Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-01 / 153. szám
1987. július 1. • PETŐFI NÉPE • 5 SZÁMÍTÓGÉP HELYETT RUHÁT KÉSZÍTENEK További iparosítást terveznek Madarason ELEKTRONIKUS „ORROK” Az információ termelőerő Maradék reménysugár? Még észlelhető életjel? Ez is, az is — vagyon, mely mindmáig értékállónak bizonyult a nemzetközi piacon. Keresik, igénylik, értékén megfizetik e szellemi produktumokat, közülük talán a legjobb áron a Hannoverben nemrégiben osztatlan sikert aratott lapolvasó rendszert. A Számítástechnikai Kutató Intézet és Innovációs Központ produktuma nagy sebességgel olvas bármilyen tipográfiájú latin, cirill vagy gót betűs szöveget, s természetesen a számítástechnika segítségével több lexikonnyi információ tárolható, illetve kezelhető. Ez az alkotásuk egyszersmind egy újabb nagy dobás: mint az előzőre, erre is felfigyel a fél világ. Korábban a PROLOG és az MPROLQG számítástechnikai programnyelvvel adtak hatékony támogatást az ötödik generációs számítógépek kifejlesztéséhez a kutatóknak. Egy másik hazai cég, a Számítástechnika-Alkalmazási Vállalat pedig éppen napjainkban egy új rendszerfilozófia és matematikai modell alapján vesz részt jó eredménnyel ebben az „ötödik” generációs szellemi versenyfutásban. A pénzügyi helyzetük A mesterséges intelligencia-rendszereket kutató Vámos Tibor akadémikus és a Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetben (SZTAKI-ban) dolgozó munkatársai immáron bő másfél évtizede közzétették, elsőként a világban, az alakfelismerést szolgáló, igen bonyolult algoritmust. Azóta pedig már olyan „hétköznapi” eszközt is kifejlesztettek, mely segíteni képes az állampolgárokat abban, hogy átlássák a legbonyolultabb közigazgatási döntési rendszereket is. A mesterséges intelligencia tudományos kutatásának és eredményeinek gyakorlati alkalmazása maholnap ahhoz teremti meg a feltételeket, hogy valóságos, tényleges döntési terekben emberi szempontok mérlegelését oldja meg a számítógép — mindazt, ami eddig valóban csak az emberi gondolkodásnak volt a sajátja. A lista talán több is az iméntinél, akad még jó pár becses számítástechnikai szellemi produktum, amelyet hajlandó a világ valós értékén elismerni. Ez persze nem is csoda. Hiszen ma, amikor óránként keletkezik annyi tudományos-műszaki információ, amennyi a század első felében egy esztendő alatt, akkor az adat- feldolgozás, -rendszerezés, -hasznosítás új és hatékony eszközei minden pénzt megérnek. Persze csak «azoknak, akiknek gazdasági hasznuk, profitjuk függ attól, hogy mennyire tájékozottak a versenytársakról, a szakterületükön folyó kutatásokról, az üzletfelek pénzügyi-gazdasági helyzetéről. Pár héttel ezelőtt nyugatnémet és amerikai — honi fogalmak szerint — export-fővállalkozással foglalkozó szakemberek Szirákon magyar hallgatóság előtt a kockázat csökkentésének és az információk gyűjtésének, rendszerezésének közvetlen összefüggését tényekkel bizonyították.. Csupán két példa közülük. Az egyik NSZK-beli szakember a „korai figyelmeztető rendszerek”, „elektronikus orrok” megteremtéséről fejtette ki véleményét: olyan elektronikus adatbankokat működtetnek, amelyekben a projektekhez tartozó feladatokat minél kisebb munkacsomagokra bontják. Minden lépést, mozzanatot forintosítanak, pontosabban márkásítanak, továbbá előre vetítenek, s például korábbi projektek szituációival összevetnek. Nemcsak felfelé —1 oldalra is Az amerikai előadó egy, a saját kárán tanulni kényszerült brazil cégről elmondta, hogy a következő nagy vállalkozás előtt potom 500 ezer (!) dollárt költött saját maga — például információs hálózata — megszervezésére, további kétmillió dollárt pedig arra, hogy kialakítsa számítástechnikai rendszerét a fővállalkozói rendszer szállítói projekt gazdaságos elvégzése érdekében. A sziráki rendezvény végül is már haza, Magyarországra kalauzolt bennünket, oda, ahol az információ még nem vált igazán termelőerővé. Azért-e, mert nincsenek elégséges számban és minőségben elektronikus eszközeink az adattovábbításra, feldolgozásra, vagy azért-e, mert az információáramlás csatornái és szabályai gazdasági szempontból mindinkább irracionálisnak bizonyulnak? Bizonyosan mindkettő egyforma súlyt képvisel e nagatív mérlegben. A Magyar Rpsta saját becslése szerint a telefon hiányosságai miatt leg- ‘ kevesebb 11 milliárd forint kára keletkezik a népgaz-, daságnak évente. Amit azonban képtelenség pénzre átszámolni, az az a kár, amelyik a horizontális információáramlás elé állított gát miatt keletkezik. Nem számítógép és nem telefonvonal kérdése az, hogy X. vállalat az Y. vállalattól tájékozódjon: ugyan fizető- képes-e, ha már egyszer árut rendelt tőle? Ha pedig valamely nagyobb lélegzetű vállalkozáshoz, mint beszállító ajánlkozik X-nél Y-cég, információ hiányában semmi sem garantálja, hogy nem ülteti-e le az egész munkáért felelősséget, anyagi-pénzügyi garanciát vállaló X-et partnere. Az információ szinte kizárólagosan fölfelé megy, a különféle apparátusok gyűjtik, tárolják és használják fel például műszaki-fejlesztési szempontok eldöntéséhez, ami sokszorta megafapozottabb lehet, ha a termelő szférában a verseny, a piaci értékítélet, az üzleti érdek és ésszerű kockázatvállalás alapján mondanának igent vagy nemet. Egy-egy vállalat éves mérlegbeszámolója csak fölfelé „nyilvános”, csak fölfelé információ — a Magyar Vagon- és Gépgyár, a Tungsram, a Ganz-MÁVAG például nem juthat hozzá, ilyen gazdasági alapok alapján nem dönthetnek arról, hogy melyik cégtől rendeljenek, melyik cégnek adjanak megbízást. Kisebb a kockázat Pedig meglehet, egyik-másik vállalat még tőkét is átadna, ha információi lennének az üzletköréhez tartozó üzemek gazdálkodásának minőségéről, eredményességéről. A Rába nyugati ügyfelei például tudni akarják — és mérlegszerű adatokból tudják is —, kivel állnak szemben: általános gyakorlat ugyanis, hogy a partnerséget a másik műszaki felkészültségéről, gazdálkodásáról kapott információk megismerése után építik ki. Vámos akadémikus és csapata végtére is ma már eszközt kínál információ-„gazdálkodásunk” hiányosságainak felszámolására: írtuk az iméntiekben. a mesterséges intelligencia tudományos kutatásának és eredményeinek gyakorlati alkalmazása maholnap ahhoz teremti meg a feltételeket, hogy valóságos, tényleges döntési terekben emberi szempontok mérlegelését oldja meg a számítógép. Komputertől függetlenül a gazdaság vajon valóságos és tényleges döntési tér-e? Hisz’ egyre halaszthatatlanabb megmondani merre, hogyan, milyen csatornákon áramolják az információ, s e csatornákon vajon egy, avagy mindkét irányban közlekedhetnek-e az adatok? A választ megadni — ma már könnyű. Meglépni — még igen nehéz. De aligha van választásunk... G. L. SZŐLŐ ÉS BÁRÁNY Szakszövetkezeti szolgáltatások Orgoványon Lassan két esztendeje, hogy megszűnt Madarason az ITV (Információ Technikai Vállalat) üzeme, majd a helyén hamarosan újat alapított a Bajai Finomposztó Vállalat. Ez a hír egyszerűnek, problémamentesnek tűnhet. Ám akkor, amikor az ITV vezetői közölték a dolgozókkal a felszámolás tényét, alaposan felkavarták a kedélyeket. Nem csoda, hogy ma-, gasra csaptak az indulatok, hiszen esztendők óta jól begyakorlott, biztos kenyeret adó munkáról kellett lemondaniuk a madarasiaknak. De egyáltalán miért szűnt meg ez az üzem e határmenti községben? Hogyan találják meg boldogulásukat a helyén létrehozott Finomposztó-egységben a dolgozók? Ezekre a kérdésekre keressük a választ MAdarason. Távol a „tüztől” A község fiatal párttitkára, Mamu- zsits Sándor, aki tisztéből adódóan alaposan ismeri a problémát, így emlékezik a kezdetekre: — Jó tizennyolc esztendeje már, hogy az ITV egy régi iskolaépületben megalapította madarasi üzemet. Eleinte a 25—30 fős — főleg fiatal betanított munkásokból álló — gárda írógépekét javított, majd a vállalat kezdemenyezé- se nyomán megkezdődött a szakmunkásképzés a fővárosban. Később kihelyezett osztályban, itt helyben szerezhették meg az irodagep-műszerész szakmát az emberek. A Kvalifikáltabb kollektíva hamarosan komolyabb feladatokat kapott: az írógépjavítás helyett egyre több mechanikus számítógépjavítását és szervizmunkáját vállalták. Az igazi fellendülés azonban á hetvenes évek második felében következett be. Ekkor az olasz Olivetti céggel kooperációban megkezdték az elektromechanikus számítógépek gyártását. Ez volt tehát a „fénykor”, amikor a két madarasi és a szomszédos katymári üzemmel együtt 150 főt foglalkoztatott az ITV. Ám amikor az Olivetti 1980- ban egyik napról a másikra felmondta a szerződést, komoly munkaellátási gondok keletkeztek. A műszerészeknek vissza kellett állniuk az irodagépek javítására, de az általuk szervizeit elektromechanikus és mechanikus berendezések időközben kiszorultak a piacról. Súlyosbította a helyzetet, hogy legtöbbször a kevés javításra váró gép sem jutott el Madarasra, mert azokat az ITV nagyobb üzemeiben működő vgmk-k kapták meg. A madarasiak és a katymának így — távol a „tüztől” — munka nélkül maradtak. : — Nem nézhettük tovább tétlenül a tétlenséget — mondja Mamuzsits Sándor —, községi pártvezetőségünk felhívta a vállalat figyelmét a tarthatatlan helyzetre, és erélyesen követelte a munkaellátottság és a kereseti lehetőség ja- yítását. Az ITV élén álló — akkor már miniszteri biztos — ígéreteket tett erre, de továbbra sem változott semmi. Sőt, miután látták, hogy nem tudnak mit .tenni, 1985 augusztusában bejelentették a madarasi es katymári telephelyeik megszüntetését. Fájdalmas döntés Az ITV megígérte, hogy segít a község vezetőségének felkutatni olyan partnert, amelyik képes megoldani a műszerészek szakképzettségüknek megfelelő foglalkoztatását. A gyakorlatban azonban semmit sem tettek. A madarasiak tehát maguk indultak új vállalatot keresni. Tárgyaltak a Videotonnal, a BHG-val, a bajai Kismotorral, a BLÉVISZ-szel, a Ganzzal. Egyikükkel sem született együttműködés. Időközben több könnyűipari üzemmel kapcsolatba kerültek. Végül 1986 februárjában elfogadták a Bajai Finomposztó Vállalat ajánlatát. — Fájdalmas döntés volt — emlékezik a párttitkár —, hiszen az embereknek tizenhét éves műszerész szakmai múltjukat kellett feladniuk. Nem is vállalták valamennyien a pályamódosítást: huszonötén máshol kerestek munkát. Az itt maradókat Baján tanították be, s közben a volt ITV-telephelyeket átalakították az új termelési profilnak megfelelően. Madarason létrehoztak két konfekciószalagot és egy tmk-rész- leget. Először a múlt év tavaszán a kettes,. majd az egyes üzemegységben indult meg a munka. A kettes üzem az esztendő végére elérte a százszázalékos teljesítményt. Többnyire szabadidőruhákat készítenek. Termékeikből már külföldre is szállítanak. Úgy tűnik, lassan egyenesbe kerülünk. Igaz, alapanyag-problémák miatt néha itt is előfordul, hogy akadozik a folyamatos munka. A kettes üzem konfekciószalagját jól felszerelték a bajaiak. Új, NDK-gyárt- mányú gépek fölé hajolva varrnak itt az asszonyok. „Zsenszkaja blúzka” hirdeti a ruhákon a címke. Ez a tétel szovjet exportra kerül. Nehéz volt a váltás Hogyan sikerült az átállás? Erről tudakozódok egy-két korábbi ITV-stől, de eleinte jónenány asszony elzárkózik a beszélgetéstől. Végül Hegyes Józsefné áll kötélnek. — Ne csodálkozzon rajta, ha az asz- szonyok nem akarnak erről beszélni — mondja —, mert az átállás senkinek sem ment könnyen. Jómagam eleinte azt hittem, sohasem lesz belőlem varrónő. Tizenegy év után nehéz volt a válás. Érthető, hogy zárkózottak vagyunk, ha az ITV-rol kérdeznek bennünket, mert gondolja csak meg, mit kellett átélnünk, amikor az igazgató megköszönte a munkánkat. Papíron nem voltunk egy napig sem munkanélküliek, de valójában úgy éreztük, mintha az utcára kerültünk volna. A jövőre gondolva — Persze azért túl sokat nem szabad rágódni a múlton — kapcsolódik a beszélgetésbe egy szemüveges fiátalasz- szony, Noll Jánosné —, én tizenhárom évig dolgoztam műszerészként, és most varrók. Eleinte átéltem néhány nehéz napot, de ma már a jövőre gondolok. Terveim vannak. Szeretnék továbbtanulni új szakmámban, amint lehetséges. A kettes telep udvarán egy korábbi készáruraktárat alakítottak át tmk- műhelynek. Itt kilenc férfi kapott munkalehetőséget. Fonalvezetőket, gépalkatrészeket, méteráru-szállító kocsikat készítenek. Az egyik esztergályos, Pu- ruczki Szilveszter éppen leállítja gépét. Munkadarbja méreteit ellenőrzi. Kezdettől fogva az ITV-nél dolgozott. Tőle is megkérdezem: hogyan találja meg számítását „új” munkahelyén? — Nálem alig történt változás — válaszolja. — Korábban is esztergályosként dolgoztam, és pont ezen a gépen, mivel a Posztó megvásárolta az ITV-től. Ha lehet, most még izgalmasabb, változatosabb feladatokat kapok, mint régen. Bajáról küldik a rajzokat, s nekem azok alapján kell alkatrészeket készítenem. Á fizetésem is emelkedett. Most öt és fél—hatezer forintot keresek havonta. És a legfontosabbat el ne felejtsem: nem kell naponta utazgatni! Itt helyben van továbbra is a munkahelyem. A hallottak alapján úgy tűnik, a madarasi asszonyoknak és kilenc tmk-s0 Hegyes Józsefné: Azt hittem, sohasem lesz belőlem varrónő. 0 Puruczki Szilveszter: Nem kell naponta utazgatni. nak megoldódtak a gondjai. De mi a helyzet a többi munkaképes korú férfilakossal? — Tovább kell keresnünk a lehetőségeket — vélekedik Mamuzsits Sándor —, az ipartelepítést még nem fejeztük be községünkben. Madaras ma három- ezerhatszáz lakosú, és évek óta csökken a lélekszáma. Ha meg akarjuk állítani az elvándorlást, olyan új munkahelyeket kéll teremtenünk, amelyek megfelelő megélhetést biztosítanak férfilakosaink számára is. g -j Kutatás — közös érdekeltséggel Újszerű kutatási szerződéseket köt a megrendelő vállalatokkal az Országos Húsipari Kutatóintézet. Egy-egy feladat megoldására úgy vállalkoznak, hogy az eredményből maguk is részesülnek, üy módon a korábbinál lényegesen jobban érdekeltek a téma gyors és nyereséget hozó megoldásában. Az intézet eddig öt üyen szerződést kötött állatfórgalmi és húsipari vállalatokkal. Teljesítésük nyommi jelentős nyereségtöbblethez jutottak a megrendelők, ám jutott a kutatóhely számára is. összesen 1,4 millió forint származott az új megoldások nyomán keletkező vállalati haszonból. Ebből az intézeti részesedés meghaladta az 500 ezer forintot; ezt az ősz- szeget egyebek között müszer- i parkjuk fejlesztésére fordítják. I Több mint 400 ezer forintot ve- , hettek föl a témák megoldásán fáradozó tudományos kutatók. A magasművelésű szőlők Orgoványon is elfagytak, de — mint Szabó Imre, az Egyetértés Szakszövetkezet elnöke hangsúlyozza — nem mondanak le a borászatról. — Az itteni lakosságnak hagyományos kereseti forrása a szőlőtermesztés. Áz idén például 100 hektáron telepítettek ä tagok új ültetvényt. A tagsági szőlőterület meghaladja az 1000 hektárt. Ebből 20 százalék a magasművelésű. A közös ültetvényen nagyobb ez utóbbi aránya. A szélsőséges időjárás arra figyelmeztet bennünket, hogy a korszerűség mellett a hagyományos művelési módokat is alkalmazzuk. Egyébként még mintegy 300 hektár területet találtunk alkalmasnak szőlőtelepítésre — tájékoztat az elnök. Számítva a nagyobb területre, és az utóbbi évekénél jobb terméseredményre, megkétszerezik a feldolgozó kapacitást, hasonlóképpen a tárolóteret is. — Szintén régóta foglalkozik a lakosság a juhtenyésztéssel. Nagy kiterjedésű legelőinken 3000 anya és szaporulata talál élelmet tavasztól őszig. A téli takarmányt megtermeljük. Nemcsak saját tenyésztésű növendékállatot tartunk, vásárolunk is — teszi hozzá. Az orgoványi határban járva, előzőleg beszélgettem Tóth Kálmán juhte- nyésztési telepvezetővel, aki elmondta: I — Mintegy 7 ezer bárányt vásárolunk. Az idén a tavalyinál többet, mintegy 10 ezer növendékjószágot nevelünk exportra, ebből 4 ezer már elment. A Balaton Skála Gazdasági Társasággal kötöttünk megállapodást bárányhizlalásra. Azért emeltük az idén az exportarányt, hogy valamicskét ezzel is pótoljunk a szőlőtermesztésnél jelentkező fagykárokból. Az elnöktől még megtudom azt is, hogy az idén bővítik a telepet, két takarmánytárolóval, 4 millió forint beruházással. A másik állattenyésztési ágazatuk a szarvasmarha-hizlalás. A tagság 320 jószágot vállal bérhizlalásra, ez is több, mint a tavalyi, szintén azért, hogy pótolják a fagykárokat. Panyik József főkönyvelő is bekapcsolóifik a beszélgetésbe. Arról tájékoztat, hogy a szakszövetkezet jelentős részt vállal a község élelmiszer-ellátásában. — Nyitottunk egy ABC-áruházat, valamint büfét és boltot is. Vágóhí- dunkról tőkehússal és füstöltáruval látjuk el húsboltunkat. Takarmányüzletünk pedig elsősorban a háztáji és a tagi gazdaságokat segíti az állattenyésztés fejlesztésében. A szeszfőzdét mint veszteséges üzemágat megszüntettük, helyette más melléküzemágakat tartunk fenn. Említést érdemel a lakatosüzem, a cipőkészítő, a szállítási tevékenység. A szakszövetkezet közreműködik a kommunális beruházások megvalósításában is. A tanáccsal együttműködve két utca kikövezését szervezték meg, részben társadalmi munkában, amelyben a szakszövetkezeti tagok vettek részt. 0 Az ősi mesterséget, a jnhászatot a fiatalok is vállalják ma már. A szakszövetkezet megfelelő anyagi érdekeltséget biztosít Farkas Ferenc fiatal juhász nemrég nősült, a tanyavilágban lakik feleségével, s úgy gondolja, az állattenyésztésben megtalálja számítását — Az a célunk, hogy a lakosság helyben megtalálja megélhetését, jól érezze magát. Sajnos eddig csak azt tudtuk elérni, hogy a lélekszám nem csökken — tájékoztat a főkönyvelő. Kereskedő Sándor A SZÜV KECSKEMÉTI SZÁMÍTÓKÖZPONT munkatársakat keres az 1987 szeptemberében Baján megnyíló új ügyfélszolgálati irodájába, IRODAVEZETŐ ÉS GAZDASÁGI ÜGYINTÉZŐ MUNKAKÖRÖKBE , KÖVETELMÉNYEK: irodavezető — kereskedelmi és vendéglátó-ipari főiskolai, iW. felsőfokú közgazdasági, műszaki végzettség. Számítástechnikai ismeretek és a gyakorlat előnyt jelent. Gazdasági ügyintéző — középfokú kereskedelmi végzettség, legalább 3 éves szakmai gyakorlat. JELENTKEZÉS személyesen vagy írásban a COMPUTER—M Irodában, Bartal Imre irodavezetőnél, (Kecskemét, Hörváth D. u. 12. Tel.: 29-162). \
