Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-18 / 168. szám
Petőfi Népe albuma — A zenét senkire sem kényszerít- hetjük rá. Ezzel együtt kell születni, élni. Mi egykoron egymástól tanultuk a népdalokat aratás, kukoricafosztás, szüret idején. Állandóan fújtuk a szebbnél szebb dalokat. Olyankor egy kicsit elfeledtük a bánatot, a gondot, a fáradtságot. Most pedig? Az unokáim is inkább a táncdalokat kedvelik..., pedig még csak öt-hat évesek. — Mielőtt teljesen lehangoló képet festene Mihály bácsi, árulja el, hogyan vált a népzene szerelmesévé? — Úgy, mint a mai gyerekek. Csak akkor nem ezt a modem zenét ismertük. Már említettem, a népdalokat egymástól vettük át, azt is mondhatnám, szájról szájra terjedt. A zene? A tanyaszomszédunkban gyakorta muzsikáltak, tekerőlanton és klarinéton. Egyszer, hajnalban ügyeltem föl a szépen csengő dallamokra. Messziről lestem, hogyan zenélnek. Gyönyörű volt... És közben pedig följött a Nap... Hajdanán nyugodtabb volt az élet, mint manapság. Valahogy jobban együtt járt a mindennapokkal, a munkával, az ünnepekkel a zene, a dal. — A kincseket őrizzük, ma már kultúránk részei. Gondolom, ezt helyesli? — Persze-persze... Nem véletlenül keresnek engem is föl, még mindig. Sokszor gyűjtöttek nálam népzenészek, zenekutatók. Az ötvenes évek közepén például Halkovics János rögzített fölvételeket a rádiónak. Sárosi Báegyéni gazdálkodó sorsa nem volt mindig a legrózsásabb, főképp az ötvenes esztendőkben, a beszolgáltatások idején. Napszámba kellett eljárnom. A változást a téeszek szervezése hozta meg. Először az építőbrigádban, majd a bognárműhelyben dolgoztam. Hatvanhárom évesen mentem nyugdíjba. — Azóta több ideje jut a hangszerkészítésre? §p Több. Mindig itthon vagyok. Igaz, kevesebb tekerőlantot rendelnek tőlem, mint a hetvenes években. Ezt a tudományomat, vagy inkább kedvtelésemet édesapámtól örököltem. Ő is mindig fúrt-faragott. Sokan tudomást szereztek erről a hobbimról, hiszen a földkerekség minden tájára vittek már Alpárról nyenyerét. Legutóbb Olaszországból járt nálam megrendelő. — A zenélés? — Ha fölkeresnek, szívesen játszom a tekerőlantomon, megmutatom a fogásokat. Egy valami elkeserít... Amióta a fülem tönkre ment, csak hallókészülékkel boldogulok. Az viszont nem veszi fel a recsegő hangokat..., egyszerűen nem hallom. Ezért nem merek már színpadra lépni. Sorra lemondtam a meghívásokat. Eleinte még jöttek agitáló levelek, de mára azok is elmarad-' tak. — Most sem jönne el Kalocsára, a Duna menti folklőrfesztiválra? — Nem. Esetleg csak nézőként vennék részt az eseményeken. Hátha ösz- szefutnék a.régi ismerősökkel... De nem vállalom a hosszú utat, a lábaim nagyon fájnak. — Marad a rádió, a televízió? — Igen... — Búcsúzzunk cl annak reményében, hogy azért az évek során egyszer mégiscsak találkozunk újra népzenei seregszemlén Bársony Mihállyal. Mindannyian ezt szeretnénk. Borzák Tibor „Sok köszönettel Mesteremnek” — ilyen egyszerű szavakkal köszönte meg Sebő Ferenc a tekerőlantot, s az emlékezetes találkozást A tisza- alpári Bársony Mihály vendégkönyvében ismert nevek sorakoznak, járt tanyáján a Kaláka, a Ko- linda, a Vízöntő, a Délibáb, a Guzsaj együttes, felkereste Nagy László, Berek Kati, Mandel Róbert, Kecskés András, Sebestyén Márta. A sort hosszasan folytathatnám... A Népművészet mestere (ezt a címet 1968-ban kapta meg Mihály bácsi) nemcsak arról vált ország-, sőt világszerte ismertté, bogy ő az egyik utolsó hazai tekerőlantos, hanem arról is, hogy az érdekes hangot adó hangszert maga készíti. Bács- Kiskun megyében nem múlt el népzenei találkozó, folklórfesztivál, bogy Bársony Mihály ne lépett volna színpadra. Ezért első kérdésem ezekhez a tarka seregszemlékben kapcsolódik. „És közben följött a Nap” — Kérem, idézze fel a hajdani folklór- ünnepek hangulatát!- Szinte mindegyiken ott voltam ..., Kalocsán és Kecskeméten is. Felejthetetlen élményeket gyűjtöttem. Egyúttal zenésztársaimat is megismertem, hiszen az ország, a világ minden tájáról összejöttünk! A néptáncosok, a népzenészek kavalkádja sokszor felidé- ződik előttem. Oly’ gyönyörű volt! Most már nem megyek sehová sem, nem. engedi az egészségem. Fájnak a lábaim, a hallásom is elromlott, halló- készüléket kell használnom. Csak a televízió marad, ott pedig alig alig sugároznak népzenei műsort. Ha elvétve akad is, azt a késő esti órákban láthatjuk. Bosszantó, nem? Minek fizetjük akkor a díjat...? Bezzeg a csörömpölőé beatzenéből gyakorta kapunk ízelí— Azért ne tévesszük szem elől, hogy < népzenét mégis csak újra felfedeztük, mi, a fiatalabb generáció képviselői is!- Ugyan-ugyan! Attól félek, vé- sáendőbé mennek az értékek, a csodálatos népdalkincs, a zeneanyag. Nincsenek utódok, kevesen követnek bennünket, régi öregeket. Itt, Tiszaalpáron is csak egy-két fiatal akad, aki szívügyének tekinti a népzenét. Várjon csak, tévesen fogalmazok! Az általános isko0 Együtt a család. A műtermi kép 1961-ben készült. • Sebőékkel — az V. Duna Menti Folklórfesztiválon. lint szintén járt nálam. Örülök a népzenei találkozóknak, a folklórfesztiváloknak, azért is, mert számomra és azok számára, akik részesei a műsoroknak a régi-régi emlékek idéződnek fel, visszakapunk egy töredéket a hajdani élményekből. — Annak ellenére, hogy azok nem voltak mindig a legkellemesebbek... — Nehéz napokat éltünk át... Apám napszámosként kereste a kenyérre valót. Amikor lehetőség nyílott a földvásárlásra, harminckét holdat tudhatott magáénak. Nyolcán voltunk testvérek, legtöbbször mi műveltük a birtokot. Éjjel-nappal akadt munka. Szórakozni ritkán mehettünk el, viszont a fosztóbálakon — a dolog végeztével — hajnalig is mulattunk. A névnapok, a disznótor, a lakodalom szintén közösségi ünnepnek számított. Ilyenkor a hangszerek is előkerültek. A klarinét, a nyenyere zengését kilométerekre röpítette a szél. — Hogyan alapozta meg jövőjét legénykorában? — Hat elemit, három ismétlőt végeztem, majd a leventeidőszak után elvittek katonának, Székesfehérvárra. Közben, 1942-ben megnősültem. A frontról 1945 júliusában tértem vissza. Máig viselem a háború következményét, légnyomás érte a jobb fülemet. Volt egy kis tanyánk, a tiszaalpári határban. 1973-ig laktunk ott. Négy hold földet műveltem a feleségemmel együtt. Az $ A tizennyolc esztendős Bársony Mihály. • A televízió „Arany páva” műsorában ezzel ■ a tekerő- lanttal szerepelt Mihály bácsi. la nyolcadik osztálya után nem is foglalkoznak a diákok ezzel a műfajjal. Addig eljárnak a citerazenekarba, együtt énekelnek, próbálnak, szerepelnek, azután pedig megszűnik az érdeklődés. Nem szeretik tovább a hajdani éltető elemet, a népzenét. Talán szégyellik? Mi lehet az oka? Nem tudom. — Mégis, hogyan lehet velük megszerettetni? szabad idő Üvegezés sajátkezűleg Ahol nincs üvegező a közelben, vagy nem kötöttek háztartási biztosítást, ott a károsultnak magának kell a törött üveget pótolnia. Ezt is meg lehet tanulni, mint a legtöbb munkát. F.lső dolog kitisztítani a keretet: kiszedni a törött üvegdarabokat, kihúzni a bádogszögeket, kivésni, . kiíaragrii a keményre száradt gittet. Azaz a keret párkányát teljesen simára kell tisztítani köröskörűi. Éneikül az odaszáradt gittmaradványok miatt a betel; üveglap nem fekszik fel és elrepedhet. A régi gitt Utasához a legjobb szerszám egy törött pengéjű konyhakés (a- és b). Ha a keret tiszta, lemétjük pontosan, s annál széliében és hosszában is 3—3 mm-rel kisebb üveglapot vágatunk, mert ha az üveg nagyon pontosan, vagy szorosan illeszkedik a keretbe, beszögeléskor köny- nyen elpattanhat. Há megfelelő nagyságú üveglapunk és valamilyen fajta üvegvágónk is van (c. ábra: acélkeretes üvegvágó ). a keretbe való üveget magunk is kiszabhatjuk. Az üveglapot az asztalra tett posztóterítőre fektetjük, a vágás helyén petróleumba mártott ujjal az üveg felületét megtisztítjuk. Azután vonalzó mellett a vágóvá! végigkarcoljuk az üveget a kívánt helyen, majd á vonalzó szélét az üveg másik felén a karcolás alá illesztve, az üveget gyönge nyomással leválasztjuk. . A beillesztett üveglapot néhány helyen háromoldalú bádogszöggel (d. ábra) berögzítjük a keretbe. A bádogszöget ráfektetjük az üvegre, a csavarhúzó! r, :aillesztjük a bádogszöghöz, és egy kis kalapáccsal (e. ábra) ráütünk a csavarhúzóra (f. ábra). Fontos, hogy a bádogszög az üveg felületével egy síkban haladjon a keret fájába. Ha nincs kész gittünk, akkor hegyikrétaport, leno- lajkencét összegyúrunk (de ne legyen híg),>s ha már sima és jól formázható, a gittből hurkákat gyúrunk, az üveg szélére nyomkodjuk, s kerek végű asztali késsel (g. ábra) a keretléc magasságáig, ferdén elsimítjuk a tömítést. Étkezési tanácsok — nyáron Aligha van olyan ember, akinek életében nem volt néhányszor enyhébb vagy súlyosabb gyomorrontása. Sokan nem veszik komolyan a tüneteket — a hasmenést, a hányást, a rossz közérzetet, a gyomorfájást, nem fordulnak orvoshoz. Inkább koplalnak. Számos esetben ez hatásos gyógymód, máskor viszont a tünetek súlyosbodhatnak. Az úgynevezett gyomorrontás legtöbbje étel- mérgezés vagy -fertőzés. Sokan a kettőt azonosnak vélik, pedig van közöttük különbség. Az ételmérgezést az élelmiszerekben jelenlevő és ott elszaporodó baktériumok méreganyagai, mérgező növények (például mérgező gomba) vagy vegyi mérgek (például növenyvédó- szerek) okozzák. Az ételfertőzést a rosszindulatú bélbaktériumokat tartalmazó élelmiszer fogyasztása váltja ki. Az ételfertőzések a meleg, nyári hónapokban a leggyakoribbak. Ilyenkor ugyanis az élelmiszerekben, ételekben és italokban gyorsabban elszaporodnak a baktériumok, könnyebben elérik azt a magas csíraszámot, mely már megbetegedést okozhat. Főleg a kolbász, a hurka, a felvágottak, a húsételek, a tejes és a tojással készült ételek idézhetik elő. Hogyan lehet a betegségeket elkerülni? Az ételkészítés és étkezés tisztaságának betartásán kívül fontos a megfelelő étel-, élelmiszer- tárolás, hogy azok ne romoljanak meg. A bakteriul rodását a Iliik : befolyásolj' „hidegforra- ..,y. Vi;/ni" abban sem i.u'uíiiatók szerek korlátlan ideig, atására a baktériumok fioiti i - .'tulnak el, csak lelassul élettevékenységük, szaporodó- ' suk. A tárolásról A sérült csomagolású étel könnyen szennyeződhet, fertőződhet, ezért ne tároljuk hosz- szabb ideig. Lejárt szavatossági idejű termékeket se őrizzünk! A romlandó nyersanyagokat és ételeket csak hűtőben szabad tartani. Az eltett ételeket később csak akkor együk meg, ha azok színe, szagá kifogástalan. A tárolt leveseket, főzelékféléket, szaftos húsokat, köreteket lehetőleg forraljuk fel. Meleg vagy langyos ételt semmiképpen ne tegyünk hűtőbe, előbb hagyjuk kihűlni. Ne tömjük agyon hűtőszekrényünket! Ha túlzsúfolt, a levegő áramlása nehézkes, lassabban hűlnek le a megfelelő hőfokra az élelmiszerek. A hűtőszekrénybe helyezett ételt minden esetben fedjük le, mert egyrészt a kiszáradástól védi, másrészt megakadályozza az idegen szagok behatolását. Különösen szagérzékeny a tej, a tejszín, a vaj. Már étkezés előtt fél órával vegyük ki a hűtőből az aromás gyümölcsöket, és az erősebb illatú ételeket, mert kellemesebb az ízük, ha nem túl hidegek. Felesleges hűtőszekrényben tárolni a légmentesen csomagolt, tartósított, nem romlandó készítményeket. A belsőségekből, gombából készült ételeket és főtt tésztákat legfeljebb csak egy napig szabad hűtőszekrényben tárolni. Némely élelmiszerek hűtve is bomlanak, ezért különösen a virsli-, és a felvágott- féléket egy-két napnál tovább ne tartsuk. Bármilyen típusú hűtőszekrényben le kell olvasztani a jeget, ha fél centiméternél vastagabb — majd a belsejét puha ruhával töröljük szárazra. Különösen a nedves sarkok tisztítására ügyeljünk, mert a penész és a baktériumok itt szeretnek tanyázni. A tisztításhoz csak szintetikus mosószereket használjunk. A fokozatkapcsolót úgy állítsuk be, hogy a hűtő- szekrény belsejében ne legyen + 9 °C fölötti hőmérséklet, mert a + 2— + 6 fokon megmerevedett baktériumok felélednek, és megkezdik romboló munkájukat. A megfelelő hőmérsékletet ellenőrizzük hőmérővel, ugyanis a hűtőszekrények teljesítménye változó. (Sajnos, a hűtőgépek fokozatkapcsolója nem fokokat jelöl.) Csak megmosva! Ügyeljünk a szakosított tárolásra! Egymástól elkülönítve helyezzük el a nyers húst, a hentesárut, a tejet, a tejterméket, a zöldségfélékét és a gyümölcsöket. A mélyhűtő rész a mélyhűtött készítmények megbízható tárolására alkalmas. A következő hidegebb zóna a párologtató alatt található. Itt helyezzük el a könnyen romlandó készítményeket. Középhideg uralkodik a következő rácsón. Ez a hely a legalkalmasabb a főtt ételek táro• lásá/a. A nyers húst — tálban • — lehetőleg az alsó polcra tegyük. A gyümölcsöket és a zöldségeket csak tisztított, megmosott állapotban rákjuk be az üveglappal fedett tárolóba. A megkezdett, fémdobozú készítményeket saját dobozukban még a hűtőszekrényben sem szabad tárolni! Az elmúlt héten közölt keresztrejtvény megfejtői közül könyvutalványt nyertek: dr. Borók Kálmán, Baja; Kerényi Béla, Bácsalmás; dr. Papes Béláné, Kecskemét; Tolnai Jánosné, Szabadszállás. ’ASAK AZ OVON A nyári melegben nem szívesen viselünk felesleges holmikat, legtöbbször a táskát is szívesen elhagynánk, ha az apróbb, szükséges dolgokat tudnánk hova tenni. Ezt szolgálja a ma oly divatos tasak az övön-megoldás, amit magunk is elkészíthetünk, sőt tavalyi szoknyánkat újjávarázsolhatjuk vele. Készülhet azonos, vagy elütő színből, többféle méretben, s hozzá ugyanolyan anyagból övét, hajpántot is varrhatunk. — így új együttesünk lesz. Ónálló ötlet hiján, a mellékelt ábrát felnagyítva, elkészítjük a szabásmintát, az oldalakat — akár kézzel, akár géppel — erősebb fonallal varijuk össze. A táskákat karabinerre, vagy fémkarikával kapcsoljuk az övhöz, tetszés szerinti mélységben.
