Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-19 / 116. szám

ISS?, május 19. 0 PETŐFI NÉPE <t> *

ÍVÓ VÍZMINŐSÉG - FORGATÓ A TÓBAN — ÚJ SZOLGÁLTATÁSOK. GYARAPODÓ LÉTESÍTMÉNYEK

Szombaton nyit a szabadidőközpont

Tavaly a gyermeknapon avatták fel a kecskeméti azéchenyivárosi szabadidő-központot, s a szezon végétnél néhány héttel hamarabb zárták be. Az ok: a víz szennyezettsége. A szakemberek akkor ígérték, bogy a kővetkező idényre e gondot megszüntetik. Ebben egyrészt segíthet all aszály Megszűnésével a tó biológiai állapotának stabilizálódása is, másrészt megépítenek néhány kisebb műtárgyat, hogy elejét vegyék egyéb külső szennyeződések vízbe jutásának. A szabadidőközpont szombati nyitása kapcsolódik a május 24-én, Kecskeméten rendezendő úttörő-olimpiai országos vidéki kajak—kenu selejtézőver- senyhez. Ezt megelőzően kérdeztük Benkó Zoltánt, az Észak-Bács- Kiskun Megyei Vízmű Vállalat igazgatóját, hogy miként kikerült a felkészülés a szezonra.

— A legjobb hír — tájékoztatott az igazgató —, hogy a mérések azt mutatják: a tó vize tiszta, akár inni is lehetne belőle. A feladatunk az, hogy — közösen a fürdőzőkkel — megőrizzük ezt az állapotot. A legnagyobb előrelépés tavaly óta: épül a két főgyűjtő csapadékcsatornához a fertőtlenítő homokfogó. A kórházihoz a megyei tanácstól kaptunk támogatást, a széchenyivárosi műtárgy fedezetéről azonban a város még konkrétan nem nyilatkozott. A korszerű homokfogók megakadályozzák, hogy a város területén összegyűlő csapadékvízzel szennyez^ anyagok is a tóba kerüljenek, ugyanakkor mód van a befolyó víz minőségének állandó ellenőrzésére, és szükség esetén tisztítására is.

Egy eddig még másutt nem alkalmazott kísérlettel is megpróbálkozunk már a nyitáskor: a tónak egy, a fürdőzők által nem használt pontjáról 400 méteres csővezetéken át folyamatosan vizet szivattyúzunk a strandrészre. Az így nyert vizet oxigénnel dúsítani és fertőtleníteni is tudjuk. Az állóvízben létrehozott mesterséges áramlás révén 24 óránként teljesen kicserélődik ily módon a fürdésre kijelölt terület, vize.

Ennyit tehet az üzemeltető, a többi már a strandolókon múlik. Akik remélhetően komolyan veszik a kérést, hogy fürdés előtt kötelező a zuhany használata. A higiénia megőrzése érdekében a csúszda mellett új WC-blokkot alakítunk ki. A kemény tél miatt még tart az építkezés, de rövidesen elkészül az egység — és szükség esetén mindenki számára gyorsan elérhető lesz.

Űj szolgáltatásunk a vízibicikli, a gyerekeknek pedig hintákat állítottunk fel a partközeiben, és homokozót alakítottunk ki részükre. Ha a lakosság és a város támogatása meglesz, akkor egy hagyományos medencét is építünk majd, de ennél közelebbi tervünk: a szezon vége felé megtartjuk a tóban úszó, 30x13 méteres, napozóval körülvett, átlagosan másfél méter mély, szűrt vizű, vízforgatóval felszerelt medence próbaüzemét. Az elemeket már készítjük telephelyünkön. Ugyancsak megnyílik még a főidényben az alapellátást és az idegenforgalmat egyaránt szolgáló étterem, söröző és a 65 ágyas szálloda a szabadidőközpont vasúthoz közelebbi részén.

— Azt is látni kell azonban — mondta Benkó Zoltán —, hogy az uszodák és fürdők fenntartása változatlanul veszteséges. Ennek ellensúlyozására foglalkozunk egyéb tevékenységgel is, és így tudtuk elkerülni, hogy tavaly az országos áremeléssel együtt az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat létesítményeiben Is emelkedjenek az árak. De most mi is rákényszerültünk arra, hogy strandjaink, idényfürdőink nyitásakor, és ezzel egyidőben a kecskeméti uszodában magasabb díjtételeket állapítsunk meg — az üzemeltetési költségek növekedésének legalább részleges ki- egyenlítésére. Ami azonban kedvező a vendégeknek: a bevezetett többletszolgáltatások mellett tovább él jó néhány régebbi kedvezmény, egyebek között nem változik az idénybérlet ára.

Váczi Tamás

LEGNAGYOBB KINCSÜNK: A LÁTÁSUNK

Pápaszemes nemzedék?

A közhiedelem szerint a civilizációval, a városias életmóddal, a mesterséges fényforrások alkalmazásával, no meg napjainkban a sok tévé- és videonézéssel egyenes arányban romlik látásunk. A mindennapok embere legalábbis nem gondolhat mást, hiszen már az iskolák padjaiban is egyre több a szemüveges gyerek. Még az Ofotéri hirdetései is azt sugallják, „egy jő szemüveg a siker érzése”. Tehát, ha jól látunk — ma már az is sikernek számít?

Dr. Imre György professzort, a SOTE II. Szemklinika, a hires budapesti Mária utcai szemklinika igazgatóját kérdeztük meg:

— Mennyire van alapja a közhiedelemnek, valóban egyre inkább romlik a látásunk?

— Véleményem szerint nem. Vannak ártalmak, amelyek természetesen elősegítik a szembetegségek kialakulását, és azok a kockázati tényezők, amelyek kialakulása, rossz hatása már gyermekkorban elkezdődik (a mozgásszegény életmód, a helytelen táplálkozás, az elhízás, a sok feloldatlan idegfeszültség, vagy akár csak a passzív dohányzás is), egészen biztosan hatással vannak a szemre, a szem érrendszerére Is. De tekintettel arra, hogy bizonyos baktériumfertőzéses szem- betegségek eltűntek, viszont újak jelennek meg. összességében nem hiszem, hogy Magyarországon ma sokkal több szembeteg lenne, mint mondjuk 50 évvel ezelőtt.

Gyakorlatilag teljesen megszűnt nálunk például a trachoma. (Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy Európában először hazánkban indult meg a trachoma elleni küzdelem 1886- ban, és ez például szolgált a külföldnek is.) Ezenkívül a múlté számos tuberko-allergiás szembaj, például a gyermekeknél nagyon gyakori, étvaros szemgyulladás is. Fiatal orvos koromban több ilyen kis betegünk feküdt a klinikán, ma már egyáltalán nem látok ilyen gyermeket. E tuberko-allergiás szembajok megszűnése részben annak tulajdonítható, hogy maga a tuberkulózis — -ha nem is szűnt meg egészen — teljesen átalakult. Ugyanez okból megszűntek a tuberkulotikus ér- Kártya-gyulladásos szembetegségek is. Sajnos, azonban egészen új szembajok tűntek fel. .

— A gyermekeknél például mi? Melyik a legsúlyosabb?

— A koraszülöttek retinopátiá- ját, a szem ideghártyájának nem gyulladásos bántalmát például csak 1949-ben fedezték fel. Ám azóta a koraszülöttek életbentar- tásának lehetőségeivel, illetve e lehetőségek javulásával egyenes arányban szaporodott ez a súlyos szembetegség.

— Megdöbbentő, amit mond, professzor úr: minél több koraszülöttet tudunk életben tartani, annál gyakoribb e látást veszélyeztető baj?

— Ha nem volnának koraszülött csecsemők, nem volna ez a betegség sem. De koraszülöttek ■mindig voltak és vannak (ma, sajnos, gyakrabban). Régebben ezek a rendes idejüknél előbb világra jött, nagyon kis súllyal született emberkék elpusztultak. Mivel napjainkban oxigénterápiával már életben tudjuk tartani őket — azért keletkezik ez a szembetegség. Az oxigénterápia árt a szemideghártya érhálózatának — ennek következménye, -hogy kialakul ez az igen súlyos baj. ami annál veszélyesebb, minél kisebb súllyal és rendes idejénél minél korábban jött világra a csecsemő... És sajnos, ma is, nem is egyszer — vakság a betegség vége. Nem tudunk segíteni ... Minthogy a mi klinikánk egyik profilja éppen a szemérbetegségek kutatása és új vizsgáló-gyógyító eljárások kidolgozása. a koraszülöttek re- tinopátájával is sokat foglalkozunk, és gyógyításukban is sikereket érünk el —, ha időben felfedezi a szemész a koraszülöttek e szembetegségét. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy kellő időben, már a koraszülött-osztályon szemorvos is megvizsgálja a csecsemőket. És nem győzöm elégszer hangsúlyozni a „kellő időben” figyelmeztetést, a gyerekek többi szembetegségével, látási zavaraival kapcsolatban sem — emeli fel hangját a profesz- szor.

— A mai gyerekek szeme rosz- szabb, mint a régieké?

— Nem azért viselnek ma a kicsik közül többen pápaszemet, mint azelőtt, mert a mai gyerekek szeme rosszabb, mint a hajdan voltaké, hanem, mert ma a jobb szemészeti ellátással több gyermeknél fedezik fel „kellő időben” a kancsalságot is, a fénytörési hibákat is. Ezek időben történő kezelésével nagyon sokszor meg tudjuk szüntetni például a tompalátást, de már a kancsalság időbeni, korai gyógyítása is lehetségessé vált. így nem minden szemüveges gyerekből lesz automatikusan pápaszemes felnőtt.

Még hadd mondjam el, hogy tapasztalataink szerint a tévé- és videónézés sem rongálja a szemet, ha nem közelről, és nem teljesen elsötétített szobában nézik a képernyőt, és természetesen, ha műsor közben is viseli szemüvegét az, akinek valami fénytörési hibáját kiküszöbölendő, az orvos ezt javasolta.

— „Ügy vigyázz rá, mint a szemed világára” — mondták a régiek, és mondjuk ma is, ha valami rendkívül becses dolog, pótolhatatlan kincs óvását, őrzését nyomatékosan valakinek a figyelmébe ajánljuk...

— Igen, a mondás érvényes: legnagyobb kincsünknek tekintjük ma is a látásunkat, a szemünk világát. S egy jó szemüveg, ha nem is a siker, az elegancia érzése, mint ezt a reklámszövegek sugallják, de mindenesetre biztonságot ad. Az éleslátás biztonságát — és ez nemcsak átvitt értelemben jó érzés — mondotta befejezésül Imre professzor.

Cs. M.

HOGYAN ÉL EGY NYUGDÍJAS?

Kedves Asszonyom!

Reméltem, nem veszi zokon, hogy levele kézhezvétele után személyesen is felkeresem. Kíváncsi voltam rá, hol és hogyan él.

Jólesően láttam, örömmel fogadta, hogy helyzete érdekel bennünket, megoszthatja velünk gondjait. Míg férje élt, be tudták osztani kettőjük nyugdíját. Egy éve azonban, mióta már csak a sírját gondozhatja, az ilyenkor elkerülhetetlen érzelmi törés mellett szembe kell néznie megváltozott életkörülményeivel. A havi bevételből fedezni a kiadásokat még a dolgozó és aránylag jól kereső családoknak sem könnyű, egy kisebb jövedelemből élő nyugdíjasnak meg még nehezebb! Együtt számolgattuk önnel, milyen kiadások is terhelik havonként három és fél ezer forint nyugdíját:

Lakbér: 600,—

Előfizetéses ebéd 540,—

Gázfűtés: 300,—

Áramdíj: 130,—

Tv- és Petőfi Népeelőfizetés: 123,—

Lakásbiztosítás: 24,—

Telefonhasználat: 300,—

Összesen: 2 017 Ft

Már megbántam, hogy leírtam ezt a szót: összesen — hisz’ hol van még a 2017 forint az összestől! Nemrégiben a konyhájában kicseréltette a mosogatót. Amikor elromlott a tévéje és a WC. öblítőtartálya, szintén javítót kellett hívnia. Látogatásomkor telefonszerelőre várt. A lakást már festetni kellene... És mibe kerül egy jobb vasárnapi ebéd? Szóval, nem könnyű egy nyugdíjasnak egy nyugdíjból kijönni.

Emberileg megértem levélírónk, Nagyné kívánságát. Hogy tudniillik, az ő és férje munkában eltöltött hatvan esztendejét méltányolva — az elhunyt harmincöt, özvegye pedig huszonöt évi munkaviszony után ment nyugdíjba —, kapjon valamennyi részt továbbra is férje nyugdíjából. Nem tudom, a jövőben milyen reális lehetősége lesz ennek. Miként a nyugdíjasok, az állam is csak abból a pénzből gazdálkodhat, amennyi rendelkezésére áll. Az viszont nem kerülne semmibe, ha Nagynénak, és a hozzá hasonló nyugdíjasoknak, akik ezt igénylik, településenként adnának valamilyen bedolgozói munkát. Amit lakásukban is el tudnának végezni megélhetési gondjuk enyhítésére.

Bár fontos a pénz, nem mellékes az sem, hogy hol és milyen emberek közt él egy nyugdíjas, ön, kedves Nagyné, ebből a szempontból szerencsésnek mondhatja magát. Látogatásom alkalmával ott tartózkodott önnél fiúunokája. A 17—18 éves fiatalember észrevehető gyöngédséggel vette körül. Amikor elment, azzal búcsúzott, hogy délután még benéz. A havi 3Q0 forintos telefonszámla, mint mondta, megér önnek annyit, hogy Budapesten élő lányával és ■másik unokájával is kapcsolatot tartson.

S a lakók? Nos, amikor róluk kérdeztem, önnek földerült az arca, és így szólt: „Ha nem lakna körülöttem annyi rendes ember, akik bejönnek hozzám, megkérdik, mire van szükségem, már elmentem volna innen máshová lakni, Látta-e a lépcsőházunkat, milyen tiszta? A házfelügyelő pedáns, gondot visel a házra.”

Félre ne értse, nem vigaszul írtam ez utóbbiakról. Tudom, ezzel még nem lesz vastagabb a pénztárcája. Ám a törődés, a figyelmesség is érték. Pénzzel nehezen pótolható. amikor az emberre rányitják az ajtót és hogyléte felől érdeklődnek.

Abban a reményben, hogy ezután is így lesz, kívánok önnek jó egészséget nyugdíjas éveire!

Kohl Antal

Nukleáris

gyógyászati kongresszus

Budapesten tartják,- augusztus 24. és 28, között a két Európai Nukleáris Medicina Társaság Idei kongresszusát. A két társaság ezen a kongresszuson egyesül. Eddig csaknem 40 ország szakemberei jelentették be részvételüket erre a tanácskozásra. Az európai és a tengerentúli országokból várhatóan mintegy 2500-an érkeznek.

A kongresszuson a szakma legkiválóbb képviselői ismertetik kutatásaik és a nukleáris medicina klinikai alkalmazásának legújabb eredményeit.

Gázés elektromos tűzhelyek

Jól zárta az év első negyedét a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár. A tervezettnél négy és fél százalékkal többet, összesen 340 millió forint értékű terméket állítottak elő. Az első három hónap alatt NSZK-beli és osztrák megrendelőik igényeit elégítették ki. Számukra háromezernégyszáz háztartási főző- és sü- tökészüléket gyártottak, a hazai piacra pedig 31 ezer gáztüzelésű, ezer elektromos tűzhelyet és hétezer-ötszáz olajkályhát szállítottak.

HA ELODÁZZUK — VISSZAKÖSZÖN

Ne kerüljük a konfliktusokat!

Valamikor á politika kereste a konfliktust, élezte az osztályharcot, még a párton belül is az ellenséget kutatta. A különböző megtorló intézkedések, zaklatások hatására üldözött vadként éltek nemcsak az egykori kizsákmányoló osztályok képviselői és családtagjai, a régi rendszer minden rendű és rangú kiszolgálói, hanem némelykor a dolgozó osztályok tagjai, parasztok, munkásemberek is.

E politika természetes reakciója az együttműködő készség, majd az 1970-es évektől a kompromisszumok túlhangsúlyozása, a konfliktusoktól való félelem, az indokolatlan ön- korlátozás. A Társadalmi Szemle márciusi száma érdekes írást közöl Fejlődés és konfliktusvállalás címmel. A szerző, Csermely Péter ifjú biokémikus élesen kritikus következtetésekre jut.

Robbanásveszélyes

szélsőségek

„Az elmúlt harminc év eredményeként létrejött Magyar- országon a nemzeti egység, a közmegegyezés. Az egység kialakításának első évtizede után azonban megjelent az elkényelmesedés is. A politikában adódó választási lehetőségek a jövőt az egyén boldogulása szempontjából a „kinek lesz jobb” és a „kinek lesz még jobb” határai között differenciálták. A Jki fogja viselni a változások terheit” típusú kérdés föl sem merült. A „gyarapodás programja” rövid távon, napi, anyagi érdekeink révén tett minket, magyarokat egységesen érdekeltté az ország előrehaladásában. A „ma is jó — de holnap még jobb lesz” alapérzése nagyon keveseket sarkallt arra, hogy nyugalmukat (néha egzisztenciájukat) kockáztatva, komoly konfliktusokat vállaljanak a „lehetne holnap még annál is jobb” homályos ígérete miatt. Kialakult az egyrészt-másrészt politikája. Az országban lassacskán mindenkinek igaza lett: kinek egyrészt, kinek pedig „másrészt”. A konfliktusmentesség az egység szinonimájává vált.”

Nyilvánvaló, hogy a politikának nem lehet érdeke sem a konfliktuskeresés, a feszültség szítása, szakadatlan fenntartása, sem a konfliktusok kerülése, elleplezése. Mindkét szélsőség: a rejtegetés is, az élezés is növeli, magában hordja a robbanás veszélyét.

Az idézett szerző a felsőoktatásból meríti a konfliktusbújtatás példáit, ám azok a gazdasági, a társadalmi életben még inkább tetten érhetők. Éveken, évtizedeken át támogattuk például a ráfizetéses tevékenységet, a vállalatok tucatjait, az élenjárók, a jól jövedelmező cégek rovására. Az eszközök, a források átcsoportosításával fékeztük a jobb munkára ösztönző, kényszerítő hatásokat, a jövedelmező tevékenységek gyors fej- • lesztését. A gondokat, a konfliktusokat azonban csak elodáztuk, és most élesebb formában újra viszontlátjuk.

Maguknak ártanak

Az emberi bölcsesség eleve a fölösleges ütközésele elkerülését, az alkalmazkodás, a kompromisszumok keresését sugallja. Nehéz viszont eldönteni, hogy meddig tart a böl/ - . ’. ‘ r? ’ *

csesség, a tolerancia, a tapintat, és hol kezdődik a kényelem-, a nyugalomszeretet. Az emberek, köztük felelős vezetők ugyanis, ha tehetik, akkor is elkerülik az összeütközéseket, amikor azzal már ártanak az általuk képviselt ügynek. Az élő szervezetet ugyanis megterhelik a feszültségek, ezért élettani szempontból természetes a védekezés a stresszhatásokkal szemben. De az ember mindenekelőtt társadalmi lény, és a védekező mechanizmust erkölcsi-politikai kontroll alatt tartva elkerüli a megalkuvást, elutasítja a kényelemszeretetet.

A fejlődés természetes velejárója a küzdelem, a harc, a meglevő értékek átörökítésekor lényegesebb eleme a változás, az új születése és térhódítása. A beidegződés, a megszokás pedig nagy úr, a túlhaladott régi meghaladása konfliktusokkal jár. Napjaink fejlődése pedig a szokásosnál is konfliktusigénye- sebb. A nehezebb gazdasági helyzet ugyanis eleve szűkíti a mozgásteret, a tartalékok körét, a kompromisszumok lehetőségét. Miközben a viták, a feszültségek egyre kevésbé rendezhetők hatalmi szóval. Növekszik a demokratikus fórumok szerepe, és nélkülözhetetlen a különböző (egyéni csoport, vállalati,, ágazati, területi) érdekek felszínre hozása, ütköztetése és érvényesítése.

A sokkoló hatásokból már eddig is kijutott a fogyasztónak, de a jövőben egyre inkább a dolgozónak is része lesz benne. A minap még helytállásáért elismert kohász, bányász esetleg új szakmát kénytelen tanulni, a munkahelyéhez hű öntő, forgácsoló pedig másik? vállalatot keresni.

A fejlődés ára

A várható szelektív fejlesztés természetes kísérői lesznek a konfliktusok, olykor a fájdalmas döntések. Az igazgató, akit tegnap még megerősített állásában a vállalati tanács, az ötéves ciklus lejártával egyértelműbb megméretésre, pályázatra kényszerül, A biztos, nyugodt tegnapot kockáztatjuk a bizonytalan holnapért.

Napjainkban nem elég csupán a megszokással, a rossz beidegződésekkel szakítani, a fejlődésnek szó szerint ára van. Túlfutottunk a költekezésben, avagy lemaradtunk ü források bővítésében? Nézőpont dolga. Tény, hogy most a gazdaság egyensúlyának helyreállítása, szerkezetének átalakítása horderejét, de munka- és áldozatigényét tekintve a szocialista iparosításhoz mérhető. Az elkerülhetetlen lakossági hozzájárulások egy része teremthető elő csupán a teljesítmények növelésével, a megtakarítások ösztönzésével. A fogyasztást korlátozó kényszerű lépések viszont — igényes felvilágosítás és őszinte tájékoztatás mellett is — legfeljebb megértésre számíthatnak, lelkes támogatásra nem. Mindez a konfliktusok tűrését és feloldását egyaránt nehezíti. De nincs más választás. Az ország, a gazdaság jövője a tét. A fejlődés határozott menetirányát követve nem kerülhetők el a népszerűtlen döntések, legfeljebb körültekintéssel, emberséggel a fájdalom enyhíthető.

Kovács József