Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-07 / 106. szám

Tegnap délelőtt Budapes­ten folytatódott a háromna­pos látogatáson itt tartózko­dó vajdasági küldöttség prog­ramja. Jón Srbovan és kísé­rete látogatást tett Medgyessy Péter pénzügyminiszternél, a Magyar—Jugoszláv Együtt­működési Vegyesbizottság társelnökénél. A vendégek délután vissza­utaztak Kecskemétre. Itt a megyei pártbizottságon Ro- mány Pál, a megyei pártbi­zottság első titkára fogadta a testvérmegyei küldötteket. A baráti hangú megbeszélésen aktuális politikai kérdésekről és az együttműködés fejlesz­tésének lehetőségeiről esett szó. A megyei vezetőkkel folytatott eszmecsere után a Bozsó-gyűjteményt nézték meg a küldöttség tagjai. Ma a megyeszékhely látni­valóival, különböző intézmé­nyeivel ismerkednek a ven­dégek. Délelőtt a Szórakaté- nusz Játékmúzeum és Játszó­ház, valamint a Népi Ipar- művészeti Múzeum megte­kintése szerepel a program­ban. Délután a Kodály Zol­tán Ének—Zenei Általános Iskolába látogatnak, ezt kö­vetően pedig a Kiskunsági Nemzeti Park központjába, ahol betekintést kapnak a megye területén folyó termé­szetvédelmi tevékenységbe. A jugoszláviai Vajdaság Szocialista Autonóm Tarto­mány képviselőházának kül­döttsége a délutáni órákban utazik vissza Újvidékre. (A küldöttség vezetőjével, Jón Srbovannal készített in­terjút lapunk harmadik olda­lán olvashatják.) SPÁRGAEXPORT Érkezik a spárga a Zöldént kecskeméti telepére, ahol a kül­földi vevők igénye szerint osztá­lyozzák, kötegelik a hófehér sípo­kat. Az első nagyobb tétel Bács- Kiskun spárgásaiból érkezett, de várják Hajdú, Pest és C&angrád megye ültetvényeinek termését is: Mivel nálunk kevésbé kedvelt ez a vijtaimindiús főzeléknövény: többsége a külföldi fogyasztókhoz kerül. Nyolc, többnyire tőkés or­szágba exportálják a spárgát, a az egy hónapon át tartó szezon szinte minden napján indítják a rakományokat Kecskemétről. Jog az értelmes munkához A munkához való jog min­den egyes állampolgárnak tör­vényes lehetőséget ad arra, hogy kereső foglalkozása le­gyen. Vagyis eredeti értelem­ben keresethez, megélhetés­hez, kereső foglalkozáshoz va­ló jogot jelent. Több tőkés or­szágban ‘ is törvénybe, alkot­mányba foglalták, de nehezen tudják érvényesíteni. Ott a ■gazdaságban nagyfokú a szi­gor. Amelyik vállalat tartósan veszteséges, az előbb-utóbb megszűnik. Amelyik üzem nem hozza a tőle elvárt mini­mális jövedelmet, azt bezár­ják. Amelyik munkás a jöve­delmet tekintve többet visz, mint amennyit hoz — több a veszteség általa, mint a ha­szon —, azt legtöbb esetben elbocsátják. Nálunk — a szocialista* or­szágok többségében — a Hiún­kéhoz való jogot szintén al­kotmányba foglalták. Betartá­sa nem volt eddig túlságosan nehéz a meglehetősen laza vállalati létszámgazdálkodás, az akadozó anyag- és munka­ellátottság miatt. Nálunk a gazdaságban eddig nem volt jellemző a könyörtelen szigor. A tartósan és helyrehozhatat­lanul veszteséges vállalatokat sem tudtuk felszámolni, mert tevékenységükre általában szükség volt. Valamikor az volt a ma- gyarázat, hogy a szocializmus­ban a munkához való jog azért érvényesíthető, mert a termelé­si eszközök társadalmi tulajdon­ban vannak, az ember ember által való kizsákmányolása és a munkanélküliség megszűnt, s a népgazdaságot tervszerű­en irányítják. Ennek a jognak az érvényesülését reálisan biz­tosítja a termelés szakadat­lan növekedése, a gazdasági válságok kiküszöbölése. Ma már tudjuk, hogy sem a ter­melési eszközök társadalmi tulajdona, sem a tervszerűség nem biztosíték a teljes és a szó valódi értelmében vett foglalkoztatásra. A termelés sem nő szakadatlanul, a vál­ság sem mindig elkerülhető. De nemcsak ez a gond, hanem az is, hogy a dolgozó ember sokkal tágabban értelmezi a munkához való jogot, mint a hivatalos felfogás. A munkához való jog a mai ember gondolkodásában már nem egyszerűen valami­lyen munkahelyhez, kereseti lehetőséghez való jogot jelent, hanem egyre inkább az egyén képességének, képzettségé­nek, munkabírásának, ambí­ciójának megfelelő munkakör betöltésére, más szóval érvé­nyesüléshez való jogot is. Elvesztették értéküket az olyan közhelyek, mint példá­ul az, hogy „a munkában nem szabad válogatni"; „azt kell csinálni, amit mondanak"; „aki fizet, az dirigál". A mi gyermekeink már nemcsak ,;kenyeret akarnak keresni", hanem szeretnének a munká­jukkal lelkileg azonosulni. Szeretnék, ha választott szak­májuk, hivatásuk életüknek célt, tartalmat adna. És ehhez joguk van, mint ahogy ahhoz is, hogy ha már alkalmazzák őket, legyen is értelmes mun­kájuk. Ritkán kerül szóba a mun­kához való jog olyan értelme­zése, amely szerint a dolgozót el kell látni munkával. A Munka Törvénykönyve már régen kimondta, hogy „a mun­káltató köteles a dolgozót munkával ellátni, a munka megfelelő, egészséges és biz­tonságos végzésének feltéte­leit biztosítani, valamint a munkavégzés módjára vonat­kozóan a szükséges iránymu­tatást megadni". Kérdés per­sze, hogy ki védi meg a mun­kást, ha akadozik a munkael­látás és emiatt kifolyik a pénz a zsebéből? Napjainkban sok helyen úgy kerüljük meg a konflik­tust, hogy nem alkalmazunk egyenes darabbért, hanem át­laggal fizetjük áz állásidőt, illetve elsimítjuk a bajokat valamilyen prémiumos időbé­res bérformával. Közben „védjük a munkaidőalapot" mindenféle külső tényezővel szemben, csak éppen a belső okokkal szemben nem. Sokat beszélünk a beosztottak mun­kafegyelméről, de igen keve­set a vezetés, a gyártás-előké­szítés, a. programozás, az anyagellatás, a bérezés és a munkaátvétel fegyelméről. Majd akkor lesz a munká­hoz való jog igazi szocialista vívmány, ha ezt nemcsak az alkotmány deklarálja, hanem korszerű és modern tartalmát a gazdasági vezetés a való­ságban is kibontakoztatja, a dolgozó kollektíva pedig me­gának kiköveteli. Olyan sok tennivaló van e hazában, hogy még sokáig mindenkinek jut belőle bőven. P. O. XLII. évf. 108. szám Ára: 1,80 Ft 1987. május 7. csütörtök BARÁTI HANGÚ MEGBESZÉLÉSEK Ma hazautazik a testvérmegyei küldöttség FOGYTÁN A TAVALYI KÉSZLET — PÓTLÁSKÉNT 600 TONNA IMPORT BURGONYA TÖBBSZAKMÁS SZÖVETKEZETI TAGOK Szolgáltatni is lehet «S2Ä nyereségesen ködik a Kecskeméti Lakáskarbantartó Szolgáltató Kisszövetkezet, a Lakszisz. Tevékenysé­gük nagy része — általában 50—80 százaléka — lakossági szolgáltatás. Amire a hagyományos szervezetek ráfizetnek, az a kisszövetkezeti formában rentábilis. A Lakszisz szolgáltatása: a csempe zés­től a vízveze­ték- és a vil­lanyszerelésig, a tatarozástól , a szobafesté­sen, tapétázá­son keresztül az ajtó- és ab­lakfestésig mindent el­vállalnak. Egy-egy na­gyobb felújí­tás után igény szerint tisz­tán, azaz ki­takarítva ad­ják át a lakást. Ha sürgős a tennivaló, a szövetkezet valamennyi dolgozója részt vesz a munká­ban, tekintet nélkül arra, hogy mi a szakmá­ja, a beosztása. Szerződés alapján a zalaeger­szegi bútorgyár termékéinek, a Mosonmagyaróvári Fémszerel- vénygyárra.1 létrejött megállapo­dásuk alapján pedig a különbö­ző csaptelepek garanciális javí­tását is elvégzik, nemcsak Bács- Kiskun, hanem Pest és Szolnok megye egy részében is. Tóth József, a szövetkezet el­nöke elmondta: ők harminoket- ten, akik 1982-ben a Laksziszt megalakították, szinte kivétel nélkül a kecskeméti lakásszövet­kezetek karbantartó társulásá­nak dolgozói voltak. Egymillió forint értékű közös vagyonnal indultak. Jelenleg — túl azon, hogy az összeadott induló tőkét tagjaiknak már visszafizették — 3,5 millió forintot ér a közös tu­lajdonuk, a Tizedes utcán — mű­helyekből, garázsból, irodából álló — saját telephelyük van. Amióta önállóan gazdálkod­nak, következetesen kitartanak amellett, hogy nyereségüknek (amit a kisszövetkezeteknél ren­delkezési alapnak neveznek) na­gyobb részét, általában 70 szá­zalékát fordítsák fejlesztésre. így tudtak vásárolni négy egyton- nás, vegyeshasználatú gépjármű­vet, teherautót, valamint a már említett telket, ahol egyebek 0 A lakossági szolgáltatás teszi ki a Lakszisz mun­káinak nagyobb részét. Felvételünkön: Plattner Ti­bor ás Oldal Pál asztalosok szúnyogháló-keretet ké­szítenek. (Méhes! Éva felvétele) között jól felszerelt asztalosmű­helyt is kialakítottak, Ez utób­bival kapcsolatban az eddigi gyakorlatuktól eltérő terveik vannak: parkettát szeretnének gyártani. A termelő tevékenység egyrészt a gazdálkodásukat ja­vítja, másrészt folyamatos mun­kát ad dolgozóiknak télen is. A Lakszisznál átlagon fölüli a munkahatékonyság: az egy dolgozóra jutó (havi) termelési érték 60 ezer forint. Erényük nemcsak abban áll, hogy sokat dolgoznak: szinte valamennyien több szakmához is értenek. A szövetkezet megalakulásától kezdve törekedtek arra, hogy ez igy legyen. A közületeknek vállalt mun­káik közül sok sikerélmény fű­ződik ahhoz, amit a megyei ta­nács épületén végeztek: a koráb­ban használtnál 80 százalékkal olcsóbb kőből készítették el a lábazatot. A munka tetszetősnek bizonyult: a szomszédos művelő­dési központ is megrendelte. A Lakszisz termelési értéke 13 millió forint volt tavaly. Erre az évre 17 milliót terveztek, ami­ből az első három hónapban öt­milliót már teljesítettek. Okkai bíznak abban, hogy év végéig elérik — vagy meghaladják — m 20 millió forintot, változatlan létszámmal. A. M. Május elején az időjárás mel­lett gyakran szó esik a zöldség- kínálatról és -árakról. Mit, mennyiért adnak? Milyen az el­látás? — mindennapos kérdés ez manapság. A Kiskunhalas és Vidéke Áfésznél s a megyei Zöldértnél állami támogatással tárolt 4640 tonna óesztendei burgonya, vö­rös- és fokhagyma, egyéb zöld­ségféle és télialma nagy része már elfogyott. Sárgarépából, zel­lerből és céklából egy-egy ton­na maradt csupán ezeknél a for­galmazóknál. Azért, hogy a la­kosság alapellátása ne romoljon, a Bács-Kiskun Megyei Zöldért Vállalat lehetőséget kapott 600 tonna lengyel, sárgahúsú burgo­nya behozatalára. így ebből a fontos élelmezési cikkből fede­zik a szükségletet, nagyobb mennyiségiben 6,50—7, kisebb té­telekben 8—8,50 forintos kilo­grammonkénti áron. Sárgaré­pát is importált a Zöldért, első­sorban az intézmények konyhái­nak ellátására.- Ezekben a hetekben lassan növekszik a primőrök kínála­ta. A vállalat eddig több mint egymillió csomó retket, ennél valamivel kevesebb karalábét, 300 tonna uborkát és 300 ezer hegyes erőspaprikát értékesített. Kubából 160 tonna zöldpaprikát, és a Kanári-szigetekről jelen­tős mennyiségű paradicsomot is vásárolt az év elején az itthon hiányzó termékek pótlására. Mindamellett nincs igazán élénk zöldségpiac a megyében. Baján, ha a környékbeli terme­lők nem hoznának árut, s a vá­ros húsz zöldség-gyümölcs ma­gánkereskedője nem venne részt az értékesítésben, a fogyasztók ellátására a Zöldért egymaga képtelen volna. Ami a termékek árát és minőségét illeti — ez a helyi tanács véleménye — a pi­ac oldaláról a vállalat ebben m A soUvadkcrti piacon is kevesebb a zöldségféle az idén. nem játszik meghatározó szere­pet. A primőrt é}ék továbbra is drágák. Kalocsán nagyobb a piaci fel­hozatal. Különösen palántából és fejesedé salátából érkezik sok a kiskertekből. Szárazbab is kapható. A sárgarépa és a gyö­kér kilogrammonként 32—40 fo­rint. Kiskőrös helyzete szerencsés. Piacára az eladók csaknem fele a megye számos településéről hoz árut. A helybelieken kívül így keceliek, imrehegyiek, kecske­métiek, kiskunhalasiak, kiskun- majsaiak, soltvadkertiek, bócsai- ak, miskeiek és drágszéliek is árusítanak itt. A félkilogram­mos salátát 7—12 forintért ad­ják, míg a retekért 3—7, a zöld­hagymáért 3—4, a spenótért és a sóskáért 40—45 forintot kér­nek. A virágpalántáik ára annyi, mint tavaly ilyenkor. A szegfűé például 1—2 forint. Egy félegyházi háziasszony szerint az idén kevesebb a zöld­ségféle a város piacán, viszont annál drágább. Karfiol csak el­vétve akad. Retket pedig Buda­pesten olcsóbban lehet venni, mint Kiskunfélegyházán, ahol termesztik. A burgonya 5—10, a saláta 2—6 és a paradicsom 80— 110 forintos ára mindenesetre azt jelzi, hogy az árak a „csilla­gos ég távolából” kezdenek föld­közelbe kerülni. Vagy mégsem .,.? Kecskeméten ugyanis a forgal­mazók még mindig magasan tartják a nem is mindig friss zöldségfélék árait. A kecskemé­ti 1101 -es Kossuth téri élelmi­szerüzlet elé kitelepült eladónál p>éldául kedden 8 forint volt a kis, 25 dekagrammos saláta, no­ha előző este, a kecskeméti nagybani piacon kezdő árát a piaci árfelírók 5 forintnak köny­velték el. Az is furcsa, mi több, nevetséges, hogy olyan apró, hulladékparadicsomért, amelyet máskor — piactakarítás alkal­mával — a sepregetők a szeme- tesedénybe szoktak tenni, a pia­con az egyik magánkereskedő nem átallt 140 forintot kérni! Ezek és más tapasztalatok új­ra azt a tanulságot adják, hogy az eddiginél is kívánatosabb len­ne az árutermelők fokozottabb részvétele a vásárlók részére történő közvetlen termékérté­kesítésben. A sok kézen átmenő áru ára ugyanis úgy jár végül, mint a hólabda. Csak nő, egyre nő. Amit aztán a fogyasztó fizet meg! K — 1 Világ proletárjai, ecvesCljetek: AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA SZOVJET—AMERIKAI PÁRBESZÉD Kockázat­csökkentő központok terve Most van a legjobb esély arra, hogy a Szovjetunió és az Egye­sült Államok eredményt érien el Genf ben a nukleáris és űrfegy­verzetek csökkentéséről folyó tár­gyalásokon — jelentette kii ked­den a washingtoni országos sajtó­klubban tartott sajtóértekezletén Armand Hammer amerikai üzlet­ember, neves közéleti személyiség. Hammer szerint egy nukleáris leszerelést megállapodás aláírásá­ra a két nagyhataloip vezetői kö­zött még idén ősszel Washington­ban sor kerülhet. A Szovjetunió­nak — tette hozzá Hammer — eltökélt szándéka, hogy a genfi tárgyalások eredményesek legye­nek. A Fehér Ház kedden írásos nyilatkozatban üdvözölte azt, a megállapodás-tervezetet, amelyet Genf ben az illetékes szovjet és amerikai küldöttségek vezetői dolgoztak ki a nukleáris veszély kockázatának csökkentéséről. Mariin Fitzwater elnöki szóvivő hangoztatta, hagy „ezzel csökken­ni fog a két nagyhatalom közötti konfliktus lehetősége, különösen olyan nukleáris konfliktusé amely véletlen balesetiből, félreértésből származik, vagy téves számításo­kon alapul”. Fitzwater hozzátet­(Folytatás a 2. oldalon.) Napelemes házak Kalocsán (5. oldal) Sportmagazin (7. oldal) Májusi piacok

Next

/
Thumbnails
Contents