Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-08 / 133. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. junius 8. Fiatalok színházi társulata Moszkva egyik öreg utcájában, egy pincében szokatlan próbára készült egy csoport fiatal. Robert Stevenson „A kincses sziget” című regényének szín­padi változatát gyakorolták. Az együt­tes neve: „Szkázka” (Mese). Négy évvel ezelőtt alakult a csoport Emil Szalimov kezdeményezésére. Az akkor még a főiskola rendezői szaká­nak hallgatója, Emil Szalimov elhatá­rozta, hogy amatőr színházat alapít gyerekeknek. A társulatnak 16 színész tagja van. Munka után a fiatalok nap mint nap összejönnek a stúdióban, és megkez­dődnek a próbák. Saját maguk variják a jelmezeket, ők készítik a dekorációt is, sőt díszleteket is terveznek. Nekünk a „Szkázka” igazi otthont jelent — mondják. — Itt öröm a mun­ka, mindenki megtalálja a szívéhez kö­zelálló feladatot. Azoknak a stiídióta- goknak pedig, akik majd a színész pá­lyát szeretnék választani, a „Szkázka” a valódi alkotói pálya kezdetét jelenti. — Kettős haszna is van a mi mun­kánknak — vallja Emil Szalimov ren­dező. — Egyrészt a fiatalok, miközben ismerkednek a színházzal, művelődnek és lélekben fejlődnek. Másodsorban azok, akik a szomszédos házakból megismerkednek előadásainkkal, egyre közelebb kerülnek a művészethez. A stúdió mellett Emil egy gyermek­szekció létesítését tervezi, amely felett az „idősebb színészek vállalnak véd­nökséget. A gyerekek akkor majd saját kortársaikat is látni fogják a színpa­don, ami a gyermekszínház számára nagyon fontos. APN—KS KÖNYVESPOLC SAJTÖPOSTA • Jelena Novicsko- va, a „Szkázka” ama­tőr együttes színész­nője segít elkészíteni a bohócmaszkot Vita- lij Prokofjevnek. Hírünk és hamvunk Mondják, minden ember élete kész regény. „Halálra ítélnek egy fiatalembert... A pap után az ügyész és a bíró lép az elítélthez: — Mi az utolsó kívánsága? — Ha elmondhatnám rövid életrajzomat.” Hosszú-hosszú évek múltán lengő szakállú aggok már a kivégzésre kirendelt katonák. Az elítélt pedig csak mondja, mondja: „és ekkor már hároméves vol­tam.” A történet Zolnay László Hírünk és hamvunk című kötetében olvasható. Két végén égette élete gyertyáját a tehetsége ösztönzésétől, a kínálkozó feladatok csábításától, a zivataros kor­tól, az acsarkodóktól sodort, űzött tör­ténész—író—régész. Volt kiről emlékeznie. Világpolgár, muzsikakedvelő, adósságcsináló édes­apja Kacsóh Pongrác cimborája volt. Diákként Hóman Bálint ajánlásával kutathatott az Országos Levéltárban. Az egyetemen szívesen hallgatta volna Kodály népzenei szemináriumát, ha ér­deklődés hiányában nem szűnik meg az első foglalkozás után a tervezett szak­kör, de a Tanár úr így is ismerősként köszöntötte, amikor jó néhány év múl­va megtekintette a Zolnay László irá­nyításával föltárt budavári királyszob­rokat. Egy házban élt a budai Bethlen- udvarban a trianoni Magyarország szá­mos híres és hírhedt politikusával. Is­mert tudósokat, nemzetközi kalando­rokat, pártvezetőket. Közös társaság­ba járt Bárdos Lajosseá és Veress Sán­dorral Fiatalon beszélgethetett Bajcsy- Zsilinszky Endrével, közreműködött a Márciusi Front zászlóbontásánál. Erős szálak fűzték Móricz Zsigmondhoz és Nagy Lajossal kezdődött hónapokig minden munkanapja. A nélkülöző író nála olvasta el a reggeli újságokat és kapott 2 pengőt feketére. A kunszent- miklósi származású Fehér Géza régész többször föltűnik a Tények és tanúk sorozatban megjelent vaskos kötetben. Volt mit idéznie. „Kiszámítottam: ismerőseim, barátaim, szeretetteim, munkatársaim közül, egyszóval abból a közegből, amelyben éltem, Őtvenket- ten haltak meg természetellenes, erő­szakos halállal.” Megismerhette a ma­gyar alvilágot is. Meglehetősen változatos gyermek- és ifjúkor után, fiatalon vezető állásba került a Friss Újságnál, a legnagyobb példányszámú hazai napilapnál. A né­metellenes Zolnay — Teleki öngyilkos­sága után egy szót sem írt le a felszaba­dulásig — királyi hercegnővel, kurzus­lovagokkal is szövetkezett, hogy a lap­betiltást elkerülje. Csalódottan látta, hogy az újsággyár mechanizmusa fel- őrli jobbító elképzeléseit. „Itt a lapnál a szociális szólamokkal leöntött nyers szenzációkeresés a csontváz." A gazdag újságcsinálónak is elege volt a hazai blöffnacionalizmusból: a németek bevonulása előcsalogatta az alvilágot. Iszonyú jelenetek komorlanak az emlékező kötetben. Gyermekes játsza­dozás Dante és Dosztojevszkij képzele­te mindahhoz, amit a magyar történe­lem a második világháborúban produ­kált. A fölszabadulás után is nehezen találta helyét. Szembekerült később tel­jesen elzüllött politikai ügyész öccsével. Szó esik a Hírünk és hamvunk kötet­ben a lakiteleki Hankovszky Gyuláról, a 13. hadosztály Szálasi által leváltott parancsnokáról. Az volt a bűne, hogy a németek tilalma ellenére 1944. októ­ber 6-án a túlerő miatt saját felelőssé­gére visszavonultatta katonáit. így vé­dekezett: „A 7. ezred Cegléd, Kecske­mét, Kiskunfélegyháza környékéről származó legénységből állott. Én is erre a vidékre való vagyok. Mindenképpen velük éreztem...” Zolnay rokona 4 évet kapott, mert 1944. decemberében a nyilas hadügyminiszter kérésére el­vállalta egy másik nagyobb katonai egység irányítását. A jogos büntetés után sem szabadult évekig, mert a tör­ténész—régész már említett testvére, szintén rokon, internáltatta. Halála előtt egy évtizedig Lakiteleken, a szőlé­szeti kutatóintézetben dolgozott szak­munkásként. Nyugdíjazása előtt meg­kapta a Kiváló Dolgozó elismerést is. Zolnay László néha édes, néha kese­rű életének kétségtelenül a budai vár régészeként eltöltött másfél évtized volt legfigyelemreméltóbb szakasza. A munkáját és megélhetését nehezítő áskálódások ellenére óriási sikerrel dolgozott. 1974. február 14-én találták meg az első középkori szobrot. Kevés­sel halála előtt Zolnay — másfél sor­ban tudósít megtiszteltetéséről — meg­kapta a történelemtudományok dokto­ra címet. H. N. Táviratot kapott a saját haláláról A nevet és pontos lakcímet ezúttal elhallgatjuk, részint tapintatból, más­részt azért, hogy az eset visszás, sértő voltára nyomatékosabban felhívjuk a figyelmet. Minden azzal kezdődött, hogy a Kecskeméten lakó egyik 72 éves bácsi a helyi kórházba került. Bár az orvo­sok a lehető legtöbbet megtették gyó­gyításáért, szándékuk, reményük, meg a fáradozásuk hiábavalónak bizonyult. A fekvőbeteg-ellátó intézményben bekövetkezett halál után az ügyvitel szigorú szabályai szerint bonyolódnak a dolgok. Ezek sorában a legfonto­sabb: értesíteni a hozzátartozót. A táv­iratot a feleségnek címezték, s a szöveg tudatta, hogy a férj elhunyt. Legalábbis a posta ezt az egyértelmű közlést vette fel. Csakhogy némiképp módosított hírt továbbított. A máj us 11 -én keltezett,, 10634 1211 0955” azonosítási számmal ellátott tá­viratot az özvegy vette át, aki nem a férje, hanem saját haláláról értesülhe­tett. Persze azonnal sírva fakadt, talán két okból is, egyfelől a valóban meg­történtek miatt, másfelől azért, mert a posta ilyen, nyilvánvalóan tévesen átírt sürgönyt kézbesít. Javul a tápellátás, meg a nyúl- felvásárlás Június 1-jén megjelent Sajtó­posta rovatunkban szóvá tet­tük, hogy a hetényegyházi nyúl- tenyésztők gondban vannak, mert hetek óta hiányzik a helyi szaküzletből a tapsifülesek ele­dele, a táp. Megemlítettük: az egységet ellátó kecskeméti keve­rőüzemben két hétig rekonst­rukciós munkák miatt szünetelt a termelés, mellyel kapcsolatos lemaradását már pótolta a kol­lektíva. E témakörben lapzárta előtt értesültünk két dologról. Az egyik szerint -— ez az informá­ció az érintett kisállattartóktól származik — a községi takar­mányboltban ismét zavartalan az árukínálat. A másik tudniva­lót a kecskeméti Univer Afész termelési osztályvezetője, Tóth Sándor ismertette eképpen: — Hetényegyházán eddig nem volt feladatunk a nyúlte- nyésztés szervezése, az állatok átvétele, illetve a takarmányo­zásukról való gondoskodás. A nyilvánosságra került pana­szok után azonban arról győ­ződtünk meg a helyszínen, hogy a mi közreműködésünkre is szükség van a termelői igények kielégítése érdekében. Tervünk az, hogy bekapcso­lódunk az ottani takarmányel­látásba, vagyis nyúltápot árusí­tunk a későbbiekben megjelölt helyen. Egyidejűleg felvásárol­juk a tenyésztők által felkínált nyuszikat. Amint ezekre vonat­kozóan létrejöttek a technikai és egyéb feltételek, a részletek­ről tájékoztatjuk a lakosságot. A kérdés bennünk is felmerült: ho­gyan történhetett meg ez? A panaszos ügyről hallva azonnali vizsgálatot rendelt el a megyei postahi­vatal vezetője, majd a következőket közölte: — Távírdánkban nagy a forgalom, van olyan nap, amikor 1000-nél is több táviratot veszünk fel és juttatunk el a címzettekhez. Gépesítettségünk megfe­lelő, s a nappali szolgálat idején egyszer­re több munkatársunk dolgozik e rész­legben. Van (és kell hogy legyen!) idő a szövegek pontosítására. A legalapve­tőbb teendő, hogy például a telefonon bediktált mondatot (mondatokat) visz- sza kell olvasni. Azt követően pedig két­szeresen is ellenőrizendő, ami távirat­lapjainkra kerül. A szóban forgó gyászhírről annyit: hibátlanul vették fel a táviratkezelőink, az újra leírásánál azonban súlyos téve­dés történt, s a korrigálás elmaradt. Az érintettektől ezúton kérek elnézést, mu­lasztó dolgozónkat pedig fegyelmileg vonjuk felelősségre. A tanulságot leszűr­tük, s ígérem, az ilyen küldeményekkel ezentúl még körültekintőbben foglalko­zunk. FOGADÓSZOBA Nő vagyok, sokat adok a külsőségre is. Vallom, hogy nemcsak ízléses ru­hákban illik mások előtt megjelenni, hanem ápolt, gondozott frizurával is. Most, a tavasz végi, nyári hetekben hónapokban már nem kell a sapka, a fejkendő, meg sokszor a kalap sem. A haj tehát csupaszon van, s hogy szép legyen, kezelni kell, s ehhez nemcsak fésűre van szükség, hanem — például — lakkra is. Régóta használom a Camea nevű szert, mely úgynevezett szórófejes do­bozkában van. A korábban harminc­egy forintért kapható termék hosszú ideig kifogástalan volt, vagyis jói rögzí­tette a hajat, pár hete azonban más a helyzet. A Camea kis tartályából alig jön ki a lakk, mely néha annyira csomós, hogy a szórófej nyílását eltömi. De ha mindez nem is következik be, a lakk ÜZENJÜK Illésnének, Kecskemétre: A megyei távközlési üzemben megtudtuk, hogy a Budai úton — a 10-es jelzésű helyi autóbusz külső végállomása mentén — található telefonfülkét gépjármű rongálta meg. A kár helyrehozása, il­letve a telefonálási lehetőség újbóli megteremtése azért késik, mert egy ide­je hiánycikk a nyilvános készülék. Amint beszerzi a posta, haladéktalanul gondoskodik az említett fülkében való felszereléséről. „Kisgyermekesek” jeligére: Június 1- jén e hasábokon írtunk a gyermekgon­dozási díjról; közlésünket most ponto­sítjuk, illetve kiegészítjük: a gyed napi összege az öregségi nyugellátás legki­sebb összegének — idén áprilistól ez 2550 forint — harmincadrészénél (85 forintnál) kevesebb és annak kétszere­sénél (170 forintnál) több nem lehet. Akinek a terhességi—gyermekágyi se­gélye, vagy a táppénze alapján megálla­pított gyede e minimumhatár alatt van, ezt az összeget kapja. Ha Önök e sza­bálytól eltérő gyakorlatot tapasztal­nak, forduljanak panasszal a megyei társadalombiztosítási igazgatósághoz. Kovács Györgynének, Dunaegyházá- ra: Vásárolt háza felújításához On fel­vette a maximálisan folyósítható OTP­A nemi zaklatás mostanában /I a hivatali ünnepi rendezvé- M. JL. nyékén a leggyakoribb. Vandermeer beszámolt arról a partyról, amelyet a Consolidated Grommets rendezett a napokban. — Sohasem láttam ilyet — mond­ta. — Zelda Blackstone pofon ütötte Harvey Firth-t mert, mint mondta, molesztálta öt. — Tényleg molesztálta? — Azt hiszem, igen. De Zelda igazából azért volt dühös, mert nem az eladási osztályon dolgozó Charlie Rollerdex molesztálta. — Akkor Zeldának elvben nincs kifogása a hivatali munkatársak molesztálásai ellen? — Nem. Ha nem tetszik neki a molesztáló, akkor a közeledése mo- lesztálás. Ha tetszik, aki udvarol ne­ki, akkor románc. Baj akkor van, ha az a fiatalember, aki tetszik, nem udvarol neki: akkor mindenki másra haragszik, aki közeledik hozzá. Nők molesztálása hivatalos rendezvényeken — És kit molesztált Charlie? — Állandóan a könyvelésben dol­gozó Clara Southworthy körül for­golódott, de nem tudom, hogy mo­lesztálta-e. Legalábbis Clara nem panaszkodott, amikor együtt elmen­tek a postázóba. — És te hol voltál? — Én egy kis szőke gépírónőt mo­lesztáltam, de azután odajött hoz­zánk Colfax, és a kislány úgy dön­tött, hogy inkább vele molesztáltatja magát. Colfaxnak az a hire, hogy mindenkit molesztál, aki szoknyát hord. — Örülök, hogy nem dolgozom egy nagy hivatalban — mondtam. — Azután átmentem a bárba és ott találtam Featherstone kisasz- szonyt, a főnök titkárnőjét, amint éppen negyedik vodkáját itta. Egé­szen más volt, mint amilyennek ed­dig ismertem. Azt mondta, nem sze­reti, ha a hivatalban molesztálják, de nincs kifogása ellene, ha az összejö­vetel után elmegyünk a lakására. Aztán ivott még egy pohár vodkát és elájult. — Szerencsédre. Bevádolhatott volna az egyenlő alkalmaztatási le­hetőségek bizottságánál: — Én is gondoltam erre. Megle­hetősen bonyolult dolog egy nagy társaságban megállapítani, kit mo­lesztál az ember és kit nem. George Kilbride azt hitte, Lila Peabody, a kutatási és fejlesztési osztályról, in­teget neki. így odament hozzá a ren­dezvényen, és felkérte táncolni, mire Lila Peabody torkaszakadtából si- kítozni kezdett. Azt mondta, hogy George csak azért akart vele táncol­ni, mert ő nő. Azt mondta, sohasem bánna így egy férfival a hivatalban. tad? Bizonyára nem. Megnyugtat- Azt hiszem, igen. Elmagyaráz­tam neki, hogy az emberek elveszítik a fejüket az összejöveteleken és min­denkivel táncolni akarnak. — Elfogadta? — Tulajdonképpen nem. Kijelen­tette, azt akarja, hogy az érdemei alapján léptessék elő és ne amiatt, hogy valakivel táncolt. Közöltem ve­le, hogy ha velem táncol, semmilyen veszély sem fenyegeti a hírnevét, mert semmi közöm sincs a kutatási és fejlesztési osztály előléptetései­hez. — Mást is molesztáltak? — Egy sereg nőt, de később senki sem csinált nagy ügyet belőle, kivéve a számítógépes Mary Kellyt. Sírt, mert már öt éve van a vállalatnál, és még sohasem molesztálták. Aztán elkezdett vetkőzni. — Ez bizonyára felélénkítette a hangulatot. — Éppen ellenkezőleg. A sze­mélyzetis Corngold rádobott egy té­rítőt, mert attól félt, hogy ha Mary kijózanodik, egymillió dollár kárté­rítésért pereli a vállalatot. * * * — Senki sem molesztálta, amikor levetkőzött? — Nem, ezért félt Corngold, hogy Mary be fogja perelni a vállalatot. — Mikor lett vége a mulatság­nak? — Kilenckor zárták be a bárt. Gelman, az elnök kijelentette, hogy azok, akik folytatni akarják a mo­lesztálási, menjenek máshová vagy várjanak a jövő évig. — Elmentél máshová? — El akartam menni. De mire elindultam, már mindenki, akit érde­mes lett volna molesztálni, foglalt volt. Art Buchwald (Az International Herald Tribune-ből ford.: Köller Ágnes) Ússzunk? Átmásszunk? A Petőfi Népe idén kétszer is írt a kecskeméti vasúti kisaluljáróról. Elma­rasztalta azokat, akik nem azt használ­ják, hanem a síneken át, vagyis baleset- veszély közepette közlekednek. A cikk nyomán a MÁV megerősítette kör­nyékbeli kerítéseit. Ez az intézkedés alapjában véve a biztonságot, tehát mindenki érdekét szolgálja, ám gyak­ran bosszúságot is előidéz. Az esőzésekre gondolok, amikor az aluljáróban oly sok víz gyűlik össze, hogy akár úszva is át lehetne menni a túloldalra. Csakhogy a járókelő, meg a munkába induló, vagy onnan távozó nincs felkészülve az ilyesmire. Néhány nappal ezelőtt, egy kiadós zuháré után megint térdig érő víz állt ehelyütt, s aki sietett a buszhoz, vonathoz, vagy más­hová, az kénytelen volt a kerítésen át­mászva, a vágányokon gyalogolva el­jutni úticéljához. Bevallom, én is e sza­bálysértő megoldást választottam. Érthetetlen számunkra, hogy az alul­járó víznyelő csatornáit miért nem tisz­títják meg az illetékesek. A rendelteté­sének immáron húsz éve átadott létesít­mény rászolgál némi felújításra is. Bí­zunk benne, hogy ez utóbbira előbb- utóbb sor kerül... — írja a kecskeméti Kandó Kálmán utcában lakó Váry Jó­zsef. akkor sem az igazi már: a hajat nem keményíti, sőt, puhává, vizes tapintá­súvá teszi. Mindezekre ráadás, hogy május kö­zepétől több mint 6 százalékkal kerül többe ez az áru. Nem vagyok közgaz­dász, mégis az a gyanúm, hogy a gyen­gébb minőségű Camea hajlakk árának felemelése csak egyetlen következ­ménnyel járhat: a vásárlója ráfizet. S ha éppen emiatt csökken iránta a kereslet, talán a gyártója is .. . (Elmondta: Sá­rost Gabriella kiskunhalasi olvasónk.) Kereskedőktől tudjuk, hogy a fogyasz­tók közül mások is kifogásolták a szó­ban forgó termék minőségét. A rekla­mációra vonatkozó szabály szerint a vásárlókat mindegyik esetben kártala­nították: pénzüket visszakapták Vagy cserébe másik hajlakkhoz jutottak. kölcsönt. Ha azonban ebből nem futot­ta minden fontos munka elvégzésére, már csak a kedvezőtlenebb, vagyis az évi 8 százalékos kamatozású bankhitel igénylésére van lehetősége. Persze csak akkor, ha a havonta visszatérítendő tartozás összege nem haladja meg a keresetének egyharmadát, melynél az összes pénzintézeti adósságát figyelem­be kell venni. További felvilágosításért a területileg illetékes solti OTP-fiókhoz kopogtasson. Körösi Anikónak, Jánoshalmára: Gyermekintézményekben általában szakképzett gondozónőket alkalmaz­nak, nemkülönben a szociális ottho­nokban is. Persze, esetenként el lehet tekinteni ettől a feltételtől. Javasoljuk, hogy a hasonló munkakörbe történő felvételével kapcsolatosan a megyei ta­nács egészségügyi osztályát keresse fel levélben vagy személyesen. Magyari Jánosncnak, Kiskunhalasra: A Munka Törvénykönyve értelmében a gyermek gondozása végett a munká­ból való távolléte (gyed, gyes) idejéből csak az 1 évi szolgálatnak megfelelő alap- és pótszabadságra jogosult. A 4- órás foglalkoztatása után is igényelheti a szabadságot. Amennyiben erre vo­natkozóan további információra van szüksége, kérjen tájékoztatást a megyei tanács munkaügyi osztályától. Páll Miklósnénak, Kecelre: Megle­pődve olvastuk sorait arról hogy a köz­renddel és közbiztonsággal kapcsola­tos észrevételei során kellemetlen ta­pasztalatot szerzett ott, ahol meghall­gatását kérte. A történtekről szívesked­jék írásban tájékoztatni a megyei ren­dőr-főkapitányságot. Wittman Ferencncnek, Fclsőlajosra: Szociális segélyben az a rászoruló sze­mély vagy család részesülhet, aki önhi­báján kívül került nehéz anyagi hely­zetbe. A lakóhely szerinti tanács által folyósítandó pénzt olyan összegben kell meghatározni, hogy hathatós se­gítséget nyújtson. E segély lehet állan­dó és esetenkénti. Utóbbi jogcímen egy naptári éven belül ugyanaz az igénylő legfeljebb hat alkalommal juthat se­gélyhez. Ha Ön gyesen van, félje pedig — balesete folytán — csak nagyon ke­veset keres, s e jövedelmükből kell élni­ük öt kiskorú gyermekükkel, akkor in­dokoltnak látszik pénzbeli támogatá­suk. Ügyükben kérjenek segítséget a megyei tanács szociálpolitikái csoport­jától. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 • A „Szkázka” együttes tagjai.

Next

/
Thumbnails
Contents