Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. május 1. 0 Brunner Sándor brigád- és csoportvezető Kardos Ferenc esztergályossal új munkadarabokat ellenőriz. Élüzem kiváló brigádjai • A Zalka Máté brigád feladata a berendezések állandó üzemképességének biztosítása: Andrics Ferenc és Taskovics György esztergályosok új alkatrészeket készítenek. (Balra) • A csőcsere mindig nagy figyelmet kíván. Tóth Zoltán a csörlönél. Az elmúlt évi jó eredményei alapján a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat kiskunsági üzeme megkapta az Élüzem címet. A kitüntetés elérésében kiemelkedő szerepe volt a megújuló brigádmozgalomnak. A 48 szocialista kis közösség jó munkáját bizonyítja, hogy a szigorú értékelés alapján közülük kettő kiérdemelte a Vállalat kiváló brigádja címet. ' A Zalka Máté gépészeti brigád —- melynek tagjai, 16-an, esztergályosok és géplakatosok — az idén már negyedszer kapta meg ezt a címet. Az Április 4. fúróbrigád 24 tagja is bizonyította már kiváló képességét, most másodszor vették át a kitüntetést. Az üzem 1200 fős kollektívájának zöme Kiskunhalas környékéről származik, alig 300 azok száma, akik a Dunántúlról, a hagyományos kőolajtermelő vidékről kerültek ide. A kiskunsági üzemben próbálták ki először — és az eredmények bizonyítják, hogy sikerrel — az újfajta brigádversenyt, a vállalkozási formát. Ennek egyik fontos eleme, hogy a közösségek szerződésben vállalkoznak meghatározott többletfeladatok elvégzésére. Képriportunk a kitüntetett két brigád munkájáról készült. « Pásztor Zoltán • Szabó Miklós, Berkó András és Tóth Tibor remélik, hogy ez a kút is olyan jól termel majd, mint a nemrég befejezett idei első kútjuk. • Az Április 4. brigád most az Észak—8-as kúton dolgozik, a tervezett 2700 méterből eddig már 2340-et teljesítettek. Vörös Csaba brigádvezető a vállalat egyik legfiatalabb fúrómestere. ALKOTÓ MŰSZAKIAK Sikeres feltaláló a Mezőgépnél Divatos manapság a műszaki értelmiség elégtelen erkölcsi és anyagi megbecsülését szóba hozni. Az említett réteg rossz közérzete aligha alaptalan. Gyovai Györgynek kell abhoz lenni, hogy valaki átszakítsa a tudatunkban rögződött elvtelen egyenlősdi több évtizedes gyakorlatának korlátáit s kiharcolja munkájának megbecsülését, vállalatának pénztáránál felvéve akár egymillió forintot is. Mert az neki jár! Szakképzettségét illetően — a 45 éves, tiszakécskei születésű Gyovai György — felsőfokú szaktechnikus. Oklevelét a Mátravidéki Fémműveknél szerezte, miután két érvel korábban — 1960-ban — elvégezte Szolnokon a gépipari technikumot. 1969-ben szerszámszerkesztőként került a Kecskeméti Mezőgép Vállalathoz, ahol ma a szerszám- és célgépellátási osztály vezetője. Nős, két gyermeke van. Hobbija a horgászat. Sokat számít a gyakorlat A nyugatnémet cég duplájára emelte az árat... Feltalálói karrierje 1979 decemberében kezdődött. A nyugatnémet Rau cég korában több magágyelőkészítő gép — kombinátor — licencét adta el a Mezőgépnek. A szerződés azonban nem foglalta magába a „rugóskapa” gyártástechnológiáját, ezt a szaktudást a licencadó megtartotta magának. A magyar vállalat így a rugóskapákat az NSZK-ból, devizáért volt kénytelen megvásárolni, végül tárgyalásokat kezdtek a technológia megvételéről. A szerződés aláírása előtt a Rau — váratlanul — duplájára emelte az árat! A magyarok felálltak az asztaltól és döntöttek: meg kell oldani a gyártást saját erőből! Gyovai György maga mellé vette négy, „saját nevelésű” fiatal üzemmérnök kollégáját. A munkáról kisregényt lehetne írni, de a lényeg az, hogy 1980 végén az általuk szerkesztett célgép a kiskőrösi gyáregységben sorozatban készítette a magyar rugóskapákat! Nincs igazgató, ki aláírja ... Nagyregénybe illő a történet folytatása. A kollektíva gondolt egyet s beadta az eljárást a találmányi hivatalhoz. 1982. július 9-én elfogadták, mint a Mezőgép szolgálati szabadalmát. Találmány hasznosítási szerződést ilyen esetben is kell az alkotókkal kötni, de vita volt a megtakarítás mértékét illetően. Kölcsönösen hibásnak talált és sorozatban visszautasított költség- számítások után másfél évig tartó per kezdődött, fővárosi ügyvéd bevonásával. A csoport ,1,3 millió forintot követelt. A vállalat vezetősége tulajdonképpen elismerte az igény jogosságát, de a közhangulat nyomására alighanem vizsgálatot kezdtek volna az igazgató ellen, ha aláírja ekkora összeg kifizetését. Az irigység ugyanis nagy volt. Célgépet — bár jóval kisebb jelentőségűt — korábban mások is terveztek, munkaidőn túl is dolgozva, csupán a fizetésért. Csak éppen senkinek sem jutott eszébe, hogy megindítsa a szabadalmi eljárást. Az importkiváltó találmányra a bíróság — gyártási darabszámtól függően — évi 15 millió forint körüli megtakarítást állapított meg, s az ötfős kollektíva több mint kétmillió forintot kapott. Gyovai Györgyék példája a Mezőgépnél forradalmasította a műszakiak hozzáállását, azóta többen is feltalálónak mondhatják magukat. • Gyovai György a silótorony-palást- elem általa szerkesztett lyukasztószerszámának tervrajza előtt. (Gaál Béla felvétele) Csődbe megy az angol licencadó — A Világbank által finanszírozott gabonatermesztési program keretében a Mezőgép — versenytárgyalások útján — terménytároló silók gyártására kapott megrendeléseket. Érezték, hogy saját tervezésű tornyaikkal már nem, állhatnak a világ elé, ezért megvásárolták az angol Bentall-Simplex cég licencét. A tárgyalások közben a partner csődbe ment, a Mezőgép vezetői kalandregénybe illő módon hozták el a dokumentációt a felszámolás alatt álló vállalattól. A palástelemek gyártás- technológiájának megvételére már nem maradt idő, s később a Bentall-Simp- lexet megvásárló amerikai cég akkora árat kért a technológiáért és a gyártó gépsorért, hogy magyar részről a tárgyalásoknak nem volt tovább értelme. Ott álltak a megrendelésekkel a hónuk alatt, közeledett a határidő, s nem tudták, hogy a palástelemeket hogyan fogják elkészíteni. Illetve: bíztak a Gyovai- csapatban! A Mezőgép Vállalat pénzügyi stabilitása és jövője forgott kockán! Gyovai György némileg változott összetételű csapata — kiváló és jól fizetett szakmunkásoktól segítve — újra összefogott. 1985 októberében még nem működtek az általuk szerkesztett új gépek, ám december 29-én elkészült a 220 silótorony utolsó palásteleme is! 24 üveg pezsgő fogyott el. A kidolgozott eljárásért — egyelőre — az újítási díjakat vehették fel. Az alkotó embert nem szabad megbéklyózni! — A műszaki értelmiségről mondjam el a véleményem? — kérdez vissza Gyovai György. — Többnyire jogos a réteg elégedetlensége, a „befutáshoz” szerencse is kell, nem is kicsi. De ki a műszaki értelmiségi? Akinek papírja van róla? Nem, ezzel én sohasem törődtem. Sajnos az üzemmérnököknek, sőt a mérnököknek is jelentős része csak „vatta”. Vannak, mert levizsgáztak. Legjobb kollégáim is GAMF-ot végeztek, de sajnos olyanok is kerültek már ide a főiskoláról, akik még rajzot olvasni sem tudtak. Volt gépszerkesztő szakot végzett mérnökünk, alapvető műszaki érzék híján. A szerszám- és célgéptervezésben a gyakorlati tapasztalat egyébként is számít annyit, mint az elméleti tudás. Aki a gépnél vagy a satupadnál kezdett, arra lehet igazán számítani. Nem hiszek a fehérköpenyes, olajtól irtózó gépészmérnökökben! A tehetséges mérnök emellett szuverén ember, nem szabad megbéklyózni! Eszébe juthat a legjobb gondolat az uszodában, a fehér asztal mellett, vagy otthon éjjel, álmából fölkelve. Előfordul, hogy a kollégáim lógnak, hisz ; nagy vagányok. De tudom, hogy a munkát jól végzik el, s ha kell, számíthatok rájuk éjjel kettőkor is. Csak az eredmény a fontos! Nem szabad kapkodva dolgozni, nekiesve a rajztáblának. Megfontoltnak kell lenni a célgépek „élesztősénél” is, az ellendrukkerek gyűrűjében. Alkotó légkörben élni! Ez a legfontosabb! Bálái F. István VASKÜT, AZ ELSŐ • Kezdetben volt TERMELŐSZÖVETKEZETI KÖZSÉG amelynek egy A körmös traktortól '“k lathato a a dekorációs stúdióig kerületben. Egykori május 1-jei felvételeket nézegetünk Kapornyai Mihállyal, a Vaskúti Bácska Termelőszövetkezet központjában. A nyugdíjas szövetkezeti vezető kezdettől fogva részt vett a szövetkezeti mozgalomban, különböző felelős beosztásokban. Megállapíthatjuk, hogy ma mar kicsit furcsának tűnnek ezek a felvételek igaz, évtizedek teltek el, és ami akkor lezajlott a községben, az már történelemnek számít. A képek mutatják a szövetkezeti kaszás brigádok felvonulását, a lovas fogatok egész sorát, a kezdetleges gépeket. Az egyik felvétel szerint még 1957-ben is szántottak körmös traktorral. Ez utóbbiból már csak egyet őriznek mutatóba. Vaskút 1951- ben termelőszövetkezeti község lett, elsőként a megyében. Akkoriban csak egy termelőszövetkezet — a Dózsa — létesült. A parasztság többsége első típusú termelőszövetkezeti csoportot szervezett. Összesen 16 ilyen csoport alakult. Kapornyai Mihály a Dózsában vállalt vezető beosztást. — Nehéz körülmények között kezdtük az uj • \ termelőszövetkezet drótfonatkészítő üzeme. életformát, vágytunk a jobbra, s boldogulásunkat csak a szövetkezeti gazdálkodáson belül tudtuk elképzelni. Kialakult bennünk az összetartás érzése — állítja. Sok-sok zökkenő után, 1968 decemberében egyesültek a község termelő- szövetkezetei, így jött létre a Vaskúti Bácska. — Egy biztos: a küzdelmek idején álmaimban sem hittem volna, hogy ilyen sikereket érünk el. Ma már — ha akadnak is gondok, melyek más természetűek, mint akkor voltak — igazi mezőgazdasági nagyüzem a miénk. Többször elnyertük a kiváló címet, megkaptuk a termelési nagydíjat is — büszkélkedik. A harcos elődök nyomába lépő fiataloknak tehát megteremtették az alapokat. A Vaskúti Bácska Termelőszövetkezetben nemcsak az alaptevékenységben, vagyis a mezőgazdasági termelésben értek el kiváló eredményeket, hanem a mai kor követelményeinek megfelelően, más jellegű vállalkozásokba is kezdtek. Kiegészítő ágazatokat teremtettek, sőt ipari termeléssel is foglalkoznak. Egy ilyen ágazat áttekintésére kértem meg Bagóczki Csanád műszaki igazgatót. — Nyolcvantagú építőipari részlegünk van, főként felújítással és épületek fenntartásával foglalkozunk, de új létesítményeket is építünk. A község ellátásának segítésére ABC-áruházat építettünk, amelyet mi látunk el áruval — kezdi a tájékoztatást. A termelőszövetkezet vezetőinek vállalkozó szellemét tükrözi, hogy keresik az újat. Ez a törekvés jelentkezik abban is, hogy kozzákezdtek egy új típusú hőszigetelő vakolóanyag gyártásához. Összefogtak a Politúr Vegyipari Kisszövetkezettel. Ez az anyag megfelel a legújabb hőszigetelési szabványnak. Évente 100—150 családi ház vakolására elegendőt készít a termelőszövetkezet üzeme. — Gyártunk huzalszövetet is, amely alkalmas kerítések, állattartó ketrecek, védőrácsok készítésére. Hozzáteszem, hogy a hőstop és a huzalszövetek gyártásának fejlesztését napirenden tartjuk és a szükségleteknek megfelelően bővítjük az üzemet, tökéletesítjük a gyártási technológiát. A kezdeményező szellem újabb bizo- nyitéka a dekorációs stúdió — ahogy ők nevezik, dekorstúdió. Ez a részleg besegít kiállítások dekorációjának készítésébe, propagandaanyagok összeállításába. Közreműködik abban, hogy a szövetkezet termékbemutatói a mai kor követelményeinek megfeleljenek. Legnagyobb építkezési vállalkozásuk a közösségi célokra létesülő rendezvényterem. Lényegében nemcsak egy teremből áll, hanem színpadi emelvényekből, kisebb helyiségekből is. A makettje elkészült, Bagóczki Csanád ezen mutatja az épület egyes részeinek rendeltetését. Amikor Vaskút termelőszövetkezeti község lett, tíz körmös traktort kapott központi beruházásból. Jómagam is emlékszem azokra az ünnepélyes pillanatokra, amikor ezek a gépek végigdübörögtek a főutcán, nyergükben a fiatal traktoroslányokkal. Ettől az időtől szintén fényévnyi távolságra vagyunk már... Kereskedő Sándor • A műszaki igazgató a rendezvényterem makettjét mutatja. (Méhesi Éva felvételei)
