Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-05 / 104. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. május 5. Az elmúlt év legjobb sajtófotóit bemu­tató kiállítás június 21-ig tekinthető meg. Márkus Zsuzsa Sajtófotó \86 A napokban igen érdekes kiállítás nyílt a fővárosi Mun­kásmozgalmi Múzeumban Sajtófotó ’86 címmel. „A fotóriporter ma már az újságíró egyenrangú alkotótár­sa.” — írja Bányász Rezső, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke a tárlat katalógusában. Gáti György fényképén egy férfi látható, amint jógapóz­ban a levegőben lebeg. Ez lehetne a kiállítás jelképe. Egy arasszal a talaj, a valóság felett, látszólag könnyedén, mégis hihetetlen erőfeszítés, koncentráció, és tudás szükséges ehhez az elrugaszkodáshoz. S mi minden fér bele ebbe az „arasz­nyi” magasságba? Szakmai tudás, humor, képlátás, gyorsa­ság, intelligencia. Ettől emelkednek ezek a képek a minden- napiak fölé, tükrözik a valóságot, jellemzőek, de mégis töb­bet mondanak... Nagy Gábor 10 lépcső-je a társadalom „mélyére” vezet. Fekete Miklós Ebédszünet, Kiss Árpád Megyei egészségott­hon című sorozatai és Grnák László képei szociofotók a javából. Egyébként Kiss Árpád tagja a Nagybaracskai Szo- ciofotó Tábornak. Politikai pillanatképek láthatók Bánkúti András felvétele­in. Az egy i ci i dr. Hetényi István (akkori pénzügyminiszter) húzza meg nadrágszíját a Parlamentben, a 86-os költségveté­si vita előtt... Kitűnőek a sportfotók is. Például Wéber Lajos Az ikrek győzelme, Pólya Zoltán Lóhalálában című képei. „A magyar sajtófotográfia mindig is híres volt valóságérzékenységéről” — állapítja meg Bányász Rezső. Ez a kiál­lítás is bizonyíték rá, hogy e kijelentés jelen időben L igaz. Szalui . in. a kiállítás-sorozat szervezője, rendezője a nyitást köve­tően mondta: „Idén is hiányoltuk töb­• Wéber Lajos: Kollégák bek között a Bács-Kiskun megyei te­hetséges kollégák fényképeit. Jövőre az ország egész területéről várjuk a sajtó­fotókat.” Szobor­sorsok Szoborsorsok címmel láthat tárlatot a kö­zönség a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóházában. A bemutatón másola­tok, korabeli metsze­tek, vázlatok és fotók adnak áttekintést a mai főváros területén 1692 és 1945 között a köztereken felállított képzőművészeti alko­tásokról. A tárlat má­jus 24-éig látogatha­tó. FILMJEGYZET Gondviselés Ha a tavaly, vagy tavalyelőtt készült hazai játékfilmeket témáik szerint cso­portosíthatnánk, gyorsan kiderülne, hogy milyen sok rendezőt „ihlettek” meg a családi élet megteremtésének, a harmónia fenntartásának a nehézségei. Mintha kifejezetten az lenne a cél, hogy ki-ki megcsinálhassa a maga „család- védelmi” filmjét. Természetes, hogy a társadalmi méretű aggódás érzékelhető a gyors rcagálókészségével mindig is élen járó filmművészetben, majdnem biztos azonban, hogy a jó szándékú propaganda a meggyőzés ereje nélkül kudarcot vall, s a megformálást nélkü­löző nekibuzdulás nevetséges lesz. Az idei filmek arra is bizonyítékul szolgál­nak, hogy a családi élet széthullásához napjainkban úgyszólván minden társa­dalmi terep lehetséges. Rózsa János Csók, anyu című filmjének luxusvillája éppen úgy megfelelő ehhez, mint Er- dőss Pál hőseinek albérletei. A Gondviselés főszereplőinek helyze­te olyan mértékben hátrányos, hogy fő gondjukat az jelenti, hogy „történetük­nek” egyáltalán legyen — legalább bé­relt — színhelye. András, a férj apróbb lopásokért ül börtönben, amikor meg­tudja, hogy időközben feleségét is elő­zetes letartóztatásba helyezték. Közö­sen határozzák el, hogy büntetésük le­telte után ismét családot „alapítanak”, s visszaszerzik két állami gondozásba vett kislányukat is. A film elsősorban a szabadulásuk után következő idősza­kot követi nyomon. Váratlan akadályt jelent terveikben, hogy a kisebbik gyer­mektől nem hajlandók megválni a ne­velőszülők. Hihetetlen és hiteltelen fa­lakat próbálnak állítani a makacs szü­lők és gyermekük közé. Szervezett ve­rekedőket, autós üldözéseket kever Er- dőss idegen, humortól tökéletesen mentes elemként filmjének alapanya­gába. Hiába adja az állam áldását a minden akadályon már-már győzedel­meskedő családra, ha az albérlet szinte megfizethetetlen, s a lakáshoz jutás esé­lye szinte semmi. Csak ráadás, hogy mindezek mellett a börtön árnya a munkahelyen és a magánéletben mind­kettőjük számára folyamatosan és ki- kczdhcii'tlenül ott kísért. Hogy meghá­láló ■ okban mennyi a saját érde­mük. tenet melyik eseményéért ki a K i Erdőss a nézőre bízza. A tasz nontos részletekkel áb­rázolt világ losan intim közelsége mit sem változott Erdőssnél az előző filmek — az Adj király katonát! és a Visszaszámlálás —— óta. A valóságban is megtörtént eset feldolgozása a rende­ző egy nyilatkozata szerint az 1985-ben készült Visszaszámlálás ellenfilmje. „Abban a főszereplő napi tizenhat órát / ^ A j Odajött hozzám az igaz- I Zi^T . J gatő. Rámnézett, aztán megkérdezte: maga az. Kelemen elv­társ? — Igen én vagyok — mondtam neki. — Nem nagyon hasonlít a tegnapi énjére, az arca tiszta korom, haja leé­gett, szemöldöke eltűnt. Egy kerékpáros fékezett le mellet­tünk. — Igazgató elvtárs nagy baj van. — Mi van Tilingár elvtárs? — kér­dezte az igazgató fakó, színtelen han­gon. — A Kelemen elvtárs délben telepum­pálta a gépet benzin helyett vízzel. Min­degyik gépben legalább száz liter víz van a tartályban. Mire azt leeresztjük, a tartályokat teljesen víztelenítjük, ugyancsak egy nap kiesik a termelésből. Az igazgató pár pillanatig maga elé réyedt, aztán megszólalt: mindegy Tilin- ger elvtárs, erről már maguk nem tehet­nek, a versenyben a maguk csoportja volt első a megyében, de most már azt hiszem meg kell elégedni az utolsó he­lyezéssel. — No jöjjön Kelemen elvtárs, üljön be a kocsiba, és beviszem a pusztára. Az irodában kiadták a munkakönyve­met és nem tettek feljelentést ellenem, de ezt csak apámnak köszönhettem, mert ő már régóta rendesen, helytállóan dolgo­zott. Apámra való tekintettel egy fegyel­mivel megúsztam a vízcserét.. . Volt egy jó barátom, akivel a TEFU- nál dolgoztam Komlón, neki is elvették a jogosítványát. Valahol Eger környé­kén egy kis faluban lakott. Fel volt írva dolgozott. Tapasztalataim szerint a mai fiatalok többsége visszautasítja ezt az életformát, amelyet kétműszakos munkával élhet. Hiszen nem marad idő úgyszólván semmire. Se családra, se szórakozásra, se tanulásra. A Gondvi­selés tehát olyan fiatalokat mutat be, akik napi nyolc óra munkából akarnak megélni.” A rendező színészválasztása, színész­vezetése ugyancsak nem előzmények nélküli, a főszerepek egyikét amatőr szereplőre (Ozsda Erikára) bízza, aki­nek nincs könnyű dolga, hiszen a ren­dező az improvizált szövegmondással erejét többszörösen meghaladó feladat elé állítja. Károlyi Júlia KELEMEN KÁROLY: Az alkohol rabságában GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Riporter­palánták Jánoshalmán • A felejthetetlen élmény: úttörőavatás a Budai Várban Húsz úttörőújság van megyénkben. Őrsök, rajok, csapatok dolgoznak, hogy havonta, kéthavonta, esetleg negyed­évenként hírt adjanak a szőkébb környe­zetükben történtekről, kiadják — kis példányszámban — a gépelt, kézzel má­solt, vagy éppen stenciltechnikával ké­szült újságokat. Mindig örömmel vesz- szük, ha eljut hozzánk egy-egy példány ezekből az újságokból. A jánoshalmi úttörőcsapatnak is van lapja. Csaknem másfélezren vannak, és az ilyen nagylétszámű iskoláknál köny- nyebb megszervezni, kivitelezni az új­ságkészítést. Náluk azonban, egy egész „apparátus” áll a LÁNG címet viselő újság mögött: a lapjuk nevét viselő ripor­terőrs dolgozik, ír, javít, másol és ter­jeszt, — néhányan közülük pedig komo­lyan gondolják: újságírók akarnak len­ni! Lusztig József, lapunk külső munka­társa esztendők óta lankadatlan szor- ' galommal foglalkozik — lakásán — a nyolc ifjú riporterrel, avatja be őket a tudósítás, a portré és a riport műfajá­ba. A kéthetenként sorra kerülő foglal­kozásról, a nagyközönségről, az iskolá­ról, terveikről így beszéltek, a szakkör jelenlevő tagjai: Fenyvesi Éva, Dobos Annamária, Bánfi Izabella, Kiss Judit, Binszki Csaba, Magyar Szilvia és Ker- nya Andrea. — Szeretjük községünket, ezért gyűjtjük mindazokat az adatokat, tár­gyakat, amelyeket egyszer szeretnénk majd kiállítani egy erre a célra kialakí­tott épületben. (Remélik, hogy a ta­nácsnak sikerül a hajdani zsinagógát megvásárolni, emlékházzá alakítani.) Egy Braziliában élő jánoshalmi szü­letésű embertől. Bányai Mihálytól na­gyon szép ajándékot kapott az iskola: sok-sok hegyikristályt, ametisztet, csil­Az előző alkalommal közölt kérdé­sek helyes válaszai: Zöldövezet: A la­kott területeken kívül eső erdők, park­erdők, amelyek környezetvédelmi, kö­zegészségügyi és szociális funkciókat töltenek be. A jellemzett fafajok: a) kocsányos tölgy; b) akác; c) erdei fenyő; d) fűz; e) nemesnyár; f) feketefenyő; g) fehér és szürke nyár. Megfejtéséért jutalmat kapott: Ko­vács Agnes, Kocsis Pál, Bártfai Ri- chárd, Adám Tibor (Kecskemét), Her­ceg Gabriella (Kadafalva), Sinkó Szil­via (Ballószög), Zámbó Gábor (Boro- ta), Lénárt Judit, Karsai Kamilla, Ju­hász Zsolt (Kiskunfélegyháza). Ebben a fordulóban — amelynek A harmadikos kisdobos, Csenki Klá­ra a kecskeméti Lánchíd Utcai Általá­nos Iskolából jelentkezett, és a tavaszi szünetről írta le gondolatait. „A Vöröskőhöz kirándultunk. Él­veztük a hosszú tél utáni napsütést, csodáltuk az ébredő természetet. Jár­tunk a Pálvölgyi- és a Szemlőhegyi bar­langban is. Sokáig emlékezni fogunk arra, hogy milyen sok szépet láttunk együtt, mi, harmadikosok.” * Meghívót kaptunk Bajáról, „Tavaszi nyuszogó” a címe, az úttörőház különfé­le ötletes programjára hívják benne a gyerekeket. Amikor ezek a sorok megje­lennek, már varrtak babaruhát, játszot­tak a számítógépes játékokkal, sportol­lámpalát, eredeti indián szőtt és fonott tárgyakat. Ezeket is szeretnénk méltó helyre rakni! — Természetesnek tartjuk, hogy van Láng-újságunk, hiszen annyi-annyi minden történik nálunk! A különböző vetélkedőkön sorra-rendre érünk el he­lyezéseket, kisdobos- és úttörőénekka­runk Kecskeméten kapott legutóbb aranyfokozatot! — ... és az irodalmi színpadunk?! Nánainé Juhász Katalin tanárnő vezeté­sével minden évben előadunk egy me­sejátékot, amihez mi varrjuk a jelmeze­ket, festjük a díszleteket is. — Madarász Gyöngyi Halason a Szép kiejtési versenyen szerepelt kie­melkedően! De szolnoki területi dön­tőn is értünk el első helyezést! (ezen a onton valamennyien szólni akarnak: imondani Égertz Antalné, Rendek Magdolna és Babos Andrásáé, a velük annyit foglalkozó, értük annyit dolgo­zó pedagógusok nevét.) Áz ifjú riporterek jól fogalmaznak, hála a szakkörön mondatról mondatra megbeszélt írásaiknak. A foglalkozá­sokra egy adott témakörről visznek kész fogalmazást, majd együtt szedik kérdéseit ugyancsak Gál Gyula állította össze—az alábbi hat kérdésre feleljetek, a megfejtéseket a Szalvay Mihály Úttö­rő- és Ifjúsági Otthonba küldjétek május 14-éig. (Kecskemét, Széchenyi tér 7.) 1. Mi a vadászat és a természetvéde­lem közös célja? 2. Határozzátok meg a dúvad, a hasznos vad és a védett vad fogalmát! (Példákkal!) 3. Milyen nagyvad él megyénkben? 4. Hogyan veszélyezteti a mezőgaz­daság kemizálása a környező tavak élővilágát? 5. Természetvédelmi szempontból miért gond az amúr és a busa megjele­nése? 6. Mi a fajlagos halfogási tilalmi idő? tak és jártak a Bütvkölőkre, ahol még floráriumot is — bőszájú üvegbe zárt aprócska kertet — láttak, amint a be­számolójában Szévald Ági írja. * Nagyszerű az egyetértés a szülők, a helyi termelőszövetkezet tagsága, a szocialista brigádok és a Helvécia- matkói Általános Iskola ifjúsága kö­zött —, írják beszámolójukban a ta­nyai iskola úttörői. Támogatja munká­jukat a Szék- és Kárpitosipari Vállalat kollektívája, a Zománc- és Kádgyár munkásai is. Sőt patronálójuk a MA­LÉV, minden jeles eseményükön piló­táikkal és légikísérőikkel képviseltetik magukat. Összeállította: Selmeci Katalin azt a felolvasás után ízekre ... A leg­jobbakat jelentetik meg lapjukban, a LÁNG-ban, de néhányat elküldenek a Petőfi Népéhez is. Az idei események közül a mozgalmi év megnyitását tartják legfontosabb­nak. — 19 autóbusszal mentünk ... mo­toros rendőrök „vezettek fel” Budára. A megnyitón részt vett Sárközi Sándor nyugalmazott ezredes, a legendás Bu­dai Önkéntes Ezred parancsnoka. Hét- százhatvanan voltunk ott úttörők, ter­mészetesen tanárainkkal. Úgy hiszem, soha nem fogjuk ezt az eseményt elfe­lejteni,. .. — És a TEHÓ-t is mondjuk el! — Községünk — bizonyíthatóan 1732 óta folyik itt tanítás —, iskolája elmúlt százéves ... Az épület állaga bi­zony megromlott, alapos felújításra szorul! A tanács, az itt élő emberek, a szüléink pedig úgy döntöttek, hogy a TEHO teljes összegét erre a felújításra fordítják! Ezért érdemes itt élni, tanul­ni, dolgozni — és persze megörökíteni mindazt, ami környezetünkben törté­nik ... sei — A mesepályázat győztesei — Vers- és mesepályázatot hirdettek meg a kecskeméti általános iskolások számára, akik rekordszámban neveztek: százan(!) 150 verset, illetve mesét küldtek be. Verskategóriában Nagy Márta (II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola) első, Szecsődi Zsolt (Hunyadi János Általános Iskola) második, Kovács László (Jókai Mór Általános Iskola) harmadik helye­zést ért el. Mesekategóriában Boznki Já­nos (Lánchíd Utcai Általános Iskola) vég­zett az élen, Szecskó Györgyi (Hetény- egyháza) második és Gara Mihály (Heté- nyegyháza) harmadik lett. Ortutay-verseny Baján Az elmúlt napokban rendezték meg Baján a megyében élő úttörők számára az Ortutay Gyula prózamondó versenyt, a nevét viselő művelődési központban. A verseny megkez­dése előtt megemlékeztek a megyénkhez sok szállal kötődő íróról, tudósról, virágot he­lyeztek el az emléktáblája előtt. A verseny két kategóriában zajlott. Az 5 —6. osztályosok közül első lett a jászszént- lászlói Maróti Barbara, második a rémi Ko­csis Anita, harmadik pedig a kiskőrösi Vass Mónika. A 7—8. osztályba járók közül Ke- celről érkezett az első díjas: Bodor Virág, helybéli lett a második: Kertész Gabriella, és Nyárlőrincről jött a harmadik helyezett: Vö­rösmarti Éva. Nekik, és minden résztvevő­nek, szervezőnek szívből gratulálunk! Természetvédelmi vetélkedő TUDÓSÍTÓINK JELENTIK a címe a noteszomban, az ötödik lapon meg is találtam: Berecky Sándor, Eger- hakta. Házszám, meg az utca nem volt beírva, azt mondta a Sanyi nem is kell, ha elmegyek megmondja azt bárki, hogy hol lakik. Elmegyek hozzá, hátha tud adni nekem valami jó tippet. Felültem Dombóváron a vonatra más­nap délután, és este tízkor már a faluban voltam. A buszmegállóval szemben volt a vendéglő, én bementem, gondoltam majd ott megkérdezem, hogy a Berecky Sanyi merre lakik. Kértem egy korsó sört, és leültem egy asztalhoz ahol egy öreg bácsi üldögélt egy pohár bor mellett — megkérdeztem tőle a Sanyi címét. Az öreg a Sanyi szomszédja volt. — Ez nagyszerű tata, akkor majd együtt me­gyünk. Hozattam még egy sört, meg az öregnek is három deci bort, aztán elin­dultunk a Sanyiék háza felé. Sanyi még fent volt — valami varró­gép alkatrészét javította éppen —, ami­kor bekopogtattam hozzá. — Szevasz Karesz! — kiáltott fel örömmel amikor meglátott —, mi szél hozott erre, ahol a madár se jár. — Hát gondoltam eljövök megláto­gatlak, ha nincs kifogásod ellene. — Ugyan komám! Már hogy gon­dolsz ilyet? Vesd le a kabátodat, és he­lyezd magad kényelembe. Tudod én is magam vagyok, mert a muter elment a nővéremhez Szabolcsba, de azért nem téma, majd mindjárt leszaladok a pincé­be borért, aztán csinálok valami kaját. Sanyi fogott egy ötliteres forma de- mizsont és kiment. Én meg levettem bal­lonkabátomat és a sapkámmal együtt felakasztottam a fogasra. Nemsokára visszatért, egyik kezében a demizsonnal, a másikban meg pálinkás üveget szorongatott. — Hát te? Csak most látom az ábrá- zatodat. Mi történt a hajaddal meg a szemöldököddel? — Majd elmesélem neked! Kacifántos egy eset volt ez komám. — Rá se füstölj Karesz! Sanyi töltött két pohár pálinkát, és felhajtottuk. Jó pár percig krákogtam az erős italtól, még a könnyeim is kicsordultak. — Mi van komám? — nevetett Sanyi, csak nem erős? Hozott sonkát, paprikát és megvacsoráztunk, közben ittunk a jó egri borból is. Vacsora után bementünk Sanyi ízlé­sesen berendezett „legény" lakosztályá­ba, és helyet foglaltunk a kényelmes bőrfotőlyökbe. Na, akkor mesélj Karesz mi történt veled azóta, hogy elváltunk egymástól. Elmeséltem Sanyinak a homoklebille- nést, meg a brigádvezetői működésemet az állami gazdaságban. Sanyi a hasát fogta úgy nevetett. — Nahát Karesz! Te aztán még Svej- ket is lepipálod. Képzelem a rendőrök, haha — ha — ha — bruhaha, — nevetett Sanyi, — mikor belefúró,!.,A a homok­kupacba! Hát ez állati é volt! Ezt láthatnánk filmen! Meg a gözeke! Te aztán előrelendítetted a gazdaságot! A kombájnosok is biztosan imába fog­lalták a nevedet, amikor teletankoltad a gépeiket vízzel! Az első megyei helyezés­ről visszadobtad őket a pusztai utolsóra! Oltári balhé! Ezt aztán elrendezted! Gondolom milyen hülye pofát vágtak a górék ott! — Hát képzelheted, az egyik harcias kocsis majdnem hazavágott a villával. — Igyál Karesz, nem téma, csak a fizimiskádat egy kicsit tönkrevágtad. — Nem baj, — mondom én —, majd kinő a hajam, meg a szemöldököm. Egy­más után öntögettük le a torkunkon a jó egri bikavért. — Tudod, — meséli Sanyi, — van egy nagybátyám az egri gépállomáson, és mikor ott Komlón elvették a jogositvá­, nyomat, hazajöttem, és ö elintézte, hogy bekerüljek traktorvezetőnek. Kaptam egy nyolcvan lóerős lánctalpas traktort. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents