Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-07 / 106. szám
1987. mi.jtäs. 7. ® PETŐFI NÉPE • 3 HANGYASZORGALOMMAL, JÓ MINŐSÉGBEN Egy hónap múlva átadják a halasi felüljárót .GÖrblc&'Mlhály, a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat kiskunhalasi főépítésvézetője nem kis büszkeséggel vezetett végig Halason a vasutat átívelő felüljárón. Miközben vasbetonszerelőket, hegesztőket, betonozókat zavartunk munka közben, azt Is megtudtam, hogy a hídszerkezet 90, a hozzá kapcsolódó — a város felöli oldalon levő — vasbeton támfal 70, a felüljáróra rávezető utak pedig 90 százalékban elkészültek. — Ma volt az utolsó koordinációs bizottsági értekezlet, a bizottság feloszlott, ami annyit jelent, hogy már csak a híd avatásakor találkozunk — mondta vidáman. — Igaz, tennivaló van még bőven; ezek már nem any- nyira látványosak, mint inkább munkaigényesek. Ilyen a támfalaknál az flőregyártott vasbeton elemek összevasalása és betonozása, a vasbeton járdák és szegélyek építése, a korlátok lakatosmunkája, szerelése, és a támfalak közötti teljes útszerkezet elkészítése. A hídon nyüzsgött a sok ember. A munkafolyamatokat párhuzamosan kell elvégezni, ami összehangolt tevékenységet és természetesen szigorú fegyelmet követel. Amíg a dolgozók egy része betonvasakból készíti a járda szerkezetét, másik részük a korlátok hegesztésével vagy éppen a támfalak közötti beton tömörítésével van elfoglalva. Közben érkezik a töltéshez a föld, amelyet el kell teríteni, be kell dolgozni. A kívülálló, ha felnéz, a töltés tetejéről, igazi hangya- szorgalmat lát, dinamikus munkát. « Készül a felüljáró gyalog- , járdájának vasszerkezete. m Görbles Mihály főépítés- vezető: — Egy hónap múlva átadjuk a létesítményt. flt A támfalak előregyártóit vasszerkezetét hegesztlk. — Ezeket a feladatokat — ■ folytatta a főépítésvezető — már márciusban is elvégezhettük volna, de a kellemetlen idő visszavetett bennünket. Ennek ellenére tartjuk a tervben rögzített átadási időt. A kiesést jobb munkaszervezéssel, nyújtott műszakkal, szombat-vasárnapi túlmunkával hozzuk be. Ha nem jön közbe valami váratlan, elháríthatatlan akadály, június elején átgörgethet j ük a söröshordót a felüljárón.' A Kecskeméti Közúti Építő Vállalat dolgozói igazán szép munkát végeztek. A 70 milliós felüljárót szakaszos tervszolgáltatás mellett — együtt folyt a tervezés és a kivitelezés — 14 hónap alatt jó minőségben készítik el. Gémes Gábor • .. .. ÜZEMEGÉSZSÉGÜGY A BRG KECSKEMÉTI GYÁRÁBAN A bizalom helyreállítható Hetekkel ezelőtt a Kecskeméti Konzervgyár 2-es telepének üzemorvosi (rendelőjében tett látogatás alkalmával pozitív képet kaptunk az üzemegészségügy helyzetéről. A cikk megjelenését követően azonban jelezték:- nem mindenütt ilyen rózsás a helyzet. Ellenpéldáért nem kellett messzir ne menni: magasra csapnák az indulatok a BRG kecskeméti gyárában, ha az üzemorvosi ellátás kerül szóba. Az ezerháromszáz dolgozó közül (többen, érzékenyen reagálnak ezzel kapcsolatos kérdéseimre. „Inkább fizetem a magánorvost ..mond ja egyikük. „Ahogy belépek a rendelőbe, már érzem, ihogy összesúgnak az asszisztensnők ; ez isi csak táppénzre akar menni” — kesereg egy másik, faljon mennyi ezekből a kijelentésekből a valós és mennyi a vélt sérelem? Egymást váltották Kérdéseimre először Tancsa Já- nosnénál, a .gyár szakszervezeti bizottságának titkáránál .keresem a választ. — Nap mint nap nyílik az ajtó — sóhajt fel Tanosáné—, jönnek az emberek és panaszkodnak. Mindenkit meghallgatok, de orvosi dolgokban, én járatlan vagyak: hiába mondják, hagy nem azt az ■orvosságot kapták, amit később egy másik orvos javasolt. Nem az én feladatom eldönteni, kinek mire van szüksége. Azt sem tudom megítélni, jogas-e, hagy néhány esetiben az orvosunk csak orvosságot ír fel, de táppénzre nem veszi a dolgozót. Az azonban tény, hogy az itt dolgozóknak csökkent a bizalmuk az üzemorvosi szolgálat iránt. — Véleménye szerint mi váltotta ki az emberekből ezt a nagyfokú bizalmatlanságot? — A dolog nem egyszerű. Az utóbbi két—három év alatt több ■mint húsz orvos fórdult meg nálunk. Volt, aki csak három alkalommal helyettesített, és akadt, aki három hónapig is itt volt (másodállásban. A dolgozók hosz- szú időn keresztül nem tudták, ■ki fogadja őket a rendelőben, ha kezelésre szorulnak. Bezárul a kör Az imént élmondottak alapján azt gondolhatnánk, az üzemorvosi rendelő kong az ürességtől. Nem így van. Többen ücsörögnek a váróteremben, az üzemi orvostól pedig megtudom, hogy naponta átlagosan negyvenen—ötvenen keresik fel a rendelőt panaszaikkal. Jelenleg persze nem sok választási lehetőségük van a dolgozóknak, hiszen április elseje óta már a szakrendelésre szorulókat is csak a főfoglalkozású üzemorvosok vehetik táppénzre. Meggyes Pálné alább elmondott esete jól tükrözi ennek az általános rendelkezésnek némely hátrányát, amelyeket a bosszantó körülmények még fel is erősítenek. — Szokott rendelési időben jelentkeztem az üzemorvosnál — meséli. — Az asszisztensnők azonban közölték: a doktor úr konferencián van. Kénytelen voltam tehát a délelőttöt a körzeti orvosnál végigülni, aki megvizsgált, leírta a kóresetet és azt, hogy javasolja a táppénzre vételt. Aznapra pihenést javasolt, és azt mondta, elég, ha másnap beviszem vagy beküldőm a papírt az üzemorvosi rendelőbe. A férjem, aki délultiánas volt, még aznap bevitte, Ott azonban az asszisztensnők felháborodva kérdezték tőle: hogy képzetem én a vizsgálat nélküli táppénzre vételit? Másnap tehát — pihenés helyett — ismét a munkahelyemre mentem. Ekkor a doktor, úr már rendelt, de vizsgálat nélkül beutalt a sebészetre, mondván, hogy betegségem oda tartozik, és Ott egyúttal ki is írnak táppénzre. Ezek után már nem is csodálkoztam, amikor a sebészeten közölték: ők nem vehetnek táppénzre, menjek vissza az üzemi orvoshoz. Nem biztos, hogy Meggyesné esete tipikus. Kis rugalmassággal •nem is lett volna „eset” belőle. Azonban az lett, így hamar híre imént a gyárban és rontotta az üzemegészségügy hitelét. Pedig az orvos—'beteg kapcsolat zökkenő- mentességének elengedhetetlen feltétele a bizalom. Az a néhány beteg, aki a fentiek miatt elkerüli az üzemorvosi rendelőt, csak két lehetőség között választhat: vagy lábon hordja ki a betegséget — veszélyeztetve ezzel munkatársai egészségét is — vagy pedig magánorvoshoz fordul. Ez viszont anyagilag válik hátrányossá számára, és betegszabadságot sem jeleni Hiányszakma — Tudomásom szerint az üzemi orvosok a megyei üzemegészségügy irányítása alá tartoznak, onnan kapják fizetésüket is, és a megyei vezetőségtől függ, hol és meddig dolgoznak. Hogyan lehet az, hogy ilyen nagy munkahelyen, mint a BRG kecskeméti gyára, több mint két éve egymást váltják az üzemi orvosok? — kérdezem dr. Gábris Lászlótól, a megyei üzemi! szakfőorvostól. Dr. Nagy István távozása után — öt évig dolgozott a BRG-mél — rövid ideig helyettesítők rendelitek a gyárban. A következő állandó orvos alig egy évig dolgozott ott, majd szülési szabadságra imént. Kecskemét huszonöt " főfoglalkozású üzemi orvosából ima is heten vannak gyesen, a helyüket csak helyettesítőkkel tudjuk betölteni. Ezt néha megszervezni is nagyon nehéz, hisizen az üzemi orvosok — ellentétben a körzeti és a szakorvosokkal I— nem jogosultak helyettesítési díj- ma. Így nem érdekeltek a helyettesítésiben. Három hónapja azonban állandó üzemi orvos rendel' a gyárban... — A kedélyek ennek ellenére sem csillapodnak... — Ez a hivatás a hiányszakmák közé tartozik. A igyár Is sokait tehet azért, hagy a jó orvos maradjon, szívesen dolgozzon náluk. Nagyon fontos 'hangsúlyozni a megbecsülés jelentőségét. Ezenkívül a korszerűen' felszerelt rendelő nemcsak a betegnek jó ... Az orvosnak sem mindegy, milyen körülmények között dolgozik. Mi lehet a megoldás? Az elvesztett bizalmat nagyon nehéz újra 'megszerezni. Vajon megtalálják-e a módját az érintettek, hogy egyrészt a gyár minden dolgozója, bízva az orvosban, szorongás nélkül lépje át — és átlépje — az üzemorvosi rendelő küszöbét, másrészt, az üzemi orvos se érezhesse úgy, hogy megfagyott körülötte a levegő? Tóth Margit VENDÉGÜNK Jon Srbovan A gazdasági együttműködés a legfontosabb Hosszú, immár több évtizedes múltra tekinthet vissza a két testvérmegye, a jugoszláviai Vajdaság és Bács-Kiskun baráti együttműködése. E kapcsolat tartalmáról, további elmélyítésének lehetőségeiről kérdeztük Jon Srbovant, a tartományi képviselőház végrehajtó tanácsának elnökét, a megyében tartózkodó testvérmegyei küldöttség vezetőjét. — A ml vidékünkön gyakran kapcsolják át az emberek otthon a készüléküket az újvidéki televízió adására. Ismerik a szomszédság életét, eredményeit és gondjait. Kölcsönös ez az érdeklődés? — Természetesen létezik egy ilyen kölcsönös érdeklődés, hiszen szomszédok vagyunk. Közös érdekünk, hogy megoldást találjunk azokra a problémákra, melyek a fejlődésnek ebben a szakaszában jelentkeznek. Mivel a televízió „nemzetközi média”, nagy jelentősége van az információcserében mindkét oldalon. — Mit Jelent a testvérmegyei kapcsolat a Vajdaságban élők számára? — Az elmúlt évben Bács-Klskun megyei delegáció járt Újvidéken. Küldöttségünk most a tavalyi látogatást viszonozza. Ezek már állandósult kapcsolatok. De nemcsak a tartományi és megyei vezetés szintjén, hanem egyes városok, munkaszervezetek, különböző művelődési Intézmények, kulturális egyesületek, s természetesen az állampolgárok között is kiterjedt kapcsolatrendszerről beszélhetünk. Nagyon gazdag tartalmú a testvérmegyei kapcsolat, különösen a határmenti területeken. — A tavaly decemberben az együttműködésről aláirt dokumentum szinte az élet minden területét átfogja. Mit emelne ki az Itt rögzített feladatok közül? — A gazdasági együttműködés a legfontosabb, gondolom, ebben is közösek az 'érdekeink. Természetesen a tudomány, a művelődés, az egészségügy területén is folynak cserék, és gyakorlatilag nincs olyan ágazat, melyben ne alakult volna ki kapcsolat, amellett, hogy a fő hangsúlyt a gazdaságra helyezzük. — Milyen szintet értek el a gazdasági kapcsolatok? — Az elmúlt évben a Vajdaság részesedése a Magyarországgal való gazdasági cserében meghaladta a százmillió dollárt. Ez azt jelenti, hogy az ide irányuló jugoszláv export 18—20 százalékát mi adtuk. Elértünk tehát egy bizonyos színvonalat, de úgy értékeljük, hogy még van érdeklődés, lehetőség a továbbfejlesztésre. Külön szeretftém hangsúlyozni a hosszú távú megállapodásokat, melyek megyei szinten is kiegyensúlyozottá teszik gazdasági kapcsolatainkat. Megemlíteném a cellulózfafeldolgozást, melyhez a Gemenci Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szállít rendszeresen alapanyagot, vagy a Magyarországon keresztül történő gázszállítási. Sorolhatnám olyan nagy üzemeink kapcsolatait, mint amilyen a Novkabel, az adai Potisje, a szabadkai Tejipar és más munkaszervezetek. — Az együttműködési dokumentumban hangsúlyozottan esik szó a mezőgazdaságról. Mi indokolja ezt? — Nagyok a lehetőségek, és jó irányba is fejlődik a kapcsolatrendszer. Kiemelném a vetőmag- termesztést. A Bácsalmási Állami Gazdaság nagyobbrészt az újvidéki kutatóintézet napraforgóhibridjeit alkalmazza termesztési rendszerében. Ugyaninnen szerzi, be több gazdaság a hibridkukorica-vonalakat, valamint az új ősziárpa-fajtákaü kipróbálásra, honosításra. Ml pedig a magyar partnerektől tejet és tejterméket hozunk be. Az élelmiszeriparban törekszünk egymás szabad kapacitásainak a kihasználására. A tudományos kutatásiban, a technikai fejlesztésben lg adottak a lehetőségek. Mi mindehhez zöld utat, teljes támogatást biztosítunk, keressük az új megoldásokat. Az országaink közötti megállapodások megfelelő keretet adnak az. együttműködés kiszélesítéséhez. — Hol tart jelenleg a határmenti árucsere-forgalom? — El kell mondanom, hogy itt egy bizonyos megtorpanás mutatkozik. Tárgyalópartnereinkkel megegyeztünk: azon leszünk, hogy a határmenti árucserét fellendítsük. Az elmúlt évben egy vegyesbizottság áttekintette a helyzetet, meghatározta azokat a feladatokat, melyeket meg kell oldani, hogy meggyorsítsuk a fejlődést. A hosszú távú szerződések e területen is fontos szerepet tölthetnek be. — Néhány hét múlva, május végén huszonegy bajai gazdálkodó szervezet mutatja be termékeit Zomborban, a már hagyományos kiállításon. Milyen lehetőségeket nyújt a városok, falvak közvetlen kapcsolata? — Baja és Zombor között két évtizedes az együttműködés. Az ilyen kapcsolatokra érdemes építeni, ez elősegíti egymás jobb megisjjMtfését. A kiállítások, vásárok pedig lehetőséget adnak, hogy újabb közös területeket tárjunk fel. — Miről esett szó a Bács-Kiskun megye vezetőivel folytatott tárgyalásokon? — Lényegében minden területet áttekintettünk. Nem a megvitatott témák újszerűségét húznám alá, hanem — ami ennél is jelentősebb — a folyamatosságot. Azt a mindkét fél részéről megnyilvánuló készséget, hogy erőfeszítéseket tegyünk az újabb munkaszervezetek, vállalatod, szövetkezetek bekapcsolására, az együttműködési program továbbfejlesztésére. Kölcsönös megértésen alapuló, nyílt megbeszélést folytattunk ezekről a kérdésekről. Lovas Dániel Hetvenen felül Falusi fórumok visszavisszatérő „slágere” a vidék — és a vidékiek — hátrányos helyzete. Az alacsonyabb központi támogatás („fejkvóta”) és a magasabb villanyáramdíj. A kulturáltabb élet- körülményekhez kemény tízezreket igénylő saját erő és a ráadásként megszavaz(tat)ott településfejlesztési hozzájárulás. A sérelmek, úgy tűnik, csak szaporodnak. Tavaly nyáron jelentették be: a hetven éven felüliek ezután ingyen vehetik igénybe a helyi tömegközlekedési eszközöket. Már ahol van ilyen, természetesen. Mert lehet egy falu háromszor hosszabb, mint — mondjuk — a megyeszékhely 14-es buszjáratának útvonala, „tömegközlekedni” csak az utóbbi helyen lehet. De nem is ez a baj. A falusiak, ha sürgős dolguk van, kerékpárra pattannak, és hamarabb elérnek az alvégről a felvégre, mint az imént említett buszjárat csúcsforgalom idején a központból a Széchenyivárosba. Ha meg már félnek nyeregbe szállni, hát amúgy öregesen elballagnak a komához a falu túlsó végébe. Nem irigylik ők az új kedvezményért a városbelieket. Bölcseb- bek annál. Maguknak szeretnének többet. Hogy ők is ingyen utazhassanak a buszon: a faluból a városba. Ahová elvitték a községből a hivatalt, bár őket nem kérdezte senki, jó lesz-e így. Ahol az egészségház székel, melyet félévente biztos felkeresnek. Ahol be tudnak vásárolni, akár egész hónapra mélyhűtött csirkelábból, ízletes mellcsontból. (A helyi ABC többnyire csak drága húsokat tart...) Azzal érvelnek: nem ők tehetnek róla, hogy mindezek miatt utazniuk kell. Igazuk van? Mindenképpen. És az is biztos, a buszjegy kifizetése súlyosabb hiányt okoz a kisnyugdíjas öregek költségvetésében, mint amekkora bevételt a közlekedési vállalatoknak a hetvenen fölüllek forintjai jelentenek. Már ha az arányokat tekintjük. Az utóbbiak mégsem mondanak le e „tengerben cseppnyi” mértékű bevételről, ök sem tehetnek arról, hogy Jani bácsinak húsz kilométerrel arrébb kell rendezni az adóját, védekeznek. Saját, elöregedett járműparkjuk életben tartásához sincs elég pénzük, nemhogy még jótékonykodjanak ... ! A labda tehát az államigazgatáshoz kerül, ahonnan — egészen biztosan — újra tovább lehel* passzolni. Nem tudni, most ép« pen hol van. A Fogyasztók Of« szágos Tanácsa mindenesetre elküldte állásfoglalását az ügyben, minden vélhető illetékesnek: a kérdést meg kell oldani... Az öregek pedig várnak. Jobbára otthon, mert az kerül a legkevesebbe. Aztán egy év múlva Ismét elmennek a falugyűlésre, hiszen a demokrácia e fontos fórumán az ő véleményükre is kíváncsiak. És ott majd újra elmondják, ami a szivüket nyomja. Szabó Klára <B <© BANK bank Az OIP Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága előzetes igényfelmérés és a lakásvásárlókkal történő ELÖSZERZÖDÉS-KÖTÉS A LAP J AN, A KECSKEMÉT, VACSI HEGYI ZÖLDÖVEZETI LAKÓTELEPEN fsz+2 emeletes, 6 lakásos, magastetős kistársasházakban, ÖSSZKOMFORTOS TÁRSASHÁZLAKASOK ÉPÍTÉSÉT TERVEZI. A tervek szerint 68 és 71 m2-es 2,5 szobás, 72 n+es 2,5 szobás, loggiás, valamint 75 m2-es 2+2 félszobás loggiás lakások épülnek. A befejező munkáknál lehetőség van a vevők egyéni igényeinek kielégítésére is. Az építkezés tervezett kezdési Időpontja: 1987. III. negyedév, várható befejezés 1989. II. félévben. RÉSZLETES TAjÉKOZTATAS ÉS JELENTKEZÉS: az igazgatóság lakásépítési, bernházási és műszaki osztályán, Kecskemét, Dobó krt. 7. sz. I. em. (Bejárat a földszinti 2. sz. körzeti fiókon keresztül.)