Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-23 / 172. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. július 23. POLITIKAI MŰSORSZERKESZTÉS A RÁDIÓBAN A 168 óra, a Szorító és a Bagoly... Azt mondják: a rádióval két legyet üthet az ember egy csapásra. Azért, mert mellette nyugodtan elvégezheti nagyobb figyelmet nem igénylő feladatait, s közben általa gazdagodhat is. Komolyabb és könnyebb riportok, hírek, zeneszámok, kommentárok nyújtanak hátteret a mindennapokhoz. A Magyar Rádió több műsora már- már eseménynek számit. Mást ne említsünk, mint például a havonta jelentkező Bágolyt, aztán a Mester Ákos nevéhez kötődő 168 órát, vagy éppen az Eco-mix című gazdaságpolitikai magazint. Valamennyi komoly, politizáló műsor, s mint ilyen a PAF, a politikai adások főszerkesztősége kebeleben jön létre. — Talán egy esztendeje, hogy a Magyar Rádió új politikai elnökhelyettese hivatalba lépett, ön két esztendeje vezeti a főszerkesztőséget. Változott-e a rádió politikai hangvétele az elmúlt időben? kérdeztük Ré'ger Antalt, a PAF vezetőjét. — Természetesen, de ez a változás nem annyira'személyhez kötődik, inkább a felgyorsult köz- és politikai élet következmenye. A műsor akkor jó, ha tükrözi a változásokat, a napi életet. Legkeményebb munkájuk a napi aktualitásokkal dolgozó krónikásoknak és a gazdaságpolitikával foglalkozóknak van. Nem véletlen, hogy a krónikások körében a legnagyobb a fluktuáció. Mindkét szerkesztőségben nagy tudású, jól képzett újságírók dolgoznak. A kulpolitikus Kulcsár István neve fogalom, vagy itt van Bemát György. A gazdaságpolitikai újságírók közül említhetem Farkas Zoltánt vagy Gálík Mihályt, aki most írja kandidátusi disszertációját. A főszerkesztőség egyik legsikeresebb műsora: a Szorító, Havas Henrik és Tamói Gizella vezeti, melyben kényes, olykor tabunak tekintett gazdasági, társadalmi témákat vitatnak meg. A Szorító elismerést vívott ki magának szakmai körökben is. Idén versenyeztetjük a Pri Itálián, a rádióműsorok nemzetközi vetélkedőjében. — Meglepő és izgalmas témát választottak éjszakai műsoruknak, a Bagolynak, amikor a hazai antiszemitizmus létét vagy nem létét feszegették... — Újabb politizáló műsoraink egyike, az általunk dühöngőnek nevezett Bagoly. Az antiszemitizmusról szóló műsor anyagát több újság szeretné közölni. A Világosság jelenteti meg először. A legutóbbi adásban neves politikusokhoz, közéleti személyiségekhez intéztünk kérdést: mi a véleménye a politikai intézményrendszer reformjáról, a reform szükségességéről? A válaszolók 'között volt például Berecz János, Pozs- gay Imre, Ágh Attila. — Ismeri a szólás-mondást: a szó elszáll, az írás megmarad. Valóban köny- nyebb helyzetben van a rádió, mint a tömegkommunikáció más ága? — Időnként áltatjuk magunkat. A technika azonban lehetőve teszi, hogy a szó, a rádióműsor maradandó legyen. Feltűnt az utóbbi időben, hogy a hallgatók közül többen szalagra rögzítenek bizonyos műsorokat, amelyeket később hivatkozási alapként felhasználnak. Nem igaz, hogy a rádió könnyebb helyzetben van., — Megítélése szerint melyik eszköz politizál jobban? — Természetesen a rádió,—mondja nevetve Réger Antal — óriási előnye van: a gyorsasága. Természetesen a tv az első számú médium. Átmenetileg csökkentette a rádió hallgatóinak számát. De mi akkor dolgozunk rosszul, ha állandóan a televíziót figyeljük: mi történik náluk? A rádió gyorsaságban verhetetlen. Hogy visszateljek kérdésére: ki csinál jobb politikát? Az, aki reálisabban, valósághűen tükrözi mindazt, ami az országban történik. Ez persze igen nehéz. Állandó kettősségben élünk: nem akarjuk riogatni az embereket, de ugyanakkor őszintén kell beszélni a gondokról, hogy ne csak a saját kerítésükig lássanak. Ehhez olyan újságírók kellenek, akik nem a fővárosi flaszteron nevelkedtek. így is, sajnos, Budapest-centrikus a rádió. — A közeljövő tervei? *— Különböző műsorszerkezeti, szervezeti változáson töri a fejét a rádió vezetése. A PAF szervezeti felállása igén régi, egyre tarthatatlanabb, hogy olyan szerkezetbe tömörítsük a munkatársakat, ami gátat szab mobilitásuknak. Akit egyszer felvettek a krónikához, az ott is marad. Ez a gyakorlat merevíti a tartalmi munkát is. Az a véleményem, a műsorpolitika, műsor- szerkezet az elsődleges, az alap. Ennek kell alávetni mindent. Először meg kell határozni a műsorszerkezetet, tulajdonképpen a műsorok köré hoznánk létre, illetve szerveződnének a. teamék. E belső mozgással a gyengék, a középszerűek kiszorulnának a perifériára. Nem tudom eléggé hangsúlyozni: első a jó műsor. A mai keretek felbontása irányába tavaly tettük meg az első lépést. Amikor összevontuk az ipari és a mezőgazdasági szerkesztőséget. Ezzel kialakulhatott egy egységes gazdaságipolitikai koncepció a rádiónál. H. T. FI LM JEGYZET Country Texasban A 222-es járat Nem lenne könnyű megállapítani, mi indíthatta a film rendezőjét arra, hogy egy kitűnő, egyéni karakterű és elismert előadó mögé lapos, szabvány és szentimentális háttérsztorít kerekítsen. Az öregedő, vidéki country-zenész tizennégy tagú társasága kíséretében egy ócska buszon jár föllépésről föllépésre. Ami a zenét és az életformát illeti, Willie Nelson, a főszereplő majdnem saját énjét játsszak Útjai között a happy- endes történetben egy szép, tehetséges és szerelmes mintafeleség váija bűbájos kisfia, meg a kutyája társaságában. A konfliktusok oka természetesen egy- egy újabb út. Mert, hogy csak addig tart az idill és a családi boldogság. Aztán (újra) jönnek a rajongók, fiatalok, szépek, sőt tehetségesek, a félrelépések, a névtelen telefonok, a lebukások, a megbánások, a megbocsátások, a visszatérések, a kibékülések ... A „nagyjelenetek” fontosabb része pedig hol is történhetne másutt, mint a színpadon. Mert a feleség is tud énekelni, nem is akárhogy, így aztán semmi akadálya, hogy a családi eseményekből a rajongók is kivegyék részüket. Bár mindenki mindent kiszámíthat jó előre, azért az össznépi ünnepség nem vészit fényéből. Sajnos a háttérklisék némelyike porosabb, mint a busz, melyen a szereplők utaznak, kár hogy ezen nem sokat tud enyhíteni a filmet fényképező Rob- by Müller sem. Örömünkre szolgálnak azonban a szerencsére nem magyarított dalok. Aki szereti a country-zenét, a betétek ideje alatt még valamicskét szórakozhat is. Az új szovjet film egy valóságban is megtörtént szovjet—amerikai konfliktust, egy néhány évvel ezelőtt lezajlott politikai botrány történetét dolgozza fel. Főszereplői egy szovjet jégtáncos- nő-sportoló házaspár, akik közül amerikai turnéjukról csak a nő készül hazatérni, hogy a félje disszidálása miatti provokációt megelőzze. Ám az amerikai hatóságok közbelépnek, és a gépet — fedélzetén száznál is több szovjet és szocialista országba utazó utassal — nem engedik felszállni. A műfaj hagyományai szerint alakított akciók keretében bonyolódnak az események: Irinának nyilatkoznia kell, szabad elhatározásból választotta-e a hazatérést, vagy kényszerítették rá. Ragaszkodnak viszont egyúttal a szovjet felségterületnek számitó repülőgép elhagyásához is. Hamarosan válságstáb alakul szovjet részről a helyzet kidolgozására. Akad munkájuk bőven, ugyanis az amerikai politikai propagandagépezet beindult. Fizetett tüntetőket fogadnak fel, és szenzációként tárgyalja a tömegkommunikáció a történteket. Nincs Irinának sem könnyű dolga, különösen akkor, amikor félje is megjelenik a színen. És a túszügy még számos meglepetést tartogat minden résztvevője számára. A nézők azonban sejtik a nagyjából várható véget... A lassú tempójú, érzelmességünkre is hatni igyekvő krími a színészi alakításoknak köszönhetően néhány intim pillanatot azért ajándékoz kitartó, türelmes nézőinek. K. J. Például Hannibál Hannibál az ókor egyik legnagyobb hadvezére volt. Az egész kortárs világ tisztelte, a hatalmas Római Birodalom- pedig tizenöt éven át rettegett tőle. Miután átkelt az Alpokon (amit előtte lehetetlennek, utána.káprázatos bravúrnak tartott a világ) szemrehányó levelet kapott a karthagói Államtanácstól, melyben figyelmeztették arra; hogy elmulasztotta megküldeni az esedékes hadtápjelentést. A Trasimenus tónál aratott ragyogó győzelme után néhány nappal két levél is érkezett. Az első, szigorúan titkos és bizalmas levélben az Államtanács közölte, hogy nem áll módjában teljesíteni a hadsereg zsoldjának emelésére és a nem nemesi származású közkatonák tiszti előmenetelére vonatkozó kérését. A másik borítékban egy kiáltvány volt, mely a közkatonákhoz szólt. Arra buzdította őket, hogy a katonai demokrácia kiteljesítése jegyében növeljék befolyásukat a hadsereg irányításában. Hannibál Cannae-nál a történelem egyik legnagyobb vereségét mérte a rómaiakra. Egy hónappal később Karthágóban „Az év hadvezéré" címet Hamilcar kapta, aki kitűnően tudott vadászni, és csípős pletykákat mesélt Hannibálról az Államtanács tagjainak. Hannibál tizennégy és fél éve háborúzott Itáliában, amikor az Államtanács kimondta: tizenöt évi folyamatos külföldön tartózkodás esetén minden karthagói állampolgár automatikusan elveszti vagyonát és állampolgárságát. Másnap az Államtanács futárát kishiján behajította a tábortűzbe. Ezzel betelt a pohár. Az Államtanács Hannibált hazarendelte, érdemei elismerése mellett, saját kérésére felmentette főparancsnoki tisztéből. Egy kakukkos- óra-kereskedelmi érdekeltség, a KA- KUKKIMPEX szaktanácsadójává nevezték ki. Karthágóban lázas munka folyt. Felmérés készült a római hadifoglyok között, hozzákezdtek az Államtanács új, monumentális épületének felépítéséhez, megindult a közkatonák politikai továbbképzése. Ezalatt Róma expedíciós hadseregeket küldött minden karthagói tartományba, megverte a karthagói flottát, majd partra szállt magában Karthágóban is. A helyzet válságossá vált. Miután Hamilcar, „Az év hadvezére” hirtelen táppénzre ment, az Államtanács ismét Hannibált bízta meg a főparancsnoksággal. Hannibál energikusan látott munkához. Paranésot adott új városfalak és sáncok építésére, felderítő és hírszerző szolgálatot szervezett, átalakította a vezérkart. Mindkét fél a végső összecsapásra készült. A döntő csata előestéjén Hannibálnak két levelet adott át az Államtanács futára. Az egyikben sajnálattal közölték, hogy a jelen gazdasági helyzetben a lándzsák kért cseréjét a következő ötéves periódusra kell átütemezni. A másik levél felszólította Hannibált, készítsen kimutatást a hadsereg fehérnemű-ellátottságáról. — Zeusz sújtson le rátok!—üvöltötte Hannibál az éjszakába. Le-fel rohangált a sátorban, kardjával hadonászott, és órákon át ordibált. Másnap reggel Zá- mánál megsemmisítő vereséget szenvedett a rómaiaktól. Negyven évvel később az Államtanács Hannibált a Nemzet Hősének, születésnapját nemzeti ünnepnek nyilvánította. Hannibál ekkor már tizenöt éve halott volt. Egy karthágói legenda szerint, azért vannak földrengések, mert Hannibál időnként megfordul a sírjában. Uflaky István ALLVANYERDO PRÁGA SZIVÉBEN Hét érvel ezelőtt sem láttam teljes pompájában a prágai Tfn templomot. Állványerdő bontotta. Gondoltam, egyszer még láthatom. Nemrég, amikor megpillantottam az égre törő Bóktonyocskákat, szaporán szedtem a lábamat, hogy a szépen félújított gótikus remeket csodáljam. Az elebem táruló látvány viszont óriási meglepetést okozott. Nemhogy a Tybi-t, de az óvárosi tér házait, barokk palotáit, templomait is állványok takarják. A városháza tornya már kikandikál a vascsövek közűi, a tövében álló, világhírű Orloj még nem. A Szent Miklós-templom barokk íveit, vó 'nalait ugyancsak felújítják, az egyik torony már vakít világos színével. A Goltz-Kinskf palota rokokó homlokzata egyelőre érdektelen, a közeljövőben viszont megújult arculatot mutat majd az egykori gimnázium, ahol Franz Kafka is tanult. A tér közepén álló Húsz János-szobor szintén „megfiatalodik”. A mintegy kilencezer négyzetméteres terűlet új burkolatot kap, csillogó gránitok, fehér márvány kockakövek ékesítik majd a teret. Kíváncsi vagyok a megszépült prágd műemlékekre, a megfiatalodott óvárosi íme. Egy-két év múlva ismét útra kefi kelnem... Bizonyára, mások is velem tartanak! Kép és szöveg: Borzák Tibor • Szent Miklós-templom: vakító színek. • Városháza, megújult toronnyal. INDIRA GANDHI SZOBRÁNAK ALKOTÓJA Oleg Komov Oleg Komowal, az ismert szovjet szobrásszal, a Szovjetunió és az OSZSZSZK állami díjasával beszélget az APN tudósítója, Mihail Korotkov. Művei közérthetőek. Nincs bennük sem szándékos leegyszerűsítés, sem akadémizmus, nem elvont és „átszellemült”. Művein az arcvonások tökéletesen pontosak, mégis, érződik a lélek mélysége. Komov egyszerre bonyolult és egyszerű, minden hősében gazdag belső világot tár fel, legyen az a kalinyini Puskin-szobor, vagy a moszkvai Szuvorov-emlék- mű. Bár Oleg Komov világhírű művész, nagyon közvetlen, és élvezet vele a társalgás, a kapcsolatteremtés. Kevés beszédű, és most, a társalgás közben is folytatja a munkát, vendégére bízva a témaválasztást. Oleg Komov 1932-ben született Moszkvában, ahol művészeti középiskolát végzett, majd a Szurikov Művészeti Főiskolára járt. Szobrászként a kollégák meg nem értésével és elítélő kritikákkal találta magát szembe. Kereste az önkifejezési, és ezek a kísérletek néha eltérítették őt a világ realista felfogásától. De elég csak visszaidéznünk az ötvenes évek csodálatosan pontos kisplasztikáit, a „Tükröt”, a „Hintót”, az „Üveg”-et, és rögtön megértjük vonzódását az új iránt. /Az én gyermekkoromat meghatározta a háború ^ kezdi Komov. — A háború számomra a kitelepítés, egy piciny szoba, ahol öten laktunk. Mellettünk egy kórház volt, ahol láthattam, hogyan nyomorította meg az embereket fizikailag a háború. Az erkölcsi veszteséget pedig ki tudná felmérni? Néha azt mondják, mindent elmondtak a háborúról,-de ez nem igaz. Azokról az időkről ma már nem ugyanúgy beszélünk, hanem a mából tekintünk vissza. És ez nem is fog megváltozni, holnap is így lesz, hiszen az ember nem ember emlékezet nélkül. Sok művem készült a háború emlékére. Mindegyik felhívás arra, hogy minden értelmesen gondolkodó embernek küzdenie kell a békéért. Én, mint művész ezt a műveimmel tudom kifejezni. Realista művészként a világot a maga szépségében akarom látni, és nem az atomfelhőn keresztül. Mihail Korotkov (APN—KS) hitvallása • Oleg Komov, az Orosz SZSZK népművésze, állami díjas, a művészeti akadémia levelező tagja, Indira Gandhi szobrán dolgozik — A szobrot a közelmúltban avatták fel. ÚJ NÉPSZAVA-KIADVÁNY Volt egyszer egy szakérettségi A Népszava egy új, érdeklődésre számot tartó kötettel örvendeztette meg olvasóit. Diószegi Csipetits György és Koncz Endre hosszú évek munkája: ként hézagpótló kiadványt készített. A könyv előszavában Gáspár Sándor, a SZOT elnöke a munka jelentőségét méltatva írja: „A különböző iskolatípusok és kollégiumok értékelése, történelmi küldetésük felmérése már jórészt megtörtént. Különösen a NÉKOSZ történetének feltérképezése jelentett mérföldeket ezen a téren. A szakérettségisek életútjának megörökítéséről azonban mind ez ideig megfeledkeztek a kutatók, a szakemberek. A Szakszervezetek Országos Tanácsa sietett a vállalkozás segítségére, a Népszava Kiadó vállalta a megjelentetést és a SZOT ösztöndíjban részésítette a szerzőket. A Népszava kultúrpolitikai rovata segítette a munka összefogását, a feltárt eredmények közzétételét. ” Miről szól a Gerő János szerkesztette kötet? Ez esetben a cím jelöli a leginkább a könyv tartalmát, azaz azt, hogy volt egyszer egy szakérettségi, és ami a kiadvány borítóján szereplő újságmontázsból is kitűnik: „Jönnek a gyárakból -7- mennek az egyetemre.” „Munkásif- jakat a főiskolákra.” „Győzött a szak- érettségi tanfolyam.” A kötet szerkezete világos, áttekinthető, hiszen a kiadvány első része a szakérettségi előzményeit és fennállásának történetét ismerteti, majd a szak- érettségis pedagógia legfőbb tényezőit mutatja be. A könyvből kitűnik, milyen volt a szakérettségisek létszámának alakulása a tanfolyamokon és a felsőoktatásban, miként alakultak az anyagi és egészségügyi viszonyok stb. A szakérettségire emlékezve című fejezetben a szerzők életutakat, interjú kát, portrékat, leveleket gyűjtöttek esc korba. (Sándor Dénes) I I t
