Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-24 / 173. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. július 24. TÁRLÁTNAPLÓ Népviseletek a Duna Tisza közén Vártam már, hogy szűkebb terüle­tünk, a Duna—Tisza köze népviseletét elénk táró kiállítás nyíljon valamelyik Bács-Kiskun-beli településen. Nos, a régi óhaj teljesült, Kalocsán, a városi kiállítóteremben rendezték meg a Nép­viseletek a Duna—Tisza közén című be­mutatót. A IX. Duna menti folklór- fesztivál idején számos' látogatója akadt a tárlatnak, s aki pedig ezután kívánja megtekinteni a színes, változa­tos anyagot, még megteheti e hónap végéig. Első „nekifutásra” keveselltem a ki­állított ruhadarabokat. Bár, indokolat­lan a hiányérzet, hiszen az e vidéken élő népek és nemzetiségek viseletéi mind­mind megcsodálhatok. Talán azzal le­hetett volna teljesebbé tenni a kollekci­ót, hogy nemcsak a női népviselettel ismertetnek meg a kiállítás rendezői, hanem egy-egy település generációi­nak, köztük a férfiak, a gyerekek öltöz­ködését is bemutatják. Mindenesetre a kalocsai tárlat arra elegendő, hogy fel­keltse a népviseletek iránti érdeklődést. Bács-Kiskun déli övezetét a herceg- szántói női „bajkó", a székely bunda, a sokác lányviselet, a nagybaracskai ködmön, kötő, a garai német asszo­nyok sárközies hatású, hímzett főkötői képviselik. Az észak-bácskai magyar és nemzetiségi népviseletek a századfor­dulótól a század közepéig követhetők nyomon. Sze remiét, Érsekcsanádot sem kerülte el a Sárköz hatása. Dávo- don, Bátmonostoron a sokszoknyás vi­selet dívott, ékszerként pedig a lázsiá- nak nevezett kiegészítőket viselték a lányok-asszonyok. Garán sűrűn lera­kott, hosszú szoknyákban jártak a bu­kovinai székely nők. A hercegszántói sokácok bodorvászonból készítették a hosszú pendelyt, a női inget, a kötényt. Díszítésként hímzést, flittert alkalmaz­tak. A sokác asszonyok a század köze­pén bársonyba öltöztek, kedvelték a selyemszoknyát is. A bunyevác nők hosszú szoknyájukról, ezüst hímzéses, ún. „farkas főkötőjükről” voltak híre­sek. . ­• Kecskeméti pásztorviselet: a suba. (Fotó: Straszer András) • Sokác lány viseletéi. • Női „bajkó” Hercegszántóról. A kiállításon nyomon követhetők Kecskemét és a Kiskunság népviseleté­nek módozatai is. Ezen a vidéken erő­sen éreztette, hatását a polgári divat, csakúgy mint Nagykőrösön, Cegléden. A férfiak viselete konzervatívabb volt, mint a hölgyeké. Sajnos, kevés tárgyi emlék maradt ránk. Ami viszont látha­tó is: a pásztorviselet. A subák, a szű­rök arra engednek következtetni, hogy Kecskeméten és környékén kiváló szűcsmesterek tevékenykedtek. ­A hartai németek a századforduló táján főképpen Dunapataj ruhadarab­jait vették át. Legjellegzetesebb a díszes kötött harisnya. Szépek, tetszetősek a Kalocsán kiállított férfi- és női .Jank- lik”, s az ún. hartai „haup”. A kiskőrö­si szlovákok bő- és sokszoknyás visele­te ma is él, a városba látogató bármi­kor találkozhat az utcán ilyen ruhában járókkal. A két világháború között és a század közepén viselték a „halenká- kat” a férfiak és a nők egyaránt. Míve­sek a fejkendők is. A Népviseletek a Duna—Tisza kö­zén című kiállításon jelentős részt kap Kalocsa, jelezvén, hogy ez a legismer­tebb szerte a világban. (Megjegyzem, a többi darab legalább olyan értékes, mint a kalocsai, joggal megérdemelne a kalocsaihoz hasonló világkarriert.) A gazdagon díszített, színes, rostás hímzésű rövid- és sökszoknyás példá­nyok valóban megkapják a látogatót, de a legszebbek mégiscsak a korai kalo­csai hímzést őrző női ingvállak, a szo- morúpamukos kötények. A bemutatóterem közepén áll jó né­hány bábu. Kalocsai leány, menyecske, asszony ruhadarabjaiba öltöztették az első hármat. Azokat követi a kiskőrösi, a hartai, a sükösdi, az érsekcsanádi, a bátmonostori, a nagybaracskai, a garai népviseletet reprezentáló figura. A ru­hák, öltözetük színesek, tarkák, vagy éppen visszafogottak, ízlésesek. Értet­ték a viselet módját a Duna—Tisza közén. Abban is biztos vagyok, hogy van még bemutatni való anyag! Borzák Tibor Monológ \Tetn, erre nem vagyunk felké- 1V szülve — mondja Zsuzsa az üzemi étkezdében. — Gyerekek, én harmincéves vagyok, jó, tudtátok eddig is, vagy többnek nézek ki?... Képzeljétek, este hazaérek, a férjem a kisebbik lánnyal, Sacival a kony­hában, a nyolcéves Zsuzsi meg a ta­nulóasztalnál, a szobában. Igen, az is Zsuzsa, szólj, ha nem tetszik, majd átíratom Rékára ... jó? Mondha­tom tovább? (ígysem hozzák még a sárgaborsót... Na, puszi a konyhá­ban, puszi a- szobában, s akkor a nyolcéves lányom, tudjátok, jeles ta­nuló, azt mondja: anyu, kérdezhetek valamit? De a világ legtermészete­sebb hangján. Hát mikor nem kér­dezhetett? Kitől kérdezzen, ha nem a szüleitől? Ki vele, kislányom, mondtam. Te, anyu! A Lacika, tudod akinek az apukája a lakásszövetkezet elnöke, ho­zott ma egy könyvet az iskolába. Az a címe: Hogyan születik az egészséges gyermek. És abban benne van, hogy a férfinak mi a teendője. És mintha lakó- helyismeretről lenne szó, a kislány el­mondta, hogy a férfi mit és hová tegyen, és úgy lesz a gyerek... Kiszaladt belő­lem a vér. Vagy az arcomba szaladt. Hebegtem. Gombóc? Vasgolyó volt a torkomban, és ilyenkor a férjem kint ül a konyhában és nyugodtan játszik Saci­val. Pillanatok alatt futott bennem végig a gondolat, én sem az anyámtól tudtam meg. Az olyan természetes volt, mikor férjhez mentem, hogy úgyis tudom, mi­nek erről beszélni. No jó, az apám ká­romkodásaiból ... ez volt az egész nemi felvilágosítás. Biztos, hogy az anyám se az anyjától... És most ez a gyerek ... Mondd anyu, ez igazán így van?... Igen, jött ki belőlem valahogyan a hang, tudtam, ez a kérdés most már megkerül- hetetlen. Ki kellene mennemjz konyhába a férjemért: hát ilyenkor hagysz ma­gamra? Minden VcsálC éti? Te ttem tö­rődsz azzal, hogy a lányod már... Átö­leltem a vállát. Igen kislányom, igen. De erről még majd sokat beszélgetünk, hogy megértsed. Látod, az oviban nem értetted az egyszeregyet, ma meg már milyen jól tudod... Egyszer majd ezt is megérted. Össze-vissza beszéltem. A kabát még rajtam volt. Ürügy, hogy kimenjek, és levessem. Gyere már, ro­hantam a konyhára. Tudod, mit kérde­zett a lányod?... És mondom. Na, ak­kor már a vasgolyó az ö torkában volt. Menj be és beszélj vele, én még nem is fürödtem, kerestem valami kibúvót, leg­alább egy kis szünetet, amíg összesze­dem magamat. Nem, a férjem nem ment be. Ismeritek, a világ legjobb embere. Láttam, összeolvadt a székkel. Má fel nem vakarom róla. Hát ez egy anya sorsa... Úgy settenkedtem vissza a szobába. Menni kellett, de mit mon­dok? ... Zsuzsi a tévé előtt ült, el­merülve nézte az Ablak műsorát. Fellélegeztem: egyelőre szünet. Hát­ha el is felejtette már... Aztán va­csora, fürdés, mintha mi sem történt volna. Lefekvés előtt odarohan hoz­zám a lányom, és két puszi között súgva mondja: Anyu, de tényleg be­széljünk majd róla... Tudod, ebből is jeles akarok lenni... Mint az ütő- döttek feküdtünk az ágyban a fér­jemmel. Hát erre fel kell készülnünk. Légy szíves, mondtam neki, holnap vegyél néhány köny vet. De ne, majd inkább én. De te is beszélj vele. De jobb, ha én... Gyerekek! Itt van a sárgaborsó főzelék!... Na és tudjá­tok, néha hogyan összejönnek a dol­gok? Később bekapcsoltuk a televí­ziót, háttérzörejnek. Mit gondoltok, mi volt műsoron? Nem találjátok ki: Mégsem a gólya hozza... Benkő Károly Az építészek felelőssége Ahogyan utcáink, tereink, városaink átalakulnak, nem­csak a múlt és a jelen változása szembetűnő, hanem határozott divatáramlatok is leolvashatók az épületekről. A házak formá­ja, díszei egyre inkább tükrözik az építtetők anyagi viszonyait és kulturális igényeit — nemritkán igénytelenségét is. Ám nemcsak a vékony vagy éppenséggel vas­tagabb pénztárcáról árulkod­nak az új otthonok, hanem szel­lemi alkotójuknak, az építész­nek a szakmai színvonaláról, íz­léséről is. Vannak olyan utcasorok, amelyek egyetlen építész terve­ző kezenyomát őrzik. Azét, aki­nek neve már eleve garancia a jó házra; korábban folépült házai elegendő bizonyítékok, hogy ér­ti a szakmáját. A megbecsülés, ha név szerint neki is szól, mégis az egész építésztársadalom el­könyvelheti.. Hiszen hatásával az épített környezet túléli alko­tóját. Amikor az építészek fele­lősségéről beszélünk, ezt, a töb­bi szakmától eltérő sajátosságot kell mondanivalónk közép­pontjába állítani. A sikeres alkotó számára — ha elkötelezetten műveli hivatá­sát — nemcsak dicsőség a hír­név, az egymást hozó megbiza- tások, hanem nyomasztó teher is. Különösen igaz ez napjaink­ban, amikor a környezetvédők szava nélkül is minden városla­kó érzi, hogy kisebbedik körü­lötte az esztétikus tér, amikor zsúfoltságban éljük le életünk nagy részét. Ezt megállítani vagy tovább növelni az építé­szek gondja, joga, kötelessége és lehetősége. Nem személyes fele­lősségről van csupán szó, ha­nem az egész társadalom jövője iránti kötelezettségről. Ez az erkölcsi kategória úgy válik hétköznapi gyakorlattá, ahogyan az a tervezés során, az építész és partnerei kapcsolatá­ban nyomon követhető. Első­sorban arra a felelősségre kell gondolni, ami a szakembert sa­ját hivatásával szemben elköte­lezi a folyamatos megújulás iránt. Az etikai magasságok he­lyett a földön maradva inkább arra kell itt gondolni, hogy még az építőanyag-gyártók sem tud­ják naprakészen követni a hirte­len megszaporodott új anyagok, szerkezetek tulajdonságait,' fel­használási lehetőségeit. Ám ezek az építész számára ugyan­olyan fontos eszközök, mint a papír és a ceruza, mert ezek nél­kül nem újíthatja meg tudását, csak önmaga korábbi ismeretei­nek reprodukálására szorítkoz­hat. Az építésztársadalom tagjait kohéziós erő köti össze, és a szakma iránti tisztelet megköve­teli azt is, hogy a tervezők a hagyományok megőrzésére, egyúttal megújítására törekedve alkossanak. Ehhez nemcsak az építészet történetében kell jára­tosnak lenniük, hanem a társ­művészetektől kezdve a társa­dalomtudományokon át a min­dennapi életig — az élet teljessé­gében, Enélkül nem alakíthatnának ki élő kapcsolatot megbízóik­kal, akiknek pénzéből az új la­kások épülnek. És itt sem csu­pán tankönyvízű emberismeret­ről van szó, hanem közvetlen, partneri együttműködésről. Szerencsére ez ma már nemcsak az építész és az építtető szemé­lyiségétől függ: jogszabályok szorítják a tervezőket abba az utcába, hogy munkájuk ne me­rüljön ki a kész tervdokumentá­ció átadásával, hanem elejétől végéig kísérjék. figyelemmel az építkezést. A legújabb jogszabályok sze­rint a tervező kötelessége az is, hogy az engedélyezési okmá­nyokat megszerezze a helyi ta­nácstól és a — most már ugyan­csak kötelező — felelős műszaki vezetővel együttműködve őr­ködjék a szakszerű kivitelezé­sen. Ez el is várható attól a szakembertől, aki ma már nem tudná hivatását gyakorolni anélkül, hogy ne legyen tisztá­ban a szigorúbb hőtechnikai szabvánnyal, a házilagos kivite­lezés előírásaival. Ezek a jogszabályok nem azért születtek, hogy tovább ne­hezítsék a magánépítkezők amúgy sem könnyű helyzetét, hanem hogy kötelező norma­ként írják elő a biztonságos, tar­tós épületkivitelezést. Ezen be­lül az esztétikai jegyeket min­denki maga választhatja meg, de ezzel egyenrangúan fontos szempont lett a takarékos épít­kezés, a környezet védelme és nem pusztítása, hanem értő ke­zű gazdagítása. Városaink, erdőink, vizeink anélkül is pusztulnak, hogy az ember ügyetlenségével siettetné azt. A természeti folyamatokba beavatkozó társadalom ma már igyekszik legalább egyensúly­ban tartani a kincsek kiaknázá­sát, a pusztítást és az új teremté­sét. Ha egy csúf, környezetéből kirívó házat látunk, először az elrondított utcaképet sajnáljuk, aztán a természeti látvány egyensúlyának megbomlását, ami elkerülhető lett volna, ha az építész, a megbízó, a kivitelező, és az építkezésen őrködök, min­denki a maga posztján, előrelá­tóan, megfontoltan végezte vol­na a munkáját. KESZENLETBEN A HÉT VÉGÉN ORVOSOK KECSKEMÉT: az ügye­let ideje hétfőtől péntekig es­te 18 órától reggel 8 óráig tart; szombaton, vasárnap cs ünnepnapokon reggel 8 órától folyamatosan a következő hét­köznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőttek: Kecskemét, Nyíri út 38. ff.: 20-488), központi tömb, diagnosztika. Gyermekeknek: Kecskemét, Izsáki út 5.; C pavilon, földszinti ambulancia- (T.: 22-822). Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Hetenyegyháza, Jakabszállás, Nyárlő- rinc, Városföld gyermek és felnőtt be­tegeit a munkaszüneti napokon a kecs­keméti kórház említett két épületében látják el. Orgovány: Orgovány, központi ren­delő (T.: 25); Lajosmizse, Felsőlajos, Ladánybene: Lajosmizse, központi rendelő (T.: 24); Szabadszállás, Fülöp- szállás, Soltszentimre: Szabadszállas, központi rendelő (T.: 220); Kunszent- miklós, Kunpeszér, Kunadacs, Táss: Kunszentmiklós, központi rendelő (T.: 155); Dünavecse, Szalkszentmárton, Apostag: Dünavecse, központi rendelő (T.: 75); Kerekegyháza, Fülöpháza, Kunba rács: Kerekegyháza, központi’ rendelő (T.? 7M01); Lakitelek: dr. Gli­ed I. (Lakitelek, Alkotmány u. 3. T.: 42-014); Izsák: dr. Pap Gy. (Izsák, Ber­csényi u. 13., T.: 94); Tiszaalpár: dr. Pulius T. (Tiszaalpár, Imre tér 18., T.: 44-162). BAJA: a hétvégi ügyeletet a.kórház baleseti sebészeti pavilonjában látják el (T.: 11-244). Itt fogadják a bajai, bács­borsódi, bácsszentgyörgyi, bátmonos­tori, csátaljai, csávolvi, dávodi, érsek­csanádi, felsőszentivani, garai, herceg- szántói, nagybaracskai, nemesnádua- vari, sükösdi, szeretnie! és vaskúti bete­geket. BÁCSALMÁS: a rendelőintézetben a bácsalmási, • bácsszőlősi, tataházi, mátételki, kunbajai, csikériai, madara- si, katymári lakosokat látják el. (T.: 124.) KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rende­lőben látják el a betegeket (T.: 12 vagy 105). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részere minden szomba­ton 8-től 12 óráig. Szakorvosi rendelő- intézet: Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet idején a rendelőintézetben el­látják a kiskőrösi, akasztói, csengődi, tabdi, páhi, kaskantyúi betegeket. Kecel, Imrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 68); Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: Soltvadkert, központi rendelő (T.: 21.) KISKUNFÉLEGYHÁZA: a köz­ponti ügyelet szombaton reggel 7 órá­tól hétfő reggel 7 óráig tart. Helye: Kiskunfélegyháza, Kilián Gy. u. 7. (T.: 62-520). Ellátják a kiskunfélegyházi, gátéri, kunszállási, pálmonoston, pető- fiszállási, bugaci betegeket. A gyermekorvosi ügyelet rendje hét­végeken: szombaton es vasárnap 7-től 19 óráig. Helye és telefonja azonos a központ! ügyeletével. TISZAKÉCSKE: a rendelőintézet­ben a tiszakécskei és a lászlófalvi bete­geket látják el (T.: 41-261). KALOCSA: a rendelőintézetben tar­tanak ügyeletet: Kossuth u. 34-36. Itt látják el Bátya, Foktő, Géderlak, Ho­mokmégy, Miske, Ordas, Öregcsertő, Csorna, Szakmar, Úszód és Kalocsa be­tegeit. Áz ügyelet ideje szombaton reg­gel 7 órától hétfp reggel 7 óráig tart. (T.: 10, 122, 134); Éjszakai ügyelet: 213-as mellék. URH-szoba 219-es mellék. A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe, 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalo­csa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek. Fájsz, Dusnok: dr. Juhász D. (fájsz, Szt. István u. 30., T.: 19.); Solt, Üjsolt, Dunaegyháza: Solt, központi rendelő (T.: 167); Hajós: dr. Mohácsi J. (Hajós, Temető u. 6.); Dunapataj, Harta: dr. Varga Gy. (Harta, Dózsa u. 51., T.: 57). KISKUNHALAS: a Semmelweis kórház központi ambulanciáján tarta­nak ügyeletet (T.: 20-011, 275-ös mel­lék). Itt látják el 'a balotaszállási, har- kakötönyi, zsanai, kunfehértói, kis­szállás^ pirtói betegeket. Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospálos, Kömpöc: Kiskun­majsa, központi rendelő (T.: 31-211); Jánoshalma, Kéleshalom, Borota, Rém: Jánoshalma, központi rendelő (T.: 88); Tompa, Kelebia: dr. Császár J. (Kelebia, Bajcsy-Zs.'u. 27. T.: 47.) GYÓGYSZERTÁRAK A péntek esti zárórától hétfő reggelig a következő gyógyszertárak tartanak ügyeletet: Kecskemét: Batthyány u. 16.; Baja: Tóth Kálmán tér 2.; Bácsal­más: Hősök tere 4.; Izsák: Dózsa Gy. u. 7.; Jánoshalma: Béke u. 1/A; Kalo­csa: Széchenyi lakótelep; Kiskőrös: Kossuth u. 5.; Kiskunfélegyháza: Attila u. 1.; Kiskunmajsa: Hősök tere 3.; Kun­szentmiklós: Kálvin tér 7.; Soltvadkert: Ifjúság u. 2.; Tiszakécske: Béke u. 132.; Kiskunhalas: Kossuth u. 15—19.; Solt: Béke tér 6. LELKI SEGÉLYSZOLGÁLAT Kecskemét, naponta 18-tól 22 óráig. T.: 28-222. ÁLLATORVOSOK Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. BÁCSALMÁSI ÁLLAT­KÓRHÁZ: 'dr. Veréb J. (Bácsalmás, Marx u. 36. T.: 106.) KECSKEMÉTI ÁLLATKÓR­HÁZ: dr. Lakos K. (Kecskemét, Halasi u. 34. T.: 28-344) BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET. Baja, Bátmonostor, Sze­retnie, Nemesnádudvar, Sükösd, Ér- sekcsanád: dr. Punczman T. (Baja, Kossuth u. 11/A, T.: 12-482), Bács- szentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Tálas L. (Gara, Vörös Hadsereg u. 7/A, T.: 45.) Felsőszentiván, Csávoly, Bácsbo- kod: dr. Éber E. (Bácsbokod, Hunyadi u. 28. T.: 14), Bácsborsód, Madaras, Katymár: dr. Szabó I. (Bácsborsód, Dózsa Gy. u. 13.), Hercegszántó, Dá- vod, Csátalja, Nagybaracska: dr. Zsu- zsity J. (Csátalja, Damjanich u. 2.) KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET. Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Simon E. (Kalo­csa, Vörösmarty u. 69.) Tass, Szalk­szentmárton, Dünavecse, Apostag: dr. Cserép J. (Tass, Dózs,a Gy. u. 31. T.: Kmiklós. 310.) Solt, Üjsolt, Dunaegy­háza, Állampusztai Celgazdaság solti kerülete: dr. Hajnáczky K. (Solt, Vörös Hadsereg u. 9.), Harta, Dunatetétlen, Állampuszta, Dunapataj, Ordas, Gé­derlak, Úszód, Dunaszentbenedek: dr. Csiba E. (Harta,^Gallé T. u. 64.) Szak- már, öregcsertő, Homokmégy: dr. Farkas A. (Homokmégy, Dózsa Gy. u. 14. T.: 8.) Miske, Drágszél, Hajós, Csá­szártöltés, Fájsz, Dusnok: dr. Koch J. (Hajós, Temető u. 2. T.: 11.) KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Makkos G. (Kecs­kemét, László K. u. 11. T.: 27-985) Kecskemét, Ballószög, Helvécia, Vá­rosföld’: dr. Ispanovity J. (Kecskemét, Kölcsey u. 24. T.: 20-869) Jakabszállás, Orgovány: dr. Zakupszky J. (Jakab­szállás, Petőfi u. 26.) Lászlófalva, Nyárlőrinc: dr. Dani S. (Nyárlőrinc, Sugár u. 16. T.: 43-192) Lajosmizse: dr. Kisjuhász Z. (Lajosmizse, Ifjúság u. 9. T.: 76), Tiszakécske: dr. Jenei J. (Tisza­kécske, Kerekdomb 99), Kerekegyhá­za, Kunbaracs, Ladánybene: dr.'Tóth B. (Ladánybene. Piactér u. 12. T.: 7), KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Bo­ros O. A. (Kiskőrös, Vattay u. 10.), Ágasegyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Faragó B. (Izsák, Bocsányi u. 4. T.: 185), Kunszentmiklós, Kunpeszér, Kunadacs: dr. Szalay T. (Kunszent­miklós, Mikulás u. 1. T.: 93.), Szabad- szállás, Fülöpszállás: dr. Bálint T. (Szabadszállás, Könyves K. u. 7.), Soltvadkert, Bócsa, Tázlár: dr. Ro- honczy Gy. (Soltvadkert, Bocskai u. 29. T.: 250), Ákasztó, Csengőd, Tabdi, Soltszentimre, Páhi, Kaskantyú: dr. Bozi R. (Akasztó, Vörös Hadsereg u. з. ), Kecel, Imrehegy: dr. Faragó Gy. (Kecel, Temető u. 8.) KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET. Kis­kunfélegyháza: dr. Kiss L. (Kiskunfé­legyháza, Bajcsy-Zs. u.'2. T.: 62-292), Petőfiszállás, Gátér, Pálmonostora: dr. Gyöngyösi P. (Petőfiszállás, Kossuth и. 54. T.: 79-064), Tiszaalpár, Lakite­lek: dr. Kovács Gyné (Lakitelek, Petőfi u. 3/A, T.: 42-118), Kiskunmajsa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. Szüts M. (Csólyospálos, Széchenyi u. 2. T.: 3), Jászszentlászló, Szánk: dr. Mihala F. (Szánk, Árpád u. 28. T.: 16), Bugac, Kunszállás: dr. Szabó G. (Bugac, Fel­sőmonostor 577. T.: 10). KISKUNHALASI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET. Kis­kunhalas: dr. Végh E. (Kiskunhalas, Thury J. u. 20. T.: 22-299), Zsana, Har- kakötöny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfe- hértó: dr. Aladics S. (Kiskunhalas, Ibolya u. 11.), Jánoshalma: dr. Ivanies M. (Jánoshalma, Bíró B. u. 7. T.: 283), Borota, Rém: dr. Fekete I. (Borota, Deák F. u. 48. T.: 471), Mélykút, Kis­szállás: dr. Mészáros I. (Mélykút, Pető­fi tér 16. T.: 102), Tompa, Kelebia: dr. Szilvási Gy. (Tompa, Szabadság tér 6/E, T.: 94), Bácsalmás, Csikéria, Bács- szőlős, Kunbaja: dr. Rácz I. (Csikéria, Kossuth u. 21. T.: 4), Tataháza, Bács­almás, Mátételke: dr. Csibri J. (Bács­almás, Petőfi u. 48.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents