Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-17 / 167. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. július 17. ZOMÁNCMÜVÉSZEK KÖZÖTT \ III.M.J IXÍY/II „Akár a százméteres síkfutás .. A z idei nyár immár a ti­zenharmadik, amelyen különbö­ző országok zo­máncművészei alkotnak hat héten át a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán, a Nemzetközi Zománcmúvészeti Alkotótelepen. E különböző műfajokat ötvöző, sajátos és kétségtelenül érdekes, izgalmas ősi művészet hazai — közöttük jónéhány Bács-Kiskun megyei — követői mellett szovjet, kínai, bolgár, csehszlovák, japán, jugoszláv, NDK-beli és olasz művészek vesznek részt a tábor idei munkájában. 0 Gondos, aprólékos munkával készül ez a tál is, mint minden kínai produkció. (Straszer András felvételei) Program ezúttal nincs A júliusi kánikulában még árnyék­ban is legalább 30 fokot mutat a hőmé­rő. Az égető kemencék mellett pedig különösen tikkasztó a klíma. Kátai Mihály Munkácsy-díjas festőművész, az alkotótelep művészeti vezetője még­sem a forróság miatt „forrong”, ami­kor affelől érdeklődöm, hogy mi a tá­bor művészeti programja ezen a nyá­ron. — Nincs — feleli, s előkotor egy vaskos paksamétát. — Mégpedig azért, mert a Magyar Képző- és Iparművé­szek Szövetségének szimpózium taná­csa nem fogadta el a megyei tanács művelődésügyi osztálya által előter­jesztett elképzeléseket. Ez a dokumen­tum tartalmazta egyébként a tavalyi alkotótelep munkájának az értékelését is. — Ennek a szimpózium tanácsnak valójában mi a szerepe? — Koordinálja, szakmailag és anya­gilag is támogatja a képzőművészeti rendezvényeket, eseményeket, különös tekintettel a kecskemétihez hasonló, nemzetközi alkotótelepekre. A szövet­ség szerintem méltán váija el, hogy a szervezők egyeztessék vele a művészeti programokat, s ne csak úgy kapjanak belőle egy példányt, mint az irattár. Az ilyesmi óhatatlanul nézeteltéréseket okoz. Belelapozok a paksamétába. A mű­velődésügyi osztály által megfogalma­zott értékelés és program mellé tűzve a szövetség szimpózium tanácsának és az 1986-ban működtetett művészeti taná­csadó testületnek az állásfoglalása. Az észrevételek több pontba szedve sora­koznak. „A szimpóziumnak eredeti célkitűzé­se és feladata, hogy különféle korosztá­lyú, szemléletű és felkészültségű művé­szek vegyenek rajta részt, mert ez teszi lehetővé egyidejű találkozójuk során, hogy sajátos kölcsönhatásuk érvénye­süljön a művek létrehozásában" — ol­vasható a legelején, s ezután magyará­zatok, érvek, kifogások következnek, majd a végén egy megállapítás: „A fen­tiek szerint 1987-ben az alkotótelep nem rendelkezik művészeti programmal!" Kétségtelen, mindez tanulság kell hogy legyen a következő nyarak mun­káját tekintve. De természetesen nem jelenti azt, hogy külön művészeti prog­ram nélkül megáll az élet az alkotótele­pen. Hiszen minden művésznek meg­van a maga elképzelése, amit itt ideális feltételek mellett megvalósíthat. Katrin jsodálkozik Ez alkalommal is öt szovjet művész dolgozik az alkotótelepen. Közöttük az egyetlen hölgy, Amos Katrin Tallin- ból, az Észt SZSZK fővárosából érke­zett. Elmeséli, hogy a zománccal a mű­vészeti főiskolán ismerkedett meg, s azóta is előszeretettel használja ezt az anyagot fémplasztikáinál, reliefjeinél, díszítő elemjcént. Diákat mutat koráb­bi alkotásairól, s közben kiderül, hogy nem egy díjat nyert már valóban figyel­met érdemlő, nonfiguratív „fémképei- vel”. — Könnyen gazdára találnak a művei otthon? — Sajnos nem. Nincs igazán kereslet az ilyen alkotások iránt, ugyanis a Szovjetuniónak ezen az északi csücs­kén, ahol lakom, nem különösebben népszerű a zománcművészet — ellen­tétben jónéhány más vidékkel. — Hogyan értékesítik Tallinban pro­dukcióikat a képzőművészek? — A nevesebb, profi festőknek, szobrászoknak a minisztérium és a szö­vetség egyaránt ad megrendeléseket. Ezen kívül eladhatják produkcióikat a képcsarnokokban, illetve a kiállításai­kon is. — Először jár Magyarországon? — Igen. Nagyon örülök, hogy meg­ismerhetem közelebbről a rokon ma­gyarokat. Csodálom a nyitottságukat, a temperamentumukat. Talán ezzel magyarázható, hogy a művészetben kí- %érletezőbbek, merészebbek. Mielőtt elköszönök elárulja, hogy eléggé ritka lehetőség egy tallini mű­vész számára, részt venni nemzetközi szimpóziumon, ahol a különböző or­szágokból érkezett kortársak munka­módszerét, alkotásait látva, velük véle­ményt cserélve, mindenképpen sokat tanulhat mindenki. Kínai remekmunkák — „hosszú távon” Két nagyszerű zománcművész, Chang Tong Lu és Chang Hong Peking- ből utazott Kecskemétre, az alkotóte­lepre. Elmélyülten dolgozó, szűkszavú,. de nagyon kedves és udvarias emberek, akiket minden esetben — a műhely előtti árnyékos udvarrészen — alkotá­suk fölé görnyedve találok. Chang Tong Lu egy hétszáz főt fog­lalkoztató — a kínai méreteket tekint­ve, közepes nagyságú — ipar- és zo­máncművészeti gyár igazgatója. El­mondja, hogy a zománcművészet már az 1300-as évek legelején közismert volt országában. A régi alkotások ural­kodó színe a kobalt általános használa­ta miatt lett a kék. Valaha, az általa vezetett gyárban, csak a császárnak dolgoztak. Ma már egyre nagyobb sze­repet kapnak a gépek náluk is, de jó­részt még változatlanul kézműves mun­kával készülnek a zománcozott remek­munkák. Egy halomnyi színes prospektust la­pozgatok álmélkodva. A reprodukciók szinte kivétel nélkül közhasznú — tál, váza, kancsó, lámpa stb. — tárgyakról • Amos Katrin szovjet művész. készültek, ám jellemezni valamennyit ezzel a szóval lehetne legrövidebben és legtalálóbban: gyönyörű. — Mennyi idő alatt készül el egy ilyen mestermunka? — bökök rá az egyik fotóra. —' Változó' "válaszolja Chang Tong Lu. — Általában fél évig dolgo­zunk egyen.' De vári,’’áihélyik'égy'Vágy másfél évnyi munka után nyeri el végle­ges külsejét. A rézlap formálása, vésé­se, karcolása után kénsavba kerül az egész, amitől sajátos ezüstös színt kap. Ezüsttel hegesztjük a tárgyakra a reke­szeket, majd zománcozzuk, égetjük, s nagyon alaposan, nagy műgonddal csi­szoljuk. — Másfél év! Nálunk szinte teljesen elképzelhetetlen, hogy valamelyik zo­máncművész ennyi ideig napi nyolc-tíz órát egyetlen alkotásának formálásával, finomításával töltsön. S ha már itt tar­tunk: mi a véleménye az alkotótelepen tapasztaltakról? — Nagyon örülünk, hogy itt lehe­tünk — mondja. — Az úgynevezett festett zománc megismerése tanulsá­gos, s végül is mindenkitől lehet vala­mit tanulni. A magyar zománcművé­• Chang Tong Lu és Chang Hong Kí­nából érkezett. szét, ha megengedi, hogy sportnyelven fogalmazzak, a százméteres síkfutás­hoz hasonlítható. Gyorsan elkészül egy-egy alkotás, de az eredmény attól még lehet jó, kiemelkedő ... I— A kínai „hosszú távú" műveket hol értékesítik?........ ......... — Közülük igen sok külföldre kerül. A világ különböző! országaiba. — Önöknél iskolában is tanítják a zománcművészetet? — Hogyne/Van Pekingben ilyen jel­legű szakközépiskola, s a művészeti fő­iskolákon szakként választható. Egyebek mellett még megtudom, hogy a mai kínai zománemüvészet a régi népművészeti motívumokat, s az alkotó stílusjegyeit egyaránt ötvözi, de azt, hogy milyen mértékben, arányban, egy európai bámészkodó számára meg- fejthetetlennek tűnő titok. A lényeg azonban, hogy remek munkák! A kecskeméti Nemzetközi Zománc­művészeti Alkotótelep idei alkotásai­ból augusztus 9-én nyílik kiállítás a megyeszékhely Erdei Ferenc Művelő­dési Központjában. Koloh Elek Az ifjú Frankenstein Hogy mennyire népszerű ma. is a klasszikus Frankenstein-história, mi sem bizonyítjá jobban, mint hogy az utóbbi hónapokban már második új variációjával találkozhatnak a nézők a hazai mozikban. Frankenstein majd­nem egyidős a századdal; 1899-ben Mary Shelley színpadra szánt ötletéből készült el az első filmváltozat. Ezt kö­vetően hamarosan az olaszok, az ango­lok, a franciák, és természetesen az amerikaiak — gyakran egyidejűleg többféle variációban is — filmszalagra rögzítették a saját ízlésük szerinti nem­zeti változatot. 1931-ben Amerikában született meg ebben a témában a film- történet legjobbjaként számontartott produkció. Rendezője James Whale volt, akinek ez maradt a főműve. Érde­kesség, hogy a főszerepet egy magyar­nak: Lugosi Bélának szánta, ám az nem tudva, hogy élete egyik legna­gyobb melléfogását követi el — egy sikeres Drakula szerep után visszauta­sította. 1955-ig ez a variáns jelentette a legnagyobb bevételt. A siker neves és névtelen rendezőket inspirált újabb, hasonló produkciók létrehozására. A most látható Fran­kenstein egy különlegesen jól sikerült horror-paródiaként reflektál a legjobb változatokból összeálló teljes filmes Frankenstein-irodalomra. Elsősorban James Whale alkotására, amelynek ele­meit, részleteit -^ hála az ezen a terüle­ten határt alig ismerő technikának |gj talán még az eredetinél is hátborzonga­tóbban, erőteljesebben idézi. Ebben a témakörben a paródia műfaja is tekin­télyes múlttal rendelkezik, a legelső 1948-ban született. Minden eddiginél nagyobb szerepet kap a tárgyi környe­zet, mely pontos idézetként az 1931-es változatból származik. Jellemző, hogy maga a karikaturista, díszlettervező és rendezőként is tevékenykedő Whale annak idején is milyen fontosságot tu- I lajdonított ennek. Díszleteit a világon a legjobbként ismert, az Universal ber­kein belül dolgozó rémfilmspecialista tervezőre bizta. Neki köszönhetjük a most látható erdélyi várkastély gótikus épületbelsőit, az azóta már sokszor visszaköszönt tekervényes lépcsőket, a fekete-fehérben is tökéletesen árnyalt látványvilágot. A fergeteges humor azonban már egyértelműen a mostani rendező: Mel Broks — és a főszerepet is alakító, a forgatókönyvírásban is közreműkö­dött Gene Wilder—találmánya. Nem­csak a díszletek, hanem az események fordulatai is hűek a több mint ötven évvel ezelőtti eredeti változathoz. Fi­gyelmünk középpontjában ezúttal Freddy Frankenstein, a jónevű ameri­kai sebészprofesszor áll, aki még nevét is igyekszik tüntetőleg egészen másként ejteni, mint kétes hírű nagyapja. Távol áll tőle, hogy higgyen őse teremtőké­pességében, a gyakori inzultusokat azonban mégsem kerülheti el. A felvi­lágosult, modem tudóst a legváratla­nabb helyzetekben emlékeztetik legen­dás nagyapjára. Az öreg végrendelete előkerültével kénytelen hazautazni Er­délybe, találkoznia kell személyesen is a családi örökséggel. Ősei birtokán mintha megállt volna az'ídő. Freddy ráakadva a titkos laboratóriumra és könyvtárra, haladéktalanul hozzálát kipróbálni az egykori recepteket... Károlyi Júlia Hetvenöt éves majolikagyár A század elején, 1912-ben öt vá­sárhelyi képzőművész (Tornyai Já­nos, Endre Béla, festő-, Pásztor Já­nos, Kallós Ede, Rubletzky Géza szobrászművészek) egy műszaki és egy számviteli szakemberrel együtt megalapították a Művészek Majo­lika .és Agyagipari Telepét. A jubi­leum alkalmából a gyár dokumen­tumokból és a háromnegyed század termékeinek válogatásából kiállí­tást rendezett a Tornyai János Mú­zeumban. A népi kerámia gazdag forma­kincsének, értékeinek megmentésé­re alapították a művészek az üze­met. Persze, nem nagyon értettek ők az üzemvezetéshez, ezért és bizo­nyos személyi okok miatt is elég hamar kiváltak a részvénytársaság­ból. Viszont kezdeményezésük élet- képességét bizonyítja, hogy az üzem ma is létezik, működik, sőt az utóbbi pár évtizedben fejlődött eredményesen működő, rugalmas, gazdasági egységgé. Az alapítás után Smurák József avatott műszaki irányításával hú- szan-harmincan dolgoztak a gyár­ban. Folytatták a fazekashagyomá­nyok ápolását, és a kor divatjának megfelelően szecessziós formanyel­vű edényeket is készítettek. Ez utóbbiak nagyrészét Endre Béla festőművész tervezte. Az első világ­háború után, de a 20-as évek végére az üzem helyzete már megszilár­dult, egyre több hazai és nemzetkö­zi (Milano, Fiume, Barcelona, At­hén, Párizs stb.) kiállításon arattak sikert a termékei. A két világhábo­rú között elsősorban Vértes Ágost vezetésével bővítették tevékenységi körüket: kályhacsempét kezdtek gyártani, és épületkerámiai felada­tokat is vállaltak. A felszabadulás utáni első éveket tőkehiány, bizonytalanság, szétzi­lált gazdasági, üzemi állapotok jel­lemezték. Ilyen körülmények közt az 1950-ben bekövetkezett államo­sítás a megszilárdulást és a nyugodt fejlődést hozta. Az utóbbi negyedszázad eredmé­nyessége Fazekas Gábor vezetői te­vékenységéhez kapcsolódik. D. J. KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN ORVOSOK KECSKEMÉT: az ügye­let ideje hétfőtől péntekig es­te 18 órától reggel 8 óráig tart; szombaton, vasárnap és ünnepnapokon reggel 8 órától folyamatosan a következő hét­köznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőtteknek: Kecskemét, Nyíri út 38. (T.: 20-488), központi tömb, diagnosz­tika. Gyermekeknek: Kecskemét, Izsá­ki út 5., C pavilon, földszinti ambulan­cia ,(T.: 22-822). Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Hetényegyháza, Jakabszáuás, Nyárlő- rinc, Városföld gyermek és felnőtt be­tegeit a munkaszüneti napokon a kecs­keméti kórház említett két épületében látják el. Orgovány: Orgovány, központi ren­delő (T.: 25); Lajosmizse,' Felsőlajos, Ladánybene: Lajosmizse, központi rendeld (T.: 24); Szabadszállás, Fülöp- szállás, Soltszentimre: Szabadszállas, központi rendelő (T.: 220); Kunszent- miklós, Kuhpeszér, Kunadacs, Tass: Kunszentmiklós, központi rendelő (T.: 155); Dunavecse, Szalkszentmárton, Apostag: Dunavecse, központi rendelő (T.: 75); Kerekegyháza, Fülöpháza, Kunbaracs: Kerekegyháza, központi rendelő (T.: 71-101); Lakitelek: df. i_'jbreczeni J. (Lakitelek, Széchenyi kn. 72/a., T.: 42-005); Izsák: dr. Sö- reghi I. (Izsák, Rákóczija. 19,, T.: 06); Tiszaalpár: dr. Szántó Á. (Tiszaalpár, Alkotmány u. 18/a. T,: 44-086). BAJA: a hétvégi ügyeletet a kórház baleseti sebészeti pavilonjában látják el (T.: 11-244). Itt fogadják a bajai, bács- borsódi, bácsszentgyörgyi, bátmonos- tori, csátaljai, csávolyi, dávodi, érsek­csanádi, felsőszentiváni, garai, herceg- szántói, nagybaracskai, nemesnádud­vari, sükösdi, szeremlei és vaskúti bete­geket. BÁCSALMÁS: a rendelőintézetben a bácsalmási, bácsszőlősi, tataházi, mátételki, kunbajai, csikériai, madara- si, katymári lakosokat látják el (T.: 124). KISKÖRÖS: a Kossuth utcai rende­lőben látják el a betegeket (T.: 12 vagy 105). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részére minden szomba­ton 8-tól 12 óráig. Szakorvosi rendelő- intézet: Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet idején a rendelőintézetben el­látják a kiskőrösi, akasztói, csengődi, tabdi, páhi, kaskantyúi betegeket. Kecel, - Imrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 68); Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: Soltvadkert, központi rendelő (T.: 21). KISKUNFÉLEGYHÁZA: a köz­ponti ügyelet szombaton reggel 7 órá­tól hétfő reggel 7 óráig tart. Helye: Kiskunfélegyháza, Kilián Gy. u. 7. (T.: 62-520). Ellátják a kiskunfélegyházi, gátéri, kunszállási, pálmonostori, pető- fiszállási, bugaci betegeket. A gyermekorvosi ügyelet rendje hét­végeken: szombaton és vasárnap 7-től 19 óráig. Helye és telefonja azonos a központi ügyeletével. T1SZAKECSKE: a rendelőintézet­ben a tiszakécskei és a lászlófalvi bete­gekét látják el (T.: 41-261). KALOCSA: a rendelőintézetben tar­tanak ügyeletet: Kossuth u. 34-36. Itt látják el Bátya, Foktő, Géderlak, Ho­mokmégy, Miske, Ordas, öregcsertő, Csorna, Szakmár, Úszód és Kalocsa betegeit. Az ügyelet ideje szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. (T.: 10,122,134. Éjszakai ügyelet: 213- as mellék. ÚRH-szoba: 219-es mellék). A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe, 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalo-, csa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek. Fájsz, Dusnok: dr. Kiss J. (Dusnok, Vörös Hadsereg u. 27. T.: 12); Solt, Űjsolt, Dunaegyháza: Solt, központi rendelő (T.: 167); Hajós: dr. Zakupsz- ky E. (Hajós, Temető u. 9. T.: 27.); Dunapataj, Harta: dr. Mácsik E. (Du­napataj, Ordasi u. 10. T.: 46). KISKUNHALAS: a Semmelweis kórház központi ambulanciáján tarta­nak ügyeletet (T.: 20-011, 275-ös mel­lék). Itt látják el a balotaszállási, har- kakötönyi, zsanai, kunfehértói, kis- szállási, pirtói betegeket. Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospálos, Kömpöc: Kiskun­majsa, központi rendelő (T.: 31-211); Jánoshalma, Kéleshalom, Borota, Rém: Jánoshalma, központi rendelő (T.: 88); Tompa, Kelebia: dr. Bartha I. (Kelebia, Ády É. u. 106. T.: 30). GYÓGYSZERTÁRAK A péntek esti zárórától hétfő reggelig a következő gyógyszertárak tartanak ügyeletet: Kecskemét: Batthyány u. 16.; Baja: Tóth Kálmán tér 2.; Bácsal­más: Hősök tere 4.; Izsák: Dózsa Gy. u. 7.; Jánoshalma: Béke u. 1/a; Kalocsa: Széchenyi lakótelep; Kiskörös: Kos­suth u. 5.; Kiskunfélegyháza: Attila u. 1.; Kiskunmajsa: Hősök, tere 3.; Kun­szentmiklós: Kálvin tér 7.; Soltvadkert: Ifjúság u. 2.; Tiszakécske: Békeu. 132.; Kiskunhalas: Kossuth u. 15—19.; Solt: Béke tér 6. Lelki segélyszolgálat Kecskemét, naponta 18—22 óra kö­zött. (T.: 28-222). ÁLLATORVOSOK Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. BÁCSALMÁSI ÁLLAT­KÓRHÁZ: dr. Veréb J. (Bácsalmás, Marx u. 36. T.: 106). KECSKEMÉTI ÁLLATKÓRHÁZ: dr. Lakos K. (Kecskemét, Halasi út 34. T.: 28-344). BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonostor, Sze­retnie: dr. Aradi I. (Baja, Martinovics u. 4/a. T.: 12-524), Nemesnádudvar, Sükösd, Érsekcsanád: dr. Lakatos J. (Nemesnádudvar, Petőfi u. 84. T.: 13), Bácsszentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Taskovics L. (Vaskút, Bajai u. 1/a. I.: 12-851), Felsőszeritiván, Csávoly, Bácsbokod: dr. Sz. Tóth I. (Felsőszent- iván, Petőfi u. 1.), Bácsborsód, Mada­ras, Katymár: dr. Mátrai J. (Katymár, Kossuth u. 11. T.: Madaras: 47), Her­cegszántó, Dávod, Csátalja, Nagyba- racska:. dr. Szálas L. (Hercegszántó, Dózsa u. 1/a). KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Kasziba I. (Ka­locsa, Hunyadi u. 90. T.: 443), Tass, Szalkszentmárton, Dunavecse, Apos­tag: dr. Cserép J. (Tass, Dózsa Gy. u. 31. T.: Kunszentmiklós: 310), Solt, Új- solt, Dunaegyháza, Állampusztai Cél­gazdaság solti kerülete: dr. Vatjú S. (Solt, Kossuth ju. 86. T.: 52), Harta, Dunatetétlen, Állampuszta, Dunapa­taj, Ordas, Géderlak, Úszód, Duna- szentbenedek: dr. Csiba E. (Harta, Gallé T. u. 64.), Szakmar, Öregcsertő, Homokmégy: dr. Török L. (Öregcser­tő, Vén J. u. 24. T.: 11), Miske, Drág- szél, Hajós, Császártöltés, Fájsz, Dus­nok: dr. Kovács A. (Miske, Marx u. 66. T.: 12). KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Juharos I. (Kecs­kemét, Petur bán u. 2. T.: 20-454), Kecskemét, Ballószög, Helvécia, Vá­rosföld: 4r- Fáy J. (Kecskemét, Juhar u. 4/b. T.: 46-791), Jakabszállás, Orgo­vány: dr. Bartal J. (Orgovány, Hajma A. u. 22. T.: 42), Lászlófalva, Nyárlő- rinc: dr. Pillér J. (Lászlófalva, Dózsa Gy. u. 1. T.: 45-012), Lajosmizse: dr. Havasi F. (Lajosmizse, Rákóczi u. 29. T.: 99), Tiszakécske: dr. Pitti L. (Tisza­kécske; Tanácsköztársaság u. 6. T.: 41- 027), Kerekegyháza, Kunbaracs, La­dánybene: dr. Talabíér Zs. (Kerekegy­háza, Arany J. u. 24.) KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Bo­ros A. (Kiskőrös, Vattay u. 10.), Ágas­egyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Jávor P. (Izsák, Bocsányi u. 4. T.: 185), Kun­szentmiklós, Kunpeszér, Kunadacs: dr. Szalay T. (Kunszentmiklós, Mikulás u. 1. T.: 93), Szabadszállás, Fülöpszállás: dr. Gera J. (Szabadszállás, Szamuely T. u. 1.), Soltvadkert, Bócsa, Tázlár: dr. Kővágó F. (Soltvadkert, Bocskai u. 83.), Akasztó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Soltszentimre, Kaskantyú: dr. Fekete F. (Páhi, Béke tér 2.), Kecel, Imrehegy: dr. Beke J. (Kecel, Malom u. 22.) KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kis­kunfélegyháza: dr. Horváth A. (Kis­kunfélegyháza, Wesselényi u. 3. T.: 61- 389), Kiskunfélegyháza, Gátér, Pálmo- nostora, Petőfiszállás: "dr. Fekete M. (Kiskunfélegyháza, Jókai u. 61. T.: 61- 447), Tiszaalpár, Lakitelek: dr. Berényi F. (Tiszaalpár, Alkotmány u. 7. T.: 44- 111), Kiskunmajsa, Kömpöc, Csólyos­pálos: dr. Koletics J. (Kiskunmajsa, Ta­nácsköztársaság u. 16. T.: 31-108), Jászszentlászló, Szánk: dr. Borotai Gy. (Jászszentlászló, Radnóti u. 3. T.: 72- 622), Bugac, Kunszállás: dr. Csőke A. (Kunszállás, Kossuth u. 7. T.: 4). KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: dr. Gasztonyi Gy. (Kiskunhalas, So­mogyi B. u. 13.), Zsana, Harkakötöny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehértó: dr. Kazinczi F. (Kunfehértó, Előre Tsz. T.: 22-377), Jánoshalma: dr. Ivanics M. (Jánoshalma, Bíró B. u. 7. T.: 283), Borota, Rém: dr. Joó L. (Rém, Petőfi u. 23.), Mélykút, Kisszállás: dr. Mikó N. (Mélykút, Lenin tér 54. T.: 28), Tompa, Kelebia: dr. Patocskai G. (Ke­lebia, Ady E. u. 216), Bácsalmás, Csi- kéria, Bácsszölős, Kunbaja: dr. Rácz I. (Csikéria, Kossuth u. 21. T.: 4), Tata­háza, Bácsalmás, Mátételke: dr. Csibri J. (Bácsalmás, Petőfi u. 48.) ír

Next

/
Thumbnails
Contents