a harmadikban meg­szabadítjuk a csirkepaprikást a benne főtt tollaktól, vagy felfűré­szeljük a bécsi szeletet. A negyedik fázisban szellemi tornára kerül sor, amikor az elénk tett számlából megpróbáljuk kitalálni, hogy a fize­tőpincér hol akar villát venni. Hogy én hol nyaralok az idén? Férfiasán be kell vallanom, hogy belőlem mindig hiányzott bármiféle aktivitásra való hajlam. Olyan he­lyen szeretnék pihenni, ahol nem tálál meg még Derrick felügyelő sem, nemhogy a mi idegenforgálmi és vendéglátóipari szakembereink. Eftim Proevszki Zahemszky László fordítása Veszprémi biztató Többször köszöntötte lelkes taps a veszprémi Dimitrov Művelődési Köz­pont nagytermében egy-egy új magyar tévéjáték, tévéfilm színpadra hívott sze­replőit, készítőit. Az a vélemény alakult ki a bemuta­tókat a szokottnál nagyobb figyelem­mel kisérő szakemberek körében, hogy szártios rendezőnk megtanult „televízió­ul”. Vagyis magabiztosan él a sajátos technika lehetőségeivel, ismeri a képer­nyős hatásmechanizmusokat, a műfaj sajátos követelményeit. A szókimondásáról, igényességéről ismert Mensáros László színművész, zsűritag—némi fenntartással — is ma­gasnak minősítette a XVI. veszprémi tévétalálkozón bemutatott versenyfil­mek színvonalát. Beszéltem külföldi szakemberekkel: kiemelték, hogy az általuk látott mű­vek közül több is elmélyülten ábrázolt általános emberi konfliktusokat. Mond­hatnék úgy is, hogy a saját boldogságát kereső ember került újra az érdeklődés középpontjába. Ezzel is magyarázható, hogy olyan, emberi vívódásokat mara­dandó érvénnyel megjelenítő írásmű­vekkel szembesítették magukat és a kö­zönséget rendezők, mint Tolsztoj Kreutzer-szonátája. A találkozón ro­konszenves egyéniségével, ha lehet, újabb híveket magához, munkásságá­hoz gyűrőző Zsurzs Évát kicsit önma­gából is kifordította a magaválasztotta feladat. A lágy, romantikus történetek derűs színeit oly kedvtelve színező ren­dező most vad, szertelen indulatokkal komorítja a képernyőt. Kiváncsi vol­nék arra, hogy mennyire, miként válto­zott Zsurzs Éva szemlélete, érzelemvi­lága az elmúlt negyedszázadban. Az egykori csepeli munkásszínjátszó, leg­első tévé-rendezőink egyike már két év­tizede is megküzdött a világhírű orosz író keserű kinyilatkoztatásaival. (Érde­mes volna mindkét változatot sugároz­ni, ha a korábbi technikailag elfogad­ható állapotban van.) Mihályi! Imre hosszú ideje érlelte Kuncz Aladár Fekete kolostorát. Mí­ves, minden részletében jó ízléssel, ne­mes eleganciával kimunkált, ám a re­gény nyomasztó feszültségét csak időn­ként ránk vetítő alkotást láthatnak majd a nézők, amikor képernyőre ke­rül a franciaországi első világháborús internáltak furcsa története. Minden bizonnyal jó szívvel fogad­ják a nézők a Katkics Ilona rendező nevével jelzett Krúdy Gyula-feldolgo­zást: az Aranyidőt. Sajnos Horváth Tibor rendező nem bízott eléggé Kodolányi kisregényében, a Böbék Samu búcsúja című megrázó történetben. A harácsolás ösztönétől már szinte tébolyult, természetes embe­ri érzéseit is megfojtó, elpernyésítő gaz­da mániáit túlzottnak ható gesztusok­kal, valamiféle képzelt népieskedő (pa- rasztiaskodó) stílusban jelenítették meg a színészek. A szerdai szakmai vitán elsősorban az operatőröket dicsérték. Gyönyörűen fotográfiáit, videózott filmeket, tévéjá­tékokat láthattunk. (Ilyenkor sajnálja igazán az ember, hogy sokak számára még hosszú ideig vágyálom marad a színes televízió. Hosszú oldalakat ír­hatnék némely rendező, operatőr színdramaturgiájáról, arról, hogy a vá­lasztott színek miként segítik az érzelmi állásfoglalást, milyen fontos szerepet kapnak a légkörteremtésben. ­A remek színészi teljesítmények kö­zött is föltűnt néhány fiatal pompás be­mutatkozása. A díjazott Nagy-Kálóczy Eszter, Varga Mária nevét most tanul­gatja a közönség. Mégis úgy érződik, hogy viszonylag szűk körből válogat­nak a rendezők. Vidékről nagyon ne­héz a kamerák elé kerülni. Igaz, ha egyszer valaki tehetsége és szerencséje révén szerepet kap, könnyen fölírat- kozhat a listára. A kitűnő Blaskó Pé­tert például nehezen fedezték föl, de most már jelen van. • Vajda László, Andorai Péter a Fekete kolostor egyik izgalmas jelenetében, A televízió háza táján persze koránt­sem felhőtlen az ég. Még a válogatott műveket felsorakoztató tévészemlén is sokakat bosszantott — mint ez Almási Miklós, a bíráló bizottság elnöke is el­mondta — némely mű hosszadalmas vánszorgása. E sorok írója kénytelen volt megálla­pítani, hogy a magyar falu továbbra is elkerüli az alkotók figyelmét. Igaz, nap­jaink változásai kevésbé látványosak, mint az első traktorok által kiváltott indulatok, a belépjek ne lépjek töpren­gések, hadakozások, a hatalmával rosszul sáfárkodó vezető és az adott esetben az igazságot, a bölcsességet bir­tokló tagság összecsapásai. Igen éles vita bontakozott ki arról, hogy a televízió alakítja-e a nemzettu­datot. Műsoraiban érződik-e valami­lyen nemzeti sajátosság? Egyáltalán, a huszadik század végén beszélhetünk-e általánosan érvényes nemzeti karakter­ről? Szinte mindenki egyetértett azzal, hogy külföldön, a különféle fesztiválo­kon elsősorban a sajátos nemzeti jelle­get művészileg kifejező műalkotásoké a pálma. Nyilvánvalóan más fórumokon to­vább gyűrűznek a Veszprémben kibon­takozott, felpezsdített viták. Vagyis: (remélhető) a dunántúli városban ren­dezett találkozó hatása tovább tart a szokásosnál. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy általában elégedetten összegezték rendezők, kritikusok az idei, megújult találkozón látottakat-hallottakat. Üdvös volna, ha a közönség is olyan érdeklődő figyelemmel, előítéletek nél­kül figyelné, minősítené a tévé műso­rát, mint azt a veszprémi művelődési házban tapasztaltuk.. Még annyit: jónéhányan hivatkoz­tak a Szőnyi G. Sándor által rendezett, Bánk bánra, mint nemzeti hagyomá­nyaink megbecsülésének szép példájára. Többen nem értették, hogy miért nem a versenyprogramban vetítették. Két­ségtelenül — hibái ellenére — minden tekintetben felülmúlt több az előzsűri által versengésre méltónak ítélt filmet. Haltai Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents