Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-20 / 169. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. július 20. ÚJ LEVÉLTÁRI KIADVÁNYOK 1848—49-es dokumentumok jelennek meg Nyolc kiadvány megjelentetését tervezi az idén a megyei levéltár. Közülük a két vaskosabb több szerző munkáját dicséri. Ezek egyike, a Bács-Kiskun megye múltjából IX. kötete még a nyáron elhagyja a nyomdát. Az eddigi tanulmánygyűjtemények után, amelyek egyebek mellett az oktatással, neveléssel, gyógyítással foglalkoztak, a mostanit teljes egészében a közművelődésnek szentelik. Kemény János és Pintér Ilona a kecskeméti közművelődést vizsgálja a dualizmus korában, Bánki Horváth Mihályné pedig Kiskunfélegyháza művelődéstörténetéből írt meg fejezeteket. A kiskunok székvárosának sajtótörténetéhez gyűjtött adatokat Fekete János. Bálintné Mikes Katalin Kecskemét levéltárával, Ittzés Mihály pedig a város zenetörténetével foglalkozik. Sümegi Györgynek az Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón című tanulmánya került a kötetbe, Mándics Mihály pedig Bács-Kiskun bunyevác lakosságának közművelődéséről ad áttekintést több mint negyven oldalas dolgozatában. Sztrapák Ferenc a sajtó és a közművelődés kapcsolatait vizsgálja a Petőfi Népe és a Forrás évfolyamainak tükrében. E sokszínű, tartalmas kötet mellett méltán tart érdeklődésre Számot az előkészületben levő másik: a Dokumentumok megyénk 1848—49-es történetéből. Ebből a nagy horderejű munkából részt vállalt a levéltár valamennyi tudományos munkatársa. A kiadvány, folytatásaként az 1972-ben megjelent 1944—45-ös időszakot felölelő, valamint az 1976ban kiadott, 1918—19-es forradalmakkal foglalkozó kötetnek, az iskolai oktatás reprezentatív segédanyaga lesz, de haszonnal forgathatják a tudományos kutatók is. A dokumentum gyűjteményt alapos tanulmány vezeti be. Az idén elkészülő kiadványok sorában szerepel dr. Iványo- si-Szabó Tibor Kecskemét gazdasági és társadalmi fejlődése a -XVIII. században cimű munkája, ami tulajdonképpen, tematikájában és a feldolgozás módszerében is a kbrábbi, XVII. századi gazdasági-társadalmi fejlődést felvázoló könyv folytatásának tekinthető. A megjelenésre váró tanulmányok sora a megye történelmének egy-egy szeletével foglalkozik mélyenszántóan. Bán- kiné dr. az 1753-as alföldi parasztfelkelés kiskunhalasi vonatkozásait vizsgálja, Tóth Ágnes a Bács-Bodrog vármegyei német nemzetiség 1944—1949 közötti történetét dolgozza fel. Baja Város Közigazgatási Bizottságának 1876—1914 közötti ténykedéséről Kemény János, a Duna—Tisza közi Földművelésügyi Tanács működéséről pedig Pintér Ilona ír. Érdekesnek ígérkezik Ö. Kovács József tanulmánya a Duna —Tisza köze mezővárosairól és a zsidókról a XVIII—XIX. században. Ezek a kiadványok eljutnak a középiskolákba, a helyi és az országos közkönyvtárakba, az egyetemekre, főiskolákra, sőt a Kultúra Vállalaton keresztül külföldre is. Valamennyi izgalmas olvasmánya lehet mindenkinek, aki érdeklődik megyénk történelme iránt. H. K. E.‘ FILMJEGYZET 90 nap Kellemesen, üdítően hat a szinte kivétel nélkül harsány nyugat- európai társai között a kanadai Giles Walker vígjátéka. A halk, visszafogott, kevés, de válogatott eszközzel létrehozott alkotás, amely már az első másodpercekben megüti azt az intim hangnemet, amelyhez a moziban ülve sajnos nem vagyunk — nem lehetünk — hozzászokva. Nemcsak a filmátvétel miatt, hanem azért sem, mert elvétve készülnek csak ilyen jellegű alkotások. A 90 nap első perceiben már személyes érdeklődéssel kezdjük el követni hőseink sorsát, és szokatlan kíváncsisággal várjuk a tulajdonképpen hétköznapinak is nevezhető fejleményeket. A forgatókönyvírók ugyanis két egészen egyszerű, diszkréten hangszerelt — egymáshoz lassan illeszkedő —históriát állítanak filmjük középpontjába. A két férfi és két nő köznapi figurák, akiknek természetes élethelyzetben ismerhetjük meg reakcióikat, úgy, hogy közben megérthetjük személyiségüket, a látható cselekedetek között munkáló gondolataikat, vágyaikat. Az egyik főszereplő Blue, a kissé gátlásos, föltehetően anyja erős befolyásától szenvedő, rokonszen- vünket gyorsan elnyerő fiatalember. Apróhirdetés segítségével, a „Cseresznyevirág” katalógus alapján ismerkedett meg egy dél-koreai lánnyal. Óriási balszerencséjére barátját, Alexet épp azon az estén dobja ki felesége és szeretője, amelyen ő élete nagy eseményére készül: másnapra váija az eddig csak levelezés útján megismert menyasszonyát, akivel mindössze kilencven napjuk van, hogy eldöntsék, házasságot kötnek-e. Ennyi idő áll rendelkezésükre, hogy megismerjék egymást. Ráadásul Blue egy kissé szégyenli barátja előtt az ismerkedésnek ezt a módját, s egy kicsit félti is a lányt nőcsábász barátjától. Az kénytelen szállodába vonulni, és már az első este különös kalandba bonyolódik. Csinos, fiatal nő szólítja meg a bárban, családi állapotáról, gyermekeiről faggatja, és randevút kér tőle. Alex izgatottan siet a találkára, ahol váratlan és szokatlan üzleti ajánlatot kap: nagy összegért donornak kérik fel egy mesterséges megtermékenyítéshez. Mivel a nő tetszik neki, belemegy a játékba. Akkor lesz hirtelen elege az egészből, amikor ■— egy félreértés következtében — nemzőképtelennek nyilvánítják. Közben Blue-nál már ott lakik tüneményesén szolid, kedves', és szép menyasszonya. A film legkitűnőbb pillanatait köszönheti jó megfigyelőkészséggel, nagy érzékenységgel és fantáziával előadott kettősüknek, az ismerkedés óráinak. Együttlétük intimitással szőtt alkalmait abszolút normálisan, a várakozások szerint élik meg, ennek ellenére lehet izgulni vállalkozásuk sikeréért. A szuperlátványosságoktól, szextől és horrortól teljes mértékben mentes produkció külön erénye, hogy (javarészt) amatőr színészei a legnehezebben elhitethető helyzetekben is a profik biztonságával mozognak. Károlyi Júlia Kutyaidők Most aztán nyakig benne vagyok a dilemmában. A hölgyeknek higy- gyek ezek után, vagy annak a bizonyos pszichológusnak? Mármint a kutyakérdésben. Mármint ez ebtartás célját illetően. Nem véletlen, hogy egyre gyakrabban kerül előtérbe napjaink közérdekű problémái között a kutya. Lapunk hasábjai sem kivételek ez alól. Itt is jelentek meg kis és nagy hírek, információk az ebvilág eseményeiről. Hogy itt kutyakiállítás lesz, hogy ott kutyavidámparkot .létesítettek, hogy amott meg kutya-jódol- gában nem ismert határt valaki, s ezért sittre dobták. Szóval, mind többször forog a kutya körül a világ. Már csak abból az aspektusból is, hogy például a kutya — az autóhoz, balatoni villához stb. hasonlóan — státusszimbólum... Néha csodálatos az egybeesés. Tudniillik, minél nagyobb kutyája van ' valakinek, annál nagyobb... izé, na... ő maga is. Mint a ruházkodásban, úgy a kutyatartásban, is divathullámzásnak vagyunk kitéve. Amidőn nőink állig op-artos bódulatban éltek, kutyaviseletben is az op-art, azaz a tarka- kutya-tulajdon szimbolizálta a státus értékét. Majd a kacsalábon forgó egy-kétszintes paloták elszaporodásával mind nagyobb tért hódítottak a palotapincsik. De nem ám a régi, illetlen fajtájúakból, melyekről köztudott, hogy bélrendszerük túlrövid lévén, lépten-nyomon otthagyták nyomukat a szőnyegen,, szoba közepén, illetve, ahol csak érte őket az inger. Nem, ezek már a szobatisztaságra idomítottak köréből kerültek ki. S e téren is eltűntek az országhatárok. Mihelyt megtudták például státus- szimbólumokra harapó hölgyeink, hogy Münchenben az uszkár a legkedveltebb ebállatfajta, de erősen feljövőben van a tacskó is, dacos búskomorságban töltőt-. ték napjaikat mindaddig, míg — mondjuk —pulijukat vagy daxlijukat az említett divatkutyára nem váltották át. No és megérkeztünk szerénységem dilemmájához. A hölgyek fennen hangoztatták, hogy kutyaszeretetük merőben más tőről fakad, mint amiről szociológusok származtatják. Tagadják, hogy státusszimbólumként fitogtatják ebüket, ha vele andalognak az utcán. Egyszerűen arról van szó, hogy a rendszeres, még helyesebben elmulaszthatatlan kutyasétáltatás nagyban hozzájárul karcsúsá-, guk megőrzéséhez. Gondoljunk csak bele, parkosabb terepeken mennyiszer kell engedni a pórázon, amennyiben a kutyus ki nem hagyna egyetlen fát sem a megtiszteltetésből. Ez mindannyiszor megállást és újraindulást jelent, ami ugyebár a testedzés változatosságával jár. Nem beszélve azokról az alkalmakról, midőn az eb nagydolgozásnak kucoro- dik neki. Ez mind szép. Am meggondolandó annak a bizonyos pszichológusnak az állítása is, aki szerint a kutya sokkal, de sokkal alkalmasabb alany a kényeztetésre, és egyben az uralkod- nivágyás kiélésére — mint a férfiak. Itt mindjárt erős kételyeink támadnak. Vajon nem afféle ravaszdi, figyelemelterelő megokolás-e a nők részéről karcsúságuk és a kutyasétáltatás összefüggésbe hozása? S nem az lappang-e. emögött, hogy inkább ebet kényeztetnek, inkább kutyán uralkodnak, mint férfiakon? Ez utóbbi szándék egyenesen nemes, igazuk van. Legyen egyszer vége a papucsférjek dicstelen korának! Nőink immáron halálosan unják a férfiak, férjek hosszantartó pipogyasá- gát. Szerintük éz nem más, mint menekvés, visszahúzódás a meghu- nyászkodásba. Másképpen kifejezve a kényelmességbe. Magyarán: a ké-. nyeztetésbe. Ámbár jobban mélyére nézve a tézis eme felének, enyhén szólva kétséges, hogy talán a kutya alkalmasabb alany a kényeztetésre a férfinél. Mertjó, a férfi is képes lábtól aludni, heverészni, sőt az ölbevétel elöl sem zárkózik el, ha a hölgyeménynek arra támad gusztusa. Még arra is képes a férj, a szerető, hogy szájból megetesse a kedves. Egy tekintetben azonban esetleges a férfi szerepe: nem képes olyatén- képpen kifejezni háláját egy-egy becéző simogatásra, mint a kutyus ... Tetszenek'érteni.. Tóth István ^ SAJTÓPOSTA UTCABELIEK PANASZA NYOMÁBAN Befejezés előtt a bácsalmási földgázprogram Csak a jól elvégzett munkáért űzetnek Molnár Károly Bácsalmáson, a Táncsics u. 29. szám alatt lakik, aki az utcabeliek nevében is sorolta a következőket: — Idén márciusban végre jelét láttuk, hogy régi álmunk megvalósul, vagyis földgázt kap szűkebb lakóhelyünk. A kivitelezők a hónap végén megjelentek nagy kapacitású gépekkel, meg kézi szerszámaikkal és kiásták a gerinc-, valamint a mellékvezetékek helyét. Szorgos, intenzív munka volt itt pár hétig, mi vártuk a hasonló folytatást, de elmaradt. Először arra lettünk figyelmesek, hogy a cég dolgozói órákig pihenget- nek, sőt alszanak a kiásott árkok mentén, majd szembetűnt a rendszeres italozásuk. Kíváncsiskodtunk, mennyiért csinálják ezt, mire közölték, állandó alkalmazottaiknak 60 forint órabérük van, míg a többiek heti 1200-at tehetnek zsebre — a semmittevésért. Mi nehezen kuporgattuk össze a sok ezer forintot, mellyel hozzájárultunk a fejlesztéshez. Szinte hihetetlen, hogy egyesek meg ilyen „lezser módon” juthatnak hozzá pénzünkhöz. Nem ismerjük az efféle közületi építés szervezésének, lebonyolításának módszeréit, kulisszatitkait, de kötve hisszük, hogy az el nem végzett munkáért felszámolt bér kifizetését is „elbíija” az a költségvetés, melyhez a fedezetet, a lakosság teremti meg. Egy szó mint száz, a gázhálózat építőit időnként ellenőrizniük kellene azoknak, akik megbízták őket a feladattal. Bácsalmáson folyamatosan valósul meg a földgázhálózat kiépítésének programja, mégpedig 1983 óta. A további részletekről a városi tanács vb- titkára, Barta Józsefné informálta lapunkat: — A városunkban zajló nagyarányú gázhálózat-fejlesztés a kiskunhalasi Gázkomplex Gazdasági Munkaközösség kivitelezésében valósul meg. E szakemberek — akik speciális gépekkel és szerszámokkal vannak felszerelve — a tavalyi esztendő végéig körülbelül 30 kilométeren fektették földbe a csöveket. Ennek eredményeként 1200 család otthonában már földgáz van. Idén tavasz óta is folytatódik a munka, például a Köztársaság, az Árpád vezér, a Kossuth és a Juhász Gyufa utcában, illetve a Kálvária soron, összesen mintegy 10—15 kilométernyi hosszú lesz az év végéig kiépítendő vezeték. A panaszról annyit: magunk is tapasztaltuk, hogy az utóbbi hetekben, hónapokban csökkentett intenzitással dolgozott a gmk. Vezetőjüket emiatt figyelmeztettük. Egyébként á munkatársai fegyelmezetlenségével kapcsolatosan neki van joga eljárni, utasításokat adni. Nekünk a műszaki végrehajtás ellenőrzésé- ’ ben van feladatunk. Egyébként hadd nyugtassak meg minden érintett lakost: pénzt a ténylegesen és a megfelelően elvégzett munkáért fizetünk, s csak azt követően, ha a szakmai felügyeletet ellátó Bányaműszaki Felügyelőség és a Dégáz is jóváhagyta az építést. A tervek szerint a jövő esztendőben befejezzük e programot, ami annyit jelent majd, hogy Bácsalmáson 50 kilométernyi gázvezetékről a belterületen élők zöme, mintegy 3000 család használhatja lakásában a földgázt. Az állampolgárok összesen több mint 34 millió forint önkéntes hozzájárulással segítették, s még segítik e fejlesztés költségeinek fedezését. „Uborkafa” — s amit tudni kell róla A televízió Híradója nemrégen rövid riportban számolt be az úgynevezett támrendszerű uborkatermesztésről, amit a népnyelv „uborkafa”-módszer- nek nevez. A látottakból és hallottakból kicsendült: az érintett szakemberek, a Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutatóintézet munkatársai lényegében új zöldségfajtát nemesítettek. Ezzel kapcsolatosan több kistermelő juttatta el hozzánk véleményét, meg a kérdéseit is, melyekre választ kértünk és kaptunk az illetékesektől. íme a részletek: . — Fél évszázaddal ezelőtt jártam gazdasági iskolába, ahol már foglalkoztunk azzal az uborkával, amelyiknek a szára nem a talajon fut, hanem karón felfelé kúszik. Tehát nincs itt szó új uborkafajta kikísérletezéséről, legfeljebb arról, hogy hosszú ideig senki sem beszélt e termesztési gyakorlatról, — mondta a Kiskunfélegyháza, Bessenyei u. 1. szám alatt lakó Térjék Józsefné. A kalocsai Horváth László ekképpen reagált: — örültem, hogy a tévé műsorra tűzte e témát. Segítségével kedvet kaptam az uborkával foglalatoskodni. Kiskunhalasról Nagyné Kovács Edit arról értesített, hogy bérelt földjén évről évre szorgalmasan műveli, gondozza „uborkafá”-it, mégis baj van a termés minőségével és mennyiségével, azon egyszerű okból, mert tavasszal sohasem tudja megvásárolni a legmegfelelőbb uborkafajta magját. A felfuttatásra alkalmas uborka magjából javul-e az ellátás 1988-ban? Olvasóink észrevételeit és a kérdéseket először a Zöldségtermesztési Kutatóintézet vezetőinek tolmácsoltuk, akik így informáltak bennünket: Való igaz, a magasművelésű uborkatermesztés korántsem új dolog. Komoly múltja van. A szóban forgó riport azonban nem ezt cáfolta, sokkal inkább arról adott hírt, hogy kutatóink eredményesen tovább fejlesztették a módszert, melynek révén a termés garantáltan szállítható export-megrendelésre, és konzervipari felhasználásra. Kétségtelen, hogy munka- és költség- igényes ez a termesztési mód, megyénk mezőgazdasági nagyüzemei azonban más okból húzódoznak a támrendszerű uborkától, azért, mert a víz- és páraigényes növény számára kevésbé ideális a Duna—Tisza köze éghajlati és talajadottsága. A háztájiban és a kertben viszont érdemes ezt a fajta uborkát termeszteni, melynek terméséből a családi szükséglet kielégítésén túl juthat eladásra is. Felkerestük e témakörben a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Duna—Tisza Közi Területi Központját is, ahol a főmérnök tájékoztatott: — Magasmüvelésű termesztésre leginkább a kígyó formájú uborka alkalmas, melynek vetőmagját — tekintettel a fokozódó keresletre — már a tél végén, jehát februárban és március elején célszerű beszerezni szaküzleteinkben, ahol az érdeklődőknek szóbeli, illetve írásos felvilágosítást adnak a kereskedők e növény ápolási-termesztési munkáira vonatkozóan. Van itt bűz és minden egyéb... * Nagyon jól tudom, hogy a házi sertéstartás fáradsággal, költséggel jár, mint ahogy azzal is tisztában vagyok: általában hasznot hoz a konyhára. Utóbbi megnyilvánulhat részint abban, hogy a család hús-, hurka-, kolbász, tepertőellátása biztosított, ám ha eladják az állatot, az érte kapott összeg sem lebecsülendő. Egy szó mint száz: megéri disznóval bajlódni. Annak pedig különösen, aki kevésbé törődik a közegészségügy kötelező szabályainak betartásával. Sajnos, épp a közvetlen szomszédságomban van ilyen kistermelő, akinek a .jóvoltából” hovatovább pokol lesz az életünk...” A hiányosságok sorában talán a legkirívóbb, hogy a híg trágya az udvaron szétfolyik, mert nincs építve olyan akna, ahol összegyűlhetne. Hogy emiatt milyen erős, orrfacsaró bűz árad a nap minden órájában, leírhatatlan. És gondolom, azt sem kell külön hangsúlyozni, hogy e tisztátalanság közepette állandó errefelé a légyinvázió. És várható, egyszer a patkány is tanyát ver ebben a számára ideális környezetben, ahol a bolha már megtalálható. Ezek után talán nem szükséges bizonygatni, miért képtelenség otthonomban szellőztetni, s hogy a nálam lakó fiatal házaspár kisgyermekének miért van megtiltva az udvaron való hosszabb tartózkodás. Fogalmam sincs, meddig tart ez az állapot. Valószínűleg a helyi tanács is tanácstalan lehet, hiszen a címére két hónappal ezelőtt küldött e tárgyú írásos beadványom máig sem vont maga után vizsgálatot, intézkedést... — panaszolja a fertőzésveszély miatt joggal aggódó olvasónk, idős Farkas Imre, aki Szabad- szálláson lakik, a Bercsényi utca 30. szám alatt. Filmenként is változhat a jegy ára Év elején megírtuk lapunkban, hogy januártól kezdődően önállóan gazdálkodik a megyei moziüzemi vállalat is, ennek következtében?— bizonyos feltételek figyelembevételével ^ maga állapítja meg a vetítendő filmek belépőjegyeinek árát. A változásokat még nemigen szokták meg a nézők, bizonyság erre a napokban hozzánk érkezett levél, melyen B. Szabó János és felesége, Szolnoki Béla és felesége, valamint Kiss Ferenc aláírása szerepel. Olvasóink azért panaszkodnak, mert június 28-án a kecskeméti Városi Mozi pénztárában éles szóváltásra került sor a bilétákkal kapcsolatosan. A furcsa kérdezz-felelekből azt gyanította a jegyének megváltására várakozó, hogy az árak körül sok a bizonytalanság. „Tapasztaltuk, hogy az egyik pénztárosnő ugyanazon filmre éppen dupla összeget kért a belépőkért, mint'a másik. Az is megtörtént, hogy az elővételben vett jegy drágább volt a vetítés napján árusítottnál. Szerintünk rendet kellene teremteni az árak körül már akkor, amikor még a jegyek nincsenek a pénztárban...” — írják a panaszosok. Az esetet felkérésünkre kivizsgálta a Bács-Kiskun Megyei Moziüzemi Vállalat, s a megállapításokról Gila János igazgató tájékoztatott: 1 — Ma már alighanem köztudomású, hogy a filmszínházak — tekintettel technikai felszereltségükre, műszaki állapotukra stb. — kategóriába soroltak, s ennek alapján, valamint a film műfajára, művészi tartalmára és vetítésének idejére figyelemmel határozzuk meg az alap-, a felemelt- és a kiemelt jegyárakat. Ezek a plakátokon, a mozihelyiségek hirdetőtábláin és a pénztáraknál jól láthatóan vannak feltüntetve. A néző tehát ellenőrizheti, hogy a jegye megváltásakor helyes összeget fizet-e. Ha nem, azonnal reklamálhat, s feljegyezheti a történteket a Vásárlók könyvébe is, s mi válaszolunk. Az olvasóink által említettek nem nyertek bizonyítást, igaz, e vizsgálatot nehezítette, hogy elhallgatták pontos lakcímüket, így további felvilágosításért nem kereshettük fel őket. Kolléganőink egyébként egybehangzóan állították, hogy a jelzett napon semmiféle vita nem volt a pénztárban. Ami a különféle árakra vonatkozó bíráló észrevételt illeti, az sem helytálló, hiszen más-más filmeknél lehet csak jegyáreltérés. Végezetül még egyszer summázom a legfontosabb tudnivalót: az árak filmenként is változhatnak, s ha a konkrét összegekről idejében informálódnak kedves nézőink, elejét vehetik a most szóvá tetthez hasonló meglepetéseknek. | ■ H Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 ' TITOKZATOS UTCÁK? Nagyon régóta a megyeszékhelyen élek, de bevallom, még mindegyik zegzugát, területrészét, sőt utcáját sem ismerem. Hiába, nagy területű és sűrűn beépített már ez a település, ahol elkél a járókelő pontos tájékoztatása. Például az utcatáblák révén. Csakhogy ekörül enyhén szólva hiányosságok vannak. Csak két példát említek: A Korona utca egyik végén sincs feliratos jelzés arról, mi az utca neve. Az ott lakók ugyan szívesen elmondják az idegennek, hol jár, de az illetékeseknek mégsem kellene erre a lakossági önzetlenségre hagyatkozniuk. A Nyíri úton van egy öt lépcsőházas épület, melyről meg a „21 —29.” számozást felejtették le a városgazdák. Itt vagyunk a nyár kellős közepén, amikor sok turista járja városunkat. Ha az ilyen titokzatos utcákba tévednek, bizony nem irigylem őket... — írja levelében a Kecskemét, Gőzhajó utca 1. szám alatt lakó nyugdíjas olvasónk, Szabó István.
