Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-20 / 144. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. június 20.

\

A jövedelembiztonság feltételei

TELE VAN SIRÁNKOZÁSSAL rádió, televízió, újság: nem javul a népgazdaság jövedelemtermelő képessége. Arról már kevesebb szó esik, hogy gyengül az egyének, családok jövedelem- szerző képessége is. Csökken — főleg a gyors árszínvonal-emelkedés hatására — a jövedelembiztonság. Ma már nem nyújt elegendő biztonságot egy családnak az, ha tudja, jövőre ugyanannyi lesz a pénze, hiszen ez a pénzösszeg 6—8 százalékkal akkor majd kevesebbet ér. Nem jelent jövedelembiztonságot egy vállalatnak sem annak reménye, hogy árbevétele és nyeresége nem csökken. Drágulnak az anyagok, gépek, szolgáltatások. Ugyanannyi pénz már lényegesen kevesebb pénz.

A jövedelmi biztonság elve persze nemcsak azt jelenti egy szocialista társadalomban, hogy a család, a vállalat jövedelme reálértékben lehetőleg ne csökkenjen, hanem azt is, hogy mindinkább háruljanak el az akadályok a jövedelem — több és jobb munkával való — növelhetősége elől. Tulajdonképpen ez az ára a jövedelembiztonságnak. Sokat tettünk ezen a területen — főleg a különmunka-lehetőségek bővítésével. Jobb lenne persze, ha a főmunkaidőben és a főmunkahelyen találnánk meg teljes egészében a számításunkat, itt jutna érvényre a munka szerinti elosztás elve. (Ennek lehetőségét keresik is az arra illetékes szakemberek.)

ÖNÁLLÓSULT ÉRTÉKKÉ vált a családi jólét növelhetősége a családtagok nagyobb erőfeszítése révén; a felnőtté váló gyermekek elindítása, kibocsátása minél jobb feltételekkel; az önálló lakáshoz való jog és lehetőség; a családi szükségletsorolás szabadsága. A jövedelmi biztonság elve magában foglalja azt a követelményt, hogy — rendkívüli esetek kivételével — egyetlen társadalmi réteg jóléti szintje se süllyedjen, a lakosság infrastrukturális (kereskedelmi, közlekedési, közüzemi) ellátási szintje a kiegyenlítődés felé haladjon; a létmini- mum-alattiság megszűnjön.

Alapvető emberi jog, hogy önhibáján kívül senki ne éljen létminimum alatt. Ha folyamatos és gyors a fogyasztói árszínvonal emelkedése, és lassú a gazdaság növekedése, mind több család kerül létminimum alá. Csak úgy juthat az egyik családnak több, ha a másiknak kevesebb jut. A fogyasztói árszínvonal nem a kereseti és a nyugdíjszínvonalhoz igazodik, hanem a különjövedelmekkel megfejelt munkajövedelmi színvonalhoz. így az árszínvonal-emelkedés nemcsak a többlet- és a különjövedelmeket fölözi le, hanem az alapjövedelmeket is. Az infláció tehát a jövedelmi biztonság legnagyobb veszélyeztetője.

Megfogalmazott és hangoztatott szocialista elvvé vált a létminimum-felettiség joga. Ami azt jelenti, hogy a közvetlen alapszükségletek minden családban kielégíthetők legyenek. Önhibáján kívül senki ne éljen szegénységben. Ezt lehet biztosítani valamilyen garantált jövedelemszinttel, de lehet biztosítani társadalmi juttatásokkal (reálértékét megtartó nyugdíj, családi pótlék, segélyek, egészségügyi rehabilitáció, otthoni vagy közhasznú foglakoztatási lehetőség állami támogatással, vállalati érdekeltség teremtése a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására.

A jövedelmi biztonság tekintetében még nehéz időkben sem tehetünk engedményeket. Ragaszkodunk a „vívmányokhoz”. Ilyenek a jövedelmi biztonság tekintetében a teljes foglalkoztatás, a kereső tevékenységhez való jog, (ez nem azonos egy adott munkahelyhez való joggal) az ingyenes egészségügyi alapellátás, az ingyenes alap- és középfokú oktatás, az anyasággal kapcsolatos kedvezmények és jogok; a társadalombiztosítási járandóságok reálértékének megőrzése; az üzemi étkeztetéshez, üdültetéshez, a gyermekintézményi ellátáshoz nyújtott állami, háztartási egészségügyi cikkekhez, gyógyászati segédeszközökhöz, tankönyvekhez nyújtott állami támogatás azonos mértéke.

GAZDASÁGI HELYZETÜNK egyre több feszültségtől terhes, mégse fogadhatók el az olyan tételek, hogy „a szegény család ne iskoláztassa gyermekét”; „a szegény ember az olcsót vegye, a jómódú a drágábbat”, „akinek kevés a pénze, annak ne járjon az esze hűtőgépen, televízión”; „az szórakozzon, járjon színházba, akinek van pénze rá”; „a szegény család számára ott állnak az alacsony bérű, komfort nélküli lakások”. Ezek az „elvek” meglehetősen elavultak, bár érvényesülésüket az utóbbi évek meglehetősen tűrhetetlen mértékben felerősítették. A családok közötti jövedelmi és vagyoni differenciálódás teljesen átréteg- zi, átstrukturálja társadalmunkat. Az egyenlőség elve mindinkább csupán mérceegyenlőséget és esélyegyenlőséget jelent, tehát azt, hogy az általános jövedelemszerzési és boldogulási feltételek egyenlőek. Ebből persze mind kevésbé elviselhető egyenlőtlenségek születnek a jövedelmek szintjében és biztonságában. A várható adó- és jövedelempolitikai intézkedések ennek akarnák útját állni.

A legtöbb modern „egyenlősítés” rendkívül kíméletlen és helyzetdifferenciáló. A mérceegyenlősítés felszínre hozza és kiélezi a természetes alapegyenlőtlenségeket munkaképességben, egészségi állapotban, műveltségben. A nemek közötti egyenlőség kíméletlenül sújtja a nőket — soha nem képzelt terheket rakva rájuk. Az esélyegyenlőség következtében hatalmas jövedelmi és vagyoni különbségek jöttek létre ember és ember, család és család között, de most már ezt nem lehet ráfogni politikai rendszerre és struktúrára. Az esély- egyenlőség nőtt — az esélykihasználási egyenlőtlenség fokozódott.

AZ EGYIK EMBERNEK van lehetősége arra, hogy több és jobb munkával növelje családja jólétét, a másiknak nincs. Az egyik vállán olyan család terhe van, ahogy sok a gyermek, a magatehetetlen öreg és beteg; a másik ember ilyen terhektől mentes. Az egyik bír napi 14 órát dolgozni, a másik 8 óra alatt is elfárad. Mindenki előtt megnyílik lassan az előbbrejutás, a tanulás, a szakképzés lehetősége, de az egyik ember bírja az ezzel járó terhelést, a másik nem. Vannak „túlfizetett” szakmák, de ezekhez különleges fizikai erő és egészség kell. Vannak jó beosztások, de ehhez különleges személyi képességek vagy kapcsolatok szükségesek.

Egyszerre kell fokoznunk a jövedelmi biztonság mindkét elemét: biztosítanunk kell a keresetek és a pénzbeli társadalmi juttatások reálértékét, és közben azt is, hogy társadalmilag hasznos munkával meglegyen az önalapú jövedelemnövelés szabad lehetősége. Különösen vigyáznunk kell a fix fizetésűekre és a nyugdíjasokra.

Dr. Pirityi Ottó

DRÁGUL-E A FODRÁSZ- ÉS A KOZMETIKAI SZOLGÁLTATÁS?

Mibe kerül a szépség és a jó megjelenés?

A nők a szépségért, a férfiak a jó megjelenésért ritkán garasoskodnak. A mai árak mellett azonban legtöbben anyagilag nincsenek abban a helyzetben, hogy ne háborognának az olyan híresztelésen, amely szerint 40 százalékkal nő a kozmetikai és a fodrászszolgáltatások ára.

Az elnök cáfol — de a gondokat nem kendőzi

— Igazán?

— Kacsa, mesebeszéd — feleli a híresztelésre Szivá/c Gyula, a Kiskőrösi Ipari Szövetkezet elnöke. — Nálunk csak nyolc százalék emelést terveztünk. Az'igaz, hogy lakossági szolgáltatásaink, a két említett szakmában s a mosásban és a vegytisztításban, nem jövedelmezők. Az alaptevékenység nekünk nem hoz nyereséget, ezért fejlesztésre sem telik ezen a területen. Legutóbb például két rosszból csináltunk egy jó mosógépet! De mi lesz, ha tönkremegy a nagy, amit egymillió forintért vettünk? Miből pótoljuk? Hiszen a legkisebbnek is — már amelyik nálunk annak számit — 200 ezer forint az ára. S még nem beszéltem egyéb gondjainkról... '

— Miről?

— Már régóta szűk a kozmetikai kezelőhelyiségünk, ám ettől függetlenül csak azt mondhatom: nem lesz bővebb, tán még tovább is szűkül, mivel a szolgáltatásokat állami támogatás nélkül, önerőből képtelenek vagyunk fejleszteni. Egy-egy költség pedig ráadásul feleslegesen növeli is kiadásainkat.

— Mennyiben?

— Amennyiben a női-férfi fodrászatban pénzkezelőt kell alkalmaznunk, aki két szolgáltatásidíj-fizetés között csak ül és várakozik. Miért ne kezelhetné a pénzt egyik fodrászunk? Abban a gebinesben, aki különállóan dolgozik, megbízhatom, a saját alkalmazottamban meg nem?

Furcsa. Végtére is ott kötik meg az üzletet — ott niéretik meg a munka —, ahol a szolgáltatást nyújtják. Lent, a műhelyben.

Nagyobb érdekeltséggel, bővebb helyen

Opauszki Zsuzsa kozmetikus alig ér rá szót váltani, annyi a tennivalója délelőtt. Szolgáltatóházi műhelye egy konyhánál nem nagyobb. Ebben dolgozik — egyelőre változatlan árakért. A bevételből 26 százalék arányban részesedik. A múlt hónapban 4600 forintot keresett.

A kedves, szőke hölgyhöz szívesen térnek be Kiskőrös szebbik nemhez tartozó lakói. Jó kezekbe kerülnek. A „szépítész” a kiskőrösi szakmunkás- képzőben, főállásban kilencven első- és másodéves kozmetikustanuló felkészítésével (is) foglalkozik, akik Kecskeméttől Bajáig, az egész megyéből ide járnak. A kozmetikusnő szereti szakmáját. Vendégei — Náhlikné Tóth Eszter, Simonná Heibl Aranka. Szilberhorn Ferencné és mások — ezt erősítik meg. 1984 óta ugyanazokkal az árakkal és az e szakmában ismert kisiparosok vállalási díjához képest — kiskőrösi asszonyok szerint — fele annyiért dolgozik. Egy nagykezelés 137 forint: az országban állítólag a legolcsóbb. Jönnének hozzá többen is, de nincs hely, ahová látogatóit leültethetné.

A műhelyre ráférne a bővítés. A szövetkezetnek, vagy másvalakinek megérné. Hiszen most moccanni is alig lehet benne. Olyan intimebb szolgáltatásra pedig, mint például a lábszőrtele- nítés, hiányoznak a feltételek.

Úgy látjuk, Kiskőrösön koránt sincs kihasználva minden lehetőség a mainál szélesebb körű kozmetikai és fodrászszolgáltatásokra. Elgondolkodtató, hogy míg Jeszenszki Jánosné férfifodrász, a kozmetikuséval szomszédos üzletben kevesli 2100 forintos havi fizetését — elmondása alapján: saját pénzéből szokott borotvapengét és fésűt venni, hogy dolgozni tudjon —, a pénzkezelő üres perceiben unottan ül a pult mögött.

— Árulhatna legalább valamit: szappant, borotválkozószereket, kölnit, pengét vagy fésűt. Hasznosabban telne el az ideje — jegyzi meg egy vendég, Kancsár Imre.

Ne ők dirigáljanak: nekik mi éri meg!

Egy szó, mint száz, a szolgáltatóknak legyen érdeke több és jobb munkával nagyobb bevételhez jutni! Csak ne olyan módon, ahogyan a Kecskeméti Fodrász Szövetkezet akarta, s amelyet a megyei tanács ipari osztálya — igen helyesen — elvetett. A szövetkezet afféle „csomagárakat” akart diktálni a megrendelőknek. Ezzel megvalósíthatta volna — a kereskedelemben már ismert árukapcsolás mintájára — a szolgáltatáskapcsolást. Egy kalapba sok minden belefér alapon, összevontan olyan szolgáltatásokat is megfizettettek volna a vendégekkel, amelyeket ők egyébként nem akartak igénybe venni. A „csomagtervből” végül nem lett semmi. A kéretlenül, 25-félcképpcn csoportosított nőifodrász-szolgáltatá- sokat június l-jétől újra 53-félére bontották vissza. így tehát ki-ki tetszése szerint választhatja ki az egyéniségének és pénztárcájának leginkább megfelelőt.

A lakosság kiadása ezzel nem csökkent, csak szükségletéhez mérten módosult.

Hegedűs János elnök elmondja, hogy

• A „csomagárak" feladása nem jár forgalomcsökkenéssel. A kecskeméti szolgáltatóházi nóifodrász-részlcgnek 150—180 ezer forint a havi bevétele.

• Arctisztítás, az egyik gyakori szolgáltatás. Aki végzi: Abelné Varga Erzsébet városföldi kozmetikus. (Tóth Sándor felvételei)

áraik — a kiskőrösi 8-cal szemben — 10—15 százalékkal növekedtek, de még így is jócskán alatta vannak a budapestieknek. A fővárosban, úgy tudja, kerületenként is különbözők a fo- rász- és kozmetikai szolgáltatások trai, ami több tényezőn múlik. A. szolgáltatások — a felhasznált kozmetikumok hatóanyag-tartalmát tekintve is—jobbak. Másfelől pedig ott él a lakosságnak egy olyan rétege, amelyik jobban meg tudja fizetni a szépség és a jó megjelenés árát.

Versenyképesen, jobb munkával

A haj és a bőr ápolása, a kellemes külső és a jó közérzet manapság nem luxus. Természetes igénye a mai embernek, akár fiatal, akár idős. Ezért is tartom figyelemre méltónak Hegedűs János — többek közt a helyi KIOSZ- alapszervczethez elküldött — javaslatát:

Mivel alapvető szolgáltatásokról van szó, ajánlottam, hogy a megye szövetkezeti és magánkisiparában a női és férfifodrászok tevékenységükért azonos árat számítsanak fel. Ez az egészséges versenynek nem lehet akadálya. A mi szak-' inkban nem csak úgy válhat valaki konkurenssé, hogy 4—5 forinttal olcsóbban dolgozik. Előnyre tehet szert azzal is, ha munkáját jól és udvariasan, mások megelégedésére végzi. Ez a legfontosabb!

Kohl Antal

BÚCSÚ HELYETT — FOLYTATÁS

„Mindig boldog ember voltam”

Kürti László, a gyáralapító

Egy napja búcsúztatták el, keresem az arcán, a szavaiban a csüggedtséget, de most is olyannak találom, mint máskor: a nyugdíjkorhatár elérésével, úgy látszik, nem veszett ki belőle a bizakodás, a vállalkozó kedv. Azért megkérdem Kürti Lászlót:

— Ilyen könnyű megválni egy gyár elsőszámú vezetői székétől?

— Ne higgye, hogy nekem az volt. De az embernek át kell tudnia adni a helyét az új nemzedéknek. Nem felejtettem el, hogy valaha én is hasonlóképpen kaptam lehetőséget.

A Remix Rádiótechnikai Vállalat tiszakécskei gyárának története és Kürti László életének legtermékenyebb éVei nem választhatók el egymástól. Tősgyökeres kécskei; Szolnokon végezte el a gépipari technikumot, Csepelen, a szerszámgépgyár tervezőcsoportjában kezdte pályafutását. 1954-ben jött haza, a permetezőgépgyárba, ő lett az üzem ötvenedik dolgozója. Gyerekcipőben járt még a községben az ipar; Kürti László a legelső technikusok egyike volt. 1970 áprilisáig munkálkodott a műszaki osztályon, utóbb már annak vezetőjeként. A Kiss Bálint találmányai alapján készített háti permetezőgépek mellett akkor már jó színvonalon, egyedi vegyipari berendezéseket is előállított a Vegy- épszer Vállalat majdani gyára. A létszám hatszáz főre nőtt.

— Ezerkilencszázhatvankilen- ben a község vezetői fölmérték, hogyan is áll a településen a nőpolitikái határozatok végrehajtása — közelít élete újabb fordulatához Laci bácsi. — Kitűnt, hogy a lányok és asszonyok foglalkoztatása nincs megnyugtatóan rendezve. A mezőgazdasági dömpingfelada- tok ehhez kevésnek bizonyultak, egész éves munkát kellett adni nekik. A családok két keresetből jobban boldogulnak. Emellett a nők emberi, állampolgári esélyei is teljesebbek, ha önálló keresőkké válhatnak. A Remixszel kötöttek egyezséget a község vezetői új üzem létesítéséről.

— És a még nem létező üzem vezetésével önt bízták meg.

— Hetven április tizenharmadikán harminckét lánnyal elindultunk Budapestre megtanulni a munkát, amit majd a leendő kécskei telepen végzünk. Az üzem helyén még permetezték a szőlőt, amikor felszálltunk a vonatra. A község vezetői azt ígérték, hogy amikor hat hónap múlva visszajövünk, készen lesznek a műhelyek. És állták a szavukat! Október hu- szonhatodikán százhuszonkét emberrel megkezdtük a termelést, és az év végéig 2,5 millió forintos termelési értéket állítottunk elő. Azóta a létszám ötszáz főre, a termelési érték kétszáz millióra nőtt. Az eltelt tizenhat év alatt a gyáregység Magyarország professzionális po- tenciométer bázisává vált.

— Visszaesések, krízises időszakok nem lassították a fejlődést?

— Minden évben eleget tettünk

kötelezettségeinknek, gazdaságos munkával. Lehetővé vált a felhalmozott szakmai tapasztalatok révén, hogy most már rangos nemzetközi színvonalú termékeket készítsen a kollektíva.

Már nem az irodájában, hanem az Arany János Művelődési Központ egyik szobájában beszélgetünk Kürti Lászlóval. Itt nemcsak úgy, egyszerűen vendég, hanem segíteni van itt. Egyelőre itt teszi magát hasznossá, de van, lesz igazán neki való feladat is; ő irányítja majd a Remix üzem mellett épülő foglalkoztatót.

— Életemben mindig boldog ember voltam — vallja —, mert mindig olyan közegben lehettem, ahol bíztak bennem és hagytak dolgozni. A sors nagy ajándékának tekintem, hogy a szülőhelyemen egy csoportban -tevékenykedhettem a mi idősebb generációnknak azokkal a tagjaival, akiknek az irányításával a község várossá fejlődött. Sok nagyszerű kezdeményezés részese lehettem, a híradás- technikai ipar meghonosításán kívül is. Jól együttműködtünk a tanács és a párt vezetőivel a településfejlesztésben. Nem csak a termelési tervünket teljesítettük — az Tiszakécskén kevés volna —, eleget tettünk annak is, amit lakóhe- ljjünk, várt el tőlünk.;,Hozzájárultunk— az iskolépítéstőí a gázvezetésig — mindenhez.

— A megváltozott munkaképességűeknek létesülő foglalkoztató építése hol tart?

— Az alapjai készülnek, a termelés a jövő év első felében kezdődhet meg. Híradástechnikai alkatrészeket készítünk majd. Száz feletti létszámra számítunk a városból és vonzáskörzetéből. Látja, még Öregen is a sors kegyeltje vagyok: odaállhatok a hátrányos helyzetű emberek ügye mellé. Gyönyörű élmény valami újat kezdeni, amivel használhatunk.

— Ön szerint mi az életben a legfőbb érték?

— Én már öreg ember vagyok, hosszú útra tekinthetek vissza, nekem elhiheti: a munkában való gyönyörködni tudás a legtöbbet érő adomány. Szerencsémre, ebből én is részesültem.

A. Tóth Sándor

AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR GAZDASÁGFEJLESZTÉSRE ÉS SZERKEZET- ÁTALAKÍTÁSRA,

SZERKEZETÁTALAKÍTÁSI KÖTVÉNYT bocsát ki

I milliárd forint értekben,

10 000, 20 000, 50 000 és 100 000 forintos címletekben.

ÉRTÉKESÍTÉSE: 1987. június 15-étől. ÉVI KAMATA: 11%, amely évente felvehető. LEJÁRATA: 6 év.

A visszafizetés a 4—5—6. évben, részletekben történik.

A kötvény az OPT valamennyi fiókjában és totó—lottó kirendeltségében vásárolható.

BANK 1567