Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-08 / 133. szám
1937. június 8. m PETŐFI NÉPE • í Kitüntetett pedagógusok & .1 pedasoeusnap) önnepséf résztvevői Keeskemétea, az SZMT- azékház dísztermébe«. (Folytatás az 1. oldalról.) SZOCIALISTA KULTÚRÁÉRT kitüntetésben részesült: Égert:. Antalné, a jánoshalmi általános iskola tanára!, Harczos Istvánná, a kiskőrösi Batthyány Utcai óvoda vezetőóvónője, Madár Istvánná, a solti általános isikola •tanára, Molnárfi László, a Bajai Városi Tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője, Nagy Ferencné, a kalocsai Nagy Lajos Városi Könyvtár gyermekkönyvtár-vezetője, Szeges Lajos, a kecskeméti Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója, Szirmai Ferenc, a kiskunfélegyházi Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Szakmunkásképző Intézet kollégiumának vezetője. KIVÁLÓ MUNKÁÉRT kitüntetést kapott: Amrein János, a Bács-Kiskun Megyei Tanács művelődésügyi osztályának főelőadója, Asbóth Miklósáé, a kalocsai I. sz. Általános Iskolaigazgatója!, Baranyi Jánosné, a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Általános Iskofa tanítója, Bedő Tiborné, a kiskunmajsai általános iskola iskolatitkára, dr. Bense Károlyné, a kecskeméti Kodály Zoltán ének-zenei iskola tanára', Bognár Zoltán, a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium tanára, Botka Istvánná, a kalocsai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatója, Csankovszki János, a kun szén tmtklósi Damjanich János Gimnázium igazgatója, ■Csendes Mihályné, a kiskunfélegyházi Haleszi Általános Iskola vezetője, Csernus László, a kecskeméti Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskola tanára, leve- lezö tagozat vezetője, Csókás Sándorné, a kecskemét-mémtele- ki általános iskola tanára, úttörőcsapat-vezetője, Crnkovics Szilveszterné, a mélykúti általános iskola tani tója, Czagány Károly, a Bács-Kiskun Megyei Tanács ifjúsági és sportosztályának főelőadója, Dósai Imréné, a kis- kunmajsai Kisegítő Iskola igazgatója, Felföldi Zoltánná, a nyár- lőrinci Általános Művelődési Központ tanára, Fenyvesi Mihály, a bácsalmási nevelőotthon igazgatója', Gál Jánosné, a ba- lotaszállási Általános Művelődési Központ logopédusa, megyei szaktanácsadó, Gégény Ferencné, a bácsalmási nevelőotthon főhivatású nevelője, Gyeneiné László Ilona Mária, a Bács-Kis- kun. Megyei: Pedagógiai Intézet Nevelési Tanácsadójának csoportvezetője, Gyepes Mihály, a kiskőrösi 621. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettese, Haszilló Ferenc, a keceli Általános Művelődési Központ tanára, szaktanácsadó, Hegedűs Józsefné, a bajai III. Béla Gimnázium könyvtáros tanára, Hol- li Júlia, a kecskeméti Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon élelmezésvezetője, Horváth Béláné, a kunfehértói nevelőotthon főhivatású nevelője, Horváth Kázmér, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága propaganda- és művelődési osztályának munkatársa, Illés László, a hajósi nevelőotthon igazgatója, Illés Zoltánná, a bajai Liszt Ferenc Ének- Zenei Általános Iskola és Gimnázium igazgatóhelyettese, Je- kő György, a kiskunhalasi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója, Juhász Imréné, a szabad- szállási napközi otthonos óvoda tagóvoda-vezetője, Juhász Józsefné, a Bács-Kiskun Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet gyermekfelügyelője, Katus Zoltán, a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottságának szervezőtitkára, Kiss Gyuláné, a kunfehértói nevelőotthon főhivatású nevelője, Kiinger Adámné dr. Végh Irén, a kecskeméti Katona József Gimnázium tanára, szaktanácsadó, Kónya Józsefné, a táz- lári Általános Művelődési Központ tanára, Kósa Ferencné, a kecskeméti Országos Pedagógus Gyermekotthon takarítónője, G. Kovács Gáborné, a kiskunmajsai napköziotthonos óvoda óvónője, Kovács Tiborné, a kiskun- halasi II. Rákóczi Ferenc Mező- gazdasági Szakközépiskola tanára, Köpösdi Pálné, a kecskeméti Egészségügyi Szakközépiskola és Szakiskola igazgatóhelyettese, dr. Lesznyák József, a kecskeméti Hollós József megyei kórház és rendelőintézet osztályvezető- helyettes főorvosa, Majsztrovics Jstvánné, a bácsalmási nevelő- otthon főhivatású nevelője, Mar- sovszky Lászlóné, a kalocsai •Zöldfa Uitcai Napközi otthonos Óvoda óvónője, Márványkövi Ferencné, a Bács-Kiskun Megyei Pedagógiai Intézet tanára, Mayer Lászlóné, a kiskunfélegyházi Dolgozók Gimnáziuma és Általános Iskolája tanára, Nagy Józsefné, a Kiskunhalasi Általános Művelődési Központ szaktanács- adója, Nemcsok Ferencné, a kiskunfélegyházi József Attila Általános Iskola tanára, Oláh Tiborné, a bajai Türr István Köz- gazdasági és Postaforgalmi Szak- középiskola tanára, Reicher József, a kiskunfélegyházi 608. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Igazgatója, Sebestyén Vilmosné, a kecskeméti Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon gyógypedagógiai tanára, Sutus Mihályné, a Bács-Kiskun Megyei Tanács művelődésügyi osztályának főelőadója, Szabó Elemérné, a kerekegyház! általános iskola alsótagozatos szakfelügyelője, dr. Szabó Gáborné, a bugaci általános Iskolák igazgatóságának tanára, Terney Dezső, a Kalocsai Városi Tanács művelődésügyi osztályának tanulmányi főelőadója és Vén Ferenc, a tiszaalpá- ri általános iskola igazgatója. Ugyancsak KIVÁLÓ MUNKÁÉRT kitüntetés birtokosa dr. Bodóczky Lászlóné és Vida József, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola adjunktusai, valamint Tóth Józsefné, az intézmény könyvtárvezetője. MŰVELŐDÉSI MINISZTERI DICSÉRETBEN harmincötén részesülitek. A Bács-Kiskun Megyei Tanács által adományozott BUDAY DE- ZSÖ-díjjal tüntették ki: Fischer Istvánt, a Kecskeméti Városi Tanács elnökhelyettesét, Sasné Antal Gabriellát, a bajai Központi Általános Iskola tanárát, szaktanácsadóját, dr. Stefancsik Rajmundné dr. Monori Katalint, a Bács-Kiskun. Megyei Tanács igazgatási osztályának főmunkatársát és Végh Jánosnét, a kecskeméti Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon gyógypedagógiai tanárát. KIVÁLÓ NEVELÖMUNKÁ- ÉRT kitüntetést vett át Kvalla Ferenc, a bajai Türr István Köz- gazdasági és Postaforgalmi Szak- középiskola igazgatója, Leta- nóczkiné Mészáros Lenke, a kecskeméti 623. sz. Vágó Béla Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola igazgatóhelyettese és dr. Szentjóbi Tibor, a bajai Tóth Kálmán. Vízügyi Szak- középiskola igazgatója. A DIÁKKÖZÖSSÉGEK SEGÍTÉSÉÉRT járó elismerést kapott: Balogh Mihály, a kunszent- miklósi Damjanich János Gimnázium tanára, Berki János, a kiskunfélegyházi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet nevelőtanára, Csordás Mihály, a kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola tanára, Gyapjas Lászlóné, a tisza- kécskei Móricz Zsigmond Gimnázium tanára, Gyulai Zita, a kecskeméti Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskola tanulója, Herédi Szabó Gábor, a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskola technikus tanára, Lehoczki Edit, a kiskunhalasi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet tanára, Makai Károly, a kiskunhalasi II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatóhelyettese, Mészáros Gyula, a bajai Türr István Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola tanára, Mészáros Gyula, a kiskunfélegyházi Darvas József Általános Iskola tanéra, Pestality Antal, a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium és Szakközépiskola tanára, Rátvay Zoltán, a bajai Tóth Kálmán Vízügyi Szakközépiskola tanára. Rideg László, a kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium tanára, Simon Sándor, a kiskunhalasi 618. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára, Solti Kálmán, a kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium tanára, Szigethy Géza, a bajai III. Béla Gimnázium tanára, Szűcs Sándorné, a bajai 609. sz. Türr István Ipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatója és Tóth István a kiskunfélegyházi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet nevelőtanára. A KISZ Központi Bizottsága IFJÚSÁGÉRT ÉRDEMÉREM kitüntetést adományozott Torna Jánosnak, a bajai Türr István Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettesének. KISZ-ÉRDBMÉRMET kapott Varga Dudás Mihály, a tisza- kécskei II. sz. Általános Iskola tanára, területi úttörőgárda-pa- rancsnok. A Magyar Úttörőik Szövetsége Országos Tanácsa GYERMEKEKÉRT ÉRDEMÉREMMEL tüntette ki Sárosy Józsefnét, a bajai Ének-Zenei Általános Iskola nyugdíjas úttörővezetőjét. ÜTTÖRÖVEZETÖ ÉRDEMÉREMMEL Anka Lászlóné U- szakécskei, Csendes Jenőné keceli, Garas Mihályné kiskunhalasi és Papp Mihályné tompái úttörővezetőt tüntették ki. A Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége SZAK- SZERVEZETI MUNKÁÉRT kitüntetés arany fokozatát adta Vágó Ivánné dr-nak, a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola tanárának, ezüst fokozatot vett át Szőrfi Isrtván, a kiskunhalasi Dimitrov Téri Általános Iskola igazgatója. A Pedagógusok Szakszervezetének Központi Vezetősége ÉRDEMES MUNKÁÉRT emlékplakettet adományozott Hummel Fe- rencnének, a tiszakécskei II. sz. Általános Iskola óvónőjének, Nedró Mihálynak, a Kiskőrösi Városi Tanács művelődésügyi, egészségügyi és sportosztálya vezetőjének, valamint Zomborcse- vics Jánosnénak, a bajai Bányai Júlia Kereskedelmi Szakközép- iskola igazgatóhelyettesének. Oklevelet kapott: dr. Böngyik Ar- pádné, a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskola gyakorló iskolájának tanítója, Junger Andrásné, a kalocsai fiúnevelő intézet pénzügyi előadója., Katona Tiborné, a kecskeméti GAMF könyvelője és dr. Kuti István, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola főiskolai docense. Mezőgazdasági üzemek, zöldségtermelők figyelem! betakarítás és termei.Es elősegítése ÉRDEKÉBEN JCNIUS 5—JÚLIUS 5-ÉIG, AMÍG A KÉSZLET TART, AZ ALÁBBI ÁRUKBÓL ENGEDMÉNYES vásárlási akciót tartunk: — 2860 texes bálázó zsineg Arából 30% engedményt, — kertészeti és takarófóliák: natúr, íénystabll, fekete i m, 8,9 ni, 12 m, 16 m szélei fóliák árából 10% engedményt, — kétrészes munkaruhák árából 20% engedményt, — védőkesztyűk árából 10% engedményt adunk. AGROKER Vállalat Vegyes osztály Kecskemét, Halast út 29. Tel.: 70/20-489, telex: 20-230 405 TIZENNÉGY LÖVÉS, TALÁN TÖBB IS — MEGOSTROMOLTAK 4 KÖZSÉGHÁZÁT Az alpári véres pünkösd aH»?P“ A jól tartott katonalovak is nehezen bírták a kecskeméti huszárszázad parancsnoka állta! diktált tempót 1897. június 7-én, pünkösd hétfőjén. Teljes felszereléssel vágtatott az egység AI- párra. Az ünnepen, váratlanul elrendelt riadónál kiosztották az élest. Szigorú utasítást kaptak: szürkület előtt verjék szét a községházát ostromló tüntetőket. Félegyházáról, velük egy időben katonai kocsikon., kölcsönzött szekereken 80 gyalogos sietett az ősi faluba. Egy csendőr- szakasz előzte meg őket. Brutális erőszakkal is csak az esti órákra sikerült visszavonulásra kényszeríteni az elkeseredett, a vérliázító igazságtalanság miatt felzúdult népet. Mire leszállt az éj, letartóztatottakkal zsúfolásig megtelt az elöljáróság székháza. Mire valahol a kiskun rónák fölött lebukott a nap, már a ravatalon feküdt Szalontól Bálintné, a nép- mozgalom golyótól talált áldozata. Tíz esztendeje az Alpári véres pünkösd elfelejtett története címmel idéztem fel a köztudatból kihullott falusi háború történetét. Mi váltotta ki a helyi lakosság jogos elégedetlenségét? Röviden: A szolnok—félegyházi vasút építése során vita támadt az állomás ' helyéről. A lakosak szerették volna, ha a. faluban építik fel az indóházat. Az államvasutak 30 ezer forintot kértek a •kitérőkért. Az elöljáróság úgy döntött, hogy pótódóként szedi össze a hatalmas summát, megadóztatja a püspöki földeket, erdőket is. Amennyiben a felsőbb szervek elutasítják a pótódót, elállnak a kérdéstől. Akkor nem kell a vasút. A megye mentesítette a püspökséget a pótadó alól, a jegyző azonban, elhallgatta a talán éppen általa sugalmazott döntést. (Jó embere volt a püspökségnek.) Az elöljáróságot pontatlanul tájékoztatta a felsőbb szervek állásfoglalásáról. Ügy igazította a dolgokat, hogy az akikor beépített területen kívül, földjénél épüljön fel az állomás, mert így tetemes haszonban reménykedhetett. Nincs helyünk a bonyolult történet valamennyi fordulatának ismertetésére. A lényeg az, hogy nyilvánvalóvá vált a jegyző kétszínűsége, hamissága. Pünkösd hétfőjére közgyűlést hívatott össze a bíró. Érezvén a bajt, két csendőrt is kirendelt az ülésre. Június hetedikén a tanácshá- zát körülvevő, a kiszivárgó hírektől mind felibőszültebb nép követelte, hogy őket is hallgassa meg a kupaktónács. Hiába álltak lövésre kész puskával a csendőrök a bejáratnál, a sokaság mind közelebb nyomult a községházához. Középárral nyomatékosították követelésüket. Az egyik csendőrt állítólag eltalálta egy kő. A hivatalos jelentések szerint ezután tüzeltek. A jegyzőkönyv szerint 14—16 lövést aditak le a népre. Jajgató sebesültek borították pillanatok alatt a térséget. Az 56 éves Szalontai- nét akkor találta főbe egy golyó, amikor kötőjét telerakta kővel. Negyvenen, megsebesültek. Revolveréből tüzelt a jegyző is. (Egyes feltevések szerint ő adta le a halálos lövést, de ezt a tényt niem vizsgálta ki az ügyészség ...) Hiába szállta meg a környéket a kecskeméti és a félegyházi katonaság, hiába doboltatták ki a gyülekezési tilalmat: a vérengzés olaj volt a tűzre. Nyilvánvaló, hogy bármenynyire is fontos egy falu életében a vasút állomás helye, aligha kockáztatták volna meg emiatt oly sokan életüket, testi épségüket. (A Friss Újság 1987. június 10-ei cikke szerint „az egész dolog szociális jellegű”.) Véleményem szerint az általános szociális feszültség és a helyi önkény egyaránt mozgósította az elégedetleneket. A Bánffy-kormány terrorja, a liberális Magyarországon példátlan hatalmi önkénye sem tudta hosszú ideiig lecsillapítani a jobb megélhetést követelők indulatait. Érthető, hogy Alpár, a járás és a megye urai, a konzervatív körök a szocialistákat igyekeztek felelőssé tenni a véres összetűzésért. A Fél egyházi Hírlap június 13-án arról irt, hogy a vasutat építő szentesi és csongrádi munkások, kubikosok izgatták fel a különben békés alpá- rLakat. „A múlt héten volt egy titkös gyűlésük, melynek tudomására jutott a jegyző. Magát az elnöklő földművest (ezek szerint mégsem a munkásak szervezték a gyűlést ?, H. N.) le is tartóztatta és állítólag úgy el verette, hogy most is ágyban fekvő beteg.” Kénytelen, volt azonban megállapítaná: „tudvalevőleg az alpári lakosság szegény, földbirtoka nincs és a váci püspöknek a bérlője. Az asszonyok úgy tüzelték egymást, hogy míg mi naponként 60 krajcárért dolgozunk, a községi jegyző ... mindent ősz- szeszed.” Bőszítette, dühítette az embereket Mihálovits jegyző cinikus kapzsisága, gőgös erőszakossága. Egy évtizede még nem tudtam, hogy a manapság oly nosztalgiával emlegetett békevilágban. a hatolom miként sújtott le a végső nyomorúságban több kenyeret követelőkre. Bársony Ferenc, a megyei pártórdvívum vezetője hívta fel a figyelmet arra, hogy alaposan elhúzódott a per. 1899 januárjában hirdettek ítéletet. A kiskunfélegyházi járásbíróság mindörökre meg akarta félemlíteni a kétkezieket. Példátlanul kegyetlenül megbüntették a résztvevőket. Több mint hetvenen kerültek a vádlottak padjára, 200 tanút hallgattak ki; A főszervezőnek tartott Serfőző Andrást 4 évi börtönbüntetéssel sújtották, többen két, másfél év börtönbüntetést kaptak. Tizenkét vádlottat nyolc hónapra ítéltek. Sokatmondó tény: a tárgyalásról beszámoló újságíró „örömmel regisztrálta”, hogy a jegyzőt — hadd tegyem hozzá: természetesen — felmentette a bíróság. Európa művelt nemzeteit tiltakozásra szólítva kérdezte nyílt levélben a Bánffy-érát a szociáldemokrata párt nyílt levele az alpári, a nádudvari, az elemért vérengzésekre hivatkozva: meddig akarja a népet agyonlövetni? Mi emlékezteti a 90 év előtti véres pünkösdre az alpáriákat, az utókort? HelUi Nándor m Végre Itt » nyár ■ a Sugo- vicán isi RÁDIÓJEGYZET Falvaink jövője Mindmáig és egyre inkább időszerű kérdésről beszélgettek szombaton délben, a Falvaink jövője című rádiós vrtaműsorban dr. Romany Pálnak, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkárának vezetésével a meghívott szakemberek: Mit tesz, mit tehet az ipar falun? Van-e jövője a községekbe telepített, ha úgy tetszik, kihelyezett, vagy helyben szervezett gyáraknak, üzemeknek, telephelyeknek? Mit remélhet a népgazdaság és mit a kisebb településeken élők a falusi ipartól? Azt írtam: mindmáig, mert több mint negyven éve küszködünk b korábbi rendszertől örökölt bajok közül az egyik legsúlyosabbal, a területi-társadalmi egyenlőtlenségekkel, a falu és a város közti különbségekkel. Az ötvenes években a többnyire már meglévő ipari övezetekbe összpontosuló rohamos ütemű, az ország erőforrásaival olykor pazarló nagyiparositás költségeinek egy részét a paraszti gazdaságok kiuzsorozásából fedezték. Az Erdei. Ferenc által „területi rendiség” kifejezéssel jelölt megkülönböztetést sokáig alig—alig enyhítette a hatvanas években kezdődött ipari decentralizáció. Perjést Klára szerkesztő-riporter és az agrárközgaszdász politikus a kérdéskör napjainkban sorsdöntő lényegére, a foglalkoztatás és a hatékonyság legkedvezőbb közös nevezőjének kialakítását nehezítő körülményekre irányította a vitát. Senki sen» vonta kétségbe; a termelőszövetkezeti melléküzemek szervezésekor másodrendűként kezelték a gazdaságossági szempontokat. Kenyeret kellett adni munkát kereső lányoknak, asszonyoknak, a mezőgazdasági nagyüzemekből kiszorult férfiaknak. Mivel —■ mint ezt dr. Romány Pál kifejtette — néhány kivételtől eltekintve nem sikerült megfelelő ösztönző szellemi hátteret kialakítani, a falusi ipari üzemek kevéssé gyorsították a település fejlődését, városiasodását. Véleménye szerint Bács-Kiskunban az elaprózottság is nehezítette kellő számú értelmiségi munkába állítását. Nem értett egyet a falu szocialista átalakítását szinte kizárólag az ipartól váró, eléggé általánosan elterjedt nézetekkel Hegedűs Miklós, az Ipargazdasági Kutató- intézet igazgatója; a XX. század végén már múltnak látszanak a klasszikus, gyárkéményes ipar- fejlesztés módszerei. A települések előrehaladása a kisebb, bizonyos szellemi mag körül kialakult vállalatoktól várható, az itt tömörülő szellemi töke, a szükségszerűen felgyorsított infrastruktúra-fejlesztés révén. Az elgondolkoztató beszélgetésből kimondva-kimondatlanul kitűnt, hogy nemzetgazdaságunk a falusi ipart nem nélkülözheti a jövőben sem, és nem mondhat Le a hatékonyság, a gazdaságosság igényéről. Utaltak rá: közérdek a városokba áramlás lassítása, megállítása, a falusi iparíejfcs»- tés feltételeinek javítása. Szemléletes példákkal igazolta Szántó Albert, a debreceni ruhagyár vezérigazgató-helyettese, hogy a jól értelmezett vállalati érdekek iff szükségessé teszik a különféle bedolgozórészlegek fenntartását, a termelőszövetkezetekkel szervezett kapcsolatok erősítését. Felelősséggel hangsúlyozta: több községben már munkásként gondolkodnak a néhány évtizede legfeljebb a háztájiban szorgoskodó asszonyok. Farkas P. József, lapunk munkatársa, a dunavecsei művelődést ház igazgatója elsősorban az ipar életmód-változtató hatására hív« ta fel a figyelmet. Személyes tapasztalataira utalva méltatta s mindenkori lehetőségekkel számoló helyi döntések fontosságán A beszélgetés végén többen lí utaltak arra, hogy az iparnak U> van mit tanulnia — demokratikus irányítási formák meghonosításában például — a mezőgazdaságtól. Noha a szerkezetváltás elkerülhetetlen, nem ez jelentheti mindenütt az iparosítást, merte* sem tekinthető csodaszernek (mint tapasztalhattuk az elmúlt évtizedekben). A vita mintegy befejezéseként dr. Romány Pál az arra alkalmas- üzemek összefogott korszerűsítését hangsúlyozta, egyebek között azért, mert a szezonális, csak részben gépesíthető mezőgazda- sági munkáknál nélkülözhetetlenek a falusi iparban -- a csúcsidőszakokra mentesített — fog« lalikoztatoetak.
