Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-16 / 114. szám

t 1987. május 1«. « PETŐFI NÉPE % 3 NINCS PANASZ A HIVATALRA jeleni nálunk az a szó, hogy: panaszmentesen! A pénzkezelé­si szabályok maradéktalan be­tartása. is lényeges. Vállaltuk ezenkívül, hogy nyolcvan új elő­fizetővel gyarapítjuk a rend­szeres újságolvasók számát. Ah­hoz, hogy a hivatal elnyerje a kiváló címet, kis kollektívánk­nak is sokat kellett tenni. Itt elsősorban a díjbeszedésre gon­dolok. Ez a legnehezebb a mun­jSaonírozaák • leveleket. Az öttagúi Petőfi brigád. kánkban, hiszen gyakran ötször* hatszor is vissza kell menni azért a néhány forintért, mert akad­nak, akik elfelejtik befizetni... — A hivatalban tizennyolc brigád van. Milyen a kapcsola­tuk velük? — Különböző területeken dol­gozunk, ezért nehéz együttmű­ködni. A három kézbesítő bri­gáddal (Kossuth, Volán, Szé­chenyi) jó a kapcsolatunk. Gyak­ran veszünk részt közös kirán­dulásokon, szórakoztató prog­ramokon. — Idén mit terveznek? — Egyre nagyobb feladat há­rul ránk, igen felelősségteljes a kézbesítők munkája. Legfonto­sabb tervünk, hogy az elért szín­vonalat tartsuk, azaz: pontosan, gyorsan és panaszmentesen dol­gozzunk ! T. L, Kiváló a kecskeméti egyes posta Kiváló hivatal lett a kecske­méti 1. számú posta. Elmúlt évi «munkájuk alapján részesültek ebben az elismerésben, 101 szá­zalékra teljesítették «bevételi tervüket. Ehhez az eredményhez a Petőfi brigád is hozzájárult munkájával. Az öttagú kollek­tíva immár harmadszor arany­koszorús lett, A szocialista bri­gád vezető­je, Kerekes Jó­zsef mond­ta bemutat­kozásul : — Ezt s tiszt­séget Dugár Dénestől vet­tem át 1984- ben., ő húsz «évig vezette a kis csapatot. Szinte mind­án nyiunknak a posta az el­ső munkahe­lye. Évek, év­tizedek óta állunk a hol­ló szolgálatá­ban. A legtovább, majdnem negy­ven évig Bera János dolgozott ebben az egyenruhában. Tavaly ment nyugdíjba. — Mit tartanak a legfonto­sabbnak munkájukban? — Mint kézbesítők, a lakosság és a hivatal közötti ka«pocs sze­repét töltjük be. Ha mi rosszul végezzük a munkánkat, a postá­ról mondanak negatív véle­ményt az emberek. Igen sokat ÚJ NÉPSZAVA-K1ADVANY Vállalati jogszabályok gyűjteménye A közelmúltban egy rendkívül hasznos kiadvány jelent meg, amelynek összeállítói arra töre­kedtek, hogy a kötet segédanya­gul szolgáljon a jogászok, a vál­lalati vezetők és nem utolsósor­ban a vállalatvezetésbe bevont dolgozók számára. Ismert, hogy az állami válla­latokról szóló 1977. évi VI. tör­vény szövegének döntő része módosult. A jogi szabályozás át­tekinthetőségének biztosítására a Vállalati jogszabályok gyüjte- 'ménye a módosításokkal egysé­ges szerkezetbe foglalt törvény- szöveget tartalmazza. A gyűjte­ményben megtalálhaitók azok a jogi iránymutatások, amelyek a törvény végrehajtásához, he­lyes alkalmazásához szüksége­sek. A könyv első része az állami vállalatok szervezetét ismerte­ti, közreadja az állami vállala­tokról szóló 1977. évi VI. tör­vénynek és végrehajtására ki­adott 33/1984. (X. 31.) MT számú rendeletnek a módosító jogsza­bályokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét. A kötetnek ez a része tartalmazza a bevezető rendelkezéseket, a vállalat léte­sítésére, szervezetére, megszün­tetésére stb. vonatkozó joganya­got, A kiadvány második része az egyes jogi személyek vállalatai­ra es a leányvállalatokra vonat­kozó hatályos jogszabályokat ismerteti. Ezek között találjuk a 65/1984. (XII. 29.) MT számú ren­deletet a leányvállalatról. A kö­tet tartalmazza a vállalati for­mában működő, pénzintézetek­re vonatkozó joganyagot is. A kivonatos közlésben szere­pel az 58/1984. (XII. 19.) P.M számú rendelet a fejlesztési célú szakosított pénzintézetek létesí­téséről és működéséről. VÍZ, PART (Fotó: Straszer András) agy öröm érte a csalá­dunkat. Lakást cserél­tünk. Tízévi kitartó spórolás után végre összejött annyi pénzünk, hogy feladhat­tuk az újságban a hirdetést: „másfél szobás tanácsi laká­sunkat egy plusz két félszo­básra cserélnénk”. Néhány nap múlva meg is jelent az első érdeklődő. — Mijük nincs? — kérdezte rögtön a lényegre térve. — Helyünk — válaszoltam —, ahová egy gombostűt le­ejthetnénk. Itt a két gye­rek ... — Azt látom — húzta el a száját a látogató, és felkapasz­kodott a mennyezetre szerelt fotelba. — Gyakran volt rossz a tévéjük, mi? No de nem én vagyok a szociális osztály, nem érdekel. Azt kérdeztem, mi hibádzik a lakásukban? Pél­dául telefonjuk van? Vagy leg­alább telefonkötvényük? — Nincs — feleltem piron­kodva. — Mi egyszerű, mezei állampolgárok vagyunk. Se kocsink, se telefonunk, se kis­vállalkozásunk, se összeköt­tetésünk, csak a két gyerek ... — És miből élnek? Ne mond­ja, hogy a fizetésükből, mert följelentem adócsalásért! No mindegy, magánügy, nem ér­dekel. Azt mondja, mennyit akar fizetni négyzetméte­renként! — Mondjuk nyolcezret... — Hehe ... mutatta meg a műfogsorát. — Tegyen még hozzá egy tízest, apuskám, és köszönjön előre! Viszlát/ összenéztünk, és vártunk to­vább. Nem hiába. Igaz, a kü­szöbünk félig elkopott közben, de végül akadt egy szerény lá­togatónk, aki százötvenezer­ért a markunkba csapott. — Tudják — mondta lel­kendezve —, én nem vagyok nagy igényű. Tizenöt évvel ez­A költözködés örömei előtt kaptam egy négyszobás lakást a tanácstól, öt gyerme­kem volt, az járt. Az asszony fölvonult velük a tanács elé, addig el se jött, míg a kezé­be nem nyomták a kiutalást. Elcseréltem egy három szobás­ra. Azt egy családi házra, amit fél év múlva eladtunk. Vettünk egy másikat, azt meg szanálták. Szóval minden gye­rekemnek önálló lakása van, minek nekünk az a hodály? Ja, a csapokat csináltassák meg. mert utálom, ha csöpög. Szakmai ártalom, vízszerelő vagyok. A szerződés aláírásakor sa­vanyú arccal állított be. — Valamiről elfeledkeztünk, szakikám! Az áldomás! Ter­mészetesen én fizetem, maga meg legombol még tízezret. Hiába, ez az infláció... Már megint emelték a pia árát. No, de végre eljött a költöz­ködés napja. Vártuk a szállí­tókat. Igaz, reggel helyett es­te jöttek, de különleges mél­tányosságból nem halasztot­ták el a fuvart. Megnézték a bútorokat, dobozokat, aztán kijelentették, hogy nehéz, meg sok ... Eggyel több doboz van, mint ahányat felírtak a meg­rendelőlapra. Az már nem fér föl a kocsira. Hacsak ... Miután zsebre gyűrték Bartók arcképét, a fél kocsi üres ma­radt. Ez nagyon fölizgatta őket, s már-már elindultak újabb fuvart keresni, mire a nejem egy másik portrét mutatott föl. Megígértük azt is, hogy kifizetjük a bírságot, ha. netán útközben megbüntetné őket a rendőr a kevés rakomány miatt. 1 Alig múlt éjfél, hogy lepa­koltunk. ök is segítettek. Ki­fizettük az éjszakai pótlékot, meg a túlórát, és be akartuk zárni az ajtót. Cserepartne­rünk azonban közölte, hogy hasztalan vállalkozás, mert nincs hozzá kulcs. Az egyik jópofa unoka bedobta a csa­tornalyukba. De ha meglenne, akkor se lehetne használni, mivel rossz a zár. ' Másnap megismerkedtem a szomszédasszonnyal. Mikor elkezdtem fúrni a lyukat a fa­lipolcnak, letegezett a panelon keresztül. Később át is jött, visszahozta a fúrót. Azóta se tisztáztuk, honnét ismeri a felmenőimet. 1 Tudják, micsoda öröm egy ilyen cserélt lakás? Minden új benne. Legalábbis a szi- munkra. A kilincs, ami az em­ber kezében marad, a letépett tapéta, a falból kicsüngő kon­nektor, a vízcsap, amit meg se kell nyitni, máris folyik ... Csupa élmény. No meg a díj­beszedő, aki az elődünk szám­láját hozta. Alig tízezer forint. Ha nem fizetünk, kikapcsol­ják a villanyt és a gázt. OTP-kölcsönt vettünk föl és rendbe tettük a lakást. Alig került többe, mintha újonnan vettük volna. Az unokánknak már csak öt évig kell törlesz­tenie. Nem érhet több meglepetés — nyugtáztam magamban. De másnap a feleségem titokza­tos, furcsa mosollyal fogadott. — Vendégünk van — mond­ta. — A cserepartnerünk uno­kája. Délben költöztette be a rendőrség. Itt van bejelent­kezve. Ki ne repesne a boldogság­tól egy ilyen jól sikerült lakás­csere után?! T. Ágoston László SZOMBATI LEVÉL: R égi bútorok, füstös falak, saras egész­ségügyi helyiségek, mosdó, törülköző és szappan nélkül. Ittas és italozó ven­dégek, ápolatlan külsejű ..csa­posok". Gyér kínálat az ital- és étlapon. Néhány éve még könnyen jellemezhettük vol­na így a falusi vendéglőket, presszókat. Ez volt a megszo­kott kép. Mára azonban mind­ez némileg megváltozott. Egyre-másra találkozhatunk a falvakban is megújult, va­lóban vendéglátásra hiva­tott létesítményekkel. Olya­nokkal. amelyekben a nap minden órájában szolid áron meleg ételhez Juthat a ven­dég. Az üdítőital választéka sem szegényesebb, mint a nagyobb, városi üzletekben. A környezet pedig olyan, hogy kedvvel elüldögélhetünk ott, ha időnk engedi, akár órákig is. Mondjak példát?! Ilyen új­szerű falusi szórakozóhely például az egy éve üzemelő tázlári Kati vendéglő. Már építésének története is ta­nulságokkal szolgálhat. Az építkezés,úgy indult, hogy a tulajdonos (Sepsi Lászlóné) megelégelte: barátaival nem tud kellemes körülmények között szórakozni. A helyi kocsma nem kínált vonzó le­hetőséget. Olyan vállalkozás­ba kezdett tehát, ami gyara­pítja a család bevételét, és a közösségnek is használ. Ven- léglőt alapítottak. Jól döntöttek! Bizonyítot­ta ezt már az a sok-sok tár­sadalmi munka is, amit a tázláriak végeztek, az építke­zésnél. Szakszövetkezeti ta­gok,' értelmiségiek, iparosok segítették a bátor vállalkozó­kat. Két «hónap alatt elkészül­hetett a tágas, vendégfoga­dó-közművelődési központ. Merthogy bátran nevezhet­A példa ereje nénk így is. Sőt! Bízva állít­hatnánk példának a jövőbeni magánszövetkezeti vagy álla­mi vállalkozók elé. A Kati étteremben ..nevel” az ízléses berendezés. Tessék ellenőriz­ni: mindennap virág kerül az asztalokra. Tiszták az abla­kok, az abroszok, a mellék- helyiségek. Nem áll órákig a a csikk, a hamu a tálkákban. Az étkek minősége is kifo­gástalan. Az épület központ­jában lévő söntés túloldalán játékterem van. Asztalain sakkozni, malmozni lehet, van« asztali foci, rex, biliárd is. Tucatnyi újságot járat­nak, és nem veszik zokon, ha — mint azt sokan teszik — csak tévét nézni, videózni, újságot olvasni ülnek be az étterembe. Jó néhány, főállású szak- alkalmazottakkal „dolgozó” falusi művelődési háznál hiányoznak ma még a kikap­csolódás, a szórakozva műve­lődés e fontos kellékei. Több intézményt" ismerek, ahová a Petőfi Népe vagy a Népsza­badság sem jár, mert — mint mondták — nincs rá pénz. A közösség forintjait haszon­talanul emésztő intézmé­nyek kihasználatlanul áll­nak! Tisztelet a kivételek­nek. Nem lehet inni ott egy teát, kávét, üdítőt. Mi lenné mondjuk — ma még talán balgaságnak hang­zik — ha a' KISZ-titkár, vagy a népművelő ilyen, a Sepsi- féle szórakozóhelyen talál­kozna egy-egy település fia­taljaival. Esténként jókat le­hetne beszélgetni, vitázni. Fel lehetne hívni a figyelmet ér­tékes, érdekes könyvekre, akciókra is. Ha a művelődési házakban úgysincs hétvégi, vagy esti program — a fel­mérések szerin* ilyenkor zár­va tartanak a közösségi élet intézményei — ott dolgozza­nak a „hivatásos beszélge­tők”, ahol találkozhatnak emberekkel. És talán nem is kellene sok pénz a tázlárihoz hasonló fa­lusi szórakozóhelyek kiala­kításához, berendezéséhez. Az érdekelt, a közösség biztosan másutt is segítene, ha értel­mét látná a felújításoknak, átalakításoknak. A vendég­látás pedig — ha a gazdák betartják az ősi elveket — megszolgálja a munkát, bu­sásan visszafizeti a befek­tetést. A Kati vendéglő vezetője így vélekedett: „Nagyon rö­vidlátó üzletpolitikát folytat — legyen az szoros elszámo­lású, szerződéses, vagy ma­szek — aki a szeszre alapoz­za az üzlet jövőjét. A társa­dalom egyre inkább véde­kezni fog az alkoholizmus el­len. A falusi lakosságnak nem bögrecsárdákra van szüksé­ge, hanem kis kávéházakra, ahová hétvégén vagy este beülhetnek a fiatal párok egy kávéra, kólára, ahol lehető­ség van egy kellemes hangu­latú családi, baráti összejö­vetelre — akár a legaprób­bak részvételével is —, ahol egy pohár sör vagy bor mel­lett a felnőttek megvitathat­ják a világ dolgait. Ahol akár a nagymamáknak is lehet törzsasztaluk. A jövő ez. A falvak közösségi élete csak így virágozhat föl ismét.” Mit tehetünk ehhez hozzá? Legyen igaza Sepsi Lászlóné- nak! EGYRE JELENTŐSEBB SZEREPET KAP Az átképzési támogatás tapasztalatai Megnőtt a vállalatok érdeklődése az átképzési támogatás iránt. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal felmérése sze­rint 1986-ban 148 vállalat csaknem 8500 dolgozója kapott anyagi támogatást új szakma elsajátításához, csaknem két­szer annyian, mint egy évvel korábban. A legtöbb — 1600 — dolgozó átképzésére Borsod megyében került sor, a főváros­ban pedig közel 1200-an tanulták ki új szakmájukat központi segítséggel. A támogatásban részesültek valamivel több mint 10 százaléka Fejér megyei vállalatoknál dolgozik. Igen keve­sen kényszerültek viszont új szakma elsajátítására Veszprém, Vas, Pest, Komárom és Békés megyékben. Az átképzési támogatást igény­be vett munkáltatóknak csaknem a fele ipari vállalat, közel egy­ötöde pedig mezőgazdasági üzem volt. Az iparban a dolgozók többségének a termékszerkezet változása, vagy a technológia korszerűsítése miatt kellett új szakmát tanulnia. A mezőgazda- sági üzemek nagyobbrészt azok­nak a dolgozóiknak a számára igényeltek átképzési támogatást, akiknek a foglalkoztatását alap- tevékenységük keretében már nem tudták biztosítani. Több esetben olyan pályakezdők ré­szére is folyósították a támoga­tást, akik vállalták, hogy munka mellett kitanulják valamelyik hiányszakmát. A munkaerő vállalatok kö­zötti átcsoportosítása a legtöbb­ször gyárak, üzemek eladásához kapcsolódik. Az átvett gyárak­ban. üzemekben dolgozók álta­lában új tevékenységbe kezde­nek, s emiatt aki maradni akar, annak igazodnia kell az új igé­nyekhez. Tavaly már 14 válla­lat kérte a központi támogatást 900 új, valamely gyárral együtt átvett, illetve más munkáltató­tól átcsoportosított dolgozója részére. Az átképzési támogatás rend­szerét 1983-ban vezették be. Az első esztendőben alig néhány vállalat élt ezzel a lehetőséggel, s még 19844)en is mindössze 19 vállalat 2800 dolgozója részesült átképzési támogatásban. Azóta egyre élénkül az érdeklődés. 1985- ben már csaknem 4700, 1986- ban pedig közel 8500 dolgo­zó átképzéséhez kaptak köz­ponti támogatást a munkálta­tók. Az igények ilyen mértékű növekedéséhez hozzájárult az is, hogy 1985-ben kiszélesítet­ték azoknak a dolgozóknak a körét, akik számára a vállalatok igénybe vehetik ezt a támoga­tást. Az elkövetkezendő években várhatóan egyre jelentősebb szerepe lesz a dolgozók átkép­zésének a termékszerkezet kor­szerűsítéséhez szükséges szak­képzett munkaerő biztosításá­ban, az gazdaságtalan területek­ről felszabaduló munkaerő új- raelhelyezkodésében. A gazda­sági előrejelzések is az átkép­zések fokozódó Jelentőségére hívják fel a figyelmet. A gazdaságban megélénkülő szerkezetváltozásokkal összhang­ban várhatóan felerősödnek azok a törekvések, amelyek cél­ja a munkaerőnek a gazdaság­talan tevékenységekből a haté­konyan /iejlődő területekre való átirányítása. Ez az iparban —■ ahol várhatóan a legdinamiku­sabb lesz a termékszerkezet- és a technológiaváltás — körülbe­lül 100 ezer dolgozót érint 1987 és 1990 között, közülük mint­egy 45 ezren várhatóan el tud­nak majd helyezkedni eredet! szakmájukban, de 55 ezer dol­gozó csak átképzéssel találhat majd új munkahelyet. Mindez új követelményeket támaszt az átkép2ásek rendszerével szem­ben is.------------------->%-----------------------------------------­----------------------------­M EGRENDELŐLAP 1987........................................................... hó 1-jétől megrendelem a Petőfi Népe című napilapot. Az előfizetési díjat /I hónapra 43, negyedévre 129, félévre 258, egy évre 516 forintot/ a lakásomon je­lentkező kézbesítőnek adom át. Név: ................................................................................................................ Lakhely : .............................................................................................. • • • K elt: 1987 ......................................hó ................ napján / megrendelő aláírása/ I I I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents