Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-27 / 175. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. július 27. Már hagyomány, hogy évről évre ezekben a hetekben a Kodály-szeminá- rium gazdag programsorozata fogadja a zene kedvelőit Kecskeméten. A Ko­dály iskola dísztermében a nyitóhang­versenyen Szabó Orsolya zongoramű­vész lépett először közönség elé. Zene- történeti, stilisztikai, harmóniai, han­gulati kapcsolódásokra épített összeál­lítása már önmagában is izgalmasnak bizonyult. A szerzők — a felcsendülő darabok sorrendjéhez igazodó — for­dított kronológiai sorrendben: Kodály, Debussy, Ravel, Liszt és Chopin. De ez a fordított sorrend a zongoratechnika fejlődése szempontjából is érvényes: a zongorahang legnagyobb megújítójá- nak tartott Chopintől az impresszionis­ta vonalon az egész klaviatúrát felhasz­náló sajátos színskála felé tart — e ze­neszerzőknél legalábbis mindvégig fe­szes szerkezetekben. Debussy, Ravel és Liszt darabjainak az impresszionizmus fő témáit rögzítő címeiben akár olvasni is lehet. A legelső Kodály-mű a még fiatal zeneszerző alkotása: meditáció egy De- bussy-téma felett. Alapja az a vonósné­gyes, amely szilárd szerkezetével az elő­dök által létrehozott értékeket jelentős mértékben felhasználja. Schumann, Berlioz, Liszt romantikájának legfőbb építkező elvét folytatva egyetlen, cikli­kusan variált zenei gondolatra épül. A Meditációk középpontjában egy kis, lélegzetvételnyi zenei mag áll. Kodály a hangközök tágításával körüljárta, majd melizmákkal ékesítette ezt a mű­vet. Debussy: Fények a vizen című zené­jének atmoszférája varázslatos, érzéki. S az volt a megszólaltatása is. Míg az előző darabok keletkezési dátumai kö­zött alig egy-két esztendő csak az elté­rés, Liszt most előadott, hangverseny- termekben népszerű produkciója, a Villa d’Este szökőkútjai jó néhány év­vel korábban, 1877-ben született. Kecs­keméten először hallhatta viszont a kö­zönség Chopin Bolero-ját. Érdekes, hogy ebben az egyetlen alkotásában ötvöződik a feszes spanyol és a hason­lóképpen fegyelmezett lengyel táncrit­mus magával ragadó muzsikává. Ráa­dásként Szabó Orsolya élményszerű 9 Péczely Sarolta árnyalatokban, érzelmekben gazdagon tárta fel a kis zenei és dramaturgiai egységek minden szépségét. Kodály vo­kális művészetének briliáns darabjai után Liszt Ferenc nagyobb hangterje­delmű, szélesebb dinamikai skálát be­járó dalai cséndültek fel. K. J. előadásában Chopin és Albeniz egy- egy rövid lélegzetű művét hallhatta a közönség. Az est második felében Péczely. Sa­rolta adta elő először Kodály Zoltán közismert népdalfeldolgozásait. (Egy kicsi madárka, Akkor szép az erdő, Meghalok, meghalok, Zöld erdő­ben ...) A nyelv belső zenéjét is meg­szólaltató, visszafogott előadásmódja KONCERTJEGYZET Értékek, élmények A LENGY® PLAKÁTISKOIA A lengyel plakát soha nem volt kizá­rólag a zajos kereskedelmi reklám esz­köze. Amikor reklámcélokat szolgál, akkor is: tapintat, elegancia és mérték- tartás jellemzi. Az első lengyel plakátokat a 20. szá­zad elején rangos festőművészek alkot­ták, köztük Wyspianski, Mehoffer, Frycz, Axentowicz és Weiss. Miután 1918-ban Leiigyelország visszanyerte függetlenségét, a lengyel plakát önálló művészeti ággá alakult, amelyre külföl­dön is felfigyeltek. A legnagyobb pla­kátsikerek idegenforgalmi és munkavé­delmi témákban születtek. Amikor 1945 után megkezdődött az új társa­dalmi rend alapjainak a lerakása, a pla­kátot a politika a háborús kataklizmá­tól való félelem, az újjáépítés reklámo­zása uralta. A politikai plakát kialakí­tásában vezető szerepet játszott Tre- powski, a kiváló grafikusművész. Szá­mos kulturális témájú plakátot is készí­tett. Ezek közül a leghíresebb a nemzet­közi Chopin-zongoraversenyt népsze­rűsíti. Az ötvenes evek második felében a plakátművészek egész sora jelentke­zett. Öntörvényű művészetük európai hírűvé vált. Tomaszewski, Morszczak, Lenica, Cieslewicz, Swierzy, Mlodoze- niec és Starowieyski voltak a lengyel plakátiskola megteremtői. A hatvanas években Krakkó vállalta a nemzetközi grafikai szemle megren­dezését, Varsó pedig 1966 óta a nem­zetközi plakátbiennalé gazdája. A pla- kátműveszet elismerése, társadalmi visszhangja indokolta a hatvanas évek végén a világ első, önálló plakátmúzeu- manak létrehozását Varsó peremkerü­letében, Wilanowban. A lengyel plakátművészet hagyomá­nyainak folytatása elképzelhetetlen lenne a Szépművészeti Akadémia és a lengyel képzőművészeti főiskolák gra­fikai tanszékéinél tevékenysége nélkül. A lengyel plakát stílusában változa­tos és a hétköznapok legkülönfélébb témáival foglalkozik. Az ötvenes és a hatvanas években a korszerű kifejező- eszközök újítási hulláma összeforrasz­totta a plakátot a filmművészettel. Ek­kor a film volt a legfőbb megrendelő és magához vonzotta a legjelesebb grafi­kusokat. Utána hasonló szerepet töl­tött be a színház. A színház ugyanis felfigyelt arra, hogy a képzőművészek­kel történő együttműködés különleges, lehetőségeket kínál a klasszikus és mai drámák propagálására. Megjelentek a színházi plakátművészetben az új ne­vek: Aleksiun, Sawka, Klimowski és a rendkívül dinamikus egyéniségű Pa- gowski. Lengyelországban nagy jelentőséget tulajdonítanak a plakátnak. Alkotói­kat nemcsak a kiállítások látogatói is­merik fel, hanem — népszerűségüket bizonyítva ezáltal — az utca embere is. Túltájékoztatás Sokan azért panaszkodnak, mert nem kapnak kellő tájékoztatást nap­jaink égetően fontos kérdéseiről. Nem értem őket. Hát nem megírják az újságok, ki kivel tárgyalt és med­dig? Persze ezek a pletykás vénasz- szonyok azt is tudni szeretnék, mi­ről. Azért, hogy legyen miről lefe­tyelni a lépcsőházban a szomszéd- asszonnyal? Engem túltájékoztatnak. A múlt­kor például hallom a rádióban, hogy nálunk szilárd a közbiztonság. Ez annyira megnyugtatott, hogy ajtót, ablakot sarkig tárva horkoltam egész éjszaka. Másnap kaptam egy levelet a biztosítótól, amelyik így kezdődött: „Tudják-e Önök, hogy Budapesten tavaly megközelítően 5000 lakásbetörés történt?!’ Nem tudtam. Sőt azt se tudtam, hogy ha mondjuk megközelítően ötezer-egy lett volna, akkor is szilárd lenne-e a közbiztonság. Azt javasolja a levélben a biztosí­tó, hogy a védekezés egyik módoza­taként alakítsunk ki jószomszédi és lakótársi kapcsolatot. Megpróbál­tam. A lépcsőházban leszólítottam a legcsinosabb szomszédasszonyomat. Este átjött a férje, és akkora frászt kaptam tőle, hogy még most is cseng belé a. fülem. Azt is javasolja a levél, hogy figyeljük szomszédunk lakását, segítsünk egy­másnak. Figyeltem. Jött egy 'pasas a kezében hatalmas kulcscsomóval, és borízű hangon megkérdezte: — Mikor jönnek haza a szomszédék? Bizonyosan azért kérdezte, mert ö- is figyel, tehát nyilván szomszéd. —Két hétre elutazták a tengerpartra. — Akkor jó—mondta. — Ha már itt van, szakikám, segítsen összepakolni a kéglit! Segítettem. Miért ne tettem volna, hiszen erre biztat a biztosító is... A következő tanács: „kérdezzük meg a lépcsőházban, az emeleten, a ház körül csellengő idegenektől, hogy kihez érkez­tek." Megkérdeztem. — Ismeri a Kovácsot a második eme­leten? Olyan jó formájú felesége van. Belevaló csaj. Nem finnyás a szex­ben ... Érti? Remélem, nincs otthon az a tulok ... — Hát, hogy otthon nincs,\az biz­tos... Én vagyok a Kovács a második­ról. ' No, de megérdemlem, kell nekem kér­dezősködni ... „Ha gyanúsat észlelünk, szóljunk a szomszédnak...” Szóltam. Olyan gya­nús pihegés hallatszott át a panelon, hogy szóltam. Épp akkor jött haza a szomszéd a gmk-ból. Gondoltam, most vonszolják arrébb a páncél- szekrényét, hiszen az is benne van q levélben, hogy „értékeinket tároljuk falba, vagy betomtömbbe építhető értékmegőrző páncélkazettában.'’ Kiderült, hogy ő még el sem olvasta a levelet, nincs páncélkazettája. Vi­szont a földszinti szomszédtól, akit együtt találtunk a szomszédasszo­nyommal, akkora pofont kaptam, hogy attól cseng a másik fülem. Most aztán találgathatom, hogy jó hírt fogok-e hallani, vagy rosszat. „ Vizsgáljuk meg lakásunk bejára­ti ajtaját, és ha szükséges, erősítsük meg!" Panellakás, szükséges. Vet­tem százötvenes szöget és beszögel- tem az ajtót. Nem is tudott bemenni rajta senki. Most egy jó szakembert keresek, aki éjszakára kifeszíte­né..'. . Föladtam egy lakáscsere-hirde­tést. Semmi bajom az otthonommal; szép, kényelmes, világos, csak egy a bökkenő. Nem fér él benne a kutya. Azt írja ugyanis a biztosító, hogy tartsunk házunk védelmére kutyát. Márpedig magamnál kisebb kutyát nem engedek a lakásba. Már csak a státusszimbólum miatt sem\ . . 'Hát itt a bökkenő. Látják, mennyi galibát okoz, ha túltájékoztatják az embert? T. Ágoston László SAJTÖPOSTA^^] MIT CSINÁL A SZOMSZÉD? —■— Esetek, tudnivalók — építési ügyben IIHHHBBHBbM Az ember társas lény, amiből követ­kezik, hogy a legszűkebb környezeté­ben is szüksége van a másokkal való kapcsolatra, együttműködésre, mely­hez a jószomszédság szinte nélkülözhe­tetlen feltétel. A szerkesztőségünkhöz érkézett panaszokból viszont arra kö­vetkeztetünk, hogy e kapcsolatok né­hol kissé megtépázottak, sőt, olykor nem is léteznek. Az okok sorában pe­dig egyre szembetűnőbb: a szomszéd nem a szabályoknak megfelelően épít­kezett .... Az előzőek bizonyítására íme két eset: — A mellettem lakó nemrégen újjáé­pítette otthonát, s a munkálatok egy részénél én is segédkeztem. Ezek után meg voltam róla győződve, hogy ideáli­san jó szomszédok leszünk. Sajnos, más lett a dolog vége. Mégpedig ami­att, mert az épületére nem szerelt eső­csatornát, s a tetőzetéről egyenesen az udvaromba csorog a csapadékvíz. A télen pedig akkora mennyiségű hó zúdult onnan a területemre, hogy ha éppen ott tartózkodom, sérülés nélkül aligha; távozhattam volna a helyszín­ről. Vitánk tárgya a napokban tovább bővült azzal, hogy mezsgyéje mentén egyáltalán nem szándékozik kerítést emelni... — kesereg a bajai Szamosi Józsefné. — Lakóházunktól körülbelül 1 mé­ternyire létesített melléképületeket (ólat, fáskamrát, górét stb.) a szom­széd, aki rendjén lévőnek találja, hogy a tetőről hozzánk jusson az esővíz. El­vezetését meg sem kísérli. S azzal is bosszant, hogy a rovaroknak és rágcsá­lóknak egyaránt tanyát nyújtó limlom- ját a telkeink közvetlen határa mentén tárolja... — sorolja bánatát a Bátyán lakó Parity Józsefné. Olvasóink észrevételeit, kifogásait elmondtuk a megyei tanács építési és közlekedési osztályán, ahol a követke­zőkről értesültünk: Lakótelken építkezni az Országos Építésügyi Szabályzatban foglaltak szerint lehet. Figyelembevételével ké­szülhet az építési terv, s ha azt jóvá­hagyta a szakhatóság, utána kezdődhet meg a kivitelezés, mely nem térhet el az engedélyezett mérettől, formától stb. Legújabban már a munkáért felelős műszaki vezetőt is meg kell jelölni. Az említett rendelet világosan ki­mondja, hogy melléképületet a kötele­ző védőtávolságok betartásával lehet létesíteni, oly módon, hogy az a szom­széd jogos érdekeit ne sértse. Célszerű, ha az ilyen helyiség a telek hátsó vagy .oldalhatárától 3 méter távolságra van felépítve. A csapadékvíz elvezetéséről is kötelező gondoskodnia a tulajdonos­nak, akinek a 25 és 75 fok közötti haj­lásszögű tetőt hófogó sorral kell ellát­nia. Ami a kerítést illeti, azt a telek homlokvonalán, továbbá a közútról nézve a jobb oldali telekhatáron és a hátsó telekhatárnak ettől az oldalha­tártól mért fele hosszán köteles meg­építeni és fenntartani a tulajdonos. A saját telkén senki sem teremthet olyan körülményt — például a szemét, hulladék helytelen tárolása révén —, hogy annak közegészségügyileg káros következménye legyen. Egyébként az építéssel összefüggő nézeteltérések miatt legelőször a helyi építési hatósághoz tanácsos fordulniuk az állampolgároknak, s ha nem értenek egyet az első fokú határozattal, vagy annak várható következményével, min­den esetben fellebbezhetnek a megyei tanács építési osztályához, mely másod­fokú vizsgálatra, döntésre hivatott. Fogadószoba Gazdálkodó vagyok, földműve­léssel és állattenyésztéssel foglalko­zom. Napi teendőm a szállítás is: néha takarmányt kell vinnem, más­kor terményt, hol ilyen célra kell a fuvarozóeszköz, hol olyanra. Nem­régen vásároltam kéz alól egy házi­lag barkácsolt csettegőt, platóval együtt. Az első pillanatban nagyon örültem a masinának, rövidesen azonban csalódás ért. A szerkezet külsőleg jól muta­tott, rendszáma is volt, s mert tulaj­donosa szerint felújított motorral működött, zokszó nélkül kifizettem az árát, a csaknem 100 ezer forin­tot. Már az első úton, hazafelé me­net kiderült azonban, hogy valami nincs rendjén a géppel, hiszen túl­melegedett. Kicsit pihentettem a motort, amelyet már nem tudtam beindítani. A helyszínről csak úgy mehettem tovább, hogy vontattak. Később újabb meglepetések ér­tek: összeszerelési hiba miatt a hű­tővíz keveredett az üzemanyaggal, azután a különféle rendeltetésű csö­vek elrepedtek stb. Széfszedve a csettegőt, rájöttem, hogy az egész ahogy van, felújításra szorul, ami talán plusz 10 ezrekbe kerülne. Mondanom sem kell, véglegesen el­ment, a kedvem a járgánytól, ^mely most ott áll az udvaromban hasz- nálhatatlanul. Egyelőre azon medi­tálok, a történtekért a csettegőjétől könnyen megszabadult eladót ter­heli-e nagyobb felelősség, vagy en­gem, aki lényegében zsákbamacs­kát vett... (Elmondta: Bárkányi László móricgáti olvasónk.) Pórul járt olvasónk ügyével kap­csolatosan véleményt kértünk a kecskeméti Bácsmobil Autó-Motor és Gépjavító Ipari Szövetkezet elnö­kétől, Csontos Gáspártól, aki ezeket mondotta: A legújabb hatósági intézkedés alapján új csettegő összeszerelése, il­letve működtetése nem engedélyez­hető. Mint a szóban forgó eset bizo­nyítja, nem is ok nélkül. Bár a rend­számmal korábban ellátott ilyen gé­pek üzemeltethetők, javításukat azonban mi már nem vállaljuk. Tu­domásom szerint vannak azonban megyénkben olyan kisiparosok, akik hajlandók efféle munkára. Ami a vevőt illeti, helyzete nem reménytelen. Miért? Mert a bekö­vetkezett, s a fellelt műszaki hibá­kért az eladónak kell viselnie a fele­lősséget, aki a csettegő technikai állapotáról eléggé hiányosan, sőt, pontatlanul tájékoztatott. Adásvé­telkor ugyanis voltaképpen egy szerződés jön létre, amely kötelezi az árut kínáló felet, hogy a termék minden tulajdonságáról, fontos jel­lemzőjéről informáljon. Feltételezé­sem az, hogy ennél a vásárlásnál a vevő sem volt eléggé körültekintő, ami szintén hiba. Utólag azt teheti, hogy műszaki hozzáértővel átvizs­gáltatja a gépet, s a megállapítása alapján követel kártérítést az eladó­tól, aki végső soron, s persze bíró­sági döntés révén a csettegő vissza­vételére is kötelezhető. A VENDÉG JELZI: Szomjaznak a fák! A kánikula minden élőlényt próbára tesz. Míg azonban ember és állat lehetősége szerint árnyas területet, hús habokat, s nem utol­sósorban hűsítő vizet keres és talál, a növény helyhez kötött, s így ki­szolgáltatottja a napok óta tartó forróságnak. Jellemző példája en­nek az, ami a kecskeméti Széche- nyiváros Szimferopol terén talál­ható ... Ehelyütt tavaly legalább 40—50 kis fát ültettek el a városgazdasági vállalat dolgozói. A tölgy-, a gesz­tenye-, a platán- stb. csemeték kez­detben szakavatott gondozásban részesültek, ennek eredményeként szinte mindegyikük gyökeret eresztett. Idén mintha teljesen megfeledkeztek volna róluk az ille­tékesek, akik talán még a közelük­ben sem jártak. Pedig ezek a fák szenvednek a tűző napon, s mert még egy negyed vödömyi víz sem jutott a tövükhöz, elkezdődött a kiszáradásuk. Minderre csak rá­adás, hogy a környékbeliek sem igen tudnak sorsukon segíteni, mi­vel a terület egyetlen közkútja rég­óta működésképtelen. Én pesti vagyok, ám Kecskemé­ten lakó szüléimét gyakorta láto­gatom és a vendégeskedésem alatt tapasztalom e visszásságot, mely miatt most tollat ragadtam. Ide­genként dehogyis akarok én a „hí­rős” város polgárai dolgába bele­szólni, de úgy vélem, a szép kör­nyezet, a leendő zöldövezet megvé­dése érdekében kötelességem vala­hová jelezni: szomjaznak a fák a Szimferopol téren! — írja Deim Ágoston a szerkesztőségünkhöz el­juttatott levelében. Almási Juditnak, Kecskemétre: Sú- - lyos kimenetelű ütközésnél az autó megrongálódhat olyan mértékben, hogy a javítása műszaki vagy gazdasá­gi — esetleg mindkét — szempontból indokolatlan, amikor is sor kerül az úgynevezett totálkárrendezésre. Mű­szakilag totálkáros a gépjármű, ha a leggondosabb helyrehozása után sem felel meg a közlekedésbiztonság köve­telményeinek, gazdasági okból pedig nem kifizetődő az ilyen javítás, ha an­nak költsége meghaladja az érték 70 százalékát. „Alsócsalánosi olvasónak”: Aki a ku­tyáját közterületen hagyja kóborolni, vagy ha harapós állatát nem zárt he­lyen tartja, megsérti a vonatkozó jog­szabályt, s a hatóságilag kezdeménye­zett eljárás során ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. D. J.-nek, Kunszentmiklósra: Ha jól értelmezzük sorait, ön és nővére nagy értékű szülői vagyont (ingatlant) örö­költ fele-fele arányban. A gond, hogy ezzel az örökséggel semmit sem tud kezdeni, mert a testvér hátráltatja az eladást, pedig az ebből származó bevé­telt a törvényes keretnek megfelelően egymás között kiporciózhatnák. Nos, ez ügyben a legkézenfekvőbb megol­dás: a tulajdonostársi állapot megszün­tetése, ami bírósági hatáskör. Ennek során megosztható természetben az in­gatlan, feltéve, ha azt előzetesen enge­délyezte a helyi tanács vb építési ható­sága. A másik mód, amikor az egyik tulajdonos megváltja pénzért a tulajdo­nostársa részingatlanát. Végső esetben pedig árverés révén számolható fel a közös tulajdon. Hogy önt illetően me­lyik lehetőség a legcélszerűbb, annak eldöntéséhez jogsegélyszolgálat, vagy ügyvéd segítségét kérje. „Halfogyasztó” jeligére: Számottevő a különféle halkonzervek importja. Hermetikusan zárt fémdobozokban kerülnek forgalomba ezek az élelmisze­rek, s az energiaértékük magyarul is feltüntetett, főleg a diétázók, érdeké­ben. Az energia —- a nemzetközi szab­vány értelmében — az eddigi kilokaló­ria (kcal) helyett kilojoule egységben (kJ) van meghatározva. Az átszámítás egyszerű:, 1 kcal 4,18 kJ-al egyenlő'. Vé­gezetül elmondjuk, hogy az egyes hal­fajták között jelentős a tápérték­különbség, emiatt van ugyanazon me- nyiségü halhúsnak eltérő energiatartal­ma. Járomi Jánosnak, Kiskunfélegyházá­ra: A Magyar Közlöny idei I. számá­ban jelent meg a földtörvény, mely a többi között leszögezi: magánszemély művelésre alkalmas föld tulajdonjogát csak akkor szerezheti meg, ha a már birtokában lévővel együtt hatezer négyzetméternél nem lesz nagyobb az összes termőterülete. E beadvánnyal el­ső fokon az ingatlan fekvése szerinti körzeti, másodfokon pedig a megyei földhivatal foglalkozik, s az ügyintézés határideje maximum 60 nap, „Kunszentmiklósi kíváncsiak” jeligé­re: A környezetükben megtörtént saj­nálatos eset minden részletét alaposan kivizsgálták az illetékesek, akik egyet­len személy elleni intézkedésre sem ta­láltak okot. Maros Mihálynénak, Bajára: A tár­sadalombiztosítási törvény kimondja, hogy aki a munkaviszonyát öt évnél hosszabban szünetelteti, a megelőző szolgálati idejét csak akkor nem veszíti el véglegesen, ha újból munkába áll, s legalább öt esztendőn át dolgozik fo­lyamatosan. E szabály arra nem alkal­mazandó, aki a megszakítás előtt már megszerezte a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati időt és a következő öt esztendőn belül betölti az öregségi ellátásra jogot adó életkort, vagy meg­rokkant és ez az állapota fennáll a nyugdíja igényléséig. Nem számít meg­szakításnak ama idő sem, melyre az illető személy elismerési díjat fizet. Ez az összeg havi 10, 15, és 30 forint, ha a megszakítást megelőző utolsó , há­romhavi kereset átlaga nem érte el az 1000, 2000 forintot, vagy ez utóbbit meghaladta. E fizetési lehetőségre vo­natkozó kérelmet a megszakítástól szá­mított 1 éven belül kell előterjeszteni a lakóhelyileg illetékes társadalombizto­sítási igazgatósághoz (kirendeltség­hez). Kivételesen még egy évvel meg­hosszabbíthatja a. határidőt a megyei társadalombiztosítási tanács. „Pici baba” jeligére, Tiszaalpárra: A kisgyermeket nevelő apa egyedülál­lónak minősül akkor is, ha az anya oktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója. „Raktáros” jeligére, Hercegszántóra: A Minisztertanács 11/1987. (IV, 3.) számú rendelete értelmében leltárhiá­nyért a raktár vezetője és helyettese hathavi átlagkeresetéig, a beosztott raktári dolgozó pedig négyhavi átlag- keresetéig felel. Az anyagokat állandó­an egyedül kezelő személy a leltárhiány teljes összegéért felelősséggel tartozik. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 T t Ifi

Next

/
Thumbnails
Contents