Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-09 / 84. szám
1987. április 9. • PETŐFI NÉPE • 5 GOMBA-„ROBBANÁS”? ___________________ T udományos elméleteket döntöttek meg a ZKI-nél Meglepő eredmények Az elmúlt évben hírt adtunk arról, hogy a csiperkegomba termesztésének új módszerét fedezte fel a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalat kutatócsoportja, amelyet dr. Balázs Sándor, az intézet főigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja irányít. Vele beszélgetek az eljárás jelentőségéről. — Mi az új módszer lényege? — Mintegy másfél éve annak, hogy először sikerült nem lótrágyán vagy az azt helyettesítő, úgynevezett szintetikus komposzton csiperkegombát nevelni. A Petőfi Népe híradása óta tovább folytattuk a kísérleteket. Az eredmények bennünket is nagyon megleptek. Eddig még sehol sem tudták lebon- tatlan szerves hulladékon ezt megoldani. A módszer alkalmazásával egyszerű gabonaszalmán, olcsó előkészítést követően éppúgy tudunk csiperkegombát termeszteni, mint eddig laskagombát vagy tintagombát. — Mit mondhatunk a felfedezés tudományos jelentőségéről? — Az eddigi alapvető felfogásokat és a korhadéklakó — szaprofiton — gombákról kialakult elméleteket eljárásunk teljes mértékben megdöntötte. Köztudomású ugyanis, hogy eddigi ismereteink szerint a csiperkék csak cellulózból lebontott, egyszerűbb kémiai szerves anyagokon tudtak szaporodni. Úgy tűnik, hogy az általunk alkalmazott szalma-előkészítés — amely alapos zúzást és hőkezelést jelent — minimális cellu- lózfeltáródást biztosít, és az ilyen anyagot a csiperkegomba már képes birtokba venni. Az enzimek által feltárt anyag elegendő táplálékot jelent a gomba számára. Egy másik nagyon lényeges elméleti kérdés is megkérdőjeleződött. Ugyanis a lótrágyában eddig mindenképpen szükségesnek tartottuk a két százalékos, minimális nitrogéntartalmat. Vizsgálataink azt mutatják, hogy a szalmában ennek mindössze egytizede van jelen. Tehát annyi nitrogén sincs a szalmában, amennyi az ezen termett gombákban összességében található. — Akkor felmerül tehát a kérdés, hogy honnan tudja a gomba a hiányzó, szükséges nitrogént felvenni? — Két eset lehetséges, mindkettő az eddigi elmélettel ellentétes, éspedig: maga a gomba a levegőből közvetlenül felveszi, vagy pedig a tenyészidő alatt a táptalajban kialakult mikroflóra egyes fajai képesek nitrogén lekötésére. Mindezeket a közeljövőben szeretnénk tisztázni, hogy a merőben új gyakorlatnak az elméleti alátámasztását is világossá tegyük. — Milyen gazdasági haszna van a kezdeményezésnek? — Mint már említettem, pusztán a szalmán tudunk gombát produkálni éppen olyan mennyiségben, mint a lótrágyán. Ismeretes, hogy ez utóbbi nagyon kis mennyiségben található, a szalma pedig — különösen az utóbbi esztendőkben — szinte korlátlanul és olcsón áll rendelkezésre. Másik nagy előnye, hogy a szalmát csak össze kell zúznunk, és rövid ideig tartó hőkezelésnek alávetnünk. Az alapanyagot ezután nedvesítjük egészen gyenge gombaölőszeres vízben, amely a sterilnek mondható táptalajt a micélium — gombafonal — teljes átszövéséig megvédi a konkurens mikrobáktól. — Van-e nemzetközi érdeklődés? — Magyarországon az eljárást szabadalmaztattuk, feltehetően hazánk különböző vidékein a szaporítóanyagot előállító gazdaságok fogják a későbbiekben forgalmazni az alapanyagot. Külföldi érdeklődést eddig nem tapasztalhattunk, hiszen módszerünket még nem propagáltuk sem belföldön, sem külföldön. Megítélésem szerint, azonban — elsősorban a hozzánk hasonló gazdasági fejlettségű államokban, tehát ahol kevés a ló és bőven van szalma —, az új módszernek nagy jelentősége lehet. Most tervezzük a fontosabb gombatermesztő országokban az eljárás szabadalmaztatását és ezt követően biztosak vagyunk abban, hogy külföldön is gyorsan fog terjedni. Ez annál is inkább várható, mert a termesztéshez szükséges gépi vagy egyéb technikai feltételek lényegesen olcsóbban teremthetők meg, mint a hagyományos komposzt készítéséhez. — Mikor juthatnak a termesztők az új eljáráshoz szükséges alapanyagokhoz? — A másfél éven át tartó ismétlések révén most már biztonsággal állíthatjuk, hogy az alapanyag a pincében éppen olyan termőképes, mint a hagyományos táptalaj. Tehát száz kilogramm nedves táptalajon 15—20 kilogramm terméssel lehet számolni. A laskagomba termesztésétől csak nagyon kis mértékben tér el ez a módszer. Az átszövetés után a táptalajt két- három centiméter vastag takaróanyaggal kell lefedni. Kissé érzékenyebb, mint a laskagomba, tehát elsősorban olyan pincékben javasoljuk termesztését, amelyeknek elég kiegyenlített — 12 —20 Celsius-fokos — a hőmérséklete. Az érdeklődő kecskeméti termesztők részére néhány száz kilogrammos tételt már tudunk adni kipróbálásra. Azért nem nagyobb mennyiséget, mert a termesztés módszerét először kismértékben látjuk célszerűnek tanulmányozni. — Az eddigiekből következik, hogy a termelők az új eljárással olcsóbban és gyorsabban termeszthetik a gombát. — Az általunk értékesített alapanyag már a gomba micéliumával át van szövetve, mint ahogyan azt már az előbb említettem, ezért mintegy három héttel korábban lehet szedni a termést. Ez is előny a termesztő részére, továbbá fontos, hogy az általunk eladott alapanyag fertőzésmentes és az átlagtermést mindenképpen produkálja, hacsak nem fordul elő lényeges kezelési hiba a termesztésben. Megjegyzem, az alapanyagot is olcsóbban adjuk. Mindent összevetve, rövidebb idő alatt olcsóbb alapanyagú, ugyanolyan értékű gomba fejlődik, mint a hagyományos módszer alkalmazásakor — hangoztatta végezetül dr. Balázs Sándor. Kereskedő Sándor HŰSVÉTRA KÉSZÜL A CAOLA Pigalle, Senator és a többiek Kedve* ' yomány, hogy húsvét másnap t nár jéghideg víz helyett kölnivíz, .i fi. olják meg lány és asz- szony ismerőseiket a fiúk és a férfiak. De vajon lesz-e ehhez idén elegendő kölni? — kérdeztük a Caola Kozmetikai és Háztartás-vegyipari Vállalatnál. Harmincnégyféle virágillat közül válogathatnak a vásárlók. Valamennyi úgynevezett kommersz kölni. A 96 százalékos szeszt az NSZK-ból, Svájcból, Franciaországból vagy Angliából származó, máskor magyar illatanyaggal és desztillált vízzel keverik, majd érlelés nélkül üvegekbe töltik, s máris szállíthatják az üzletekbe. Ám az idei Caola-nyuszi drágábbnak mutatkozik, mint a tavalyi. Mert mit is láthatunk? Annak, aki gyakorta megfordul az illatszerüzletekben, talán a magasabb árak tűnnek szembe először. Miután a tíz százalékos szeszáremelést nem vállalta magára a Caola, március 1-jtől drágábbak lettek a kölnik, hat és harminc százalék közötti a növekedés. Az még eldöntésre vár, hogy a magyar—francia kapcsolatból származó Pigalle, Primal és Parisienne négyszáz forintos ára sok vagy elfogadható. Mindenesetre a Caola először kötött francia céggel közös fejlesztésre szerződést, eredménye a három, úgymond középminőségű kölni, melyek illatalapanyagát természetesen a franciák szállították, ők terveztették az üvegeket is, a magyarok pedig késztermékkel fizetnek. Hogy pontosan milyen sikerre számíthat a három P., nehéz lenne megjósolni. Nyilván sokan megvásárolják majd kíváncsiságból; 15 ezer üveg már az üzletekben várja a betérőket. Számos más újdonsággal is találkozhatnak a vásárlók. A Caola évente 30 —35 új terméket visz piacra. Az idei esztendő bővelkedik slágerekben. Olyan márkák kerültek könnyen elérhetővé, mint mondjuk a Háttric, a Fa vagy éppen a Nivea. Igazi húsvéti ajándéknak tekinthetik a férfiak a tíztagú Senator-sorozatot, amelyet, akárcsak a többi márkás terméket, a Caola gyárt licenc alapján. Már újabb licenc vásárlását készítik elő, ugyanakkor mindent megtesznek azért, hogy saját készítményük, a He- movit-család mielőbb tért hódítson külföldön. H. T. * m mrI ’ ' Csomagolják a kézbalzsamot. • A Caola egyik mintaboltjában. • Kőpúder a futószalagon Nehéz évek a gazdaságban írta: Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese A Központi Bizottság 1978. decemberi határozata célul tűzte ki az adósságállomány növekedésének megállítását. Ezt a rendkívül nehéz feladatot sikeresen oldottuk meg, és 1982-ben megállítottuk a növekedést, 1983-ban és 1984-ben pedig csökkentettük az adósságállományt. A nemzetközi gazdasági és pénzügyi közvélemény nagyra értékelte eredményeinket, és ennek következtében sikerült megőriznünk hitelképességünket. Úgy véltük — legalábbis én úgy véltem —, hogy a nehezén túl vagyunk, és kijöttünk abból a sokat emlegetett „alagútból”. Akkor a további évekre úgy számoltunk, hogy már nem kell jelentős többletforrást felhasználnunk a fizetési mérleg aktívumának növelésére, hanem a növekedésből származó forrásokat társadalmi és gazdasági célkitűzések megvalósítására lehet fordítani. \ Az elmúlt két évben azonban ezek az elgondolások nem váltak valóra. Könnyebb elérni, mint megtartani Eltérések az utóbbi két év és az azt megelőző évek gazdasági eredményei között nemcsak a külkereskedelmi mérlegben és fizetési mérlegben mutatkoztak meg, hanem a nemzeti jövedelem termelése és felhasználása terén is. 1979 és 1984 között a nemzeti jövedelem átlagosan mintegy 1,5 százalékkal nőtt, és üteme mintegy 2 százalékponttal nagyobb volt, mint a nemzeti jövedelem belső felhasználásáé. 1985-ben és 1986-ban a nemzeti jövedelem összességében nem nőtt, miközben a belső felhasználás mintegy 3 százalékkal emelkedett. Ez természetesen újra megbontotta a nehezen kialakított belső és külső egyensúlyt. A folyamatokat az alábbi számok jellemzik: 1978 1984 1986 Nem rubel elszámolású külkereskedelmi mérleg egyenlege-1100 mS + 700 m$ —400 m$ A nemzeti jövedelem termelésének és belső felhasználásának egyenlege — 58 múl t + 32 mdFt- 15 mdFt A fenti adatok jól mutatják, hogy 1979 és 1984 között nagyarányú átcsoportosítás történt a külgazdasági egyensúly megszilárdítása érdekében. Ennek nagyobb részét a nemzeti jövedelem növekménye fedezte, de mérsékeltük a belföldi felhasználást is. 1985—86-ban fordított átcsoportosulás ment végbe. A nemzeti jövedelem nem nőtt, a belföldi felhasználás emelkedett. Ez újra kiváltotta az eladósodás növekedését. Mindenekelőtt arra kell választ adni, hogy szándékainkkal ellentétben miért nem nőtt a nemzeti jövedelem, és miért nőtt a belföldi felhasználás? A gazdasági növekedés elmaradásának közvetlen oka, hogy nem nőtt a nem rubel elszámolású export, és nem javult a termelés hatékonysága. Márpedig e kettőt tekintettük a növekedés fő hordozóinak. Ugyanakkor lényegesen enyhült a keresletszabályozás, amit kifejez a költségvetés hiányának gyors emelkedése, a társadalmi tiszta jövedelem vállalatok és állam közötti megoszlásának 10 százalékos változása a vállalatok’javára, és a jelentős hitelkiáramlás. A keresletszabályozás gyengülése következtében a hazai felhasználás elszívta az áruk egy részét az export elől, növelte a keresletet az import iránt, javuló pénzügyi helyzetet eredményezett sok vállalat részére lényegében azonos termelés és export mellett. Fordulatot a szerkezetátalakításban Mélyebbre nyúlva, az okok közül ki kell emelni azt, hogy 1979 és 1984 között nem indult meg határozottan a termelési szerekezet átalakítása, amely csökkentve a veszteségforrásokat, hatékonyabbá tette volna a termelést, és versenyképesebbé az exportot. A vállalatok egy részénél megkezdődött a termékszerkezet korszerűsítése. Az úgynevezett válságágazatokban és néhány nagy feldolgozóipari vállalatunknál csak 1986-ban került sor a szerkezetátalakítási program kialakítására. A Központi Bizottság múlt év novemberi ülésén elemezte a kialakult helyzetet. Megállapította, hogy a nem kielégítő fejlődés fő oka a végrehajtás következetlenségeiben található. A gazdaságirányítás a nép- gazdasági tervezés keretében nem tudott reális cselekvési programot adni a célok eléréséhez. A gazdasági szabályozás eklektikussá vált, nem ösztönözte eléggé a hatékony vállalatokat a nagyobb teljesítésre, és nem kényszerítette változásra a gazdaságtalan vállalatokat. A vállalatok nem kis része „kivárásra” rendezkedett be, s támogatást kaptak ahhoz, hogy a szabályozókat igazítsák hozzájuk, és így kivédjék az alkalmazkodás nehéz folyamatának megkezdését. A helyzet fordulatot kíván. A gazdasági folyamatokban a fordulat nem egyik napról a másikra szokott bekövetkezni. Ez most sem várható. De elengedhetetlen, hogy a folyamatok iránya megváltozzék, és már ebben az évben megvalósuljon annyi, amennyi a változás irányát határozottan megmutatja, és a további évek teendőit megalapozhatja. Gazdaságpolitikailag a követelmények egyértelműek, gyakorlatilag az 1987. évi népgazdasági terv fő célkitűzéseinek megvalósítását jelentik: erősíteni a termelési szerkezet átalakításának folyamatát, lényegesen javítani a belső-külső egyensúlyt, élénkíteni a gazdasági növekedést. A követelmények megvalósulásának elengedhetetlen feltétele a gazdálkodás hatékonyságának és termékeink versenyképességének javulása. Minthogy a főbb termelési tényezők az 1990-ig terjedő időszakban nem vagy alig nőnek (energiahordozók, alapanyagok, munkaerő, állóeszköz), a gazdasági növekedés majdnem teljes egészében — az ötéves tervszámítások szerint mintegy háromnegyed részben — a termelési tényezők hatékonyabb felhasználásából adódik. Az utóbbi két évben éppen e téren volt visszaesés. A kibontakozás érdekében javítani kell az anyag- és energiafelhasználás fajlagos mutatóit, erőteljesen növelni kell a munka termelékenységét, és jobban ki kell használni az álló- és forgóeszközöket. Versenyképességünk fokozása nemcsak a korszerű, megfelelő minőségű árualap bővítésétől, hanem az export szerződésszerű teljesítésétől is függ. A termelési szerkezet átalakítása terén mindenekelőtt a már elfogadott programokat kell eredményesen végrehajtani, vizsgálva a gyorsítás lehetőségét. A szerkezetátalakítás döntő része a vállalatokon belül megy végbe. A gazdaságirányításnak biztosítania kell az ezt elősegítő és kikényszerítő közgazdasági feltételrendszert, a vállalkozáshoz szükséges mozgásteret, a műszaki fejlesztés lehetőségét. A konkrét megoldás kidolgozása és végrehajtása a vállalati vezetés feladata. Folytatjuk a reformot A fordulat kikényszerítésében nagy szerep hárul a népgazdasági keresletszabályozásra, mert elősegíti a termelés növekvő részének exportját, és az import tervszerű keretek közötti tartását. Áz egyensúly megszilárdításához erőteljesen mérsékelni kell a költség- vetés utóbbi években újra jelentős mértékű hiányát, érvényt kell szerezni a hitelezésben a megtérülésnek, a jövedelmezőségnek, a gazdaságos export fokozásának, a készletek és egyéb forgóeszközök hatékonyabb felhasználásának. Mindehhez jól működő gazdasági mechanizmusra van szükség. A gazdasági mechanizmus korszerűsítésére rendelkezünk megfelelő, 1984-ben jóváhagyott programmal. A program alapján már számos fontos intézkedést tettünk. Ennek ellenére a mechanizmus nem volt képes az elmúlt években olyan hatást kifejteni, amely biztosította volna a megfelelő eredményt. Nem léptünk előre ugyanis a szabályozott piaci viszonyok fejlesztése terén, egyes fontos elemek nincsenek összhangban egymással, és ez nem jól orientálja a vállalatokat. Ehhez hozzájárult az is, hogy a gazdaságirányításban nem volt egyértelmű magatartás abban a kérdésben, hogy kinek kell kihez alkalmazkodnia: a vállalatoknak a piachoz és a közgazdasági szabályozórendszerhez, vagy a közgazdasági szabályozórendszerrel kell lehetővé tenni a nem gazdaságos vállalati tevékenység folytatását is. A közgazdasági feltételrendszer korszerűsítésében 1988-ban minőségi változás következik be az adó- és árreform végrehajtásával. Célja olyan érték" és árviszonyok kialakítása, amely az eddiginél világosabban mutatja meg a gazdálkodás jövedelmezőségét, amelynek alapján végbemenő differenciálódás sokkal inkább a valóságos teljesítményeknek felel meg. Csökkenti a gazdaságban a költségvetés újraelosztó szerepét azáltal, hogy jelentősen mérsékli a vállalatok közvetlen adóbefizetését és a támogatásokat. Az adó- és árreform hatással lesz a gazdasági mechanizmus egyéb elemeire is, a tervezésre, a bérgazdálkodásra, a vállalati adózás egészére és az exportösztönzésre. Az elmúlt 20 év tapasztalatai azt mutatják, hogy nem elég a gazdaságban reformot kezdeményezni. Olyan társadalmi közegre is szükség van, amely képes hatásait befogadni, elismerni a teljesítmények és a jövedelmek összefüggéseit, értékeli a nagyobb teljesítményt, és elfogadja az ebből eredő differenciálódást. Ehhez nemcsak arra van szükség, hogy a mechanizmus fejlesztésével a sikerek és kudarcok megállapításához jobb mércével rendelkezzünk, hanem annak a gyakorlatnak erősítésére is, hogy az okokat nyíltan feltárjuk, a közvéleményt őszintén tájékoztassuk, és a társadalom jelzéseit figyelembe vegyük. Geotextil a Tiszai Vegyi Kombinátból Leninváros- ban, a Tiszai Vegyi Kombinátban megkezdődött a geotextil-előállító gyár próbaüzemelése. Az 550 millió forintos költséggel megépített üzemben évente 16 és fél millió négyzetmétert készítenek az út- és vasútépítésnél használatos geotextilből. A késztermék döntő többségét a Szovjetunió vásárolja meg.
