Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-24 / 173. szám
1987. július 24. • PETŐFI NÉPE • 5 JEGYZETEK EGY MEGYEI KSH-KIADVÁNYR A javakból munka szerint részesedjünk A szabályozók hatásának megítélése során nagyon .sokféle véleménnyel találkozhatunk, s az is egyértelműen megállapítható, hogy a kérdés körüli vita erősödik. A keresetszabályozás jelenlegi helyzete, tapasztalatai, a vele elért eredmények szintén az érdeklődés középpontjában állnak, s szaporodnak az összegző munkából születő tanulmányok is. A mindennapi tapasztalatokat megfogalmazó közvélemény is egyre konkrétabb formában jelöli meg az igényeit a keresetek alakulásával, megszerezhetőségével értékállandóságával . kapcsolatosan. Legutóbb a KSH Bács- Kiskun Megyei Igazgatósága adott ki egy elemzést, amelyben Gergics Józsefné az elmúlt két év tapaszta>- latait összegzi a megyei székhelyű gazdálkodó szerveknél. A keresetszabályozástól a gazdaságban lényegében a munka szerinti elosztás megvalósulását várják. Jogos igényről van tehát szó, annál is inkább, mert a teljesítmények szerinti elosztás még koránt sem tekinthető teljesnek. Azok az óriási energiák, amelyek megfelelő díjazás mellett a munkavégzésben felszabadulhatnának, jelenleg még nem éreztetik hatásukat. A kibontakozás e területen is sürgető szükségszerűség, mert a vállalati adórendszer megváltoztatása, a személyes jövedelmek adóztatása érinti, átrendezi azokat a feltételeket, amelyekre a keresetek alapozódnak. A keresetszabályozás most elsősorban csak elveiben teljesítményhez kötött, gyakorlatában nem. A vállalati nyereség, a hozzáadott érték alakulása befolyásolja a bérkifizetések lehetőségeit, valamint azt, hogy bérszínvonal- vagy bértömeg-szabályozás érvényesül-e a gazdálkodó szervnél. Ezzel kapcsolatban a problémát az okozza, hogy a megméretésnek az az egyszerű elve, mely szerint a több munkát végzőnek több jár, ködössé válik. Nyilvánvaló, hogy a dolgozó számára a hozzáadott érték, a keresetszint-, keresetnövekmény-, központi keresetszabályozás fogalma idegen, számára nem bír mozgósító erővel, nem látja mögötte a munkamennyiséget, amely alapján fizetnek. Mindezek azért vannak így, mert a bérek kifizethetőségéhez vállalati teljesítményeket és nem munkateljesítményeket követelnek meg. A kettő ott kerül ellentmondásba, hogy a gazdálkodó szervvel szembeni követelmény egy adott mennyiségű kereset kifizetését teszi lehetővé, amely kevesebb, mint amennyit a dolgozó által elvégzett munka lehetővé tenne. Furcsamód bebizonyosodik tehát, hogy a vállalat rosszabbul dolgozik, mint a munkás. Ez úgy lehetséges, hogy a munkaerőt alacsony nyereségességű tevékenységhez használják fel, alacsony termelékenység és magas költségek mellett. A bérkifizetés alapjaként a dolgozó számára az elvégzett munka mennyisége fogadható el, az állam számára pedig a vállalati teljesítmények. így a keresetszabályozás is ebbe az irányba befolyásol. A két követelmény ötvözéséből nő ki az a gyakorlat, mely szerint a bérek az adók alakulásától függnek. A kereset tehát akkor fizethető kj a munka- mennyiség alapján, ha a folyósítás nem jár adóval, vagy az adót is képes kifizetni a vállalat. Ha mindezek így nem jönnek össze, akkor a munka szerinti díjazásnak csak a szándéka maradhat meg. Ilyen helyzetben egyes dolgozókat a munka szerint vagy megközelítőleg a munkájuk alapján díjaznak, másokat pedig nem, megtartva az örök konfiiktusosságot. Bizonyságul az elmondottak alátámasztására sok megyei példa is említhető. Az átlagnál jelentősen termelékenyebb szervezeteknél a keresetek kisebb mértékben haladták meg az átlagot, mint a termelékenység. A dolog azonban a sokszoros áttételeződés miatt manipulálható is. így fordulhatott elő, hogy viszonylag alacsony termelékenységű gazdálkodó szerveknél már az átlag körüli kereseti színvonal érvényesül. Önkéntelenül adódik tehát a kérdés, mire is ösztönöz a rendszer? Ide kívánkozik még — mutatja a tanulmány —, hogy volt olyan gazdálkodó szervünk, amely 50 százalékos nyereségemelkedés mellett sem tudta az átlag- kereseteket 1,5 százaléknál jobban emelni — nyilvánvalóan az adószabályozás miatt, ami nem jelentéktelen kötelezettséget rótt rá. Az élőmunkaterhek aránya a keresetekhez képest 61 százalék, egy-egy béremelésre fordított forint pedig 3 forint adóba is belekerülhet. A szigorított központi keresetszabályozásba tartozó vállalatainknál a létszám 10—20 százalékkal lett kevesebb, s az összes kifizetett keresettömeg is kisebb mértékben csökkent. Figyelemre méltó a lépésben, hogy a gazdálkodó szervek nem a létszám megtartása és a teljesítmények növelése mellett döntöttek. A munka szerinti elosztás minősítéséhez tartozóan szólni kell még a közvetett juttatásokról. Az idetartozó kifizetéseknek az a jellemzője, hogy nem mindenki részesül bennük. Az üdültetéssel kapcsolatos támogatásokat azok élvezik, akik üdülnek. A témakörben végzett vizsgálatok bizonyítják, hogy a dolgozók kisebb köre üdül, de az rendszeresen. A távfűtés más fűtési módokhoz viszonyított kedvező árait azok élvezik, akik véletlenszerűen ilyen fűtési rendszerű lakásokba kerülnek. A még ma is igen nagyszámú ártámogatás azokat segíti, akik éppen a szóban forgó termékeket vásárolják. A lakásépítés költségei és a lakbérek közötti különbségek előnyösen befolyásolják a bérlakásokat használók jövedelmi helyzetét. Itt külön meg kell említeni a ma is jelentéktelen összegű, 50—100 forint lakbért fizetőket, akik nagyon sok esetben igen jól használható lakásokban laknak. Sokan részesülnek közlekedési kedvezményekben, például Budapest és vidék viszonylatában 100 százalékos az eltérés. A főváros és az ország más területei bem egyenlő elbírálásban részesülnek a gáz- és áramszolgáltatásban sem. Közműfejlesztésért csak vidéken kell fizetni, stb. A munka szerinti elosztás szempontjából nézve úgy tűnik, a javak elsajátításának mindenképpen nagyobb részét indokolt a munkához kötni, ugyanúgy, mint a béreket. Herczeg Kis Béla okleveles közgazda A KGST ÉS JUGOSZLÁVIA v. gjj|| Kölcsönösen előnyös kapcsolatok • A jugoszláv Zastava gépkocsik nálunk is kedveltek. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült szocialista államok és az ugyancsak szocialista Jugoszlávia közti mai sokrétű, kölcsönösen előnyös kapcsolatok gyökerei még az ötvenes évekbesnyúlnak vissza. Igazi mérföldkőnek azonban az 1964-es év számit, amikor a két fél szorosabb együttműködési szándékát magas szinten aláirt hivatalos dokumentumban is rögzítette. Az azóta eltelt időszakban a kölcsönös kereskedelmi forgalom értéke több mint a hússzorosára nőtt, s a tavalyi évben már meghaladta a tízmilliárd dollárt. 1986-ban a KGST-országok részesedése Jugoszlávia külkereskedelmében elérte a 42—43 százalékot. Napjainkban a két fél együttműködésének legfontosabb területei a külkereskedelem, a gépipar, a kohászat, a vegyipar, a műszaki es tudományos kutatás. Jugoszlávia bekapcsolódott a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank, a Nemzeti Beruházási Bank és a KGST hét más nemzetközi gazdasági szervezetének tevékenységébe is. Jugoszláv vállalatok és szervezetek eddig több mint 120 szerződést írtak alá a KGST-beli partnereikkel a termelésszakosításról és a tudományos—műszaki együttműködésről. Az aláírt szerződéseknek majdnem fele a gépipari együttműködést érinti. Ezek alapján az utóbbi években jelentősen megnövekedett a jugoszláv gépipari termékek kivitele a KGST-országokba. Szerződéses alapon Jugoszlávia a KGST több hosszú távú gazdasági célprogramjának a megvalósításában is részt vesz. Jugoszlávia legfontosabb külkereskedelmi partnere a Szovjetunió, amelytől elsősorban energiahordozókat és nyersanyagokat, vasércét, továbbá gépeket, gépipari berendezéseket és vegyipari termékeket vásárol. A Magyarország és Jugoszlávia közti árucsere-forgalmi kapcsolatokban nagy szerepet játszanak a jó politikai kapcsolatok, a földrajzi közelség és a történelmi hagyományok. Ennek ellenére az 1986. évi forgalom elmaradt a tervezett növekedéstől, és az 1985. évi szint közelében stabilizálódott. Az új jugoszláv külkereskedelmi és devizatörvény 1986. évi késői bevezetése—amely egy negyedéves kiesést okozott a szerződéskötésben —és a két ország gazdasági nehézségei miatt az 1986. évi eredmény mégsem értékelhető rossznak. Különösen eredményesek a forgalom 40 százalékát kitevő hosszú lejáratú egyezmények és kooperációk. A KGST-országok és Jugoszlávia közti kapcsolatok napjainkban igen sokoldalúak, magas szintűek és szilárdak, ami. lehetővé teszi a kölcsönösen előnyös együttműködés további elmélyítését, kiszélesítését és hatékonyságának növelését. A jugoszláv kormány által nemrégiben meghirdetett hosszú távú gazdasági stabilizációs program, amely az ország jelenlegi komoly gazdasági gondjait igyekszik orvosolni, szinten fokozott mértékben számol a KGST-államokkal való szorosabb kapcsolatokkal. Belgrádi hivatalos becslések szerint például adottak az objektív lehetőségek a kölcsönös áru- és szolgáltatáscsere növekedésének meggyorsításához, ahhoz, hogy ez 1990-ben elétje a 17 milliárd, ami több a tervezettnél. Mindehhez szükséges, hogy a jelenleg domináló klasszikus árucserét minél hamarabb felváltsák a gazdasági integráció korszerű formái, a gyártasszakosítás, a termelési kooperáció és az aktívabb együttműködés a harmadik országok, a fejlődő és tpkés államok piacain. Ehhez jó kiindulási alapot jelenthet az el nem kötelezett Jugoszlávia nagy tekintélye a fejlődő országok körében. Belgrad ugyancsak növelni szeretné részvételét a szocialista országok hosszú távú célprogramjának megvalósításában, elsősorban az energetikai ipar, a gépipar, a mezőgazdaság és élelmiszeripar, az elektromos berendezések, műszerek gyártása területén. g-iNEKÜNK MÉG SZOKATLAN, MÁSHOL MÁR TERMÉSZETES „Miért félünk Müller úrtól”? — Először is, ki az a Müller úr? — kérdezem a Fémmunkás Vállalat Kecskeméti Gyárában Szemerédi Imre művezetőtől. — Müller úr az NSZK-beli Lavis cég magyarországi megbízottja. Ugyanis a „zöldek” környezetvédelemmel kapcsolatos beruházási programja keretében a Fémmunkás csarnokszerkezeteket szállít egy nyugatnémet vegyigyár kénleválasztójának a felépítéséhez. Ennek a cégnek a képviseletét Magyarországon Müller úr látja el. Aki fizet, az követel — Miért tartanak Müller úrtól. — Ha ő megjelenik a gyárban, mindig különös és számunkra szokatlan észrevételeket tesz. Nagyon szigorú és következetes ember, kiváltképpen, ha munkáról van szó. Á minőséget kíméletlenül megköveteli, szinte ránkkéiíy- szeriti az akaratát. Müller úr természetes gyakorlatot követ, úgy gondolkodik, mint vevő, mondván: aki fizet, az követel. — Említsen néhányat a számunkra még szokatlan követelményekből. — Például addig szóba se állt velünk a nyugatnémet cég, amíg hegesztőink képzettségéről és szakmai színvonaláról nem informálódott. Egy korábbi munkánk alapján az osztrákoktól kértek véleményt. Ugyanekkora jelentőséget tulajdonítanak az alapanyag minőségének, amit minden alkalommal egy részletes „születési anyakönyvi kivonatba” kell kigyűjtenünk. Szigorúak a szerkezetek méretpontosságára vonatkozó előírások: egy 15 —20 méteres gerenda egy, legfeljebb kettő milliméterrel lehet rövidebb, ha hosszabb, már selejtnek számít. Számunkra szokatlan gyakorlat, hogy a kész gyártmányok átvétele az építkezés helyszínén történik. Még furcsább az, hogy nem reklamálnak, hanem az esetleges hibák, kijavítását igen drága pénzért saját maguk elvégzik. Éppen ezért, ha nem vigyázunk, egy komolyabb melléfogással elúszhat akár a vállalkozásunk teljes haszna. Az üzlet érdekében maximálisan alkalmazkodunk a tőkés megrendelő igényeihez. Például a Gutmann revétlení- tő üzeméből a vörösrozsdás alapanyag fémtiszta felülettel kerül ki. Ez azonban nem elégítette ki Müller úr igényeit. Nem tehettünk mást, az ismételt rozsdamentesítéshez beszereztünk egy homokfúvó berendezést. Előírás az is, hogy a felületelőkészítés után a védőfestéket négy órán belül fel kell hordani. Ha elmulasztjuk, meg kell ismételni a rozsdátlanítást. A gyártás megkezdése előtt egy úgynevezett etalont készíttettek velünk. Ezen a teljes technológia minden egyes fázisát komoly műszerekkel bemérték és hitelesítették a mintadarabot. Az eljárásra az NSZK-beli festékgyár képviselőjét is meghívták. Ekkor tisztáztuk, hogy a minőségi előírások betartásában ki és miért felelős. Megmondták, ha az elfogadott értékektől saját hibánkból eltérünk, a javítási költségeket ránk, illetve a festékgyárra terhelik. Müller úr kis komputerével most ellenőrzi az elkészült szerkezeteket, de nem a nagy sima felületeken, hanem a rejtett kis sarkokban hajtja végre a méréseket. A minőség érdekében —A szokatlan munkakörülményekről a megyeipártbizottság legutóbbi ülésén is beszámolt. Milyen szándék vezette? — A sokat emlegetett termékszerkezet-váltásra szerettem volna felhívni a figyelmet. Gyakran hivatkozunk a csúcstechnológiánkra, holott nálunk Magyarországon a szakmai színvonal még kevésbé jellemző. Rendben van, tanulnunk kell és én ebben a vállalkozásban már a Fémmunkás jövőjét látom. A jobb minőséget, a korszerű technológiát a piac fogja kikövetelni. Igenis a vevő határozza meg, hogy mit és hogyan kell gyártani. Az élet megdrágul és egyre „keményebb” lesz, de a költségek növekedésével együtt elvárjuk, hogy javuljon a minőség is. Mint fogyasztó a pénzemért én is követelményeket támasztok az áruval szemben. De ebben az országban nemcsak fogyasztók, hanem gyártók is vagyunk. Nem szerencsés dolog mindig a másikra mutogatni. Még időben felkészülhetünk a változtatásokra, de lehet, hogy holnap már késő lesz. Igazodjunk a piachoz — Ha a döntés joga az ön kezében lenne, mit változtatna meg? — Elsősorban az érdekeltségi rendszert. A többletmunkával a többletjövedelem messze nem áll arányban. A kecskeméti gyárban olyan felkészült gárda van, amely — mint a példa is igazolja — képes világszínvonalú terméket előállítani. De az évi 75 ezer forintos bérszínvonalból nem lehet kilépni. A miértre választ kell adni, hiszen az elért eredményeinket szeretnénk megtartani. A munkás eddig is megtette a magáét és ezután is pontosan és határidőre elvégzi a feladatát. Ahhoz viszont, hogy az érdekeltséget meg tudjuk teremteni, jobb munkafeltételeket kellene biztosítanunk. Helytelennek tartom azt a szemléletet, hogy első az export és ami marad, az jut a hazai felhasználóknak. Ha változást akarunk elérni, ezt a két dolgot nem lehet egymástól különválasztani. Én létrehoznék egy olyan szervezetet, amely felmérné, hogy kik azok a vállalatok, akik valutát hoznak az országnak és ezeknek minden támogatást és segítséget megadnék. A túlzott adminisztráció, a papír mögé bújás helyett bevezetnék egy szűrőrendszert, hogy a feladatok minél kevesebb áttétellel jussanak el a gyártókhoz és a szervezetet kellő hatalommal ruháznám fel a döntések meghozatalához. El kellene érni, hogy az alapanyaggyártó vállalatok túllássanak saját önös érdekeiken és a piachoz való igazodás érdekében feladják monopolhelyzetüket. Két- három hetes vállalkozási határidők esetén — márpedig csak így lehet versenyben maradni — nem várhatunk 90 napos anyagmegrendelési átfutásokat. Nem bizottságra gondolok, hanem szövetségre a közvetlen gyakorlati munkában. Egy jól működő információs hálózatra, egymás gondjainak, eredményeinek és lehetőségeinek a jobb megértésére és megismerésére. Mert a változások érdekében sokkal több magyarországi „Müller úr” közreműködésére lesz szükség. Kisvágó Árpád Árharc a levegőben Árháborút hirdetett a Lufthansa — foglalkoznak a világ egyik legnagyobb légitársaságával mostanság a világsajtóban. Közben gyakorta idézik Franz Schoibert, a társaság marketingügyeiért felelős igazgatóját, aki szerint a mai versenyben a „mindenkinél plcsóbb- nak lenni” jelszó vezet célhoz. És Schoibert nem marad meg a jelszavaknál. A marketingfőnök 9 pontos nyílt levelében fogalmazta meg, mi kell a cég jobb boldogulásához. Lassúk a legfontosabbakat. Alapvető, hogy az árharcra szánt legtöbb muníciót — tehát a legtöbb ártámogatást a konkurens légitársaságok áltál is megszállt vonalakon kell bevetni. Az itt kieső bevételeket aztán pótolhatják a kizárólagosan uralt vonalkombinációkon. Aztán: a verseny rengeteg tartaléka rejtőzik az idényszerű utakhoz, nyaralojáratok- hoz kapcsolódó időleges árengedményekben. így — állítja Schoiber — könnyedén sikerül felszívni a takarékos fogyasztókat, vagy a kispénzű keresletet. Meg kell nyernünk a profi utazó menedzsereket, üzletembereket — szól a következő kitétel. Értük eddig is éles harc folyt a légitársaságok között és a csábításban elsősorban illegális kedvezmények, csúsztatott ajándékok vitték a prímet. A Lufthansa most mindezt „a bonusz-programmal”, tehát legális jegyárkedvezményekkel igyekszik „túlszárnyalni”. Emellett idén bevezetik az úgynevezett IT-tarifát, aminek keretében a repülőjegyet egy- vagy kétnapos hotelággyal együtt értékesítik. És persze a technikai fejlődéssel is számolnak a cég gondolkodói. Tavaly év végén már összesen négyezer Start- terminál szolgáltatott információkat a Lufthansa-irodákban a járatok telítettségéről. Azóta e számítógépegységek mennyisége havonta százzal gyarapszik, így már szinte mindenhol felmerhető, mikor és hol van a legtöbb üres „repülő fotel”, betöltésüket hol szükséges némi árcsökkentéssel doppingolni. Végül a Schoiber szorgalmazta kíméletlenségről. A harc elsősorban a gépkölcsönzéssel foglalkozó charter- társaság ellen irányul. Olyannyira, hogy a Lufthansa saját chartervallal- kozása, a Condor is rosszul jár. A cég ugyanis új járatot indított New York és Frankfurt között, amelyre egy jegy 399 dollár, kevesebb, mint a Condor eddigi ajánlat^. És lányával bánik rossz anyaként a Lufthansa, amikor közvetlen járatokat indít Máltára, Krétára, vagy az egyiptomi Luxorba. Létérdek, korkövetelmény a kíméletlen verseny — nyilatkozza kissé bűnbánó mosollyal Schoiber. Téziseiről pedig tnindeneset- re sokan és gyakran vitatkoznak mostanság ... —voksán— • Lufthansa-gépek a kifutópályán. TISZTELT ÖTLETVÁSÁRLÓ! Megjelent a 100 ötletet tartalmazó Ötlettár A tartalomból: Logikai erősítő; Áramfejlesztés kerékpáron, dinamó nélkül; önelzáró csőcsatlakozó; Szenzoros joystick; A „kikapcsolt konnektor”. Az ötlettár 1000 Ft-os áron, címünkön rendelhető meg. A megrendeléseket beérkezésük sorrendjében teljesítjük. . BÖRZSÖNY ÁFÉSZ INNOVENTURE 2651 Rétság, Pf: 16. Telefon; Rétság: 27. Telex: 282-346 1828
