Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-23 / 172. szám

1987. július 23. • PETŐFI NÉPE • 5 HOBBIJA: A KÖZGAZDASÁGTAN A föltaláló autószerelő mester Alkotómunka a kalocsai műhelyben Aki ebbe a műhelybe belép, rögtön látja, hogy nem pusztán a kenyérkere­sés nem mindig könnyű óráira rendez­ték be; a patikatisztaság, az alkatrészek és a szerszámok áttekinthető, szemet gyönyörködtető rendje elárulja: a tulaj­donosnak szenvedélye a szakmája. A falon műszaki rajzok, mesterlevelek, a Kiváló Kisiparos cim aranyfokozatá­ról kiállított oklevelek, a Jó minőségért jelvény Írásbeli dokumentuma, s a szakember múltjának üveg alá tett ko­rábbi darabja: díszes tanúsítvány arról, hogy Gergely Imre sztahanovista címet érdemelt ki az ötvenes évek elején. Bár ez utóbbi kitüntetést még az állami iparban dolgozva kapta, a mester ok­kal és joggal teszi egy helyre az újab­bakkal. — Az átlagos teljesítményű embe­reknél mindig többre vállalkoztam — vallja —, és amit vállaltam, szerettem becsületesen megcsinálni. Igyekvő fia­tal voltam, annak bizonyítéka ez az oklevél és számomra becses emlék. Második szakma felnőttként Gergely Imre tizenegy éves volt a fölszabaduláskor, családja Érmihály- falváról származik. Szülei korán elhal­tak, őt rokonok nevelték. A gyermek­kora Pesten és Mezőtúron telt. A fővá­rosban tanulta ki a géplakatos szakmát egy kisiparosnál, majd állami — nem­zeti — vállalatnál dolgozott. — Mindig vonzódtam a motorok­hoz, autókhoz — meséli. — Motorke­rékpár-versenyzőként nem vittem sok­ra, mert mindjárt az elején balesetet szenvedtem, de az autó mellett elköte­leztem magam egy életre. Második szakmáját, az autószerelést felnőttként szerezte meg, munka mel­lett. A tanulásnak neki-nekilendült, még a főiskolával is megpróbálkozott, de félbemaradtak tanulmányai. — Mezőtúron főgépész voltam egy téeszben — beszél pályájától Gergely Imre —, majd üzemvezető egy vállalat­nál. Abban a városban lettem először három évre, 1955-ben, kisiparos. Von­zott az önállóság. Végérvényesen ak­kor döntöttem e mellett az életforma mellett, amikor 1966-ban Bács-Kiskun megyébe, öregcsertőre tel&pültem. Paczolai Sándor tanácselnök hívott oda, hogy legyen a községben egy vasi­parijavító szakember. Mindenáron fej­leszteni akarta a falut. Akkoriban a városokban még féltették a kisiparo­soktól az állami, szövetkezeti ipar pia­cát. Megjegyzem, ez a megye sokkal nyitottabb volt, mint ahonnan idejöt­tem, de azért például Kalocsán nem biztos, hogy kaptam volna iparenge­délyt. Vállaltam a falusi körülménye­ket. . Hat évvel később költözött a Ger- gely-mühely Kalocsára. Ma megye- szerte neve van a szakmában. Az elején kell dönteni — Ebben a műhelyben több mint harminc év munkája van együtt — te­kint körül a mester. — Higgye el, ha lelkiismeretesen dolgozik az ember, legfeljebb tisztességesen megél, de nem gazdagszik meg. Azt egyébként az ele­jén el kell dönteni egy kisiparosnak, hogy mit akar: öt év alatt megszedni magát, aztán beadni az ipart, vagy pe­dig egész életre szól a választás. Az utóbbi esetben, mint jómagam is, amit megkeres, azt befekteti a műhelybe, mert hosszú távon gondolkodik. En­nek persze az a hátránya, hogy a rendes műhely láttán rendkívül magas jövede­lemre gondolnak. A kalocsai autószerelő harmincnál több szakembert nevelt az évek során, jelenleg is ketten tanulnak irányításá­val. Őszintén szólva a hírneve alapján nagyobb forgalomra számítottam a műhelyében. Ügy véli, hogy ez a szak­ma átment a kontárok kezébe, Kalo­csán ők végzik a javítások zömét. Kifo­gásolja, hogy míg a kisiparos csak mes­tervizsga után nyúlhat az autóhoz, a szövetkezeti szektorban elég a szak­munkásbizonyítvány is. De Gergely Imrét ennél jobban bántja, hogy a ta­lálmányával nem tud zöldágra vergőd­ni. Lassú kibontakozás Ezek védőzárak, az úgynevezett Gergely-típusú biztonsági sebességvál­tó rúdzár, illetve a biztonsági tengelyi kapcsoló pedálzár. A fogadtatásuk több mint szép volt. ötletes eszközök, szükség van rájuk—írták a szaklapok­ban, mondták a televízióban. Siker a BNV-ken. Nyolcvanötben a Skála- COOP vállalkozott az újdonság mene­dzselésére, de olyan gyártót, aki elfo­gadható áron készítette volna, nem ta­lált. Tavaly az országos és a Budapesti Rendőr-főkapitányság fizette a díjat helyettem a BNV-n, vagyonvédelmi szempontból igen jónak, elteijbszten- dőnek tartják a találmányom. A váro­sokban lehetne rá nagy a kereslet, ahol a legtöbb autótulajdonosnak nincs ga­rázsa. Ezekkel a védőzárakkal legfel­jebb csak szervezett, profi bűnözők boldogulnak, az alkalmi tolvajok nem. Tavaly Spanyolországban feltörtek egy autót, de ellopni nem tudták, mert ben­ne volt a védőzár. Jelenleg ott tart a találmányok ügye, hogy a Hajósi József Attila Tsz mellék­üzeme gyártja őket, a maga szerény lehetőségei szerint. A kisipari innováci­ós iroda, a NOVKI — bár a jogosítvá­nya ilyesmire szólna — nem vállalta a kockázatot, amely fordulatot hozhat­na. Gergely Imre a tanítványai közül a fiára legbüszkébb, aki munka mellett autómémökké képezte magát, a fővá­rosban dolgozik. Ö, ifjú Gergely Imre tervezte a többi közt a Farmer típusú lakókocsikat. Tud számolni A kisiparosok általában tudnak szá­molni, ez az ipargyakorlással jár, de a kalocsai autószerelő mester túllépett a saját célú mérlegkészítésen: évekig tag­ja volt a KIOSZ országos vezetősége mellett működő közgazdasági bizott­ságnak. Hat éve az országos küldöttér­tekezleten kiállt a kisbankok létesítése, a kötvénykibocsátás, a lízingelés mel­lett. Szorgalmazta azoknak a formák­nak a megkeresését, amelyekkel az ál­lam mozgatni tudja az egyéni tőkéket. Azóta már történt egy sor változás. — A közgazdaságtan a hobbim — mondja Gergely Imre, a jobb sorsra érdemes találmányok alkotója. Jól választott. A. Tóth Sándor A mindent tudó Traffipax A közúton közlekedőknek aligha kell lefordítani a címben szereplő szó jelentését. Nem szívesen emlegetik a gyorshajtók, a sebességet túllépők. So­kan közülük méregdrága fotográfiát „vásároltak”, mások pedig jogosítvá­nyukat siratták közreműködése ered­ményeképpen. Azután rájöttek: a be­rendezés csak a mellette, vele azonos irányban haladó jármüvet képes le­fényképezni, s ha szemben látták, már nem fékeztek. A napokban alkalmunk volt meggyőződni, hogy az új, a Traffi- pax—V. forgalomszámláló és sebessé­gellenőrző műszer szinte mindenre ké­pes. Keskeny Imre rendőr főtörzs­őrmester, amikor a megyeszékhely egyik forgalmas útjának szélén bekap­csolta a berendezést, így jellemezte: — pz a műszer valóban mindent tud. A készülék automatikusan méri a szemben és a mellettünk elhaladó jár­művek sebességét. Külön a személy-, a tehergépkocsikét, s a beállított érték — mondjuk 60 és 50 kilométer—túllé­pése esetén fényképet készít. Azokat a járműveket, amelyek nem lépik túl a megengedett sebességet, megszámlálja. Széles sávban képes dolgozni, ha az út négy forgalmi sávos, mind a négyben észleli, s ha kell, rögzíti a gyorshajtó- kat, bármely irányban közlekednek. A Traffipax—V. természetesen más­ra is programozható. Menetközben is méri a saját és más járművek sebessé­gét, s ha az illető túllépte a megengedett határt, fényképen rögzíti természetesen a dátummal, pontos idővel és rend­számmal. S ez nem minden. A szabály­talan előzést, kanyarodást éppen úgy „észreveszi”, mint a záróvonalon való áthaladást. — Nagyon sokan piros jelzésre is behajtanak az útkereszteződésbe, a va­súti átjáróba. — mondta a főtörzsőr­mester. — A gépkocsit felszerelték egy Minolta motoros fényképezőgéppel, amely távolról is irányítható. A telepí­tés után távvezérléssel, automatikusan rögzíti a piroson áthajtókat. A vita el­kerülése végett, három felvételt készít a gép, melyeken az áthaladás fázisait egyértelműen rögzíti. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a be- renuzés a nap bármelyik órájában ké- pes düg0znj) sőt arra is „képes”, hogy egy szembejövő és egy mellette haladó gépjárművet gyors egyásutánban le­fényképezzen, akkor érthető a minősí­tés: mindent tud. Meggyőződtünk róla: érdemes betartani a szabályokat, mert amit a Traffipax—V. lefényképez, az vagy pénzbe, vagy a vezetői engedélybe kerül. G. G. • A piroson való áthajtás fényké­pen. (A harmadik, a középső kép ki­hagyásával.) 0 Keskeny Imre rendőr főtörzsőr­mester munka közben. 0 Kecskemét bel­területén, a készü­lékkel szemben 103 kilométeres sebességgel. HOL VAN SZÜKSÉG A SEGÍTŐ KÉZRE? 1 1 1 > Építőtáborok a megyében 0 A szalag mellett nem lehet lazsálni. A kecskeméti konzervgyárban az építőtáboros diákok általában túlteljesítik a normát Hosszú évek óta Bács-Kiskun fogad­ja a legtöbb építőtáboros diákot. Gon­doljunk csak bele: a mezőgazdaságban nyáron megszaporodnak az elvégzen­dő feladatok, egyre több szorgos kézre van szükség, hiszen ekkor érnek be a gyümölcsök, címerezni kell a kukori­cát, s kapálni sem árt a szőlőben vagy a zöldségesben. Az állami gazdaságok, a termelőszö­vetkezetek és a hozzájuk hasonlóan idényjellegű munkákban bővelkedő konzervgyárak tehát diákokat fogadó ideiglen . bázisokat építettek, illetve különböző iskolai kollégiumokat bé­reltek ki építőtábor céljaira. A KISZ pedig, amely elindította az építőtábori mozgalmat, folyamatos védnökséget vállalt, szervezte és ösztönözte a diá­kok és a gazdaságok e kölcsönösen elő­nyös kapcsolatát. Az utóbbi években a hagyományosak mellett új típusú — környezetvédelmi, városszépítő és lakásépítő — diáktáborok is megjelen­tek: van tehát példa a megújulásra is. Aggasztó jelenség viszont, hogy a korábbi évekhez viszonyítva összessé­gében folyamatosan csökken az építő­táboros diákok száma: míg a hetvenes években egy nyáron 15—18 ezer közép- iskolás dolgozott itt, az idén mindössze háromezren érkeztek Bács-Kiskun tá­boraiba. A KISZ felmérései azt bizo­nyítják: a diákok körében változatla­nul népszerűek az .építőtáborok. A visszaesés óka az, hogy a gazdaságok egyre kevesebb segítő kezet igényelnek. Ahol jövőre is várják a diákokat... A diák-építőtáborok ott működnek jól, ahol a szezonban égetően szükség van a munkáskézre. Bár az idén elfagyott a sárga- és őszi­barack nagy része, és zöldborsó is keve­sebb érkezett be a szokásosnál, a Kecs­keméti Konzervgyárban mégis nehezen tudnának meglenni a diákok segítsége nélkül. A felnőtt dolgozóknak így is túlórázniuk kell, sőt a nagy munkák idején szombatjukat és vasárnapjukat is fel kell áldozniuk. A diákok elsősor­ban a zöldborsó és a bébiételek csoma­golásánál tudnak segíteni. Hantos Jó­zsef, a vállalat igazgatója szerint lénye­gében a következő években is ugyanez marad a helyzet, ezért a továbbiakban is számítanak az építőtáboros mozga­lomra. Hogy mibe kerül a vállalatnak a diák­munka? Nagy előny, hogy nem a mun­kabérkeretet terheli, hanem költségként tudják elszámolni. A diákok egyébként a felnőttekével megegyező fizetséget kapnak, amelyből napi ötven forintot vonnak le szállásra és étkezésre. A középiskolásol íunkájára itt nincs panasz. Szinte m, .Jen brigád száz százalékon felül teljesít. Talán a mun­kaverseny teszi, talán a teljesítmény- centrikusság? A csarnokban, ahol a kö­zépiskolások dolgoznak, nem látni egyetlen álldogálót sem: mindenki szor­galmasan pakolja a szalagról a zöldbor­sóval telt üvegeket a dobozokba. A hagyományos építőtáborok Visz- szaesése elsősorban az állami gazdasá­goknál és a.termelőszövetkezeteknél tapasztalható. Itt ma már sok esetben úgy pótolják a nyáron hiányzó munka­erőt, hogy megművelendő földjeik egy részét részesművelésre, illetve bérmű­velésre adják a tagoknak. S jelenleg — különböző okokból—egyre többen vállalkoznak az ilyen jellegű pluszmun­kára. Késett a jó idő Az idén ehhez társult még a kedve­zőtlen időjárás. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben a későn érkezett jó idő miatt például egy turnust—240 főt — nem tudnak fogadni. A hibridkuko­rica fejlődése késett, a címerezést nem lehetett a szokásos időben kezdeni. Más munkát pedig nem tudtak adni a középiskolásoknak. A második turnus azonban már rendben megérkezett. Lázasan folyik a munka. A táborban bolgár és magyar diákok dolgoznak. A külföldiek már három hete itt vannak, a magyarok —- budapestiek — mindössze negyedik munkanapjukat töltik. Thuri Albert, budápesti diák elisme­rően nyilatkozik a bolgárok munkabí­rásáról. (Méhesi Éva felvételei) i. Akad közöttük, aki háromszoro­san is teljesíti a normát. Igaz, náluk nagy a szigor. Minden este gyűlésez- nek, ahol az aznap jól dolgozókat meg­dicsérik, a lazsálókat pedig megróják. Nálunk már az is eredmény, ha sikerül a normát teljesíteni. Persze, mi nem­csak a munkáért jöttünk ide, hanem legalább annyira a. társaságért és a buli­ért. Mérhető a haszon Az építőtáboros mozgalom elsősor­ban a fiatalok munkára és közösségi életre való nevelésében segít. Különö­sen a városi diákokra jellemző, hogy először itt találkoznak a komoly, néha erőfeszítéseket igénylő fizikai munká­val. Ezenkívül távol a. szülőktől a két hét során nemegyszer kénytelenek ön­állóan dönteni és cselekedni. Mivel tár­saikkal szoros közösségben élnek, ez életükben talán először, próbára teszi alkalmazkodóképességüket is. A mun­kaverseny eredményeként pedig meg­tanulják teljesítményeik alapján be­csülni a legjobbakat. S még sorolhat­nánk, miben mutatkozik meg az építő- táborozás haszna. Más oldalról viszont, az építötábori mozgalom csak addig él, addig élhet, amíg a diákok munkájának kimutatha­tó gazdasági haszna is van. Mint példá­ul a KAGE konzervgyárában, ahol csak a' diákmunkának köszönhetően tudják a savanyúságot időben csoma­golni és szállítani a Szovjetuniónak. Itt tehát nagyon is mérhető a fiatalok se­gítsége. Tóth Margit Mezőgazdasági statisztikai zsebkönyv Á Központi Statisztikai Hivatal szerkesz­tésében, a Statisztikai Kiadó Vállalat gondo­zásában megjelent a Mezőgazdasági Statisz­tikai Zsebkönyv, 1986. Egyik legnépszerűbb statisztikai kiadvá­nyunk a mezőgazdaság legfontosabb és leg­újabb adatait tárja a szakmai körök és az érdeklődők elé. Fejezetei áttekintik a nép- gazdasági ág valamennyi területét, az erdo- es vízgazdálkodást is beleértve. A közölt adatok többsége országos jelleg gű, és az elmúlt év eredményeit visszatekintő mutatók tükrében ismerteti. Sorra vepi a termelés személyi, anyagi, technikai feltétele­it és eredményeit, külön kimutatva az állami gazdaságok és kombinátok, valamint a ter­melőszövetkezetek részarányát Közli a me­zőgazdasági termékek értékesítésére és az árak alakulására vonatkozó táblákat is. A megyei részletezettség mellett nemzet­közi adatok is tájékoztatnak és egyben össze­hasonlítási lehetőséget nyújtanak a KGST- tagországok, a Közös Piac, valamint egyéb — fejlett mezőgazdasággal rendelkező — or­szágok termelese között. A kötetet az időjárásra vonatkozó infor­mációk egészítik ki. A Tompa és Vidéke Áfész PÁLYÁZATOT HIRDET az alábbi lységek szerződéses üzemeltetésére: 7. sz. veg\ 10. sz. pre 14. sz. bo' 16. sz. ve£ X Tompa, Örökföld 13. sz. mpa, Rákóczi u. a Kisszállás, IV. kerület 20. Kelebia, Vasútföld 47. A pályázatok gkésőbb augusztus 19-éig lehet benyúj­tani az áfész központjába. A versenytárgyalást 1987. augusztus 24-éh 10 órakor tartjuk az áfész központjának tanácstermében. Tompa, Kossuth u. 2. szám alatt. Az érdeklődőknek a pályázati feltételekről részletes felvi­lágosítást az áfész főkönyvelője ad. 1755

Next

/
Thumbnails
Contents