Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-18 / 168. szám
Sajátos kettősség Beszélgetés a nemzetiségi hagyományápolásról Délszlávok, németek, szlovákok. Nemzetiségiek. Szűkebb pátriánkban 35—40 ezer a számuk, 18 községben és 3 városban élnek. Az utóbbi időben tovább erősödött Bács-Kiskun megye nemzetiségi lakosainak nemzetiségi tudata. Gondoljunk csak arra, hogy méltóképpen megünnepelték a németek, a bunyevácok letelepedésének jeles évfordulóit. 1988 őszén pedig a nemzetiségi szövetségek kongresszusai zajlanak majd. Ezért is fontos, hogy megfelelő politikai-közéleti aktivitást kapjanak a nemzetiségek. Az ugyancsak jelentős, hogy újra felfedezik a népi kultúra értékeit. Éppen a napokban is, a Duna menti folklórfesztivál színes eseményeinek forgatagában. Különféle nemzetek, nemzetiségek közelítenek egymáshoz a kultúrán keresztül. Egyebek mellett ezekre is összpontosít a Bács-Kiskun Megyei Tanács nemzetiségi bizottsága tevékenykedése során. A testület tagjai már elkészítették az 1988-as munkatervüket. Az alábbiakban erről is szót ejtünk majd Gotts- chall Péterrel, a nemzetiségi bizottság elnökével. □ □ □ . ■ — Milyen gyakran kell átgondolni a tennivalókat? kérdezem beszélgetésünk elején. Összejöveteleinket mindig a konkrét helyzet, a soron lévő feladat határozza meg. Nem vagyok híve az állandó ülésezgetésnek. Viszont ha már együtt vagyunk, nemcsak asztal mellett ülünk, hanem megismerkedünk egy- egy nemzetiségi településsel. Ezért tartjuk mindig más városban, községben a megbeszéléseinket. Legutóbb Hartán találkoztunk. — Ekkor állították össze a jövő esztendő eseménynaptárát? Igen. Mielőtt néhány programot említenék, célkitűzéseinkről beszélnék. Szeretnénk fokozni a nemzetiségi lakosság közéleti tevékenységét. Ideje lenne megszilárdítani a nyelvoktató iskolai, illetve óvodai hálózat szervezeti és tartalmi munkáját. Mindennél kívánatosabb az anyanyelvi kultúra ápolása és fejlesztése. Lehetőséget adunk a jövőben is a nemzetiségek kölcsönös tapasztalatcseréjére. Arról ugyancsak megosztjuk véleményünket, élményeinket, hogyan élnek együtt a magyarok és a nemzetiségiek. Jövőre nagyszabású műveltségi vetélkedőt tervezünk a fiataloknak. További megfelelő fórumokat kell még teremtenünk. Minden évben más-más helyen szervezünk majálist, ahol együtt tölthetik az időt BácswmfBKKk • A hajósi német együttes Kiskun nemzetiségei. Az első ilyen seregszemle a Bajálison volt, amikor is megyei nemzetiségi napot tartottunk. Jövőre még nagyobb hangsúlyt fektetünk erre az eseményre, a most felvetődött hiányosságokat igyekszünk majd kiküszöbölni. Egyébként nem tartom követendőnek, hogy erőltetett módon állandóan közös találkozókat rendezzünk. Elegendő évente egyszer, de az emlékezetes és színvonalas legyen! Az lenne a jó, ha pezsgő nemzetiségi élet a településeken zajlana. Ez fontos elvünk! — Ezt az érintettek is így érzikgondolják? — Részben. Van, ahol markánsan megfogalmazódnak az igények, máshol kevésbé. Ezt nem lehet erőltetni. A nemzetiségi származás adott, bárhol is él az ember. Azt viszont mindenki saját maga dönti el, hogy vállalja-e az ősök múltját, a sajátos kettősséget. Sokan nem kis dilemmában élnek. Ezen változtatni mi nem tudunk, legfeljebb csak segíthetünk az úton való elindulásban. Első lépés mindenképpen az anyanyelv megőrzése. Sajnos, egyre kevesebben vannak, akik aktívan beszélik a nemzetiségi nyelvet. Pedig profitálni lehet belőle, ez vitathatatlan. Azt hiszem, a mai fiatalokban van egyfajta tartózkodás a nyelvvel szemben, legalábbis ami a nemzetiségit illeti. Ha lehet, ezúton is kérem őket, ragadják meg az alkalmat, s tanulják meg a nyelvet, őseik nemzetiségi nyelvét.' Erre nyaranta kínálunk lehetőséget az olvasótáborokban. ■C Talán ez a tartózkodás mutat• Színpadon a kiskőrösi Szlovák Nemzetiségi Népdalkor. A Bács-Kiskun Megyei Tanács nemzetiségi bizottságának kiemelt feladatai között szerepel a népi kultúrák hagyományaival való törődés, a honismereti mozgalom kiszélesítése, a tárgyi emlékek gyűjtése, a hagyományőrző együttesek bemutatója ... Jövő ősszel országos nemzetiségi néptánc- és népzenei fórumot rendeznek megyénkben. Ez utóbbi annál is inkább időszerű, mert mostanában nagyon kevés alkalom adódik, hogy az amatőr táncosok, zenészek szakmai tanácsokat kapjanak.. Pedig előrehaladásukhoz ez elengedhetetlen. B. T. kozik meg a hagyományápolásban is? ■g- Akik anemzetiségi gondolkodási és létformát választják, azok a magyar kultúrával párhuzamosan viszik tovább a nemzetiség táncait, zenéjét, az énekeket, a népművészetet. Ez „kettősséggel” jár, s ennek következtében ők azok, akik többet vállalnak. Bács- Kiskun megyében szép számmal akadnak hagyományőrzők: különféle együttesekben, klubokban, kulturális egyesületekben. A fiatalok ambiciózusak. A tartózkodás, vagy inkább megtorpanás a középkorosztályra jellemző. Egzisztenciális gondjaik háttérbe szorítják a szereplést. Kulcsszerepük az időseknek van, hiszen ők még el tudják mesélni a hajdani szokásokat, átadhatják tudásukat, éppen a folklór területéről. Milyen az országos megítélése megyénk nemzetiségi kultúrájának? — Jó a hírünk. Nemzetiségi együtteseink sikerrel mutatkoznak be az országos eseményeken, bár nem szerencsés ilyen élesen megkülönböztetni az amatőröket, hiszen belső kulturális életüket nézve ugyanolyan problémákkal küszködnek, mint a nem nemzetiségi művészeti csoportok. Nincs különbség. Azt is elmondhatnám, hogy szinte felbecsülhetetlen az együttesek tagjainak áldozatvállalása, anyagi befektetése. Tudvalévő, nincsenek könnyű helyzetben az amatőrük és nincs ez másképp a-nemzetiségi településeken sem. — Vannak-e külföldi kapcsolataik? — Természetesen külhonba is eljutnak amatőr csoportjaink. Az utóbbi években a német nemzetiségieknél élénkült meg a kapcsolatfelvétel. Gondolja csak el, ha az NSZK-ban dobogóra lépnek a hazai német táncosok, akkor nemcsak nemzetiségi hagyományokat mutatnak be, hanem magyar táncokat is! Ez pedig igencsak örvendetes és szívmelengető tett. A fogadtatás kedvező, a siker sem marad el. TÁRLATNAPLÓ Velencéből Kecskemétre Négy magyar művész alkotásai A Kecskeméti Galéria első emeleti termeiben a tavalyi Velencei Biennálé ' művészeinek 9 Bak Imre, Birkás Ákos, Kelemen Károly és Nádler István — alkotásai láthatók, augusztus 9-ig. Mindannyian annak az „új festőiség- nek” a képviselői, amely — transz- avantgarde, posztmodem, új szenzibili- • tás címszó alatt —1978 óta hangsúlyosan érezteti jelenlétét szerte a világban. A hazai kiállítótermekben az 1981 -es Új szenzibilitás című kiállítás a határkő. Mai művelőinek népes, — jórészt fiatalokból álló táborát ismerve valószínűleg korai, alig néhány évet késő megjelenése ugyanazoknak a negyveneseknek a nevéhez kötődik, akikkel a hatvanas évek avantgarde mozgalmainak kapcsán találkozhatott már a közönség. Bak és Nádler például az új- konstruktivista törekvések képviselőiként már ezekben az években is sok közös kiállításon szerepelt. Abban a teremben, ahol néhány hónappal ezelőtt a hazai klasszikus szecesszióban gyönyörködhetett a látogató, most Bak Imre képeinek sokszínű, a szecesszió stílusjegyeit is egyfajta „izgalmas és rejtélyes emlékként” kezelő .világa fogadja. De emellett fellelhetőek a táblákon Kandinszkij formanyelvének töredékei, többek közt Malevics, Moholy-Nagy, legfőképpen pedig Kassák alaposan „átírt” konstruktivizmusa, mely Bak munkássága több korszakának is szervező, inspiráló forrása volt. A kiállított képek egységes tematikájú sorozata — Hommage á Kassák címmel 9- több, mint tiszteletadás a hazai avantgarde atyjának. Nem véletlen, hogy Bak Korniss Dezsőt vallja mesterének, aki az ötvenes évek közepe táján a hazai képzőművészeti életben az egyetlen absztrakt festenek számított. De mindketten vallhatnák Kas- sák-tanítványnák is magukat, ugyanis Korniss vállalkozását megelőzően Kassáknak és körének köszönhető az egyetlen hazai „nagyszabású, heroikus és következetes” kísérlet a természetel- vű és -ábrázoló művészet. radikális meghaladására. Nádler István dinamikus gesztusfestészetének J lüktető, „sűrű” felületei Korniss kalligráfiáinak vonagló, örvénylő, többnyire fekete-fehér plasztikus vonal- és folthálózatait idézik. Az érzelmi, indulati élemek mellett jelentékeny részt képvisel Nádler festészetében is a gondolatiság; az önértékű festői jelek mellett a hagyományos formatartományból is kiemel bizonyos motívumokat (a kiállítási anyagban például a magyar trikolort), hogy aztán nyugtalan, magukkal sodró képei történéseinek részévé tegye őket. Birkás Ákos a koncept és a pop felől érkezett a közös kiállítóterembe. Alkotásai -9a többiekhez hasonlóan — egy sorozat részeit képezik. Nagy képsíkjai többnyire három; két függőleges, egy vízszintes elemből állnak egésszé. A két, tökéletesen aszimmetrikus félből és egy felső ívből kirajzolódó kompozíció elnyújtott fejformára emlékeztet. Mint a katalógusból megtudhatjuk, Birkás korábbi arc-motívumsorozatá- nak egy továbbfejlesztett változatát láthatjuk. A képek élményszerűségüket nem elsősorban a jelképszerű, a totalitást is magukban hordozó formának, hanem az önálló életet is élő, a tisztán festői megnyilatkozások melléktermékeinek számító felületeknek, az ezekben rejlő „tájképi” hatásnak köszönhetik. Kelemen Károly a társaság legfiatalabb (1948-ban született) tagja használ-' ja a leggátlástalanabbul a művészettörténet szélsőséges tételeit. Az ő hatalmas méretű (250 x 300 centiméteres) képeinek láttán érzékelhető a transzavant- garde festészet megújítása. Károlyi Júlia t Bak Imre alkotása t Kelemen Károly „chiricós” műve • Nádler István: Homage a Malevic. TAKÁCS IMRE: GYÖRKE ZOLTÁN: Galagonyavirágzás Beesteledett Amikor a galagonya virágzott, nem voltál fönt a hegyen. egy repülőgép Nem voltál fönt a hegyen, amikor kivirágzott a galagonya. kondenzcsík-cippzárral Elaludtam a bódéban, nem álmodtam isten összevarrta amikor a galagonya virágzott, s hold-lakatra zárta amikor kivirágzott a galagonya. a nyitott éget. A galagonya virágzásakor nem történt velem semmi. s lehúzta a nagy Amikor kivirágzott a galagonya, egyedül voltam, szabad. éjszínű rolót Nekem már csak szabadságom van, semmi másom. A kötelezettségeim önkéntesek. rajta a csillagok ezüst szegfejek — beesteledett Vízszintesen feküdtem, függőlegesen álltam, amikor a galagonya virágzott, amikor kivirágzott a galagonya. Mátyás B. Ferenc: IDILL Gyümölcsfákkal álcázott kert alatt álltak, s már megcsókoltak egymást, amikor az estében: • ’—Pokolfajzatok! Paráznák! — megcsendült a sötétség, s lecsapott rájuk egy karó. Loránd reflexszerüen elpenderítette a lányt, és a kerítésre vetette magát, hogy elkapja támadójukat. Rohamát szögesdrót fékezte meg; rozsdás tüskéi végigszántották tenyerét. Káromkodva húzódott vissza; szemében vereségének ádáz könnyei csillogtak. —-' Meg tudnám ölni -é- sziszegte. Ne szitkozódj kérte Éva. — Vallásos dühöngő lakik itt... Különben az egész környéken. Ne törődj vele... Mutasd a kezed. Vérzik? — De a keservit, kiontom a belét a sebesült kezemmel is! j Gyufalángnál vizsgálták meg. Négy fényes, vérző csík vonult az életvonalon keresztül, minj predesztináció figyelmeztető jelei. Éva bekötözte zsebkendőjével, majd a fiú mellére bújt. De az izgató érzést, mely az első csóknál oly bőségesen kelt testében, nem tudta visz- szaidézni. Megtört a varázs, és tudomásul kellett vennie, hogy együttlétük már nem magánügy, kikezdte az emberi gyarlóság... 4 — Szörnyű érzés valakinek a halálát kívánni — dohogta Loránd. — Ezek az öregek biztosan a háborúban tanulták meg a fejbe vágás csínját-binját. Vajon a1 te apád is érti, hogyan kell valakit eredményesen fejbekólintani, és azért féltesz tőle?-— Ha ismernéd, fel se tételeznél róla ilyesmit — mondta a lány. — Bemutatsz, s akkor elválik! Az ajánlat szemmel láthatólag kellemetlenül érintette Évát. Loránd megérezte ezt, leemelte válláról kezét, és megpillantotta a kötésen átütő vérfoltokat. Riadtan mutatta: — Vérzik! Éva arra gondolt, hogy nem tudja követni társa változásait; hol zsémbes, mint az álmaibólfelriasztott gyermek, hol meg kiábrándult, mintáz eltelt évein kesergő felnőtt. Tekintete órája világító számlapjára siklott; „apám már megváltói kínokat szenved’—nyilallt a mellébe.--—Mennem kell — hadarta szinte érthetetlenül. — Rajta — mondta készségesen Loránd. — Irány: hozzátok! — Nem akarhatod komolyan — nyöszörögte a lány. — Miért ne? Ha bemutatsz, nem kell többé titokban találkozzunk. Egyszerű, nem? Aztán a kezemet is fertőtleníteni kéne, nem? — De 9- felelte Éva; hangja úgy csengett, mint egy ajtócsapódás. Loránd örvendezett, hogy végre al- ■ kalma nyílik megismerni a lány körül lappangó titokzatosságot. (Ha találkozni akart vele, kiállt a város szélén húzódó szemétlerakat peremére, ahová állítólag Éva az ablakából kilátott, és várt tíz percet. Ha a lány nem tudott elszökni otthonról, ő dühében bevágta magát a közeli kocsmába, és felhajtott néhány vigasztaló féldecit, amivel többnyire édesanyjának okozott gondot, aki nem tudta megérteni, hogy tizenhat éves fiának mi oka lehet az ivásra? Követte a lányt, és fájó kezéről is megfeledkezett. Legmegnyerőbb mosolyát próbálgatta; hitt az első benyomás meghatározó szerepében. Nem jutottak túl a küszöbön. Szikár ember állta el az útjukat. Mély, lágy tónusú hangja éles ellentétben állt kihegyezett termetével. — Ki ez? — kérdezte a kardszerű ember. — Testvérünk? — A barátom megsebesült—rebegte a lány. — Fertőtleníteni kell a sebét. |k9| Tehát nem testvérünk — keményedéit meg az apa hangja. — Fiatalember, tudhatja: nálunk nincs kórház. — Szemében acsarkodó jéghegyek ütköztek, Loránd mindent megértett, amint felfedezte kezében a szent könyvet. Elvi- gyorodott: — Ebből {etszik felebaráti szeretetet tanulni?—kérdezte, azzal letépte kezéről a lány zsebkendőjét, és a lábuk elé dobta. Kis fehér kutya eredt a nyomába, felrúgta, és elégedetten hallgatta nyüszítését, mintha ezzel bosszút állt volna a házigazdán. Az utcára érve megfordult, és haragosan a ház felé rázta az öklét. Sajgő tenyere térítette észhez; a kerítés mellé lépett, és hozzáfogott fertőtleníteni a sebét. — Kötszert hoztam, Lori S szólalt meg háta mögött Éva, de amint megpillantotta, mit miivel a fiú, zavartan elhúzódott. — Hallod? — Láthatod, megoldottam —felelte fensőbbségesen Loránd. ■■— Leonidász receptje szerint!-— Leonidász? — Szent Leonidász! Nem ismered? Te, kebelbarátja minden szentnek, nem ismered Szent Leót, a Sebrevizelők alapító vértanúját? Hát tudd, arról lehet felismerni, hogy örökösen a tenyerébe pisil, te szentfazék! , —: Amiért apámra dühös vagy, velem, így ne beszélj! — fortyant fel a lány. — Te akartad mindenáron megismerni! S aztán lehetne akár a megyei párttitkár, vagy bármelyik megveszekedett ateista, ekkor se ölel keblére, ha éjszaka viszed haza a lányát, és vérző jobbodat nyújtod bemutatkozáskor! — Nocsak — morrantotta gúnyosan Loránd. ^-(Különben is, az apám meggyőződése nem törvényszerűen az enyém is... Itt lennék különben veled?... Rá haragszol, és engem büntetsz, Lóri! Ne hülyéskedj már! Gyere, gyere csókolj meg, én mit sem változtam, és itt vagyok, édes... — Meg vagyok kísértve — sóhajtott a fiú, majd ravaszul megjegyezte:—Látod, látod, most velem jöhetnél... Egyszer úgy is az lesz a sorod, hogy megtedd, hát minek várnijobb alkalomra? S^SCsak azt tehetem, amit szabad... Se te, sem én nem vagyunk magunk urai..: Te is tudod ezt... Megcsókolták egymást, és hosszúhosszú ideig nagyszerűen érezték magukat, amikor a távolból: — Pokolfajzatok! Paráznák! — megcsendült a sötétség. Érces káromkodás válaszolt rá. Éva összerezzent, foguk összekoccant. Zavartan kikászálódtak egymás karjából. — Holnap eljössz. Lóri? jt. —Kiállók a szemétdombra, mint máskor. -, -W] — Butája — súgta a lány, majd elnyelte a sötétség. * Loránd, mintha életveszélyből szabadult volna, megkönnyebbülve lépett a kocsmába. Pálinkát rendelt a melléje szegődő toprongyosnak is. Finom gyermek vagy, nem olyan ... —- mondta hálásan a topis, és Loránd bólintott. Már kezdte úgy érezni, hogy tényleg egészen más... Közben el- lenallhatalan vágyat érzett, hogy társa agyagszinű arcába csípjen és megkinoz- za... Ahányszor kiürült a pohara, visz- s:ament a söntéshez, és mindkettőjüknek hozott. Jóval záróra után váltak el. Otthon Loránd hiába próbált a legkisebb zajjal lefeküdni, anyja szorongó sze- retetén nem tudott túljárni. Ébren várta, levetkőztette, és ágyba terelte. Közben duruzsolt, fájdalmasan, anyáson: — Csak tudnám, mi okod van az ivásra a te korodban?... Lorándxa fejére húzta paplanát, és vigyorogni kezdett: * „Még. kérdi — gondolta —. mintha ő nem is emberek között élne...”
