Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-16 / 166. szám

1987. július 16. • PETŐFI NÉPE • 5 TETTRE KÉSZ MŰSZAKIAK Kereskedő gyártmányfejlesztők a SZIM-ben Ezúttal a Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárában kerestük fel a fej­lesztéssel foglalkozó műszaki szakem­bereket. Munkájúkról Harkai József főkonstruktőrrel beszélgettünk, aki 1971 óta dolgozik a vállalatnál. A gyár­tástechnológia szakon végzett okleveles gépészmérnököt először a technológiai osztályon alkalmazták. Majd tapaszta­latokat szerzett a műszaki fejlesztés te­rületén, foglalkozott szerszám- és ké­szülékszerkesztéssel, jelenleg pedig a gyártmányfejlesztési osztály vezetője. Szakmai ambíciójáról már pályakezdő fiatalként tanúbizonyságot tett. Az al­kotó ifjúság pályázatra ’benyújtott szakdolgozatával kiérdemelte a Kiváló Ifjú Mérnök kitüntető címet. Kétszer volt a Vállalat Kiváló Dolgozója. — A műszaki fejlesztés és az ipari termékszerkezet-váltás igénye hogyan jelentkezik az önök vállalatánál? , , Az új termékek és a korszerű gyártási feltételek megteremtése kez­dettől fogva meghatározó elemei a vál­lalat gazdálkodásának. Már megalaku­lásunk idején, 1971-ben bekapcsolód­tunk a közúti járművek magyarországi gyártását segítő kormányprogram megvalósításába és a légfékszerelvé- nyek gyártására szakosodtunk. Ez a termékcsalád a szigorú biztonságtech­nikai előírások miatt magas minőségi követelményeket támaszt a gyártóval szemben. Licenceket vásárolnak — Jellemző a vállalatra, hogy a fej­lesztési elképzeléseit általában licencek vásárlásával valósítja meg. A féksze­relvények készítéséhez például az NSZK-beli Knorr Bremse cégtől vet­tük meg a gyártási eljárást. Ugyancsak licenc felhasználásával oldottuk meg 1980-ban a számjegyvezérlésű szer­számgépek egyik fontos tartozékának, a golyósorsó-mozgató gépelemnek a gyártását is. Termékszerkezetünkben a fejlődés következő fokozatát már a fel­ügyelet nélkül működő esztergagépek kifejlesztése jelenti. Ennél a gépnél az adagolás robotokkal, a szerszámcsere pedig automatikusan vezérelt revolver- fejjel történik. • Papp János szerelő a csigakereket illeszti a vezérlőorsóba a Barufaldi licenc alapján gyártott BA 200 típusú elektromechanikus revolverfejhez. (Straszer András felvétele) — A sorozatgyártást minden esetben egyszeri licencvásárlás alapján indítot­tuk. Azonban a honosítás, a hazai igé­nyekhez való alkalmazás és az alválto- zatok kialakítása már saját fejlesztő munka eredménye. — A fejlesztési elképzeléseiket min­dig sikeresen tudták megvalósítani? —• Az exportképes járműgyártás olyan dinamikus fejlődést ígért, hogy a kapacitás bővítése érdekében 1971-ben az Újpesti Gépelemgyártól megvásá­roltuk a jelenlegi telephelyünket. De ezzel együtt átvettük az elődtől a légka­lapács gyártását is. Később azonban az építőipar válsága és a nyolcvanas évek­ben megjelent nagyobb teljesítményű hasonló berendezések miatt csökkent iránta a kereslet. Az eltérő profil és termékszerkezetünk korszerűsítése in­dokolta az elavult termék gyártásának megszüntetését. •*Wx'A szabályozók változása a hitel- tartozásunk miatt kedvezőtlen helyzet­be hozta a vállalatot. Eszközeink el­adásával, 20 százalékos létszámcsök­kentéssel, az irányítás és elszámolás korszerűsítésével, valamint a termék­szerkezetváltással kilábaltunk a bajból. Elértük azt, hogy újra hitelképesek va­gyunk, mégsem élünk ezzel a lehetőség­gel. Termékeink keresettek: ma már csak NC-vezérlésű szerszámgépeket és stratégiai jelentőségű fékszerelvényeket gyártunk, így nem félünk a jövőtől. A vevőről gondoskodni kell — A fejlesztési program és a termék­szerkezet sajátos alakulása arról árul­kodik, hogy az önök munkája igen sok­oldalú. — A nyugati licencvásárlásokkal az alkatrészgyártás mélységéig kidolgo­zott tervrajzokhoz jutottunk. A szer­ződések figyelembevételével a két gaz­dasági környezet közötti különbségek feloldása, a honosítás már saját fejlesz­tői munkát igényel. Feladatunk közé tartozik a hazai jármű- és pótkocsi­gyártó cégek igényeinek a figyelése, az import járművek — a Kamaz, a Skoda és a Star tehergépkocsi—pótalkatrész­ellátásának a segítése. A hiánycikkeket megpróbáljuk helyettesíteni. A mi munkánk nem csupán a fejlesztés, ha­nem gondoskodás a vevőkről. Az igé­nyek ismerete nélkül nem tudjuk meg­határozni, hogy milyen irányba kell lépni. Az ismeretek birtokában viszont már szeretnénk rávenni az üzemeltető­ket a jobb konstrukció elfogadására. Ezt nevezik a piac műszaki meggyőzé­sének. Ezért mint gyártók ismeretter­jesztő előadásokat, féktanfolyamokat szervezünk. Vevőszolgálatot tartunk fenn, ha kell, külföldre is saját szerelő­ket küldünk. Évente „nyitott kapuk” jelszóval behívjuk az érdeklődőket a gyár üzemeibe, ahol nemcsak a készter­mékeket, hanem a gyártási folyamato­kat is megtekinthetik. És mindig ott van egy gyártmányfejlesztő, aki az ész­revételeket feljegyzi. így a termékszer­kezetünkkel egyidőben a kereskedelmi tevékenységünk is fejlődik. A háttéripar jelentősége — Egyedüli gyártóként kihasználják- e a monopolhelyzetükből adódó előnyö­1 két? — Ezt a szakmai önérzetünk nem engedi meg. Mi azt szeretnénk, ha gaz­dasági életünket az igazi piac működé­se jellemezné. A licencek vásárlása megfelelő színvonalú hazai háttéripart feltételez. Mivel erről még nem beszél­hetünk, a szükséges alkatrészeket im­portból kell beszerezni. Égetően fon­tosnak tartom, hogy a szelektív iparfej­lesztés során a felvett hiteleket ne éljük fel, hanem a háttéripar fejlesztésére fordítsuk. A SZIM például saját fej­lesztési alapot engedett át egy másik vállalatnak, hogy az új követelmények­nek megfelelően az öntési technológiá­ját korszerűsíthesse. Egy valóságos pi­ac kiszolgálása esetén a minőségi szem­pontok érvényesítése ma már szinte ki­kerülhetetlen. — Milyen anyagi lehetősége van a vállalatnak a fejlesztő munka elismeré­sére? A műszakiak megbecsülésére a vállalat nyereségéből külön alapot ké­pezett. A konstruktőrök, technológu­sok és közgazdászok 1984 óta a kiemel­kedő teljesítmény alapján alkotói pót­lékot kaphatnak. A kecskeméti gyár­ban eddig két személy részesült Uyen díjazásban — mondta a főkonstruktőr. Kisvágó Árpád Szovjet vasúti szállítás — az értékek átértékelése A szovjet személy- és áruszállításban a vasút játssza a főszerepet. Ugyanak­kor' a 70-es években és a 80-as évek elején komoly gondok merültek fel az ágazat munkájában-. A feladott áruk gyakran késve, vagy egyáltalán nem érkeztek meg, a szerelvények kilométe­rek ezreit tették meg üresen. Ezenkívül az ágazaton belül, a gazdaság egészére jellemző helyzet alakult ki: lassú volt a technológiai megújulás és a nehéz fizi­kai munkák gépesítésének folyamata, nem a kellő mértékben használták ki a gazdasági ösztönzők szerepét. Ilyen helyzetben kezdődött meg a vasúti fuvarozás gazdasági mechaniz­musának átalakítása, amely három szakaszra osztható. Az első szakaszban az úgynevezett „belorusz kísérlet” elve­it terjesztik ki az egész ágazatra. A kí­sérlet lényege az, hogy a tudomány és a technika vívmányainak széles körű alkalmazásával, különböző szakmák összevonásával és a szolgáltatások ki­bővítésével sikerült azonos szinten tar­tani a szállítások ütemét, kisebb létszá­mú dolgozógárda mellett. Ez azt jelen­ti, hogy nőtt a munka termelékenysége, és ily módon megoldódott a szűkös szakember-utánpótlás kérdése is. Ez év januáijában kezdődött az át­alakítás második szakasza. Ez olyan területeket érint, mint a tervezés és a munka gazdasági ösztönzése. Radikálisan csökken a tervezésben azoknak a mutatóknak a száma, ame­lyek alapján megitélik a vállalat telje­sítményét. A megmaradt mutatókat két csoportba sűrítették. Az egyik csoport a fuvarozás össz- mennyiségének mutatóit foglalja ma­gában. Az utasforgalom nagyságának a kimutatására csak egy adat fog szol­gálni: az összutasszám. Ahhoz, hogy teljesüljön ennek a szakágazatnak a terve, emelni kell a szovjet vasutak által nyújtott szolgáltatások színvonalát. Ami pedig az áruszállítást illeti, az új gazdálkodási körülmények közepette növekszik a vasút felelőssége nemcsak a szállítási fegyelem területén, hanem a nomenklatura szerinti szállítási terv teljesítésében is. Egyébként a modefn körülmények közepette, jelentősen nő a csúcstechno­lógiák alkalmazásának jelentősége. Hi­szen az ágazat gazdasági tevékenységé­nek megítélésekor figyelembe veszik az árufuvarozás biztonságát, a szállítás önköltségét, a munkatermelékenység és a nyereség növekedését. Bevezetnek majd olyan mutatókat, amelyek az anyag- és üzemanyag-felhasználás csökkenését fogják regisztrálni. A munka anyagi ösztönzésének a tö­kéletesítése érdekében, egy stabil, öt­éves periódusra kiteijedő normatíva- rendszert fognak bevezetni. Ez azt je­lenti, hogy a' nyereségből bizonyos nagyságú részt elvonnak, és ebből ké­peznek bér-, szociális-, kulturális és la­kásépítési alapot. Ezenkívül az előbb említett nyereségrészből fedezik az anyagi ösztönzőket, valamint a terme­lési fejlesztéseket is. Ennek köszönhetően a szállító válla­latok kollektívái már jóval korábban fogják tudni, milyen eszközök állnak a rendelkezésükre a különböző munka- feladátok dotálására. Az ágazat vállalatai és szervezetei számára megállapították a fizetéseme­lés normatíváját: minden egyes száza­léknyi teljesítménynövekedés után a bér 0,6 százalékkal nő. Az anyagi ösz­tönzők nagysága összefüggésben van a nomenklatúra szerinti áruszállítás ne­gyedéves tervének teljesítésével. Ha megfelelőek az ezirányú mutatók, ak­kor az anyagi ösztönzők alapja 15 szá­zalékkal növekszik. Viszont a nem tel­jesítés minden egyes százalékára az alap három százalékkal csökken. Végül, de nem utolsósorban a válla­latvezetők jogot kaptak az iskolai vég­zettség szerint adható pótlékok meg­emelésére, egyéni fizetésemelésre (amely a legjobb munkásoknak adha­tó), valamint olyan fizetéskiegészítés megállapítására, amit mérnökök, tech­nikusok és egyéb alkalmazottak kap­hatnak. Ez nem lehet több a betöltött állás szerinti fizetés 50 százalékánál. Várható, hogy a hozott intézkedések egyrészt segítik ösztönözni a vasutasok pontos munkáját és megszüntetni a hi­bákat, másrészt megteremtik az átala­kítás harmadik szakaszának reális alapját. Ez azt jelenti, hogy 1988 janu­árjában a szovjet vasút és kapcsolódó szervezetei átállnak a teljes önelszámo­lás és önfinanszírozás rendszerére. Nyikolaj Nyikityin közlekedési miniszterhelyettes (APN-KS) MIÉRT VAN SZÜKSÉG ÁRREFORMRA? L Változik az adórendszer A lakosság, a közületek, a vállalatok vásárlásait, dönté­seit, terveit lényegesen befolyá­solja az árak alakulása. Ha va­lami viszonylag olcsó, akkor az ár vásárlásra, fogyasztásra, esetleg pazarlásra serkent, a vi­szonylag drága áruval pedig óhatatlanul takarékosan bá­nunk. Az árak tehát akkor be­folyásolnak helyes irányban, ha a felhasználó, a fogyasztó any- nyit fizet a termékért, a szolgál­tatásért, amennyibe az az or­szágnak ténylegesen kerül. A reális árnak következéskép­pen tartalmaznia kell a társa­dalmilag szükséges élő- és holt- munka-ráfordításokat, a válla­lat hasznát és hozzájárulását a közterhek viseléséhez. Áttekinthető szabályozás Ez utóbbi — az adók, elvoná­sok formájában megjelenő köz­terhek — túlságosan sokrétűvé, kuszává vált, áttekinthetetlenné téve a tényleges ár- és költségvi­szonyokat. A vállalati jövede­lemszabályozás keretében kü­lönböző címeken egyre-másra új adónemeket vezettek be, s növelték a meglevők mértékét. A gazdálkodási követelmények szigorításának jelszavával való­jában tűzoltó munka folyt a külgazdasági veszteségek; a költségvetési mérleghiány pót­lására, s a jövedelmek átcsopor­tosítására. Az élenjáró vállala­tok hiába igyekeztek eredmé­nyeket felmutatni, gyakorlati­lag csaknem teljes jövedelmüket elvonták. A sereghajtók pedig mentességeket, kedvezménye­ket kaptak, különböző jogcíme­ken támogatáshoz jutottak. így azután a vállalati, nyereség-88 százaléka különféle címeken a költségvetéshez került, miköz­ben a másik oldalon a gyengébb vállalatoknál a nyereség 60 szá­zaléka kedvezményekből, támo­gatásokból képződött. A nagymérvű jövedelemelvo­nás és -átcsoportosítás egyrészt a vállalati érdekeltség és az úgy­nevezett költségérzékenység el­len hatott. Formális a gazdasági önállóság és vállalkozási sza­badság, amennyiben mindössze 12 százalékos a vállalatok érde- keltsége-felelőssége saját dönté­seik hasznában-kárában. Más­részt lehetetlenné vált a gazda­sági tisztánlátás, az adók, az el­vonások költségnövelő hatása eltorzította az erőforrások ará­nyait, a különböző árakat. Az adó- és árreform a szabályozás újragondolására, a gazdasági tisztánlátás megteremtésére, az elvonások-támogatások átte­kinthetetlen szövevényének fel­fejtésére nyújt lehetőséget. Luxuscikkek és támogatások Megszűnik a jelenlegi tizen- kétféle adó, köztük a béradó, a vagyonadó, a város- és község­fejlesztési hozzájárulás. A szek­tortól, a szervezeti formától, a tevékenység jellegétől függő (társasági, külön-, értéktöbb­let-, bruttójövedelem-, nyere­ség- stb.) adók helyébe a tervek szerint az egységes, szektor- és szervezet-semleges vállalkozói adó lép. A közterhek nagyobb részét a lakosság fizetné forgal­mi adó és személyi jövedelem- adó forájában. A vállalati adó­terhek enyhítésével mintegy 4 —5 százalékkal csökkenne a termelői árak jelenlegi szintje. Az általános forgalmi adó nem a termelő vagy az értékesí­tő szervezethez kapcsolódik, hanem a konkrét termékhez, szolgáltatáshoz. Amikor a ter­méket — bármilyen készültségi fokon értékesítik, a számla tartalmazza az általános forgal­mi adót, de csak a hozzáadott érték arányában. Vagyis a kibo­csátott termék adójából le lehet vonni a hozzá felhasznált anya­gok, alkatrészek után már kifi­zetett adókat. Az adó tehát nem épül be a költségek közé, s ezál­tal az adóhalmozódás, a koo­peráció megdrágítása elkerülhe­tő. A műszaki fejlesztést, a be­ruházást, az exportot forgalmi adó nem terhelné. Az alapvető fogyasztási cik­kek után a tervek szerint nem kell forgalmi adót fizetni. Az előző fázisokban, a feldolgozás során fizetett adókat a termelő visszakérheti, A nem alapvető szolgáltatások 12 százalékos kulccsal adóznának, míg a ter­mékek zömére (vas-műszaki cikkekre, ruházatra, vegyi áruk­ra stb.) 22 százalék körüli adó rakódna. Az élvezeti és luxus­cikkeket külön fogyasztási adó­val is terhelik. Továbbra is fo­gyasztói ártámogatásban része­sülnek a tej- és a (tejtermékek) a helyi tömegközlekedés, a ház­tartási energia, a színház, a mo­zi, a gyógyszerek. Csökkenő dotáció Az adóreform közvetlen ki­hatásaként a számítások szerint 4—5 százalékkal emelkedik a fogyasztói árszínvonal. Ennek fele (2—2,5 százalék) a fogyasz­tói ártámogatások csökkentésé­ből adódik. így a dotáció csök­kentése miatt emelkedne egye­bek közt a nulla forgalmiadós gyermekruházat, az élelmiszer, és az építőanyag fogyasztói ára. Várható egyes szolgáltatások árának emelkedése is. A felnőtt ruházat fogyasztói ára csökken­ne, míg a többi iparcikké a je­lenlegi színvonalon alakulna. A közvetett hatásokkal és a sza­badáras cikkek drágulásával is számolva, összesen 10—12 szá­zalékos fogyasztói áremelkedés várható 1988-ban. Kovács József Következik: 2. Hosszú távú előnyök ­PAPRIKAMOLNÁROK, PAPRIKAKÓSTOLÓK • Togliattiból indulnak útnak a Zsigulik Azokon a tájakon, ahol a magyar fűszerpap­rika terem, a falvakban néhol még ma is látha­tók a jókora, belül tágas kemencék, amelyek­ben hajdan a paprikát szárították: belsejükbe akasztották jó magasra a paprikafüzéreket, és addig hagyták ott őket, mig csak a kemence melegén jó „csörgésre” nem száradtak. Akkor eloltották a parazsat, kiszedték a paprikát, majd nedves seprővel kiseperték a kemencét, újból betüzeltek — s kezdődhetett elölről a művelet az újabb papríkafüzérekkel. A száraz paprika felaprítására egy sajátos alkalmatosság, a „külü” szolgált: két-három méter hosszú, súlyos fagerenda volt egyik végén vasból való „törő”-vel, a másik végére ráléptek, mire a tengelyen forgó külü törő vége a magas­ba emelkedett. Mikor a külüvel dolgozó ember levette a lábát a gerendáról, a törő önsúlyánál fogva hatalmas erővel zuhant le — egyenest az alatta levő „teknő”-be, melybe a felaprítani va­ló paprikát tették. A törő minden csapására apróbbra tört a paprika. Végül finom por lett belőle. A külü helyébe később a vízimalmok léptek. A tiszai molnárok, akik korábban csak gabonát őröltek, nagy technikai leleménnyel tértek át a paprika őrlésére. Még jelentősebb találmány volt a Pálfy testvéreké, akik paprikaőrlő hen­germalmot konstruáltak. Egykorú feljegyzés szerint a Pálfy testvérek paprikagyárában az 1870-es években „1 gőzmozdony és 3 saját talál- mányú paprika készítő, őrlő és finomító gép” működött. Az általuk készített paprika olyan kiváló minőségű volt, hogy hamarosan ismertté vált Magyarország határain túl is. Napjainkban modem berendezések végzik a paprika mosását, szárítását. Acél- és hőhenge­rek őrlik és finomítják, pneumatikus csővezeté­kek továbbítják a fűszert. A technika mellett azonban változatlanul nagy a szerepe az emberi tényezőnek is; a nemesítöknek, a termelőknek, akik a jó alapanyagot létrehozzák; a szakembe­reknek, akiknek — mint hajdan a paprikamol­nároknak — ma is tapasztalatuk és ízlésük alapján kell eldönteniük, hogy a különválasz­tott magokból mennyit őröljenek a paprikacsö­vekhez, mivel az őrlés során fellépő magas hő­fokon a magokból ömlő olaj oldja a csövekben levő színezőanyagot, s hozza létre a paprika szép, piros színét. Az őrlés hőfokát is a szakem­bereknek kell szabályozni, mert a paprika ter­mészetes cukortartalmának enyhe karamellizá- lódása teszi teljessé a fűszer aromáját. Kifino­mult íny, jó ízlés kell ehhez is—akárcsak a kész paprika kóstolásához. Bármilyen meglepően hangzik is, ez ugyancsak fontos művelet: mi­után a paprikát megörölték, az előállító válla­lattól független, állami minőségvizsgáló intézet szakemberei laboratóriumi vizsgálatokkal, mű­szerekkel ellenőrzik, minősítik a kész fűszert. Ám a legmodernebb gép vagy berendezés sem pótolhatja a legfinomabb élő műszert, az embe­ri ízlést. A paprikakóstolók ínye dönti el vég­képp, hogy az éppen elkészült mennyiség meg- felel-e minden követelménynek, rákerülhet-e a plomba és a márkajegy. Horváth Zoltán (Részlet a szerzőnek a Corvina Kiadónál megjelent Kis magyar paprikakönyv című kötetéből).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents