Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-09 / 84. szám
\ 4 • PETŐFI NÉPE • 1987. április 9. 1XIV. RENÉ, AVAGY NEM ÉR A NEMEM Lodomériában jártunk? El-elrágyódik az ember időnként Lo- domcríába, a sohanemrolt, scholsincs országba, ahol — Zsigray Julianna szép szaraival—„a játék és az ifjúság csillog selymes szárnyain”, ahol a bűbájosán karcsú, huszármentés királykisasszony akaratlanul is túljár a ravasz, minden hájjal megkent hercegi miniszterelnök eszén, ahol titkosrendőr és főudvarmester és ki tudja mi minden lehet valaki egy személyben. Ki ne kívánkozna legalább egy színházi előadás időtartamára olyan világba, mint a Harsányi Zsolt képzeletében megszületett délszaki kisbirodalom. De jó is volna, ha a valóságban is a szerelemvágyó szomszédos uralkodónő megcsalattatása okozná a legfejfájdí- tóbb diplomáciai bonyodalmat... Amikor a látványos, mértéktartóan pompázatos díszletben dzsesszes hangzású zenére betáncoltak a szereplők, Lodoméria legszebb lányára fogadtam volna, hogy revüoperettet lát majd a tisztelt nagyérdemű. Eisemann mesterre, a zeneszerzőre hatott a film, hatott rá Berlin, pontosabban az ott az első világháború óta divatos revü, hatottak rá kávéházi zenészként szerzett tapasztalatai. Az író Harsányi mester és a színpadi hatások mestere, Zágon István mindig pontosan tudta: mi kell a közönségnek. A furcsa háború évében könnyed látványosság, szép nők varázsa, életöröm, bohóság. Mi tagadás, elvesztettem volna a fogadást, mert lassan, időnként eltünedezett a revü, elő-előjövögetett a néha szellemes, néha ellaposult magyarázkodás, beszéd, szöveg. Hagyományos operett is elő-előkandikált a sokfele anyagból összefércelt kecskeméti előadás szövetéből. Mintha megfeledkezett volna Aldo- bolyi Nagy Cíyörgy, a kiváló zeneszerző, a rátermett karmester, de rendezői elhivatottságának bizonyítását most elmulasztó rendező, a műsorfüzetben és a plakátokon egyaránt olvasható műfaji megjelölésről: vígjáték. Méginkább arról, hogy annak idején a Vígszínházban került először a közönség elé, amelyet mindig a szellemesen könnyed, fölényesen elegáns, abszolút profi színészi játék jellemzett. Tökéletes biztonsággal egyensúlyoztak az olyan cukrozott, érzelgős darabokban is, mint a XIV. René, avagy nem ér a nemem harsányságra, operettes ellágyulásokra csábító kísértései között. Erre következtethetünk a már említett Zsigray Julianna szemléletes kritikájából. A színészek egyénisége aranyozta be a mitagadás, kicsit elnagyolt, kicsit következetlen figurákat, ők hitették el az e műfajban is valószínűtlen valószínűtlenségeket. A kecskeméti előadásból a férfiszereplők dicsérhetők. Egészen kiválóan alakította a sokoldalú álláshalmozót az idei évad nagy meglepetése: Bakai László. Becsvággyal csinálja meg szerepét, belead — elnézést — apait-anyait. Igyekezetét a közönség tapssal jutalmazza legtöbbször. Kiváló ritmusérzékkel poentíroz. Csak el ne kapassa magát a sikerrel! Most is érződik olykor: már-már magánszámmá kerekedik egy-egy jelenete. Az elegánsan viszszafogott Holtai Kálmán, mint János herceg hivatásos közférfiként magában lenézi a körülötte lebzselő dilettánsokat, de kicsivel többet is láthattunk volna kedves gazfickó mivoltából. Ifjabb hölgyismerősöm esküszik arra, hogy a kecskeméti hajadonok örömest szegődnének a jóképű, „forradalmár” herceg, a Pál Attila által megformált miniszterelnök-fi szolgálatába. Blaskó Balázs (György főherceg), Dallos József (tánctanár), Ács Tibor (főhadsegéd) a szó jó értelmében: helyén volt. Nagy Annamária bravúros beugrással négy nap alatt tanulta meg a megbetegedett Kővári Judit szerepét. Kifogástalan biztonsággal mentette meg az előadást. Megjelenése teljes mértékben indokolta a trón körüli bonyodalmakat, de még nem tudta primadonna mivoltát a XIV. Renéhez illőbb szub- retté alakítani. Amint felejtődnek a beugrás izgalmai, bizonyára több humorral, játékossággal színezi az előadást. Petényi Ilonának (Mária főhercegnő) és Sivók Irénnek (Henriette főhercegnő) nem sok játszanivalója akadt. Kitalálniok sem sikerült szerepüket emlékezetünkben tartósan megőrző játékokat. Nyilván más a módi a szomszédos, böffeteg Illyriában; ott vaskosan közönséges asszonyé a trón. Revüoperett, vígjáték lévén — mindegy — kicsit idézőjelbe tehette volna Lörinczy Éva Irina királyasszony mohó élvezethajszáit. Az operetthez illően Lodomériában este (éjszaka) 1/211 órára elrendeződtek az ügyek, mindenki helyére (párjához) került, de a színházi előadásban nem tisztázódott a harmadik felvonás végére sem a rendezői szándék. Gyár- mathy Agnes szép díszletei és jelmezei, a jól hangszerelt (ámbár olykor hangos) zeneszámok ügyes színészi villanások sem feledtetik, hogy az ilyen évadvégi, jóidős kikapcsolódásokra szánt bohóságokat is finoman hangolni kell az adott szereplőkre. Lodomériában elspórolhattak szinte mindent a nagy fogadásból, de a kecskeméti társulatnak ilyenkor mindent kínálnia kellene) kedves vendégeinek, amit a műfaj megenged, megkövetel. Heltai Nándor Új lap: a Halasi Tükör „Őszintén reméljük: közösségteremtő erő lesz a Halasi Tükör. Olyan orgánum, mely mozgósít, érdekeket tár föl, de mindenképpen együttgondolkodásra, közös cselekvésre késztet” — írja egyebek mellett Kiskunhalas lapjának olvasókat köszöntő cikkében dr. Szabó Miklós, a városi pártbizottság első titkára. Az újság első számát a múlt hét péntekén vehették kézbe a halasiak, öt cég, a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság, a Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat, a Vörös Október, valamint a Vörös Szikra Termelőszövetkezet gazdasági társaságot hozott létre a lap megjelenése érdekében. A Halasi Tükör amellett, hogy a társaság tagjainak üzemi lapja, várospolitikai kérdésekkel is foglalkozik. Az első számban például, a már említett útravaló gondolatokon kívül, nyilatkozik a tanácselnök a városfejlesztési tervekről, s tavasz eleji mezőgazdasági körkép elemzi a kemény tél utáni helyzetet. A felüljáró építésével kapcsolatos legfrissebb hírek mellett megtudhatják az olvasók azt is, hogyan lehet most hobbikerthez jutni. A „hátsó oldalon" kapott helyet a kulturális kínálat, egy-egy rendőrségi és tüzeset, s még néhány információ. A négyoldalas újságot — amely kéthetenként jelenik meg — jórészt maguk a halasiak írják. ÖTVENÉVES AZ ÁLLAMI OROSZ KÓRUS Több mint háromezerféle dalt és más műfajú műsort mutatott be fennállása alatt a Szovjetunió Állami Akadémiai Orosz Kórusa. Az együttes a kiemelkedő karmester, Alekszandr Svesnyikov vezetése alatt lett világhíres: 1980-tól az ő művészi elképzeléseinek a megvalósítójaként Igor Agafonnyikov vezeti az együttest. Ezt megelőzően több mint húsz évet töltött a Nagyszínház társulatánál. Mint az egyik legismertebb zenészdinasztia képviselője, Agafonnyikov minden tudását és tehetségét az együttesnek szenteli. A kollektíva változatlanul híven teljesíti küldetését — az orosz föld meg- éneklését, az orosz nép tehetségének bemutatását. Maradandó élményt ad az orosz népi motívumok, az orosz és szovjet zeneszerzők műveinek a bemutatása. Dmitrij Sosztakovics írta róluk: „Különösen sokat jelent nekünk az együttes alkotómunkája, hiszen gyakran ők mutatják be elsőként új műveinket. Minden jelentős kórusművet ez az együttes ismertetett meg a zenekedvelő közönséggel, s ezt mindenkor nagy szeretettel, hozzáértéssel tette”. KELEMEN KÁROLY; Az alkohol rabságában Mesterem szélütött, béna em- • bér volt, háromkerekű önhaj- tós, kocsival közlekedett. Felesége csinos, barna, kissé molett asszony, nekem az első látásra nagyon megtetszett, s a későbbiek folyamán szerelmes lettem belé. Az inasság mellett sokkal többet forogtam az asszony körül, mint kellett volna. Bekészitettem neki a tüzelőt, vizet, sőt még a lakástakarításban is sokat segítettem neki. A piacra is én mentem vele bevásárolni. Egyszóval követtem őt mindenhová, mint egy hűséges kutya a gazdáját. A mesterem örült, mert nem zúgolódtam amiatt, hogy a ház körüli munkát el kell végezni — mint a többi inasok —, így megkülönböztetett bánásmódban részesített. A pofonoknak csekély százalékát kaptam, míg a többieket durván megpofoztatta a segédekkel, mivel ő erre a „munkára" nem volt alkalmas. A sors másképpen határozott, nemsokára én is kiestem a mesterem kegyeiből. Margit asszony — így hívták a feleségét — egyszer éppen a tükör előtt állt egy kombinéban, amikor betoppantam a szobába. Hogy miért is mentem be akkor, magam se tudom. Amint beléptem a szobába, bizony a lélegzetem is elállt az asszony formás, arányos testének megpillantásakor. — Csókolom, Margit néni — mo tyogtam , nincs valamire szüksége? Hál mondta ó nevetve . hacsak a harisnyámat fel nem húzza a lábamra Karcsi. Én lehajoltam és felhúztam a harisnyát a combjára, aztán bekapcsoltam a harisnyakötőket is. Egy helyen hozzáértem a meztelen combjához, amikor nyílott a szoba ajtaja, és a mester gurult be rajta az önjáró kocsiján. Láttam a tükörből eltorzult arcát, villámló, savószínű szemeit. — Te piszok himpellér! — ordította, ahogy a száján kiféri —, hát igy lehet megbízni benned? Te kétszínű csirkefogó, majd elveszem én q kedvedet az ilyen mocskos dolgoktól! Én hirtelen az asz- szony combjára tekintettem, s bizony nagyon megdöbbentem. Ahogyan hozzáértem dz asszony combjához, ott maradt az öt ujjam nyoma, mert olajos, kormos volt a kezem. Valószínű ezt vehette észre a mester is, hogy a szidalmak özönét rámzúdította. Parancsára olyan verést kaptam az egyik segédtől, hogy majdnem nyomorék lettem. Nagyon meggyűlöltem a mesteremet, esküt tettem arra, hogy ahol csak lehet, ártok neki. Az öt segéd meg a két másodéves inas semmiben sem különbözött tőlem. Szeszkazánok voltak azok a javából, ahol csak lehetett, becsapták a szélütött mestert. Nyolcán voltunk a gépműhelyében, aztán heten maradtunk, mert Kuí- ler, a segéd, aki engem alaposan helybenhagyott, bevonult katonának, és két hónap múlva értesítés jött, hogy elesett a Don menti harcokban. Senki sem sajnálta, a mester kivételével, mert mint utólag megtudtam, olyan besúgóféle volt, aki ha valamit észrevett, már rohant a mesterhez és elmondta neki. Most aztán a négy segéd elemében volt, teljes gőzzel rámentek a fusira, és ha javítottak motort vagy autót — ha nem volt otthon a mester, aki legtöbbször az „Ipar" vendéglőben fröccsözött , a javítás árát zsebrevágták. Engem küldtek el a sváb kocsmároshoz borért. Volt egy másfél literes üvegjük, amiben hordtam nekik a bort. Persze én is kivettem a vámot —fél litert megittam belőle, a hiányt az utcai vízcsapból pótoltam. Káromkodtak, szidták a kocsmárost, mint a bokrot, hogy ilyen vizes bort adott. Bennem megbíztak, mindig adtak a borból, pálinkából, és volt úgy, hogy adtak húsz-harminc fillért nekem is. Ha bejött egy motoros vagy autós, akkor én figyeltem az utca sarkáról, nem jön-e a mester, s ha esetleg jött, figyelmeztettem őket. Annyi bizonyos, hogy bennem jó szövetségesre találtak. Szóval a mester nagyon sok bevételtől elesett, és mi azt leeregettük a torkunkon. Később beavattam őket a motorkerékpár titkába. — Hát ez aztán csodálatos valami — mondta őszinte elismeréssel Berta, az egyik segéd —, volt ész a fejében, aki kitalálta. Egyik nap bejött a közeli szőlőhegyről egy atyafi, hogy elveszett a pincekulcs, kellene egyet csinálrii. A mester nem volt otthon, a segédek felvették a rendelést. — Te mész el a hegyre és ott bereszeled a nyers kulcsot mondta Berta, s nagyot kacsintott felém véreres szemével — Motorral menj, és légy okos, vágd át a parasztot — tette hozzá vigyorogva. Kimotoroztam a paraszttal a szőlőbe, a satut felszereltem a pince előtt lévő durva tölgyfából készült asztalra, és hozzáláttam a kulcs elkészítéséhez. — Én addig lemegyek a szőlőbe kapálni, te csak dolgozz nyugodtan — mondta a gazda és elment. Jó egy óra hosszat reszeltem, aztán kipróbáltam a kulcsot. A zár csikorogva kinyílott, s orromat megütötte a pince dohos szaga. Felálltam az asztal tetejére és láttam, hogy a paraszt nagyban kapálja a szőlő gazos sorait. Na jó, gondoltam magamban, te csak kapálj öreg, majd én mást csinálok. Lementem a pincébe. Volt ott vagy hat-hét hordó, tele borral. Egy csapra is volt ütve; eresztettem egy pohárba s felhajtottam. Savanyú, poshadt lőre volt, utálkozva köptem ki a számból az egészet. Megnéztem az összes hordót egy lopótök segítségével, és végül az utolsóban egészen jóízű bort találtam. Találtam tiszta vödröt, meg egy olyan másfél méteres gumitömlőt, és megtöltöttem a motorkerékpár tankját. Aztán eltüntettem ténykedésem nyomait és a paraszthoz kimentem a szőlőbe. — No kész, öcsém? — kérdezte tőlem. — Kész — mondom neki. Az öreg letette a kapát, és felmentünk a pincéhez. Kipróbálta a kulcsot. — Ez príma, na ezért adok neked egy pohár bort — mondta, de én elhárítottam az ajánlatát. — Nem iszom, bátyám, mert motorral vagyok, és tudja, sűrűbben járnak az országúton a csendőrök. — Nagyon rendes gyerek vagy te öcsém — mondta a paraszt, ezzel a zsebéből elökotort húsz fillért és a kezembe nyomta. Nagyon rendes fiú vagy, dicsért agyba-főbe az öreg. én pedig beindítottam a Vanderert, és hatalmas porfelhő közepette elrobogtam D. mezőváros irányába. (Folytatjuk) Iránvuelző Az utak forgalomszabályozásáról és a jelzések elhelyezéséről A biztonságos közúti közlekedés feltételeihez hozzátartozik a korszerű forgalomszabályozás, a forgalmi rend megfelelő kialakítása. Hozzátartozik ehhez az utak állapota és a jelzések szakszerű elhelyezése is. A forgalmi rendre és a közúti jelzésekre vonatkozó előírásokat a korábbi jogi szabályozás a KRESZ-ben foglalta össze, de 1976 óta erről külön jogszabály rendelkezik. A közelmúltban a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség vizsgálatot végzett a jogszabály tárgyában a közlekedési hatóságnál és az utak kezelőinél. A közúti közlekedés rendjének kialakítását, a közlekedés szervezését, irányítását, a tényleges közlekedési feladatok megoldását jelentősen érintette az 1983. július 1. napjával a közúti közlekedési ágazatban végrehajtott átszervezés. Célja a gazdálkodási és a hatósági tevékenység szétválasztása volt. így a közúti igazgatóságok száma 20-ról 9-re csökkent, egyes megyék székhelyein — így Bács- Kiskunban is — koordinációs üzem- mérnökségek alakultak. A megszüntetett Autófelügyelet feladatát pedig a megyei tanácsok közlekedési osztályai látják cl. A forgalomszervezéssel kapcsolatos eljárások többségének megszűnt a hatósági jellege. A forgalomszervezésért, a közúti jelzések elhelyezéséért és fenntartásáért az utak kezelői — részben a tanácsi szervek, részben az üzemmérnökségek a felelősek. A vasúti átjárókban a közúti forgalom szabályozása, a gyalogos-átkelőhelyeknek, a menetrend szerint közlekedő közforgalmú jármüvek megállóhelyeinek, a lakópihenő övezeteknek a kijelölése és forgalomszabályozása, ezenkívül a tömegközlekedési járatok útvonalainak kijelölése hatósági eljárást igényel, e tevékenység a közlekedési hatóság — tehát a megyei tanács közlekedési osztálya — hatáskörébe tartozik. A forgalomszabályozás célja, hogy a KRESZ által előírt közúti jelzések megfelelő elhelyezésével a közlekedésben résztvevőket tájékoztassa azokról a különféle kötelezettségekről, korlátozásokról, tilalmakról vagy veszélyhelyzetekről, amelyekre az adott helyen figyelemmel kell lenni. Az utak forgalmát úgy kell szabályozni, a forgalmi rendet úgy kell kialakítani, hogy a közlekedés résztvevői biztonságosan, gyorsan és zavartalanul közlekedhessenek. A forgalmi rend kialakítása során figyelembe kell venni az út vagy kereszteződés közlekedésbiztonsági helyzetét, a környezet hatását, a baleseti adatokat, az útvonal műszaki jellemzőit, a forgalom nagyságát, összetételét és a környezetvédelmi szempontokat is. Különös figyelmet kell fordítani a gyalogosok és a kerékpárosok közlekedésére. E célok érdekében az út kezelői a közúti jelzéseket úgy kötelesek elhelyezni. hogy azokat a járművezetők és gyalogosok bármely napszakban kellő távolságból észlelhessék, és a forgalmi rendet felismerhessék. E feladatok igen nagy terhet jelentenek a megyénkben működő útkezelői szerveknek, hiszen a megye országos közútjainak 2172 kilométer, tanácsi úthálózatának pedig 8403 kilométer a hossza. Az utóbbi években jelentős haladás tapasztalható, főleg az egyes nagy forgalmú kereszteződések, csomópontok korszerű forgalomszabályozásában történt előrelépés. Az utak forgalomszabályozását a forgalmi körülmények vagy a baleseti helyzet jelentős változása esetén felül kell vizsgálni, és a szükséghez képest módosítani. A munka hatékonyságának elősegítése érdekében a közlekedési hatóságnak és az út kezelőinek nyilvántartást kell vezetniük a felügyeletük alá tartozó utakon lévő különféle közúti jelzésekről, a kijelölt gyalogos-átkelőhelyekről, a vasúti átjárókról, a tömeg- közlekedési járatok útvonaláról és megállóhelyeiről, a lakó-pihenő övezetekről, továbbá az utakon történt személyi sérüléssel járó közlekedési balesetekről. A forgalomszabályozási tevékenység keretében az utak kezelői és a közlekedési hatóság helyszíni bejárást végeznek, beszerzik a különféle szervek — rendőrség, közlekedési vállalatok — véleményeit és javaslatait is. E szervek a lakosságtól érkezett — forgalom- szabályozással, forgalmi rend kialakításával kapcsolatos — kérelmeket és javaslatokat is megvizsgálják, és álláspontjukról, intézkedéseikről értesítik a kérelmezőt. Igen sok a panasz a közúti jelzőtáblák, az útburkolati jelek állapotával, elhelyezésével kapcsolatosan. Áz említett ügyészségi vizsgálat is számos hiányosságot tárt fel e körben. A közúti jelzőtáblákat, az azok megvilágítását szolgáló berendezéseket, az útburkolati jeleket tisztán, jó és üzemképes állapotban kell tartani. A jelzések láthatóságát akadályozó növényzetet és egyéb tárgyakat el kell távolítani. Sajnos sokszor előfordul a jelzőtáblák rongálása, beszennyezése. Az útfelügyelők feladata a hiányosságok feltárása, intézkedés a kijavításról, kicserélésről. A felelőtlen, garázda rongálok nagyrészt ismeretlenek maradnak, mert tettüket olyankor hajtják végre, amikor azt senki sem látja. Nagy feladat hárul ezzel kapcsolatosan a különféle rendőri szervekre, és — újabban — a közterületfelügyelőkre. Áz ilyen rongálok leleplezése, szigorú megbüntetése azonban valamennyiünk érdeke, ezért nagyban elősegíti az illetékes szervek munkáját, aki bejelenti az általa észlelt, esetleg tettenért ilyen személyt. Jogszabályaink védik a közúti jelzéseket. így „közúti jelzéssel kapcsolatos szabálytalanság” szabálysértését követi el és 10 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható az, aki a többi között — közúti jelzést megváltoztat, megrongál, láthatatlanná tesz vagy eltávolít. A Büntető Törvénykönyv pedig „közlekedés biztonsága elleni bűntett” miatt 3 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni azt, aki a közlekedési útvonalat, vagy ennek tartozékát megrongálja, a közlekedési jelzéseket eltávolítja vagy megváltoztatja, esetleg megtévesztő közúti jelzést alkalmaz, és ezzel a közúti közlekedés biztonságát veszélyezteti. Az utak tartozékainak — a jelzőtábláknak, a forgalomirányító berendezéseknek, a vezető oszlopoknak, a jelzőköveknek és korlátoknak — megrongálása is bűncselekmény, ha azzal 2000 forintnál nagyobb összegű kárt okoz az elkövető. A biztonságos közlekedés elsőrendűen fontos társadalmi érdek, az ezért munkálkodók tehát valamennyiünk számára fontos, közérdekű tevékenységet végeznek. A közúti közlekedésben résztvevőknek pedig kötelességük a forgalomtechnikai berendezések megóvása, a forgalomszabályozási előírások, a forgalmi rend megtartása, hiszen ezzel hozzájárulnak a fenti cél elérésé^c/ Dr. Ábrahám István közlekedési ügyész Egészség és alkalmasság Az orr-, az arc- és a homloküreg, a fogak és a fül gyulladása nem csupán a rendkívül fájdalmas helyi hatás révén, hanem a gyulladt helyeknek az agyhoz közeli elhelyezkedése miatt is a reakció- és cselekvőképesség megváltozásához vezethet. Ilyenkor az autóvezetésre való alkalmasság átmenetileg olyan mértékben csökken, hogy bizonyos időre — ez eltarthat órákig, de akár napokig is — le kell mondani a gépjárművezetésről. Az e betegségekre szedett gyógyszerek egy része szintén előidézheti a vezetésre alkalmasság romlását. • A cukorbetegek gyakran csak korlátozottan alkalmasak autóvezetésre. Ebből a szempontból három csoportba sorolhatók: L: diétára kötelezettek, 2.: szulfonamid-származékokkal kezeltek, 3.: diétára kötelezettek és inzulinra beállítottak. Az 1. csoportba tartozók korlátozás nélkül vezethetnek gépjárművet, de állapotukat rendszeresen ellenőrizni kell. A 2. csoportba tartozók csak akkor vezethetnek, ha a szedett adag nem lép túl egy határértéket. A 3. csoportba tartozók pedig egyáltalán nem vezethetnek B kategóriájú járművet. Szívinfarktuson átesett gépjárművezetők vizsgálata kimutatta, hogy csak célirányos gyógyszeres kezelés esetén alkalmasak a járművezetésre. A mentális terhelés ugyanis növeli a keringési rendszer igénybevételét, mindenekelőtt a már károsodott szívet. Az ezáltal hirtelen fellépő keringési zavarokat, amelyek a pulzusszám és a vérnyomás ugrásszerű növekedésével járnak, a vezető sok esetben nem, vagy csak későn észleli, pedig ezek közvetlenül befolyásolják a vezetésre való alkalmasságot. * A szemészeti vizsgálatoknál a pupilla tágításához használatos gyógyszerek a kezelés során a pupilla átmeneti bénulását okozhatják. Ez még a gyalogos közlekedésnél is rendkívül zavaró. Hasonló veszélyekkel járhat a pupillát szűkítő szemcseppek használása is. A szembetegségek gyógyításakor nagy számban alkalmaznak olajos szem- cseppeket. E készítmények előnye tartós hatásuk, de ez egyben azt is jelenti, hogy tartósan befolyásolják a beteg látási képességét. • Az első - sorban ' a miniszterelnök fia (Fái Attila), Illyria uralkodója (Lőrinczy Eva) cs XIV. René (Nagy Annamária). (Vujovich György felvételei) • Blaskó Balázs cs Nagy Annamária
