Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-16 / 114. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. május 16. • Az új műhelycsarnokban már a belső berendezések fölszerelését végzik. GAZDASÁGTÖRTÉNETI JUBILEUM Ötvenéves a kecskeméti közhűtőház A HATÉKONYSÁG FOKOZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI Termelésiszerkezet-váltás az Izsáki Állami Gazdaságban A vezetői minőségkor legutóbbi összejövetelén dr. Horváth István, az Izsáki Állami Gazdaság igazgatója tartott beszámolót. E cikk annak alapján készült. Az 1952-ben alakult Izsáki Állami Gazdaság a viszonylag kis területű, de a jó hatékonyságú mezőgazdasági nagyüzemek közé tartozik. A 4300 hektáros gazdaságban a termelési érték igen magas, évente átlagosan egymilli- árd forint, s a VI. ötéves tervben haté­konysági mutatóikkal országosan a ne­gyedik helyet szerezték meg az állami gazdaságok között. A termelésszerkezet a térségre jel­lemzően alakult; szőlőt, gyümölcsöt termesztenek, az előbbiből a klasszikus fajtát, a sárfehért. Ez a szőlőfajta több­hasznosítású: alkalmas étkezésre, bor és — nagy savtartalma miatt —, pezsgő készítésére. A szőlő azonban önmagá­ban nem volt elég, a több lábon állás szükségessége már a korábbi években is szorította a gazdaságot. Ezért a 60-as évektől gyümölcstermesztéssel és hús­hozamú szarvasmarhatartással is fog­lalkoznak. A termőföldek gyenge mi­nősége, a kevés csapadék a korábbi gazdasági stratégián túl arra késztette az állami gazdaság vezetőit, hogy to­vább lépjenek, bővítsék élelmiszer- ipari tevékenységüket. Százról harminchétmillióra A 80-as évek közepén az Izsáki Álla­mi Gazdaságban a borászatban már 22 ezer tonna feldolgozó kapacitással, 255 ezer hektoliter tárolótérrel rendelkez­tek — a környék téeszeitől is felvásá­rolják a bor alapanyagát —, s ők készí­tették az országban előállított pezsgő 25 százalékát, azaz 18 millió palackot. A húsipari tevékenység — annak elle­nére, hogy sertést nem tartanak — igen jelentős, hiszen 40 ezer sertést dolgoz­nak fel, amelynek nemcsak piaci hátte­re, de 10 milliós nyeresége is van. Az élelmiszer-ipari ágazat így együt­tesen adja az egymilliárdos termelési értéket, amelynek nyereségvonzata 1974—75-ben 100 millió forint volt. Az idén 37 milliós nyereséget terveznek, s ez sem véletlen. A szőlők három év óta elfagytak, emiatt magas alapanyag- árak alakultak ki. A korábbi 11-ről 14 forintra emelkedett a szőlő ára, s ha figyelembe vesszük, hogy évente 150 ezer mázsát vásárolnak, ez 70 milliós többletköltséget, azaz három év alatt 200 milliós „veszteséget” okozott. Eh­hez hozzájárul a piac beszűkülése is. Amíg 1985-ben még 10 millió, addig az elmúlt esztendőben csupán 7 millió pa­lack pezsgőt tudtak értékesíteni külföl­dön. Ezek a szorító közgazdasági té­nyezők arra ösztönözték a gazdaság vezetőit, hogy a talponmaradás érde­kében új gazdasági taktikát dolgozza­nak ki. Kisebb kockázattal A szőlőtermesztésről lemondani nem lehet, termelni kell, de nem ekkora koc­kázattal. A gazdaság vezetőinek nem túl sokat kellett vizsgálódniuk, csupán összehasonlításra alapozniok — a kis­gazdaságokban az alacsonyművelésű szőlők nem fagytak el —, hogy rájöjje­nek: a szőlő nem bírja a magasművelé- sü formát. A termeléstechnológia felül­vizsgálatának eredményeképpen ma már több forma uralkodik a gazdaság­ban. A szőlőterület egyharmadán foly­tatják a magas-, egyharmadán az ala­csony-, és egyharmadán a nagyon kézi­munka-igényes fejművelést. Ez csupán az éremnek az egyik olda­la. A vállalati stratégia szempontjából fontos felismerés volt: tovább csökken a konvertálható piaci lehetőség, a világ borfogyasztása. Logikus a következte­tés: a borvertikumot úgy kell működ­tetni, hogy ne legyen veszteséges, s emellett természetesen új utakat kell keresni. Újabb lehetőségek Az új keresése eredményes volt, hi­szen műanyagüzemük egy éve nyeresé­gesen működik, de tovább kívánják fej­leszteni édesipari tevékenységüket, sőt, ez év júniusában a Dunaújvárosi Papír­gyárral kötött szerződés alapján úgy­nevezett köztespapírt gyártanak, amelynek évi termelési értéke eléri a 70 —100 milliót. A boripar még akkor sem, ha nehezebb eladni, nincs válság­ban. A gazdaságban a pezsgő- és a bor­termelés mellett, alacsonyabb alkohol- tartalmú, illetve alkoholmentes italok gyártásával kísérleteznek, annak elle­nére, hogy ebben már igen nagy a piaci konkurencia. Újabb fejlesztésbe fog­nak, s szeretnék megszerezni az ivóle- vekhez használt papírpoharak gyártási jogát, amely ugyan 200 milliós beruhá­zást jelent, de visszatérülése, nyereség- tartalma előre kiszámítható. Az eredmények nem jöttek volna lét­re az emberek, az ott dolgozók erőfe­szítései nélkül. A gazdaságban haté­kony a munka, amit bizonyít, hogy egy-egy munkás évente 1 millió 200 ezer forint értéket állít elő. Igaz, itt tudatosan törekedtek a jó létszámgaz­dálkodásra, amit az is bizonyít, hogy a dolgozók 70 százaléka törzsgárdatag. A kereset nem rossz, az átlag 69 ezer forint, amelyhez 10 ezer forintnyi jutta­tás párosul, s a személyi jövedelmet gyarapítja az illetményföld megműve­lése is. A dolgozók szociális helyzetét javítja a lakásépítési támogatás, az üzemegészségügy, az étkeztetés. Ma nem könnyű, s nem is lehet a korábban kialakult, s úgymond bevált séma szerint hatékonyan, gazdaságo­san termelni. Az Izsáki Állami Gazda­ságban azonban megtalálták a korsze­rűsítés feltételeit, s élnek az ezek nyúj­totta lehetőségekkel. Gémes Gábor Kecskemét régóta központja a kiskunsági gyümölcster­mesztésnek és baromfitenyésztésnek. Már évtizedekkel ezelőtt is tudott volt, hogy a termékek nagyobb haszonnal értékesíthe­tők, ha feldolgozott formában, s megfelelő időben visszük őket a piacra. A szóban forgó áruféleségek természeténél fogva feldolgozásuk és tárolásuk hűtést igényel. Nem jó viszont, ha a hűtőberendezés tulajdonosa monopolhelyzetben van. Ez a két körülmény ösztönözte a város vezetőit a harmincas években arra, hogy közhűtőház építését kezdeményezzék, amit végül 1937 első hónapjaiban sikerült használatba venni. Az 50 évvel ezelőtti alapítás körülményeit Juhász István, nyugalmazott városi főmérnök által összeállított korabeli sajtódokumentu­mok alapján idézzük fel, az államosítás óta eltelt időszak történetéről pedig Bálái Imre gyárigazgatótól kaptunk tájé­koztatást. Egyszerű módszerrel Bővítik a melléküzemeket több termés Kecelen Elmondja azt is, hogy a búzavetés a vártnál jobban javult, de így is csak közepes hozamra számítanak. Hozzá­teszi, hogy bebizonyosodott: csupán az alaptevékenységből nem tud megélni a szakszövetkezet, ezért intézkedést hoz­tak ipari melléküzemágak létesítésére. Többek között megvásárolták az egyik budapesti cégtől a községben lévő gyáregységét. Az üzem bútorkészítéssel foglalkozik, 130 dolgozóval. Bővítik fémipari melléktevékenységüket, ehhez tízmillió forintos beruházással műhely- csarnokot építenek. Egyéb terveikről is beszámol, új ven­déglátó egységeket létesítenek. Szoro­sabb kapcsolatot teremtenek a háztáji gazdaságokkal, egyúttal aktívabban vesznek részt azok irányításában. Most szervezik azt a szakcsoportot, amely­nek fő célja a tojástermelés és -értékesí­tés. A tagi gazdaságokba már kiszállí­tották azt a 8 ezer csirkét, amely a törzsállomány alapja. A szőlő- és gyü­mölcstelepítés is főként a tagi gazdasá­gok kezdeményezéseire épül a jövőben. A tervek szerint 40 hektár szőlő és 28 hektár almás létesítése a legközelebbi feladat. Az elnök megerősíti a vezetőségnek azt az álláspontját, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére az intézkedési terv végrehajtásával, szerkezetváltással mindenképpen igyekeznek elérni a ter­vezett nyereséget. Kereskedő Sándor • Az ifjú szakemberek kezdő éveinek megkönnyítésére szolgálati lakásokat építe­nek. A kivitelező a Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz építöbrigádja. (Mé- hesi Éva felvételei.) A Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet 650 hektár szőlőültetvényében évek óta jelentős kárt okoz a fagy és az aszály. Tavaly ősszel, számítva arra, hogy is­mét kemény lesz a tél, az első éves sző­lőhajtásokat földdel takarták be. — Ez ugyan jelentős munka- és költ­ségtöbblettel, járt — mondja Csipkó Sándor elnök —, de sikerült megmen­teni a vesszőket a pusztulástól. A becs­lések szerint, ennek köszönhetően a ta­valyi termés kétszeresére számítha­tunk, tehát érdemes volt áldozni az ül­tetvényre, mivel egyébként is a szőlő- és a bortermelés a főágazatunk. A verti­kum továbbfejlesztésére vásároltunk nemrég egy palackozó gépsort, az NDK-ból. Sajnos, üvegmosó berende­zést nem kaptunk hozzá, ezt még be kell szerezni. Előnyben a Benedek­cég A Baromfifel­dolgozó Vállalat elődjének, a Be­nedek-cégnek már a húszas évek második fe­lében jéggyára, s 40 vagonos hűtő­háza volt. A har­mincas években — idénytől füg­gően — ezerkét­száz munkást is foglalkoztathat­tak egy időben, csomagolóterme­ikben ezerszámra állt a megkopasz- tott csirke, kacsa, liba, pulyka. A Kecskeméti Közlöny 1934. december 25-ei száma arról érte­síti az olvasókat, hogy a vállalat használatba vette új, 80 vagonos hűtőházát. A kecskeméti gaz­dák korábban Budapesten tárolták a gyümölcsöt, amire az új létesítmény ál­tal mód nyílott a Benedek-telepen is. A tulajdonosok azonban magas árat kértek, s a monopólium veszélyeztette a környék gyümölcskereskedőit. 1935. március 5-én a Kecskeméti Közlöny idézte dr. Szabó Iván kor­mányfőtanácsost, a szőlősgazdák egye­sületének elnökét. „Egy hűtőház nem hűtőház, egy kereskedő nem kereske­dő.” Az építésre Kecskemét 120 ezer pen­gő állami kölcsömt kapott. A Leszámí­toló Bank a Ku.rucz körút és a vasút közötti telket adta, a város pedig több mint félmillió tégdával járult hozzá a létesítésre alapított korlátolt felelőssé­gű társaság tőkéjéhez. „ ... friss vérerek táplálkoznak . . Az iparvágánnyal ható telken 1936. alapkőletétel. „Meg termelési pozícióért könnyen ellát- 31-én volt az küzdenünk a mondta ünnepi beszédében a polgármester. Egy héttel később az idézett lap a pletyka­rovatban közöl a kor viszonyaira jel­lemző anekdotát. „Azt beszélik, hogy Kazy László szellemi ínségmunkás a hűtőház alapító okmányát olyan szé­pen írta le és olyan szépen díszítette ki, hogy az illetékesek sajnálták a hűtőház alapjába befalazni.” A hatvan négyzetméter alapterületű gépházba két, hatezer kalóriás Rock kompresszort állítottak be. Kezdetben a közhűtőház kapacitása 30 vagon volt, amit később — emeletráépítéssel — 50 vagonra bővítettek. A kamrákat a Raschig hűtőberendezések mínusz 15 fokra hűtötték le. „ ... friss vérerek táplálkoznak Kecskemét gazdasági éle­tének újjáépülő munkaerejéhez” — írta a korabeli sajtó. Az első vagon hűtött áru i 193.7, június 5-én indulhatott Németországba. Kecskemét két hütö- házából 1939-ben 177 vagon baromfi, baromfitermék, gyümölcs, sertés- és vadhús került az ország határain túlra. A májodik világhárorúban és azt kö­vetően többféle funkciót is szolgált a létesítmény. Volt itt frontraktár, kon­zervüzem,^ vágóhíd, míg végül 1949­*«r • Fagyasztott szarvasmarhatiidű tárolása, a Kőbányai Gyógyszerárugyár rcszcrc. • A régi gépház ma is jól működik. tői — mint a Hűtőipari Nemzeti Válla­lat tulajdona — ismét eredeti feladatá­nak megfelelően működött. Mirelit-korszak Az ötvenes évek elején azonban nem igen volt mit hűteni, s a magyar gazda­ság kialakult szerkezetében a bértáro­lásra nem mutatkozott nagy igény. Ezért a telepen többféle kiegészítő tevé­kenységgel, például gumicukorka- gyártással is foglalkoztak. 1956 után a vállalat vezetése felismerte, hogy a hűtőipar jövője a saját áru termelésé­ben, a gyorsfagyasztott, mirelit termé­kek előállitásában van. Kecskemét kísérleti laboratóriuma lett az új technológiának. Évente 150 vagon gyorsfagyasztott meggy, szamó­ca, sárgabarack, spenót, sóska, zöld­bab és bodza hagyta el a telep hűtő­kamráit, nagyrészt tőkés exportra. Eb­ben az időben a létesítményt többször bővítették. A mirelitáru-gyártás 1968- ban megszűnt. A tapasztalatokat hasz­nosítva átkerült az időközben felépült, korszerű, nagy hűtőházakhoz. Például Békéscsabára, ahol megteremtette a hagyományosan nem folytatott zöld­ség- és gyümölcstermesztés alapjait. Nagy állami beruházással Kecskemé­ten nem épült új hűtőház. A megye és a város vezetői kezdeményezték ugyan, de a döntéshozók úgy ítélték meg, hogy az itteni baromfi-feldolgozó és kon­zervgyár mellett a létesítmény működ­tetésére már nem jutna alapanyag. A Magyar Hűtőipari Vállalat kecs­keméti gyára — a legutóbbi, 1968—72- es rekonstrukciót követően — jelenleg 250 vagonos összkapacitással műkö­dik. Fő feladata a bérhütés mellett a máshol lefagyasztott mirelitáru tárolá­sa és környékbeli terítése. 1968-ban 93 dolgozóval — 100 millió forintos árbevétel mellett 15 milliós nyereséget értek el. Munkájuk elismeréseként a napokban vehették át a vállalati élü­zem címet igazoló oklevelet. Bálái F. István Bélyeg nélkül feladható, kézbesítőnek átadható Postahivatal Postaszolgála ti

Next

/
Thumbnails
Contents