Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-15 / 139. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. június 15. ORSZÁGOS SIKER NÉMET NYELVBŐL A legszebb álom A Bács-Kiskun megyei fiatalok eb­ben a tanévben is számos tanulmányi versenyen, vetélkedőn, sportrendezvé­nyen öregbítették megyénk, iskoláink és pedagógusaink hírnevét. Évről évre bizonyságot tesz néhány tanuló arról, hogy kiemelkedő képességű fiatalok és hozzáértő tanárok dolgában nincs hi­ány szűkebb hazánkban sem. Legutóbb a kecskeméti Magyar Ilo­na Általános Iskola tanulói bizonyítot­tak: az országos német nyelvi verse­nyen háromfős csapatuk második he­lyezést ért el, míg az egyéni erőpróbán egy első és egy harmadik helyet szerez­tek meg. A találkozáskor három fegyelme­zett, intelligens lányt ismertem meg. Úgy mondták, életük legszebb álmai váltak valóra ezzel a győzelemmel. Báli Nikoletta, Bártfai Judit és Tóth Tímea a napokban kapja kézbe a nyolc osz­tály elvégzését tanúsító bizonyítványt, s szeptembertől mindhárman a Katona József Gimnázium haladó német nyelvi tagozatán fejlesztik tovább tudásukat. Az alapfokú nyelvvizsgát a nyáron sze­retnék megszerezni, bár attól tartanak, hogy koruk miatt ezzel még várni kell. Egymás szavába vágva mesélnek a nagy élményről: — Áprilisban egyéni írásbeli pályá­zatot írtunk, ami kétszer 45 perces nyelvi tesztből, s egy, a nyári terveinket tartalmazó levél megfogalmazásából állt. Öten készültünk erre, de csak a legjobb három dolgozatot küldhette tovább tanárnőnk: Boronkay Klára. Mindhárman 24 pontot értünk el, a maximális 25-ből. így bekerültünk a legjobb tizenöt csapat közé, akiket má­jus végére hívtak össze Budapestre, az NDK-centrumba. Megkezdődött a fel­készülés. Rengeteg kazettát hallgat­tunk, így csiszoltuk kiejtésünket. A versenyt négy részből állt. Nikolet­ta feladata volt talán a legnehezebb: egy ismeretlen szöveg elolvasása, majd tartalmának összefoglalása — termé­szetesen németül. Judit a háromtagú zsűrivel beszélgetett, Tímea pedig egy Grimm-mesét adott elő. Igazi csapat­munka a negyedik feladat volt, mely­ben meghatározott szituációt kellett el­játszani. — A sikert felkészítésünknek kö­szönhetjük — mondták. — Harmadik osztályos korunk óta tanuljuk kiemelt óraszámban a német nyelvet. A tan­könyvet már régen nem használjuk, ta­nárnőnk talál ki számunkra feladato­kat. Egyik alkalommal például a városi tanács dísztermében tartottuk az órát, ahol mindannyian egy-egy freskót mu­tattunk be a többieknek németül. Való­színűleg azért megy jól a tanulás, mert megszerettük a nyelvet. De nemcsak a németet, hanem most már más európai nyelvvel is szeretnénk foglalkozni: olasszal vagy franciával. A távolabbi cél pedig a külkereskedelmi főiskola. A beszélgetés után meg kellett ígér­nem, hogy szót ejtek némettanáraikról: Lipócziné Csabai Saroltáról, Megyesiné Viktor Arankáról, s a felkészítő Boron­kay Kláráról, akiknek segítsége és az osztálytársak biztatása nélkül nem si­került volna ilyen eredményt elérni. Ni­koletta, Judit és Tímea legalábbis így gondolják. T. T. Rékassy Csaba kiállítása Rékassy Csaba grafikusművész al­kotásaiból rendeztek kiállítást a buda­pesti Emst Múzeumban. Reproduk­cióink a június 28-áig látható tárlat anyagából mutatnak be néhányat. megfigyelő lörehaladván az időben, mindinkább meggyőző­désemmé válik, hogy ne­künk, időskorúaknak is dukál példa­képet választani. Második gyerek­kor ez, vagy micsoda? — nem érde­kel. De ha egy fiatalnak kijár egy ideál, akire felnéz, míg van rajta mit nézni, úgy az öreget is megilleti vala­mi mintakép, amihez — vagy helye­sebben akihez — viselkedését igazít­sa. Miheztartás végett — a jövendő­re nézve. Igazat megvallva mindig enyhe vi­szolygással hallgattam, olvastam az olyan matuzsálemek nyilatkozatait, akik holmi egyoldalú receptúrával indokolták hosszú életük titkát. — Mindig csak tejcsikét szür- csöltem — vallotta a bigott öregek egyik típusa, és jámborul esküdö- zött, hogy az ember leghűségesebb élet társa — a tehén. A másik fajta kicsinyég habóko- san lapintgatott gumirugékonyságú borvirágos orrára, és csak úgy süví­tett esküje: — A bor, igen a bor konzerválja legmegbízhatóbban az emberfiát! Jé­zust is azért becsülöm, mert a vizet is borrá változtatta a kánai lagzin. A harmadik aggastyáncsoport úgy reagált a szokványkérdésre — mi a hosszú élet nyitja? —, hogy pacallá nyütt képét kissé hátborzon­gató vigyorba rendezte, majd kilesve a pillanatot, amikor keze-kobakja reszketése aláhagyott, ujjaival egyik szemét megcsippentette. Ez helyet­tesítette a kacsintást. — A nő, a nő, a nő!— rikkantot­ta vékonyan, és cuppantott. Arany középút Mondom, nekem sohase tetszett ez az egyoldalúság, fantáziátlan életvitel. In­kább híve voltam világéletemben az olyan felfogásnak, hogy — ebből is egy kicsit, abból is egy cseppet. Tehát az úgynevezett arany középút hive vagyok máig is. Éppen ezért életeszményként lebeg előttem annak a jugoszláv matuzsálem­nek a sorsa, aki hogy úgy mondjam, dia­lektikus kiegyensúlyozottságban mor­zsolta le élete első 100 esztendejét. Szel­lemi és testi frissessége tökéletes bir­tokában és vidáman ünnepelt a jugoszlá­viai Verbicán ez a kiváló öregúr, becsü­letes nevén Zubrecki Lajos. Ami igaz, az igaz: ez a századik évforduló nem éppen ma volt, de még az árnyéka sem merül fel bennem annak, hogy netán időközben elpatkolt az öreg. Olyan biztosra ve­szem, hogy az ő életmódja mellett vígan tapossa a második évszázad akár máso­dik évtizedét is. Jellemzésül. Nagy nótafa a bátyó, amellett, hogy ősi mondák, regék eleven lexikona. Jó atyjától örökölte e kincse­ket, akinek egykoron vendégfogadója volt. Az atyus, mint hajdani vendéglátó- ipariegység-tulajdonos, Lajos bácsi el­mondása szerint Rózsa Sándort is is­merte. A betyárvezér tisztességes fizető- vendég volt: minden elsején pontosan rendezte a kontót. Zubrecki papa jól emlékszik a magyar televízióban látott Rózsa Sándorra, és szentül állítja, hogy jó atyja éppen ilyen mokány kis ember­nek írta le. Tisztességtelenek len­nénk, ha kételkednénk a kedves ju­goszláv matuzsálem állításában, és elaggottságával magyaráznánk véle­ményét. Örüljünk a kívülről jött elis­merésnek. Annál is inkább bízhatunk a tatus szavahihetőségében, mert mint cé­loztunk rá, természetes életvitelű öreggel állunk szemben. Reggel, este megissza a maga kis kupica pálinká­ját, időnként egy-egy pohár borocs­kát is felhajt , s a dupla feketét min­dennap megissza. Eszik, ami van, nem válogat. Mindezeken fölül sajátos egyéni dialektizmust valósított meg házas­életében is. Fittyet hányva a kényel­mesek, megalkuvók bölcseletére, mi­szerint „csak egy kislány van a vilá­gon" — kétszer nősült. Nem res teilte hát megkóstolni az érem másik olda­lát sem. Ezért is produkált a két házasságban — szép páros számban — 8 gyereket. Kölyökkorban levő kisfia 50 éves volt a centenáriumkor, a legidősebb pedig a 74-iket taposta atyja évfordulós ünnepén. Unokája 14 volt, dédunokája viszont 15. A jugoszláviai matuzsálem egész­séges életfelfogása arra ösztökélt, hogy közvélemény-kutatást végez­zek barátaim körében. Midőn a hosszú élet feltételei közül a kétszeri nősülés eshetőségeit latolgatták, kü­lönös módon majdnem egyöntetű ál­láspontra jutottak. Csak a megfo­galmazásban tértek el. Lényegében így vélekedtek: — Inkább legyek kurtább életű. Gondolom, erre mondaná Zubrec­ki Lali bácsi: „Korcs nemzedék!" Tóth István SAJTÖPOSTA I^Tl Parkerdő mellett szeméttelep? A megyeszékhelytől körülbelül négy-öt kilométernyire található a vá­roslakók kedvelt kirándulóhelye, a Csalánosi parkerdő. Az ötvenhektár- nyi terület gazdagon „megáldott” fával és fűvel, ahol fiatal és idős nagyon kel­lemesen töltheti pihenőidejét. Röviddel ezelőtt a kecskeméti Szabó Tibor is e parkerdőnek volt vendége, barátja, a tájfotózás legszebb pillanata­it soha el nem mulasztó Koczka István társaságában. S ahogy az lenni szokott, programjukból nem hiányzott a kiadós séta sem. így jutottak el az erdő közvet­len szomszédságába is, ahol igen lehan­goló látványban volt részük. „Mindenütt szemét, fóliába csoma­golva, s anélkül. Akad ehelyütt tévé­hátlap, rozsdásodó biciklikerék, renge­teg üres papírdoboz és flakon, meg ki tudja még hányféle kidobott tárgy. Mellettük rengeteg konyhai hulladék, mely orrfacsaró bűzt áraszt...” — tu­dósítottak említett olvasóink a szer­kesztőségünkhöz címzett levelükben, melyhez a közölt fényképet is csatol­ták. E parkerdő a megyei erdőgazdaság kezelésében van, melynek munkatársa­ival a helyszínen jártunk. Azt örömmel állapítottuk meg, hogy az erdő területe tiszta, ám az oda vezető, illetve az on­nan kivezető utak mentén mi is bele­botlottunk a szemétkupacokba. Igaz ugyan, hogy e négyzetmétereknek már más szerv a gazdája, csakhogy az erre járó kirándulót mindez kevésbé érdek­li. Az idei szabadidőprogramok legele­jén még talán nem késő figyelmeztetni az illetékeseket: mielőbb gondoskodja­nak az esztétikailag és közegészség­ügyileg is megengedhetetlen illegális szeméttelep megszüntetéséről, s a gya­kori, de főleg szigorú ellenőrzésekkel vegyék elejét a hasonló állapotok bekö­vetkezésének! Állhatatosságért cserébe: csereutalvány Úton-útfélen halljuk, hogy nem ér­demes a saját elképzeléshez, szándék­hoz mereven ragaszkodni. A Baján la­kó Bagladi Gábor esete ennek ellenke­zőjéről győz meg. Először ez év március közepén tettük szóvá Sajtóposta rovatunkban, hogy olvasónk új mosógépe egymás után többször elromlott, s bár a helyi szerviz mindegyik alkalommal 30 napnál hosz- szabb ideig végezte a javítást, kölcsön- gép nélkül, a készülék cseréjére vonat­kozó kérelmet mégis elutasította. írásunk nyomán a szolgáltatók ha­tósági felügyeletét ellátó megyei tanács ipari osztálya kivizsgálta a panaszt, in­Aggódó édesanya panaszolta: — Fiam kisiparosnál tanul. Eleinte reménykedtem, hogy tökéletesen elsa­játítja a mesterség minden csínját- bínját, egy ideje azonban kételyeim vannak ezzel kapcsolatosan. Magyará­zatul álljon itt a munkarendje: naponta átlagosan 10 órát, olykor ennél is töb­bet kell dolgoznia a műhelyben vagy annak környékén, ahol néha szomba­tonként, meg az iskolai szünetben is igényt tartanak rá. Ezek után nem cso­da, hogy sokszor fáradt, az érdeklődése pedig lanyhul a szakma iránt. Az meg egészsége rovására mehet, hogy a gya­korlati munkája idején sohasem kap főtt ételt ebédre. Tisztában vagyok vele: a kisiparos is a gazdaságosságra, a minél nagyobb jövedelemre törekszik manapság, de kétlem, hogy ennek jogán korlátlanul rendelkezhet a hozzá szerződött tanu­lóval. Már hallottunk hasonló esetről, s így felmerül bennünk a kérdés: a szakokta­tás e területén mit tartalmaznak az elő­írások? A választ a Művelődési Minisz­térium szakmunkásképzéssel foglalko­zó szakembere, Mózes Tamás az aláb­biakban adta meg: — Kisiparos hatósági engedély bir­tézkedése azonban csak egy állásfogla­lásra korlátozódott, nevezetesen, hogy a további meghibásodás, illetve a négy hétnél hosszabb javítómunka után sor kerülhet a cserére. Erről áprilisban szá­moltunk be e hasábokon. Bagladi Gábor nem így gondolko­dott. Az állandósult műszaki zavarok miatt, végleg elment a kedve a mosó­géptől, melytől igyekezett megszaba­dulni. Az ügyben ismételten közremű­ködő megyei iparhatóság ezúttal a ga­ranciális fővállalkozóhoz, a Gelka Vál­lalathoz fordult szakvéleményért. Vá­laszának lényege: a jótállási időn belül bármikor érvényesíthető a készülék tokában képezhet tanulót. Ilyen enge­délyt az kaphat, akinél a személyi és technikai adottságok egyaránt garan­tálják az eredményes oktató-nevelő munkát. Utóbbinak szabályai általá­nos érvényűek, tehát az állami, a szö­vetkezeti és a magáncégekre egyformán vonatkoznak. Lényeges tudnivaló, hogy az első osztályba járó szakmunkástanuló napi 7, a többi pedig maximum napi 8 órás gyakorlati képzésben részesülhet. Me­leg ételről ilyenkor a foglalkoztatójá­nak kell gondoskodnia. A hétvégével, meg az iskolai szünettel, téhát a pihe­nőidejével a tanuló maga rendelkezik. Fontos megjegyezni, hogy a szak­munkásképző intézmény szakoktatói­nak rendszeresen ellenőrizniük kell a tanulók műhelyi tevékenységét, körül­ményeit. Ha hibát találnak, például a kisiparosnál, kötelességük figyelmez­tetni őt a képzési rend maradéktalan betartására. Az e szabályt ismételten megszegőtől visszavonható a tanuló­oktatásra felhatalmazás. Végezetül annyit: a szakmunkásta­nuló-képzésre vállalkozó kisiparos ügyében a lakóhelyileg illetékes tanács­nak van hatásköre vizsgálatot végezni és intézkedni. cseréjének joga. Ezek után az illetékes Bajai Elektromos Karbantartó Válla­lat kiadta nevezettnek a csereutal­ványt. A happy end-hez egyetlen hozzáfűz­nivalónk van: A tartós fogyasztási cikkek tulajdo­nosai sorában feltehetően nemcsak a következetesen, kitartóan reklamálók találhatók meg, hanem a sokkal hal­kabban, szerényebben panaszkodók is. Ők sem kerülhetnek azonban hátrá­nyos helyzetbe, s erre garanciát jelent a fogyasztói érdekvédelem, amit a szol­gáltatóknak illik ismerniük, sőt, tiszte­letben tartaniuk is. Emlékezetes gyermeknap Tanyai iskola kisdiákja vagyok és 22 tár­sam nevében mondok köszönetét e nyilvá­nosság előtt azoknak, akik emlékezetessé tet­ték számunkra a május 31-ei gyermeknapot. Az történt, hogy osztályunkba kedves vendégek látogattak a szomszédos Jászszent- lászló takarékszövetkezetéből. Ajándékot hoztak, egy lemezjátszót, a hozzá való hang­falakkal együtt. Úgy tudom, ilyen készülék a városi oktatási intézményben a szokványos szemléltető eszközök között már régóta megtalálható, a mi kis osztályközösségünk azonban csak ettől a pillanattól kezdve ren­delkezhet vele. Reménykedünk, hogy a kő­vetkező tanév énekórái érdekesebbek, han­gulatosabbak lesznek, ha a lemezről felcsen­dül a tananyaggal összefüggő egy-egy zene­mű. A gyermeknapot egyébként mindig na­gyon várjuk, hiszen jólesik látni, érezni, hogy a felnőttek — és itt nemcsak a szüléinkre, tanárainkra, de az ismerős vagy ismeretlen nénikre, bácsikra is gondolunk — milyen szeretettel, megértéssel vannak irántunk... — írja szerkesztőségünkhöz küldött levelé­ben a kiskunmajsai Kígyós külterület iskolá­jának alsó tagozatos tanulója, Süli Tünde. Kisiparosnál szakmát tanulni ÜZENJÜK Almási Mihálynak Kalocsára: Igaza van, a tüzelőanyagok ára az utóbbi években jelentősen emelkedett, amivel nem tartott lépést a kedvezményes tü­zelőakció, melynek utalványai a régi értékeket tartalmazták. Ez ügyben nemrég némi változás történt, mert a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az 1986/ 87-es esztendőre a korábbi 1140 forint értékű tüzelővásárlási utalványhoz ké­pest 1800 forintosat bocsátott ki. A hi­telezett összeg törlesztésére továbbra is tizenkét havi részletben kerül sor, s ilyen címen havonta 150 forintot von­nak le a nyugellátásból. Másik kérdésé­re válaszolva elmondjuk: mód van ar­ra, hogy ugyanazon nyugdíjas az adott évben két tüzelőutalványt is kapjon, feltéve, ha az említett igazgatósághoz írásban beküldött kérelme azt kellő­képpen indokolja. Fontos megemlíteni, hogy az egyszerre több utalvány igény- bevétele esetén sem változhat meg a visszafizetés időtartama, a havi törlesz­tési összeg azonban arányosan nő. Boros Lászlónak Kiskunfélegyházá­ra: A SZOT hazánkban tizenkét gyer­meküdülőt tart fenn, ahol június 24- étől augusztus végéig mintegy 25 ezer diák pihenhet. A szülők régi kívánsága teljesül idén, amikor először lesz lehe­tőség arra, hogy a különnemű testvérek együtt nyaraljanak. E koedukált cso­portokat Balatonmárián, Kőszegen, Parádfürdőn, Sátoraljaújhelyen, a za­lai Ormánd-kastélyban, a Pest megyei Tóalmáson és a Fejér megyei Vajtán levő üdülők várják. A gyermekbeuta­lók elosztásáról igények alapján a szü­lők munkahelyi szakszervezeti bizott­ságai gondoskodtak, illetve gondos­kodnak, mégpedig előnyben részesítve a'gyermeküket egyedül nevelő szülőket és a nagycsaládosokat. Csákinénak Tiszakécskére: Az új jogszabály értelmében a főfoglalkozá­sú üzemi orvos táppénzes állományba veheti a vállalat azon dolgozóját, aki járóbeteg. Az úgynevezett bejáró mun­kavállaló azonban a lakóhelyén levő körzeti orvosnál is jelentkezhet, ha ke­resőképtelen. Mészáros Sándornénak Tompára: A gyermekgondozás díját az anya kere­setének figyelembevételével állapítják meg, függetlenül attól, hogy egy gyer­mekről vagy ikergyermekekről van-e szó. Más elszámolási rend érvényes a gyesnél, ahol gyermekenként folyósí­tandó e segély. A hozzáadandó havi 500 forint jövedelemkiegészítés azon­ban a gyermekek számára tekintet nél­kül jár a szülőnek. Zöld Lászlónénak Bajára: A közös udvart használó családok alapvető kö­telessége, hogy maradéktalanul betart­sák az együttélés írott és Íratlan szabá­lyait. Ebből következően például ku­tyát (kutyákat) sem tenyészthet egyik tulajdonos sem a lakótárs nyugalmá­nak rovására. Az ön édesanyja pedig éppen ilyen helyzetben van, amint arról levelében informált. Ha a városi tanács szakhatósága e panasszal kapcsolato­san nem tudott érdemben intézkedni, forduljon segítségért a megyei tanács igazgatási osztályához. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Telefon: 27-611. • A csapat tagjai (balról jobbra): Báli Nikoletta, Tóth Tímea és Bártfai Judit. (Méhesi Éva felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents