Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-29 / 151. szám

4 □ PETŐFI NÉPE# 1987. június 29.

TÖRTÉNETESEN éppen az ünnepi könyvhét előtt egy kis kerek- asztal-beszélgetést hallgattam végig, amelyen egy olvasásszociológus, egy költő, egy könyvesboltvezető és egy logopédustudós vitte a szót.

Az olvasásszociológus a következőket mondta:

— Az elmúlt húsz esztendőben három tendenciát figyeltünk meg. Először is szétnyílik az olló a szakmunkások és az értelmiségiek között. Erről beszélek, mert erre van adatunk. Csökkent az olvasási kedv. Az értelmiségé stagnál, a szakmunkásoké — de más rétegeké is — a felére fogyatkozott. Másodszor — ezzel párhuzamosan — előrelépett a televízió, s valamennyi audiovizuális eszköz. Harmadszor

— ezt főleg az általános és a közép- iskolás tanulóknál figyelték meg

— rendszerszerű elmozdulás tapasztalható: mindenféle intellektuális tevékenység visszavonulóban van, előtérbe lép a „bandázás”: a csapatban, a bandában való ácsor- gás, a sportolás, a kirándulás, a hangversenyezés, a diszkózás, amikor a kamaszoknak, a tinédzsereknek nem kell egyedül lenniük, szembenézniük saját gondjaikkal, feszültségeikkel.

Ha az olvasást vizsgáljuk, akkor pedig azt látjuk, hogy a nonfiction, a valóságos tényeket valóságosan feldolgozó irodalom tör előre erőteljesen. A gyerekeknél egyértelműen, de a felnőtteknél is határozottan tapasztaljuk. Ennek általában a szépirodalom vallja kárát, a legnagyobb vesztes pedig a költészet. Általános „infantizálódás”-nak lehetünk a tanúi: a gyermekolvasók látköréből eltűnnek a klasszikusok, a régi ro- matikusok, s helyükbe a szórakoztató, a csökkentett szintű lektűr lép. A felnőtt olvasók kevesebbet olvasnak, de nő a „könyvhasználók” köre, vagyis azoké, akik a könyvet nem olvassák, hanem egy-egy tény, egy- egy adat kedvéért használják, veszik elő. Azaz előtérbe került a prakticiz- mus. S a felnőttek is egyre több lektűrt, kommerszet olvasnak, éppúgy

Olvasászavar

menekülnek feszültségeiktől, gondjaiktól, mint gyermekeik.

A KÖLTŐ — írótársai nevében is — a következőket mondta:

— Már mi, írók-költők, sem tudunk eleget olvasni. Válogatnunk kellene, de hogyan. A kritikusok nem adnak elég segítséget. S olvasóik? Nem érdekli őket a mai magyar irodalom, ebben a kiadók sem segítenek eléggé, hiszen csökken a kiadott könyvek s a példányok száma. Egy Kossuth-díjas költő panaszkodott: verseskönyveit régebben hatezer, most csak háromezer példányban jelentetik meg. Még gyermekírónak lenni a legjobb, őket még nagy példányszámban adják ki. Túl sok a fordítás. Többre becsülnek egy harmadrangú külföldi írót, mint egy másodrangú magyart.

A könyvesbolt vezetője:

— Csökkent a vásárlások gyakorisága. S mit vásárolnak, akik betérnek hozzánk? Elfújta a szél, Réztábla a kapu alatt, Szilvási, Berkesi, színészéletrajz (Márkus László, Liv Ullmann), sportbestseller, háborús bestseller, az ami a legjobban fogy. S a memoárirodalmat, az ötvenes évekről szóló könyveket keresik. A líra a földön hever; már az is nagy eredmény, ha egy Jeszenyin elkel.

A logopédia tudós oktatója mondja:

— Az egész világon az a kérdés, hogyan tanítsák meg a gyermekeket olvasni. Nincs egyedül üdvözítő olvasástanítás. Úgy tetszik, minden módszer jó, ha jó a tanítója. A gyerekek 3—5 százaléka dislexiás, olvasászavarban szenved, aminek fiziológiai alapja van. Nő a praktikus analfabéták száma, vagyis azoké, akik elméletileg tudnak ugyan olvasni, tanulták, elvégezték az általános iskolát is, de a gyakorlatban csődöt mondanak, könyvet, újságot nem vesznek a kezükbe, mert a betűk sehogy sem akarnak nekik értelmes szavakká, mondatokká összeállni. Erre is gondolnunk kell, amikor az olvasásról beszélünk.

A költő még azt is mondta: — Nem vagyok derűlátó.

Nos, a kép valóban nem derűs. Igaz, egyikőjük sem támasztotta alá számokkal, pontos vizsgálati adatokkal azt, amit mondott, ám csupán azért, mert nem tudományos értekezleten voltunk — mondandójuk mögött azonban pontos vizsgálati, mély tapasztalati adataik vannak. Mindegyikük mögött egy- egy intézmény áll, az ő észrevételeik széles kutatási alapon nyugszanak. (A könyvesbolt vezetőjéé, a költőé pedig sok tapasztalaton.)

BELENÉZTEM Nagy Lajos szociográfiáiba. 1932-ben Hódmezővásárhelyen járt: „Szinte tnúlat- ságos: a helybeli könyvkereskedő azt állítja, hogy a könyvvásárlás az utóbbi időben erősen fellondült. Tudniillik még egy-két évvel ezelőtt egyáltalán nem vettek könyvet, tehát ha most havonta húsz könyv fogy is el a hatvanezer lakosú' városban, az már föllendülés”.,Szintén 1932-ben Szolnokon járt: „Tény..., hogy akadnak olvasó emberek ..., de az olvasási kedv, s a pénztelenség, úgy látszik, összefüggenek egymással...” 1933-ban Győrbe ment: „Az olcsó ponyva- irodalmat vásárolják ...” Hajlamosak vagyunk arra, hogy klasszikusainkat idézzük, ha alá akarjuk támasztani gondolatainkat. Szentírás, amit papírra vetettek. Nagy Lajosé egyáltalán nem szentírás, ezekbe a városokba ő csak egy-két napra nézett be; amit megállapít, az nem a kutatóé, csupán a felületesen érdeklődőé. De ki vonná kétségbe, hogy bizony nagyjából-egészéből csakugyan ez lehetett a gazdasági válság ideje tájt a helyzet?

MOST PEDIG nagyjából- egészéből az a helyzet, amit a kerek- asztal-beszélgetés résztvevői elmondtak. De tegyük hozzá: ég és föld a különbség 1932—1933 s a mai állapot között, s csak azon túl van okunk az aggodalomra: arra, hogy olvasászavarban vagyunk. Tudunk olvasni, csak zavarban van egész olvasáskultúránk, nem jó tendenciák tűntek fel a láthatáron.

Fehér László

A hegedűkészítő

Ha ma is lennének céhek, akkor a hajdúnánási Tóth Imre bognár és asztalosmester valószínűleg az atyamesteri címet töltené be, ugyanis szakmája legkiválóbbjai közé tartozik. Első hegedűjét, amely egy másolat volt, 1947- ben még mint ipari tanuló készítette, a másodikat pedig 1949-ben. Ezt már megmutatta Nagy Sándor budapesti hangszerkészítő mesternek, majd az ő biztatására és útmutatásával egy életre felvállalta a hegedűkészitést. Egy-egy hangszert kétszáz munkaóra alatt készít el. Addig huszonkettő hegedű, öt brácsa és egy cselló került ki a keze alól.

A képen: Tóth Imre a hangszerkészítéshez többféle fát — habos jávort, juhart, körtét, hársfát, luc- és vörösfenyőt, valamint ébenfát — használ fel.

— Je, kedves r~i r 7 ' O

szomszédasz- hnyem-e az unokám/

szony! Azt hit- ✓

tem, mar nem is

jönnek le az idén! Vagy talán már eladták a hobbit? A maguk kertje előtt jövök el, amikor fájó csontjaimat hozom ide a gyógyfürdőbe.

Mi újság Csepelen? Ugye, jólesik a város után lejönni ide, ebbe a szép környezetbe?

Emlékszik, már elmeséltem, hogy van egy gyönyörű kis unokám. Tavaly volt hároméves, kék szemű, fürge mozgású. Meg tudtam volna enni, amikor hozzámbújt és hízelegve mondogatta: mama, én téged nem hagylak el soha, mert te vagy az én édes drága mamuci- kám. Imádtam a kis csibészt, ha itt volt, mindennel elláttam. A menyem nem nagyon törődött ezekkel a dolgokkal, jóformán meg sem köszönte, ha vittem valamit a gyereknek. Persze, nem tartottam hálára igényt. Sajnos, most már nem vehetek semmit a kicsinek.

Azt hiszem, a fiamékról azelőtt nem sok szó esett. Nagyon aranyos, szófogadó gyerek volt, autószerelőnek taníttattuk, mert az akart lenni. Amikor kitanulta a szakmát a városban, visszajött a faluba és itt helyezkedett el a tsz-ben. Szerették, megbecsülték. Társaságba nem nagyon járt, mindene volt a munka. A világról is elfeledkezett, ha egy javítanivaló autó került a kezébe. Munkaidő után először csak szívességből foglalkozott a barátai, ismerősei kocsijaival, azután már pénzért töltötte velük az időt. Éjfélekig dolgozott, nem volt annak se szombatja, se vasárnapja. Nem mondom, gyűlt is a pénze szépen.

Egyik vasárnap este hazajött a fiú, és igen furcsán viselkedett. Alig lehetett hozzá szólni, csak nézett maga elé. Elhárított minden kedveskedést: nincs semmi baja, nem kell neki semmi. Nagyot néztünk, amikor másnap este nem a munkájához látott, hanem rendbeszedte magát és csak annyit mondott, hogy a városba kell mennie. Azzal felült a motorjára és elrobogott. Azon a héten minden estéjét a városban töltötte, éjfél felé vetődött haza. Szombaton reggel aztán közölte velünk, hogy lányvendég jön a házhoz. Meg is jött a délutáni busszal, és késő este a fiam vitte vissza motorral a városba.

Őszintén szólva ma sem tudnám megmondani miért, de a kislány — minden kedvessége ellenére—nem nyerte meg a tetszésünket. De úgy voltunk az urammal, hogy „ki milyen virágot szakít, olyat szagol”: ha a fiunknak jó, akkor nekünk is jónak kell, hogy legyen.

Alig egy hét múlva a legnagyobb megdöbbenésünkre elénk álltak és bejelentették, hogy megesküsznek. Megrémültünk, hiszen már itt volt az értesítés, hogy a fiunk hamarosan bevonul 18 hónapra katonának. Hiába volt minden okos beszéd, próbáltuk rábeszélni őket, hogy várjanak a katonaidő végéig, meg kellett tartani a lakodalmat. Nem telt el egy hét sem, már kísértük ki a fiatal férjet az állomásra és csak hosszú hetek múlva láttuk viszont, de akkor már katonaruhában.

Kilenc hónapos katona lehetett a fiunk, amikor megszületett Pistike. Erről is csak később értesültünk, mert a menyem — a fiam bevonulása után — azonnal visszaköltözött a szüleihez a városba. Csak akkor láttuk terhessége idején is, ha beutaztunk a városba, és az első, egyetlen unokánknak is csak ritkán örülhettünk.

Amikor a fiam leszerelt, hazaköltöztek. Ettől kezdve két éven át nagyon boldog voltam. A menyem visszament dolgozni, naponta járt be a városba busszal; egy áruházban volt pénztáros. Jórészt én neveltem az unokámat, a szemem láttára cseperedett pólyásból értelmes kis emberkévé. A fiam is munkához látott a tsz-ben, azt hittük, visz- szalendültünk a régi kerékvágásba. Tévedtünk. Hamarosan elénk állt a fiú s közölte, hogy a feleségével megbeszélték: házat építenek a városban. Jobban örültünk volna, ha itt kerül tető alá az új ház. A mi portánkból le tudtunk volna vágni egy megfelelő nagyságú házhelyet. A menyem erről hallani sem akart, ragaszkodik a városhoz, nem fog falun élni. Később tudtuk meg, hogy miért. A fiamnak volt szépen pénze, mi is segítettünk, és hamarosan megkezdődhetett az építkezés. A menyem nem sokat tett az új otthon felépítéséért, a fiam viszont annál többet. Sokat segítettek a munkatársai, no meg a tsz sem zárkózott el a támogatástól.

Unokám hároméves születésnapja előtt elkészült a háromszobás, szép ház, a múlt ősszel. Úgy terveztük, hogy a szülinappal együtt tartjuk majd a házszentelőt is.

Alig néhány nappal a nevezetes esemény előtt, egy kora reggel a fiam nyitotta ránk az ajtót. Na, mi van, te városi lakos? — tréfált vele az uram. — Hogy érzitek magatokat az új házban?

SJUTOPOSTA

ÉRDEMES ELŐFIZETŐNEK LENNI

Mi újság az újságok körül?

Immáron második hónapja ismétlődő panasz megyeszerte: az Elet és Tudomány, a Képes 7, a Képes Újság, valamint a Nők Lapja friss példányai már kora reggel elfogynak az újságárusoknál. Mindezt azzal egészítette ki a kecskeméti Bánóczy József, hogy ő a helyi hírlappavilonokban a megjelenést követő napon kereste a májusi Házi Jogtanácsadót, hiába.

E közérdekű üggyel kapcsolatosan először — május legelején — a kormányszóvivő nyilatkozott, hangsúlyozva a tényt: a képes hetilapok túlnyomórészt devizaigényes papíron készülnek, s ebből a szükségesnél kevesebb mennyiség áll rendelkezésre. A témáról június 20-án szólt a rádió 168 óra című politikai magazinja, melyből kiderült, hogy é jó minőségű papírt előállító Szolnoki Papírgyár idén mintegy másfél milliárd forinttal csökkentett összeget fordíthat a munkájához nélkülözhetetlen külföldi alapanyag beszerzésére.

Mit tehet ilyenkor a hoppon maradt olvasó? A kérdéssel a megyei postahivatal vezetőjét; Rostás Sándort kerestük fel, aki így válaszolt:

— Bács-Kiskunban a posta több mint 600 féle sajtókiadvány terjesztésével foglalkozik. A különféle lapok példányainak 70 százaléka az előfizetőinkhez kerül, akiknek száma meghaladja a 330 ezret. Nincsenek azonban kevesen, akik naponta vagy hetenként vásárolnak újságokat. Részükre a példányok 30 százalékát biztosítottuk eddig. Több hete azonban már nem elégíthetjük ki ezt a

keresletet, mivel jó néhány képeslapból alig, vagy egyáltalán nem kapunk úgynevezett áruspéldányokat. Ebből pedig — logikusan — sejthető a megoldás: érdemes előfizetőnek lenni.

— Egyeseknek fenntartásaik vannak az ilyen megrendelésekkel szemben, például azért, mert az átlagosnál jóval nagyobb formátumú Képes 7-et a kézbesítő nem tudja begyömöszölni a rendszerint szűkös méretű postaládába, ahonnan pedig eltűnhetnek a félig kilógó újságok. Többek szerint célszerű volna engedélyezni, hogy a hírlap- pavilonban lehessen megrendelni a lapokat, melyek ott polcokra rakva, tehát rendezetten várhatnák az előfizetőiket.

— A valós problémáról tudunk, az ötletet köszönjük, megvalósításának lehetőségét központi szervek bevonásával vizsgáljuk. Ennek során ki kell dolgozni a paviloni hírlapárus anyagi érdekeltségének rendjét is.

— Jelzik olvasóink, hogy a Házi Jogtanácsadó is hiánycikk, jóllehet nem minőségi papíron készül. Ez esetben mi a magyarázat?

— A májusi szám a közérdeklődésre számot tartó új családjogi törvény tudnivalóit tartalmazza, ezért volt keresett. Miután e fontos témáról sem a szerkesztőség, sem a kiadó nem értesített bennünket előzetesen, csak a szokásos példányszámot kértük a lapból. Utólagos rendelésünk nyomán júniusban plusz 100 darabot kaptak a kecskeméti hírlap- pavilonjaink.

CIKKÜNK NYOMÁN

Díjtalanul megjavították a tévét

Május 18-ai Sajtóposta rovatunkban számoltunk be arról, hogy a Kecskeméten lakó Szijjártó Júlia évek óta ké- ri-sürgeti az 1980 őszén újonnan vett Uránus típusú Orion tévékészüléke képcsőhibajának megszüntetését a helyi elektromos karbantartó vállalatnál, eredménytelenül. Emiatt felbontotta az átalánydíjas javítási szerződést, melyet e céggel kötött.

Ez ügyben vizsgálatot folytatott a felügyeleti hatóság, a megyei tanács ipari osztálya s a megállapításáról, valamint az intézkedésről az alábbiakat közölte:

Ha a készülék hibája a vásárlástól számított, legkésőbb 72 órán belül észlelhető volt, igényelni lehetett volna a cseréjét. Ami pedig az átalánydíjas javítást illeti, az arra vonatkozó kifogást, tehát azt, hogy csengőhöz, s nem televízióhoz való reduktort (feszültségcsökkentő transzformátort) használt fel a szerelő munkája során, még a szerződés érvényessége idején kellett volna bejelenteni a szolgáltatónál.

Noha e tévé úgynevezett garanciális ideje már régen lejárt, a sajnálatos esetre — meg a tulajdonos nehéz anyagi helyzetére — való tekintettel az Elekt- roszer igazgatója úgy döntött, hogy díjtalanul végzik el a javítást, pontosabban: a képcsőcserét. Erre június elején sor került, s azóta hibátlanul működik a készülék.

TAKARÉKSZÖVETKEZETI TAG PANASZA NYOMÁBAN

„Hitelkeret híján is megkövetelt az udvariasság... ”

Kiskunhalason, a Kossuth u. 36. szám alatt lakik Pataki Ferencné, aki nemrégen pénzzavarba került. Mivel tagja a takarékszövetkezetnek, gondolta, kölcsönt vesz fel. Az illetékes hivatalból azonban dolgavégezetlenül távozott, de hogy miért, annak részleteit ekképpen ecsetelte:

— Kicsi iroda, ahol három tisztviselőnő dolgozik. Odamegyek az egyikhez s felfedem, mi járatban vagyok. Szavaimat a többiek is hallják, mégis meg kell ismételnem, amikor a másik ügyintéző színe elé járulok. Miután befejezem mondandómat, ő következik. Reagálása csupán megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatás a hitelfolyósítás szigorú szabályáról, a visszafizetés kötelezettségéről, amiből azt szűröm le: esze ágában sincs rajtam segíteni. És egy ceruzavonást sem tesz érdekemben.

Miközben szégyenkezve távozom, azon meditálok, mivel szolgáltam rá, hogy nem lettem kegyeltje az ügyintézőnek, aki jó modorért sem állhatott sorban, mikor osztogatták.

Tényleg csak ennyi becsülete van a takarékszövetkezeti részjegyet vásárlónak? — kérdeztük Haskó Béla megbízott ügyvezetőt a Soltvadkerti Takarékszövetkezetben, ahová az említett halasi fiók is tartozik szervezetileg. Ezeket közölte:

— Rámszakadt az tegnap este, édesanyám, —válaszolt a fiunk, legnagyobb megdöbbenésünkre. A lélegzetünk is elállt attól, amit elmesélt. Tegnap este, alig hogy hazaért, eléállt a felesége: Válni akar, neki már elege van ebből a bohóckodásból. Már az esküvőjük előtt volt valakije — kapaszkodjon meg, szomszédasszony! — a gyerek is tőle van, a fiammal csak bosszúból kötött házasságot. Az udvarlójával csak addig tartott a harag, amíg a fiam bevonult 1 katonának. Amíg odavolt a fiú, szinte együtt éltek, és azóta is rendszeresen találkoznak. Kijelentette, hogy végre igazi apát akar a fiának. Közölte azt is, hogy az új ház közös szerzeménynek számít, és igényt tart rá.

Hát csoda-e, hogy nem dőlt össze a világ? El sem tudom sorolni azt a sok hercehurcát, bírósági tárgyalásokat, meg mindent, ami történt ősz óta. Látja, most is hull a könnyem, sósabb lesz tőle a gyógyvíz. Már elváltak, a fiam itthon lakik, szavát sem lehet hallani, csak dolgozik, aztán este ül az ágya szélén órák hosszat, nézegeti a gyerek fényképét; nem hitte, ma sem hiszi, hogy a gyerek nem az övé. Én sem tudom, hogy mit mondjak. Az orvosszakértő véleménye szerint az a valaki az apa, nem a fiam. És én nem vagyok annak a kis tündérfiúnak az édes mamucikája, aki engem sohasem hagy el. Ősz óta nem láttam, vajon elfelejtett-e?

Jól kipanaszkodtam magam, lassan ideje indulni. Megyek haza, adok efini a csirkéknek, s közben az jut az eszembe, milyen szívesen vinnék belőlük Pistikének. De vajon van-e unokám? Enyém-e az unokám?

Opauszky László

— Tagjaink sokféle szolgáltatást vehetnek igénybe. A teljességre törekvés nélkül utalok a betételhelyezési lehetőségekre, az építési, mezőgazdasági és áruvásárlási kölcsönök igénybevételére. Ez utóbbit illetően csak Halason van ezernél több ügyfelünk. Működésünket pénzügyminiszteri rendelkezések szabályozzák, s ezek értelmében a hitelezésre is meghatározott keret áll rendelkezésre. Noha több millió forintot jelent évről évre az ilyen cimen kezelt összeg, az idei, sajnos elfogyott. A panaszos ezért nem kaphatott rövid lejáratú szeméyi kölcsönt.

Egyébként kegy gyakorlásáról szó

Csereklei Lajosnénak, Szabadszállásra: Házasság felbontását követően a vagyonmegosztási igények rendezésénél arra kell törekedni, hogy egyik fél se jusson méltánytalan anyagi előnyhöz. Ennek érdekében számba kell venni az élet- közösség fennállása alatt szerzett javakat, valamint a különvagyont. Szerkesztőségünkhöz küldött irataiból arra következtetünk, hogy hasonló esetében is a tényszerű, igazságos vagyonelszámolásra törekedett a bíróság. Ha emiatt mégis kifogásai vannak, helyesen teszi, ha ügyvéd közbenjárását kéri, aki az Ön érdekében perújítást kezdeményezhet vagy törvényességi óvásért folyamodhat a megyei főügyészséghez.

"Édesanya” jeligére, Bácsborsódra: Ön az egyik nevelőotthon kis lakójának testi fenyítése ellen emel szót levelében. E véleményét osztjuk, feltéve, ha valóban megtörtént dologról van szó. Ezt azonban nem támasztják alá egyértelműen értesülései. Egyébként is ilyen ügyben csakis vizsgálat megállapítása alapján lehet állást foglalni. Javasoljuk, hogy a részleteket és minden fontos konkrétumot tartalmazó soraival keresse fel a felügyeleti hatóságot, a megyei tanács művelődésügyi osztályát.

Farkas Bélának, Kaposvárra: Közlése szerint az idei turistaforgalomra kevésbé készültek fel a bugaci ajándéküzletek, ahol röviddel .ezelőtt egyetlen helyi képeslap sem volt kapható. Ezzel kapcsolatosan arról tájékoztatott a nagykereskedelmi feladatot ellátó PIÉRT kecskeméti lerakatának vezetője, Hajagos István, hogy minden évben több mint 1 millió ilyen kiadványt rendelnek meg, melyek egy része a raktárakban marad, mivel a kiskereskedelem csak gyér tételekben igényli az 5 forintos, illetve a 3 forint 50 filléres lapokat. Mivel a szóban forgó térség képeslapokkal történő ellátásának a megyei idegenforgalmi hivatal és a Pusztatourist a gazdája, olvasónk észrevételére ezúton hívjuk fel e cégek figyelmét.

Horváth Tündének, Kiskunfélegyházára, Kovács Mariannák, Kecskemétre, Súlyán Juditnak, Kalocsára és másoknak: A Frézia Manekenstúdió a komáromi Csokonai Művelődési Központban működik. Az oktatók között tánctanár, hivatásos maneken, sminkmester és fodrász van, akik kulturált mozgásra, kellemes megjelenésre tanítják meg ingyenesen a szép és jó alakú lányokat,

sincs ügyintézésünk során, minden hitelkérelemnek eleget teszünk. Kizáró ok csupán az lehet, ha valaki esetében már korábban meggyőződtünk, hogy tartozását nem fizeti vissza pontosan.

Ami a rossz modort, a kifogásolható hangnemet illeti, ezzel kapcsolatosan egyetlen munkatársunkkal szemben sem vagyunk elnézőek. Hitelkeret híján, vagy más teljesíthetetlen kérés esetén is megkövetelt az udvariasság nálunk. Sajnáljuk, hogy nevezett tagtársunk mást tapasztalt. Ügyét — kérésére — kivizsgáljuk, orvosoljuk és mindent megteszünk a hasonló kellemetlenség megelőzésére.

asszonyokat. A tanfolyamot eredményesen elvégzett manekenek divatbemutatókon vehetnek részt, akár állandó foglalkoztatottként is.

Karsainénak, Tiszakécskére: Az OTP mindegyik fiókja árusítja június közepe óta a 10,20,50 és 100 ezer forint címletű, évi 11 százalék kamatozású, hatéves lejáratú kötvényét, melynek révén saját forrásait növeli. Tervek szerint ebből az összegből a magyar gazdaság fejlesztését, a szerkezetátalakítást kívánja támogatni a profilját bővítő, s a kereskedelmi banki funkciók ellátására készülő takarékpénztár.

Kiss Jánosnak, Jászszentlászlóra: Lapunkban, valamint a központi napi- és hetilapokban gyakorta olvashatóka különböző helyeken működő társkereső szolgálatok címei. Ezekre küldje el ilyen tartalmú leveleit. Kecskeméten viszont személyesen is felkeresheti a Társkeresők Baráti Körét, mely minden pénteken este tartja foglalkozását a Toronyház étteremben.

Szabó Lászlónak, Kiskunmajsára:

A belkereskedelmi miniszter 1985-ben közzétett állásfoglalása értelmében magánszemélyek áruközvetítésre csak olyan termék esetén vállalkozhatnak, melyeket a kiskereskedők forgalmaznak. Ebből következik, hogy gépkocsi adásvételi ügyletének lebonyolítására nem szervezhető gmk. Különben a használt gépjárművek forgalmazását illetően igen eredményesen működnek a Mer- kur-telepek, s a nagyobb városokban már havonta megtartandó autópiacok.

„Tisztelettel” jeligére: A társadalom- biztosítási jogszabály értelmében a magángazdaságban foglalkoztatott személy után napi 35 forint járulékot kötelező fizetni. Az összeget postai utalványokon kell a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) címére eljuttatni, mégpedig legkésőbb a munkába állástól számított következő hét csütörtökéig. E jogi előírás végrehajtását az illetékesek ellenőrzik.

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 / A Telefon: 27-611

ÜZENJÜK

SíhiööiiIoíumi!fim:

t