Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-27 / 175. szám
1987. július 27. • PETŐFI NÉPE • 5 A DUTÉP NEM TÁMAD, NEM VÉDEKEZIK, HANEM KEZDEMÉNYEZ Az építő kritika segíti az építőket ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK Lesz-e magyar autógyártás? Egy sporthasonlattal szólva, napjainkra a lakók és az építők között egy olyan körmérkőzés alakult ki, amelyben a felhalmozódott társadalmi feszültségeket az építőiparnak kellene levezetnie. Mert mi fáj a lakóknak? Legelőször is a feje, attól a gondolattól, hogy jövendő lakásának az árát miből fogja kifizetni. Ettől kezdve azután már szinte minden fájdalmasan érinti az új tulajdonost. Neheztel azért, ha csöpög a csap, púpos a padló, nem csukódik az ajtó, ázik a tető, rossz a fűtés, nem működik a lift, hiányzik a járda és rendezetlen a környezet. A hibák miatt az építőipart, saját házunk táján? a megye legnagyobb lakásépítő szervezetét, a Dutépet „támadja”. Kérdezzük meg, mi fáj az építőknek? : A rengeteg elmarasztaló kritika, a sok rosszindulatú megjegyzés és meg nem értés, egyszóval: azok az ütések, amit a lakóktól és a közvéleménytől el kell szenvednünk, — válaszolja Sem- perger Imre üzemigazgató-helyettes. —Alijuk az ütéseket, holott újabban saját és megyén kívüli megrendelőink megítélése szerint az országos átlag feletti minőségben adjuk át álakásokat. — Nem célunk a szembenálló feleket ismét ringbe szólítani. Nézzük inkább a tényeket, mi lehet az, ami a közvélemény hangulatát jó irányba befolyásolhatja? ' .... 77- Először is közismert a vállalat nehéz anyagi helyzete. Mégsem lehet vita tárgya a Dutép léte vagy nem léte. A lakásépítés változatlanul kiemelt feladat, amit teljesíteni kell. Ez tény. Az is, hogy az évek során rengeteg probléma halmozódott fel, amelyek saját maguktól nem oldódnak meg. Ezzel együtt a hangulat is megváltozott az építőkkel szemben: a köztudatban az él, hogy amit a Dutép csinál, az csak rossz lehet. Negyedszer, különböző gyártóktól több mint háromezerféle terméket építünk be a létesítményeinkbe, amelyek minősége nemcsak a Dutép, hanem valamennyi gyártó munkájának a színvonalát tükrözi, viszont a jogos reklamáció mégiscsak az építőiparban csapódik le. Rájöttünk, hogy a beidegződön véleményeket csak hosszú idő alatt és jó munkával tudjuk megváltoztatni. —■ Tehát kiásták és megtalálták az „alapokat”. Milyen lesz a ház? A sok reklamáció és bírálat az előnyünkre vált: „építő” kritikát kaptunk. Megtanultuk, hogy a mennyiség helyett célszerűbb a minőségre koncentrálni. A vevő mindig a látottak alapján ítél. Ezért a munkánkkal szemben egyszerűen megfogalmazható a követelmény: csak eladható épületet szabad átvenni. A minőségellenőrzésünket, ami eddig a laboratóriumi vizsgálatokra korlátozódott, most kettéválasztottuk és bevezettük a szerkezet elhelyezése utáni közvetlen helyszíni ellenőrzéseket. Ugyanakkor bevezettük (a készrejelentést megelőző napokra) a házi műszaki átadás rendszerét. Természetesen a jó munkát minőségi bérezéssel is elismeijük. • A Dutép a megye legnagyobb lakásépítő szervezete. A kecskeméti Petőfi Sándor utca lakóházai is a vállalat dolgozóinak munkája. (Straszer András felvétele) A kivitelezések szervezettségét céltudatosan kidolgozott, egész évre szóló, összehangolt ütemtervekkel javítottuk. A vállalat átszervezésével létrehozott üzemigazgatóságok önállósultak, ezáltal csökkent a központ irányítási szerepe, gyorsabb és hatékonyabb lett a munka. Máris érzékelhetően csökkent a műszaki hibák mennyisége. Annak ellenére, hogy a jól képzett szakmunkásainknak egy része korábban megvált a vállalattól, a szakipari munkák területén sikerült előbbre lépni. — Sokat vitatott kérdés a vevők érdekképviselete. Mi a helyzet ezen a téren? ^ / , — Általában a kivitelező a beruházóval, a beruházó az OTP-vel, az OTP pedig a vevőkkel áll kapcsolatban. Ebben a felállásban igen nehéz eldönteni, hogy ‘ki kinek az érdekét képviseli. Az OTP a jövendő lakástulajdonos nevében csak általános igényeket tud megfogalmazni. A Dutép a lakóval közvetlenül nem kerül kapcsolatba, így nem tudunk az egyéni kéréseknek előzetesen megfelelni. A megoldást egy újszerű, vállalkozási forma megteremtésében látjuk. Szeretnénk elérni, hogy a lakásokat első kézből a vevőnek adhassuk át. A budapesti építésvezetőségünkön ez már bevált gyakorlat. Ezzel az együttműködési készségünket akarjuk kifejezni, vállalva a szavatossággal vagy jótállással kapcsolatos minden jogos reklamációt. —Hogyan orvosolják a korábban felhalmozódott hibákat? — A legkritikusabb feladatot a tetőbeázások jelentik. A Dutép mindig is innovatív vállalat volt, könnyen vállalkozott újszerű megoldások népszerűsítésére. De többször előfordult már, hogy új technológiákat ajánlottak, előírtak, majd betiltottak. A korábbi években kivitelezett 70 ezer négyzetméter lágyaljzatú tetőfedésünk sem felelt meg a hőtechnikai igénybevételeknek. Ennyi idő múltán a szavatossági kötelezettség — ami öt év — már nem a gyártót, hanem a kivitelezőt terheli. — Csak a technológia volt a hibás? — Az igényes technológia magas felSORGYAR EPUL KOMAROMBAN Komáromban az Agrober-ÉKTI tervei alapján, az Észak-dunántúli Közmű és Mélyépítő Vállalat generálkivitelezésében sörgyár épül. A termelőszövetkezetek, kereskedelmi vállalatok stb., összesen 16 intézmény társulásával létesített gyárban — amelynek technológiai berendezéseit a csehszlovák Technoexport Vállalat szállítja és a Végyépszer szakemberei szerelik — rövidesen megkezdik a bérpalackozást, ősszel pedig a 12 fokos pilseni típusú söT főzését. A képen szerelik a sörgyár technológiai berendezéseit. (MTI-fotó: Jusztin Tibor — KS) készültségű szakembereket kíván. Az országban mégsincs tetőszigetelőszak- munkás-képzés. Ezért más szakmákból verbuvált emberekkel tudtuk a munkát elvégezni. — Mi lesz a tetők sorsa? — Ekkora felület garanciális kijavítására egyedül képtelenek vagyunk. Ezért valvállalkozói szerződést kötöttünk a jó referenciával rendelkező Nagyatádi Közös Vállalattal, amely már június 15-én megkezdte 35 ezer négyzetméter tetőfelület felújítását. Az idén összesen 55 ezer négyzetméter víz- szigetelés teljes kijavítására vállalkozunk. A munkával október végéig elkészülünk. De ezzel kötelezettségeinknek csak az egyik felét teljesítjük. Sajnos, a hunyadivárosi és vacsihe- gyi házaknál a magas tetőkkel is gondjaink vannak: a békéscsabai cserép átereszti a vizet. Nehogy vád éljen minket, állításunk megerősítésére ÉMI- szakvéleményt kértünk, de addig is hozzáfogtunk az épületek teljes átfedéséhez és fóliázásához. A felújítással itt is legkésőbb október elejére végzünk. Két jelentős tehertételtől szabadulha- , tunk meg, azonban mégsem örülhetünk. Maradt még kijavítani való. Felmértük a vacsihegyi sorházak nyílászáróival kapcsolatos panaszokat és igény, szerint intézkedünk a cseréről, vagy a szavatossági munkák pénzbeli megváltásáról. Már eredményekről is beszámolhatunk. Megoldottuk és kijavítottuk a műkertvárosi 242 lakás fűtésével összefüggő hibákat. (Remélhetőleg hasonló módon rendeződik a Batthyány utcai lakások fűtési problémája is.) Véglegesen és időtállóan elkészült a Petőfi Sándor utcai szalagház végfali homlokzatának felületképzése. Ügy tűnik, a sok kritikai észrevétel nem maradt hatástalan. A felsorolt példák talán hihetővé teszik, hogy jogos kifogások esetén a Dutép nem támad, nem védekezik, hanem kezdeményez —, a minőség javítása érdekében. Kisvágó Árpád Hosszú ideje lehet, legalábbis pletykaszinten, hallani arról, hogy valamilyen formában Magyarország is bekapcsolódna a személygépkocsi-gyártásba. Hírek keringenek összeszerelő üzem létesítéséről csakúgy, mint részegységek és alkatrészek gyártásáról, mind szocialista, mind tőkés partnerekkel. Júniusban viszont már illetékesek is megszólaltak: az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága előtt Sós Gyula ipari miniszterhelyettes adott tájékoztatást, amit a képviselőcsoport megvitatott. A bizottsági ülésen nyert információk szerint ma mintegy másfél millió autó fut a magyar utakon, átlagéletkoruk igen magas: kilenc év. Ez a kocsiállomány jellemzően nagy fogyasztású, magas szervizigényű, környezetszennyező. A Merkúrnál kereken háromszáz- ezren állnak sorba új autóért. Egy OMFB-tanulmány szerint az ezredfordulóra 2,1—2,5 millió kocsira lenne szükség, beleszámítva azt is, hogy addig a jelenlegi gépkocsi- parkot teljes egészében ki kellene selejtezni. A szocialista országokból importálható mennyiség előreláthatóan ennek az igénynek csak körülbelül a kétharmadát fedezi. Tízmilliárdokat igényelne Egyfelől tehát a hiányhelyzet miatt merül fel újra és újra a hazai gyártás gondolata. Másfelől azonban azt is számításba kell venni, hogy az autógyártás meghonosítása az ipari szerkezetváltást is szolgálhatná, hiszen együtt járna a ro- botizáció, az automatizáció, az automata termelésirányítás alkalmazásával. Csakhogy az ellenérvek sem kevésbé súlyosak. Mindenekelőtt anyagi természetűek: a beruházás értéke több tízmilliárd forint nagyságrendű, amihez a számításba vehető vállalatok legfeljebb néhány százmillió forinttal lennének képesek hozzájárulni, és az általuk felvehető bankhitellel együtt sem rendelkeznének elég pénzzel. Tehát az amúgy is erősen deficites költség- vetésnek kellene az összeg javát előteremtenie. Meggondolandó továbbá az is, hogy korszerűbb típusok gyártása magasabb fogyasztói árakkal járna. A szocialista országok autógyártói is magasabb áron fogják értékesíteni a kisebb fogyasztású autókat, ha majd — terveik szerint — gyártanak ilyeneket. Egy nyugati licenc alapján gyártott kocsi viszont azoknál is lényegesen drágább lenne. Kérdés, mennyien tudnának ilyen drága autókat megvásárolni? A kérdésre nincs válasz; nem tudni, hogyan alakul a lakosMPÉÜÉ T ermálenergia-tartalékok Jugoszláviában A Pannon-medence délnyugati részében három kilométeres mélységben olyan mennyiségű termálenergia-tartalék rejlik, amely egyenlő a jugoszláviai Krsko atomerőmű körülbelül egymillió évi termelésével — állapították meg az energia- források helyettesítésének kérdéseiről tartott dubrovniki tanácskozás résztvevői. Szóltak arról is, hogy a termálvizek jobb hasznosításával megoldhatók volnának Jugoszlávia 21. századi energiagondjai. Példaként hozták fel a Zágráb környéki termálforrásokat. Megemlítették, hogy itt nemrégiben 16 új kutat fúrtak, de csak kettőt használnak. De ha azt vesszük, hogy egy furat átlagos kapacitása 20 ezer köbméter 90 Celsius-fokos víz, akkor egyetlen téli hónap leforgása alatt mintegy 400 tonna kőolaj volna megtakarítható. ság fizetőképes kereslete az elkövetkező években, évtizedekben. Amennyiben valamelyik tőkés céggel lépnénk kooperációra, úgy a beruházás jelentős konvertibilis importot követelne. Ebben az esetben a gyártásnak nemcsak jövedelmezőnek kellene lennie, hanem egyidejűleg konvertibilis exportot is eredményeznie kellene. Az eddigi vizsgálatok, számítások szerint viszont vagy csak az egyik, vagy csak a másik követelménynek lehetne eleget tenni. Amennyiben a termék exportképes, úgy — legalábbis kezdetben — nem képződne többletjövedelem, ellenkezőleg: a gyártás valószínűleg állami támogatást igényelne. Ha viszont nem exportálnánk, akkor az importra alapuló beruházás tovább rontaná az ország külföldi fizetési mérlegét. Egyébként egyes vélemények szerint a hazai gyártás megteremtése nem jelenti okvetlenül azt, hogy megszűnik a gépkocsihiány. E vélemény képviselői az autógyártó szocialista országokkal példálóznak, amelyekben szintén kielégítetlen a belső piac. Ezer lakosra az NDK-ban 200, Csehszlovákiában 190, Lengyelországban 100, a Szovjetunióban 40 autó jut; Magyarországon ez az arány 150. A hiányhelyzet megszüntetése nem annyira a belföldi gyártáson múlik, mint inkább azon, hogy általában van-e az országnak elegendő, bármely piacon jól értékesíthető, bármilyen terméke. Mert ha van, akkor annak ellenében korlátlanul lehet autót (is) importálni. Kikkel társulhatnánk? Ebből a meggyőző érvelésből viszont az következik, hogy a döntésnek — legyen-e hazai gyártás, vagy sem, — nem a hiányból kell kiindulnia, hanem abból, hogy bekapcsolódásunk a gépkocsigyártásba egyáltalán lehet-e sikeres, kellően jövedelmező, az ipar szerkezetét jó iráhyba korszerűsíthető. Vagyis — majdnem függetlenül a hazai fogyasztói igényektől — azt kell mérlegelni, milyen hatással lenne a gyártás a termelési struktúrára és a külkereskedelmi mérlegre. Ez viszonyt nagyrészt attól függ, hogy milyen konstrukcióban, mely autógyártó cégekkel, milyen feltételek mellett vennének részt valamiféle kooperációban. Mindezek ismeretében érthető, hogy a tárgyalások számos külföldi vállalattal folynak; részben a hazai potenciális térmelők, részben a főhatóságok puhatolóznak a lehetőségekről szinte a világ minden táján, a Szovjetunióban csakúgy, mint Japánban. Van például olyan terv, amely szerint a szovjet ZÄZ 1102-es típusú autót gyártanánk közösen a szovjet és a bolgár partnerrel. A három partner—mint Sós Gyula ipari miniszterhelyettes a Figyelő munkatársának elmondta — felosztaná egymás között a főegységek gyártását, így a főegységeket mindhárom országban évi 150 000-es sorozatban állítanák elő, ami gazdaságosabb termelést tenne lehetővé. Emellett szó van hazai összeszerelő üzem létesítéséről is. „Ennek akkor van realitása, ha létesítésével párhuzamosan, de nem később, olyan alkatrész- és részegységgyártó hazai kapacitás épül ki, amely képes lesz a gépkocsiérték több mint 30 százalékának hazai gyártására” — mondotta az ipari miniszterhelyettes. Folytak és folynak tárgyalások a japán Suzuki céggel is. Márcsak azért is, mert ha a ZAZ-licencet vennénk meg, úgy a beruházás költségei egyedül bennünket terhelnének, a Suzukival viszont vegyesvállalatot létesíthetnénk egy összeszerelő üzem megépítésére és működtetésére. Dilemmák serege Bár a vegyesvállalati forma azt jelentené, hogy lényegesen kevesebb hazai tőkét igényelne a beruházás, de ez egyúttal azzal is járna, hogy az összeszerelt gépkocsik egy részét a külföldi partner értékesítené; azzal fizetnénk vissza a beruházáshoz nyújtott hitelt, illetve az lenne a partner részesedése a közös termelésből. Ebben az esetben tehát viszonylag kevesebb késztermékkel rendelkeznénk. Az ilyen konstrukcióhoz azonban a hazai részegységgyártás feltételeit is meg kellene teremteni. Ellenkező esetben ugyanis az alkatrészeket tőkés importból kellene beszerezni, és ez alighanem több devizát igényelne, mint amennyit a gépkocsik exportjából szerezhetnénk. Tehát a következő kérdés: bele- vághatunk-e az összeszerelő üzem felépítésébe, vagy előbb jnkább a részegységgyártásban és a háttériparban kellene valamire jutni? Elképzelhető, hogy csehszlovák és lengyel partnerekkel részegységgyártó bázisokat építsünk ki, s ezeken részben szocialista megrendelésre termeljünk, részben—esetleg később Élj tőkés exportra is gyártsunk. Mint látható, a dilemmák seregében kellene dönteni, méghozzá igen körültekintően, figyelembe véve a külső és a belső piacot, a gazdaságosságot, a jövedelemtermelő képességet, az ipari struktúra korszerűsítésének követelményét, szembeállítva az import szükségességét az export lehetőségeivel, s mindehhez megvizsgálni a partner vállalatok különféle ajánlatait. Nem lehet tehát csodálkozni azon, ha egy ilyen döntés meghozatala igencsak hosszú időt vesz igénybe. Gál Zsuzsa Egyes kutak vize 120 foknál is melegebb, így az energiahelyet? tesítés is többszörös lehetne. Ráadásul a becslések szerint Zágráb környékén jóval több termálenergia van a föld alatt, mint amennyit felfedeztek. A termálforrásoknak különösen nagy jelentősége van a városok környékén, hiszen vizükkel lakásokat, egész lakótelepeket, középületeket lehetne fűteni, pótolva ezzel más drága —* esetleg importból származó — energiahordozókat. Az országban másutt is gazdag termáltartalékok rejtőznek. Jelentősre becsülik a forrásokat Szerbia délnyugati részén, Macedóniában, Szarajevó környékén. A szakértők tárgyaltak a szél- és a napenergia, illetve a tenger hullámai által létrehozott energia hasznosításának lehetőségeiről is. AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR BÁCS-KISKUN MEGYÉI IGAZGATÓSÁGA felhívja tisztelt ügyfelei figyelmét, hogy az 1985. december 31. előtt aláírt építési és helyreállítási, valamint lákásvásárlási kölcsönök alapján keletkezett kamatmentes vagy évi 1, 2, 3 és 3,5 százalékos kamatozású hitelek határidő előtti visszafizetése esetén 40 százalék engedményt nyújt Lehetőség van a teljes visszafizetést el nem érő rendkívüli törlesztések esetén is az engedmény elszámolására. Részletes felvilágosítást a helyi OTP-fiókok adnak. 1836
