Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-07 / 106. szám

1987. mi.jtäs. 7. ® PETŐFI NÉPE • 3 HANGYASZORGALOMMAL, JÓ MINŐSÉGBEN Egy hónap múlva átadják a halasi felüljárót .GÖrblc&'Mlhály, a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat kiskunha­lasi főépítésvézetője nem kis büszkeséggel vezetett végig Ha­lason a vasutat átívelő felüljá­rón. Miközben vasbetonszerelő­ket, hegesztőket, betonozókat za­vartunk munka közben, azt Is megtudtam, hogy a hídszerkezet 90, a hozzá kapcsolódó — a vá­ros felöli oldalon levő — vasbe­ton támfal 70, a felüljáróra ráve­zető utak pedig 90 százalékban elkészültek. — Ma volt az utolsó koordi­nációs bizottsági értekezlet, a bi­zottság feloszlott, ami annyit je­lent, hogy már csak a híd avatá­sakor találkozunk — mondta vi­dáman. — Igaz, tennivaló van még bőven; ezek már nem any- nyira látványosak, mint inkább munkaigényesek. Ilyen a támfa­laknál az flőregyártott vasbeton elemek összevasalása és betono­zása, a vasbeton járdák és sze­gélyek építése, a korlátok laka­tosmunkája, szerelése, és a tám­falak közötti teljes útszerkezet elkészítése. A hídon nyüzsgött a sok em­ber. A munkafolyamatokat pár­huzamosan kell elvégezni, ami összehangolt tevékenységet és természetesen szigorú fegyelmet követel. Amíg a dolgozók egy ré­sze betonvasakból készíti a jár­da szerkezetét, másik részük a korlátok hegesztésével vagy ép­pen a támfalak közötti beton tö­mörítésével van elfoglalva. Köz­ben érkezik a töltéshez a föld, amelyet el kell teríteni, be kell dolgozni. A kívülálló, ha felnéz, a töltés tetejéről, igazi hangya- szorgalmat lát, dinamikus mun­kát. « Készül a fe­lüljáró gyalog- , járdájának vasszerkezete. m Görbles Mi­hály főépítés- vezető: — Egy hónap múlva átadjuk a léte­sítményt. flt A támfalak előregyártóit vasszerkezetét hegesztlk. — Ezeket a feladatokat — ■ folytatta a főépítésvezető — már márciusban is elvégezhettük vol­na, de a kellemetlen idő vissza­vetett bennünket. Ennek ellené­re tartjuk a tervben rögzített át­adási időt. A kiesést jobb mun­kaszervezéssel, nyújtott műszak­kal, szombat-vasárnapi túlmun­kával hozzuk be. Ha nem jön köz­be valami váratlan, elhárítha­tatlan akadály, június elején át­görgethet j ük a söröshordót a fe­lüljárón.' A Kecskeméti Közúti Építő Vállalat dolgozói igazán szép munkát végeztek. A 70 milliós felüljárót szakaszos tervszolgál­tatás mellett — együtt folyt a tervezés és a kivitelezés — 14 hó­nap alatt jó minőségben készí­tik el. Gémes Gábor • .. .. ÜZEMEGÉSZSÉGÜGY A BRG KECSKEMÉTI GYÁRÁBAN A bizalom helyreállítható Hetekkel ezelőtt a Kecskeméti Konzervgyár 2-es telepének üzemorvosi (rendelőjében tett lá­togatás alkalmával pozitív képet kaptunk az üzemegészségügy helyzetéről. A cikk megjelenését követően azonban jelezték:- nem mindenütt ilyen rózsás a helyzet. Ellenpéldáért nem kellett messzir ne menni: magasra csapnák az in­dulatok a BRG kecskeméti gyá­rában, ha az üzemorvosi ellátás kerül szóba. Az ezerháromszáz dolgozó közül (többen, érzékenyen reagálnak ezzel kapcsolatos kér­déseimre. „Inkább fizetem a ma­gánorvost ..mond ja egyikük. „Ahogy belépek a rendelőbe, már érzem, ihogy összesúgnak az as­szisztensnők ; ez isi csak táppénz­re akar menni” — kesereg egy másik, faljon mennyi ezekből a kijelentésekből a valós és mennyi a vélt sérelem? Egymást váltották Kérdéseimre először Tancsa Já- nosnénál, a .gyár szakszervezeti bizottságának titkáránál .keresem a választ. — Nap mint nap nyílik az ajtó — sóhajt fel Tanosáné—, jönnek az emberek és panaszkodnak. Min­denkit meghallgatok, de orvosi dolgokban, én járatlan vagyak: hiába mondják, hagy nem azt az ■orvosságot kapták, amit később egy másik orvos javasolt. Nem az én feladatom eldönteni, kinek mire van szüksége. Azt sem tu­dom megítélni, jogas-e, hagy né­hány esetiben az orvosunk csak orvosságot ír fel, de táppénzre nem veszi a dolgozót. Az azon­ban tény, hogy az itt dolgozóknak csökkent a bizalmuk az üzemor­vosi szolgálat iránt. — Véleménye szerint mi vál­totta ki az emberekből ezt a nagyfokú bizalmatlanságot? — A dolog nem egyszerű. Az utóbbi két—három év alatt több ■mint húsz orvos fórdult meg ná­lunk. Volt, aki csak három alka­lommal helyettesített, és akadt, aki három hónapig is itt volt (másodállásban. A dolgozók hosz- szú időn keresztül nem tudták, ■ki fogadja őket a rendelőben, ha kezelésre szorulnak. Bezárul a kör Az imént élmondottak alapján azt gondolhatnánk, az üzemorvo­si rendelő kong az ürességtől. Nem így van. Többen ücsörögnek a váróteremben, az üzemi orvos­tól pedig megtudom, hogy napon­ta átlagosan negyvenen—ötvenen keresik fel a rendelőt panaszaik­kal. Jelenleg persze nem sok válasz­tási lehetőségük van a dolgozók­nak, hiszen április elseje óta már a szakrendelésre szorulókat is csak a főfoglalkozású üzemorvo­sok vehetik táppénzre. Meggyes Pálné alább elmondott esete jól tükrözi ennek az általános ren­delkezésnek némely hátrányát, amelyeket a bosszantó körülmé­nyek még fel is erősítenek. — Szokott rendelési időben je­lentkeztem az üzemorvosnál — meséli. — Az asszisztensnők azon­ban közölték: a doktor úr konfe­rencián van. Kénytelen voltam tehát a délelőttöt a körzeti orvos­nál végigülni, aki megvizsgált, leírta a kóresetet és azt, hogy javasolja a táppénzre vételt. Az­napra pihenést javasolt, és azt mondta, elég, ha másnap bevi­szem vagy beküldőm a papírt az üzemorvosi rendelőbe. A férjem, aki délultiánas volt, még aznap bevitte, Ott azonban az asszisz­tensnők felháborodva kérdezték tőle: hogy képzetem én a vizsgá­lat nélküli táppénzre vételit? Másnap tehát — pihenés helyett — ismét a munkahelyemre men­tem. Ekkor a doktor, úr már ren­delt, de vizsgálat nélkül beutalt a sebészetre, mondván, hogy be­tegségem oda tartozik, és Ott egy­úttal ki is írnak táppénzre. Ezek után már nem is csodálkoztam, amikor a sebészeten közölték: ők nem vehetnek táppénzre, menjek vissza az üzemi orvoshoz. Nem biztos, hogy Meggyesné esete tipikus. Kis rugalmassággal •nem is lett volna „eset” belőle. Azonban az lett, így hamar híre imént a gyárban és rontotta az üzemegészségügy hitelét. Pedig az orvos—'beteg kapcsolat zökkenő- mentességének elengedhetetlen feltétele a bizalom. Az a néhány beteg, aki a fentiek miatt elke­rüli az üzemorvosi rendelőt, csak két lehetőség között választhat: vagy lábon hordja ki a betegséget — veszélyeztetve ezzel munka­társai egészségét is — vagy pedig magánorvoshoz fordul. Ez viszont anyagilag válik hátrányossá szá­mára, és betegszabadságot sem jeleni Hiányszakma — Tudomásom szerint az üze­mi orvosok a megyei üzemegész­ségügy irányítása alá tartoznak, onnan kapják fizetésüket is, és a megyei vezetőségtől függ, hol és meddig dolgoznak. Hogyan lehet az, hogy ilyen nagy munkahe­lyen, mint a BRG kecskeméti gyára, több mint két éve egy­mást váltják az üzemi orvosok? — kérdezem dr. Gábris Lászlótól, a megyei üzemi! szakfőorvostól. Dr. Nagy István távozása után — öt évig dolgozott a BRG-mél — rövid ideig helyettesítők ren­delitek a gyárban. A következő állandó orvos alig egy évig dol­gozott ott, majd szülési szabad­ságra imént. Kecskemét huszonöt " főfoglalkozású üzemi orvosából ima is heten vannak gyesen, a he­lyüket csak helyettesítőkkel tud­juk betölteni. Ezt néha megszer­vezni is nagyon nehéz, hisizen az üzemi orvosok — ellentétben a körzeti és a szakorvosokkal I— nem jogosultak helyettesítési díj- ma. Így nem érdekeltek a helyet­tesítésiben. Három hónapja azon­ban állandó üzemi orvos rendel' a gyárban... — A kedélyek ennek ellenére sem csillapodnak... — Ez a hivatás a hiányszak­mák közé tartozik. A igyár Is so­kait tehet azért, hagy a jó orvos maradjon, szívesen dolgozzon náluk. Nagyon fontos 'hangsúlyoz­ni a megbecsülés jelentőségét. Ezenkívül a korszerűen' felszerelt rendelő nemcsak a betegnek jó ... Az orvosnak sem mindegy, mi­lyen körülmények között dolgozik. Mi lehet a megoldás? Az elvesztett bizalmat nagyon nehéz újra 'megszerezni. Vajon megtalálják-e a módját az érin­tettek, hogy egyrészt a gyár min­den dolgozója, bízva az orvosban, szorongás nélkül lépje át — és átlépje — az üzemorvosi rendelő küszöbét, másrészt, az üzemi or­vos se érezhesse úgy, hogy meg­fagyott körülötte a levegő? Tóth Margit VENDÉGÜNK Jon Srbovan A gazdasági együttműködés a legfontosabb Hosszú, immár több évtizedes múltra tekinthet vissza a két testvérmegye, a jugoszláviai Vajdaság és Bács-Kiskun baráti együttműködése. E kapcso­lat tartalmáról, további elmélyítésének lehetőségei­ről kérdeztük Jon Srbovant, a tartományi képvise­lőház végrehajtó tanácsának elnökét, a megyében tartózkodó testvérmegyei küldöttség vezetőjét. — A ml vidékünkön gyakran kapcsolják át az emberek otthon a készüléküket az újvidéki televí­zió adására. Ismerik a szomszédság életét, ered­ményeit és gondjait. Kölcsönös ez az érdeklődés? — Természetesen létezik egy ilyen kölcsönös ér­deklődés, hiszen szomszédok vagyunk. Közös érde­künk, hogy megoldást találjunk azokra a problé­mákra, melyek a fejlődésnek ebben a szakaszában jelentkeznek. Mivel a televízió „nemzetközi mé­dia”, nagy jelentősége van az információcseré­ben mindkét oldalon. — Mit Jelent a testvérmegyei kapcsolat a Vajda­ságban élők számára? — Az elmúlt évben Bács-Klskun megyei delegá­ció járt Újvidéken. Küldöttségünk most a tavalyi látogatást viszonozza. Ezek már állandósult kap­csolatok. De nemcsak a tartományi és megyei ve­zetés szintjén, hanem egyes városok, munkaszerve­zetek, különböző művelődési Intézmények, kulturá­lis egyesületek, s természetesen az állampolgárok között is kiterjedt kapcsolatrendszerről beszélhe­tünk. Nagyon gazdag tartalmú a testvérmegyei kapcsolat, különösen a határmenti területeken. — A tavaly decemberben az együttműködésről aláirt dokumentum szinte az élet minden területét átfogja. Mit emelne ki az Itt rögzített feladatok közül? — A gazdasági együttműködés a legfontosabb, gondolom, ebben is közösek az 'érdekeink. Termé­szetesen a tudomány, a művelődés, az egészség­ügy területén is folynak cserék, és gyakorlatilag nincs olyan ágazat, melyben ne alakult volna ki kapcsolat, amellett, hogy a fő hangsúlyt a gazda­ságra helyezzük. — Milyen szintet értek el a gazdasági kapcsola­tok? — Az elmúlt évben a Vajdaság részesedése a Magyarországgal való gazdasági cserében megha­ladta a százmillió dollárt. Ez azt jelenti, hogy az ide irányuló jugoszláv export 18—20 százalékát mi adtuk. Elértünk tehát egy bizonyos színvonalat, de úgy értékeljük, hogy még van érdeklődés, lehető­ség a továbbfejlesztésre. Külön szeretftém hang­súlyozni a hosszú távú megállapodásokat, melyek megyei szinten is kiegyensúlyozottá teszik gazda­sági kapcsolatainkat. Megemlíteném a cellulózfa­feldolgozást, melyhez a Gemenci Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság szállít rendszeresen alapanyagot, vagy a Magyarországon keresztül történő gázszál­lítási. Sorolhatnám olyan nagy üzemeink kapcso­latait, mint amilyen a Novkabel, az adai Potisje, a szabadkai Tejipar és más munkaszervezetek. — Az együttműködési dokumentumban hangsú­lyozottan esik szó a mezőgazdaságról. Mi indokolja ezt? — Nagyok a lehetőségek, és jó irányba is fejlő­dik a kapcsolatrendszer. Kiemelném a vetőmag- termesztést. A Bácsalmási Állami Gazdaság na­gyobbrészt az újvidéki kutatóintézet napraforgó­hibridjeit alkalmazza termesztési rendszerében. Ugyaninnen szerzi, be több gazdaság a hibridkuko­rica-vonalakat, valamint az új ősziárpa-fajtákaü kipróbálásra, honosításra. Ml pedig a magyar part­nerektől tejet és tejterméket hozunk be. Az élel­miszeriparban törekszünk egymás szabad kapacitá­sainak a kihasználására. A tudományos kutatás­iban, a technikai fejlesztésben lg adottak a lehető­ségek. Mi mindehhez zöld utat, teljes támogatást biztosítunk, keressük az új megoldásokat. Az or­szágaink közötti megállapodások megfelelő kere­tet adnak az. együttműködés kiszélesítéséhez. — Hol tart jelenleg a határmenti árucsere-for­galom? — El kell mondanom, hogy itt egy bizonyos megtorpanás mutatkozik. Tárgyalópartnereinkkel megegyeztünk: azon leszünk, hogy a határmenti árucserét fellendítsük. Az elmúlt évben egy vegyes­bizottság áttekintette a helyzetet, meghatározta azokat a feladatokat, melyeket meg kell oldani, hogy meggyorsítsuk a fejlődést. A hosszú távú szer­ződések e területen is fontos szerepet tölthetnek be. — Néhány hét múlva, május végén huszonegy bajai gazdálkodó szervezet mutatja be termékeit Zomborban, a már hagyományos kiállításon. Milyen lehetőségeket nyújt a városok, falvak közvetlen kapcsolata? — Baja és Zombor között két évtizedes az együtt­működés. Az ilyen kapcsolatokra érdemes építeni, ez elősegíti egymás jobb megisjjMtfését. A kiállítá­sok, vásárok pedig lehetőséget adnak, hogy újabb közös területeket tárjunk fel. — Miről esett szó a Bács-Kiskun megye vezetői­vel folytatott tárgyalásokon? — Lényegében minden területet áttekintettünk. Nem a megvitatott témák újszerűségét húznám alá, hanem — ami ennél is jelentősebb — a folyamatos­ságot. Azt a mindkét fél részéről megnyilvánuló készséget, hogy erőfeszítéseket tegyünk az újabb munkaszervezetek, vállalatod, szövetkezetek bekap­csolására, az együttműködési program továbbfej­lesztésére. Kölcsönös megértésen alapuló, nyílt meg­beszélést folytattunk ezekről a kérdésekről. Lovas Dániel Hetvenen felül Falusi fóru­mok vissza­visszatérő „slá­gere” a vidék — és a vidé­kiek — hátrányos helyzete. Az alacsonyabb központi támogatás („fejkvóta”) és a magasabb vil­lanyáramdíj. A kulturáltabb élet- körülményekhez kemény tízezre­ket igénylő saját erő és a rá­adásként megszavaz(tat)ott tele­pülésfejlesztési hozzájárulás. A sérelmek, úgy tűnik, csak szaporodnak. Tavaly nyáron jelentették be: a hetven éven felüliek ezután in­gyen vehetik igénybe a helyi tömegközlekedési eszközöket. Már ahol van ilyen, természetesen. Mert lehet egy falu háromszor hosszabb, mint — mondjuk — a megyeszékhely 14-es buszjáratá­nak útvonala, „tömegközlekedni” csak az utóbbi helyen lehet. De nem is ez a baj. A falu­siak, ha sürgős dolguk van, ke­rékpárra pattannak, és hamarabb elérnek az alvégről a felvégre, mint az imént említett buszjárat csúcsforgalom idején a központ­ból a Széchenyivárosba. Ha meg már félnek nyeregbe szállni, hát amúgy öregesen elballagnak a komához a falu túlsó végébe. Nem irigylik ők az új kedvez­ményért a városbelieket. Bölcseb- bek annál. Maguknak szeretnének többet. Hogy ők is ingyen utazhassanak a buszon: a faluból a városba. Ahová elvitték a községből a hi­vatalt, bár őket nem kérdezte senki, jó lesz-e így. Ahol az egészségház székel, melyet fél­évente biztos felkeresnek. Ahol be tudnak vásárolni, akár egész hónapra mélyhűtött csirkelábból, ízletes mellcsontból. (A helyi ABC többnyire csak drága hú­sokat tart...) Azzal érvelnek: nem ők tehet­nek róla, hogy mindezek miatt utazniuk kell. Igazuk van? Min­denképpen. És az is biztos, a buszjegy kifizetése súlyosabb hiányt okoz a kisnyugdíjas öre­gek költségvetésében, mint amek­kora bevételt a közlekedési vál­lalatoknak a hetvenen fölüllek forintjai jelentenek. Már ha az arányokat tekintjük. Az utóbbiak mégsem monda­nak le e „tengerben cseppnyi” mértékű bevételről, ök sem te­hetnek arról, hogy Jani bácsinak húsz kilométerrel arrébb kell rendezni az adóját, védekeznek. Saját, elöregedett járműparkjuk életben tartásához sincs elég pénzük, nemhogy még jótékony­kodjanak ... ! A labda tehát az államigazga­táshoz kerül, ahonnan — egészen biztosan — újra tovább lehel* passzolni. Nem tudni, most ép« pen hol van. A Fogyasztók Of« szágos Tanácsa mindenesetre el­küldte állásfoglalását az ügyben, minden vélhető illetékesnek: a kérdést meg kell oldani... Az öregek pedig várnak. Job­bára otthon, mert az kerül a leg­kevesebbe. Aztán egy év múlva Ismét elmennek a falugyűlésre, hiszen a demokrácia e fontos fó­rumán az ő véleményükre is kí­váncsiak. És ott majd újra el­mondják, ami a szivüket nyomja. Szabó Klára <B <© BANK bank Az OIP Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága előzetes igényfelmérés és a lakásvásárlókkal történő ELÖSZERZÖDÉS-KÖTÉS A LAP J AN, A KECSKEMÉT, VACSI HEGYI ZÖLDÖVEZETI LAKÓTELEPEN fsz+2 emeletes, 6 lakásos, magastetős kistársasházakban, ÖSSZKOMFORTOS TÁRSASHÁZLAKASOK ÉPÍTÉSÉT TERVEZI. A tervek szerint 68 és 71 m2-es 2,5 szobás, 72 n+es 2,5 szobás, loggiás, valamint 75 m2-es 2+2 félszobás loggiás lakások épülnek. A befejező munkáknál lehetőség van a vevők egyéni igényei­nek kielégítésére is. Az építkezés tervezett kezdési Időpontja: 1987. III. negyedév, várható befejezés 1989. II. félévben. RÉSZLETES TAjÉKOZTATAS ÉS JELENTKEZÉS: az igazgatóság lakásépítési, bernházási és műszaki osztályán, Kecskemét, Dobó krt. 7. sz. I. em. (Bejárat a földszinti 2. sz. körzeti fiókon keresztül.)

Next

/
Thumbnails
Contents