Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-22 / 171. szám

Kádár János látogatása a MOM-ban (Folytatás az 1. oldalról.) ponti Bizottság állásfoglalását a gazdasági-társadalmi kibonta­kozás programjáról hasznos, jó dokumentumnak tartják. Töb­bek véleménye: jobb lett volna, ha hamarabb megszületik a ha­tározat. Az emberek dolgozni akarnak, ehhez egységes, hatá­rozott iránymutatás kell, s en­nek ígérete ebben a programban benne van. Ezért is várják fo­kozott érdeklődéssel a kormány ősszel előterjesztendő program­Ezt; követően Kádár János emelkedett szólásra.' Köszöne­tét mondott a meghívásért, majd rámutatott: — Rendkívül hasz­nosnak és fontosnak tartom az ilyen találkozókat, látogatáso­kat, hiszen felbecsülhetetlen je­lentőségük van abban, hogy job­ban értsük egymást, hogy egy­ségesek legyünk a legfontosabb kérdések megítélésében, majd a cselekvésben. ‘ A mi munkánk — beosztásitól függetlenül —' na­gyon szorosan összefügg, még akkor is, ha nem mindennap jut idő kötetlen beszélgetésre. Nem először járok a Magyar Optikai Művekben, van össze­hasonlítási alapom, így nem udvaniaskodásból mondom, hogy jó munka folyik népgazdaságunk e fontos üzemében. A kor köve­telményeire figyelve, az ipar egészével szemben támasztott igényeknek megfelelően dolgoz­nak a szerkezetváltáson, termé­keik differenciált fejlesztésén, külpiaci pozícióik megőrzésén, megerősítésén. Ez utóbbinak kü­lönleges jelentősége van, hiszen — önök ezt nagyon jól tudják — hazánk adottságaiból eredően nemzeti jövedelmiünknek meg­közelítőleg a fele a nemzetközi forgalomban realizálódik. Munkánk külső körülményei­ről, a nemzetközi viszonyokról szólva, az új tényezők közül el­sőiként azt a megújulási progra­mot kéül említenem, amely a Szovjetunióban, és gyakorlati­lag az egész szocialista világ­ban, nálunk is megvaló­sul. E törekvések nagyon fonto­sak az adott országok számára,, de fontosak nemzetközileg is. Az egész világ oroszul emlegeti pél­Várkonyi Péter az NSZK-ban Kedden hivatalos munkaláto­gatásra az NSZK-ba érkezett Várkonyi Péter külügyminiszter. Vendéglátójával, . Hans-Diet- rich Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszterrel Bréma tarto­mányi jogú városban a nap fo­lyamán — az NSZK és Magyar- ország kétoldalú kapcsolatainak tárgykörén kívül — megvitatja az általános, kelet—nyugati vi­szony keretében a leszereléssel és a helsinki biztonsági és együtt­működési folyamatba illeszkedő bécsi találkozóval összefüggő témákat. Genscher külügyminiszter ma­gyar vendégét a tárgyalások szín­helyén, a brémai Park Szállóban üdvözölte, majd megkezdődtek a hivatalos megbeszélések. A kelet-lengyelországi Chelm, a háborútól szinte porig rombolt kisváros történelmi jelentőségű eseménynek adott otthont 1944. július 22-én. A wasútigazgatás épületében ült össze az első né­pi kormány, a jórészt még mini dig náci megszállás alatt álló or­szág újjászületésének jelképe. Egy pincében állt a kis hámnyom­da, melyben kinyomtatták az új­jáépítés első programját, a Len­gyel Nemzeti Felszabadítási Bi­zottság kiáltványát. A dokumen­tum nem hallgatta el a nehézsé­geket, de egy kötelező ígéretet tartalmazott: új Lengyelország születését. Lengyelország valóban talp- raállt . az irtózatos pusztítás, . a hatmilliós vérveszteség után is, és az új határok között végre tel­jesült a nemzet évszázados álma, a szabad, független és erős Len­gyelország megteremtése. A Len­gyel Munkáspárt és a Lengyel Szocialista Párt 1948-as egyesülé­sével létrejött Lengyel Egyesült Munkáspárt állt élére az ország­építő munkának. Minden pozitív változás ellené­re. a lengyel fejlődésre erősen rányomják bélyegüket azok a válságok, amelyek töbhször is ve­szélybe sodorták a vívmányokat. Ezek közül talán éppen a leg­utóbbi volt a legsúlyosabb, hiszen ját. A továbbiakban arról szólt: a műszaki értélmiségiek egyet­értésével találkozott a Közpon­ti Bizottság állásfoglalása, amely megfogalmazta, hogy növeled kell. a nagy felkészültséget igény­lő szellemi munka társadalmi elismertségét. Kovács István, a Ságvári End­re szocialista brigád vezetője ezt követően arról tájékoztatta a« vendéget, hogy már több mint negyedszázados múltra tekint vissza a MOM-ban a munkaver­dául az , SZKP kongresszusán, majd a januári plénumán elfo­gadott program kulcsszavait: át­építés, nyíltság, realitás, gyorsí­tás. Óriási jelentőségű mindez a Szovjetunió, az egész szocialista világ szempontjából. A körül­ményektől, az adottságoktól füg­gően, a sajátosságok figyelembe­vételével e feladatok vannak na­pirenden minden szocialista or­szágban, a Szovjetunióban, Kí­nában és másutt is, mert lezárult a szocialista társadalom építésé­nek korai, extenzív szakasza. Vé­get ért az a korszak, amikor még elemi szükségletek kielégítésé­ről kellett gondoskodni, háború pusztította romországokat kel­lett újjáépíteni. Akkor a „lé­gyen” volt a legfontosabb cél. Bizonyos tartalékaink voltak, szabad munkaerő volt az iparosí­táshoz. Ez már a múlté, a koráb­binál összetettebb, intenzív sza­kasz kezdődött: energikus és ha­tározott törekvések bontakoztak ki á szocializmus megújítására. Mindez hatással van a nem­zetközi helyzetre, befolyásolja, a világ- közvéleményét, és — felte­hetően — megnöveli a szocializ­mus vonzerejét. Máris érez­hető ez a hatás: a Szov­jetunió és a többi szocialista ország, a Varsói Szerződés kez­deményezései új elemeket vite­tek be a világpolitikába, új biz­tonságpolitikai meghatározások­kal léptek fel. Az egyenlő biz­tonság elvét hangsúlyozzák, amely minden féltől realitást kö­vetel és mindegyik fél biztonsá­gát szem előtt tartja. A békepo- l’tiíka most offen.zívábám van, ezeket a javaslatokat már nem Az afganisztáni és a szovjet ve-’ zetés egyetért abban, hogy foly­tatni kell a politikai párbeszédet minden erővel, s jószomszédi kap­csolatokra kell törekedni a tér­ség minden államával — mondot­ta Moszkvában kedden tartott sajtóértekezletén Nadzslb, az Af­ganisztáni Népi Démokratikus Párt KB főtitkára a Mihail Gor- bacsowal folytatott hétfői meg­beszéléséről szólva. A jelenlegi helyzetet ismertet­ve elmondta: a vitára bocsájtott alkotmánytervezet értelmében az ország neve Afganisztáni Köztár­saságra változna, köztársasági el­nök kerülne az ország élére. Ez a megbékélés és a koalíció alkot­mánya lesz. Az országban engedélyezték az ezúttal valóban a dolgozók mil­lióit tévesztették meg a szocia­lizmus eszméit ellenző „ideológu­sok”. Történelmi tény, hogy a lengyelek saját erejükből voltak képesek úrrá lenni a nagyobb léptékű kockázatokat is hordozó helyzeten, s ezzel nagymértékben hozzájárultak kontinensünk biz­tonságának erősítéséhez is. A la­kossági ellátás máris sokat javult, mint ahogy gyorsan növekedik a mezőgazdasági termelés is. A LEMP a társadalom lehető leg­szélesebb rétegeit, így a hívők millióit is mind több sikerrel igyekszik a kibontakozás mellé állítani. A reformfolyamat to­vábbvitelével szélesedik, erősö­dik a szocialista demokrácia, s a gazdasági fellendüléssel talán a ma még ingadozók is meggyőz- hetők a követett út helyességéről. Hazánkat sok évszázados tör­ténelmi barátság fűzi Lengyelor­szághoz, s az egykori perszonál- uniónál is szorosabbak azok a szálak, amelyek a Varsói Szerző­dés és a KGST tagjaiként ösz- szekötik a két országot. Magyar- országon mély szimpátiává ala­kult a korábbi nehéz években ta­núsított aggódás, elismeréssé a korábbi, talán, szorongó figyelem. Lengyelországban pedig ném fe­lejtik ét, hogy a varsói j vezetés, a legnehezebb pillanatokban is tá­seny. összesen 350 brigád tevé­kenykedik, ha kell, .társadalmi munkával, ha kell többletmun­ka vállalásával készek a terme­lést az igényeknek megfelelően fokozni. Sokat tehetnek ezek a közösségek az eszköz- és anyag­takarék osságért. Elmondta, hogy brigádja is drága, csak valutáéit beszerezhető üveganyaggal dol­gozik, s közösségük összefogá­sával növekvő termelés mellett is több mint 260 ezer forint lehet leseperni az asztalról. Az új javaslatok bizonyos szem­pontból még a korábbi, nyugati állásfoglalásokat és azok indító- okait is figyelembe véve szület­tek meg. Atomfegyvermentes, béké­sebb világról van szó, hogy a fegyverkezési hajsza végre le­fékeződjön, megszűnjön, és a nagyobb biztonságot, a fegyver­zetek alacsonyabb szintjén le­hessen. megteremteni. A biztonságpolitikai javasla­tainkról végre érdemi tárgyalá­sok kezdődtek. A helsinki folya­mat különböző rendezvényein, •a szovjet—amerikai, a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai közötti tárgyalásokon is elér­hető közelségbe jutott bizonyos kérdések megoldása. Ilyen pél­dául az Európában elhelyezett közép-hatótávolságú harcászati atomfegyverek teljes felszámo­lása. Ez lenne a fegyverek első érdemi csökkentése. A szovjet kezdeményezésnek a nemzetkö­zi biztonsági helyzetre gyakorolt, máris érezhető hatása perspektí­vát ad mindenki számára, aki békét akar. Igaz, hogy a tőkés országokban vannak a haditer­melésben érdekelt körök és ott még a dolgozó emberek egy ré­sze is azt hiszi, hogy a fegyver­kezés foglalkoztatást jelent ne­kik. De a szocialista országok sze­rint a normális, a békés kapcso­latok, és ezek alapján az éssze­rű, a kölcsönös érdekeknek meg­felelő gazdasági kapcsolatok fejlődése sokkal nagyobb piacot biztosítana minden országnak, s még a tőkéseknek is. A Szovjetunió törekvéseit üd­vözölj,ük, és őszintén sikert kí­új, békés Afganisztánnal nem el­lenséges politikai pártok műkö­dését. Nadzslb szerint parasztpárt, liberális párt, a nemzeti kis- és középburzsoázia pártjának mű­ködése elképzelhető. Az ANDP volt a nemzeti megbékélés kez­deményezője, ez a párt a folya­mat fő szervezője. A nép bizal­mát és támogatását élvezi, így mind a megbékélési folyamatban, mind az azt követő békés alko­tómunkában vezető erőként lép­het fel. A nép kezdeményezően vesz részt ebben a folyamatban, újabb és újabb megoldásokat ta­lál. A falvak 15 százalékában már koalíciós alapokon működő elöl-, járóság jött létre, hasonlók ala­kulnak ki a járásokban és a tar­tományokban. irogatásra lelt Budapestén, a ma­gyar segítségre mindenkor biz­ton számíthattak a lengyelek. A lengyel újjászületés évfordu­lóján köszöntjük a lengyel népet, és azt kívánjuk, hogy nyugalmas, békés évek alkotómunkájával si­keresen valósítsa meg a maga elé tűzött országépítő feladatokat. H. G. . * * • Kádár János, az MSZMP főtit­kára, Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke üdvözlő táviiratot küldött Lengyelország nemzeti ünnepe alkalmából Woj- ciech Jaruzelskinék. a LEMP KB első titkárának, a Lengyel Nép- köztársaság Államtanácsa elnöké­nek és Zbigniew Messnernek, a Lengyel Népköztársaság Minisz­tertanácsa elnökének. Táviratuk­ban kifejezik őszinte jókívánsá­gaikat a lengyel vezetőknek, a ba­ráti lengyel népnek, méltatják a két ország sokoldalú együttműkö­dését. I további sikereket kíván­nak a szocialista Lengyelország felvirágoztatásáért, a békéért foly­tatott tevékenységükhöz. * * * Lengyelország nemzeti ünnepe alkalmából ugyancsak jókívánsá­gait fejezte ki Romány Pál, az MSZMP - KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára Stanis­law Plewniaknak, a LEMP KB tagjának, a Tarnow vajdasági pártbizottság első titkárának. vánunk megvalósításukhoz. A szovjet népnek, amely oly sokat áldozott már az emberiségért, tiszteletből, barátságból is kíván­juk, hogy nyugodtabban, jobban élhessen. De érdekünk is fűződik ehhez, hiszen országunk adottsá­gaiból is következik széles körű együttműködésünk, és ezt a jö­vőben még tovább bővítjük. A ml helyzetünkről, a Közpon­ti Bizottság július 2-ai állásfog­lalásáról, a gazdasági-társadal­mi kibontakozás programjáról Is szólni kívánok. Ügy tűnik, a MOM-ban ennek lényegét értik. Az állásfoglalás hosszabb, mély elemzések alapján született. Ez most ä munkaprogramunk, hogy úgy mondjam, a kommunisták harci programja. Az állásfoglalás nyíltan feltár­ja a helyzetet és az előzménye­ket. A folyamat megértéséhez emlékezni kell arra, hogy 1956- ban nagyon mély, súlyos válság volt Magyarországon, a szocialis­ta rendszer kritikus helyzetbe ke­rült. A törvényes rend helyreál­lítására, a konszolidálásra vagy három évet kellett fordítanunk. Utána jöttek a lendületes fejlő­dés évei, mintegy 10—14 esztendő nagyon szép eredményekkel. Mind a termelés fejlesztésében, mind az életszínvohal növelésében ütemesen előre haladtunk, meg­változtok az emberek életkörül­ményei. A további fejlődést azonban új tényezők akadályozták. A vál­tozás az olajárrobbanással kez­dődött, májd annak hatásaként ugrásszerűen emelkedtek a ha­zánkba csak külföldről behozha­tó termékek árai. Néhány éven belül értékesítési nehézségekkel kellett ■ szembenéznünk a kül­piacon^ hiszen a versenyfeltéte­lek kedvezőtlenebbé váltok. Ma már a szocialista, országok is — érthetően — mind igényesebb vár,ári ók. A külső körülmények’ tehát kedvezőtlenné váltak számunk­ra. Manapság sokan megkérde­zik, hogy miért van adóssága az országnak, ki vagy kik az okai a kialakult helyzetnek? Es ezt rendszerint olyanok kérdik — nagy hangerővel —, akik előbb­re jutásunkért még egy szalma- szálat is alig .tettek odébb, s ahogy én ismerem egyiküket, másikukat, nem is fognak. Ám azt, hogy ki a felelős, azt meg­kérdezik. Nos, a felelősség szé­les skálán öszlik rheg. Nem le­het — példáuf — egyvalakit vagy egy brigádot felelősnek mondani azért, ami 'bekövetke­zett, s a vezetést sem, mert nem volt világos: ez új világgazdasá­gi helyzet, E viszonyok között a mi vezetésünk egy KGST-át- lagszintnek megfelelő termelés­fejlesztést és fogyasztásnöveke­dést tervezett évről évre. Bér­emelés, fogyasztásnövekedés — ez ment egy pár esztendeig, s kiderült, hogy az átmenetinek vélt hátrányos körülmények tar­tósak, sőt, még komiszabbá vál­tak. Kezdtünk egyre többet fo­gyasztani, mint amennyit meg­termeltünk. A Központi Bizott­ság megítélése szerint — s aki a legutóbbi ülésünk határozatát elolvasta, az világosan érti is — ez á folyamat rossz irányú, meg­engedhetetlen. így nem mehet tovább! Változtatnunk kell, ezt célozza a kibontakozási prog­ram. A programot — eddigi benyo­másaink szerint — megértéssel fogadták az emberek. Érzik, hogy most már tenni kell, ezt a nega­tív folyamatot meg kell állíta­ni, sőt, vissza 'kell fordítani í Mert , terveztünk ugyan, de az elosztási tervet mindig teljesítet­tük, sőt túlteljesítettük, a ter­melési tervet pedig alig vagy egyáltalán nem. Másképpen keli hozzáállnunk a dolgokhoz, ezt a célt szolgálja — alapvető irány­jelzőként — a Központi Bizott­ság július 2-ai állásfoglalása, a gazdasági-társadalmi kibontako­zás programja. Ezt fogja majd követni a kormány programja, amely a végrehajtás konkrét munkaterve lesz. Több kibontakozási program ne legyen. De annál inkább le­gyen meg mindenkinek a saját munkaterve: minisztériumok­nak, vállalatoknak, brigádok­nak. Ezeket nem hirdetni, • ha­nem végrehajtani kell. Grósz elvtárssal beszélgettünk arról, hogy a Minisztertanács legutóbbi ülésén tárgyaltak az Országgyűlés szeptemberi ülés­szaka. elé terjesztendő kormány-, programról. Azt 'kértem tőle is: az egyes minisztériumok ne vár­janak szeptember végéig, a KB-határazatból kiindulva ha­tározzák meg *saj.át tennivalóikat, hiszen jól tudják, mi van a há- -zuk táján, Amikor az Országgyű­lés jóváhagyta a kormány prog­ramtervezetét, akkor az esetlen ges egyeztetés elvégezhető lesz egy hét alatt, s nem akkor kell nekilátni a minisztériumi, főha­tósági feladatok kidolgozásá­nak. Tehát én valahogyan úgy kép­zelem a dolgot, ahogyan ebben az üzemben cselekszenek: már most nekikezdtek összeállítani a saját programjukat. S ez így helyes, hiszen' ki más tudná job­ban, hogy mit kell cselekedni, mint akik itt dolgoznak. Időnként felvetődik a kérdés, hogy érvényesül-e nálunk a párt vezető szerei>e. Ezt a témakört egyébként a Központi Bizottság is napirendre tűzi majd. A ta­valy novemberi KB-ülés után mindenesetre nékem az volt a benyomásom, hogy pozitív és ne­gatív értelemben egyaránt ér­vényesül a vezető szerep. Mit értek ez alatt? Mindenki nagyon várta már azt a határozatot, ami 'bizonyította, hogy az emberek a párttól várnak útmutatást ebben az országban. Sokan csalódva mondták viszont, hogy nem elég' konkrét, nem mondja meg, sze­mély szerint kinek mit kell csi­nálni. Erre gondoltam, amikor a negatív megnyilvánulást emlí­tettem. Ez a csodavárásnak egy formája, amelynek ideje véget vetni. Azokat a feladatokat, ame­lyeket a kibontakozási progra­munk tartalmaz, akkor lehet végrehajtani, ha mindenütt a sa­ját tennivalóikkal foglalkoznak komolyan. Van, amit a kormány­nak kell megoldania, de azt nem tudja, amit a vállalatoknál kell elvégezni, és a vállalatvezetés sem tudja megoldani, amit a bri­gádoknak kell. Kibontakozási programunk előirányoz egy olyan időszakot, amelyet stabilizációs szakasz­nak nevezünk. Ennek az időszak­nak az egyik fő jellemzője, hogy sem a közületi, sem a lakossági fogyasztás nem növekedhet. Még­pedig azért, mert csak így tud­juk megfordítani a korábban kialakult rossz sorrendet és előbb megtermeljük mindannak a fedezetét, amelyet azután el­osztunk. Olyan követelmény ez, amelyet minden háztartást veze­tő asszony jól ért, és tudja, hogy a család sem költekezhet előre, vásárolhat hozamra tartósan. Hát még egy ország! Sok más tennivalót is tartal­maz ez a szakasz. A megfelelő helyekre kell koncentrálnunk a beruházási eszközöket, és a megfelelő helyeken alkalmaz­nunk a munkaerőt. Változatla­nul alapelvünk, hogy a szocia­lista' társadalomban a munká­hoz való jogot garantálni kell, de ezt úgy értjük, hogy e jogot a •hatékony- ’fóglalkóztatáí helyén kell érvényesíteni. Ez pedig át­csoportosításokkal j,ár. Ugyan­csak a stabilizációs időszak fel­adatai közé tartozik, hogy felül­vizsgáljuk a helyenként nagyra növekedett intézményeinket, irányító szerveinket, beleértve a létszámokat, és — ha szükséges — e tekintetben is intézkedése­ket hozzunk. A konszolidációs szakasz fon­tos jellemzője a differenciálás is. A vállalatok közötti megkülön­böztetés megköveteli annak megszüntetését, hogy a jól ter­melőktől a nyereséget elvonták a 'gyengék eltartására. Sem olyan termékek gyártását folytatni, sem olyan termelőegységeket működtetni nem lehet, amelyek nem igazodnak a követelmények­hez, a költségszintjük magas, vagy nincs piacuk. A rendsze­rünkre egy kicsit jellemző, hogy mindenkit eltart. A lelkiismere­teseket, az élenjárókat éppúgy, mint a gyengébbeket, dologta- lanokat. Tehát az egyének kö­zött is szükség van a differen­ciálásra. A közeljövő tennivalói közé tartozik az adórendszer átalakí­tása is, talán ezzel foglalkozik most legtöbbet a közvélemény. Mi ezzel a célunk? A vállalati adó elsőszámú rendeltetése, hogy a gazdálkodás tiszta, áttekint­hető legyen, és a produktív vál­lalatoknak teremtsen jobb felté­teléket. Ami pedig nem produk­tív és nem tehető azzá, azt fel kell számolni, legyen szó akár tevékenységről, . akár vállalat­ról. Ezt csupán agitációval nem lehet elérni. További törekvé­sünk, hogy a jövőben ne terhel­jük meg sokféle adóval a terme­lést, így kedvezőbb feltételek kö­zött dolgozhassanak az emberek. Ügy gondolom, az állampolgárt sem mint fogyasztót kell ösztö­nözni, hanem mijit termelőt. Szélsőséges véleményeket hal­lani a. személyi jövedelemadóról'. Az a célunk, ha bizonyos nehéz­ségeken túljutottunk, akkor utat nyissunk annak, hogy aki dol­gozik, az kereshessen, is. De a közteherviselésből az is követke­zik, hogy a jól kereső ember a jövedelmével arányosan járuljon hozzá a társadalmi kiadásokhoz. Mindenképpen nagyobb mérték­ben, mint aki szerényen keres, vagy aki nélkülözik — mert saj­nos ilyenek is vannak. A személyi jövedelemadónak aá igazi ereje később, a fejlődés­ben, a kibontakozásban, a terme­lőmunkában mutatkozik majd meg igazán. Ez jó lesz az embe­reknek, még akkor is, ha a ki­bontakozásnak vannak nem túl kellemes velejárói. Említhetem például a legutóbbi áremeléseket. Nem kerülhettük el, szükségsze­rű volt, mert a fogyasztás már 'légen meghaladta a termelést, s tűrhetetlenné duzzadt a költség- vetés hiánya. A termelés szintjét meghaladó életszínvonal fenn­tartása mára szükségszerűen veze­tett el a kényszerű intézkedések­hez. Senki sem lelkes, amikor ezt tudomásul, kell venni, de el kell viselni. Azért a nemszeretem dol­gokkal együtt is lehet élni, dol­gozni. Meg kell tanulnunk be­osztani a pénzt. Most egy kicsit nehezebb sza­kasz következik, de végig kell csinálnunk, mert nincs más út. Nem szabad felelőtlenül élnünk, az ország sorsával nem játszhat senki sem. Most a fő kérdés áz, hogy egyet- érthetünk-e ezzel a programmal és hozzálátunk-e a végrehajtásá­hoz. A végrehajtás káderpolitika! feltételeinek biztosítása érdeké­ben — mint tudják — átcsopor­tosításra, frissítésre, fiatalításra Ikerültsor bizonyos területéken. A folyamat ezzel nem fejeződött be. A kibontakozási program e te­kintetben is egyfajta vízválasz­tó lesz: aki érti ezt a programot, és kész cselekedni a megvalósí­tásáért, az dolgozzon a maga be­osztásában, aki nem, azt le kell cserélni. Hallani olyan vélemé­nyeket is, hogy bizonyos létszá­mot irányítsunk vissza a terme­lésbe. Nos, volt erre már példa, s emlékszem, ahol ez történt, eleinte az érintettek többsége elé­gedetlen volt. Néhány hónap múl­va megnyugodtak, mert tapasz­talhatták, hogy jobban kereshet­nek a termelésben, mint az ad­minisztrációban. A társadalom előtt álló köve­telmények a pártra, annak min­den egyes tagjára fokozottan ér­vényesek. Olyan módon kell él­ni, dolgozni, cselekedni, hogy a kommunisták feltétlen a kibon­takozás élén járjanak. A párttag­ság önkéntes, viszont aki vállal­ja az azzal járó politikai és er­kölcsi kötelezettséget, attól meg is kell követelni, hogy eszerint cselekedjék. A pártmunkát is szükséges megvizsgálnunk an­nak érdekében, hogy kisebb ap­parátussal, rövidebb ülésekkel és kevesebb papírmunkával, de mindenképpen hatékonyabban dolgozzunk. A Központi Bizottság állásfog­lalásának sorsa az emberek hoz­záállásán, nem utolsósorban azon múlik, hogy a kommunisták elöl- járnak-e feladataink elvégzé­sében. Példát mutassanak úgy is, hogy képviselik a párt politiká­ját, fellépnek a nem helyes né­zetekkel szemben, világos beszéd­del, határozottan érvelve, nyílt vitában.utasítják vissza azokat. Tettekre van szükség! Ezek a tettek jelentik a legfőbb garan­ciát a kibontakozási program megvalósítására. Tetteket vá­runk az állami, a gazdálkodó szervektől, a társadalmi és a tö­megszervezetektől is. Annál in­kább, mert hiszem, hogy a szo­cialista rendszerben rejlő erőket még nem bontakoztattuk ki meg­felelően: A kibontakozás forrása minde­nekelőtt a hazai munka. Ezt per­sze megfelelő nemzetközi tevé­kenységgel kell kiegészítenünk, beleértve a szocialista országok­kal való együttműködés haté­konyabbá tételét, és a kapcsola­tok építését minden állammal^ amely hajlandó erre. Grósz Károly elvtárs röviddel kormányelnöki hivatalba lépé­se után Moszkvában járt. Nyílt, elvtársi beszélgetéseket folyta­tott Mihail Gorbacsov és Nyiko- laj Rizskov elvtárssal. Ezúttal is megállapították, hogy a törekvé­seink közösek. Kölcsönös a szo­lidaritás, és gyorsabban tudjuk a céljainkat megvalósítani — itt és a Szovjetunióban egyaránt —, ha jó együttműködést alakítunk ki. Van tehát nemzetközi táma­szunk, hátterünk. Itthon pedig arra a túlnyomó többségre támaszkodhatunk, aki becsülettel kíván munkálkodni. Hozzájuk kell szólnunk, és velük együtt dolgoznunk — akkor va­lóra válik a kibontakozási prog­ram. Azt tapasztalom, hogy az emberek értékelik és egyben fél­tik is, amit már elértünk. A po­litikánknak most az a célja, hogy előbbre tudjunk lépni a gazdasá­gi reformok révén, a társadalom demokratizálódása útján, s azál­tal. hogy az új kérdésekre meg­találjuk a szocialista válaszokat. S ebben számítunk a Magyar Op­tikai Művek kollektívájára, s va­lamennyi tisztességgel, becsü­lettel dolgozó közösségre az or­szágban. A KISZ-esek adták ki a jelszót: „Jövőnk a tét”. Én ezt megtolda- nám: a jövő a szocializmusé, a jövő ebben az értelemben tehát a miénk, a magyar népé, amely a szocializmus építésének útján jár — mondotta végezetül Kádár János. anyagmegtakarítást értek el. Á kibontakozás érdekében mindenkinek már most cselekedni kell Politikai párbeszéd minden erővel Nadzsib sajtóértekezlete Moszkvában Lengyel újjászületés t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents