Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-16 / 166. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. július 16. \ EZERHÉTSZÁZ ÉVES SZARMATA TELEPÜLÉS Leletmentés az M 5-ös vonalában • A gyöngyöket és az ezüst karperecét nem vitték magukkal a rablók. • Az ásatáson tizennégyen — általános és középiskolások, egyetemisták — dolgoznak, köztük Szatmári Krisztina és Herczeg Csilla. 0 Kulcsár Valéria a leleteket rendezgeti. (Straszer András felvételei).' A Lajosmizsei Kossuth Termelőszövetkezet központi majoija felé vezető úton furcsa látvány tárul az arra járók elé. A napraforgó- tábla közepén jókora földhányások éktelenkednek, a föl-föl bukkanó fejek jelzik: itt lázas munka folyik. A jövendő M 5-ös autópálya nyomvonalán vagyunk. A terepet X— a megyehatártól Kecskemétig — már évekkel ezelőtt bejárták a Katona József Múzeum munkatársai, Biczó Piroska régész vezényletével. A terepbejáráson a felszínen megfigyelhető régészeti lelőhelyekre utaló tárgyi anyagot gyűjtötték össze. Az ekék, földgépek bolygatta területeken cserepek, állat-, ritkábban embercsontok kerültek elő. Több mint hetven olyan lelőhelyet sikerült ily módon körvonalazni, amely az M 5-ös vonalába, illetve közvetlen közelébe esik. Most a veszélyeztetett területen megelőző leletmentés folyik. Egy, szaknyelven szelvénynek nevezett, szabályos alakú mélyedésben üldögélünk Kulcsár Valéria régésszel, a munkálatok irányítójával. Közvetlen közelünkben egy kelta ház kibontakozófélben lévő része, amiről még pillanatnyilag nem sokat tudni. — Az itt látható árokrendszerekkel — mutat körbe Kulcsár Valéria — behatároljuk, hogy ezen a dombon mekkora kiterjedésben számíthatunk lakóhelyre vagy temetőre. Erre feltétlenül szükségünk van, még a földmunkák megkezdése előtt. — Mire bukkantak az eddigi leletmentés során? — Egy 1700 éves szarmata település nyomaira leltünk, kerítő, illetve vízlevezető árkok, hulladék- és tároló gödrök, vermek utalnak hajdani létére. A másik szelvényben előkerült egy kirabolt szarmata sir. — Majd két évezred múltán honnan lehet tudni, hogy a sírt kirabolták? — Nemcsak a sírgödröt, hanem a rablógödröt is észleltük. A csontváz meglehetősen zilált állapotban volt, csak találgathatjuk, milyen mellékletei lehettek ennek az 1600—1700 évvel ezelőtt eltemetett fiatal nőnek, azonkívül amit találtunk: több tucat üveg-, borostyán- és kameol gyöngyöt, valamint egy ezüst karperecét. Ezek a túl világi utazás tartozékai. Egy másik bolygatott sírra bukkantunk, bontása még folyamatban van. — Ki lehet-e deríteni, mikor rabolták ki a sírokat? — Nehezen. Feltételezhetően nem sokkal a temetés után. Erre utal az is, hogy pontosan ástak rá, vagyis jól látható volt. Egy sírnak a felszínen pár száz év múltán nyo- má vész. — Régészeti szempontból melyik az eddigi legérdekesebb leletük? , — Ez a kelta házmaradvány. Betöltésében kelta cserepeket, állatcsontokat és egy ezüst fibulát — ruhakapcsoló tűt, Jr- találtunk. Mintegy kétezer évesek. Azért rendkívül izgalmasak, mert a Du- na-Tisza közén csak igen szórványosan ismerünk kelta településnyomokat. Ezek a leletek esetleg újabb adalékként szolgálnak majd a korszak kutatásához. Emellett említésre méltó még egy Árpád- kori, feltehetően gazdasági épít mény alapja. Gondolom, a szövetkezet túlságosan nem lelkesedik azért, hogy feltúrták a napraforgótábla közepét. ‘ — A Kossuth Téesznek igen hálásak vagyunk. Minden segítséget megadnak, a legmesszebbmenőkig támogatják a leletmentést. Markolókkal megkezdték nekünk a földmunkát, gondoskodnak a szállásunkról, étkezésünkről. A dolgozók gyakran felkeresnek bennünket itt a helyszínen, kiváncsiak, hogyan haladunk. Érdekli őket a múlt. ,, _ Kormos Emese Nevetni, sírni Nevethetnék, hát nevetek. Végül is nevethetek, ám ezzel vállalnom kell, hogy akadnak majd, akik azt mondják: ugyan, mitől van ennek ilyen jókedve? Jó dolgában nem tudja, mit csináljon. Vagy tovább is elmehe- . tek, s így szólnak: jókedve van, tehát gyanús. Nem árt, ha jobban a körmére nézünk. Sírhatnék, hát sirok. Végül is sírhatok, ám ezzel vállalnom kell, hogy akadnak majd, akik azt mondják: ugyan mitől ilyen szomorú? Jó dolgában nem tudja, mit csináljon. Vagy tovább is elmehetnek, s így szólnak: szomorú, tehát gyanús. Nem árt, ha jobban a körmére nézünk. így kapnak természetes emberi funkciók jelentésükön kívüli (túli?) jelentést. Ami a jobbik esetben nem baj. Végtére a nevetés is, a sírás is jelzés; jelzése annak, hogy jókedvem van, vagy éppen nincs jókedvem. Végeredményben mindkettő: kommunikáció. Rosszabbik esetben azonban, s az előbb erről kezdtem beszélni, a kommunikáció könnyen veszélyessé válhat, könnyen a visszájára fordulhat. Gyanússá, védtelenné, kiszolgáltatottá tesz. Jaj annak, aki nevetni merészel! Jaj annak, aki sírni! Hiszen könnyen megeshet, hogy á nevetés és a sírás más értelmet, más jelentést kap. Nem az lesz a lényeges, hogy kiben-kiben mi váltotta ki a nevetést, s mi a sírást, hanem az, hogy én mit gondolok kinek- kinek a nevetéséről, sírásáról. A megítélő válik fontossá, nem a megítélt. A megítélő kizáija a tévedés lehetőségét: én ezt és ezt gondolom róla, tehát úgy is van; a megítélt pedig a védekezését: úgyis mást gondolnak rólam, tehát minek magyarázkodjam. A magyarázkodás gyermeteg dolog, s különben sincs sok értelme. Nem nevetünk tehát, és nem sírunk. Ha mégsem tudjuk leküzdeni a nevethetnékünket, akkor is igyekszünk azt a látszatot kelteni, hogy mi tulajdonképpen nem is nevetünk, s csak a másik hiszi azt, hogy nevetünk; s ha pedig mégis elszabadul bennünk a sírhatnék, mindent elkövetünk, hogy megjátsszuk: á, nem, hiszen mi nem is sírunk. így veszik ki belőlünk minden, ami természetes, ami őszinte volt valaha. S az elsődleges emberi reakciók helyét így foglalják el a másodlagosak, így foglalja el a spekuláció. Mielőtt sírni vagy nevetni kezdenénk, mindig arra gondolunk: mi lesz, ha... S közben észre sem vesszük, hogy lassan már egészen elfelejtünk természetes módon kommunikálni. Hogy már valaki más vesz részt helyettünk társas kapcsolatainkban, s mi sem azzal beszélünk, akivel beszélünk. Felszabadultság helyett görcs és gyanakvás, kitárulkozás helyett rejtőzködés — valahogy mintha ez a fordított folyamat válna életünk rendjévé. De meddig mehet ez így? Vajon meddig? Valami mocorog bennem, valami nem hagy nyugodni. .Úgy gondolom, sürgősen meg kellene tanulnunk újra nevetni, sírni. Még nincs késő, de már időt lopni sincs időnk. S ha megtanultuk, amit egyszer már tudtunk, akkor leszünk csak igazán méltók az ember nevére, méltóságára. Tóth László ADAMECZ KÁLMÁN Több fényt! Riporter: Kedves nézőink, nagy-nagy szeretettel köszöntöm Rontó Lajost, aki volt oly szíves, és elfáradt közénk! Rontó (kisminkeli az arcát, és a kamerák felé köp) Riporter: Rontó úr, meséljen az életéről! Rontó (belerúg egy jupiter- lámpába): Rontó Lajos vagyok ... Riporter (önfeledten tapsol): Igen, igen ... nagyszerű ... végtelenül hálásak vagyunk! Ugye, Önnek nehéz gyermekkora volt? Rontó: Naná, majd mákos! Már az óvodában elkezdtem szi- puzni meg srenkölni, és azóta a passzerekhez járok, a szajré- val. Riporter (hangosan szipog): Elég, nem bírom hallgatni! Foglalkozzunk inkább a történtekkel, persze csak akkor, ha Ön is óhajtja! A jegyzőkönyv szerint Ön szúrt... Rontó (földhöz vág egy whiskyspoharat): Döftem! Riporter (á [szilánkokat sepergetve): Tévedtem, én tévedtem! Döfött, persze, hogy döfött ... mert döfnie kellett! Istenem, milyen kegyetlen világ! Riporter (közelebb húzódik a gyanúsítotthoz, mélyen a szemébe néz, és meghitt, bensőséges hangon kérdi): Lajos, szeret döfni? 'tó (elmélázva, kissé fá- suliiiii Döfni, ütni-vágni, mi itt a !. uHinbség? Riporter (lelkendezve): Milyen találó! Igaza van, mindegyik erőszakos cselekmény! Rontó (egy óvatlan pillanatban elemeli a riporter pénztárcáját, kiveszi belőle a pénzt, és az üres tárcát a riporter kezébe nyomja). t > Riporter: Nini, egy tárca! Az öné? Rontó: Nem, a magáé. Riporter: Tényleg, köszönöm szépen! (A nézőkhöz): Látják, milyen gyorsan meg tud változni az ember? Riporter (magabiztosan): Már csak egyetlen induri- pinduri kérdésem van. De nem akar ledőlni előtte? (A háttérben álló franciaágyra mutat.) Boldogan megvárjuk, amíg szundít egyet! Rontó: Sok a vaker, apafej! Riporter: Apafej! A családfeje! Családfő! Érződik, Ön mélyen szereti a szüleit! Rontó (kissé szorongva): Nyögd már ki! Riporter (sokáig lapozgat a jegyzetei között, végül akadozva megszólal): Mmm-iért döfött? Rontó (óriási megkönnyebü- léssel): Há mer az csak ott ment előttem... Riporter (felháborodva): Ment... mendegéltjóhogynem slattyogott! Mintha neki nem fájnának a világ bajai! Hallatlan, hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak! Riporter (úgy-ahogy lecsillapodva): Még valamit tegyen meg a kedvünkért! Mutassa be, hogyan döfött: alulról fölfelé, haraggal vagy könnyedén, és mire gondolt közben? Rontó (fölveszi az asztalon heverő konyhakést, a riporter háta mögé kerül, és magyaráz): Utolértem a sértettet, a jobb tüdőlebeny tájékán beledöftem az elkövetés eszközét, és közben azon káromkodtam, mér nem akar beljebb menni ez a rohadt halef? (Hátbaszúrja a riportert.) Riporter (rendkívüli átéléssel, bugyborékolva): Milyen élethű, mennyire igaz... (És elvágódik.) IrAnyjelző ÉSSZERŰ SEBESSÉGHATÁROK Nem kötelező a leggyorsabb haladás! A módosított KRESZ-szabályok autóúton az eddigi 80 helyett 100, autópályán az eddigi 100 helyett 120 kilométeres sebesség elérését engedélyezik személygépkocsik részére. A motorkerékpárosok számára is engedélyezett ezentúl a személygépkocsikéval azonos legnagyobb megengedett sebesség országúton, autóúton, autópályán. Hangsúlyozni kell, hogy országúton változatlanul a 80 kilométer a sebességhatár. A sebességhatárok emelése (személy- gépkocsik számára) hazánkban mindössze 300 kilométer hosszan érinti a vezetőket. A motorkerékpárosok régi sérelme rendeződött, hiszen eddig számukra országúton a 70 kilométeres sebesség volt a felső határ, a személygépkocsik számára viszont tíz kilométerrel több, így ha mindenki szabályosan közlekedett, folyamatos indokolatlan előzésnek voltak kitéve a motorosok. Ez most végre megszűnik. További előnye a szabálymódosításnak — nagyon sokak óhaját teljesítette hogy az autópályán a magasabb sebességet engedélyezi. Azonban itt álljunk meg egy pillanatra. Meg kell érteniök a gépjárművezetőknek, hogy nem kötelező a legmagasabb sebességértéken közlekedni. Sok járműtípus műszakilag képtelen is erre, így várható, hogy ezeknek a vezetői nem törekednek majd arra, hogy a felső határon vegyék igénybe járművük teljesítőképességét. A kis teljesítményű járművekkel nem célszerű 100 kilométeres tempót huzamosabb ideig tartani. Erre sem a motor, sem a fékszerkezet nem ad biztonságos lehetőséget, hiszen alapszabály: csak úgy közlekedjünk folyamatosan (olyan sebességgel), hogy a szükséges tartalék rendelkezésre álljon. Az autópályán történt mérések azt mutatják, hogy a kis teljesítményű járművek vezetői „zavarják” a forgalmat, folyamatosan a belső, középső sávon haladnak és a mögöttük jövők torlódnak, konvojokat alkotnak. Az átlagsebesség 82 kilométer volt a mérések alkalmával, ami csaknem 20 százalékkal kisebb, mint az addig engedélyezett. A magasabb sebességhatártól azt várhatjuk, hogy a sávok az átlagsebesség szempontjából jobban differenciálódnak. A fékre vagy a gázra lépjünk? Gyakran merül fel ez a kérdés a közlekedés során. Tisztában vannak-e a kezdő vezetők a sebesség és a féktávolság kapcsolatával? Ha nő a féktávolság — tehát ha nő a veszélyzóna nagysága — megnő annak a valószínűsége is, hogy baleset következik be. Nézzük a következő példát: Óránként 50 kilométeres sebesség mellett a féktávolság 38 méter körül van, közepes intenzitású lassítás mellett. 30 kilométeres sebességnél a veszélyzóna (féktáv) ennek körülbelül a fele, 17 méter. Tehát az várható, ha 50 km/óráról le- csökkentjük a sebességet 30 km/órára, a balesetek számának a felére kell csökkennie. Kutatók megállapították, hogy a balesetek súlyossága a járművek mozgási energiájával van kapcsolatban, minél nagyobb a jármű sebessége, a romboló hatás rohamosan nő (kétszer akkora sebességnél a romboló hatás négyszeres lesz). A statisztikák azt mutatják, hogy ha 30 kilométeres sebességgel ütnek el egy gyalogost, 20 százalék a valószínűsége annak, hogy meghal, míg ha 60 km/órás sebességgel (tehát kétszeres gyorsásággal) a halálozás valószínűsége 80 százalékos lesz (vagyis a négyszeresére nő!) Tehát a sebesség és a balesetek között egyértelmű a kapcsolat. Ugyancsak a sebességgel van kapcsolatban a következő kérdés is: ha két A gumiabroncs szövetváza az abroncs teherviselő része. Szilárdságot és rugalmasságot kölcsönöz az abroncsnak. Durva behatásokra károsodhat. Ez akkor a legveszélyesebb, ha kívülről nem látszik, mert akkor durrdefekt következhet be. Ezért „járdázás”, erős ütődés után az abroncsot szakemberrel meg kell vizsgáltatni. Az abroncsokon a szöglyukakat is ki kell javíttatni, mert a lyukon behatoló nedvesség károsítja a szövetvázat. Ez igen veszélyes az acélvázas, illetve övvel ellátott abroncsoknál, mert az acél rozsdásodni kezd. * A diagonál abroncsok lassú menetben jó rugózási és csillapítási tulajdonságokkal rendelkeznek. Növekvő sebességnél ezen előnyük megszűnik. A gumiabroncs futófelülete és az útfelület közötti, relatív elmozdulások nagyok. A diagonál abroncsok futásteljesítménye ezért viszonylag kicsi. A dia- gonálabroncsokat egyre inkább kiszorítják a radiálok. Utánfutókon a diagonál abroncsok kedvezőbb menettulajdonságokat mutatnak. * A „vízisízés” veszélyt, a vízfilm vastagságát a jármű előtt haladók nyomából lehet a legegyszerűbben megítélni. Minél gyorsabban tűnik el az elöl haladó nyoma, annál vastagabb a vízfiimré- teg, s annál nagyobb a „vízisízés” veszélye. A „vízisízés”.—jelenség kialakulása alapvető három tényezőtől függ: az útburkolaton elhelyezkedő vízfilm vastagságától, a gumiabroncs mintázatának milyenségétől (az árok mélysége, szélessége, kopottsága), valamint a segépkocsi halad éppen egymás mellett, az egyik 50, a másik 60 km/órás sebességgel, egyszerre észlelik maguk előtt az akadályt és fékezni kezdenek, akkor mekkora sebességgel halad a 60 km/ órás kezdeti sebességgel közlekedő jármű ott, ahol a másik már áll? A válasz: 26 km/órás sebességgel. Vagyis ha 10 km/órával csökkentjük a sebességet, ezzel a veszélyzónát és az ütközési sebességet is jelentősen csökkentettük. Még nem beszéltünk arról, hogyan is „történik” a megállás. A vezető meglátja az akadályt (észleli), ezután mérlegel, dönt és végül cselekszik. Ehhez átlagosan 0,7 másodpercre van szükség. Ekkor megnyomja a fékpedált. A fékpedál megnyomása és a teljes fékhatás kialakulása között személygépkocsiknál átlagosan 0,3 másodperc telik el. így a késedelem körülbelül 1 másodperc. Ezalatt a jármű a kezdeti sebességgel halad tovább — ha például 60 km/órás sebességgel közlekedett, a késedelmi idő alatt 16,6 métert tett meg. Ezután — a fékhatás kialakulása után W3a jármű fékezni kezd. A fékút 60 km/órás sebességnél 35 méter, 50 km/ órásnál a fékút 24 méter (4 méter/sec2 lassulási értéknél). Ugyanolyan körülmények között tehát ugyanabban a szituációban sokkal több ideje van annak, aki 50 km/órás sebességgel halad a veszély felé, mint aki 60 km/órával. bességtől. A 10 milliméteres vízfilm- vastagságánál a „vízisízés” kopott abroncsnál körülbelül 60, új abroncsnál körülbelül 80 km/órás sebességnél jelenik meg. Ekkor sem meghajtó, sem fék-, sem oldalvezető erőt nem tud átvinni a gumiabroncs, a járművezető tehát sem fékezni, sem kormányozni nem tud. *■ Az esővíz nem minden esetben folyik le az úttestről, az útfelület mélyedéseiben, a kijárt nyomokban, hirtelen erős zivatar esetén az útfelületen megáll a víz. Ezt a gumiabroncs-mintázat árkainak kell elvezetnie ahhoz, hogy az útburkolat és az abroncs közötti közvetlen érintkezés megmaradjon. Amennyiben az abroncs a vizet kopottsága vagy a túl nagy sebesség miatt nem tudja kiszorítani, megszűnik az abroncs és az útfelület közötti kapcsolat, az abroncs „felúszik”, a jármű irányíthatatlanná és fékezhetetlenné válik. Ez a jelenség a „vízisízés”. * Minél hirtelenebb az időjárásváltozás, annál nagyobb hatást gyakorol az emberek többségére. A melegfront általában a szervezet erőit mozgósítja a többi között ingerlékenységet, türelmetlenséget okoz. A hidegfront a szervezet regenerálódásának, erői tartalékolásának irányába hat, a többi között fáradékonyságot, bágyadtságot idéz elő. Ugyanaz az időjárási helyzet az érzékeny egyik csoportjánál agresszivitást, fokozott fölényérzetet, másoknál depressziós hangulatot vált ki, fokozza a bizonytalansági érzést. Nyomott hangulat esetén a reakcióidő megnő! A fékezésről, a tempóról Gumiabroncsok. ..vízisí”-veszélv
