Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-22 / 119. szám

iSSI. aájue 23. « PETŐFI NÉPE • i PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Bács-Kiskun Megyei Ta­nács és a KISZ. Bács-Kiskun Megyei Bizottsága a Megyei Alapítvány felajánlói nevében pályázatot hirdet fiatal szak­emberek támogatására. A pályázatban részt vehet­nek a megyében dolgozó 35 év alatti diplomás szakemberek és Bács-Kiskun megyéből to­vábbtanuló végzős egyetemi, főiskolai hallgatók (műszaki, agrár, pedagógus, közgazdász, jogász, kereskedelmi), akiknek pályázata a megye társadalmi, gazdasági fejlődését várhatóan segíti. A pályázat célja: a) a továbbképzés támogatása, b) találmányok, újítások ösz­tönzése. c) hazai és külföldi tanul­mányutak, ösztöndíjak finan­szírozása. A pályázattal támogatást el­nyerő személy az alapítvány kamatából meghatározott ösz- szeget kap a pályázatban sze­replő elképzelés, cél megvaló­sítására. Az alapítvány Össze­gének 1987. december 1-jéig képződő kamata jelenti a kifi­zethető alapot, amely előrelát­hatólag 134 000,— forint. Egy pályázó maximum 30 000,— fo­rint összegű támogatásban ré­szesülhet. Az ösztöndíj 3—12 hónapra szól. A pályázat tartalmazza: 1. A támogatással elérni kí­vánt cél részletes leírását (ta­nulmány, újítás leírását, tár­sadalmi hasznosságát, megva­lósításának helyzetét; ösztön­díj, tanulmányút témáját és kapcsolatát a megye fejlődé­sével; az alkotói munka tár­gyát, felhasználásának lehető­ségeit) ; 2. A pályázó, illetve pályá­zók nevét, lakcímét, munkahe­lyét. szakképzettségét; 3. A megvalósításhoz a pá­lyázattal elnyerni kívánt ösz- szeget, ösztöndíj időtartamát; 4. Pályázattal kapcsolatos egyéb lényeges adatokat­Nem pályázhat ugyanazzal a pályázattal, aki másutt pályá­zatot nyert, kivéve, ha a ko­rábbi pályamű továbbfejleszté­sét, megvalósítását szolgálja az új pályázat. Pályázatok elbírálása: A ikét -példányban bekülden­dő pályázatokat az alapítványt tevő szervek képviselőiből álló 9-fős felüigyelőbizoíttság —- szakértők bevonásával — bí­rálja el. Ha az adott évben a pályá­zat feltételeinek megfelelő al­kalmas személyt, illetve pálya­művet nem találnak, a fel nem használt összeg a betét­összeget -növeli. A pályázatok benyújtásának határideje: 1987. október T. A pályázat eredményét a megyei tanács ülésén 1987. de­cember 15-ig hirdetik ki. A pályázatokat a Bács-Kis­kun Megyei Tanács V. B. Mű­velődési Osztálya vezetőjének (6001 Kecskemét, Május 1. tér 3.) címezve kell megküldeni. Felvilágosítást ad: Bács- Kiskun Megyei Tanács V. B. Szervezési és Jogi Osztálya 6001 Kecskemét, Május 1. tér 3. A legeredményesebb év után a Városföldi Dózsa Tsz A VÉRÖZÖN ELŐTT: VÉRVÖRÖS CSÜTÖRTÖK „Rengj csak föld Márciusban kezdődött 1912. nagy májusa. Először lépett fel közösen a későbbi őszirózsás forradalom három fő politikai tényezője, a szociáldemokrata párt, a pol­gári radikálisok tömörülése és a baloldali függetlenségiek blokkja. A háborús előkészületek még nyilvánvalóbbá tették a lá­tók előtt: több szabadságra, több értelemre, több gyárra van szüksége az országnak, a fegyverkezés tébolya csak tragédiá­hoz vezethet. Csatahajók vagy iskolák A polgári demokratikus refor­mokat sürgető Justh Gyula lesö­pörte a militaristák érveit: „Nem álmodhat az ország csatahajók­ról és a hadsereg létszámának emeléséről, amíg Magyarorszá­gon 288 ezer gyerek nincs beis­kolázva, hiányzik 10 ezer iskola, rendezetlen a közegészségügy ■és nehezek a megélhetési viszo­nyok. Az országot külellenség el­len leginkább a belső válaszfa­lak lerombolásával, az osztály­uralom megszüntetésével lehet megvédelmezni.’’ A Nemzetközi Szocialista Iro­da -még bízott a munkásszerveze­tek megingathatatlan osztályön- itudatában, az olasz—török hábo­rúhoz hasonló fegyveres össze­csapások megakadályozásában. A magyarországi haladás hívei az általános választójog követe­lésétől, kivívásától várták a sok­felé húzó ellenzék közös akcióit, a társadalmi változások alapfel­tételének megteremtését. A parlamenti erőszakkal fenye­gető maradi kormányzatot száz­ezer tüntető figyelmeztette már­cius. 4-én az utca erejére a fővá­rosban. A nagyobb vidéki városokban is dongott a föld a fölvonulók lépteitől. A vidék is megmozdult Az utca ünnepe címmel szá­molt be .Kecskemét munkás- mozgalmának fordulópont járói” a Magyar Alföld március 10-én. „Ilyen óriási embertömeget itt még nem láttak ... Félelmetesen nagyszerű volt.. Az időközben - hatalomra ke­rült Luk ács-kormány Tisza Ist­ván, házelnöki kinevezésével je­lezte: gátlástalanul, kérlelhetet­lenül letöri a katonai kiadások el­leni parlamenti tiltakozást. A „tömegek általános elkesere­désének hangját a választójog jel­szavába sűrítette” lázi,tó hangú felhívásában a Szociáldemokrata Párt. Május 23-án leálltak a gyárak, lehúzták sok üzlet redőnyét. „De rengj csak Föld, mert elvégezte­tett, / ös buta tornyok bábelien esnek", így lelkesítette a Népsza­va zászlajához abban az évben nyíltan odaálló Ady Endre a két­kezieket. „Ur-Hunnia” rendőrei, katonái leverték a már-már forradalo­mig hevült fővárosi tüntetése­ket. A vidékre is kilávázó harag országszerte az utcákra zúdította az elkeseredett fej- és kézmun- ká sóikat. „Forradalom Budapesten” har­sogta nagy -betűkkel még csütör­tökön este a Magyar Alföld rend­kívüli kiadása. Rokonszenvkí­nyilvánító nagygyűlésre hívta aznap, május huszonha-rmadi- -kán estére Kecskemét dolgozóit. Kecskeméti temetés és tüntetés Az Olvasókönyv a magyar mun­kásmozgalom Bács-Kiskun me­gyei történetéhez című összeál­lítás is közli a Magyar Alföld A munkásság vörös pünkösdje cí­mű szenvedélyes tudósítását. Eszerint csütörtökön este „a gyű­lés lezajlása után a munkásság égett a harci vágytól. Forradal­mi dalok éneklése alatt vonult a Munkás Otthonba. Az egyes szak­mák értekezletet taYtottak a más­napi teendők megbeszélésére". Pénteken „keményöklű, sápadt proletárok” gyülekeztek a Viga­dó előtt. Bejárták az utcákat, hogy mindenütt betartják-e a sztrájkfölhívást. „Délután vagy ezer munkás elhagyta a sztrájk- tanyát és kivonult egy építőmun­kás temetésére, ki előtte való nap esett le az állványról... Szép időkben haltál meg proletártest­vér". A polgárság, az intelligencia „az ablakokból kendőket lobog­tatva” üdvözölte a harcos mun­kásokat. Este Horváth Ambrus, Schiff Rezső és Takács György beszélt a Vigadó előtt. Megállapították: „a kecskeméti hatóság sokkal in­telligensebb en, eur ópa iasabba n viselkedett, mint a budapesti rendőrség. Utat engedett a nép akaratának és ezzel megakadá­lyozta a vérengzést”. A Népszava is részletesen be­számolt az egyik legszervezettebb, legnagyobb vidéki megmozdu­lásról, a kecskemétiről. „Csütör­tökön este általános sztrájkot ha­tároztak el. Csütörtökön este nép- gyűlés volt, amelyen Schiff Re­zső és Horváth Ambrus elvtár­sak beszéltek, óriási lelkesedés­sel mentek a munkások a tömeg­sztrájkba.” A tudósító hét-nyolc­ezerre becsülte a pénteken föl- vonulók számát. A Népszava is ■kiemelte a rendőrség tisztessé­ges viselkedését. (Ne feledjük, akkoriban Kada Elek volt a pol­gármester!) Nagygyűlés Baján 1 Baján — olvasható a Népsza­va 1912. május 29-ei számában -— „Fábik József elvtárs nagyha­tású beszéde keretében ismertet­te a polgársággal és az elvtár­sakkal a véres csütörtök jelentő­ségét. Szolidaritást kell vállal­nunk — úgymond — a budapes­ti munkástestvérekkel, akik meg­mutatták összefogásukat az or­szág szívében ... Küzdelemre buzdította a polgárságot, a mun­kásságot és fölhívta a népgyűlé­sen résztvevőket, hogy ha a Szo­ciáldemokrata Párt szükségét lát­ja annak, hogy újra fölemelje tiltakozó szavát és megmutassa félelmetes nagy erejét azoknak, akik igazságtalanul bitorolják a népmilliók ősi jogait, álljon min­denki a sgociáldemokraták mel­lé”. A mintegy 2000 főnyi, a ba­jai függetlenségi párt fölhívásá­ra összegyűlt tömeg a Marse­illaise hangjaira tért otthonába. Tovább izzót a hamu az üszők alatt. Többször is várható volt, hogy föllobog a forradalmi láng. 1913 márciusában „a munkásság minden pillanatban készen várja a tömegsztrájk kitörését”, hirdet­te a Magyar Alföld. A szociálde­mokrata párt vezetősége nem merte vállalni az újabb utcai tö­megtüntetések kockázatát, az ál­talános sztrájkot. Hiába várta Ady Endre is az új tavaszi seregszemlét, hiába riadóztatta a forradalomba ro­hanókat: „Budapestnek futás ut­cáin / S falvak csöndjén dühök remegnek”. Másutt is feledték a kormá­nyok a -báseli üzenetet: „a mun­kásosztály jelenlegi hangulata mellett -nem robbanthatnak ki háborút anélkül, hogy önmagu­kat' ne veszélyeztetnék”. A pro­letárokat is elragadta a tömeghisz­téria, vétettek az Internacionálé útmutatása ellen: „a proletárok bűnnek tartják, hogy lőjenek egy­másra”. Keservesen fizetett az ország, a világ meghátrálásáért. Heitai Nándor A múlt évben a Városföldi Dózsa Termelőszövetkezet­ben jelentős változtatásokat hajtottak végre, létrehozták a csoport- és egyéni érdekelt­séget elősegítő önelszámoló egységeket. Bevezetésükkel költségérzékenyebbé váltak az ágazatok, ami a belső tar­talékok mind nagyobb mérté­kű feltárásához vezetett. A belső árakon történő termelé­si érték számítását, a ráfor­dítások pontos, időbeli kimu­tatását jelentékenyen segítet­te a számítógépes adatfeldol­gozás. A hatékonyság növekedett, fo­kozódott a nyereségtermelő ké­pesség, amelynek eredményeként tavaly a gazdaság fennállása óta a legnagyobb nyereséget érték el, 20,2 millió forintot. A szövetke­zet 15 önelszámoló egysége kö­zül 12 túlteljesítette tervét, ki- • emelkedőnek minősíthető a nö­vénytermesztés tervhez viszo­nyított nyereségnövekedése. En­nek az ágazatnak a sikerében döntő volt az emberi cselekvő­készség, és a szaktudás. A vetésszerkezet módosításával sikerült a kedvezőtlen Időjárási hatásokat csökkenteni. Nagy te­rületen termeltek napraforgót, és új növény is bekerült a veté­sek sorába, a cukorrépa. Az idei terv még a múlt évinél is fesze­sebb, hiszen a befejezetlen ter­melés — a tavalyról áthúzódó munkák, az őszi vetések, a mű­trágyázás — költségnövelő té­nyezőivel is számolniuk kell. Igyekeznek a folyékony műtrá­gyázással, az agrotechnika lehe­tőségeinek kiaknázásával is javí­tani a helyzeten. A tömegtakarmány-termesztő főágazatiban a tavalyi gazdasági £ Az Idén a kiöregedett lucerna helyére füvet telepítenek. Képünk még a betakarításkor készült. év nehézségein okulva ebben az évben újdonságként nagy meny- nyiségű szenázst készítenek. Foly­tatják a négy éve megkezdett ho­moki füveslucerna-programot. A betakarított zöld termés egy ré­szét szárítják, s a jobb minőségű lueernapellet gyártásához készí­tették elő szárítóberendezésü­ket. A Városföldi Dózsa Tsz híres a hűsmanhaágazatáról. Az épület ■nélküli tartásmód eredményessé­gét a múlt évben épített fix ka­rámrendszer segíti elő. A borjú­szaporulat növekedése, a borjak elhullásának csökkenése, a ta- karmányíeihasználás mutatóinak javulása egyebek között e techno­lógiai elemek módosításának kö­szönhető. Ebben az évben a ser­téstartásban vezetnek be új ta­karmányozási rendszert a Pan- kotai Állami Gazdasággal koope­rációban. A szőlőtermelés tavalyihoz ha* sonló eredményessége nem vár­ható, ültetvényeiket 70—80 szá- , zalékos fagykár érte.. A tsz az alaptevékenységén kí­vül sokféle munkával foglalkoz­tatja tagjait. Az autójavító üzem­ben az előző évhez viszonyítva 1986-ban 48 százalékos ágazati eredményjavulást értek el. Nem­csak tavaly, de már az idén is si­kerrel kezdtek új szolgáltatáso­kat. Egy hónapja például beve­zették a gépjárművek fogyasztás- mérését, és az ezzel kapcsolatos diagnosztizálást és beszabályo­zást. Városföldi Dózsa Termelőszö­vetkezet múlt évi munkájának elismeréseként elnyerte a Kiváló Szövetkezet kitüntetést, melyet ma ünnepélyesen, adnak át Vá­rosföldön. G. E. * A Város­földi Dózsa Tsz,-ben épü­let nélkül tartják a hús­marhákat. (Archív fel­vételek) IX. /?Q ) A börtönben mégis­' ",7y merkedtem D. Sándor grafikussal, aki pénzhamisításért töltötte büntetését, úgy tudom, öt évet kapott. Közösen szerkesztet­tük ott bent a faliújságot. így aztán nap mint nap, munka után általában együtt voltunk. Hosszú ismeretségünk „eredmé­nyeként” úgy határoztunk, hogy szabadulás után találkozunk, és pénzt fogunk „gyártani". Nekem is tetszett az „ötlet”. Mindeneset­re kellett egy helyiség is, ahol zavartalanul dolgozhattunk. Volt ott egy K. Ferenc nevű vízimol­nár. akinek személyében jó „szö­vetségesre" találtunk. Volt neki egrj tanyája és egy vízimalma, a falutól jó négy kilométerre, egy bővizű patak partján. "Eldugott hely. ez meg is felelt a mi „érde­keinknek. Pár hét különbséggel szabadul­tunk mind a hárman. Majd a megbeszélt időpontban találkoz­tunk K. Ferenc tanyáján, a Tolna megyei Sz. község melleit. Egy szombati napon jöttünk össze. D. Sándor elmondta, hogy , legalább húszezer forint kell a meginduláshoz. Kell különleges nyomtatású papír, festék meg egy klisérendszer, és egy gépet is keli KELEMEN.. KÁROLY: Az alkohol rabságában csinálni, amivel futószalagon tudnánk „gyártani” a százforinto­sokat. K. Ferenc töprengett egy darabig, aztán azt mondta: nekem van tízezer forintom, azt bele­adom a vállalkozásba. Nekem is volt ötezer forintom, meg D. Sán­dornak is vagy három, amit ott Pálhalmán a rabgazdaságban ke­restünk. A hiányzó összeget pe­dig majd megszerezzük. Meg is szereztük. K. Ferenc „ötlete” alapján. Egyik éjjel ki­rámoltuk a Földműves Szövetke­zet vegyesboltját. Volt ott minden. Elvittünk bőr­kabátokat, szöveteket végben, in­geket tucatszám, rengeteg pár ci­pőt, meg sok más „apróságot". Feri bácsi, a molnár gondosko­dott a holmi értékesítéséről. Volt egy orgazda D. mezőváros­ban, a járási székhelyen. Har­mincezer forintot kaptunk a ' lo­pott holmikért. Így aztán D. Sán­dor — ezután csak Sanyinak Írom — elindulhatott a „kellékek" be­szerzésére. Sanyi csinált hamis igazolpányt, a saját, meg az én részemre is. Az igazolvány művészi munka volt, annyi bizonyos. Többször igazoltattak, de elfogadták a rendőrök... Sanyi elutazott, mi meg Feri bácsival hozzáfogtunk a pénz­gyártóhelyiség megépítéséhez. A malom lapátkereke mellett csiná­lunk egy eléggé tágas fülkét. Csapóajtót is csináltunk, amit olyan ügyesen álcáztunk, hogy szinte nem lehetett észrevenni azt. A vízimalomnak volt saját áramfejlesztője, így a világítás meg volt oldva. Tettünk be ágyat, szekrényt, asztalt, székeket, és egy polcot is. Sőt, még szőnyeget is, teljésen eltakarta a durva pádló deszkázatát. Egész rendes kis szobát sike­rült összehoznunk. Három nap alatt végeztünk is a munkával. Aztán vártuk a Sanyit. Ketten voltunk a malomban, mert a molnár felesége szanatóriumban volt valahol Pest környékén. Feri bácsinak volt ott egy darab szőlője, így aztán borból nem volt hiány, no meg ennivalóból sem. A molnár vágott egy olyan két mázsa körüli disznót, így az­tán volt mit aprítani a „tejbe”. Szóval éltünk mi ott, mint Marci „hevesen”. Egy hét múlva beállított Sanyi is, egy hatalmas bőrönddel a ke­zében. Lementünk a „rejtekhely­re”, aztán Sanyi kipakolta a bő­rönd tartalmát az asztalra. Hozott tíz kiló „különleges” viznyomású papirt valahonnan a csehszlovák határszélről. Volt aztán két vagy három kis dobozban festék gumi­hengerek, egy írógép, kis vésők, kis kalapács, lemezek, meg egész csomó bigyó. ami kellett a „pénz- csináláshoz”. Másnap megkezdtük a munkát. Sanyi az én részemre „fajzot” ké­szített, és én is hozzáláttam a feladatomhoz. Feri bácsi, a mol­nár nem kapott beosztást, ö volt a szakács, ő rendezte az élelme­zést. Sanyi nekiállt a klisé készítésé­nek, ami nem kis munka volt Hat hónapig tartott az elkészítése. En szétszedtem az. öreg „Reming­ton" Írógépet, és csináltam belőle egy sajtóiét, ami a százforintoso­kat, a kliséhengerek segítségével sorozatban gyártotta. Megcsinál­tam a festékvályút, a sorszámve­zetőt, szóval ahogy Sanyi azt ne­kem előírta. ...Ügy augusztus elején végez­tünk a pénzcsináló berendezéssel. Sanyi ügyesen dolgozott. Először csinált három darab százforintost. Na — mondta, amikor elkészült vele —, most akkor kipróbáljuk a pénzt. Vasárnap reggel ünnep­lőbe vágtuk mind a hárman ma­gunkat, és a molnár öreg ötszá­zas BMW-jén bementünk D. me­zővárosba. Az egyik vendéglőnél megálltunk, és beléptünk. Mind­egyikünk pénztárcájában egy-egy magunkgyártotta százforintot la­pult. Leültünk egy üres asztalhoz, egy liter bort és egy üveg szódát kértem. Pár perc múlva hozta i# a pincér. Én azonnal fizettem. A pincér minden további nélkül visszaadott a százasból hetven fo­rintot. Cinkosan összekacsintot­tunk. Megittuk a bort, aztán fel­ültünk a motorra, és egy távolab­bi vendéglőnél megálltunk. Itt Sanyi kért, és fizetett. Itt is min­den további nélkül visszaadott a kocsmáros a százasból. Végül le­motoroztunk az állomásra az Utasellátóhoz. Ott is simán ment a dolog. — Oké a balhé! — rik­kantotta Sanyi, amikor elindul­tunk hazafelé. Másnap aztán megindultunk a fPénzcsinálással, teljes gőzzel. Na­ponta tiz—tizenkétezer forintot gyártottunk. Jó volna valamit ki­találni. hogy a forintok biztosab­bak legyenek — vetette fel egyik este a molnár. — De hát Feri bá­tyám, ezek jól sikerült hamisít­ványok! — Tudom in azt, áe tudjátok, biztos ami biztos? (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents