Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-30 / 152. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. június 30. Sokan felkeresik a Kiskunmajsai Helytörténeti Gyűjteményt Ez év februárjától folyamatosan, a hétfői nap kivételével naponta 10—12-ig, illetve 13—17 óráig, vasárnap délelőtt 10—12 A mai középnemzedék egyik legismertebb költője Utassy József. A hatvanas években kezdte pályáját az Elérhetetlen föld című antológia költőcsoportjának, a Kilenceknek tagjaként. Nemzedékéből elsőként jutott el néhány éve már nem is a válogatott, hanem az összegyűjtött versek kötetéig. Ez a könyv, a Júdás idő 1984-ben jelent meg. Azóta első újabb munkája a Ragadozó föld. A két köteteim rímel is egymásra: íme ez az idő és ez a tér adatott számunkra. Elárul bennünket az idő, magába morzsol a föld: „Hiába hajtod / tenyeredbe főd: / nem tűnődheted / porrá az időt. / Testeddel vagy / a Földnek adósa, / s úgy meredsz rá, / mint ragadozóra. ” — írja a költő a címadó versben. S ez a gond, ez a gondolat a kötet egészének hangoltságát meghatározza. Az első, leghosszabb ciklusnak a címe: Csigolyák csendélete, mottója pedig egy József Attila-idézet: „Világ sírköve alatt mégy!” Nem most érinti meg először a negyvenes évei derekán járó alkotót az elmúlás döbbeneté. Korán, túl korán kellett ezzel szembenéznie, s már évtizede megírta a Pokolból jövet élményével viaskodó ember kínjait. A húszévesek halhatatlansághitére hamar kellett következnie az elmúlás, a romlás tudatának, az Őszvilág élményének, amely megkerülhetetlen, de nem olyan, amelybe szükségképpen bele kell szédülni, amelynek meg kell adnunk magunkat. Utassy József verseinek lírai hőse nem a megalázkodó, hanem a prométeuszi ember, aki legyőzve is felemelt fejjel mondja: „ám jogom van, (jogom:) a természetes halálhoz”. S e kötet talán legnagyobb versében, a Tank-ban már indításként így kiált fel: „Hát Csak Nézzétek Az Ember Fiát!” A költő elsődleges gondja ugyanis nem az emberi lét mindenkori behaóráig tart nyitva a Kiskunmajsai Helytörténeti Gyűjtemény. Csík Antal, aki már ott állt a múzeum bölcsőjénél, a múlt év februárjától tároltsága, hanem a természetes halálig vezető természetesemben létezés joga, s e jog megvalósításának számtalan akadálya. A Júdás idő problémaköre tette s teszi oly korán aktuálissá a Ragadozó föld motívumát. A fiatalkori költészetnek, a Tüzem, lobogóm! indulatának és reményének a tavaszképzet felelt meg. Ezt az elfojtó- dott képzetet az új kötetben, ha nem is teljes körűen, de ismét meglelhetjük: „Énekelek én, / mondom én, / ahogy a torkomon / kifér: / hogy van remény, / hogy lesz remény, / énekelem én, / zengem én!”. A Tizenhárom vers — a második ciklus — ezt a derűsebb, néha már szinte idilli hangot is megszólaltatja, elsősorban a természet és a szerelem élményének szépségére támaszkodva. S végül a harmadik ciklus, a Hungária Kávéház folytatása annak a már az összegyűjtött versekben is helyet kapó anyagnak, amely lassan önálló kötetté gazdagodik. E ciklus többnyire rendkívül tömör, epigrammaszerű darabjaiban a nyelvi játéknak, a humornak, a szatírának jut nagy szerep, s talán mondanom se kell, hogy ennek is a világkép komorságát oldó szerepe van. Ilyen darabokkal találkozhatunk: „A vers: gyöngyszem. / S a próza? / E gyöngyszemet / aprózza.” A Hungária Kávéház mai életünk szintere lesz, itt is minden megtörténik, ami az országban. Nemcsak az irodalmi élet az érdekes tehát, sőt elsősorban nem az, hanem minden, ami a költőt, Utassy Józsefet foglalkoztatja. Ily módon nemcsak a humor, hanem a tragikum is jelen van ezekben a versszilánkokban. A kettősség is, amely a kötet egészét áthatja, s jelen annak lehetséges feloldása is, például Weöres Mester! köszöntésében: „Mit hetven év! Mit száz! S ezer! / Ha dalokba temetkezel.” Vasy Géza másodállásban a gyűjtemény vezetője. Mielőtt a termeken végigvezetett volna, elmondta: — A gyűjtemény 1985. decemberében került a megyei múzeum kezelésébe. Jelenleg az állandó kiállításon — a község kialakulásának története, a földműveléssel, a kézműiparral kapcsolatos szerszámok, a családi élet relikviái —, valamint a Konecsni és a Járitz Józsa emlékkiállításokon kívül július 31- ig bemutatjuk a Matyóföld népművészetét is. Augusztus 15-től egy másik ideiglenes kiállításon szeretnénk a nagyközönség elé tárni a múzeum tulajdonában lévő, de még be nem mutatott olyan tárgyakat, amelyek Kiskunmajsa múltját reprezentálják. Ezért is adtuk ennek a tárlatnak azt a címet: Emlékek Kiskunmajsa múltjából. A nagyon ízlésesen, mértéktartóan és nagy szakértelemmel összeállított kiállítótermek megtekintése után a vendégkönyvben lapozgattunk. Ebben az évben bolgár, román, kínai, mongol, orosz és természetesen magyar látogatók jártak itt. A dicsérő, olykor nagyon kedves sorok nemcsak a múzeum szépségéről, a szakértő tárlatvezetésről adtak hű képet, hanem arról is beszéltek, hogy az általános iskolások és nyugdíjasok, helybeliek és külföldiek is szívesen időznek e falak között. — Naponta, ha átlagot számolunk — mondta Csík Antal — 15 —20-an látogatnak bennünket. Örülök ennek az érdeklődésnek, mert a gyűjteményen keresztül a vendégek betekintést kapnak községünk rég- és közelmúltjába, fejlődésébe. Az természetes, hogy a nyitvatartási időt is meghosszabbítjuk, ha előrejelzik egy-egy turista-, diák-, vagy nyugdíjascsoport érkezését. G. G. Kisiskolái tanfolyam A legtöbb tanyai kisiskola Bács- Kiskun megyében van, s ezek nagy részében ma is összevont osztályú tanulócsoportokban szerzik meg a gyermekek ismereteik alapjait. Hogy a fokozott tantervi követelményeknek menynyire nehéz ilyen körülmények között eleget tenni, s hogy mekkora erőfeszítés az itt tanító pedagógusoknak lépést tartani a városi iskolákkal, az mindenki számára nyilvánvaló. A különböző korosztályok egyidejű oktatása csak az eszközök és módszerek helyes megválasztásával, a nevelők folyamatos önképzésével és továbbképzésével oldható meg. Ez a felismerés vezette az Országos Pedagógiai Intézet és a Bács- Kiskun Megyei Pedagógiai Intézet munkatársait is, amikor több évvel ezelőtt útjára indították az azóta évenként ismétlődő, összevont osztályú tanuló- csoportokban tanítók országos tanfolyamát, ismertebb nevén a kisiskolái tanfolyamot. Ezen a nyáron sem maradt el a találkozás, mely — mint mindig — most is szép számban vonzott résztvevőket az ország minden tájáról. Az alsó tagozatos összevont osztályok egyes didaktikai, módszertani, tantárgypedagógiai és iskolapolitikai kérdéseit vitatták meg a négy nap alatt. Az 198Ó—87-es tanévben, az új oktatási törvény hatályba lépésével nem csupán a nevelési és az oktatási rendszerben történtek változások, hanem megfogalmazódtak a pedagógus jogai is. Az önképzés és a továbbképzés ezek közé tartozik. Kívánatos lenne ugyan, hogy az esélykülönbségek felszámolása érdekében az összevont osztályok megszűnjenek, de egyelőre úgy tűnik, hogy helyük, szerepük a magyar közoktatásban még hosszú ideig sajátos és felelős szereppel bír. A tanfolyam létjogosultságát tehát nem kell bizonygatni: az új utak, az eredményesebb módszerek keresésére továbbra is szükség van. A rendezvény résztvevői több témakörben hallhattak előadásokat a négy nap alatt. Szó esett például a nevelési háttér fontosságáról, az iskola-előkészítő foglalkozásokról, a képességek differenciált fejlesztéséről, az anyanyelv, a szóbeli és írásbeli szövegalkotás, az írás, a testnevelés tanításáról, az olvasásról és a szövegértésről, a magnós órákról, a matematika, rajz és az osztályfőnöki órák tantervi korrekciójáról. Az előadásokat csoportos beszélgetésekkel, gyakorlati munkával és vidcoprogrammal egészítették ki. Tóth Tímea Készül a Szlovén Enciklopédia A Jugoszláv Enciklopédia megjelenésével párhuzamosan a ljubljanai Mladinska Knjiga (Ifjúsági Könyv) gonozasában már az idén novemberben könyvárusítási forgalomba kerüí a Szlovén Enciklopédia első kötete. A 12 plusz egy pótkötetre tervezett sorozat megjelenését alapos munka előzte meg. A kiadó lexikon- és enciklopédia szerkesztősége több mint ezer tudóst, kutatót, tudományos munkatársat mozgósított a nagy terjedelmű alapmű címszavainak kidolgozására és megírására. A Szlovén Enciklopédia most jelenik meg először. A kiadó úgy tervezi, hogy minden évben megjelentet egy-egy kötetet. Ezekben betűrendben bemutatásra kerül mindaz, ami Szlovéniával, a szlovén nemzettel, a köztársaság nemzetisegeivel, néprajzi, művelődési, gazdasági és társadalmi életével kapcsolatos. A sorozat 12 kötetében nyolcezer címszó és hatezer életrajz kap helyet. A körültekintéssel és alapossággal készülő nemzeti enciklopédia gazdag tudományos tárhaza lesz a szlovén nemzetnek, de nemcsak annak, hanem Jugoszlávia és a környező orszáaok népeinek is, amelyek az elmúlt évszázadokban részben nyelvi, néprajzi, történelmi kulturális, politikai és gazdasági szálakkal kötődtek Szlovéniához. • Matyó szoba a gyűjtemény egyik kiállító helyiségében. • Matyó népviselet. KONYVESPOIX Utassy József: Ragadozó föld GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Guruló konzervek nyomában Az elmúlt napokban a kecskeméti Mátyás Király Körúti Általános Iskola udvaráról egy kerékpáros csapat indult útnak: a guruló konzervek . .. Harmincegy úttörő és négy pedagógus öltötte fel a Kecskeméti' Konzervgyár emblémájával díszített trikót, hogy ki- lencnapos útjuk alatt hirdessék nevezetes gyárunkat, annak termékeit is. A túravezető, Hegedűs Gábor három megyére szóló utat készített elő: Heves, Szolnok és Pest megyével ismerkedtek a résztvevők. A kilenc lány és huszonkét fiú harminc kerékpáron kelt útra. Akadt ugyanis két ügyes srác akik az indulás napjára elkészítették az annyira óhajtott tandemet! Dávid Laci és Kárász Péter ezek után együtt kerekezik ... A túrát aprólékosan megszervezték. Valamennyiük kerékpározni tudásáról meggyőződtek a vezetők, kijelölték az egészségügyi csomagot hozót, — Csabai Gábort—a sportfelelőst, a műszaki dolgokra figyelőt egyaránt. Az útvonalat térképen ismertették a résztvevők —és érdeklődő szüleik előtt —, közösen döntötték el, hogy naponta mennyit kerekeznek, és hol szállnak meg. Szénási Abigél tanárnő autóján kísérte őket útjukon. A nyeregben ülők életkora, fizikai állóképessége miatt három csoportot jelöltek ki: az Üldöző boy-ok, a Reumás csigák és a Rohamcsapat tagjai az egész út során egymás mögött haladnak, — szigorúan betartják a közlekedési szabályokat! — és sorompók vagy egyéb akadályok figyelembevétele után adott helyeken találkoznak! Az első napon például Gilly Zsolt tanár vezette a csapatot — haladt az élen — őt követték a többiek. Cegléd előtt, a 4-es jelű kilométerkőnél viszont megvártak mindenkit. Ez volt a „leghosszabb nap”, 80 kilométert ültek kerékpáron ... Jászberényben, a Tanítóképző Főiskola kollégiumában hajtották álomra fejüket. A tervben minden napnak jelmondatot is sikeritettek, a második napra szánt mondat így szólt: Izomlázat, kutyaharapást szőrivel gyógyí• Trikóosztás indulás előtt • Műszakilag is hibátlan a tandem, útrakész. lünk. Nyilvánvalóan tudták, amikor leírták: elfáradnak valamennyien az út során. A harmadik napon érték el Gyöngyöst, átszálltak a mátrafüredi kisvasúdra, majd a Kékesre autóbusszal mentek. Bizonyára valamennyiüknek egyedülálló élményt jelentett a Kiskörei Erőmű megtekintése, majd Tiszafüred, Kunhegyes, Kenderes nevezetességeivel való ismerkedés. A nyolcadik napra egy tiszai fürdést is terveztek — Tiszaföld- vár környékén — horgászattal, szalonVégre itt a nyár! Megkezdődött a nagybetűs VAKÁCIÓ! .. . Mennyit vártatok rá, — amikor egy-egy felmérő megírására készültetek, amikor kötelező olvasmány lapjain rágtátok át magatokat, — és nem jutott eszetekbe, hogy ez tulajdonképpen nagyon érdekes könyv, amikor ki kellett hagyni egy szombat esti diszkót, mert az orosz fordítást meg kellett csinálni. Szóval, akkor mindig felködlött: úgyis jön a vakáció. Megérkezett! Az első napok már el is teltek, s bizonyára jól kialudtátok magatokat. Talán felébredtetek a szokott időben, ránéztetek az órára, és az jutott eszetekbe, hogy ez most nem érvényes. Sokan indultok táborba, mentek néhány hétre dolgozni, vagy éppen a családi hobbitelken vár rátok a so- ronkövetkezö gyomlálás. A vakáció a pihenés ideje, ezt valamennyien tudjátok. Nagyon gyorsan hozzáteszem: a hasznos, az értelmes pihenésé. A tengő-lengő, magukkal mit kezdeni nem tudó gyerekeket csak sajnálni lehet, és mielőbb segíteni kell rajtuk. Az idő nagy érték, ezt ne felejtsétek el a vakáció idején sem. Gazdálkodjatok vele tudatosan, ne tékozoljátok el egy percét sem! nasütéssel, csónakázással. Azután irány: Kecskemét! Miért vállalkoztak a 11—14 éves lányok és fiúk erre a túrára? Erre a következő válaszokat kaptam tőlük. — Ezzel búcsúzom el az iskolától, — Füleki András, már beiratkozott a szakmunkásképzőbe. — Én a Tiszántúlon még soha nem jártam, szeretném látni — ez Forgács Péter válasza volt. —A többiek kedvéért megyek, tavaly Párádon ismertem meg őket, az egyetlen „kültag” vagyok . .. Széki Aletta a kilenc lány egyike. Végül megegyeztek abban, hogy a túra a természetvédelem, a természet és hazánk megismerésének nagyszerű ötvözete. És jó együtt lenni, akkor is, ha esik, fúj a szél vagy pörköl a nap. Közösségben, egymást segítve, egymásra figyelve. Mert ez sem kevés! Az úthoz a Kecskeméti Konzervgyár 7, az úttörőcsapat 6, a KISZ KB 11, a megyei úttörőelnökség 12 ezer forintot adott. Ezekből a pénzekből készítették az emblémás trikókat — fejenként hármat — és vásárolták meg a többi nélkülözhetetlen holmit. Tapasztalataikat, szívesen megosztják bármelyik úttörőcsapattal, ahol hasonló útra akarnak indulni! sei— Segítsünk Norbertnek! Csík Norbert Kecskeméten, az Eötvös utca 1/a-ban lakik, a Tóth László iskola negyedikese volt. Szomorúhangú levelet írt nekünk, ezért kérünk benneteket, segítsetek, ha tudtok! „Június 18-án elkísértem az udvarunkban lakó nénita Köztemetőbe. Addig segít- keztem neki amíg ottfelejtettem azt a könyvet, amit egész évi munkámért, jutalomképpen, kaptam az iskolában. A könyv címe: Furcsaságok szárazon és vízen. Benne van a nevem, és természetesen az iskola bélyegzője is. Nagyon kérem, aki megtalálja jutassa vissza nekem jutalomkönyvemet!” Csak annyit teszünk hozzá: a Sajtóház portáján is átvesszük, továbbítjuk Norbertnek. A szúnyog, a fecske és a kígyó lennel megállapodván a: élőlények minden nemle t- egv nnprm Ivük uimadr a hajén, s megindult a viz mihez is fogjon. Nuk próféta összekiáltotta őket. Régesrittn. amidőn a eízöxtm a fold színit elárusította. Így szálon, . „» — A lelkes állatoknak magva ne szakadton s Istennel megállapodván tétéből egy hímet s egy nlisténvi halálra rakott An befelé. Alighanem egér lyukasztotta ki Nem tudván, mondván: éf Ki az. aki e lyukra úgy rá Mr feküdni, hogy a vizel nem engedi at rajta f S a vthzhn elálltáig ágy elrekesztette a drei, hogy egy nyelétW, sál egy csöppnyit sem < befolyni így aztán amidőn a vizáziin alapod), kimentek a szárazra Nukprá/étaekkorodahhiao kígyót, s megkérdezte tőle. — Mtlk.mnsz béredül? felelte a kixyó. latnak sgyümölcsnek Mr, s megtudván, hogy melyikük mondta neki. ' , 'yongla a szúnyog az egész világot, s mikor már vbsza/étöben volt, a fecske Jött ki etcoe. Szúnyogom, mi hát a legédesebb? kérdezte — Az ember vére a legédesebb ~~feleire a stúnyog. — Ugvan mutasd már a nyelved, hadd látom, milyen lett — mondta erre ajecske, s mikor a szunya* a nyelvét kinyújtotta, A meg kitépte a nyelvéi, mafd együtt elindulván mindketten megérkeztek Nttk prófétához. Mondd Csak, szúnyogom kérdezte Hűk próféta . mi a legédesebb a föld színén? Ám a szúnyog csak így tett: „zum-zúm. beszélni semmit nem tudott. Megszólalt ekkor a fecske: — A béka vére a legédttxebh, azt mondogatja. A fecske szavára a kígyó rnegdühfclrén feléje rágott, ám a fecske elröppent, csak a farka vált kettőbe, attól 'éün a kígyónak a békát rendelt, Asöto a kígyó folyton a béka vérét szívta. Ha fecske nem lett yolntí. a kígyó az ember vérét szívná. S hogy (f kígyó meg a recski egymás haragosa, s az ember meg a fecske egymás barátja miként lett, azfrarmrmg^ Ferenc Honismereti tábor Halason Azok a megyénkbeli úttörők, akik az esztendő folyamán helytörténeti és honismereti szakkör tagjaiként kiérdemelték a lehetőséget, a halasi honismereti táborban mélyíthették el ismereteiket múzeológusok, tanárok, néprajzosok segítségével. Az elmúlt évek táborainak tapasztalatai alapján az idén is úgynevezett kiscsoportokba osztották a tizenéves fiúkat, lányokat. Wicker Erika múzeológus a régészeti, Bodor Géza, néprajzos a tanyai életmódot kutató, Pásztor Anikó tanár a kismesterségeket és temetkezési szokásokat kutató, Erdei Irén népművelő a népi játékokat gyűjtő, Békési József tanár pedig a Kiskunhalassal, annak törökkori történetével ismerkedő kiscsoport vezetője volt. Egy csoport öt-hat fiatalból áll, így lehetőségük nyílt a komoly és alapos munkára, a választott téma részletes elemzésére. A tábor keretében — a helyi szakmunkásképző kollégiumában — több előadást is meghallgattak a gyűjtő és feldolgozó munka sajátosságairól, a népi hiedelmekről. összeállította: Selmeci Katalin
