Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-05 / 104. szám

1987. május 5. • PETŐFI NÉPE • 5

ÁLLATTENYÉSZTÉSI KERÉKASZTAL-BESZÉLGETÉS

• A Városföldi Dózsa Tsz autójavító üzemeben

már az új műszerrel vizsgálják a személygépkocsikat. (Straszer

András felvétele)

Veszélyeztetett

program

Váczi László a nagyüzem álláspontját képviseli:

— A háztáji integráció üzlet, szigorú adok-veszek alapon lehet csinálni. Persze úgy, hogy felelősséget kell vállalnunk a jó szervezésért. Szövetkezeti vezetőként szükséges elmondanom — hiszen a haszon kérdéséről több szó esett — hogy egy forint keresetünket és egy forintnyi beruházásunkat egy-egy forint adó terheli. A nettó nyereségünk 75 százalékát állami költségvetésbe fizetjük. A maradékból fejlesztünk, beruházunk. Ez mindenképpen hozzátartozik az összképhez.

Szövetkezetünkben broiler-csirkét nevelünk, évente mintegy kétmillió kilogrammot adunk át a feldolgozónak. Való igaz, növekedett a felvásárlási átlagár az új szabályzó szerint, dé növekedett a naposcsirke és a takarmány ára is. A számításaink azt mutatják, hogy ebben az ágazatban végeredményben csupán a költségek átcsoportosításáról eshet szó.

Tavaly korszerűsítésbe kezdtünk. Azért, hogy javuló hatékonysággal tudjunk dolgozni. A rekonstrukciós terveink tíz ólra és 16 millió forintra szólnak. A pénzünk arra elég, hogy a légtechnikai- és itató berendezéseinket, valamint a fütéstechnológiát, az automata rendszert felújítsuk. Ez utóbbira van a legnagyobb szükségünk munkaerőgondjaink miatt. És most térnék ki arra, hogy a vállalkozók és a nagyüzemi tagok között az alapvető különbség a tulajdonviszonyból adódik. A tulajdonosi szemlélet csak akkor alakulhat ki, ha az eredmény a munkavállaló kockázata is. Ezt igyekeztünk létrehozni a tavaly kísérletképpen bevezetett érdekeltségi rendszerünkkel. A dolgozók és a szakvezetők fizetésüket a feldolgozónál értékesített I. osztályú csirke kilogrammja után kapják, érdekeltek a nyereségben is.

A programunk megvalósítását veszélyeztetve látjuk. Egyrészt az ipari-technikai feltételek nincsenek mega szakszerű megvalósításhoz. Másrészt a ma sokat emlegetett fehérjehiány lehet ok. Ez utóbbi feloldására' kísérleteket végeztünk, a szója egy részét napraforgóval helyettesítve. Az eredmény katasztrofális! Egyetlen deka fehérjetakarmányt nem takarítottunk meg, de minőségi, mennyiségi mutatóink szörnyen leromlottak. így hogyan bizonyítsuk be, hogy jól gazdálkodtunk az 50 százalékos állami támogatással? A hatékonyabb termelés terve dugába dől! Tudomásul kellene venni, hogy az állattenyésztést komplexen, minden elemét figyelembe véve lehet csak kimozdítani a mai helyzetéből. Ez vonatkozik a nagyüzemi állattartókra és a kisüzemekre egyaránt.

Gál Géza felsóhajt:

— Egyre inkább úgy érzem, hogy az állam komoly összegeket fordít arra, hogy a szekeret egy kicsit előbbre tolja, csak valahol mindig hibádzik egy-egy kisebb megoldás, vagy a későbbiekben a termeléshez valamilyen feltétel... Motoszkál bennem egy gondolat. Igazam volt-e, amikor akkora beruházásba fogtam? Hosszú távon — hiszen ebből élünk — el tudom-e tartani a családomat? Érzékelem a gondokat. A tej felvásárlási ára öt év alatt 80 fillérrel emelkedett, a fejőgépé például száz százalékkal. Selejtezett traktorért könyörgök régóta, és látom, hogy ezek nagy többsége nem a kistermelőkhöz, hanem olyanokhoz kerül, akik például fűrészgépet csinálnak belőle.

Gál Eszter

(Folytatjuk)

BÍRSÁGBÓL MEGTAKARÍTÁS

Újdonság a megyében: üzemanyagfogyasztás-bemérő állomás

Az elmúlt napokban személygépkocsifogyasztásmérő próbapadot helyeztek üzembe a Városföldi Dózsa Termelőszövetkezet autójavító üzemében. A megyében ez az első ilyen típusú mérőműszer, segítségével elsősorban közületek részére vállalnak ellenőrző és javító szolgáltatást. A számkijelzővel ellátott berendezés arról ad felvilágosítást, hogy a gépkocsi egy liter üzemanyag felhasználásával hány kilométer utat képes megtenni. A görgős próbapad elektronikus szabályozással imitálja a valóságosnak megfelelő terhelési állapotokat, így teljesen kiküszöböli a mérési eredményeket befolyásoló szubjektív tényezőket. Használatával rendkívül gyorsan (a berendezés számítógéphez csatlakoztatható) és az időjárási körülményektől függetlenül nagyon pontosan mérhetők a veszteségek és kimutathatók az esetleges hibák.

• Az üzemanyagfogy asztás-merö számkijelzője.

— A Városföldi Dózsa Tsz autójavító üzemében az utóbbi két évben sokat tettünk a diagnosztikai vizsgálatok fejlesztése érdekében, — mondotta Béke- fy Jenő, az állomás műszaki vezetője. — A zárt technológiai és diagnosztikai vizsgáztatások mellett két éve foglalkozunk dízel- és benzinüzemű gépjárművek, elsősorban tehergépkocsik üzemanyag-fogyasztásának ellenőrzésével. Az elmúlt évben a túlfogyasztásos gépjárművek kiszűrésével 3 millió 184 ezer forintot takarítottak meg a népgazdaság számára.

Az energiafelhasználás csökkentése, de különösen a szénhidrogén alapú energiahordozókkal való takarékosság áz egész világon a figyelem középpontjába került. A tehergépjárművek élettartamuk alatti tüzelőanyag-költsége •

dízel üzem esetén elérheti a gépjármű beszerzési árának két-háromszorosát, benzinüzem esetén pedig a három és fél — ötszörösét. Régi szándékunk teljesült, — mondotta az új személygépko- csi-próbapad átadása alkalmával dr. Fiamis Ottó, a KTI—TRANSINNOV kutatóintézet munkatársa, amikor sikerült a valóságos terhelési körülmények között az ellenőrző vizsgálatok feltételeit megteremteni. Az SZFP 20 típusú fogyasztásbemérő teljes egészében hazai fejlesztés és gyártás eredménye. Üzembe helyezésével nagyot léphetünk előre a környezetvédelmi és energiatakarékossági feladatok megoldásában.-— Érdemes megemlíteni, hogy a próbapadok gyártásához és telepítéséhez szükséges pénzeszközök, amint

Martonyi János a Közlekedési Főfelügyelőség főosztályvezetője elmondta, éppen az energiagazdálkodással kapcsolatos üresjáratok utáni bírságokból származnak. Az így befolyt összegek egy részét a főfelügyelőség kezeli, pályázat útján támogatja minden olyan közúti jármű üzemeltetőjét, amely üzemanyagot akar megtakarítani és szeretne hozzájutni a műszerekhez. Az 1983 óta működő pályázati rendszer eredményeként eddig ötven haszonjármű ellenőrzésére alkalmas próbapadot telepítettek, a személygépkocsik vizsgálatát szolgáló berendezések beépítése pedig megkezdődött. Az új diagnosztikai eszközökkel országosan mintegy tízszázalékos üzemanyag-megtakarítás érhető el.

, K. Á.

• Befejezték a kukorica vetését a Rémi Dózsa Termelőszövetkezetben. A múlt héten már az utolsó 250 hektáros táblán dolgoztak a gépek. Ikotics Lajos traktoros a vetés utáni vegyszerezést végzi.

(Pásztor Zoltán és Straszer András felvételei)

• Az Orgoványi Sallai Termelőszövetkezet Mathiász Jánosról elnevezett szakcsoportjának tagjai ezekben a napokban a Sárfehér-vesszők kihelyezésével vannak elfoglalva. Filus István és Pulai Zoltán családi és baráti segítséggel hektáronként 6500 majdani tőkét ültet.

Mikroprocesszorok a gépgyártásban

A mikroprocesszoros technikát a korábbinál jóval szélesebb körben alkalmazzák 1986 és 1990 között a KGST-orszá- gokban. Száznál is több célprogramot dolgoztak ki az illetékes intézetekben a mikropro- célcesszorral vezérelt gépek ki- fejlesztésére és kooperációs gyártására. Ezeket gépjárművek, tengerjárók és mozdonyok motorjainak vezérlőrendszerében fogják hasznosítani. A

mikroprocesszorokat a közeljövőben az energetikai, a mezőgazda- sági, a geológiai és a vegyipari csúcstechnikában is alkalmazni fogják.

Magyarországon a kőolaj és földgáz szállításánál, az NDK-ban a betongyártásban, Romániában a cementgyártásban, Bulgáriában a hőenergetikai berendezések irányításához használnak fel mikroprocesszoros rendszereket. A Szovjetunióban az ucsalinszki ércdúsító

kombinát irányítását végzik mikroprocesszoros vezérlésű automatikával.

A tudományos-műszaki együttműködés keretében jött létre tavaly az a többoldalú megállapodás, amelynek értelmében a KGST-országok közösen mintegy hatvan olyan mikroprocesszoros műszert készítenek el, amelyek automatizált rendszerekben alkalmazhatók.

Tegnapi lapunkban olvashatták az állattenyésztési kerekasztal-beszél- getésről szóló cikk első részét, melyben a kistermelők mondták el a sertés, a szarvas- marha és a juh tartásával kapcsolatos gondjaikat. Ma a mezőgazdasági nagyüzemek és az érdekvédelmi szervezetek szakemberei beszélnek az állattenyésztési ágazatról, a háztáji integrációról.

Költségviselő ágazat

Az ankét résztvevői: Máttyássy Ferenc, a megyei pártbizottság gazdaság- politikai osztályának munkatársa, Kuruc- István, a megyei tanács főelőadója, Kalmár Sándor, a bajai és Vancskó Gergely, a kiskunsági Teszöv főmunkatársai, Molnár László, a Tiszaalpári Tiszatáj Termelőszövetkezet főállat- tényésztője, Mátyás János, a Tiszakunsági Juhtársulás vezetője, Váczi László, a Kunfehértói Előre Termelőszövetkezet elnöke, és három vállalkozóként dolgozó: Bán Sándor és Gál Géza kecskeméti és Erdélyi Zoltán sükösdi kistermelő.

Válságban?

Vancskó Gergely nem állja szó nélkül a kistermelők panaszait:

— Úgy tűnik, lassan zsákutcába kerülünk ezzel a beszélgetéssel! Különböző módon, igaz, de a kistermelő is, a nagyüzem is termel. Ne egymásra mutogatásból álljon az ecsmecserénk! Megértem, hogy mindenkit a saját kabátja szorít, de tudják-e a vállalkozók, hogy a gazdaságokra mennyi teher hárul? A Kiskunsági Teszöv szövetkezeteiben egymilliárd forinttal több volt tavaly az elvonások összege, mint a támogatásoké! A kistermelők kérdéseit természetesen messzemenőkig figyelembe kell venni. De ma kétszer meggondolja egy nagyüzem, megkezdje-e például a tejcsarnok felújítását. Szóltatok a hozzáértésről. Gondoljatok bele, a szakemberek rengeteg kötelezettségnek tesznek eleget, értekezletre, tanácskozásokra járnak, óriási papírhalmazokat töltenek ki. És az ő napjuk is csak huszonnégy órából áll.

Úgy látszik vitapartner is akad, Máttyássy Ferenc:

— Nem szabad elmenni a gondok, problémák mellett! Nagyon jó, hogy a termelők elmondták a panaszaikat, hiszen ezen keresztül is érzékelhetők az ágazaton belüli feszültségek.

A megyében jelentős, hagyományos és főleg szükséges az állattenyésztés. Az itt élők szeretik, tudják ezt a szakmát. Az utóbbi három év mélypontját azonban senki nem tagadhatja. „Válságágazat” lett az állattenyésztés. A jelzések után a mezőgazdasági kormányzat intézkedéseket tett, amelyek — a tapasztalatok szerint — a csökkenést nem állították meg, csak lassították. A2 1983-as és a tavalyi adatok között óriási eltérések vannak, mind az állatlétszámban, mind a költségekben, a jövedelmezőségben. Négy-öt év kell ahhoz, hogy egy újabb tenyésztési irányvonal éreztesse hatását. Ehhez egy tartósan stabil piaci háttérre lenne szükség. Ma pedig olyan ember talán a világon nincs, aki ilyet pontosan meghatározhatna! A belső, hazai ellátás meghatározó. Az intézkedések arra irányultak, hogy az mindenképpen biztosítva legyen. Az is igaz viszont, hogy a termelők konkrétabb iránymutatást várnak. Ez nem kizárólag támogatást jelent!

Az adottságoknak megfelelően

Mátyás János, a juhtársulás vezetője:

— Egyszerű társulásunkhoz 17 szövetkezet, az állatforgalmi és a gyapjúforgalmi vállalat tartozik. Mintegy 40 —45 ezer anyát tartunk. Néhány figyelmeztető adatot mondok: 1980-tól hat év alatt az anyák száma 91 százalékra csökkent. Egy év múlva még három százalékos csökkenést állapítottunk meg. A szaporulat hat év alatt 1,3 százalékról 1,1-re esett vissza. A múlt évet az előzőhöz viszonyítva: az összes közvetlen költségünk 23, a teljes költségeink 36 százalékkal emelkedtek. Az egy anyára vetített nagyüzemi általános költség 843 forint, a nyereség 177 forint. Ha a kettőt összeadjuk, kijön az

a sokat emlegett ezer forint, ami összejön egy maszek juhásznak. Csak a nagyüzemben ennek nagyobbik része nem zsebbe vándorol. A szabályzók valamennyit segítettek, míg 1985-ben az állomány több mint fele volt veszteséges, addig tavaly 24 százaléka.

A fő árbevétel a hús, mintegy 80 százalékot képvisel. Jó lenne a gyapjút- valóban ikertermékként kezelni, úgy ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A juhászati termékeket gyapjú egyenértéken tartjuk nyilván. A húshoz viszonyítva a gyapjú ára — így számítva —: sokkal-sokkal kisebb.

A beruházásokat egyértelműen nem bírja el az ágazat. A javításokra rámegy az ingünk, vagy választhatunk, összedől a hodály. Erre nincs támogatás, hiszen teljesen ellenőrizhetetlen, hogy valóban megtörténtek-e a javítások és hogyan.

A juh a mostoha legelők állata. E területek elbírálása nincs összhangban a használhatóságukkal. Válaszolnék Erdélyi Zoltánnak is. A szakmai szempontokat meghatározza az üzem helyzete, adottságai. Egy gyatra, alig valamit adó legelőn nem lehet nyolcvankilós birkát tartani, bármennyire is ter- melőképesebb, mint az alacsonyabb súlyú. A szakvezetők nagy többsége igenis ért a munkájához, csak éppen érdekelt-e abban, hogy jobban termeljen? Egy nagyüzem érdekeltségi viszonyai nem olyanok, mint egy kistermelőé.

Hátterek

Az állattenyésztés háttereiről beszél Kalmár Sándor:

— A mezőgazdasági termékek egy- harmada exportra kerül, kivétel talán csak a tej. A világpiaci árak köztudottan nyomottak, a termékeink elismertsége sem a legjobb. A mezőgazdasági export mégis valutát hoz, amire nagy szüksége van a népgazdaságnak. A lehetőségeink behatároltak. Talán jobbak lennének, ha magas színvonalon feldolgozott, márkás árukkal tudnánk megjelenni. Ehhez beruházások szükségesek, és pénz. Ami — szintén köztudott — szűkösen áll rendelkezésre. A kör így bezáródik.

Az állattenyésztésnek nemcsak a külpiacon és a hazai ellátásban van szerepe. Ez az ágazat sok embert foglalkoztat, nagy az eszközigénye. A dolgozóknak munkát kell adni, az eszközöket ki kell használni. Az állattenyésztés általános költségviselő képességéről sem feledkezhetünk meg, hiszen ha nem lenne, a többi ágazat „nyelhetné” a többletet. Vannak feltétlen takarmánytermelő területeink, és olyan ágazataink, amelyeknek óhatatlanul szükségük van az állattartás melléktermékére, a szervestrágyára. Ezt mind figyelembe kell venni, ha az állattenyésztésről beszélünk.

Az ágazat mutatói valamelyest javultak tavaly. Az idén azonban a szabályozókkal éppen ellentétes hatás várható a fehérjehiány miatt. Nagy a gond, még akkor is, ha megpróbálja a hazai mezőgazdaság saját termelésű fehérjével enyhíteni a helyzetet.

Néhány szót még a háztájikról. Az integrációt a szövetkezetek nagy részében elfogadható szinten megoldják. Annak ellenére, hogy az árkiegészítés őket illető része sok helyen a költségeket sem fedezi.

Tavaszi munka a földeken