Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-31 / 179. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. július 31. GÖRÖGORSZÁG, A FÜLÖP-SZIGETEK ÉS HAZÁNK KÉPVISELETÉBEN Hárman a Kodály-szemináriumról KÖNYVESPOLC Az építészet rövid története Az idei Nemzetközi Kodály Szemi­náriumra a legnépesebb külföldi cso­port — harmincán — Görögországból érkezett. Közülük jónéhányan már harmadízben vesznek részt a kurzuson, egyikükkel, Valentinos Patrikidisszel az egyre élénkülő érdeklődés előzmé­nyeiről beszélgetünk. Ő egyébként álla­mi gimnáziumi zenetanár, az athéni nemzeti konzervatóriumban oktat ze­neelméletet jövendő komponistáknak, s nem mellékesen az intézmény vegyes kórusának vezetője. Támogatják elképzeléseiket — Thraszyvulosz Kavurasztól, a nemzetközi kórusverseny szervezőjétől hallottunk a kecskeméti Kodály-szemi­náriumról, akkor határoztuk el, hogy eljövünk megnézni. 1984-ben jártunk itt először, mintegy húszán. Tapaszta­lataink alapján úgy ítéltük meg, hogy a szisztémával érdemes otthon is fog­lalkozni, adaptálható a mi zeneoktatá­sunkba. A következő csoport már úgy jött Kecskemétre, hogy Athénban, a Zerides Athena Lyceumban, egy ma­gániskolában, előzetesen megszervez­tem nekik egy szemináriumot, amit Igó Lenke vezetett. Olyan sikeresnek bizo­nyult, hogy az állami iskolákban tanító tanároknak az állam kifizette a tandí­jat. Sokat foglalkozott velünk a rádió és a televízió is. Kétszázhetvenen vettek ezen részt, zenetanárok illetve főiskolai hallgatók. Közülük kerültek ki azok, akik tavaly már szervezett csoportban érkeztek a szemináriumra. A koncepció tulajdonképpen teljesen ismeretlen volt számunkra, talán egy katalógus jelezte, hogy létezik ilyen ze­netanítási módszer is a világon. Az el­ső, véletlen itteni látogatás után azon­ban elkezdtünk hinni használhatóságá­ban, s azóta mindent megteszünk azért, hogy Görögországban minél szélesebb körben elteijedjen, és gyakorlatban is meggyökeresedjen. Törekvéseinket egyébként a kulturális minisztérium is támogatja. Másként fogom tanítani Notórius visszajárónak nevezi ma­gát dr. Polánymé Lányi Katalin, a pécsi Testvérvárosok Terei Általános Iskola ének-zene tanára. Mint kiderül, most vesz részt hatodszorra Kodály-szemi- náriumon. Tavaly még kísérletképpen, az idén pedig már „hivatalosan” is, az intenzív továbbképzés befejező része a Kecskeméti Kodály Intézetben eltöl­tött két hét. — Mindig valami belső kényszer, a feltöltődés utáni csillapíthatatlan vágy hajt a különféle továbbképzésekre,, el­sősorban ide, a Kodály-szeminárium- ra. Egyszerűen érthetetlen számomra, nem bírom felfogni, hogy az énektaná­rok jó része miért ódzkodik a tanulás­tól, miért nem ragadja meg ezeket a remek alkalmakat. Csak következte­tek: ha megfelelő lenne az érdeklődés, az én jelentkezésemet nem fogadták volna el hatodjára is. Pedig ha tudnák, mi mindent mulasztanak! Amit az em­ber itt magába szív, maradéktalanul hasznosíthatja az iskolában. Példának okáért, Dobszay tanár úr hat előadás­ból álló sorozata a magyar népzeneku­tatás legújabb eredményeiről teljesen átfogalmazta egy részét annak, amit eddig tanítottunk. Ezek után, frissen szerzett ismeretek birtokában, én már a következő tanévben bizonyos dol­gokkal másképp fogok foglalkozni. Természetesen kollégáimnak továbba­dom az itt hallottakat, de mit csinálnak azok, akiknek fogalmuk sincs az új ku­tatási eredményekről. A szeminárium végeztével szolfézsből és karvezetésből vizsgázunk, majd szeptemberben véd­jük meg szakdolgozatunkat, ami már készülőiéiben van. Az intenzív tovább­képzés elvégzése után lehetőség van ar­ra, hogy a pedagógus fizetését emeljék. Az emberből fakadó tudásvágy mellett ez is egyfajta vonzerő. A pénz sokat számít, de itt szinte senki sem azért a pár száz forintért töri magát. Ennél sokkal többről van szó. Gyűjtőúton a szigeteken Miriam Factora az első hallgató, aki a Fülöp-szigetekről érkezett. Most fe­jezte be tanulmányait a kaliforniai Holy Names College-ban, s mintegy ennek betetőzéseként vesz részt a sze­mináriumon, illetve az azt követő szim­póziumon. — A Nemzetközi Kodály Társaság felkérésére írtam egy tájékoztatót ha­zám zenei helyzetéről, s tulajdonkép­pen ennek köszönhetően hivott meg a társaság ide, Kecskemétre. A Kodály- módszer elég jól ismert a Fülöp-szigete- ken, tanártársaim közül jó néhányan részt vettek a szisztémával foglalkozó kurzusokon, elsősorban az Egyesült Államokban. Otthon Gulyás György tartotta az első tanfolyamot, aminek középpontjában a karvezetés állt. Ne­kem rendkívül hasznos az itteni szemi­nárium, mivel első kézből szerezhetem az ismereteket, s nem utolsósorban lát­hatom is azt, amiről eddig jobbára csak hallottam. Gondolok itt a bemutató tanításokra. Nálunk csak egyes része­ket — például kézjeleket — alkalmaz­nak a teljes rendszerből. A tanítás mel­lett egyébként kutatással is behatóan foglalkozom, Fülöp-szigeteki népdalo­kat, gyermek- és népijátékokat gyűj­tök. Nem kis munka, hiszen a sok-sok szigeten más-más dialektust használ­nak az ott élők. A kutatás eredményét szeretném könyvben kiadni, de addig még rengeteg idő telik el, s nem kevés pénz fogy, mivel a gyűjtést a saját zse­bemből finanszírozom. Még decembe­rig Magyarországon maradok, a Nem­zetközi Kodály Társaság ösztöndíjával a Zeneakadémián tanulhatok. ­Kormos Emese A semmitmondás korszakai Az emberiség oly leleményes, és any- nyira elszánt, hogy akkor is unos-unta- lan ötlik, ha semmi sem jut az eszébe. Sok-sok évtizeddel ezelőtt elsöprő sláger volt a kiskacsa fürdőzését s az ezt követő dáridózást megéneklő nóta. Sikerének titka — mindinkább megbi­zonyosodom róla — a refrénje. így hangzott: duuu-digi-duuuu-duuu-digi- duuuu. Egy ország duuuu-dolta, hogy kiskacsafürdika-kiskacsafürdika- rómaipartistrandon, duuu-digi-duuu. Az effele léhaságokat elsöpörte a világ­háború,, új. hajnalra ébredtünk, és erre: szkubuü-buuu-bi-duuu. Éz az irányzat nem állt meg félúton, finomodott, tu­datosodott, letisztult. Egy darabig megállt a fejlődés a jejejejezésnél. Ám ez zsákutcának bizonyult, hiszen né­hány külföldiül-perfekt ifjonc rámuta­tott, hogy ennek értelme van, nyersfor­dításban olyasmit tesz, mint ja-ja-ja. Ja, vagy úgy! Akkor ezzel leálltunk, mondták egyemberként a műfaj éllova­sai, és nyomban átnyergeltek arra, hogy U! így rövid u-val. U! Aki adott magára, unos-untalan belecsuklott- öklendezett a mikrofonba, amely félel­metesen fölerősítette, miszerint: U! De mert így sem jelentett egyebet, mint hogy U —jódarabig U-ralta a terepet. Ám mind több élemedett szaktekin­tély emelte föl szavát az elektronikusan fölerősített szkubulubuuubuduuuuk, je-je-je-k, és főleg U-k ellen, párhuza­mosan a fiatalság viselt dolgai és még viseltebb cuccai, ruházata, hajviselete, modora ellen és egyáltalán. Mire a megbírált nemzedék csak annyit mon­dott: aha, aha, aha! És ezzel világhódí­tó útjára indult egy csúcsszupersláger, melynek szövegírója messze túlszár­nyalta. elődeit, a duuududuuu-duuu- szkubulubuubiduuú-jejejfeje- és U-szer- zőket. Merészelte útjára bocsátani slá­gerét ezzel a szöveggel, hogy aha, aha, aha. És a Váci út, a fél Pest, és fél Európa és az egész Glóbusz felelt neki. így. Aha! Aha! Aha! Ami nyersfordí­tásban azj jelenti: aha, ti aztán tudjá­tok, mi kell nekünk, ti aztán tudjátok, miből ért az ember, ha ifjú, ha vén. Nem is túl régen generációs hárcókat vívtak fiatalok és öregek. Mindkét tá­bor magának vindikálta az elsőbbséget minden tekintetben. Ám ez sehogysem jött össze. S miközben csak a bel villon­gásra figyeltek, nesztelenül közibük osont a Nagy Fordulat. Hipp-hopp, itt termett a mmdenkit-megvaltó új Ten­dencia: a korhatár-nélküli lét. Fiatal­ként titulálták a 30, 40, 50 éves költőt is, végül korról szó sem eshetett többé, ha ifjú titánt emlegettek; így vált visz- szafordíthatatlan megegyezéssé, hogy költő, festő, táncdalnok hatvanévesen is a fiatalok közé soroltatik. S ez az ország-világra szóló megifjo- dás meglelte a maga önkifejeződését is. Olymódon, hogy senki félre ne érthes­se. , Kinyitom a rádiót. Épp aszongya, hogy Ö...Ö...Ö...Ö... Kinyitom a tévét; aszongya, hogy ... ö... ö... ö. Megszólal, aki kérdez, és aki válaszol, aki Főfő-Illetékes és aki Alal-Ilietékte- len, aki lelkes, aki kiégett, aki kimaradt az első faiskolából, és akinek öt diplo­mája van, és aki mindentudó, és aki analfabéta, és uniszónó aszongya mind, hogy ööö ... ööö... öööö ... Én már annyit gondolkoztam ezen. Hogy hogyan, miképpen, mi módon, miáltal jutottunk el a jejeje, az U, az aha-aha-aha ismételgetésének zsenge- korúakra korlátozott használatától az össznépi ööööööö-ig. De nem lettem okosabb. Be kell látnom: amit oly szí­vósan és egyemberként ismételgetnek, abban lennie kell valaminek. Talán bántották őket. Az egész or­szág az egész országot. És ez az ööööö — nem más, mint szemrehányó nyö­szörgés, kimondani jajdenehéz. Ha jól belegondolok, tulajdonképpen, és vég­ső soron, bármikor bárki bármire teljes joggal nyöszörögheti, hogy öööö... Születünk, hogy meghaljunk, ööööö, eszünk, hogy... ööö .. .ööööö... De mondok én valami mást, embe­rek! Ha nem vettétek volna észre, az évekig-ismételt nyöszörgés sem változ­tat semmin. Ha nem esik nagyon nehe­zetekre, oly nehezetekre, hogy eközben is szüntelenül nyöszörögnötök kell — nem hagynátok abba ezt az öööööö, hogyismondjamcsak ... öööö-zést? Péreli Gabriella • Dr. Polányiné Lányi Katalin • Miriam Factora (Straszer András felvételei) Két kötetben, gazdag képanyaggal illusztrálva adta közre a Műszaki Könyvkiadó Szentkirályi Zoltán és Détshy Mihály Az építészet rövid törté­nete című tanulmányát. Mint a köteten feltüntetik, a mű az azonos című tan­könyv változatlan utánnyomása. A 245 oldalas első kötet a szöveges részt tartalmazza. A jóval vaskosabb 455 oldalas, sajnos rossz minőségű ki­vitelben, fekete-fehér és kis méretekben a képeket. A könyv igazi ismeretterjesztő mun­ka. A szerzők nem kevesebbet vállal­tak, mint hogy végigvezetik az olvasót az építészet történetén, jószerivel mégis csak az európai kultúrkör építészetével foglalkoznak. Az ókori kultúrák közül Egyiptom, Mezopotámia, az Égei- tenger szigetei és partvidékei, az ókori görög, etruszk és római építészetet tár­gyalják, s nem kap helyet a távol-keleti és az ősi amerikai kultúrák építészete. A kötet- előnye is, hátránya is a rövid­ség, a tömörség. Világos, hogy akik mint tankönyvet forgatják a két jeles szerző írását, megannyi kiegészítő ol­vasmányt, kötelező irodalmat vesznek hozzá. Ä laikus olvasó olykor viszont csak utalásokat, felsorolásokat talál fontos építészeti korszakokról, meste­rekről. S ha csak néhány sor jutott is a magyarországi jeles épületeknek, a ma­gyar mestereknek, még ez is arányta­lanságnak tűnik, amikor csak egy név, egy épület jut például a lengyel gótiká­nak, az angol barokknak, 16 sor a spa­nyol gótikának, egy szó se a flamand, a holland építészetnek. Olcsó megoldás volna most neveket, S. E. ***9 A Nagytemplom homlokzata Aim Szimbelben _________ 6 A párizsi Notre Dame székes- egyhaz (1162—1250) épületeket felsorolni, amelyek a kötet szűkreszabott keretei közül kiszorul­tak. Ám lényegesebb az, ami benne van. Építészettörténeti fogalmak, stílu­sok, építészeti-alaktani meghatározá­sok pontos definícióit kapjuk. A törté­neti áttekintés ehhez szinte adalékul szolgál, csakúgy mint a gazdag kép­anyag. Az építészet iránt érdeklődő olvasó eligazítására nem ártott volna iroda­lom-jegyzettel is ellátni a könyvet. KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN ORVOSOK KECSKEMÉT: az ügye­let ideje hétfőtől péntekig es­te 18 órától reggel 8 óráig tart; szombaton, vasárnap és ünnepnapokon reggel 8 órától folyamatosan a következő hét­köznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőtteknek: Kecskemét, Nyíri út 38. (T.: 20-488), központi tömb, diagnosz­tika. Gyermekeknek: Kecskemét, Izsá­ki út 5., C pavilon, földszinti ambulan­cia^.: 22-822). Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Hetényegyháza, Jakabszállás, Nyárlő- rinc, Városföld gyermek és felnőtt be­tegeit a munkaszüneti napokon a kecs­keméti kórház említett két épületében látják el. Orgovány: Orgovány, központi ren­delő (T.: 25); Lajosmizse, Felsőlajos, Ladánybene: Lajosmizse, központi rendelő (T.: 24); Szabadszállás, Fülöp- szállás, Soltszentimre: Szabadszállás, központi rendelő (T.: 220); Kunszent- miklós, Kunpeszér, Kunadacs, Tass: Kunszentmiklós, központi rendelő (T.: 155); Dunavecse, Szalkszentmárton, Apostag: Dunavecse, központi rendelő (T.: 75); Kerekegyháza, Fülöpháza, Kunbaracs: Kerekegyháza, központi rendelő (T.: 71-101); Lakitelek: dr. Széli László (Egészségház, Széchenyi krt. 46/A. Tel.: 42-105); Izsák: dr. Tóth Mihály (Kossuth tér 6., Tel.: 23).; Ti- szaalpár: dr. Fekete Ferenc (Mátyás k. u. 2., T.: 44-050). BAJA: a hétvégi ügyeletet a kórház baleseti sebészeti pavilonjában látják el (T.: 11-244). Itt fogadják a bajai, bács- borsódi, bácsszentgyörgyi, bátmonos­tori, csátaljai, csávolyi, dávodi, érsek- Csanádi, felsőszentiváni, garai, herceg- szántói, nagybaracskai, nemesnádud­vari, sükösdi, szeremlei és vaskúti bete­geket. BÁCSALMÁS: a rendelőintézetben a bácsalmási, bácsszőlősi, tataházi, mátételki, kunbajai, csikériai, madara- si, katymári lakosokat látják el. (T.: 124). KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rende­lőben látják el a betegeket (T.: 12 vagy 105). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részére minden szomba­ton 8-tól 12 óráig. Szakorvosi rendelő­intézet: Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet idején a rendelőintézetben el­látják a kiskőrösi, akasztói, csengődi, tabdi, páhi, kaskantyúi betegeket. Kecel, Imrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 68); Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: Soltvadkert, központi rendelő (T.: 21). KISKUNFÉLEGYHÁZA: a köz­ponti ügyelet szombaton reggel 7 órá­tól hétfő reggel 7 óráig tart. Helye: Kiskunfélegyháza, Kilián Gy. u. 7. (T.: 62-520). Ellátják a kiskunfélegyházi, gátéri, kunszállási, pálmonostori, pető- fiszállási, bugaci betegeket. A gyermekorvosi ügyelet rendje hét­végeken: szombaton és vasárnap 7-től 19 óráig. Helye és telefonja azonos a központi ügyeletével. TISZAKÉCSKE: a rendelőintézet­ben a tiszakécskei és a lászlófalvi bete­geket látják el. (T.: 41-261). KALOCSA: A rendelőintézetben tartanak ügyeletet. (Kossuth u. 34— 36.) Itt látják el Bátya, Foktő, Géder- lak, Homokmégy, Miske, Ordas, Öreg- csertő-Csoma, Szakmár, Úszód és Ka­locsa betegeit. Az ügyelet ideje szomba­ton reggel 7 órától hétfő/eggel 7 óráig tart. (T.: 10, 122, 134); Éjszakai ügye­let: 213-as mellék. URH-szoba 219-es mellék. A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalo­csa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek. Fájsz, Dusnok: dr. Juhász D. (Fájsz, Szt. István u. 30. T.: 19); Solt, Ujsolt, Dunaegyháza: Solt, központi rendelő (T.: 167); Hajós: dr. Zakupszky Endre, (Hajós, Temető u. 9. T.: 27); Dunapa­taj, Harta: dr. Mácsik Elemér (Duna­pataj, Ordasi u. 10. T.: 46). KISKUNHALAS: a Semmelweis kórház központi ambulanciáján tarta­nak ügyeletet (T.: 20-011, 275-ös mel­lék). Itt látják el a balotaszállási, har- kakötönyi, zsanai, kunfehértói, kis- szállási, pirtói betegeket. Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospálos, Kömpöc: Kiskun­majsa, központi rendelő (T.:. 31-211); Jánoshalma, Kéleshalom, Borota, Rém: Jánoshalma központi rendelő (T.: 88); Tompa, Kelebia: dr. R. Kiss Sándor, Tompa, Attila u. 79. (T.: 17). GYÓGYSZERTÁRAK A péntek esti zárórától hétfő reggelig a következő gyógyszertárak tartanak ügyeletet: Kecskemét: Batthyány u. 16.; Baja: Tóth Kálmán tér 2; Bácsal­más: Hősök tere 4.; Izsák: Dózsa Gy. u. 7.; Jánoshalma: Béke u. 1/A; Kalo­csa: Széchenyi-lakótelep; Kiskőrös: Kossuth u. 5.; Kiskunfélegyháza: Attila u. 1.; Kiskunmajsa: Hősök tere 3.; Kun­szentmiklós: Kálvin tér 7.; Soltvadkert: Ifjúság u. 2.; Tiszakécske: Béke u. 132.; Kiskunhalas: Kossuth u. 15—19.; Solt: Béke tér 6. LELKI SEGÉLYSZOLGÁLAT Kecskemét, naponta 18 órától 22 óráig. T.: 28-222. ÁLLATORVOSOK Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. BÁCSALMÁSI ÁLLAT­KÓRHÁZ: dr. Veréb J. (Bácsalmás, Marx u. 36. T.: 106). KECSKEMÉTI ÁLLATKÓRHÁZ: dr. Temesváry I. (Kecskemét, Halasi út 34. T.: 28-344). BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonostor, Sze­remig: dr. Steiner R. (Baja/ November 7. tér 6.), Nemesnádudvar, Sükösd, Ér- sekcsanád: dr. Punczman T. (Baja, Kossuth u. 11. T.: 12-482), Bácsszent- györgy, Gara, Vaskút: dr. Taskovics L. (Vaskút, Bajai u. 1/A. T.: 12-851),.Fel- sőszentiván, Csávoly, Bácsbokod: dr. Szabó B. (Bácsbokod, Tolbuhin u. 28. T.: 31), Bácsborsód, Madaras, Katy- már: dr. Varga M. (Madaras, Hunyadi u. 1. T.: 2), Hercegszántó, Dávod, Csátalja, Nagybaracska: dr. Tüske F. (Nagybaracska, Tulbanov u. 18 ). KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Simon É. (Kalo­csa, Vörösmarty u. 69.), Tass, Szalk­szentmárton, Dunavecsej Apostag: dr. Tiringer A. (Szalkszentmárton, Rákó­czi u. 1.), Solt, Újsolt, Dunaegyháza, Állampusztai Célgazdaság solti kerüle­te: dr. Németh I. (Solt, Lepke u. 4.), Dunatetétlen, Állampuszta, Dunapa­taj, Ordas, Géderlak, Úszód, Duna- szentbenedek: dr. Mészáros J. (Harta, Rákóczi u. 9.), Szakmár, Öregcsertő, Homokmégy: dr. Répási Cs. (Szakmár, Bajcsy-Zs. u. 55.), Miske, Drágszél, Hajós, Császártöltés, Fájsz, Dusnok: dr. Kovács A. (Miske, Marx u. 66. T.: 12). KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Holló I. (Kecske­mét, Bánk bán u. 12. T.: 21-325), Kecs­kemét, Ballószög, Helvécia, Városföld: dr. Mező T. (Kecskemét, Barackos u. 9. T.: 24-831), Jakabszállás, Orgovány: dr. Bartal J. (Orgovány, Haj'ma A. u. 22. T.: 42), Lászlófalva, Nyárlőrinc: dr. Pillér J. (Lászlófalva, Dózsa Gy. u. 1. T.: 45-012), Lajosmizse: dr. Cserényi P. (Lajosmizse, Vereb u. 2/A. T.: 137), Tiszakécske: dr. Pitti L. (Tiszakécske, Tanácsköztársaság u. 6. T.: 41-027), Kerekegyháza, Kunbaracs, Ladánybe­ne: dr. Talabér Zs. (Kerekegyháza, Arany J. u. 24.). KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Ispánovity J. (Kiskőrös, Bajcsy-Zs. u. 84.), Ágasegyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Túrái J. (Izsák, Kecskeméti u. 37 —39.), Kunszentmiklós, Kunpeszér, Kunadacs: dr. Fodor J. (Kunszentmik­lós, Marx tér 5.), Szabadszállás, Fülöp- szállás: dr. Schieider J. (Fülöpszállás, Kossuth L. u. 12.), Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: dr. Pais K. (Bocsa, Mező I. u. 19. T.: 24), Akasztó, Csengőd, Tabdi! Páhi, Soltszentimre, Kaskantyú: dr. Varga J. (Csengőd, Szent I. u. 15.), Kecel, Imrehegy: dr. Sőreghy A. (Ke­cel, Nádas u. 10/1.). KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kis­kunfélegyháza: dr. Horváth T. (Kis­kunfélegyháza, Mártírok u. 4. T.: 61- 143), Kiskunfélegyháza, Gátér, Pálmo- nostora, Petőfiszállás: dr. Fekete M. (Kiskunfélegyháza, Jókai u. 61. T.: 61- 447), Tiszaalpár, Lakitelek: dr. Kovács Gy-né (Lakitelek, Petőfi u. 3/A. T.: 42- 118), Kiskunmajsa, Kömpöc, Csólyos­pálos: dr. Hegedűs L. (Kiskunmajsa, Tanácsköztársaság u. 130. T.: 31-338), Jászszentlászló, Szánk: dr. Török L. (Jászszentlászló, Dózsa Gy. u. 5. T.: 4), Bugac, Kunszállás: dr. Bogdán A. (Bu­gac, Felsőmonostor 577. T.: 72-570). KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: dr. Horváth L. (Kiskunhalas, Fazekas G. u. 17. T.: 22-554), Zsana, Harkakö- töny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehértó: dr. Kazinczi F. (Kunfehértó, Előre Tsz. T.: 22-377), Jánoshalma: dr. Ivanics M. (Jánoshalma, Bíró B. u. 17. T.: 283), Borota, Rém: dr. Boldizsár J. (Rém, Pe­tőfi u. 23.), Mélykút, Kisszállás: dr. Mé­száros I. (Mélykút, Petőfi tér 16. T.: 102), Tompa, Kelebia: dr. Czinder P. (Tompa, Széchenyi u. 20. T.: 92), Bács­almás, Csikéria, Bácsszőlős, Kunbaja: dr. Koletics Gy. (Bácsalmás, Rákóczi u. 8.), Tataháza, Bácsalmás, Mátételke: dr. Csibri J. (Bácsalmás, Petőfi u. 48.).

Next

/
Thumbnails
Contents